Európa Könyvkiadó strana 78 z 143

"A lányok sorban álltak, szétterpesztett lábbal. Integettek a kocsiknak. Az egyik kezükkel, mert a másikkal a szoknyájukat tartották, könyökük a híd korlátján... Négy fiatal pina. Ki ne lenne rá kíváncsi?" Mit csinálsz, amíg szüleid a társadalom hasznos ... Folytatás ›› tagjaiként dolgoznak, keresik és költik a pénzt? Tanulsz és játszol, gyűjtöd a tapasztalatot, hogy majd te is a társadalom hasznos tagja lehess... És persze kipróbálod azt is, amit nem szabad. Amíg lehet. A Közöd? kamasz hősei meg akarnak élni, meg akarnak tapasztalni mindent, amit tabuként kezel a civilizáció. Az a gyűlölt civilizáció, amelytől magányosnak érzik magukat akkor is, amikor együtt vannak. Megélni a gyönyör és a kín, a hatalom és az alávetettség mámorát! Beleröhögni a halál képébe! Persze lehetőleg a másokéba. Mert szabadok vagyunk. "Csont nélkül szabadok. Nem így születtünk, nem így neveltek minket: azért vagyunk szabadok, mert azok akarunk lenni. Igaz vagy sem?" A Könyvjelző magazin 2014. márciusi számában megjelent cikk: Nem hagy hidegen Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Közöd? (Könyv) szerzője Elvis Peeters.

"Tudták, kik a látogatóid, tudták, kinek telefonáltál, és azt is tudták, ha a feleséged mással is lefeküdt." "Hitler Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden kétezer lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden ötezer-nyolcszázharminc lakosra. Az NDK-ban ... Folytatás ›› egy Stasi-tiszt vagy -besúgó jutott minden hatvanhárom lakosra. Az alkalmi besúgókat is beleszámítva ez az arány annyira magas, hogy egy besúgó jut minden hat és feledik állampolgárra." Az 1966-ban született ausztrál írónő már az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy tájékoztassa a világot arról, mit tesz Németország az egyesülés után az Ossikért. Fundert leginkább a német titkosrendőrség - a Stasi - és a németség viszonya érdekelte: apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja a hajdani besúgókat és áldozataikat. Így született meg 2003-ra irodalmi riportázsa, a Stasiország. Ebben Funder az egykori NDK egyszerű polgárainak hétköznapjait, soha ki nem beszélt traumáit, sorstragédiáit mutatja be - a titkosrendőrség éber, mindent látó tekintete előtt zajló életüket. Személyes hangon, a kíváncsi idegen éleslátásával tárja elénk azt a hol rettenetes, hol a hihetetlenségig bizarr, hol pedig szimplán röhejes világot, amely a rendszerváltás után még húsz évvel is ott él az emberek reflexeiben. A Stasiország több rangos irodalmi díjat nyert, köztük a legjobb történelmi nonfictionnek járó Samuel Johnson Prize-ot. Áradó mesélőkedve, pszichológiai éleslátása és fanyar humora megelőlegezi mindazt, ami az írónő 2011-es, első regényét - amely az Európánál Amivé lettünk címen jelent meg - oly nagyszerűvé teszi. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: NDK turmixgép Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Stasiország (Könyv) szerzője Anna Funder.

