Európa Könyvkiadó strana 95 z 143

Krystian Apostata már betöltötte a negyvenedik évét, de élete nem fordulóponthoz, hanem a látszólag váratlan, valójában elég logikus véghez érkezett. Vajon akkor is lepereg előtte élete filmje, ha utolsó óráit a repülés rémségeitől megmentő vodkamámorban tölti? Ha a haza nagy művésze, egy dicső varsói dinasztia fontos láncszeme lenne, akkor zuhanás közben talán még eljutna a hősi eposz végére. Íme egy újabb '68-as nemzedék, amelyet már csak a születési éve köt a szupermarketekben reklámozott forradalmak korához. E nemzedéki regénynek két hőse is van, az egyiket belülről, a másikat kívülről látjuk, az egyik élettörténetet sztoikus melankólia, a másikat gyilkos irónia hatja át. Pedig mindketten ugyanonnan indultak, együtt jártak általános iskolába, katolikus fiúgimnáziumba, együtt élhették át az 1989. júniusi választások idején a felnőtté válást és a jogfosztottság végét, de csak az egyikük gondolta úgy, hogy a szabadság mostantól kíméletlen versengésre késztet. A marginalizálódott, művészileg is rég csődött mondott Apostata és a táncos celeb Fidelis pályája nagyon különböző, mégsem könnyű eldönteni, hogy melyikük hozta ki belőle a maximumot, és melyikük érte be a semminél is kevesebbel. "Rémisztő ez a könyv, mégis nagyon vicces. Melankolikus és kegyetlen. Vihogás és felperzselt föld marad utána. Elhamvad a tűzben Varsó, a varsói celebvilág, a fiatalság, minden illúzió, harminc-negyven év, minden, és megmarad az, ami tényleg vár ránk: magunkra maradunk, most már örökre, mindvégig. Varga úgy érlelődik, mint a magyar bor. Egyre jobb." (Andrzej Stasiuk)

A Bergman-univerzum egyik kevésbé ismert szobája nyílik meg ebben a rövid könyvben, amely az észt származású, nemzetközi hírű zongoraművésznő és Ingmar Bergman egymásnak írt (főleg szerelmes) leveleit, valamint a szerző idevágó, egykorú naplóbejegyzéseit tartalmazza. Laretei és Bergman kapcsolata körülbelül tíz évig tartott az 1960-as években. Mindketten házasságban éltek, egymásba szerettek, elváltak, összeházasodtak, gyerekük született, végül elváltak, de egész életükben jó barátok maradtak. A könyv egy szép szerelem anatómiája, az önismeret, az öncsalás és önámítás nélküli önelemzés és önfeltárás olvasásra érdemes "talált tárgya".

Németország a politikai mítoszok valóságos eldorádója volt, állapítja meg Herfried Münkler, aki egyik kritikusa szerint ebben a művében is "játszva adja át nagy tudását, akárcsak tömegeket vonzó, eszmetörténeti előadásain a berlini Humboldt Egyetemen". Könyve a nagy mítoszok továbbélésének, olykor többszörös átértelmezésének, közvetlen hatásának a története. A Nibelungokat sújtó átok ül-e a németeken, vagy ígéretet fogalmaz meg számukra a sárkányölő Siegfried mítosza? Valóban kiszögezte 95 tételét Luther a wittenbergi vártemplom kapujára? Elhangzott-e Wormsban az egyházi és világi hatalmasságokkal dacoló mondat: "Itt állok, másként nem tehetek"? Koravén aggastyánnak kell-e tekintenünk Faustot, a politikai kvietizmus megtestesítőjének, avagy világmegváltó hősnek? Hogyan sajátította ki magának a nemzetiszocializmus a porosz mítoszt? Volt-e dalnokverseny Wartburg várában? Miért égettek könyveket a Wartburgban összesereglő diákok 1817-ben? Csakugyan felelőssé tehető Weimar és mítosza a német Bildungsbürgertum politikai felelőtlenségéért? Miért érezhette magát az NDK polgára a "történelem győztesének"? Hogyan született a párt és a kormány megrendelésére és szándéka ellenére egy monumentális képzőművészeti remekmű az NDK végnapjaiban? Milyen múltja van a gyermekded ártatlanságot sugalló, bogárhátú VW-nek? Hogyan lett a "gazdasági csoda" mellékcsodája a nyugatnémet labdarúgó válogatott győzelme az 1954-es világbajnokság döntőjében? Az ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre nemegyszer homlokegyenest ellenkező válaszok születtek koronként. A mítoszi önértelmezésnek ezek a formái immár a múltat jelentik, véli Münkler, de hozzáteszi: "a németek politikai mítoszaira való visszatekintés mindenesetre arra enged következtetni, hogy némelyikük változatlan formában életre kelthető, mások új alakot ölthetnek".

