Európa Könyvkiadó strana 65 z 143

A TITOK HAZUGSÁG. A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS. A FÉLREVONULÁS LOPÁS. Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-ra. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt - de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád. "Este tízre Mae végzett a teljes céges üzenet- és felhívástömeggel, és áttért saját külső postafiókjára. Hat napja nem nyitotta ki, és most látta, hogy, csak az első napon száztizennyolc levele érkezett. Úgy döntött, ezen a sorozaton is átrágja magát, a legfrissebbektől visszafelé. A legújabb üzenetben egyik egyetemi diáktársnője számolt be arról, hogy gyomrára húzódott az influenza, majd hosszú levélfüzér következett, amelyben némelyek gyógymódokat ajánlottak, mások sajnálkoztak, megint mások fényképeket küldtek, hogy felvidítsák a beteget. Mae lájkolt két fotót, három hozzászólást, posztolta saját jókívánságait, és átküldte a Rókázó Sally című szám linkjét. Ez újabb ötvennégy megjegyzésből álló folyamot indított el a dalról meg az együttesről. Valaki azt írta, ismeri a banda basszusgitárosát, akit aztán be is vont az eszmecserébe. Damien Ghilotti, a basszusgitáros most Új-Zélandon hangmérnökösködik, de örül, hogy a Rókázó Sally még ma is megdobogtatja az influenzások szívét. Bejegyzése minden résztvevőt felvillanyozott, százhuszonkilenc új poszt jelent meg, amelyekben mindenki örvendezett, hogy az együttes basszusgitárosáról hall, és a láncolat végén meghívták Damien Ghilottit, hogy ha kedve van, játsszon egy esküvőn, vagy látogasson el Boulderbe, vagy Bath-ba, vagy Gainesville-be, vagy az Illinois állambeli St. Charlesba: ha bármikor arra jár, szívesen látják éjszakára meg egy házias vacsorára. St. Charles hallatán valaki megkérdezte, nem hallott-e valaki az ottaniak közül Tim Jenkinsről, aki Afganisztánban harcol; tudtak egy illinois-i srácról, akit agyonlőtt egy rendőrnek álcázott afgán felkelő. Hatvan üzenettel később a válaszolók kiderítették, hogy az egy másik Tim Jenkins, nem St. Charlesból, hanem az illinois-i Rantoulból. Általános volt a megkönnyebbülés, ám az üzenetláncot hamarosan az afganisztáni háború hatékonyságáról és általában az amerikai külpolitikáról szóló sokszereplős vita uralta el, győztünk-e Vietnamban, Grenadában, sőt a második világháborúban, vagy nem, képesek-e az afgánok az önálló kormányzásra, mi a helyzet a felkelőket finanszírozó ópiumkereskedelemmel, lehetséges-e bármely vagy minden tiltott drog legálissá tétele Amerikában és Európában. Valaki szóba hozta a marihuána jótékony hatását a zöldhályog kezelésében, másvalaki megemlítette, hogy a szklerózis multiplexben szenvedőknek is használ, mire lázas eszmecsere kezdődött három olyan résztvevő között, akinek szklerózis multiplexes rokona van. Ekkor Mae úgy érezte, sötét fellegek gyülekeznek a feje fölött, és kijelentkezett."