Az Európa Könyvkiadó igazi szenzációval és egyben irodalmi csemegével ünnepli William Shakespeare születésének 450. évfordulóját: Egy mindeddig publikálatlan Shakespeare-drámát adunk közre! A darab régi, kiváló szerzőnk, Arthur Phillips közvetítésével került amerikai ... Folytatás ›› kiadója, a Random House tulajdonába. Phillipsnek nemcsak üzleti érdekei, de személyes élményei is fűződnek az Arthur tragédiájá-hoz, mely élményekről a maga megszokott, lebilincselő stílusában számol be a drámához írott Előszavában. Phillips Előszavát nemcsak terjedelme teszi a regényirodalom legjavához hasonlatossá, de megformáltsága is: olyan, mint egy ars poeticának is beillő apa-fiú-regény, mely egyben szerelmes regény is, és, igen: izgalmas krimi! Mert Phillips nemcsak azt meséli el, miképpen alakult a viszonya Shakespeare-rel, szüleivel és nővérével az évek során, de bepillantást enged az Arthur tragédiájá-nak hitelessége körüli izgalmas nyomozásba is, részletezve e nyomozásban betöltött saját szerepét. És miközben így tesz, együtt gondolkodhatunk vele olyan kérdésekről, mint például: Mit jelent az, hogy "eredeti", és mit, hogy "hamisítvány"? Nem csupán közmegegyezés kérdése-e? És egyáltalán, miképpen állapítható meg egy több mint négyszáz éves szövegről, hogy melyik kategóriába soroljuk - különösen akkor, ha még abban sem vagyunk bizonyosak, valójában kit - vagy kiket - takar a "Shakespeare" szerzői név? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kellett szembenézniük a Random House szerkesztőinek is, amikor a birtokukba került a kézirat, melyet az Európa Könyvkiadó - Phillips Előszavával együtt - Tótfalusi István kiváló fordításában ad közre. A(z) Arthur tragédiája (Könyv) szerzője Arthur Phillips.

"...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, ... Folytatás ›› fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága. Beléptem hát a történelem sűrűjébe" - ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott. A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: Az ismeretlen Merle Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Utolsó nyár Primerolban (Könyv) szerzője Robert Merle.

Van benne apa, anya, nagymama, nagyapa, s persze főként egy kisgyerek. Vannak benne helyszínek, ovi, iskola, udvar, határ, földek, otthon, egy kerítés a posta előtt. Vannak benne tárgyak, ágy, asztal, tévé, járda. Vannak benne állatok, kacsák, libák, tyúkok, kakasok, disznók, két kutya, ... Folytatás ›› Matyi és Csöpi és más falusi házőrzők. Vannak benne emberek, szomszédok, tanárok és tanítónénik, osztálytársak, külföldi rokonok (csehszlovákok), apa barátai és más falusi lakosok. Vannak benne érzelmek (de még mennyi), álmok, vágyak és különböző valóságok. Minden épp ott van, ahol lennie kell, s amikor elindul a főszereplő, hogy bejárjon egy darabot ebből a tájból, megszületik egy történet. Harminchatszor indul útnak, és harminchat történet születik. Aztán a végén a többi főszereplő is elindul, hogy átjárja a maga hosszabbra nyúló életét. Ez a négy élet úgy veszi körül harminchat társát, ahogy a kerítés zárja az udvart a házhoz, ahogyan a góré fenyőlécei tartják össze a bedobált kukoricacsöveket. Hát ilyen ez a könyv, meg még másmilyen is, olyan, mint amikor a friss bukta szaga kicsúszik a félig nyitott konyhaablakon. Olyan, mint amikor az orrunkat követve megyünk vissza a múltba. Amikor az emlékek és az érzések úgy kapaszkodnak össze, ahogyan az anya szorítja magához a gyerekét. KÖNYVBEMUTATÓ: 2014. április 26., szombat 14.30 óra Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál - Millenáris Park, Osztovits Levente Terem A szerzővel Barna Imre, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa beszélget. Közreműködik Mucsi Zoltán színművész és Beck Zoltán, a 30Y frontembere. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: Kemény és érzelmes történetek Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Napra jutni (Könyv) szerzője Háy János.

Újabb Nathan Zuckerman-regény magyarul! Nathan Zuckerman öccsénél, Henrynél szívproblémát állapít meg az orvosa, és bár a betegség gyógyszerrel kiválóan kezelhető, van egy kellemetlen mellékhatása: impotenciát okoz. Műtét is szóba jöhet, de az meg veszélyes. Orvosi ... Folytatás ›› javallatra Henry tehát szexmentes életet él, de lassan becsavarodik tőle, és végül a műtét mellett dönt. Ami ezután történik, bizonyosan váratlanul fogja érni a kedves Olvasót. Az angolul 1986-ban megjelent Ellenélet a legbonyolultabb struktúrájú, leginkább experimentális jellegű Roth-regény. Több rétegű cselekménye a világ különféle helyeire viszi hőseit, hogy megvalósíthassák a megújulásról és menekülésről dédelgetett álmaikat, mégsem hagyja őket nyugodni a lehetőség, hogy sorsukat megváltoztathatja egy alternatív lét, egy ellenélet. Ezen ellenéletek között Nathan Zuckerman gondolatai kalauzolja az Olvasót, miközben a judaizmus és a cionizmus, az antiszemitizmus, fikció és valóság, és természetesen a szex témáin töpreng. Az ő szkeptikus, minden teret betöltő esze számítja ki, mi az ára annak, ha valaki fordítani akar a szerencséjén és át akarja szabni az életét a New Jersey kertvárosában lévő fogorvosi rendelőben, az angliai Gloucester hagyományok kormányozta falujában, a londoni West End egyik templomában, vagy az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordánia apró sivatagi telepén. Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Ellenélet (Könyv) szerzője Philip Roth.

