Európa Könyvkiadó strana 94 z 143

"...olyan volt a táj, mintha a természet hatalmas piapartira invitálta volna a mérsékelt égövi, szubtrópusi és trópusi növények fantasztikus keverékét. A pálmák csapzott fejükkel, ernyedten támasztották a pultot, mint megannyi hivatásos kocsmatöltelék; a tüskés bokrok ittasan akaszkodtak össze; egymás mellett foglaltak helyet jól öltözött virágok és borotválatlan kaktuszok; és mindenütt a palo borracho, a "részeg bot", püffedt sörhasával, dülöngélve. A virágos tömegben pedig tirannuszok sürgölődtek, megannyi takaros, aprócska pincér, makulátlan hófehér ingmellben; a helybéliek flor blanca, vagyis fehér virág néven emlegetik ezt a madarat." Gerald Durrell még a világsikert meghozó Családom és egyéb állatfajták sorozat megírása előtt, 1954-ben járt Dél-Amerikában: ritka, kiveszőfélben levő állatfajtákat kutatott, és igyekezett minél többet eljuttatni angliai állatkertekbe. A részeg erdő, ennek a gyűjtőútnak mulattató története már teljes fegyverzetében mutatja be a népszerű természettudós-írót - az argentínai és paraguayi őserdőben átélt kalandjai feleségével, Jacquie-vel, és a remekül egyénített egzotikus állatokkal szórakoztatva vezetnek rá a természet értő szeretetére, és annak a mind fontosabb ténynek a felismerésére, hogy az ember csak az élővilágban élhet meg, és ezt a világot szeretnie, kímélnie kell. A kötetet ezúttal is Gerald Durrell legjobb magyal "társszerzőjének", Réber Lászlónak szellemes rajzai illusztrálják.

Tizenegy történet a világ leghíresebb belga detektívjéről. Mary Marvell, a hollywoodi filmcsillag fenyegető leveleket kap "Nyugat csillaga" nevű gyémántját el fogják rabolni, ha egy helyen lesz "Kelet csillagá"-val, Lady Yardly híres ékkövével. Valóban egy kínai istenszobor jobb és bal szeme volt hajdan a két gyémánt? Miért sikerül Robinsonéknak a piaci ár negyedéért lakást bérelniük Knightsbridge-ben? Londonban csillagászati összegeket kérnek minden kiadó lakásért! És miért hitték a többi lakáskeresők, hogy a lakást már kiadták? Az egyiptomi fáraó sírját feltáró régész meghal. Aztán az ásatást pénzelő amerikai milliomos is, meg az unokaöccse New Yorkban. Igaz lenne az átokról szóló legenda, vagy van minderre természetes magyarázat? A Grand Metropolitan szállóban ellopják a híres gyöngysort. Igen ám, de a tulajdonosnő komornája végig a szobában volt. Poirot az egyetlen, aki hisz az ártatlanságában - de akkor mi történt valójában? Anglia miniszterelnöke az első világháború idején audiencián jár a királynál, majd szerencsésen túlél egy merényletet, és áthajózik Franciaországba. A szövetségesek konferenciáján a német békekötési indítvány ellen akar szót emelni, de Franciaországba érve elrabolják. Poirot-nak huszonnégy órája (és tizenöt perce) van, hogy megtalálja, miközben két ország rendőrei teszik tűvé mindhiába a francia vidéket. Miss Violet Marsh összeveszett nagybátyjával, mert nem akart háziasszony lenni, inkább egyetemre ment. Vajon az-e a tanulatlan, de csavaros eszű öregember igazi végrendelete, amelyben mindenét jótékony célra hagyja, vagy elrejtett egy másikat, hogy kiderüljön: okosabb lesz-e attól egy lány, ha diplomát szerez? Ezekben és a többi öt történetben is megcsodálhatjuk Poirot páratlan éleslátását. A kötet korábban - más kiadónál, más fordításban - "Poirot munkában" címmel jelent meg.

Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet? "...[A] földrengés tördelte padlózathoz hasonlatos kövek közt egyszer csak görnyedt hátú, kaftános-föveges, ősz kecskeszakállat viselő ármányos rabbinusok vegyülnek el, és támaszkodnak-dőlnek maguk is a düledező sírokra, girbegurbán sűrűsödő kísértetsokaság az éjben. S középen annak a Löw rabbinak a sírja, aki a XVI. században életre keltette a Gólem nevű szörnyet, hogy az álljon bosszút a zsidóság nevében mindenért. Jobb ez, mint Dumas, jobb, mint a jezsuiták..." - képzel kívánatos ellenséget a "holdvilágos boszorkányéj-hangulatú" helyszínre Simonini kapitány, és munkához lát. Simonini a fantázia szülötte, de nagyon is valószerű gazember. Tőrbotra támaszkodó idegen- és nőgyűlölő haspók, magányos nyomorult létére fél Európa titkosszolgálatainak zsoldjában álló cinikus hamisító ő, aki hazugságokat kohol, összeesküvéseket sző, és merényleteket szervez. Az persze csak a regényes képzelet műve, hogy Simonini kapitánynak mindenhez és mindenkihez köze van: a "görbe lábú gnóm" Garibaldi körül szaglászó piemonti besúgóhálózathoz, a párizsi kocsmák abszintgőzében szervezkedő alvilági bombagyárosokhoz, a párizsi kommün zavarosában halászó francia és porosz hírszerzéshez, a Dreyfus-ügy bordereau-jához és a muzsikokat ördögi félnivalóval biztató cári Ohranához éppúgy, mint a Charcot-klinika "Froide doktor" nevű hipnotizőrgyakornokához, vagy épp a fekete miséket celebráló sátánista Boullan abbéhoz. A szereplők és a tények, az ügyek és a "dokumentumok" azonban (el egészen a hitleri haláltáborok kiagyalóit "megihlető" Cion bölcseinek jegyzőkönyvei-ig) mind-mind vérfagyasztóan igaziak. S a képzelt Simonini is csupa olyasmit tesz, amit valakik valamikor csakugyan véghezvittek. Ráadásul... ki tudja? Egy XIX. századias kalandregény lapjain akár titokzatos hasonmása is támadhat az embernek. És utószavában talán nem tréfából jegyzi meg Eco professzor: "bizonyos értelemben azért mégiscsak létezett ő. Sőt az az igazság, hogy mindmáig itt van köztünk."

2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyregénye, amelyért azóta versengenek a világ könyvkiadói, és már készül a filmváltozata is, mégpedig részben Magyarországon, jövő nyárra ígérik a bemutatót. Miről szól a regény? Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel - egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében. Christopher Paolini, a tudományos-fantasztikus és fantasykönyvek szerelmese nem járt iskolába, a szülei oktatták odahaza, a Montana állambeli Paradise Valleyben, a Yellowstone folyó partján. Tizenöt éves korában eltökélte, hogy ír egy olyan könyvet, amilyet szívesen olvasna maga is. Szüleinek van egy kis könyvkiadójuk, az elkészült regény itt jelent meg 2002-ben, de a következő évben már az egyik legnagyobb amerikai kiadó, a Knopf adta ki, mégpedig akkora sikerrel, hogy a bestsellerlistán tartósan megelőzött hármat a Harry Potter-sorozat négy kötetéből. "Le a kalappal az ifjú mester, Paolini előtt!" - lelkesedett Anne McCaffrey, az "ifjú mester" egyik mintaképe, a Pern sárkánylovasai sorozat szerzője. "Szokatlan, erőteljes" friss és gördülékeny. Lenyűgöző indulása egy minden bizonnyal nagyra hivatott írói karriernek" - így a Booklist magazin. A könyv egy tervezett trilógia, az "Örökség" első kötete. Azóta elkészült a második kötet is.

