Európa Könyvkiadó strana 72 z 143

"Mágikus tér, asszonyi világ, érzékek bozótja..." A tehetős, ereje teljében lévő don Rigoberto új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű, épp negyvenéves dona Lucreciát, aki a vágy kiapadhatatlan forrását fakasztja fel urában. Rigoberto amúgy is a művészi erotika megszállottja, s a szemérmesen buja Lucreciával most a kedvenc festményei ihlette fantáziáikat is átélheti. Az isteni pár felhőtlen nászát mintha a férfi előző házasságából való fia, Alfonsito sem zavarná meg: az angyali bájú gyermek, pontosabban kiskamasz egy percig sem idegenkedik mostohájától, sőt valósággal belebolondul. Ha csak teheti, cirógatja, öleli-csókolja dona Lucreciát, akit ez a hamvas rajongás lassacskán zavarba ejt. Érzékei ugyanis veszélyesen kellemdús választ adnak az ártatlan, pontosabban egyre ördögibbnek tetsző gyermeki ostromra. Míg aztán egy napon... Vargas Llosa erotikus kisregénye - a folytatásával, a szerelem és a szeretkezés témáját minden elképzelhető formában kibontó Don Rigoberto feljegyzései-vel együtt - a szerző életművének egyik legragyogóbb csúcsa: lebilincselő, zavarba ejtő, gátlástalan, botrányos, vérlázító erotikus alkotás, mely biztosan szárnyakat adó az olvasó játékos fantáziájának is...

"Most benned vagyok, most te is vagyok, szerelmem..." A Szeretem a mostohámat című vérforraló kisregényben ismerhettük meg Fonchitót, a mostohaanyját elcsábító, angyalarcú, démoni fiúcskát, aki most újra betoppan a családi botrány óta a férjétől külön élő dona Lucreciához... A festőművésznek készülő kis Fonchito, aki önmagát a zseniális Egon Schiele reinkarnációjának tekinti, újra meg újra az érzékiség hálójába csalja az érett szépasszonyt, de az utolsó pillanatban mindig visszakozik: a csábítás ördögi trükkjei ezúttal azt a célt szolgálják ugyanis, hogy a fiúcska jóvátegye korábbi vétkét, s újra összeboronálja mostohaanyját az apjával, don Rigobertóval. A kerettörténet csak az elbeszélés vázát adja egy megejtő szépségű, fékezhetetlen fantáziával megalkotott, bravúros erotikus regényhez, melyben föltárul előttünk a felesége elvesztése miatt szenvedő don Rigoberto lelkének, tudatának és tudattalanjának minden rezdülése. A napközben egy biztosítóigazgató szürke életét élő don Rigoberto szerint az igazi erotikát lassan elpusztítja a mai tömegtársadalom szabadossága és a pornográf kultúra: s korunk embere már az igazi élvezetre sem képes. Ő másmilyen, ő az erotikus fantázia kifinomult művésze: éjszakánként álmokból, ábrándokból, fóbiákból, dühöngésekből, az erotikát testgyakorlattá silányító modern kor elleni kifakadásokból és legfőképpen az ezernyi alakban, pózban és pikáns helyzetben elképzelt dona Lucreciából megalkotja a maga külön világát - hogy aztán mindent a valóságban is átéljen hűtlen feleségével, aki a fiával csalta meg... Bár ki tudja, hol végződik a fantázia, s hol kezdődik a valóság. "Mario Vargas Llosa most egy pornográf regényt írt; pontosabban pornográfnak nevezhetnénk akkor, ha nem lenne annyira művészi." (The New York Times) Fordította: Szilágyi Mihály

