Jelenkor Kiadó strana 24 z 45

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá - szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye - három gileadi nő elbeszélésére alapozva - tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe...  A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv."

Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin. Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől... A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.

Gyászmunka új szerelemben: ez a verscím akár mottóként is állhatna Peer Krisztián új verseskötetének élén. Pedig egy huszonévesen írt versből lett lopva. Mit tudta akkor? Most is másra készült. („Nemcsak visszatértem a kályhához, de meg is raktam, nem dolgozni úgy két évig most újra szabad.”) A továbbélés bűntudattal terhelt kényszerének poétikai hozadéka: dalszerűség, groteszk, szarkasztikus szólamok, nonszensz ál-gyerekversek. Egyet hátralépett, így talált egérutat.

Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.

A legkézenfekvőbb értelmezés szerint C a szövegek címzettje. Valójában inkább egy fizikai vagy matematikai konstansra hasonlít: a természet állandó értéke, ami lépten-nyomon felbukkan és érvényesül. Létezésére csak közvetett bizonyítékaink vannak. Ez a magyar nyelv hetedik személyes névmása, a többes szám első személy következménye. A matematikában a C a komplex számok halmazát jelöli, amely magában foglalja a valós számok halmazán nem értelmezhető számokat is.

Cselekvő részvétel az antifasiszta ellenállásban, kalandozás a háború utáni Rómában Nemes Nagy Ágnessel, Weöres Sándorral és másokkal, kitaszítottság, megélhetési gondok és értékmentés az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán, harc az Újhold újraindulásáért Lengyel Balázs írásai emlékezetes és pontos képet adnak egy szellemi kör egyenlőtlen küzdelméről, melyet a negyvenes, ötvenes és hatvanas évek hol nemzetieskedő, hol vulgármarxista "kultúrpolitikájának" irányítóival és kiszolgálóival vívtak egy európai kitekintésű, korszerű irodalomért, a Nyugat hagyományának megőrzéséért és folytatásáért. Válogatásunk alapjául a Jelenkor Kiadónál 1990-ben megjelent Visszatérés és a Balassi Kiadónál 1995-ben megjelent Két Róma című esszékötet szolgált

A legfelsőbb körökhöz tartozó, mesés gazdagságban élő David Melrose kegyetlenül uralkodik boldogtalan feleségén és ötéves fián, Patricken. A szadista apa mellett felnövő fiúból heroinista lesz, aki a második kisregény elején apja hamvaiért indul New Yorkba. Patrick apja emlékével együtt függőségétől is megszabadul, majd maga is családot alapít. Edward St. Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát. A Patrick Melrose-regényfolyamot két kötetben adjuk közre. Az első három kisregényt (Nincs baj, Baj van, Van remény) augusztusban, az utolsó kettőt (Létszükséglet, Végül) pedig ősszel vehetik kezükbe magyarul az olvasók. Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozat St. Aubyn művéből, ami az HBO-n látható.

Az Aki szépen butáskodik egy különleges apanapló. Varró Dániel költő, műfordító feljegyzéseinek füzére. Egy fiatalember apává válásának pillanatképei. A Nők Lapja olvasói 2011 óta követhetik nyomon a költő apuka tolmácsolásában a három fiú - Misi, Jancsi és Béni - kalandos mindennapjait, a gyerekek sziporkázó aranyköpéseit, csibészségeit, csatározásait és megbékéléseit. Varró Dániel humoros és szeretetteli írásaiból kiderül, hogyan váltak egy családdá, és azt is végig kísérhetjük, ahogy egymás megismerése mellett felfedezték a mindannyiunkat összekötő anyanyelvet, annak minden furcsaságával. A hét év alatt született feljegyzésekből készült ez a válogatáskötet.

Michelangelo 1506-ban II. Bajazid szultán meghívására Konstantinápolyba érkezik, hogy megtervezze az Aranyszarv-öböl felett átívelő hidat. A művész által a fivérének küldött eredeti levelek nyomán írt regényben Kelet és Nyugat különös találkozásról olvashatunk, miközben nem csupán a fénykorát élő Oszmán Birodalom belső ügyeit ismerhetjük meg, hanem a kor egyik legnagyobb művészének gondjait, vágyait és törekvéseit is. A regény 2010-ben elnyerte a Prix Goncourt des Lycéens-t.

Bartók Imre új regénye, ha hagyományos fogalmainkkal próbálnánk leírni, önéletrajz, családregény és nevelődési regény meghökkentő elegye. A könyv cselekménye mintegy húsz évet fog át: az 1980-as és 90-es évek generációs tapasztalataiból kiindulva, a valós eseményekre épülő személyes történettel a valóságot kifordító, továbbgondoló, egészen a kultúrtörténeti és teoretikus belátásokig hatoló elbeszélést hoz létre. Szándékosan tágítva a szakadékot a gyerekkor sokszor traumatikus emlékei és a felnőttkori visszatekintés között, bemutatja egy szükségszerű tragédiákkal együtt is átlagos élet átlagos hétköznapjait és annak a szellemi fejlődésnek az útját, amelynek végpontjáról a múlt mint rommező beláthatóvá és értékelhetővé válik. A Jerikó épül merő provokáció, kísérlet egy újfajta irodalmi stratégia és nyelv megteremtésére.

A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együtt érző megfigyelő szemével látjuk a két háború közötti „román világban" Kolozsvár, Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat - megannyi elgondolkodtató sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült önéletrajzi írásokban.

