Jelenkor Kiadó strana 33 z 45

Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától - a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző "ellenjóslat"-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak belőle, amelynek azóta minden évada a legrangosabb díjakat söpörte be. Ugyanebben az évben Atwood egy, a jelen kiadásban is közölt előszót írt a könyvhöz. 2019-ben jelent meg a regény szintén Booker-díjra jelölt folytatása Testamentumok címmel, melyben az első rész után tizenöt évvel folytatódik Gileád és az ott élő nők története.

Egyszer volt, hol nem volt egy kis falu London mellett, ahol a vörös téglás házak sorát csak egy templom és egy kocsma szakította meg. A falu hangjai, mint mindenhol, szerelemről, munkáról, halálról, kutyasétáltatásról és gyepgondozásról fecsegnek. Mélyen a házak alatt évszázadok óta szunnyad a halott Fogacsán apó. Néha levelekkel borítva, gyökérkarokkal rajzolják le a gyerekek, akik attól félnek, hogy ha rosszalkodnak, elviszi őket. Egy nap Fogacsán felébred, előbújik rejtekhelyéről, emberi történetekre szomjasan fülelni kezd, és csak hallgatja, hallgatja a falu szimfóniáját. Feszülten figyel egy elbűvölő fiúcskát, aki nemrég érkezett a faluba: Lannyt, akit érzékenysége különösen fogékonnyá és sebezhetővé tesz... Max Porter kisregénye hipnotikus erővel rántja be az olvasót egy olyan világba, ahol szeszélyesen kanyargó zöld indák fonják elválaszthatatlanul össze az apró és a nagy dolgokat, az ősit és az újat, a mítoszt és az életet.

"Ez nem nemzet, hanem húsdaráló." A harmincnyolc éves Adelaida anyja halála után magára marad Caracasban - az anarchia városában, ahol az erőszak szabja meg az élet ritmusát. Miközben a temetés után lakásába zárkózva, magányosan gyászol, az utcán lövések hallatszanak, és az ablakokban kialszik a fény: a Forradalom Fiai újabb zavargást robbantottak ki. Másnap Adelaida megpróbál lisztet szerezni a közeli pékségben. Caracasban az emberek rendszerint hiába állnak sorba a boltokban - csak a kiválasztottak távozhatnak teli szatyrokkal, a fejadagot jóval meghaladó élelemmel. Adelaida sem jár sikerrel, s mikor üres kézzel hazatér, nem tud bejutni az otthonába, mert azt fosztogatók foglalták el. Adelaida a szomszédnője lakásában rejtőzik el, ahol váratlan lehetőség nyílik meg előtte a pokolból való menekülésre: kezébe akad egy irat, melyből kiderül, hogy a szomszéd spanyol útlevélért folyamodott... Karina Sainz Borgo megrázó képet fest az anyját és hazáját is gyászoló nőről; a 21. századi Venezuelában uralkodó korrupcióról, káoszról, erőszakról és arról, milyen áron lehet mindezek árnyékában túlélni a mindennapokat. A Megy le a nap Caracasban több mint húsz nyelven jelent meg.

A Lovak a folyóban elbeszélője megírta fő művét, de a várva várt siker elmaradt, és még a házassága is zátonyra futott. Egy különös lakókkal teli ház szuterénjába húzódva próbál leszámolni ambícióival, és rendet tenni mind zavarosabbnak tűnő életében. Bartók Imre új regénye a személyes összeomlás fájdalmas és szarkasztikus krónikája. Vajon mi köze egymáshoz Empedoklésznek és Gollamnak? Mi volt Goethe és Albert Speer kedvenc társasjátéka? Ki löki az utasokat a Gellért-hegy oldalában futó metró alá? Mit tett a lovaival Radamanthüsz király, és miért ilyen szomorú az emberi szív? "Író vagyok - mondom magamat is meglepve, és kis híján elhányom magam."

Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég. Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a szekrények sarkaiból csillagködök szivárognak elő, a hűtőben kristályosra fagy az idő, és a kávé fekete tükréből egy riadt állat arca néz vissza ránk. Ismerős helyzet mindenkinek, aki a járvány sújtotta Föld bolygón vészelte át az utóbbi két évet. Simon Márton új verseinek optikáján keresztül mindez mégis valami más lesz: intim, mint egy sugárfertőzés, zavarba ejtő, mint a szerelem, és otthonos, mint egy hétfői apokalipszis. - Dunajcsik Mátyás "A megszégyenítő késztetést, hogy beszéljek, föloldottam abban, hogy minden szavam lecseréltem egy ugyanolyanra. Föloldottam, pezsgőtablettát: szerelmes versnek megírtam, mennyire utálok mindenki mást. Én nem ígértem semmit."