világ huszonkét legmenőbb thrillerhőse 11 novellában egyesíti erőit. Először és egyelőre utoljára fordult elő a történelemben, hogy a világ huszonhárom legnépszerűbb thrillerírója összeállt, és párokat alkotva közösen írtak egy-egy thrillernovellát, amelyben kedvenc főhőseik együtt nyomoznak. Vigyázz... Kész... Szétlövés!! - Éjszakai járat: Dennis Lehane (Patrick Kenzie) - Michael Connelly (Harry Bosch) - Az utolsó pillanatban: Ian Rankin (John Rebus) - Peter James (Roy Grace) - Gázláng: R. L. Stine (Slappy, a hasbeszélő bábu) - Douglas Preston és Lincoln Child (Aloysius Pendergast) - A nevető Buddha: M. J. Rose (Malachai Samuels) - Lisa Gardner (D. D. Warren) - Párducháton: Steve Martini (Paul Madriani) - Linda Fairstein (Alexandra Cooper) - Prédára rímel: Jeffery Deaver (Lincoln Rhyme - John Sandford (Lucas Davenport) - Alvilági éjszaka: Heather Graham (Michael Quinn) - F. Paul Wilson (Ezermester Jack) - Rövid kitérő: Raymond Khoury (Sean Reilly) - Linwood Barclay (Glen Garber) - Tolvajtól lopni: John Lescroart (Wyatt Hunt) - T. Jefferson Parker (Joe Trona) - Az ördög csontjai: Steve Berry (Cotton Malone) - James Rollins (Gray Pierce) - Törvényes és méltányos ellenszolgáltatás: Lee Child (Jack Reacher) - Joseph Finder (Nick Heller) A novellákat megelőző bevezetőkből megismerhetjük a szerzőket, hőseiket és a novella keletkezésével kapcsolatos érdekességeket, a kötet végén található rövid szerzői életrajzokból pedig további fontos részleteket tudunk meg e kivételes tehetségekről. A nagyszabású projektet David Baldacci menedzselte, és ő szerkesztette a minithrillereket.

"Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott, és az Én, a búbánatos Isten címet viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka szünetében, pihenésképpen, kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését - könnyedén, élvezettel. ... Folytatás Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá, hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen ujjgyakorlat lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró), ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott." Egy világhírig ívelő pálya kezdetét jelzi ez a csaknem fél évszázados elbeszélésciklus, mely kötetben először 1970-ben jelent meg. Ezt a kiadást dolgozta át, komponálta újra a szerző előbb a francia, majd az 1991-es új cseh kiadás számára, és a magyar fordítás is e legutolsó, Kundera által véglegesnek és hitelesnek tekintett változat alapján készült. Az olvasó pedig az azóta is alakuló nagyszerű életmű ismeretében örömmel állapíthatja meg, hogy a szerző nem tévedett: ezek bizony már kiforrott, hamisítatlanul "kunderás" darabok, melyeken aligha fog a múló idő.

1955 márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva fekszik be a "közemberek" közé, és az az elve, hogy "mindenki bűnös, ha megvakarjuk") és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került, onnan a Gulagba, s szabadulása után most a rákkal kell megküzdenie. A rákosok kórtermében a szovjet társadalom jellegzetes képviselői fekszenek: egyesek, a hatalom kiszolgálói félnek a lassanként beinduló változásoktól, a személyi kultusz leleplezésétől, mások reménykednek, hogy igazi olvadás kezdődik, s az ország testéről visszahúzódnak a rákos daganatok: a táborok, a sztálinizmus, az embertelen diktatúra. S közben csodás gyógyulásról álmodoznak - talán az orosz népi gyógyászat, talán a nyírfagomba segíthet, ha a "hivatalos" orvosok tehetetlenek. A Rákosztály sok szempontból önéletrajzi mű. Maga Szolzsenyicin 1953-ban szabadult a lágerból, s utána Kazahsztánban jelöltek ki neki kényszerlakhelyet. Két év múlva a taskenti kórházban rákos daganatot diagnosztizáltak szervezetében. Élet és halál között lebegett, de legyőzte a betegséget, s úgy érezte, azért maradt életben, hogy beszámoljon a lágerlakó milliók szenvedéséről. A Rákosztály-beli Kosztoglotovban saját életének ezt a pár évét írta meg: a súlyos betegséggel sikeresen megvívott harcát - és vívódását, küzdelmét azért, hogy a lágerban töltött évek után értelmet találjon életének. Évtizedekig a kommunista hatalommal való szembenállás jelképe volt ez a könyv, melyet a "szocialista" országokban csak titokban lehetett olvasni; mára elfoglalta helyét a XX. század nagy klasszikus művei között. A Rákosztály igazi orosz nagyregény Dosztojevszkij és Tolsztoj szellemében: éppúgy szól hús-vér emberek szenvedéséről, mint - szimbolikus szintjén - az örök emberi lázadásról az olyan hatalommal szemben, melyben az istentelen szadizmus rákként elburjánzik.

