Európa Könyvkiadó strana 79 z 143

A Setét Torony sorozatban - melynek harmadik kötetét tartja kezében az olvasó - a thriller koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti - vagy utáni - varázsvilágba, amely idegensége mellett is ismerős - a mesék és mítoszok mellett talán leginkább ... Folytatás ›› a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják helyüket, de együtt alkotnak kerek egészt, hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak. Roland és barátai, Eddie és Susannah Dean elszántan haladnak úti céljuk, a titokzatos Setét Torony felé. Megpróbáltatásaiknak koránt sincs vége. Új ellenséggel találják szemközt magukat, az óriási és ősöreg, félig gép, félig állat medvével. Lud, az egykor szupercivilizált város romjai között élethalálharcot vívnak a testileg-lelkileg eltorzult, vérszomjas túlélőkkel. Kimerült, ám tántoríthatatlan hőseink folytatják útjukat. Sikerül-e elérniük a Setét Tornyot, s ott vajon mi vár rájuk? Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Puszta földek (Könyv) szerzője Stephen King.

Az ókori Róma. Nero - költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi. Péter - Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit. Vinicius - gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret... Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle. "A butaság semmivel sem rosszabb a bölcsességnél, és semmiben sem különbözik tőle." "Tiétek a hatalom, a testőrség, az erő, legyetek hát őszinték legalább akkor, ha senki sem hallja." "Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa őszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel... Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az első ólombetűk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtő szelleme van az emberiségnek, az mind indexre került... Nagy bölcselők, nagy reformátorok, nagy költők egytől-egyig... Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve... Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!" (Ady Endre, Nagyváradi Napló 1901)

Tíz krigli sör egy címért! Az Őfelsége pincére voltam ennyi gyöngyöző aranyvalutájába került Bohumil Hrabalnak, aki többek közt ennek a művének a címét is a sörözőben szerezte. Magát a művet 1971-ben tizennyolc nap alatt vetette papírra. Főhőse egy Jan Díte nevű pikolófiú. ... Folytatás ›› Jan legnagyobb vágya, hogy milliomos legyen. Példaképe Skřivánek főpincér úr, akinek olyan jó szeme van, hogy első látásra biztonsággal felméri az étterembe belépő vendéget. Nem véletlen: ő az angol királynak is felszolgált! Jan a kuplerájban gavallér, a hétköznapokban élére rakja a garast. Fantáziadús széptevő, tudatos üzletpolitikus. Kisember egyéni ambíciókkal, olykor talán butának is mutatkozó "tipikus cseh kollaboráns". A történelem viharai nem érdeklik. A második világháború kitörése előtt feleségül vesz egy német lányt, germán szakszerűséggel anyává teszi, a háború alatt a megszállók szolgálatába áll - és megszerzi az áhított milliókat. A végkifejlet? Az is hrabali. A mű minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és erotikai szabadság, amely a megírása idején tűrhetetlen volt a hatalom szemében. Az Őfelsége pincére voltam legálisan csak 1989-ben jelenhetett meg az író hazájában. Jiří Menzel filmvásznon is megörökítette. "Azt, amit ő tudott, csak néhány nagy latin-amerikai író tudta." (Milan Kundera) "Paradox módon - de ez tipikus hrabali paradoxon - ez az alapvetően nem éppen vidám történet ugyanakkor Hrabal legszórakoztatóbb regénye." (Aleksander Kaczorowski) Olvasson bele: Részlet a könyvből A Könyvjelző magazin 2014. márciusi számában megjelent cikk: Nem százas történet A(z) Őfelsége pincére voltam (Könyv) szerzője Bohumil Hrabal.