Tompa Andrea első regénye 2010-ben jelent meg, azóta számos kiadást megért. A pályakezdő mű az 1980-as évek romániai diktatúrájában felnövekvő elbeszélő és családja történetén keresztül idézi meg a nem is olyan távoli közös múlt fojtogató világát. "A 20. század nyolcvanas éveinek, kolozsvári hétköznapoknak a krónikája ez a regény. S már csak azért sem lehet vidéki, csupán egy szűk területre érvényes vallomás az életről, mert a kételymentes, a gondolkodást kerülő alávetettség kemény bírálata, fájdalmas és szellemes és roppant természetes kritika. Ez a kritikai szellem, ez a lázadás a beletörődés ellen, a megalázó és ekként elfogadott lét ellen állandó, egyetemes emberi törekvés, az, ami az emberben a legjobb" - mondta a regényről Szilágy Júlia 2010-ben a kolozsvári könyvbemutatón. "Nagymi, most teherautók jönnek, és cukrot hoznak meg lisztet és olajat és gyógyszereket, kinyíltak a határok, és szabadság van, érted?, mire nagymama ingerülten válaszolta, Tudom én, de a lány szelíden folytatta, hogy Nagymi, most új világ jön, érted?, mire a nagymama szelídebben mondta, már annyiszor volt új világ"

Paul Krüzen az apjával él egy régi tanyán, nem messze a német határtól. Valaha az apja gondoskodott róla, most ő gondoskodik az apjáról. Gyönyörű, a világ dolgaiban jártas anyja már rég otthagyta őket egy orosz pilótáért, vissza sem nézett. Paul világa átalakulóban van: a holland falu most kínai vendéglősnek, lengyel vízvezeték-szerelőnek, orosz gengszternek ad otthont. Rita, a vesztett ügyek védőszentje őrzi Pault és legjobb barátját, Hedwigest - ezt a modern világba való beilleszkedésre képtelen párost -, ám még ő sem tudja megóvni őket a készülő tragédiától. Mindeközben Paul saját "Szent Ritájánál", egy quezoni prostituáltnál lel olykor vigaszra. Élesen megrajzolt, sötét humorú regényében Wieringa azokat az embereket jeleníti meg, akik a változó világ perifériáján küszködnek. A Szent Rita főhajtás azok előtt, akik hátramaradtak, és óda azokhoz, akik meg szeretnék haladni önmagukat és az örökségüket. "Az utóbbi években szaporodtak a népek keletről. Főként cigányok, mondták. Bolgárok, románok... csak a rendszámtáblák alapján kideríthető. A lengyelek már régebb óta itt voltak. Betörések, lopások. Az új Európa áldásával."

Templombelső, sportpálya, recepcióspult és "vállalkozózöld" kanapék. Ahogy az ember a hangulatok zegzugaiban létezik. Závada Péter új kötetében különös sétát tehetünk az urbánus közegekből és a tág bioszférából felépített költői világban, ahol kafkai szimbólumok elevenednek meg újra, és a történelem romjai, mint fenyegető allegóriák, magasodnak. Elénk kerülnek a hatalom emlékei, a bástyák és az erődök, de az olvasó részt vehet a nyárzáró banketten is. A természeti, építészeti és technikai objektumok furcsa sokfélesége rendre a "hol vagyunk" kérdését teszi fel; mitől vonzóbb itt, mint ott, mit jelent az "őszintébb pazarlás" eleganciája. Sajátos optikai utazást teszünk Grönlandon, vagy csak sodródunk a folyón a vidrákkal. Olykor pedig jó megállnunk bárhol, mert a fogalmak széttöredezve várakoznak.- Kerber Balázs "Zajtapadás, hártyafény. A hiszékeny tájat kirabolja a tekintet. A szemek önző rezervátuma, mikor zsákmányul ejti azt, ami még az erdőből, az elvágyódásból itt maradt."

Öltöztetés, büfizetetés, pelenkázás, fürdetés. Előbújó fogak és taknyos, pisze orrok. A világ felfedezése, testrészeink megismerése vagy a hónapok tanulása. Minden fontos élethelyzetre, bánatos és örömteli pillanatra akad kisbabáknak szóló mondókája Varró Dánielnek, aki maga is gyakorló háromgyerekes apuka. Egy kötetben olvasható minden korszerű vers, amit annak idején az Akinek a lába hatos és az Akinek a foga kijött könyvből megismerhettünk. Ebben a javított kiadásban több mint 50 mondókából válogathatunk a magunk és kisbabáink kedvére, ünnep- és hétköznapokra.

Valahol Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy olyan küldetésért, ami könnyen lehet, hogy az életébe kerül? Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése három köteten át meséli el a hóviharokkal birkózó, élők és holtak világa között imbolygó fiú történetét. Olvasás közben feltárulnak előttünk az 1900-as évek elejének mindennapjai a gleccserek árnyékában, ahol a mindenható kereskedők, sorsüldözte hajóskapitányok és zaklatott lelkű tiszteletesek mellett a szegények és a nők csak mellékszereplői lehettek a sziget nagy történetének; Stefánsson azonban épp az ő hangjukon, az ő szemszögükből mutatja be ezt a távoli, kíméletlen és mégis lélegzetelállító szépségű vidéket. Az 1963-ban Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, egyik könyvét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Regényeit számos európai nyelvre lefordították. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven, Egyed Veronika fordításában.