Magával ragadott Théba láza, gazdag és híres akartam lenni, és hasznomra felhasználni azt az időt, mikor még mindenki ismeri e nevet: "Szinuhe, Ő, aki magányos." Mika Waltari, neves finn író regényében Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagy városok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, tarka világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor világában, látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére születésétől fogva súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és keserű tapasztalatai után még magányosabb lesz. A végső kétségbeeséstől azonban megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt ahhoz, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

Kikészíti egy-két éves gyermeke szüntelen követelőzése, hisztizése és engedetlensége? Aggódik, hogy talán nem fejlődik a megfelelő ütemben? Nem tudja eldönteni, mikor és hogyan szoktassa bilire, milyen játékokat vegyen neki, hogyan bírja rá, hogy éjszaka aludjon, méghozzá a saját ágyában? Forduljon ismét Tracyhez! "A suttogó titkai" nemzetközi sikert aratott első kötete után itt a folytatás, amely a kisgyermekkor elejének (1-2. év) egyszerre gyötrelmes és örömteli időszakával foglalkozik. Minden kérdést tárgyal, amely ebben az életkorban felmerülhet, továbbá részletes, gyakorlati útmutatást ad a rossz szokások rögzülésének megelőzéséhez vagy a megváltoztatatásukhoz, a hisztizés kezeléséhez és megszüntetéséhez, a fegyelmezéshez és az önfegyelemre neveléshez, az úgynevezett érzelmi intelligencia fejlesztéséhez. Segít a gyermeknyelv "lefordításában", a napirend kialakításában, a játéktevékenység irányításában és a beszédfejlesztésben, mérlegelésre felkínált szempontjaival pedig talán megkönnyíti a nagy döntést: vállaljunk-e még egy gyereket.

Agatha Christie életművének (Mr. Quin mellett) másik szokatlan alakja a nyugalomba vonult statisztikus, Parker Pyne, aki tudását az emberek boldogságának szolgálatába állította. Mindennap megjelenik a hirdetése a Times hasábjain: "Boldog? Ha nem, keresse fel Mr. Parker Pyne irodáját!" És az emberek jönnek. Boldogtalan feleség, unatkozó kishivatalnok, nyugdíjas katona - mindenki megfordul nála. Idővel olyan népszerűségre tesz szert, hogy kénytelen külföldre utazni, ha nyugalmat akar. De a bonyodalmak ott is megtalálják, ő pedig hiába akarja megkeményíteni a szívét, végül mindenkin segít, aki hozzá fordul. A kötet Magyarországon először tartalmazza az írónő összes Parker Pyne-novelláját, amelyek más kiadóknál, más kötetekben, más fordításban már megjelentek.