"A kisregény szerintem nem abban különbözik a nagytól, hogy rövidebb. Filmes hasonlattal előbbi kistotálokkal és közeliekkel operál, utóbbiból nem hiányozhat a nagytotál, a széles látószög, a tabló. Úgy is mondhatnám, hogy a kisregény emberközelibb ábrázolásmódokkal él. Hosszú és kacskaringós életem során hét kisregényt írtam. (Eleddig.) Az Ének évadában megjelent három. Itt a többi négy. Emezekben az alvás közbeni és az éber álmok adják a vezérfonalat. Reális és szürreális vágyálmokkal tetézve. Ne tessék fölébredni. TÖRTÉNETMESÉLÉS az én foglalkozásom, kedves barátom, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű." (a Szerző) "Különös, hogy éppen engem választottak, a lomha értelmiségit, bár néhány éve rendszeresen járok teniszezni, sajnos, kénytelen vagyok belátni, hogy ez az egyetlen esélyem a világhírre, pedig ifjúkoromban nagyképűen hirdettem: mire a negyedik ikszbe lépek, meg fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, most harmincegy múltam, s biztosan tudom, hogy tévedtem, kiben vagy miben keressem a hibát? magamban? származásomban s anyanyelvemben? a díjbizottság irodalmon kívüli szempontjaiban? a világ politikai és gazdasági helyzetében? a szerencse forgandóságában? - utóbbi most mégis nekem kedvezett, én lettem a magyar űrhajósjelölt." "Már tudom: a népcserében veszünk részt, a nagyhatalmak úgy döntöttek, föl kell frissíteni a világ vérkeringését, emiatt a népek helyet cserélnek, mi, magyarok, például mostan átköltözünk Nyugat-Németországba, a nyugatnémetek pedig jönnek Magyarországra. Jobban szerettem volna, ha Franciaország jut nekünk, de hiába, ez lett a sorsolás eredménye, a franciák a bolgárokkal kerültek párba, majd meglátjuk, ki csinált előnyösebb cserét, irigylem a svédeket és a norvégokat, ők tudniillik Floridát kapták, a keletnémetek és az osztrákok pedig Japánt! mázlisták, mennyi sok tengerük lesz, nem beszélve a Felkelő Napról."

"A kisregény szerintem nem abban különbözik a nagytól, hogy rövidebb. Filmes hasonlattal előbbi kistotálokkal és közeliekkel operál, utóbbiból nem hiányozhat a nagytotál, a széles látószög, a tabló. Úgy is mondhatnám, hogy a kisregény emberközelibb ábrázolásmódokkal él. Hosszú és kacskaringós életem során hét kisregényt írtam. (Eleddig.) Az Ének évadában megjelent három. Itt a többi négy. Emezekben az alvás közbeni és az éber álmok adják a vezérfonalat. Reális és szürreális vágyálmokkal tetézve. Ne tessék fölébredni. TÖRTÉNETMESÉLÉS az én foglalkozásom, kedves barátom, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű." (a Szerző) "Különös, hogy éppen engem választottak, a lomha értelmiségit, bár néhány éve rendszeresen járok teniszezni, sajnos, kénytelen vagyok belátni, hogy ez az egyetlen esélyem a világhírre, pedig ifjúkoromban nagyképűen hirdettem: mire a negyedik ikszbe lépek, meg fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, most harmincegy múltam, s biztosan tudom, hogy tévedtem, kiben vagy miben keressem a hibát? magamban? származásomban s anyanyelvemben? a díjbizottság irodalmon kívüli szempontjaiban? a világ politikai és gazdasági helyzetében? a szerencse forgandóságában? - utóbbi most mégis nekem kedvezett, én lettem a magyar űrhajósjelölt." "Már tudom: a népcserében veszünk részt, a nagyhatalmak úgy döntöttek, föl kell frissíteni a világ vérkeringését, emiatt a népek helyet cserélnek, mi, magyarok, például mostan átköltözünk Nyugat-Németországba, a nyugatnémetek pedig jönnek Magyarországra. Jobban szerettem volna, ha Franciaország jut nekünk, de hiába, ez lett a sorsolás eredménye, a franciák a bolgárokkal kerültek párba, majd meglátjuk, ki csinált előnyösebb cserét, irigylem a svédeket és a norvégokat, ők tudniillik Floridát kapták, a keletnémetek és az osztrákok pedig Japánt! mázlisták, mennyi sok tengerük lesz, nem beszélve a Felkelő Napról."