Ásta. Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. ,,Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd" - gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnőjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent. Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástának, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz. Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló új Stefánsson-regény - mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból - egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada. ,,Felhőtlen boldogság csak a mennyben van, odáig pedig Reykjavík utcáitól hosszú az út. A legfontosabb, hogy a nyugalmunkat őrizzük meg."

Borbély Szilárd (1963-2014) regénye 2013-ban jelent meg először, azonnal a kortárs magyar irodalom alapművévé vált. A Jelenkor Kiadó Borbély Szilárd-életműsorozata a Nincstelenek új kiadásával indul, mely a szerző javításaival lát napvilágot. "Borbély könyve nem arról szól, hogy milyen a falu, hanem arról: milyen (lehet) a gyermekkor; nem arról, hogyan él a falu, hanem arról: hogyan hat a (ez a) falu egy gyermekre; nem arról, hogy a falu és a szegénység kibírhatatlan, hanem arról: a falu és szegénység körében a gyermekkor kibírhatatlan." Margócsy István (2000) "Hallgatnotok kell mindig. Nem beszélhettek senkivel. Nem játszhattok senkivel. Nem szabad elmondani, hogy kik vagytok. Nem bandázhattok a többiekkel, a parasztgyerekekkel, mert mindig ti lesztek a bűnbakok. A fekete bárányok. Mindig titeket fognak okolni mindenért."

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik... Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.

Az egyik orosz volt rajtam. Hallottam, ahogy a mennyezetről egy női hang csapott le: anyu, anyuka! kiabálta. Aztán rájöttem, hogy az én hangom az, én kiabálok. Mikor rájöttem, abbahagytam, csöndesen, mozdulatlanul feküdtem. A tudatommal nem tért vissza a testérzékelésem, mintha megdermedtem vagy kihűltem volna. Az ablaktalan, fűtetlen szobában, meztelen alsótesttel fázhattam is. Nem tudom, még hány orosz ment át rajtam azután, azt sem, hogy azelőtt mennyi. Mikor hajnalodott, otthagytak. Fölkeltem, nagyon nehezen tudtam mozogni. Fájt a fejem, az egész testem. Erősen véreztem. Nem azt éreztem, hogy megerőszakoltak, hanem azt, hogy testileg bántalmaztak. A máig nyolc nyelvre lefordított könyvben Polcz Alaine életének talán legnagyobb megpróbáltatását idézi fel, a második világháborúban fiatalasszonyként átélt borzalmakat. Saját meggyalázásának megrendítő történetét elmesélve hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örök érvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. A világtörténelem falára festett magánfreskójából a háború emberi kegyetlen és esendő arca is feltárul az olvasó előtt.

A Violet a fűben hátrahajol volt a legelső versem. Néhány vers szinte készen jelent meg előttem, ezeket lediktáltam vagy begépeltem. Némelyikkel hosszan dolgoztam, szavanként szedtem szét és raktam össze, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Végül sokfélék lettek, de mind őszinte. Nem akarják másnak mutatni magukat, mint amik, és ezért büszke vagyok rájuk - mert a valódiság, a hitelesség volt a célom." - Lana Del Rey Lana Del Rey első verseskötete - mely a szerző előadásában hangoskönyvként is megjelent - egy kapcsolat édes-bús lezárása, s egyben Kaliforniához írt szerelmes levél. A sorok mégsem a megvalósult amerikai álomról szólnak, sokkal inkább az Amerika-mítosz hazugságairól, a nyugati part aszályairól és tűzvészeiről - a dalszerző-énekesnőtől már jól ismert katartikus melankólia hangján. A különleges könyvet, melyet Simon Márton és Tóth Réka Ágnes fordításában veheti kézbe az olvasó, többek között Lana Del Rey saját fotói illusztrálják. "3 lehetséges befejezés fagyasztja a vérem jól boldogulok mert azt mondom és mert azt írom meg De őszintén ha nem volnál itt nem tudom hogy festenének a dolgok"

Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég. Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a szekrények sarkaiból csillagködök szivárognak elő, a hűtőben kristályosra fagy az idő, és a kávé fekete tükréből egy riadt állat arca néz vissza ránk. Ismerős helyzet mindenkinek, aki a járvány sújtotta Föld bolygón vészelte át az utóbbi két évet. Simon Márton új verseinek optikáján keresztül mindez mégis valami más lesz: intim, mint egy sugárfertőzés, zavarba ejtő, mint a szerelem, és otthonos, mint egy hétfői apokalipszis. – Dunajcsik Mátyás