A suttogó sorozat első két kötetének (A suttogó titkai I. és II.) megjelenése után Tracy Hogg hihetetlenül népszerű lett szerte a világon, és rengetegen fordultak hozzá tanácsért. Összegyűjtötte a leggyakoribb gondokat, és ebben a könyvében még részletesebb magyarázattal kísérve, még több példával, még gyakorlatiasabb megközelítéssel, újabb ötletekkel oldja meg őket. Az olvasók kérésének megfelelően több benne a táblázatokban összefoglalt tudnivaló, az életkori bontás, a mintaétrend, a mintanapirend stb. Elsősorban a problémák nagy hármasára, az alvásra, az evésre és a viselkedésre összpontosít az előző két kötetben kifejtett elvek és filozófia alapján, esetenként továbbfejlesztve vagy felülvizsgálva őket, de foglalkozik az érzelmi neveléssel, a szobatisztaságra szoktatással, a hisztivel és a különböző félelmekkel is. Most bepillanthatunk Tracy fejébe, hogy lássuk, ő hogyan elemzi a problémákat, milyen kérdéseket tesz föl, hogyan állítja össze a megoldás tervét, és arra is megtanítja az olvasót, miként igazíthatja a módszereket a saját gyermekéhez, továbbá mit tegyen, ha úgy érzi: "az én gyerekemnél ez nem válik be". Akik már járatosak valamennyire a "suttogásban", de maradt problémájuk, most elvégezhetik a mesterkurzust; akik még nem ismerik Tracy gyermeknevelési filozófiáját, azok előtt most egy egészen új világ tárul föl. A legsikeresebb külföldi könyvsorozat a gyermeknevelésről.

Suttogónak eredetileg azt nevezték, aki különleges képessége folytán pusztán türelemmel és halk szavakkal lecsillapít egy megvadult lovat. Tracy Hoggnak ilyen rendkívüli tehetsége volt a síró kisbaba megnyugtatásához, ezért hívják őt is suttogónak a hálás szülők. Az Amerikában hihetetlenül népszerű szerző könyvéből Ön is mindent megtudhat, amit egy csecsemő gondozásáról és neveléséről tudnia kell. Legjobb, ha először a várandóssága alatt olvassa el, hogy megismerkedhessen Tracy alapelveivel, melyek a leghatékonyabb hagyományos és modern nevelési módszereket ötvözik, és ha ezekre támaszkodik, voltaképpen bármilyen problémát orvosolhat majd. Ha a baba megszületett, már tudni fogja, mitől eszik és alszik jól, miért sír, mitől nyugszik meg, milyen "szórakozásra" vágyik, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy az egész családot az uralma alá hajtó kis zsarnok váljék belőle. Sok más mellett azt is tudni fogja, hogyan szoptassa és/vagy tápszerezze, fürdesse és masszírozza, mikor és mivel kezdje meg a szilárd étel bevezetését; és nem utolsósorban: hogyan birkózzon meg a gyermekágyi depresszióval, miként szervezze meg az életét és törődjön önmagával. Külön erénye a könyvnek, hogy kitér az iker- és koraszülésből, valamint az örökbefogadásból adódó kérdésekre is, érdekessége pedig a baba- és az önismereti teszt, amelyek sokkal több tanulsággal szolgálnak, mint gondolnánk! A legsikeresebb külföldi könyvsorozat a gyermeknevelésről.

