Jelenkor Kiadó strana 26 z 45

Cselekvő részvétel az antifasiszta ellenállásban, kalandozás a háború utáni Rómában Nemes Nagy Ágnessel, Weöres Sándorral és másokkal, kitaszítottság, megélhetési gondok és értékmentés az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán, harc az Újhold újraindulásáért ­- Lengyel Balázs írásai emlékezetes és pontos képet adnak egy szellemi kör egyenlőtlen küzdelméről, melyet a negyvenes, ötvenes és hatvanas évek hol nemzetieskedő, hol vulgármarxista „kultúrpolitikájának" irányítóival és kiszolgálóival vívtak egy európai kitekintésű, korszerű irodalomért, a Nyugat hagyományának megőrzéséért és folytatásáért. Válogatásunk alapjául a Jelenkor Kiadónál 1990-ben megjelent Visszatérés és a Balassi Kiadónál 1995-ben megjelent Két Róma című esszékötet szolgált.

A szerző húszéves sem volt, amikor megírta A Biblia című elbeszélését, ami néhány évvel később az Új Írásban jelent meg, és kijelölte Nádas Péter helyét a fiatal magyar próza élvonalában. Kérlelhetetlen tisztánlátása, szókimondása hiába tette kellemetlen személlyé a hatalom birtokosai szemében, sorra megjelenő írásainak színvonala miatt sem elhallgatni, sem elhallgattatni nem lehetett többé. Válogatott elbeszéléseinek az életműkiadásban most közreadott kötete az 1997-ben megjelenthez képest három további írást tartalmaz: az eredetileg a Talált cetli című kötetben közölt Hazug, csalót, továbbá a korábban a Vonulás kötetében megjelentetett két filmnovellát.

Földényi F. László legújabb könyve a reneszánsz kori racionalista várostervektől a halálgyárakig vezető ívet vázolja fel, a festő Goya szellemében, aki szerint „az ész álma szörnyeket szül". Azzal, hogy az egykori építészek a romolhatatlanságot itt lenn, a mulandó földi világban igyekeztek felmutatni, az időt óhatatlanul az időtlenségnek áldozták fel. A rációt végletekig feszítették, míg az végül embertelenné torzult. Az egykori utópikus városterveket nem nehéz a jövő felől nézni, amely napjainkra lehetővé tette a totális kontrollt. A 20. század az addig elképzelhetetlen rémtetteivel nem szembefordult azzal, ami korábban „eszményinek", „hibátlannak" látszott, hanem ellenkezőleg: beteljesítette azt.

Pietro szüleit a hegyek szenvedélyes szeretete köti össze: a Dolomitok csúcsai között szerettek egymásba, ott házasodtak össze, majd egy családi tragédia után Milánóba költöztek. A vegyészként dolgozó apa mindent megtesz, hogy immár az Alpok havasait járva átadhassa fiának a tudását és az elhivatottságát. Amikor hétvégi házat vásárolnak a modern élettől érintetlen hegyi faluban, Pietro megismerkedik Brunóval, egy hegyi pásztor unokaöccsével. A regény lapjain a két fiú élethosszig tartó, különleges barátsága mellett a hegyek világa is érzékletesen kirajzolódik, mely minden kegyetlensége ellenére felfoghatatlan módon ejti rabul az embereket. Paolo Cognetti szinte elsőkönyves szerzőként 2017-ben elnyerte a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Stregát, valamint a Prix Médicis étranger-t, és a Nyolc hegy harminchét országban jelenik meg.

Az idei év egyik irodalmi szenzációjának ígérkezik Tolnai Ottó új könyve, a Szeméremékszerek prózafolyamának első kötete, A két steril pohár című regény. A szerteágazó történet a határon túli fürdővárosban, Palicson játszódik, szereplői a városka különféle lakói, állomásfőnök, temetőcsősz, gyógyszerész és kéményseprő, továbbá kocsmai filozófusok, fürdővárosi lumpenek, a Tolnai-kisprózákból ismert infaustusok. A regény főhősét, T. Olivért felesége elküldi a helyi gyógyszertárba, s kalandos útja során Palics különböző helyszíneit, köztük a határsávot bejárva egy félreértett mozdulat következtében a határőrségre viszik be, ahol meglepetésére a történeteivel tömött iratmegőrzőiben kutakodnak terhelő bizonyíték után a kihallgató tisztek. Eztán börtönbe, végül a pszichiátriára kerül, ahol összebarátkozik egy szivarozó pesti professzorral, akiről nem tudja eldönteni, valóban professzor-e vagy maga is páciens. Beszélgetéseik során T. Olivér a professzor asztalán is felfedezi az iratmegőrzőjét. Sőt olykor már együtt is olvasgatják. Például a Szeméremékszerek című terjedelmes kéziratot...