Milan Kundera írásainak megjelenése Magyarországon eseményszámba megy: Közép-Európájának ez a sarka is figyel rá, várja műveit. Kundera nemcsak regényeiben, de esszéiben is tanúságot tett már róla, milyen szigorú bírája az irodalomnak - önmagának is. Munkásságáról ezúttal ... Folytatás ›› emigráns sorsában osztozó honfitársa, a prágai strukturalista iskola neveltje, a konstanzi egyetemen modern irodalomelméletet és -történetet előadó Květoslav Chvatík elemzését olvashatjuk. Chvatík minden előadásában és művében arra törekszik, hogy dinamikus, átfogó képet adjon a regényről mint autonóm művészeti formáról. Nem csoda hát, hogy éppen Kunderát és írásművészetét választotta témájául, hiszen számára - és nyilván még sokak számára - Kundera a par excellence regényíró. Ahogyan Kundera a regény egészének jelentésére teszi a hangsúlyt, Chvatík is egységében szemléli a teljes életművet, kimutatja logikus felépítését, visszatérő témáit. Kronológiai rendben elemzi Kundera műveit, a világirodalom egészébe, a XX. század második felének irodalmi folymataiba illesztve bele őket. Szerinte Kundera volt az, aki a hatvanas években visszahelyezte jogaiba az elbeszélést mint olyat, és ami nem kevésbé fontos, az elbeszélőt, a narrátort, akinek van mersze beleavatkozni, beleszólni a történetbe. S bár főt hajt a szerző előtt, aki úgy tartja, magánéletéhez, pályája bukkanóihoz senkinek semmi köze, mert csak a mű számít, a regények szempontjából lényeges zenész és filmes múltról, közéleti szereplésről mégiscsak szót ejt, vizsgálja az írói életrajz és írói életmű viszonyát, meglepő összefüggéseket tárva fel. Jóvoltából beleszippanthatunk annak a közép-európai forrásvidéknek a levegőjébe, ahol ez az egyetemes, metafizikus témák felé forduló írásművészet gyökeredzik. Chvatík monográfiája, amelynek függeléke Kundera néhány cikkét, beszélgetését tartalmazza, lendületes, jól olvasható, modern felfogású, friss szemléletű munka. Minden Kundera-olvasónak melegen ajánlható! A(z) Milan Kundera regényeinek világa (Könyv) szerzője Květoslav Chvatík.

"Az utazó, miközben csorog az ő deltája felé, a táj tükrében nézegeti magát - a történelmi, természeti, művészeti pszichológiai tájéban, ami erdőt és hegyet völgyet, de várakat és városokat, és lélekszakadékokat és tudattalan-örvényeket is jelent. Ez a táj, létezésének tükre, az ő kicsi életének és a nagy történelemnek a kövületeit, valamiféle eltemetett, de bármikor klónozódni, új életre kelni kész DNS-nek a maradványait is tartalmazza. A Duna dicsőséges folyó, de egyben csupa halál és szerencsétlenség is, keveredik és kereszteződik benne minden, kanyarulataiban menedéket keres az utazó, halogatva az érkezést minél későbbre, tudva jól, hogy ha az eredet jelentéktelen és főleg bizonytalan is, a vég holtbiztos és elkerülhetetlen" - összegez világhírt hozó könyvének új magyar kiadásához írott előszavában Claudio Magris. A Duna témája természetesen a Duna, amely Danubio is, persze, és Dunaj, Dunav, Dunárea. Vagy ahogy fekete-erdei bölcsőjénél (ahol egy vitatott csapból buggyan elő), ahogy Ausztriában, ahogy a bánáti svábok és az erdélyi szászok nyelvén mondják: Donau. Ezen a nekünk is oly fájdalmasan és felemelően fontos folyón, ezen a nem is annyira földrajzi, mint inkább kultúrtörténeti tüneményen tette emlékezetes utazását a nemzetközi hírű trieszti germanistaprofesszor, egyszersmind az élő olasz irodalom egyik legnagyobb alkotója, "Érzelmes utazás ez - magyarázza Magris, miért nem "útikönyv" mégsem a Duna -, a történelem nagy monumentumainál és momentumainál érdekesebbek benne az apró és látszólag jelentéktelen részletek, útközben véletlenül hallott történetek, kocsmák falán vagy templomkapukon látott feliratok, ismeretlen, soknyelvű temetők sírköveibe vésett rövid regénysűrítmények, söralátétek és másféle történetek..." Az utazó tükre a mi tükrünk, persze. Jelenbe érő közös múltunké, Közép-Európáé, melynek tájképét, negyedszázada már, ez a könyv is gazdagítja.

A Nobel-díj odaitélése után tíz évvel megírt Az elefánt vándorútjában Saramago teljes irodalmi fegyverzetében lép újra elénk.