"A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól. A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is. Annak a hidegháborúnak vége immár, de Merle több mint 25 éve megfogalmazott aggodalmai - sajnos - ma is aktuálisak." (a Kiadó)

"Én optimizmussal tekintek a jövőbe. A Katasztrófáig még van legalább két évünk." Pétervár, Petrográd, Leningrád - vagy egyszerűen csak Pityer: a város, amely egykor Péter cár parancsára nőtt ki a Néva-parti mocsaras földekből, hogy aztán a világ egyik legszebb városa legyen. De most, a Katasztrófa után már Pityeren is az enyészet az úr. Pontosabban a meghibbant evolúció által létrehozott új lények uralkodnak a város romjai között: Pavlov-kutyák, szárnyas sárkányok, a mitikus blokádnyikok, melyekről csak annyit lehet tudni, hogy senki sem éli túl az összecsapást velük. A felszín ezer veszélyt hordoz, és nem is merészkedik oda senki, csak a legerősebb, legtapasztaltabb diggerek. És ők sem mindig térnek vissza. Ivánt mégis vonzza a felszín, olyannyira, hogy menyasszonya, Tánya féltékeny arra a fenti világra, melyet ő még sohasem látott. S amikor a mindig nyugtalan Metróban háború tör ki: új szövetségek jönnek létre, az emberek halomra gyilkolják egymást, és újra felosztják egymás között az állomásokat, Iván egy véletlenül összeverődött csapat élén minden eddiginél veszélyesebb expedícióra indul a felszínen. Az atomerőműhöz akar eljutni - amely minden jel szerint még működik -, hogy blokád alá vont állomásának áramot szerezzen. Dmitry Glukhovsky Metró 2033 Univerzum sorozatában Simun Vrocsek regénye az egyik legnagyobb siker: a népszerű sci-fi-szerző a legapróbb részleteivel együtt, áradó fantáziával festi elénk a pétervári metró bűzlő, nyüzsgő, kegyetlen világát.

"Húszévesen szép, negyvenévesen bájos, hetvenévesen ellenállhatatlan." Coco Chanel-ről sok könyv és film készült már. Marie-Dominique Leliévre nem a hagyományos úton indul el. Egészen máshová helyezi a hangsúlyt, mint az eddigi értelmezések. Miközben igyekszik lerántani a leplet az életrajz homályos pontjairól, Chanelt mint társasági lényt mutatja be: nem feledve, hogy az ember a kapcsolatai függvénye is. Beszél a családjáról, fiatalkori szerelmi csalódásairól, művész- és elitkörökkel való kapcsolatáról. Ekként a könyv lapjain Cocteau, Sztravinszkij, Picasso, Romy Schneider és Visconti élete ugyanúgy megelevenedik, mint Mária nagyhercegnőé vagy Westminster hercegé. Barátain és főként barátnőin keresztül ismerjük meg Cocót, aki nem öltöztette, hanem megteremtette a nőt, elsőként demokratizálva az öltözködés művészetét. Henry Gidel klasszikus életrajza és Hal Vaughan a náci Németországgal kollaboráló nőt bemutató műve után ez a harmadik Coco Chanel-könyv az Európa Könyvkiadónál.

A londoni Koronázási klub egyik tagja a bombariadó alatt szövevényes történetet mesél: egy szép nőről, első férjéről Nigériában és második férjéről Londonban. Lehet, hogy az első férj él, és akkor, ugye, nem érvényes a második házasság. A második férj meghal egy német bombatámadásban, az özvegy pedig örökli a vagyont. A férj családja számított a pénzre, de hoppon maradt. Íme, a Cloade család: Gordon, a vagyonos családfő, öccsei és húga, akik az ő pénzén élnek kényelmesen, és huszonhat éves özvegye, aki az örököse lett. Az indulatok egyre magasabbra csapnak, de nem azt ölik meg, akit várnánk... Szerencsére a klubban Poirot is hallgatta a mesét, és most elkezdi kibogozni a szálakat.

