Európa Könyvkiadó strana 90 z 124

Mennyit tud megbocsátani a család? Francis Gleeson és Brian Stanhope, a két újonc New York-i rendőr egy kedves külvárosban, egymás szomszédságában telepedik le családjával. A két ház zárt ajtaja mögött zajló események – Francis feleségének, Lenának a magányossága, illetve Brian feleségének, Anne-nek az instabilitása – teremtik meg a lehetőségét a két család közt kirobbanó tragédiának és annak évtizedeken át ható következményeinek. Francis és Lena lánya, Kate, valamint Brian és Anne fia, Peter között mély barátság, majd abból kibontakozó szerelem szövődik. A történések elszakítják őket, ám a gyerekkori emlékek óhatatlanul sodorják vissza őket egymás felé. Szerelmüket újra és újra próbára teszi a családtagok rosszallása, a mindennapok nehézségei és a múlt árnyai. Vajon a szeretet, a törődés és a hűség elegendő ahhoz, hogy megszabadítsa őket az örökölt és szerzett terhektől?

Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig "megbízhatatlan" hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett. Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carriere és Umberto Eco - egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Bunuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró - leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is. Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

Dickens utolsó nagy alkotói korszakában, 1854-ben jelentette meg a "Nehéz idők"-et. Részben hagyományos dickensi mű ez: társadalomjobbító harcának eredményes, tényleges változásokat hozó állomásai, a dologház, az adósok börtöne, a jogszolgáltatás, a kíméletlen iskolarendszer leleplezése közül most az ipari forradalom utáni munkássors sivárságának, kilátástalanságának bemutatása került sorra. Annyiban pedig teljesen új, hogy előtte az angol irodalomban senki nem foglalkozott a gyárvárosok szegényeinek világával, a munkáscsaládok tudatlanságával, reménytelenségével, alkoholizmusba menekülésével. A helyszín a képzeletbeli észak-angliai gyárváros, Coketown. Gradgrind, az utilitárius elveket valló iskolaigazgató csakis tényeket óhajt a nebulók fejébe verni, képzeletről, "csodálkozásról" hallani sem akar. Ebben a szellemben neveli két gyermekét is: Louisa leányát, akit a lelketlen gyároshoz, Josiah Bounderbyhoz ad feleségül, és fiát, Tomot, aki Bounderby bankjában kap állást. A két fiatal addig éli szeretetlen, örömtelen életét, míg a haszonelvű gondolkodásmód majdnem minden emberséget kiöl belőlük, s egy jóravaló munkás életét is tönkreteszik. Hajdani iskolatársuk, a vándorcirkusz bohócának lánya, a képzelet, a "csodálkozás" gyermeke, Sissy mutat végül utat nekik, hogy legalább valamit helyrehozhassanak mindabból, amit az előző generáció - tanítók, "reformerek", politikusok - elrontott. A nagy történész, Macaulay helytelenítően "komor szocialista" műnek nevezte a regényt, a kapitalista társadalom korabeli romantikus bírálói, John Ruskin és William Morris viszont lelkesen magasztalták, George Orwell pedig a benne megnyilvánuló "nemes haragot" dicsérte. A könyvből készült 1977-es, John Irvin rendezte angol tévéfilmsorozatban többek között Patrick Allen és Edward Fox alakította a főszerepeket.