A Setét Torony sorozatban - melynek harmadik kötetét tartja kezében az olvasó - a thriller koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti - vagy utáni - varázsvilágba, amely idegensége mellett is ismerős - a mesék és mítoszok mellett talán leginkább ... Folytatás ›› a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják helyüket, de együtt alkotnak kerek egészt, hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak. Roland és barátai, Eddie és Susannah Dean elszántan haladnak úti céljuk, a titokzatos Setét Torony felé. Megpróbáltatásaiknak koránt sincs vége. Új ellenséggel találják szemközt magukat, az óriási és ősöreg, félig gép, félig állat medvével. Lud, az egykor szupercivilizált város romjai között élethalálharcot vívnak a testileg-lelkileg eltorzult, vérszomjas túlélőkkel. Kimerült, ám tántoríthatatlan hőseink folytatják útjukat. Sikerül-e elérniük a Setét Tornyot, s ott vajon mi vár rájuk? Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Puszta földek (Könyv) szerzője Stephen King.

"Ettől fogva csak rajtuk múlik, mondta, hogy életben maradnak-e a szüleik, vagy pedig kénytelen lesz erőszakos és kimondottan fájdalmas módszerekkel kivégezni őket." Mit teszünk, ha egy baráti hétvége nyugalmába egyszer csak betör az iszonyat? Kizárjuk a látóterünkből? Vagy éppen kokettálunk vele? Netán stílusosan megtébolyodunk? És ha a téboly eleve itt van köztünk, bennünk? És ha még a tévé is közvetíti? A bécsi Wagner házaspár húsvétkor meglátogatja stájerországi barátait. Röviddel megérkezésük után bukkannak fel az első híresztelések a médiában arról, hogy vendéglátóik lakóhelye közelében kettős gyerekgyilkosság történt: a tettes három gyereket rabolt el, és különböző fenyegetésekkel kettejüket öngyilkosságra kényszerítette az erdőben. Nem sokkal később kiderül az is, hogy a tettes videóra rögzítette a gyilkosságokat, és a felvételt lejátssza az egyik német kereskedelmi televízió... Thomas Glavinic a fiatalabb osztrák prózaíró-nemzedék egyik figyelemre méltó képviselője, egyesek szerint "fenegyereke". "Generációjának egyik legfontosabb, leginnovatívabb írója" - írja róla a Die Zeit. Ez a 2002-ben a Friedrich Glauser-díjjal kitüntetett regény hozta meg számára a kritikai és közönségsikert. A regény alapján filmet is forgattak osztrák-magyar-svájci koprodukcióban. Robert A. Pejo filmjét a 2010-es filmszemlén mutatták be Magyarországon.

Szókratészt minden idők egyik legnagyobb gondolkodójaként tartjuk számon. Pedig nem volt tudós, nem írt semmit, egész életében tanulni akart. Úgy tartotta, "a vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet". Meg volt győződve, hogy az elképzelések tisztázása tudáshoz vezet, ami erényessé tesz, s így élhetünk jó életet, lehetünk boldogok. Vizsgálódásait Athén közterein, a város polgáraival beszélgetve végezte. Amint Cicero megállapította, "Szókratész volt az első, aki lehozta a filozófiát az égből: a városokban talált neki helyet, bevitte a házakba, és rákényszerítette, hogy az életet és az erkölcsöt, a jót és a rosszat vizsgálja". Szókratész életében vált Athén a hellén világ vezető hatalmává, s még élt akkor is, amikor imádott városa elvesztette józan ítélőképességét: a belső polgárháború és a külső ellenségek szétzilálták, demoralizálódott. Hogyan maradhat erkölcsös az ember ilyen kihívásokkal szembesülve? Mi a helyes és a helytelen? Van-e igazság, és hogyan lehetünk igazságosak? Szókratész úgy tartotta, jó embernek lenni, erényes életre törekedni nem afféle elvont eszme, hanem a mindennapi élet gyakorlati teendője. Hogy mit mondott, mit gondolt, azt nem az ő írásaiból tudjuk, hanem főként Platóntól, aki igyekezett minden gondolatát leírni - de később, amikor elkezdte kidolgozni a saját rendszerét, már nem lehet tudni, hogy Szókratészt idézi-e, vagy a saját gondolatait adja az ő szájába. Ez a Szókratész már inkább Platokratész, írja Paul Johnson, a nagyszerű kultúrtörténész, aki a megértés igazi szenvedélyével közelít Szókratészhoz: mi benne olyan elemi erejű, amitől gondolatai máig is hatnak? Johnson a görög gondolkodó szemléletét egyenesen Jézus Krisztuséhoz hasonlítja - s aztán kicsit visszakozik: Szókratész azért mégsem "a kereszténység előfutára". De halálának története mégis hasonló: Szókratészt ugyan nem kínozták meg, nem feszítették keresztre, ő maga itta meg a mérget, majd bizakodóan búcsúzott el barátaitól - örök példát mutatva, hogy az ember az elveiért, a becsülete megőrzéséért a halált is méltósággal vállalhatja.