Kétszáz évvel a Robbanás után azon a helyen, ahol Moszkva állt egykor, éldegél egy közösség a maga primitív, mókás és gyakran brutális szabályai szerint. Az egyszerű emberek számára az egér a minden: abból főzik a levest, abból készül a ruhájuk, és azt használják a cserekereskedelemben is. A régi könyvek birtoklását betiltotta az uralkodójuk, Fjodor Kuzmics (áldassék a neve), aki plagizálja a régi mestereket, s ő népének egyetlen írója. A zsarnok egyik írnoka meséli el nekünk a városka életét és saját páratlan karrierjének történetét. Benedikt valósággal szerelmes a könyvekbe, de hiába olvas el mindent, ami a keze ügyébe kerül, képtelen bármiféle erkölcsi tanulságot levonni olvasmányaiból. Az egyszerű, jólelkű írnokból a zsarnok kegyetlen kiszolgálója lesz, s az ő torz nézőpontjából látjuk mindazt a kegyetlenséget, önzést és tudatlanságot, mely pusztulással fenyegeti Fjodor-Kuzmicsszk városát... A regény korábban más kiadónál Kssz! címmel jelent meg. "Tatyjana Tolsztaja varázsvízzel meglocsolta a regény eltemetett és elsiratott műfaját, hazahozta Amerikából, és kiderült, hogy tökéletesen eleven. Olyan ízletesen van megírva ez a regény, hogy szeretnénk cuppogva és kéjesen morogva megenni minden mondatát." (Borisz Akunyin) "A macskány-ban benne van szinte minden: egyszerre brutális és nagylelkű, különleges és univerzális, sötét és vidám, klasszikus és tökéletesen új." (Jonathan Safran Foer) "Képtelenség szavakat találni Tolsztaja prózájának túlcsorduló gazdagságára és rémületes leleményességére." (John Banville)

2015 Pulitzer-díjas könyve Szenvedélyes vádirat az emberiség nemtörődömségéről Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön, ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük! És a felelősség ezért minket, embereket terhel! Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinensvándorlásra. Nem, mi magunk pusztítjuk a világot. Ugyanakkor sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért. Tudatos lények először (és valószínűleg utoljára) tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. Az emberiség öröksége a hatodik kihalás lesz... amely már el is kezdődött. Elizabeth Kolbert évtizedekig volt a New York Times és a New Yorker újságírója. Közben több könyve jelent meg, a 2006-os Field Notes From a Catastrophe (Helyszíni jegyzetek egy katasztrófáról) szakmai körökben nagy sikert aratott. A hatodik kihalás a 2015-ös év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban! A szerzőnő férjével és fiaival Massachusettsben él. "Hatásos... Kolbert végigvezet a kanyargós úton, amelyet a tudósok is végigjártak, amíg előálltak a kihalás koncepciójával. Mostanra felismertük, hogy mi magunk is felelősek vagyunk érte. A hatodik kihalás segít felfogni a helyzet komolyságát." (Al Gore)