2002-ben indította útjára az Európa a Fandorin-sorozatot, s ma már "erasztománok" ezrei várják nálunk is a mind újabb részeket: a zseniális nyomozó, Eraszt Fandorin újabb kalandjait. Itt az ideje tehát, hogy azoknak, akik később kapcsolódtak be, közreadjuk Borisz Akunyin immár világhírű krimisorozatának első részeit: a legelsőt már csak azért is, mert hollywoodi film készült belőle, melynek forgatókönyvét Paul Verhoeven írta, s olyan sztárok játszanak benne, mint Anjelica Huston és Milla Jovovich. Az Azazel elején Eraszt Fandorin a moszkvai rendőr-főkapitányság tejfölösszájú írnoka, akit egy furcsa öngyilkossági ügy nem hagy nyugodni - igaz, hogy holmi nihilisták naponta ölik meg magukat, de itt a részletek sehogy sem stimmelnek. A szálak előbb egy démoni szépségű nőhöz vezetnek, aki az ifjú egyetemistát ravaszul rávette az öngyilkosságra, majd pedig... Nos, az ügy egyre bonyolultabb, de az ifjú Eraszt Fandorin hátborzongató kalandok közepette kibogozza a rejtélyt. S közben élete nagy szerelmét is megtalálja... Fordította: Bagi Ibolya

Az özönvíz éve nem prófécia, de riasztóan közeli lehetőség. A világvége egy rejtélyes járvány képében érkezik, amely egymástól távol eső helyeken, egyidejűleg üti fel a fejét, és áldozatait először cseppfolyóssá teszi, majd kiszárítja. Csak ketten élik túl a katasztrófát: Ren, a fiatal trapéztáncosnő, aki bent ragadt a munkahelyén - a Pikkelyek és Farkak fantázianevű szexklubban -, és Toby, Isten Kertésze, egy zöld vallási szekta tagja, aki a MegÚj Spa luxusfürdőjében barikádozta el magát. Vajon vannak más túlélők is? Él-e még Ren bioművész barátnője, Amanda? Vagy ökoharcos mostohaapja, Zeb? Vagy egykori szeretője, Jimmy? Hát a KínGolyóból szabadult üldözői, vagy a kormányzat korrupt rendőrei? Egy biztos: míg az emberiség nagy része kipusztult, boldogan élik világukat a különféle génmanipulált életformák - az oroszlán és a juh párosításából származó juszlánok, az emberi hajat növesztő műhajbirkák, az emberi agyvelővel rendelkező disznók. Miközben Ádám Egy, Isten Kertészeinek vezetője társaival együtt próbál utat törni magának ebben a kegyetlen, szép új világban, Ren és Toby a szabadulásán dolgozik... Margaret Atwood korunk egyik legjelentősebb írója, örök Nobel-esélyes. Sokféle zsánerben alkot, a sci-fitől kezdve a disztópián át egészen a rémregényekig, ám minden művét áthatja a társadalmi éleslátás és érzékenység. Mint a legtöbb regénye, ez is egy a maihoz hátborzongatóan hasonlatos, mégis idegen világban játszódik - egy olyan világban, amely minden elemében levezethető a jelen folyamataiból. A könyv az egész világon hatalmas sikert aratott, a benne szereplő vallási énekeket - melyeket magyarul Horváth Viktor fordításában olvashatunk - megzenésítették, és nagy sikerrel adják elő.

Csak alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a "brisingr" szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége - és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni. Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak - szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró Galbatorix ellen. Eragont szorítja az idő és a rengeteg feladat: még annyi mindent kell megtanulnia a mágiából, meg kell győznie a törpéket, hogy álljanak Nasuada királynő és a vardenek mellé, el kell látogatnia Ellesmérába a tündékhez... Vajon képes lesz-e ez az egyszerű parasztfiú arra, hogy egyesítse a lázadó erőket, és megdöntse a zsarnok király uralmát? Hogy hogyan végződik a Birodalom és alattvalói, valamint a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa, azt Az örökség tetralógia negyedik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó.

A nyolcvan tagból álló világszövetség küldötte, Ai azzal a szándékkal száll le a Tél bolygón, hogy az itt élőket megnyerje egy nagyobb közösség ügyének. Sajátos biológiai felépítésű és különböző társadalmi szerkezetben élő embereket talál, akiket megjelenése választás elé állít. Az egymás közti torzsalkodás vagy a magasabb közösségi cél érdekében való összefogás alternatívái merülnek fel. Ursula K. Le Guin sci-fi regénye pozitív választ ad a felvetett kérdésre.