Az "Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. Ez a harminckilencedik - az első javított - kiadás. Különös, hogy noha csak tizennyolc év telt el, mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós - mindközönségesen: félbolond - anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes. A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk - a szerző írói nyílvesszeje célba talált. "Nem voltam képes abbahagyni a röhögést, bökdösött pedig a Zsuzsa, bámult rám a Sári, a Julcsi, meg az egész gyásznép, az a másfél tucatnyi ember, aki eljött anya temetésére Rávallott ez az utolsó tréfa, és persze rám, észrevehettem volna a halotti anyakönyvi kivonaton, hogy téves az évszám, anya fiatalítási célból a születési évét átjavította a személyijében, azt vették alapul, észrevehettem volna a sírkövesnél is, de én nem szoktam észrevenni azt, amit kéne, vagy csak későn, túl későn, így hát anya életéből végleg elveszett tíz év, s a veszteséget márványba vésték az örökkévalóságnak, pontosabban tíz évre, urnafülke esetén ennyi a porladási idő, jaj, nehogy elfelejtsem meghosszabbítani, ahogyan anya felejtette el apát, illetve ahogyan mindannyian elfelejtettük Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI DE JÓ VOLNA, HA NEM EZ LENNE A VÉGE"

"Anna Regina vagyok, aki nem hitte, hogy valaki beleszerethet, és amikor beleszeretett valaki, megint csak nem hitte, hogy ez szerelem volna." Selmecbánya a tizennyolcadik század első felében rohamosan fejlődő, pezsgő bányaváros volt. Felvirágoztatásához tetemesen hozzájárult két hírneves polgára, Mikoviny Sámuel, a sokoldalú tudós, geodéta, kartográfus, és mestere, a polihisztor Bél Mátyás. Ebből a történelmi háttérből emeli ki a szerző Mikoviny Sámuel feleségét, Anna Reginát. Az ő szalonjából, hálószobájából, konyhájából láttatja a soknyelvű város különböző társadalmi rétegekből származó polgárait, a város életét. Anna Regina öntörvényű, okos és józan asszony. Hogy a tizennyolcadik század elején miként él a fenti adottságokkal megáldott nő egy olyan férfi oldalán, aki megszállottja hivatásának, aki ideje nagy részét az ország feltérképezendő területein tölti, ráadásul feleségénél jó néhány évvel fiatalabb? Rút Lichnerová szellemes, tárgyilagos, jó adag szarkazmussal és pajzánsággal fűszerezett regényéből kiderül. Rút Lichnerová szlovák író, művészettörténész Selmecbányán él. Évekig a Selmecbányai Bányamúzeum munkatársa volt, ahol az UNESCO kulturális örökségeként bejegyzett gyűjtemények megőrzésével és bemutatásával foglalkozott. A Kollár Galéria igazgatójaként Szlovákiában és külföldön több mint száz képzőművészeti kiállítást rendezett. Hazájában regényeivel, elbeszéléseivel, novelláival, rádiójátékaival, esszéivel vívott ki magának elismerést. Munkásságát több díjjal is jutalmazták.

"ami súly, az mindenképp süllyed és zuhan" Claudio Magrist, a tudós trieszti germanistát a Duna tette a szó tágabb, köznapibb értelmében is világhírűvé. A Duna ugyanis nemcsak tudós, hanem népszerű könyv is volt, "egy folyó regénye". Az "Egy másik tenger" ugyancsak tényekből építkezik. Hőse, Enrico Mreule, létező személy; annak a goriziai Carlo Michelstaedternek a barátja volt, aki a századelő olasz-osztrák-szláv peremvidék-kultúrájának bizarr képviselőjeként huszonhárom éves korában öngyilkos lett. Michelstaedter kurta életműve fennmaradt, a holtig hűséges barát neve azonban legfeljebb ha lábjegyzetként. Carlo "a Nyugat Buddhája". Öngyilkossága a fő tézist: a vágy, a valamivé levés, a jövővárásnak álcázott "halál felé menetelés" tagadását tette szemléletessé. Enrico más utat választ. Ő az életével óhajtja demonstrálni - ugyanazt. Klasszika-filológia tanárként és marhahajcsárként, a mitikus Mediterráneum és a Csendes-óceán, az egyik és a másik tenger partján, vad, embertelen szabadságban, boldog, mogorva boldogtalanságban. Háttal a világnak, arccal a tengernek. A változatos helyszíneken, történelmi viharok közepette játszódó igaz történet Claudio Magris sajátos olvasatában végül is afféle szellemi-lelki kalandregénnyé - igazi, immár idézőjelek nélküli regénnyé lesz.