1938. november 10-én, a Kristályéjszaka másnapján Otto Silbermann dühödt üvöltözésre riad a lakásában: "Kinyitni, zsidó!" Silbermann kénytelen a hátsó ajtón át elmenekülni. A mindaddig köztiszteletnek örvendő zsidó kereskedő ettől kezdve üldözöttként él, megfosztva otthonától, vagyonától, méltóságától. Egyfolytában úton van, vonatokon keres...

Miért hagy félbe az ember egy verset? Talán nem tudja befejezni? Vagy nem is akarja? Esetleg azok a dolgok törtek félbe, amelyekről ezek a versek beszélnek? Vagy mégiscsak készen vannak így, ahogy a csonka hold is? Ha belelapozunk, nem biztos, hogy azonnal megkapjuk a választ. Sokkal valószínűbb, hogy haza kell vinni a könyvet. Olvasni, aztán félbehagyni. Megint olvasni. Míg el nem készül bennünk a vers.

Nyolc perc. A fény ennyi idő alatt jut el a Földre. Ennyi idő is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Fényképész barangol egy elhagyatottnak tűnő, folyókkal, patakokkal szabdalt vidéken. Útja során romos kastélyba ütközik. A bent talált emlékekből egy talán soha nem volt, de csábító történet töredékei rajzolódnak ki. Szerelmek, titkok, véletlenek, egy megoldhatatlan apa-fiú konfliktus egyszerre érzéki és tárgyilagos története. Varga Zoltán Tamás lírai monológjában fontos szerepet kapnak a vizek, a fák, a „kinti" világ. A fényrajzoló a minket körülölelő természet sűrű, állhatatos képeivel rejtett vágyainkat, esendőségünket mutatja fel. És amikor a fény örökös játékáról, változékonyságáról beszél, akkor is mintha az érintéseink törékenységéről, egymás közti viszonyaink sebezhetőségéről, mulandóságáról vallana.

„A háborúkban mégis az a legrosszabb, hogy utána regényt írnak belőlük" - mondja Joan Sales könyvének felejthetetlen hőse, Juli Soleras. A spanyol polgárháború katalán nagyregénye azonban sokrétűen cáfolja szereplője szavait: egyszerre repít a bombák sűrűjébe, a hátország poklába, a halott frontszakaszok orwelli unalmába és három fiatal levélíró fejébe, akiknek ígéretes jövőjét repeszgránátként tépi szét a háború. A három elbeszélésfolyam három férfi és egy nő kapcsolata köré fonódik, s miközben velük együtt veszítjük el illúzióinkat, és leszünk reményteli suhancokból tökéletlen felnőttek, csak egyvalamiben lehetünk biztosak: a háborúban, akár az életben, semmi sem fekete-fehér.

A Booker-shortlistjére is felkerült negyedik elbeszélés, az Ami kell, és a Végül ismét a családi kastélyban játszódik, ahol Patricknek szembe kell néznie a gyermeknevelés nehézségeivel, felesége hűtlenségével, miközben anyja eutanáziát fontolgat, és elveszítik családi otthonukat. Edward St Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát. A Patrick Melrose-regényfolyamot két kötetben adjuk közre. Az első három kisregényt (Nincs baj, Baj van, Van remény) augusztusban, az utolsó kettőt (Létszükséglet, Végül) pedig ősszel vehetik kezükbe magyarul az olvasók. Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozat St Aubyn művéből már elérhető az HBO GO-n!

