Európa Könyvkiadó strana 95 z 124

1911-ben Berlinben született egy kislány, aki sokra vitte: a Harmadik Birodalom propagandaminiszterének, Joseph Goebbelsnek a titkárnője lett. A mindennapi adminisztrációs feladatok ellátása mellett a német katonák halálozási statisztikáinak meghamisítása volt a munkája. A bukás után sem tanúsított megbánást, elhárította a személyes felelősségét a halálgépezetben elfoglalt szerepét illetően. Csak élete legvégén volt hajlandó interjút adni, melyben többször hangsúlyozta, hogy ő is úgy élt, ahogy a legtöbb német: nem tudott semmiről, mert nem akart tudni arról, ami nem rá tartozott. Ezért is lett az életéből készült dokumentumfilm címe Egy német sors. De vajon milyen tanulságokkal szolgálhat ma egy, a tetteiért felelősséget nem vállaló német gépírónő életrajza? A náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels titkárnője több mint százévesen őszintén nyilatkozott mindarról, amit Hitler közvetlen környezetében átélt. Kikötötte, hogy az interjú egy része csak halála után jelenhet meg, például arról a kényszerabortuszról, mellyel elvették a zsidó szerelmétől fogant gyermekét.

Leoltott lámpával, halkan duruzsoló motorral egy autó óvakodik be egy udvarház garázsa elé. Két tizenéves fiatal ül benne, egy fiú meg egy lány. A garázslépcsőre letesznek egy dobozt és elmenekülnek. Egy nyolcvanéves, dúsgazdag, idős nő és egy huszonéves börtöntöltelék életét változtatja meg a doboz tartalma - egy újszülött kislány.

A világhírű és hazánkban is népszerű, kiváló szépírói adottságokkal megáldott Antonia Fraser ezúttal XIV. Lajosról és a környezetébe tartozó nőkről fest színes és hű portrét. A Napkirály (1638-1715) szerencsés volt a szerelemben, s bámulatosan aktív szerelmi élete csak növelte a világ szemében személyes dicsőségét, amely oly fontos volt számára. Most közelről megismerhetjük azokat, akiknek eddig csak a nevét tudtuk: Marie Mancinit, Louise de La Valliere-t, Montespan márkinét, Madame de Maintenont és Angélique de Fontanges-t - hogy csak a leghíresebbeket említsük. Lajos rendkívül gáláns volt szeretőivel, a szakítás után is törődött velük, bőkezűen elhalmozta őket címekkel, ajándékokkal. Számos törvénytelen gyermekét törvényesítette, magas ranggal látta el, és komoly szerepet juttatott nekik dinasztikus terveiben. Sok szó esik két olyan hölgyről is, a sógornőjéről, Henrietta Annáról, és unokája feleségéről, Savoyai Adélról, akiket nem szerelmi viszony, "csak" mély és gyöngéd emberi kapcsolat fűzött a királyhoz. De feltárulnak előttünk Lajos magánéletének spirituális dimenziói is, mert miközben szabad utat engedett érzékiségének, katolikus uralkodóként, őszintén vallásos emberként megélte a szabadosság valláserkölcsi tilalmának, a nem titkolt egyházi rosszallásnak fájdalmát is.

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad - Poirot zsenialitása.

Lew Archert felbérelik, hogy kutassa fel az öreg olajmilliomost, Ralph Sampsont, akinek egy magánrepülőút után nyoma veszett. Vajon szenilisen kóborol valahol, vagy elrabolták? S ha elrabolták, vajon ki a megbízó: az őrült szektavezér, akire nemrég egy egész hegyet testált? A mexikói idénymunkásokat csempésző rafinált bűnöző? A kiöregedőben levő, egyre rosszabb társaságba keveredő filmcsillag? A nyomorék, lelki problémákkal küszködő feleség? A fiatal és zabolátlan leánygyermek, vagy valamelyik udvarlója: a magánpilóta vagy a családi ügyvéd? A legnagyobb kérdés pedig az a bizonyos "és aztán?". Tényleg érdekel bárkit is, hogy Sampson előkerül-e vagy sem? És persze a krimik örök kérdése: mindenki az-e, aminek mutatja magát?

Egy elárvult bicikli meg egy fél pár tornacipő hever az idősek otthonát övező sövény mellett. Hová tűnt Ty Marsall, a tizenhárom éves kisfiú? Csak nem a rettegett Halász ragadta el? French Landing nyugalmas kisváros, nemigen kerül a lapok címoldalára, Ám most felütötte fejét a Gonosz. Kisgyermekek tűnnek el, némelyikük rettenetesen megcsonkított holtteste előkerül, de a többinek örökre nyoma vész. Gilbertson rendőrfőnök kutyaszorítóban van, egy tapodtat sem jut előre az ügy megoldásában, úgyhogy igénybe veszi régi barátja, Jack Sawyer segítségét. Jack a Los Angeles-i rendőrség fiatalon visszavonult sztárnyomozója, s nem mellesleg ő Utazó Jack, az egykori kisfiú, aki tizenkét évesen nagy útra indult: bejárta a Territóriumokat, hogy megtalálja a Talizmánt, melynek segítségével megmentette anyját - és a világot. Most a nyomok a titokzatos Fekete Házhoz vezetnek... Ugyan mit rejt a nyomasztó építmény, hová nyílik a pincelejáró? Miféle tompa dübörgés hallatszik, s mitől zavarodik meg az arra tévedő tudata?Horror, misztikum, borzongás - minden adott, Kedves Olvasó, hogy lélegzet-visszafojtva végigizgulja Stephen King és Péter Straub könyvét, A Talizmán mesteri párregényét.

"- Herceg… - mondta a grófné, réveteg pillantással. - Tessék. - Ki az a férfi ott, ott lejjebb, Guéménée mellett? - Abban a porosz tiszti egyenruhában? - Igen. - Az a barna bőrű, fekete szemű, mozgékony arcú férfi? Az, grófné, alighanem valami főtiszt, akit őfelsége a porosz király küldött ide..." Ez a párbeszéd Dubarry grófné, XV. Lajos francia király szeretője és Richelieu herceg, Franciaország marsallja között zajlott le. De valóban, ki is ez a rejtélyes férfiú, ez a Joseph Balsamo "báró" - mert hiszen róla van szó -, aki szerepeit állandóan cserélgetve jelenik meg az olvasó előtt? Ki ez a szabadkőműves "Nagy Kofta", ez a kétezer esztendős, örök életű Acharat, ez az alkimista, aranycsináló, magnetizőr, múltba látó és jövendőmondó lélekidomár, aki párizsi, Szent Kolozs utcai rejtekhelyéről igazgatja a francia forradalom előkészületeit, sakkban tartja Párizs félelmetes rendőrfőnökét, s látnoki képességű médiumai, a sápatag vidéki bárólányka, Andrée, és a forróvérű, szenvedélyes olasz Lorenza révén a háttérből irányítja a francia politikát? Dumas-nak a különös figura megformálásához valóságos történeti személy szolgált mintául: az a Cagliostro gróf néven ismert, palermói származású nemzetközi kalandor, aki Európa számos udvarában megfordult, és a legbefolyásosabb körökből szedte áldozatait. E nem mindennapi személy kalandos, olykor borzongató históriája jó alkalmat ad az írónak, hogy felrajzolja a nagy francia forradalmat megelőző korszak súlyos eseményekkel terhes, zaklatott hétköznapjait is.

Holden Caulfield tizenhét éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. Első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy szanatórium lakójaként meséli el. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.