"Minden elválás, amit csak hoz az élet, megköveteli, hogy az ember magára találjon. Így egyre inkább önmaga lesz, egyre önállóbb, hitelesebb, és ily módon sokkal inkább képes lesz a kapcsolatteremtésre is." A kötet a gyász egy sajátos formájával foglalkozik: a szülőktől elköltöző felnőtt gyerekek "megsiratásának" folyamatát elemzi. A fészekből kirepülő fiataloktól való elválás során számos negatív emóció tölti el az otthon maradó anyákat és apákat: bánat, kétségbeesés, düh, a kudarc és a feleslegesség érzése, irigység, sőt gyűlölet a "hálátlan" gyermek iránt. A leválás megfelelően fel nem dolgozott folyamata súlyos lelki problémákhoz vezethet, és a következő generáció felcseperedésekor és leválásakor sok esetben éppen ezek a problémák kerülnek felszínre. Verena Kast megmutatja, hogyan lehet a családi ház kiürülését egy új életszakasz kezdetének felfogni. Konkrét példák, esetleírások segítségével tanácsokat ad a szülőknek, hogyan helyezzék új alapokra az egymáshoz és a gyermekeikhez fűződő kapcsolatukat, és hogyan próbálják ezt a gyászreakciókat is kiváltó veszteséget mégis nyereségként elkönyvelni. A neves svájci pszichoterapeuta a Zürichi Egyetem tanára, a Jung Intézet docense, a Nemzetközi Mélypszichológiai Társaság elnöke. Kutatási területe a gyász és a kapcsolati problémák feldolgozása, ezekben a témákban több tanulmányt, laikusoknak is szóló "segítő könyvet" publikált. Verena Kast Sankt Gallenben folytat magánpraxist.

A zseniális Fandorin hátborzongató történetei után most megismerkedhetünk az unokájával, akitől látszólag mi sem áll távolabb, mint hogy gonosztevőkkel csapjon össze, véres bűntényeket derítsen fel, és megmentse Oroszországot a veszedelemtől. Mert ő, Nicholas Fandorine ráadásul angol állampolgár, szerény történész, és azért látogat - életében először - Oroszországba, hogy felkutassa a család oroszországi ágának eredetét egy XVII. században élt sváb muskétás kapitány személyében, aki az orosz cár szolgálatába állt. Nem akar semmi mást, csak egy jó kis tanulmányt írni, mely végre híressé teszi a történészberkekben. Hamarosan kiderül, hogy az angol történész - tudtán kívül - olyan ismeretek birtokában van, amelyek óriási vagyont érhetnek. Nicholas sokáig nem érti, miért akarják megölni, s miért kell hol az egyik, hol a másik maffiafőnöktől menekülnie... de végül ő is szenvedélyesen kutatni kezdi a kincset. S mindeközben megismerkedünk magával a XII. századi muskétás kapitánnyal, Von Dornnal (avagy Fondorinnal) is, akinek szintén alaposan meggyűlik a baja az oroszokkal, miközben ő is azt a bizonyos kincset keresi: a Bölcsek Kövét? Rengeteg drágakövet? Vagyont érő könyveket? Mindenesetre gazdagságot, amivel megszerezheti egy imádott nemes hölgy szerelmét. Akunyin a mai Oroszországról éppoly izgalmasan mesél, mint a XVII. századi muszkákról, és hőse, Nicholas nem hoz szégyent nagyszerű ősére, Eraszt Fandorinra - ő is különleges leleménnyel menekül meg a legreménytelenebb helyzetekből, s közben egy szép tatár-orosz nőnek is elcsavarja a fejét.

Ne halj meg. Kérlek. Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám... A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van... Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az "Én és te", melynek szerzője a nagy sikerű előzmények - az "Én nem félek" vagy a "Magammal viszlek" - után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről. A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az "Én és te" megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez.

