Kalligram strana 25 z 78

"Az érzékiség (...) nem korlátozódik a szerelemre és az ösztönökre, hanem elsődlegesen az érzéki minőségek intenzitását jelenti, vagyis mindazt, ami az öt-hat érzékre tartozik: az erőteljes színeket, szagokat, tapintási élményeket, ízeket, hangokat, valamint intuíciókat, érzelmeket, ... Folytatás ›› szenvedélyeket." "Az utóbbi években jobbára az érzékiség, a testi létezés és egyáltalán a tapasztalat kérdései foglalkoztattak, akár irodalmi szövegekről, akár filozófiai problémákról írtam. A kötet ezekből a kritikákból, esszékből és tanulmányokból tartalmaz válogatást. Az elemzések során felmerülnek metafizikai, politikai, hatalmi, fenomenológiai, poétikai, stb. szempontok, vagyis mindazon viszonylatok, melyekhez testi létezésünk okán közünk van." (a Szerző) A(z) Az érzékiség dicsérete (Könyv) szerzője Deczki Sarolta.

Vilikovský legújabb regénye egy igazi ember története - a csehszlovák Szocialista Köztársaság 70-es éveiben. A főszereplő, egy konformista, egyszerű gondolkodású, jelentéktelen kisember mindennapjait, életének apró és "sorsdöntő" mozzanatait naplójegyzeteiből követhetjük nyomon. ... Folytatás ›› És persze a vágyát, hogy, miután betöltötte negyvenedik életévét, végre ő is legyen valaki! Az adott körülmények között viszont ennek egyetlen módja van: egyre feljebb jutni a szocialista ranglétrán, bármi áron... A(z) Egy igazi ember története (Könyv) szerzője Pavel Vilikovský.

Miért éppen Magyarországon változott meg alapjaiban a rendszerváltás eredményeként létrejött liberális politikai rendszer? Milyen érvényes nyelven lehet beszélni az új körülményekhez „mutálódó” politikai világról? Ilyen és ezekhez kapcsolódó kényes és provokatív kérdéseket jár körül Ungváry Rudolf legújabb kötetében.

Silne subjektívny, nepochopiteľne životne autentický ráz Slobodovej tvorby, jeho až neznesiteľne intenzívne a sebatrýznivé sebaskúmanie zo všetkých mysliteľných strán, ktoré samozrejme presahovalo aj do skúmania a komentovania fragmentov okolitej reality, a ďalej jeho neviazaný, esteticky nenormovaný, netradičný mix rozprávačských a sujetovo-kompozičných postupov so zameraním sa mikroúrovne textovej výstavby, na pointilistickú prácu so slovami a jednotlivými vetami a s využitím aj parodizujúcich, persiflážnych, apokryfných a iných podobných postupov, metodík a techník, predstavoval od samých publikačných začiatkov na prelome 50. a 60. rokov 20. storočia šokujúce nóvum v slovenskej literárnej situácii.

Posledné vojnové Vianoce (1944) v malej slovenskej dedine: Životom ubitá vdova cez kľúčovú dierku vidí svoju dcéru v objatí ruského partizána. Vtedy sa zvonku ozvú nemecké povely a streľba. Ráno zo snehu trčí sinavé partizánovo telo... O pár mesiacov mladú ženu, na ktorej ešte nevidno začínajúce tehotenstvo, odvážajú sovietski osloboditelia na výsluch. Obvinia ju, že zradila partizána. Skončí v gulagu, ktorému velí fanatická dôstojníčka. Za každú cenu sa tam prekračujú pracovné normy a tehotná trestankyňa je len na ťarchu... Ženy v baraku sa pripravujú na pôrod. Jedna z nich budúcej matke naznačí, že najneskôr o tri mesiace jej dieťa odoberú. Na to čaká aj fanatická veliteľka. Lenže raz zoberie do rúk plačúce dieťa a utíši ho... Príbeh sa končí po amnestii, ktorú zahraničným trestancom udelili po Stalinovej smrti v roku 1953. Žena zo Slovenska by sa mohla vrátiť konečne domov, lenže jej syn je už sovietsky občan a okolo krku má uviazanú pioniersku šatku... Gulag je jedna z veľkých drám 20. storočia. Osobitne traumatizujúci bol osud matiek a ich detí. Vo svete plnom bolesti a smrti žili svoje osobné príbehy lásky a strachu, ale aj drobných radostí. Pavol Rankov (1964) pracuje a žije v Bratislave. Vydal tri poviedkové zbierky a román Stalo sa prvého septembra (alebo inokedy), ktorý získal viacero ocenení a jeho dramatizáciu zaradilo do svojho repertoáru aj SND. Autorove knihy boli preložené do arabčiny, maďarčiny, poľštiny, češtiny, chorvátčiny, slovinčiny a bulharčiny.