Radzinszkij monumentális történelmi regényének második részében Fudzsi, Sztálin barátja és harcostársa tovább meséli (1937-től) az életét a Nagy Vezér árnyékában - mindegyre küszködve a gondolattal: miért teljesíti szolgaian Sztálin utasításait, annak ellenére, hogy immár tisztában van gazdájának mérhetetlen kegyetlenségével? A Nagy Terror után Sztálin a háborúra készül, és az a terve, hogy Hitlerrel felosztják egymás közt Európát. Radzinszkij, Fudzsi szavain keresztül, minden eddigi szerzőnél alaposabban bogozza ki a nagy rejtélyt: hogy lehetséges, hogy Hitler túl tudott járni Sztálin eszén, aki soha senkiben sem bízott meg? Hogyan hihette Sztálin az utolsó pillanatig, hogy Hitler betartja az ígéreteit, és nem fogja megtámadni? Fudzsi a háborút a Gulagban tölti: hiába Sztálin barátja, ő sem kerülheti el a bolsevik forradalmárok, a lenini nemzedék sorsát: letartóztatják, mint "fasiszta kémet"... Mindennap a halálra készül, de Sztálin, ki tudja, miért, őt végül megkíméli. Talán csak azért, hogy valaki elmesélje majd a történetét. Aki megérti, hogy az orosz népnek olyan vezérre volt szüksége, amilyen ő, mert nem tud szabadságban élni. A háború tragédiája után, az ötvenes években Sztálin már igazi apokalipszist készít elő: egy új holokausztot és háborút - amikor... Nos, Sztálin haláláról Fudzsi olyan verziót mesél el, amely egyszerre döbbenetesen szövevényes és minden részletében hihető. Edvard Radzinszkij orosz történész, történelmi regények szerzője, drámaíró és televíziós személyiség. A hetvenes-nyolcvanas években világszerte játszották a darabjait (Beszélgetések Szókratésszal, Száznégy oldal a szerelemről), majd a kilencvenes években világsikert aratott az utolsó orosz cárról és Sztálinról írt történelmi munkáival, amelyekben elsőként dolgozta fel az akkor megnyílt levéltárak anyagait. "A történelem rejtélyei" című tévéműsora valóságos nemzeti intézmény lett Oroszországban. "Radzinszkijt azok érdeklik, akik nélkül Sztálin nem létezhetett volna." (Dmitrij Bikov)

Nem bánok semmit sem." Pedig kijutott neki bőven. Olyan párizsi családban világra jönni, ahol a nagymama bolhaidomár, az anya utcai énekesnő, az apa vásári mutatványos, és ahol a cumisüvegbe piát is kevernek, hogy a gyerek jobban aludjon, nem mindennapi örökség. És akkor a másik nagymamáról még nem is beszéltünk, aki legalább vidéken lakik, és tisztességes szakmája van: szakácsnő. Igaz, hogy egy bordélyban... Abban a bordélyban, a jó vidéki levegőn szedi össze magát ez a csenevész kis "párizsi veréb". Ezer szerencséje, hogy félvakon kerül a műintézménybe, így legalább csak azt érzékeli, hogy a jó illatú, kedves lányok kimosdatják, kezeltetik, kényeztetik, esténként mesélnek neki, törődnek vele, még iskoláztatják is! Miután a lányok kikupálták, apja visszaviszi a párizsi flaszterre, mert észreveszi, hogy a gyerek egyetlen anyai öröksége, a hangja, páratlan a maga nemében. A francia zászló és Coco Chanel mellett ez a hang, ez a törékeny figura ma már Franciaország harmadik jelképe. Sanzonjait világszerte nagy művészek tartják műsoron. Édith Giovanna Gassion, a kis "veréb" - piaf - nem bánt meg semmit. Sem az utcai karriert, amiről nem tehetett, sem a sok szeretőt, akiket magának köszönhetett, sem azt, hogy "betegesen tékozolta magát".

"A rákbetegek komolyan veszik az életet - nagyon komolyan. Válaszokat várnak: tudni akarják, mi az, ami működik, és mi nem. Ismerem ezt az érzést. Az elmúlt húsz évben több ezer ember vett részt az általam szervezett segítő csoportokban. Nagyon sok módszert kipróbáltunk. Tapasztalatból tudjuk, hogy mi az, ami működik. Ezeket a tapasztalatokat gyűjtöttem össze és adom közre könyvem új kiadásában." Ian Gawler a tulajdon bőrén tapasztalta meg a rákot. Könyve először 1984-ben jelent meg, s azóta a rákbetegség gyógyításának egyik alapművévé vált szerte a világon. A hagyományos orvostudomány, a kiegészítő, tradicionális és alternatív gyógymódok mind arra koncentrálnak, mit tehetnek a betegért mások, és a gyógyító hatás egy mások által előállított szertől várható (például antibiotikumtól, kemoterápiától, étrend-kiegészítőtől), ez a gyakorlati útmutató azonban arra koncentrál, hogy mit tehetünk betegként önmagunkért, vagyis hogyan tudjuk legyőzni a rákot az úgynevezett életmódgyógyászat eszközeivel. Az életmódterápiák eszköztárába beletartozik a táplálkozás, a testmozgás, a napozás és a kreatív tevékenységek. Hasznosítják a test-lélek orvoslás eszközeit, a csoportterápiát, az elme tréningjét, a meditációt, a jógát, a csikungot, a tajcsit, az egészséges érzéseket és a személyiségfejlesztést, valamint a spirituális tevékenységeket. Annak a rengeteg embernek a közös tudása, akivel a szerző valaha együtt dolgozott, itt van összegyűjtve ebben a könyvben, amely nagyon sok időt takaríthat meg egy rákbeteg számára. Talán még az életét is megmenti...