Jó ötlet-e letagadni a korunkat netes párkeresésnél? Mihez kezdesz, ha a barátnőd hatvanadik születésnapja egybeesik a barátod harmincadik születésnapjával? Szégyelljük-e magunkat, ha főnöztetünk, amikor az egyik gyerekünk tetves? Tényleg twittel a Dalai Láma, vagy azt az egyik titkára csinálja helyette? Lefeküdni valakivel két randi és hatheti sms-ezés után ugyanaz, mint férjhez menni két találkozás és hat hónapi levelezés után Jane Austen korában? Efféle dilemmákon emésztődve csetlik-botlik Bridget Jones a szinglianyaság buktatói között… És közben újra felfedezi a nőiségét - abban az életszakaszban, amelyet egyesek képesek az otromba és ósdi "középkorúság" szóval meghatározni. Igen, bridzselők, Bridget visszajött - és bármilyen meglepő, közben felnőtt lett, legalábbis egy kicsit. Most ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekről is gondoskodnia kell, valamint mellettük is időt szakítani szexi fiatal fiújára. Utolsó találkozásunk óta Bridget fölfedezte a Twittert (ő @JoneseyBJ), lecserélte a chardonnayt koktélra, és már nem önsegélyező könyveket olvas, hanem gyermeknevelési szakirodalmat. Persze megint hebrencs kalandokba bonyolódik, de olykor - merjük kijelenteni? - mintha érzelmi érettségről árulkodna a viselkedése. Igaz, továbbra is képes olyan kelekótyaságokra, mint egy balul végződő botoxoztatás.

Francis Fukuyama amerikai-japán politikatudós a nyolcvanas évek végén kifejtette, hogy a nyugati liberális demokrácia egyértelmű diadalt aratott, vele szemben minden életképes alternatíva teljesen kimerült. A merészen optimista elméletet sokan bírálták, a legtöbben felszínesen (hiszen Fukuyama nem a történések, például háborúk végéről beszélt, hanem az ideológiai fejlődésként felfogott "történelem" végéről), s az így született könyvtárnyi irodalomból hatását és az elemzés mélységét tekintve is kiemelkedik Samuel P. Huntington 1996-ban megjelent könyve. Samuel P. Huntington, a Harvard Egyetem professzora - aki 2008-ban hunyt el, miközben még világszerte javában folyt a vita a téziseiről - Fukuyamával ellentétben arra a megállapításra jutott, hogy világunkat a szovjet kommunizmus összeomlása után nem a nyugati liberális demokrácia fokozatos megerősödése s majdan végleges diadala határozza meg! Az ember nem ennyire racionális lény, s bár szeretne örök békét (s hogy ily módon véget érjen a történelem), azt aligha képes elérni. Így hát a különböző vallásokon és kultúrákon nyugvó civilizációk összecsapásaira kell felkészülnünk. A nyugati civilizáció puszta fennmaradásának az a feltétele, hogy elfogadja: érdekeit egy többcivilizációs világrendben kell érvényesítenie, s a kínai, a buddhista, a hindu, az iszlám, az ortodox keresztény vagy épp a még csak kialakulóban lévő afrikai civilizáció aligha fogja átvenni a nyugati - vagy amerikai - értékeket. Mert olyan illúzió ez, amely nemcsak a civilizációk közti konfliktusok békés rendezését nehezíti, hanem azt is, hogy a Nyugat - lemondva saját egyetemességének hitéről - megőrizhesse egyediségét.