A tizenegy éves Adrian Zieglert 1941 januárjában elszakítják szüleitől, és a Spiegelgrund klinikára viszik. A patinás bécsi intézmény korábban lázadó kölykök javítóintézete és a krónikus betegségben szenvedő gyermekek szanatóriuma volt, Ausztria megszállása után a náci „eutanáziaprogram" színterévé vált. Ide kerültek a „rendszeridegenek" vagy a törvények értelmében „fajilag degeneráltak", hogy „megjavítsák" vagy likvidálják őket. Az itt lakó gyerekek kétségbeesetten küzdenek az életben maradásukért, csupán abban reménykednek, talán az őrangyalaik majd megmentik őket. Adriannak sikerül a csoda: megszökik. Rövid idő után azonban elfogják és visszahurcolják, hogy szemléltető eszközként használják, míg végül a kórházban köt ki. Ebben a kórházban dolgozik Anna Katschenka osztályos nővér, a regény másik elbeszélője. Anna szeret a gyerekekkel foglalkozni, ám lojalitása és kötelességtudata arra ösztönzi, hogy fenntartás nélkül kövessen minden utasítást. Ő még a háború után, a büntetőpere közben sem rendül meg hitében, hogy csak a kötelességét teljesítette. A Spiegelgrund falai között zajló emberkísérletek áldozatai számára a túlélés a sors kegyetlen iróniája. Sem-Sandberg könyörtelen történelmi tényeken alapuló regénye a zsarnokság és az igazságtalanság monumentuma Ausztria múltjának egy sötét fejezetéből.

Ha két szót egymás mellé rak André Ferenc, vagy akár csak egyet saját maga mellé, olvasójaként nemcsak azt érzem, hogy ez a magyar nyelv él, hanem hogy én is élek. Még ha a t9-es alkalmazás adja is meg a betű folytatását, a véletlennek kiszolgáltatottság emocionális hatása messze megrendítőbb az akart érzelmességnél. És Fluor Tomi hajdani kérdésére is választ kapunk. (Selyem Zsuzsa)

A jó családból származó Cornelius Suttree - vagy ahogy ivócimborái hívják, Bud - lemondott a kiváltságosok életéről, hogy horgászként tölthesse napjait egy rozoga lakóhajón a Tennessee folyó partján, Knoxville-ban. A társadalom peremén különcök és lecsúszott csodabogarak - bűnözők, alkoholisták, hajléktalanok, kurvák és szerencsevadászok - között él, ám távolságtartása, humora és büszkesége képes kiemelni Suttreet ebből a testi-lelki mélynyomorból. A részben önéletrajzi ihletésű, először 1979-ben megjelent Suttreeban Cormac McCarthy a korai regényeitől eltérően szereplők tucatjait mozgató, gigantikus társadalmi tablót alkotott. Lehengerlő erejű látomás ez az ötvenes évek kocsmákban tengődő alvilágáról és a szerző állandó témájáról: a fülledt, misztikus és minden ízében groteszk amerikai Délről. McCarthy Cornelius Suttree figurájában megteremtette a modern idők Huckleberry Finnjét. Kritikusai szerint a Suttree az egyik legfontosabb amerikai egzisztencialista regény.

A hatvanéves, korai Alzheimer-kórral diagnosztizált Adri Ardvol megvizsgálja az életét, mielőtt még egytől egyig elveszítené az emlékeit. Visszaemlékszik szeretettelen gyermekkorára Lola Xica gondjaira bízva, aki dadaként dolgozott a tehetős családnak. Anyjára gondol, a visszafogott, hideg, gyakorlatias asszonyra, és a titokzatos apjára, akinek erőszakos halála miatt örökös bűntudatot érez. A család antikvitás boltja az egész világot jelentette a kis Adri számára. E világ középpontjában állt a legértékesebb kincs: a Storioni hegedű, melynek tokja egy évekkel korábbi, rejtélyes bűneset nyomait hordozta. Adri gyermekkora megválaszolatlan kérdésekkel, pasziánsszal és szeretetlenséggel telik. Történelmet és nyelveket tanul az apja kedvéért, hegedülni az anyja kedvéért. De egy baleset véget vet apja életének, ami után Adri világa megtelik bűntudattal, titkokkal és sötét kétségekkel. Visszaemlékezése pedig egészen távolra visz: a késő középkori kolostorok világától a náci koncentrációs táborokon át egészen a huszadik századi Kongóig. Jaume Cabré magával ragadó regényét, mely 2011-ben látott napvilágot, számos fontos irodalmi díjjal tüntették ki és eddig több mint 20 nyelvre fordították.

Juan Ranz diplomáciai tolmács, aki az emberek minden gesztusát, rezdülését, szavát hol tudatosan, hol önkéntelenül is „lefordítja" és értelmezi. Mindeközben férfiak és nők viszonyáról, a hivatásáról, hatalmi játszmákról, a felelősségről és az idő természetéről töpreng - vagy éppen a saját házasságáról, melynek új, szokatlan viszonyaival még mindig nem sikerült megbarátkoznia. Bár a szíve mélyén a legkevésbé sem kíváncsi a múltra, feltárul előtte egy évtizedek óta rejtegetett családi titok: miként halt meg apjának első felesége, és hogyan lett öngyilkos a második. De vajon attól, hogy tudomást szerzünk egy régi bűnről, nem válunk-e magunk is bűnrészessé? Hol húzódik a határ az ártatlan kíváncsiság és a cinkosság között? És egyáltalán kell-e mindent tudnunk, hallanunk és értenünk? Hiszen minden, ami történik velünk, végül elbeszéléssé válik, miközben maga a valóság kisiklik a markunkból.