Korunk egyik legjelentősebb írójának régóta várt új regénye nagy ívű, kontinenseken és évtizedeken átnyúló többgenerációs történet. Főszereplője egy Pip Tyler nevű fiatal nő, akinek a valódi neve Purity, azaz Tisztaság. Százharmincezer dolláros diákhitellel a nyakában Oaklandben squattol anarchistákkal, kapcsolata egyetlen családtagjával, az anyjával zűrös, és fogalma sincs róla, ki az apja. Pip megismerkedik egy karizmatikus német hackerrel, a kényes adatokat kiszivárogtató Andreas Wolffal, s ahogy a cselekmény az USA-tól Bolíviáig és a berlini fal leomlása előtti Kelet-Németországig ágazik szét, egyre több rejtélyt fed fel a családjáról. A hét nagy részből álló, rafinált szerkezetű regény végére aztán a nagy kirakós minden darabja a helyére kerül. Sötét titkok, manipulációk, hazugságok, ifjúkori idealizmus, végletes hűség, szülő-gyerek kapcsolat, szerelem és család, a nemek közti harc, a mindenütt jelen lévő, totalitárius internet efféle nagy témákat vizsgál a szerző emlékezetes karaktereket felvonultató, csupaszív, elbűvölően intelligens regényében.

Egyetlen szabály van: ölsz vagy megölnek Az ellenség és A bérgyilkos után itt a harmadik kőkemény, csupa vér akcióregény Victorról, a szabadúszó bérgyilkosról. Most Algírban kell megölnie valakit, méghozzá egy másik bérgyilkost. Könnyűszerrel végez vele, de aztán kénytelen a helyébe lépni, hogy kiderítse, mi volt a megbízatása. Ez a bérgyilkos, a holland Kooi, megölt egy amerikai titkos ügynököt Jemenben. A CIA gondosan ellenőrzi a számítógépét, a telefonját, de semmit sem tud meg addig, amíg a megbízó újból nem jelentkezik, nem tudván, hogy eddig jól bevált embere immár halott. Magát Kooinak kiadva Victor átmegy a teszten, és bekerül egy válogatott zsoldosokból álló csapatba, akikkel egy lehetetlennek látszó küldetést kell végrehajtania a római orosz nagykövetségen. Kezdetét veszi a nagy játszma, csakhogy van egy fontos körülmény, amelyről Victor nem tud, s így már-már megoldhatatlan válaszút elé kerül....