"Majd meghalhatsz, ha az adósságodat kifizeted." Joel Raento finn drámaíró és ismert előadó sok pénzt keres az elit froclizásával, s ha csak teheti, tengelyt is akaszt velük. Ám meglepi az identitáskrízis, s úgy érzi, profi humanista pályája véget ért, nem lesznek kész gondolatok, nem vállal többé nyilvános szerepléseket, és befejezi a burzsujok szidását, mert elege van az emberek ostobaságából. Elvonul egy francia kisvárosba, Aronville-be, hogy a platánfák árnyékában ánizspálinkát kortyolgatva kedvenc francia írója, Gustave Flaubert regényeibe mélyedhessen. Itt ismerkedik meg Marcel Daigneault-val, egy volt tanárral, aki szállítási vállalkozóként keresi kenyerét, s arra kényszerül, hogy egy bűnbanda megrendelésére Kelet-Európából és Nyugat-Afrikából származó, eddig feketén dolgozó, de jó életről, apró dolgokból meríthető boldogságról s a lehetőségek honáról, Amerikáról álmodozó, fiatal nőket szállítson jó áruként, értékes rakományként a Le Havre-i kikötőbe. A két férfit a stílus, a méltóság utáni nosztalgia és a múlt idők klasszikusai iránti hódolat fűzi össze, miközben a háttérben a CNN ontja a híreit a kultúrák összecsapásáról, a terrorizmusról, a gazdasági válságról, az emberkereskedelemről. A kivédhetetlen bonyodalmak közepette azonban Joel és Marcel tanulnak valami nagyon fontosat saját magukról, "a gyűlölet nehézségeiről" és a barátságról, s legfőképp az emberek azon képességéről, hogy a legkegyetlenebb körülmények között is képesek arra, hogy jót cselekedjenek. Tommi Melender 1968-ban született a dél-finnországi Espoo-ban, de a kilencvenes évektől kezdve több ízben hosszú hónapokat töltött Franciaországban, amelyhez nem csupán az inspiráló környezet, hanem irodalma okán is vonzódik. Első könyve az "Ittlét vagy álom" című versgyűjtemény 1989-ben látott napvilágot, melyet még három verseskötet követett. "A francia barát" mellett két regény és két esszékötet is jelzi az egyéni hangot az intellektuális értékekkel ötvöző író sokoldalúságát.

"A császárné a legszebb asszony a világon" - írja gyámfia lelkes szavai alapján Széchenyi a naplójába, egy másik helyen pedig asszonyi angyalnak nevezi, aki a magyarság érdekeiért még felséges férjével is hajlandó szembeszállni. Ez a két dolog, a csodálatos szépség és az őszinte magyarbarátság magyarázza, miért volt I. Ferenc József szomorú sorsú feleségének mindig is kultusza Magyarországon. Brigitte Hamann, a jeles osztrák történész nem mindennapi feladatra vállalkozott, amikor e legendák övezte királyné életsorsának hiteles bemutatását tűzte ki céljául. Hamann nem idealizálja hősnőjét, nem csak az elragadtatás szavait ismeri, nem próbálja meg leplezni Erzsébet nehezen kezelhető tulajdonságait sem. Könyvéből megismerhetjük ezt az egész életében szabadságvágytól fűtött, az udvari etikett börtönében inkább csak vergődő asszonyt, hatalmas képzeletvilágáról árulkodó költészetét, tudásszomját, s egyszersmind képet kapunk a XIX. század második felének társasági (és társadalmi) életéről, szépségápolási és gyermeknevelési praktikáiról, politikai mozgalmairól, a Monarchia boldog békeéveiről, valamint Erzsébetnek a magyar kiegyezésben játszott valóban jelentős szerepéről. A kötet érdekes portrét rajzol egy nem mindennapi egyéniségről a gondtalan bajorországi gyermekkortól a fényes bécsi napokon, a budai koronázás pompáján és a királyné nyugtalan világkóborlásain át egészen meggyilkolásáig. A verseket Tandori Dezső fordította. A kiadványt szakmai szempontból Katona Tamás nézte át. A szöveghűséget Kiss Gy. Csaba ellenőrizte.