Milan Kundera regénye a szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmipolitikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomá", nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, s feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomá" ellentmondásos alakja mögé háttérnek Kundera felrajzolja a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait. Tomá" és Tereza a nemzeti remények bukásával Svájcba költözik, de később hazatér, hogy otthon vállalja sorsát. Sabina, a festőnő, Tomá" egyik szeretője, az emigráció útját választja, megkapaszkodik odakint, de minden kötöttségtől megszabadulva a lét elviselhetetlen könnyűségét érzi. Jellemző életérzés ez korunkban, amikor a történelem és a technika a világot olyan jövő felé vezeti, melyet az ember sem alakítani, sem előrelátni nem képes.

Tommy Thomson tizenkilenc éves árva gyerek - és egy néger négerének a négere: azaz fillérekért, névtelenül ír népszerű, Afrikában játszódó regényfüzeteket. Az első világháború idején járunk, Londonban, és Tommynak meg kell élnie valamiből. Így hát elvállalja, hogy ... Folytatás ›› megírja egy börtönben sínylődő fiú regényes történetét, akit gyilkossággal vádolnak, miután egyedüli túlélőként visszatért egy afrikai expedícióról. Az ügyvéd szerint ezzel megmentheti az életét: a bíróság talán megérti, hogy a fiú igazat mond, nem ő gyilkolta meg az expedíció vezetőit, sőt... Tommy lelkesen végzi a munkát, amely hihetetlenül izgalmasnak bizonyul: a fiú, Marcus Garvey nemcsak hogy gyilkos nem volt, hanem ő mentette meg az emberiséget a föld alatt élő kegyetlen lények, a tektonok támadásától. És közben szenvedélyes szerelem szövődött közte és egy tekton lány között... A katalán irodalom sztárja ezzel az agyafúrt módon megszerkesztett kalandregényével világszerte lebilincselte a műfaj kedvelőit - s ugyanakkor vájt fülű kritikusok is hozsannáznak róla. Mert olyan olvasmányos, mint egy Verne-mű, s helyenként mégis olyan mélységekbe hatol, mint Conrad remekműve, A sötétség mélyén. Albert Sánchez Pinol 1965-ben született Barcelonában. Antropológus és író. 2003-ban megjelent Hideg bőr című regénye az elmúlt évtizedek legnagyobb katalán világsikere. 2005-ben jelent meg a Pandóra Kongóban, szintén óriási sikerrel. Legújabb könyve, a Victus Spanyolországban hónapokig vezette a sikerlistákat: a katalán szeparatizmus erősödése idején óriási érdeklődést keltett a regény, amely azt meséli el, hogyan foglalták el a spanyolok 1714-ben Barcelonát, Spanyolországban hónapokig vezette a bestsellerlistákat... "Izgalmas kalandokal teli filozófikus mese, egyben elmélkedés a magányról, az erőszakról és arról, mit jelent embernek lenni: nagyszerű, hátborzongató, lélekmelengető olvasmány." (Yann Martel) "A szertelen történetmondás olyan birodalmába jutva, ahol Umberto Eco régóta szafarizik, Albert Sánchez Pinol ezzel a regényével jelentős európai író lett." (Giles Foden) Olvasson bele: Részlet a könyvből A Könyvjelző magazin 2014. márciusi számában megjelent cikk: Háború föld alatt és föld felett A(z) Pandóra Kongóban (Könyv) szerzője Albert Sánchez Pinol.

"Vajon az anyja ölte meg az apját, vagy az apja ölte meg az anyját?" Mrs. Ariadne Oliver kivételesen részt vesz egy irodalmi banketten, de azt kívánja, bár ne tette volna. Egy különösen utálatos nőszemély azt követeli, derítse ki, hogy keresztlánya, Celia Ravenscroft szülei miért haltak meg. Mrs. Oliver Hercule Poirot-hoz fordul, és együtt kezdik üldözni az elefántokat, vagyis azokat a vénségeket, akik ismerték Ravenscroftékat. És az elefántok nemcsak nem felejtenek, mint az angol mondás tartja, hanem valóban mindenre emlékeznek. A könyv másik fordításban, másik kiadónál már megjelent Az elefántok nem felejtenek címen. A Könyvjelző magazin 2014. márciusi számában megjelent cikk: Az alterego, avagy az emlékezés könyvei

"Csak egy hüvelyknyi férjed legyen akár, a fő, hogy melletted legyen!" Ha nem vagy asszony, akkor semmit sem érsz - így gondolja mindenki. A szomszédasszony is azt hajtogatja: "Csak egy hüvelyknyi férjed legyen, lányom!" Na de milyen lehet az a hüvelyknyi férj? Házmester vagy imám? Roma csávó vagy törpe? Az első szerelmem vagy egy piás? Hatice Meryem mindet elképzeli - sok fantáziával és humorral.

Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején - 1959-ben - úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. A nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: "...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget."

Egy cseh kisváros vasútállomása a második világháború végnapjaiban. A háborús körülményekhez képest szinte idilli környezetben különös társaság éli mindennapjait. Az állomásfőnök úr megszállott galambász. Kis híján egy métermázsát nyom, de a hölgyek szerint olyan könnyedén táncol, mint a tollpihe. Ambiciózus. A főnökné asszonynak nincsenek különösebb ambíciói. Hubicka forgalmista úr nagy szoknyavadász és életművész. Egy unalmas szolgálati éjszakán az összes hivatali bélyegzőt rástemplizi a távírász kisasszony fenekére. Egy lelkes forgalmistatanonc a férfivá válás küszöbén. Egy szigorúan ellenőrzött német katonai szerelvény, amely fegyvert, lőszert és egyéb hadifelszerelést szállít a frontra - és amelyet Hubicka forgalmista úr szíve szerint felrobbantana... Alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történet humorral-iróniával fűszerezve. Jiři Menzel a regényből filmet forgatott. 1967-ben Oscar-díjat kapott érte. "Bohumil Hrabal prózája egyenlő a nagy költészettel és fantáziával." (Milan Kundera)

John Lukacs új könyvében mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját - két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és vezető politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan "vesszőparipáitól", mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása. A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött. Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. A huszadik század amerikai évszázad - talán az amerikai évszázad - volt. Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét (közben emlékeztet bennünket arra, hogy a nemzetiszocialista pártok túlélték az évszázadot), Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak. Németország 1939-től 1942-ig közelebb jutott a háború megnyeréséhez, mint sokan feltételezik. A szerző ezután lényegre törően elemzi a második világháború következményeit - főként a gyakran félreértelmezett szovjet-amerikai hidegháborút -, illetve a Távol- és Közel-Keleten meg másutt tapasztalt bonyolult társadalmi és politikai fejleményeket. Könyve zárószakaszában pedig a huszadik század elmúlásán, a demokrácia világméretű előrehaladásán és az emberi tudás korlátolt voltán elmélkedik.

Fagyos éjszaka. Dermedt csöndbe burkolódzik a szögesdróttal körülkerített, nagy kiterjedésű birtok. Egyetlen bejáratánál őrtorony magasodik, ahol egy tengelye körül forgó gépfegyver mellől egy milicista lány fürkészi a kihalt tájat, amelyet a kísértetiesen pásztáz egyre-egyre a fényszóró sugara. Hol vagyunk? Koncentrációs táborban? Vagy csupán egy védett körzetben, ahol tudós férfiak a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás ellenszerét kutatják? A regény valamikor a nyolcvanas években játszódik az Egyesült Államokban. A swifti képtelen helyzet a következő: ismeretlen vírusú agyvelőgyulladás pusztít, és a járvány halálos minden nemzőképes férfira. A nők az élet minden területén átveszik a hatalmat, a köztársasági elnök pedig egy férfigyűlölő nő lesz, aki a látszat kedvéért beleegyezik, hogy egy nagy gyógyszergyár védett területet létesítsen a betegség ellenszerét kutató tudós férfiaknak. A kutatócsoport vezetője Martinelli doktor, aki, miközben társaival az emberi faj fennmaradásért küzd, a nők között is szövetségesekre talál, és megindul a tragikomikus, fordulatos, szövevényes küzdelem... A Magyarországon igen népszerű francia írónak a Mesterségem a halál, a Francia história és a Majomábécé mellett ez az egyik legnépszerűbb műve.