Anne Applebaum A Gulag története után most a vasfüggönyt veszi szemügyre. 1944-ben a Szovjetunió elkezdte a később "népi demokratikus" néven nevezett országok felszabadítását és lerohanását. A világháború végén kiderült, hogy a nyugati hatalmak nem képesek és nem hajlandók ... Folytatás ›› szembeszállni a szovjet birodalmi törekvésekkel. Kelet-Európa - ahogy ekkor elnevezték, hogy kevésbé sértse a Nyugat érzékenységét - sorsa megpecsételődött. A Vörös Hadsereg mellett azonnal megjelentek a szovjet titkosrendőrök és a moszkovita kommunista vezetők, és elkezdődött bő féltucat ország megtörése. Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták? Mit vontak azonnal az ellenőrzésük alá, és mit engedtek át ideiglenesen a (majdnem) szabadon választott más pártoknak? Mi történt az egyházzal és a civil társadalommal? Mi itt Közép-Európában - ahogy titokban neveztük magunkat a legsötétebb években is - még emlékszünk. De ha saját hazánk kommunista történelmével tisztában is vagyunk, a többi ország sorsa nagyon is gondolatébresztő lehet. Anne Applebaum az ideiglenesen megnyílt orosz levéltárakból, az 1989-ben felszabadult országok titkosszolgálati iratanyagából vett ismeretek mellett memoárokat, emékiratokat, történeti kutatásokat dolgoz fel, és személyes beszámolókat, mert sok még élő tanúval sikerült beszélnie. Ha meg akarjuk érteni, miért alakul annyira nehezen a demokrácia a hajdani csatlósállamokban, íme, itt a könyv, amely megvilágítja. Anne Applebaum: A Gulag története 2004-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. Applebaum a Yale egyetemen végzett, doktori képzést a London School of Economicsban kapott. A kilencvenes években Varsóban és Londonban élt újságíróként. A The Economist és a The Washington Post rovatvezetője volt. 2010-ben megkapta a Petőfi-díjat a Terror Háza Múzeumban, a díjjal a közép-kelet európai szabadság és demokrácia előmozdítására tett erőfeszítéseket ismerik el. 2013-ban felvette a lengyel állampolgárságot. Férje, Radosław Sikorski a lengyel külügyminiszter. KÖNYVBEMUTATÓ: 2014. április 26., szombat 10.30 óra Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál - Millenáris Park, Osztovits Levente Terem A szerzővel és Ungváry Krisztián történésszel Betlen János újságíró beszélget. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: Hidegfront Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Vasfüggöny (Könyv) szerzője Anne Applebaum.