Posledné vojnové Vianoce (1944) v malej slovenskej dedine: Životom ubitá vdova cez kľúčovú dierku vidí svoju dcéru v objatí ruského partizána. Vtedy sa zvonku ozvú nemecké povely a streľba. Ráno zo snehu trčí sinavé partizánovo telo... O pár mesiacov mladú ženu, na ktorej ešte nevidno začínajúce tehotenstvo, odvážajú sovietski osloboditelia na výsluch. Obvinia ju, že zradila partizána. Skončí v gulagu, ktorému velí fanatická dôstojníčka. Za každú cenu sa tam prekračujú pracovné normy a tehotná trestankyňa je len na ťarchu... Ženy v baraku sa pripravujú na pôrod. Jedna z nich budúcej matke naznačí, že najneskôr o tri mesiace jej dieťa odoberú. Na to čaká aj fanatická veliteľka. Lenže raz zoberie do rúk plačúce dieťa a utíši ho... Príbeh sa končí po amnestii, ktorú zahraničným trestancom udelili po Stalinovej smrti v roku 1953. Žena zo Slovenska by sa mohla vrátiť konečne domov, lenže jej syn je už sovietsky občan a okolo krku má uviazanú pioniersku šatku... Gulag je jedna z veľkých drám 20. storočia. Osobitne traumatizujúci bol osud matiek a ich detí. Vo svete plnom bolesti a smrti žili svoje osobné príbehy lásky a strachu, ale aj drobných radostí. Pavol Rankov (1964) pracuje a žije v Bratislave. Vydal tri poviedkové zbierky a román Stalo sa prvého septembra (alebo inokedy), ktorý získal viacero ocenení a jeho dramatizáciu zaradilo do svojho repertoáru aj SND. Autorove knihy boli preložené do arabčiny, maďarčiny, poľštiny, češtiny, chorvátčiny, slovinčiny a bulharčiny.

Príbehom ozajského človeka pokračuje Pavel Vilikovský v skicovaní ďalšieho Slováka; tentoraz sa hrdina profesionálne vyvíja, stúpa po socialistickom zamestnaneckom rebríčku. Začína ako dozorca na stavbe budovy akéhosi podniku, stáva sa správcom pos tavenej budovy, neskôr podnikovým kontrolórom až sa nakoniec sa presunie na tretie poschodie budovy k vedeniu. Hrdina sa vzdáva vlastného jazyka to čím prevráva, sú buď ideologické frázy a poučky, alebo akoby sa stále skrýval za jazyk niekoho iné ho - čím sa zdôrazňuje aj hrdinov alibizmus, presvedčenie, že on sám za nič nemôže.

Po prečítaní textov tejto knihy, v ktorej sa zišli priatelia a ctitelia Martina Bútoru pri príležitosti jeho sedemdesiatych narodenín, som si uvedomil nástojčivú prítomnosť dvoch javov. Jedným z nich je nepochybne fenomén meno Martin Bútora, čo je prirodzené, lebo kniha je dedikovaná jemu, jeho mnohostranným aktivitám v odbornej, predovšetkým sociologickej a politologickej sfére, v oblasti zahraničnopolitickej, konkretizovanej vo významnej diplomatickej misii, v prozaickej tvorbe. Ale možno ešte väčšmi jeho aktivitám na poli kultivovania verejného priesotru, politickej kultúry, obhajoby ľudských práv, v ktorých desaťročia vystupuje ako angažovaný intelektuál. Druhým javom charakteristickým pre túto knihu, ale bytostne spojeným so spomínanými aktivitami jubilanta, je priestor a čas, možno skôr časopriestor, ktorý je frekventovaný vo väčšine textov a ktorý sa v našich končinách nazýva všeobecne prijatým slovným spojením stredná Európa. U Martina Bútoru sa nie náhodou organicky prepája s európskym aj eroatlantickým kontextom, so službou demokracii. Aj preto je väčšina príspevkov tejto knihy akoby nikdy sa nekočiacim dielógom priateľov s Martinom Bútorom, dialógom ľudí, ktorým nie sú ľahostajné osudy národov a štátov komplikovane a najmä protirečivo sa dnes integrujúcich do demokratického spoločenstva. Na tejto nejednoduchej ceste za slobodou jednotlivca a spoločnosti vidno výrazné stopy aktivít Martina Bútoru, ktoré inšpirovali všetky príspevky tohto zborníka. László Szigeti