"Nagyon korán kezdtem el olvasni. Mikor Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődés"-ét olvastam, megértettem, hogy az ember tényleg bele tud betegedni az olvasásba, hogy az irodalom ennyire elragadhat. Megismertem azt az erőt, ami az irodalomban rejlik. És nagyon korán olvasó ember lettem. És ez az oka annak, hogy az ember elkezd írni: a közlési kényszer, az önkifejezés igénye. Nem gondolom azt, hogy pesszimista író volnék. Legalábbis arra törekszem, hogy ne legyek az. De a komoly irodalom sajátossága, hogy az ember nem idillekről ír. Engem az emberek érdekelnek. Bármit írok is, a középpontban az ember áll" - mondta magáról Kjell Askildsen a "Túl sok szó forog a világban" című portréfilmben (Duna Televízió, 2010). Az 1929-ben született Kjell Askildsent a háború utáni skandináv irodalom megújítójaként tartják számon, a "norvég minimalizmus atyjaként" vonult be a világirodalomba. Bár pályája elején írt két regényt, novellistának tartja magát. 1953-ban jelent meg első kötete, de az áttörést az 1983-ban megjelent Thomas F utolsó feljegyzései a nagyközönség számára hozta meg. Számos díjat elnyert (Aschehougprisen, Doblougprisen, Brages hederspris stb.), az utóbbi években a legfontosabb kitüntetése a 2009-es Svéd Akadémia Északi Nagydíja. Ugyanabban az évben Nobel-díjra is jelölték. Műveit több mint húsz nyelvre lefordították. Jelen kötet áttekintést ad Askildsen munkásságáról, a kezdetektől a legutolsó művekig. Askildsennél soha egyetlen fölösleges mondatot nem találunk: a sejtetés, a fekete humor, a letisztult párbeszédek, a jelzőktől mentes nyelv módszerének sajátos vonásai. Írásaiban gyakran foglalkoztatja a magány, a félelem, az emberi kapcsolatok vagy éppen ezek hiánya, de humora, finom iróniája és a szó klasszikus értelmében vett humanizmusa révén mégsem válik pesszimistává. Fekete humor, sejtetés, tárgyilagosság, erős társadalomkritika jellemzi a műveit.

"Anna Regina vagyok, aki nem hitte, hogy valaki beleszerethet, és amikor beleszeretett valaki, megint csak nem hitte, hogy ez szerelem volna." Selmecbánya a tizennyolcadik század első felében rohamosan fejlődő, pezsgő bányaváros volt. Felvirágoztatásához tetemesen hozzájárult két hírneves polgára, Mikoviny Sámuel, a sokoldalú tudós, geodéta, kartográfus, és mestere, a polihisztor Bél Mátyás. Ebből a történelmi háttérből emeli ki a szerző Mikoviny Sámuel feleségét, Anna Reginát. Az ő szalonjából, hálószobájából, konyhájából láttatja a soknyelvű város különböző társadalmi rétegekből származó polgárait, a város életét. Anna Regina öntörvényű, okos és józan asszony. Hogy a tizennyolcadik század elején miként él a fenti adottságokkal megáldott nő egy olyan férfi oldalán, aki megszállottja hivatásának, aki ideje nagy részét az ország feltérképezendő területein tölti, ráadásul feleségénél jó néhány évvel fiatalabb? Rút Lichnerová szellemes, tárgyilagos, jó adag szarkazmussal és pajzánsággal fűszerezett regényéből kiderül. Rút Lichnerová szlovák író, művészettörténész Selmecbányán él. Évekig a Selmecbányai Bányamúzeum munkatársa volt, ahol az UNESCO kulturális örökségeként bejegyzett gyűjtemények megőrzésével és bemutatásával foglalkozott. A Kollár Galéria igazgatójaként Szlovákiában és külföldön több mint száz képzőművészeti kiállítást rendezett. Hazájában regényeivel, elbeszéléseivel, novelláival, rádiójátékaival, esszéivel vívott ki magának elismerést. Munkásságát több díjjal is jutalmazták.

"Van egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehetett találkozni. Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek-pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók..." Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben bűntény? Történhet! Ön eltalálta! A hamisítatlan békebeli környezet (ami különben nem is olyan egészen hamisítatlan) - sötét üzelmeket takar. "Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni" - mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak... És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik... És amikor már ő is, az olvasó is úgy érzi: minden rejtély megoldódott - a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