Korunk egyik legjelentősebb írójának régóta várt új regénye nagy ívű, kontinenseken és évtizedeken átnyúló többgenerációs történet. Főszereplője egy Pip Tyler nevű fiatal nő, akinek a valódi neve Purity, azaz Tisztaság. Százharmincezer dolláros diákhitellel a nyakában Oaklandben squattol anarchistákkal, kapcsolata egyetlen családtagjával, az anyjával zűrös, és fogalma sincs róla, ki az apja. Pip megismerkedik egy karizmatikus német hackerrel, a kényes adatokat kiszivárogtató Andreas Wolffal, s ahogy a cselekmény az USA-tól Bolíviáig és a berlini fal leomlása előtti Kelet-Németországig ágazik szét, egyre több rejtélyt fed fel a családjáról. A hét nagy részből álló, rafinált szerkezetű regény végére aztán a nagy kirakós minden darabja a helyére kerül. Sötét titkok, manipulációk, hazugságok, ifjúkori idealizmus, végletes hűség, szülő-gyerek kapcsolat, szerelem és család, a nemek közti harc, a mindenütt jelen lévő, totalitárius internet efféle nagy témákat vizsgál a szerző emlékezetes karaktereket felvonultató, csupaszív, elbűvölően intelligens regényében.

„Lydia ?halott. De ők még nem tudják.” Így kezdődik az 1970-es években játszódó regény, amelynek középpontjában egy ohióbeli kisvárosban élő kínai-amerikai család áll. Marylin és James Leenek három gyereke van, és Lydia a kedvencük: a szülők az ő életére vetítik rá minden félbemaradt álmukat, reményüket és nagyravágyó tervüket. De amikor Lydia holttestét kifogják a házukhoz közeli tóból, a család addig is törékeny egyensúlya végképp felborul. Titkok, elvágyódás és a múlt zsákutcái – az Amit sohase mondtam el thriller, de közben megindító történet is, amelyet nem lehet letenni, végeredményben pedig finom megfigyelésekkel teli, érzékeny jellemrajz egy különös, de hallatlanul emberi és életteli családról, amelynek tagjai szüntelenül azért küzdenek, hogy jobban értsék egymást. Celeste Ng kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben, jelenleg Massachusettsben él a férjével és a kisfiával. Ez az első regénye, amely megjelenésekor rögtön óriási bestseller lett, és osztatlan kritikai sikert aratott. Az Amit sohase mondtam el 2014-ben „Az év könyve” lett az Amazonnál, többek között APALA- és Alex-díjjal jutalmazták.

Ez a kötet a divattörténelem első stylistja, Giorgio Armani szavaiból, mondataiból, szentenciáiból állt össze, azokból a nyilatkozatokból, melyeket egyedülálló nemzetközi sikerszériájának évtizedei alatt Armani a világsajtó legkülönbözőbb orgánumainak adott. Sosem szabóként vagy hagyományos értelemben vett tervezőként fogta fel a munkáját, hanem a stílus, a jó ízlés felől közelített az öltözködéshez. A divattörténészek valószínűleg úgy fognak rá emlékezni, mint aki kibelezte a férfizakót. A keményítések, válltömések és vásznazások nélküli, jól szabott ruhadarab a világszerte híres Armani-stílus jelképe. A lezserség és az elegancia jegyében alkotott kollekciói klasszikusan szépek és izgalmasan modernek. Ruháit minden korosztály, férfi és nő szívesen hordja és hordhatja akár évtizedeken keresztül is, mert nem mennek ki a divatból. Olyasfajta öltözködési forradalmat robbantott ki Olaszországban, mint Coco Chanel Franciaországban. A star system mechanizmusát is ő indította el azzal, hogy meghódította és azóta öltözteti a filmvászon és a vörös szőnyeg sztárjait. Az Amerikai dzsigoló főszereplőjének, az akkor még alig ismert Richard Gere-nek olyan káprázatos ruhatárat tervezett, hogy amikor a randevúra készülő szépfiú kinyitotta a szekrényt, a mozi közönsége felmorajlott. Kirakatrendezőből bárminemű képzettség nélkül mára a világ egyik leggazdagabb stylist-vállalkozójává lett, aki a szabóműhelytől az igazgatótanácsig, az ötletektől az akvizíciókig mindent személyesen felügyel. Szenvedélyei: munka, ingatlanok, macskák. Soha semmivel nem elégedett. A mai napig rendületlen szorgalommal dolgozik. Nyolcvanegy éves.