Toto zvolanie síce predstavuje názov románu, ale rovnako je v ňom cítiť nenútené pobádanie čitateľa. Veď čo iné ako dobrá pamäť dokáže ochrániť ľudí pred opakovaním skúseností, akými museli prejsť ženy z kolymského Eľgenu? Nevšedný príbeh statočnej Ireny Kalaschovej a mnohých iných žien z okolitých krajín vytvára dobrú príležitosť na to, aby sa nezabúdalo...

Po vyše dvadsiatich rokoch už nie je témou štátna samostatnosť ako forma potenciálne umožňujúca plnšie rozvinúť kapacity, energiu, sociálny kapitál - ale predovšetkým obsah nového štátu, jeho kvalita a určujúca štátna idea. Inými slovami, aký je prínos tohto nového štátu pre ľudí, ktorí v ňom žijú, aký je jeho vklad do širšieho spoločenstva krajín. Áno, v medzinárodných porovnaniach zahŕňajúcich rôzne ukazovatele patríme medzi tú šťastnejšiu štvrtinu, ktorej sa darí lepšie ako ostatným. Napriek tomu však narastá počet ľudí, ktorí sú rozčarovaní a sklamaní. Opäť budeme mať šancu osvedčiť sa ako majstri v dobiehaní. Ale iba vtedy, ak k tomu prispejú viacerí, ktorí neprepadajú pocitu naučenej bezmocnosti a napriek prekážkam využívajú priestor občianskej slobody na riešenie problémov okolo seba, a robia to tvorivo, odvážne a vytrvalo. Úloha hodná novej aliancie pozitívnych deviantov. Náš prvý prezident T.G. Masaryk hovoril, že nanovozaložená Československá republika potrebuje päťdesiat rokov na to, aby sa v nej zakorenila demokracia. Polovicu budeme mať pomaly za sebou. Martin Bútora

"Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy "személyes történeteken" keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború története nem csak hadtörténet, hanem társadalomtörténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létről - arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát." (Pollmann Ferenc)

A kötet az 1900 májusától 1900 decemberéig tartó időszak elbeszéléseit tartalmazza. A(z) Elbeszélések 8. (Könyv) szerzője Krúdy Gyula.

Maurice Blanchot Aminadab című regénye Kafka erőteljes hatását tükrözi. Ezért is közöljük sorozatunkban a prágai író műveiről szóló tanulmányait tartalmazó, Kafkától Kafkáig című kötet után.

Míg a Kádár-rendszer a magyar társadalmat megalkuvóvá és cinkossá tette, addig e regény kilencéves elbeszélője szívszorítóan tiszta és következetes gondolkodással idézi fel 1968 a maga és tizenkét tagú családja életére, illetve közvetlen környezetére vonatkozó eseményeit, ... Folytatás ›› melyek középpontjában saját tragikus vétsége áll. Az alaptörténetet a titokban kegytárgyazó katonatiszt apa és a különös spiritualitással rendelkező anya hősies küzdelme adja: a szülők, miközben építik a Nagy Házat, tíz gyereket nevelnek egy Budapest környéki 25 nm-es lakásban. Rajtuk kívül feltűnik még a bűngrafikonokkal operáló helyi plébános, a mindig jószagú tanítónő, a kalákázó párttitkár, Zsanvelzsan bácsi, és még sokan mások. A kilencedik nemcsak egy rendkívüli család megindító története, hanem látlelet a kelet-európai létről is; a regény a függőségben tartás lelki és gyakorlati módszereinek szövevényét tárja fel hol derűs, hol pedig fájdalmas líraisággal. A(z) A kilencedik (Könyv) szerzője Barnás Ferenc.

Az egykori gazdasági miniszter és neves közgazdász tanulmánykötete az államháztartási deficit újratermelődésének, tartósságának okait vizsgálja.

A négy kötetre tervezett életmű-válogatás második darabjának tanulmányai az 1989 után kialakult társadalmi és államrendszer elvi, szervezési, valamint együttélési problémáit veszi szemügyre.