Anne Applebaum A Gulag története után most a vasfüggönyt veszi szemügyre. 1944-ben a Szovjetunió elkezdte a később "népi demokratikus" néven nevezett országok felszabadítását és lerohanását. A világháború végén kiderült, hogy a nyugati hatalmak nem képesek és nem hajlandók ... Folytatás ›› szembeszállni a szovjet birodalmi törekvésekkel. Kelet-Európa - ahogy ekkor elnevezték, hogy kevésbé sértse a Nyugat érzékenységét - sorsa megpecsételődött. A Vörös Hadsereg mellett azonnal megjelentek a szovjet titkosrendőrök és a moszkovita kommunista vezetők, és elkezdődött bő féltucat ország megtörése. Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták? Mit vontak azonnal az ellenőrzésük alá, és mit engedtek át ideiglenesen a (majdnem) szabadon választott más pártoknak? Mi történt az egyházzal és a civil társadalommal? Mi itt Közép-Európában - ahogy titokban neveztük magunkat a legsötétebb években is - még emlékszünk. De ha saját hazánk kommunista történelmével tisztában is vagyunk, a többi ország sorsa nagyon is gondolatébresztő lehet. Anne Applebaum az ideiglenesen megnyílt orosz levéltárakból, az 1989-ben felszabadult országok titkosszolgálati iratanyagából vett ismeretek mellett memoárokat, emékiratokat, történeti kutatásokat dolgoz fel, és személyes beszámolókat, mert sok még élő tanúval sikerült beszélnie. Ha meg akarjuk érteni, miért alakul annyira nehezen a demokrácia a hajdani csatlósállamokban, íme, itt a könyv, amely megvilágítja. Anne Applebaum: A Gulag története 2004-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. Applebaum a Yale egyetemen végzett, doktori képzést a London School of Economicsban kapott. A kilencvenes években Varsóban és Londonban élt újságíróként. A The Economist és a The Washington Post rovatvezetője volt. 2010-ben megkapta a Petőfi-díjat a Terror Háza Múzeumban, a díjjal a közép-kelet európai szabadság és demokrácia előmozdítására tett erőfeszítéseket ismerik el. 2013-ban felvette a lengyel állampolgárságot. Férje, Radosław Sikorski a lengyel külügyminiszter. KÖNYVBEMUTATÓ: 2014. április 26., szombat 10.30 óra Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál - Millenáris Park, Osztovits Levente Terem A szerzővel és Ungváry Krisztián történésszel Betlen János újságíró beszélget. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: Hidegfront Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Vasfüggöny (Könyv) szerzője Anne Applebaum.

Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik, mint saját gyereküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre, az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. ... Folytatás ›› Chloé, a bébi szépen halad, imádja a "szüleit", megtanul asztalnál enni, beilleszkedik a családba, úgy viselkedik, mint egy csintalan kisgyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal. Ám egy nap Chloé, a tükör előtt állva, rádöbben, hogy "csúnya", más, mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kísérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható... Merle, szokott írói módszeréhez híven, szigorúan tartja magát a tudomány eredményeihez, nem bocsátkozik utópiajátékokba. Abból az elvből indul ki, hogy a valóság sokkal izgalmasabb, mint a képzelet. Csak éppen továbbgondolja a kísérleteket. Az Állati elmék-ben például megjósolta, hogy a békés delfineket háborús célokra fogják felhasználni. Hét év sem telt a regény megjelenése után, s a Tonkini-öbölben valóban bevetettek delfineket a vietnami békaemberek ellen. S ki tudja, talán az állatokkal való kommunikációs kísérletek is úgy alakulnak, mint ebben a regényben. Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Majomábécé (Könyv) szerzője Robert Merle.

Vámos Miklós úgy erezte, valakinek egyszer már meg kell írnia Amerikát, az Egyesült Államokat, that is, azt a ménkű nagy országot, egy ménkű nagy magyar regényben. Miután hosszan időzött odaát, 1990 nyarán már biztosra vette, hogy ő az a valaki. A New York-Budapest metró című könyv első kiadása három év múlva jelent meg. 2013-as sajtóhír, hogy egy ilyesféle (villám)gyorsvasút építését valóban tervezik kínai vállalkozók a következő tíz évben, ha elkészül, néhány óra lesz a menetidő Pekingből New Yorkba. Budapestre valószínűleg azért nem terveznek megállót, mert A New York -Budapest metró már létezik, s álmok évadján menetrendszerűen közlekedik. Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a szemét. Azt álmodta, hogy a New York-Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! kérem az ajtóknál vigyázni! Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt.