Polcz Alaine szakácskönyve két évtizede jelent meg először, s mindmáig nélkülözhetetlen darabja a családi könyvtáraknak. A szerző élvezetesen és gyakorlatiasan vezeti be az olvasót a konyhájába: javarészt egyszerű, takarékos, hétköznapi recepteket mutat be, de a hazulról hozott különleges erdélyi ízek és személyes történetek sem maradnak ki a könyvéből. Mindemellett praktikus tanácsokkal is szolgál: mire figyeljünk a hús vásárlásakor, mit kezdjünk a leégett, elsózott étellel, s főképpen, hogyan varázsoljunk ízletes ételt a család asztalára kevés pénzből. A Főzzünk örömmel mégsem csupán egy szakácskönyv a sok közül, hanem „egy hiteles személyiség konyha- és életvezetési kalauza".

Michelangelo 1506-ban II. Bajazid szultán meghívására Konstantinápolyba érkezik, hogy megtervezze az Aranyszarv-öböl felett átívelő hidat. A művész által a fivérének küldött eredeti levelek nyomán írt regényben Kelet és Nyugat különös találkozásról olvashatunk, miközben nem csupán a fénykorát élő Oszmán Birodalom belső ügyeit ismerhetjük meg, hanem a kor egyik legnagyobb művészének gondjait, vágyait és törekvéseit is. A regény 2010-ben elnyerte a Prix Goncourt des Lycéens-t.

Bartók Imre új regénye, ha hagyományos fogalmainkkal próbálnánk leírni, önéletrajz, családregény és nevelődési regény meghökkentő elegye. A könyv cselekménye mintegy húsz évet fog át: az 1980-as és 90-es évek generációs tapasztalataiból kiindulva, a valós eseményekre épülő személyes történettel a valóságot kifordító, továbbgondoló, egészen a kultúrtörténeti és teoretikus belátásokig hatoló elbeszélést hoz létre. Szándékosan tágítva a szakadékot a gyerekkor sokszor traumatikus emlékei és a felnőttkori visszatekintés között, bemutatja egy szükségszerű tragédiákkal együtt is átlagos élet átlagos hétköznapjait és annak a szellemi fejlődésnek az útját, amelynek végpontjáról a múlt mint rommező beláthatóvá és értékelhetővé válik. A Jerikó épül merő provokáció, kísérlet egy újfajta irodalmi stratégia és nyelv megteremtésére.

A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együtt érző megfigyelő szemével látjuk a két háború közötti „román világban" Kolozsvár, Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat - megannyi elgondolkodtató sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült önéletrajzi írásokban.

A tizenegy éves Adrian Zieglert 1941 januárjában elszakítják szüleitől, és a Spiegelgrund klinikára viszik. A patinás bécsi intézmény korábban lázadó kölykök javítóintézete és a krónikus betegségben szenvedő gyermekek szanatóriuma volt, Ausztria megszállása után a náci „eutanáziaprogram" színterévé vált. Ide kerültek a „rendszeridegenek" vagy a törvények értelmében „fajilag degeneráltak", hogy „megjavítsák" vagy likvidálják őket. Az itt lakó gyerekek kétségbeesetten küzdenek az életben maradásukért, csupán abban reménykednek, talán az őrangyalaik majd megmentik őket. Adriannak sikerül a csoda: megszökik. Rövid idő után azonban elfogják és visszahurcolják, hogy szemléltető eszközként használják, míg végül a kórházban köt ki. Ebben a kórházban dolgozik Anna Katschenka osztályos nővér, a regény másik elbeszélője. Anna szeret a gyerekekkel foglalkozni, ám lojalitása és kötelességtudata arra ösztönzi, hogy fenntartás nélkül kövessen minden utasítást. Ő még a háború után, a büntetőpere közben sem rendül meg hitében, hogy csak a kötelességét teljesítette. A Spiegelgrund falai között zajló emberkísérletek áldozatai számára a túlélés a sors kegyetlen iróniája. Sem-Sandberg könyörtelen történelmi tényeken alapuló regénye a zsarnokság és az igazságtalanság monumentuma Ausztria múltjának egy sötét fejezetéből.

A vágy sötét anyaga. Rejtőző belső tájak, az ellenfény színháza. Vonuló madarak, emberen túli partok. Molekulák koccanása. Kemény varázs és borzongató fenség. Rések az időben, kalandok a nyelv tengerén. Árnyékok az aszfalton. Závada Péter egyre érettebb költészetének sokat ígérő birodalma.