Bárki álmát képes valóra váltani – kivéve a sajátját Scott Fitzgerald váratlanul halt meg, szívrohamban (1940. december 21-én), egy nappal azután, hogy megírta e regény 6. fejezetének első epizódját. Az volt a szándéka, hogy ugyanolyan koncentrált és gondosan megszerkesztett művet alkot, mint amilyen A nagy Gatsby volt, s az elkészült jelenetek többségén is minden bizonnyal csiszolt volna még. Figyelemreméltó, hogy a történet már ebben az állapotában is milyen sodró erejű, s hogy Stahr alakja is mennyire markáns és hiteles. Ez a hollywoodi producer, tündöklésében és nyomorúságában, az egész életmű egyik központi figurája, melyet mind közül talán a legéletszerűbbé alkotott meg, s melynek belső világát a legalaposabban értette. A mű olyan közelről mutatja be az amerikai filmipart, olyan aprólékos figyelemmel elemzi és olyan elmeéllel jelenetezi, amire nincsen példa a hasonló témával foglalkozó irodalomban. Az utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot. (Edmund Wilson) A történetből Harold Pinter forgatókönyve alapján, Elia Kazan rendezésében film is készült Az utolsó filmcézár címmel.

Mrs. Oliver elvállalja, hogy Sir George Stubbs vidéki kastélyában, a kerti ünnepélyen megrendez egy "Hol a hulla?" játékot. De először is odahívja a világ leghíresebb belgáját, Hercule Poirot-t, mert valami nem tetszik neki. Poirot, aki már megszokta, hogy a regényírónő rosszul fejezi ki magát, vállalja a vizsgálódást. A játék természetesen komolyra fordul: meghal az a cserkészlány, akinek csak játszania kéne a hullát. A kerti ünnepélyen nemcsak a környéken lakók vettek részt, hanem a szomszédban álló diákszálló átutazó vendégei is, gyanúsítottban nincs hát hiány. Másnapra eltűnik az ifjú, szépséges és szegény Lady Stubbs is. Poirot most sem hagyja cserben Mrs. Olivert és az olvasókat. A regény más kiadónál, más fordításban már megjelent "Gloriett a hullának" címen.

Barátság, szerelem, édes, visszahozhatatlan ifjúság, vér, Vietnam: az utolsó romantikus nemzedék regénye. Atlantisz, az elsüllyedt város - erről szólt az ezerkilencszázhatvanas évek végén Donovan híres dala. Ez volt az a korszak, amikor az Egyesült Államok véres háborúját vívta Vietnamban, amely máig ható, kiheverhetetlen traumát okozott az amerikaiaknak. Ez volt a rock and roll, a hippimozgalom, a forradalmi eszmék, Marcuse és Che Guevara, Woodstock, az LSD, a "szelíd motorosok", Malcolm X, a Fekete Párducok, a diáklázadások Amerikája, egy új kultúra születése és kiteljesedése. 1960. A tizenegy éves, félárva Bobby Garfield és hasonló korú barátai, Carol Gerber és Sully-John kisvárosi gyerekek. Életük a szokásos mederben csordogál: iskola, nyári tábor, baseball, mozi, fagylaltozás, vidámpark, apróbb stiklik, családi problémák, gyerekszerelmek. 1966. A Maine Egyetemen megkezdődik a tanév. A gólyák egyike Pete Riley, akinek számos társához hasonlóan legfőbb "tantárgya" a hearts nevű kártyajáték. Éjjel-nappal verik a blattot, ám rohamosan közeledik a vizsgaidőszak: nemcsak az ösztöndíj veszhet el, de aki kibukik, azt beszippantja a sereg, és irány Vietnam! 1983. Vak Willie vietnami veterán mindennap a templom előtt áll, nyakában tábla, mellette pohár, abba gyűlik a jótét lelkek könyöradománya. 1999. Sully-John egykori katonatársa temetésére utazik. Elmaradhatatlan kísérője az idős vietnami asszony szelleme, akit egy falu lerohanásakor koncoltak fel. Ez a barátságról, szerelemről, az édes, visszahozhatatlan ifjúságról, a háború szörnyűségeiről, a tisztességről és helytállásról szóló gondolatgazdag, lebilincselő regény újabb bizonyítéka annak, hogy Stephen King nem "csak" a thriller meg a horror kiváló művelője. A könyvből film is készült Anthony Hopkinsszal a főszerepben.