Vacsora után a három fiatalabb nő a falon ült a felső kert végében, és az óriási holdat nézték, amint lassan kúszik a hely fölé, ahol Shelley élte utolsó hónapjait, éppen száz évvel ezelőtt. Ahol a hold ösvénye húzódott, megremegett a tenger. Mrs. Wilkins a klubja ablakából szomorúan nézi az ömlő, hideg esőt. Miért ilyen rémes a londoni február? És miért kellett pont azt a hirdetést elolvasnia a Times-ban, ami glicíniát, napfényt és középkori kastélyt kínált áprilisra Olaszországban? Ekkor veszi észre Mrs. Arbuthnotot, aki ugyanezt a hirdetést olvassa és ugyanolyan csábítónak találja. Hátha ketten már bérbe tudják venni a kastélyt... hátha nem is olyan drága, hiszen kicsiny és öreg. Lotty Wilkins életében először megtalálja a megfelelő szavakat és eléri, hogy válaszoljanak a hirdetésre. Végül négyen utaznak el, hogy testi-lelki felüdülést találjanak. Mrs. Wilkins és Mrs. Arbuthnot boldogtalan házasságát akarja feledni, Lady Caroline Dester a piócaként rátapadó imádókat, Mrs. Fisher pedig a magányát. "A különösképpen esős és szomorú londoni március után egészen magával ragadta őket a szépség tobzódása. Egyszerre csak itt találták magukat: itt, ahol az ég olyan mozdulatlan volt, mintha visszatartaná a lélegzetét, ahol a fény úgy aranylott, hogy még a leghétköznapibb dolgok is átszellemültek; itt, ahol simogatott a lágy meleg és a finom illatok, ahol úgy emelkedett a magasba az ódon szürke kastély, akár egy díszlet, a háttérben pedig ott hullámzottak Perugini méltóságteljes, tiszta vonalú dombjai." Olaszország majdnem száz évvel ezelőtt is balzsamot nyújtott a sebzett lélekre; mire egy hónap múlva a négy nő hazaindul, boldogtalanságuk elszállt, mint a glicínia illata.

"Mi, németek kollektíve elismerjük Auschwitz bűnét, de azt sohasem fogadjuk el, hogy mi lőttük le a pilótát, aki a kis herceg barátja volt!" Néhány évvel ezelőtt még biztosan ott élt rozoga kunyhójában a csernobili atomerőmű közelében, sugárfertőzött környezetben Jefim Archipovics Berezinko, a százhúsz évnél is idősebb aggastyán, Pavel Brycz regényének főszereplője. Jefim leszármazottai hatalmas szláv tölgyfa gyökereiként szövik át Ozero, az ukrán falucska földjét: tán nincs is olyan család, ahol ne lenne legalább egy sarja. Ám a pátriárka gyermekei a nagy Ukrajna földjét is szűknek érezték, és a magok nyugatra szálltak: Theodor Berezinko az első világháborút követően a Szudéta-vidékre költözik, majd fia, Roland ugyan Hollywoodba menne, de a vasfüggöny nem ereszti, a szabadság utáni szomját csupán alkohollal csillapíthatja. A többi Berezinkót is a Nyugat, a hozzá fűzött remények és illúziók vonzzák, van, akinek beteljesül az álma, van, akit nem ereszt a föld, de szívük végül visszahúzza az utódokat a konok aggastyánhoz, aki a sugárfertőzéssel mit sem törődve éldegél a csernobili tiltott zónában. Pavel Brycz groteszk, helyenként szatirikus, nagy formátumú családregénye a huszadik századi történelem sorsfordító és tragikus eseményei sodrában négy nemzedéken át követi a Berezinko család férfi tagjainak sorsát és a férfivilág lassú hanyatlását, amit varázslatos események, hátborzongató és véres jelenetek kísérnek.

A ndoverben Alice Ascher az áldozat... B exhillben a bájos Betty Barnard... C hurstonban Sir Carmichael Clarke-ra csap le ABC, a titokzatos gyilkos! D e ki lesz a következő?... E setleg mégis megakadályozza a bűnténysorozatot Hercule Poirot, a zseniális magándetektív? F antasztikus fordulatok; egyre fokozódik az izgalom; G yilkosság a trafikban, a tengerparton, a parkban és a moziban... H ány betűje van az ABC-nek? I deje volna már, hogy a rendőrség tegyen valamit! J öhet-e még ezek után újabb meglepetés? K i keríti kézre a titokzatos ABC-t? L egyen nyugodt a Nyájas Olvasó: M ég mielőtt az ABC elfogy, N yugvópontra ér a nyomozás is! O olyan eredménnyel, amilyet senki más nem produkál, mint P oirot, a zseniális magándetektív!