Még egyszer, utoljára jöjjön össze a család karácsonyozni a szülői házban - ez Enid Lambert nagy vágya, aki ötvenévnyi házasság után végre valami élményre vágyik Parkinson-kóros férje mellett. Csellel, könyörgéssel vagy akár zsarolással igyekszik rávenni a "gyerekeket" a nagy nosztalgikus vacsorára, s közben csak hellyel-közzel tudja, hogy azok, miután rég kiszálltak a családi fészekből, miféle életkatasztrófákkal küszködnek - és miképpen próbálják kijavítani mindazt, amit elrontottak. A nagy terv sikerül: a gyerekek - a nős férfiakhoz és feleségeikhez vonzódó sztárszakács Denise, az előítéletekkel és depresszióval küzdő családapa Gary és a fekete bárány, a reménybeli forgatókönyvíró Chip - különféle viszontagságok után végül meg is jelennek a közép-nyugati kisvárosban, St. Jude-ban, hogy a sok hazudozás és menekülés után immár összezárva, egymás szemének tükrében egy-egy pillanatra felvillantsák igazi arcukat. Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja: az a fajta író, aki érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi mozgásokat regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is. A 2001-ben megjelent Javítások igazi világsiker, Franzen megkapta érte a National Book Awardot, a Time magazin beválasztotta a száz legnagyobb 1923 óta kiadott angol nyelvű regény közé, Bret Easton Ellis pedig azt írta róla: "egyike nemzedékem három legnagyobb regényének".

Egy szörnyeteg vénember, Charlie Manx a veterán, 1938-as fekete Rolls-Royce-ával (rendszáma a könyv címe, amely így olvasandó: Nosferatu) kisgyerekeket rabol el többnyire egyedülálló anyáktól, hogy elvigye őket "Karácsonyországba", ahol mindennap karácsony van, és a boldogtalanságot törvényen kívül helyezték. Mondja ő. Ez a Karácsonyország valahol a realitás határán túl található, de hogy pontosan hol, azt senki sem tudja, még borzalmas segédje, az elmebeteg Bing Partridge sem, aki az anyákat öldösi le, hogy a gyerekek elhurcolása könnyebben menjen. Charlie Manx nyilvánvalóan át tud járni a valóság és valamiféle más világ között. Amire sose számított: ugyanilyen képességei vannak egy kislánynak, Vic McQueennek, a Kölyöknek is - az egyetlen gyereknek, akinek sikerül elmenekülnie előle. Amikor évek múltán Manx bosszúból az immár felnőtt Vic fiára kezd vadászni, elkerülhetetlenné válik kettejük között a nagy leszámolás... Joe Hill A szív alakú doboz és a Szarvak után ezzel a regényével a horror és dark fantasy sztárjai közé emelkedett. "Fantasztikus író. Kísérteties, pörgős, ötletes sztori remek stílusban." (Neil Gaiman)

Hollywood történetének legnagyobb románca. Richard Burton és Liz Taylor istenek voltak, és mint az istenek általában, elviselhetetlenek. Egy apró halászfaluba húsz év körüli, meseszép amerikai lány érkezett, és a kíváncsi, gavalléros természetű fogadós egy idő után már nem tudja nézni vendége boldogtalanságát: Rómába megy, hogy megkeresse azt a férfit, aki a lányt felültette. A Kleopátra című, hatalmas statisztériát mozgató hollywoodi vállalkozás producere mára idős ember, de végtelenül megrendül, amikor egy látogatója felidézi a hajdani eseménysort. A Richard Burton után tudakozódó vidéki fogadós groteszk kalandjai révén fény derül arra, hogy a sztárszínész és Elizabeth Taylor heves románcának hullámai sodorták a lányt a kis faluba. Minden szerelmi történet tengerpart: látszanak bennük a folyton egymásnak rohanó hullámok, és a zord, part menti sziklák. "Több mint húsz nyelven olvasható." (New York Times bestseller) "Tüneményesen tehetséges író." (The New York Times) "Bravúros, magas feszültségű történetmondás. Szívbe markoló pátosz és komikum." (Esquire: Az év könyve 2012) "Igazi csoda." (NPR Fresh Air: Az év könyve 2012) "Nagy álmok, elveszett szerelmek. Mély vágyakozás: csaknem a tökély." (Salon)