Ámosz Oz új könyve egy képzeletbeli kibuc, Jikhát életébe avatja be az olvasót. Szereplői olyan nők és férfiak, akik a huszadik századi történelem egyik legnagyobb kollektív álmának árnyékában, személyes fájdalmaik átélése során emberi közelségre vágynak. Egy idős apa, akinek tizenhét éves lánya úgy dönt, hogy az apjával egykorú szerelméhez költözik; egy nő, aki megdöbbentő levelet ír élettársa volt feleségének; egy fiatal fiú, aki megpróbál beilleszkedni a számára oly idegen kibuci életbe, s egy napon engedélyt kér, hogy meglátogathassa édesapját a mentálisan sérültek kórházában; egy öregedő kertész, aki a világ összes tragédiáját a vállán hordozza - csupa irodalmi gyöngyszem; s egymás mellé fűzve hűen ábrázolják a korszakot, amelyben játszódnak, és az ideológiát, amely övezi őket. Ámosz Oz finom iróniával átszőtt könnyes-keserű történetei egy saját, kemény törvények szerint működő zárt világot mutatnak be nekünk. Mára szinte teljesen eltűnt ez a világ, de hatása az izraeli mindennapokban még nagyon sokáig érezhető lesz.

Ámosz Oz új könyve egy képzeletbeli kibuc, Jikhát életébe avatja be az olvasót. Szereplői olyan nők és férfiak, akik a huszadik századi történelem egyik legnagyobb kollektív álmának árnyékában, személyes fájdalmaik átélése során emberi közelségre vágynak. Egy idős apa, akinek tizenhét éves lánya úgy dönt, hogy az apjával egykorú szerelméhez költözik; egy nő, aki megdöbbentő levelet ír élettársa volt feleségének; egy fiatal fiú, aki megpróbál beilleszkedni a számára oly idegen kibuci életbe, s egy napon engedélyt kér, hogy meglátogathassa édesapját a mentálisan sérültek kórházában; egy öregedő kertész, aki a világ összes tragédiáját a vállán hordozza - csupa irodalmi gyöngyszem; s egymás mellé fűzve hűen ábrázolják a korszakot, amelyben játszódnak, és az ideológiát, amely övezi őket. Ámosz Oz finom iróniával átszőtt könnyes-keserű történetei egy saját, kemény törvények szerint működő zárt világot mutatnak be nekünk. Mára szinte teljesen eltűnt ez a világ, de hatása az izraeli mindennapokban még nagyon sokáig érezhető lesz.

Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben... Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes "fehér kór" tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból... Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben.

Négy kisregény Poirot főszereplésével: kell ennél több? November ötödikén, Guy Fawkes éjszakáján meggyilkolnak egy fiatal nőt. A lövést a petárda- és tűzijátékzajban persze senki sem hallja. A fegyverkezési miniszter vidéki kúriájából eltűnik a bombázó repülőgép tervrajza, de a gyanús szépasszonynak alibije van. Sir Gervase Chevenix-Gore a világ közepének tartja magát. Miért lenne szüksége Poirot segítségére, és miért lesz öngyilkos, mielőtt a segítség megérkezne? A harminckilenc éves szépasszony ötödik férjével pihen Rodosz szigetén, amikor megérkezik egy fiatal pár - az egérszerű feleség és szoborszépségű férje. Az indulatok egyre nagyobb hullámokat vernek... Szerencsére Poirot most is mindent megold.

1912 telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…" A házaspár egy kenyai birtokon telepedett le, ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni, ám Blixen báró szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és inkább szafarikat vezetett - így ismerkedett meg Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel. Karen, a báróné eközben élete nagy, örök szerelmével, Afrikával ismerkedett - a hátborzongatóan gyönyörű afrikai tájjal, a "bennszülöttekkel", a kikuju, maszáj és szomáli emberekkel, kultúrákkal. És viharos, tragikus viszonyt folytatott egy szívrabló angollal, Denys Finch-Hattonnal. Mindennek eredménye a dán irodalom e gyöngyszeme - meg egy felejthetetlen film, a Távol Afrikától, amelyben két színészzseni, Meryl Streep és Robert Redford játssza a főszerepeket.

Salinger, aki 1951-ben megjelent első - és azóta is egyetlen - regényével, a Zabhegyezővel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában - Ilyenkor ... Folytatás ›› harap a banánhal - kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja. A(z) Franny és Zooey (Könyv) szerzője Jerome David Salinger.