Kris Kelvin pszichológus megérkezik egy távoli égitest, a Solaris felszíne felett lebegő űrállomásra. A bolygót plazmaóceán borítja, mely élet, sőt különös intelligencia jeleit mutatja, de az emberek mindeddig sikertelenül próbáltak kapcsolatot teremteni vele. Kelvint senki sem fogadja az Állomáson, és a zavartan viselkedő dr. Snaut rejtélyes figyelmeztetésekkel próbálja megértetni vele, hogy veszély leselkedik rá. Még furcsább a merev és máskor mindig hivatalos Sartorius, aki be sem akarja engedni Kelvint a laborba, ahová elbarikádozta magát. A pszichológus lassan rájön az igazságra: az óceán őrületbe hajszolja a kutatókat, saját személyiségük legbelső, eltitkolt démonait szabadítva rájuk... A regényt először Borisz Nierenburg vitte filmre 1968-ban. Andrej Tarkovszkij Solaris-a 1972-ben készült, majd 2002-ben Steven Soderbergh is megfilmesítette a történetet. Michael Obst német zeneszerző hasonló címmel operát írt belőle. Stanisław Lem műve olyan gazdag, sokrétű tudományos, filozofikus, különös művészi alkotás, mintha ezek a zseniális feldolgozások különböző regényekből készültek volna.

Az Orion csillagkép egyik csillaga fölrobbant, és a maradványa nagy, fehér foltként ragyog az égbolton, mintha egy másik hold is sütne az éjszakában, megvilágítva valóságos, földi élethelyzeteket. Vágyakozás, csalódás, betegség, szégyen és magány csupa olyan dolog, amiről nehéz beszélni. A kötet kilenc novellájában egyszerre formálódik meg egy sejtés egy már-már apokaliptikus vízió , és elevenednek meg abszurd, de nagyon is hús-vér figurák, akiket ismerhetnénk akár a mindennapjainkból is. Szöllősi Mátyás első prózakötetének ereje többek közt a pontos lélekábrázolásban és a látomásos, költői nyelvben rejlik. Szöllősi Mátyás (1984, Budapest) Önálló verseskötetei: Aktív kórterem (Parnasszus, 2010), Állapotok negyvenöt töredék (Kalligram, 2011). Íróként mindhárom műnemben alkot. Fotóriporterként is dolgozik. Örkény István-ösztöndíjas és a Budapest Katalógus szerkesztője.

"2008-ban ?az a vállalat, ahol dolgozom, tizenöt fiatalembert küldött ki, hogy telepített környezetvédelmi felügyelőként dolgozzon az észak-mozambiki Cabo Delgado szeizmikus törésvonalainak geológiai feltárása során. Ezen a vidéken akkoriban az oroszlánok mind gyakrabban támadtak emberre. Ezeknek a végzetes támadásoknak a száma néhány hét alatt a tucatnyit is meghaladta. Négy hónap alatt pedig húszra nőtt… Minél hamarabb vadászokat kellett küldeni a terepre, akik megvédik őket… Szerződtettek is két tapasztalt vadászt, akik Maputóból elutaztak Vila de Palmá-ba, ahol a legtöbb oroszlántámadás történt. A településen néhány helyi vadászt is felfogadtak, hogy velük együtt vegyenek részt a hajtóvadászatban. A halottak száma közben huszonhatra emelkedett. A vadászok két hónapon át kudarcot kudarcra halmoztak, állandó rettegésben éltek, és naponta könyörögtek segítségért, amíg végre sikerült megölniük a gyilkos oroszlánokat. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett szembenézniük. Folyamatosan érzékelték, hogy az igazi bűnösök egy láthatatlan világ lakói, akikkel szemben a puska és a golyó semmit sem ér. A vadászok végül megértették, hogy a munkájukat akadályozó titokzatos jelenségek olyan társadalmi feszültségek következményei, amelyeknek a megoldására ők semmiképpen nem alkalmasak.