Kalligram

Nincs természetesebb és maibb római költő, mint Ovidius. Nincs alapvetőbb léttapasztalat, mint az átváltozás. A költői világteremtés és az emberi megismerés vágya lázad a káosz ellen, mely egyszerre fenyegetés és kihívás, pulzáló alapanyaghalmaz és végső megnyugvás. A költészet szavakból és zenéből teremt világot, a teremtett világ pedig értelmezésre váró költészet. Ovidius nagyszerű teremtő és zseniális értelmező, az átváltozások filozófusa, a szellemesség és a történetmesélés mestere. Metamorphoses (Átváltozások) címen ismert, tizenöt énekes műve a szerző középső alkotói korszakának terméke, feltehetőleg Kr. u. 1 és 8 között keletkezett. Az európai kultúra egyik alapműve.

Lucia tizenhat éves, amikor elveszíti az édesapját, aki az ország, (Cseh-) Szlovákia egyik legnépszerűbb színésze volt. A veszteséggel a maga módján próbál megbirkózni: leveleket ír neki. Beszámol aktuális olvasmányairól, iskolai hírekről, családi eseményekről, apró-cseprő dolgokról és nagyszabású gálaestekről egyaránt. Sallangok nélkül ír arról, ha szomorú, ha egy dal megérinti, vagy ha úgy érzi, nem értik meg az osztálytársai. Soraiból kirajzolódnak egy tizenéves lány mindennapjai, de a kétezres évek elejének társadalmi abszurditásai is, és a végén még egy családi titok is napvilágra kerül. Az írónő édesapja halála után húsz évvel döntött úgy, hogy kiadja e leveleket, amelyeket most a magyar olvasó is kézbe vehet. E rendkívüli megfigyelőképességről és érzékenységről árulkodó írások autentikusan tükrözik, miként éli meg egy kamaszlány a gyászt, Lucia Satinská kötete ily módon sokaknak vigaszt és kapaszkodót nyújthat.

Nincs természetesebb és maibb római költő, mint Ovidius. Nincs alapvetőbb léttapasztalat, mint az átváltozás. A költői világteremtés és az emberi megismerés vágya lázad a káosz ellen, mely egyszerre fenyegetés és kihívás, pulzáló alapanyaghalmaz és végső megnyugvás. A költészet szavakból és zenéből teremt világot, a teremtett világ pedig értelmezésre váró költészet. Ovidius nagyszerű teremtő és zseniális értelmező, az átváltozások filozófusa, a szellemesség és a történetmesélés mestere. Metamorphoses (Átváltozások) címen ismert, tizenöt énekes műve a szerző középső alkotói korszakának terméke, feltehetőleg Kr. u. 1 és 8 között keletkezett. Az európai kultúra egyik alapműve.

A harmadik ég mágikus faluregény, a sóvárgás története és az emlékezésé: egymásra, a letűnt gyerekkorra, a világ csendjére. Szerelemről mesél, egy bűvös ajkú fiúról és egy sziromlelkű lányról, révedezőkről és bajkeverőkről, a tengerről és a hegyekről, egy mitikus szigetről és az egek titkairól. Itt, északon bölcsek laknak és álmodozók, szabadok és sajgó lelkűek – az ő hol álomszerű, hol szívszorító sorsukat beszéli el Török Ábel regénye, amelyet olvasva végre el tudjuk hinni, hogy mégiscsak létezik varázslat a világban. Ismeretlen tájakon új mesék felé visz egy döcögő szekér, majd mindig visszatér egy északi faluba, hogy megmutassa szeretteit. Ismét útnak indul, elérhetetlen szigetet keres a háborgó tenger fölött lebegő hideg ködben, de a sziget mégis a következő nemzedékekre marad. És a szekér visszatér a faluba, ha volt oly bátorsága, hogy a csendet hallgatta, amikor nekiütközött a tengerfenék homokjának, ahol a víz összezúzta a csontjait, és elvette tőle a nevét. Visszatér oda, ahol tavasszal a falubeliek fából faragott szíve ropogós rügyeket bont, az északi éjszaka sebeket nyit, a nappal bársony sugara melegít, s a melegszívű emberek hideg földben lelnek otthonra. És a szekér ugyan megáll, de ahogy a világnak, ennek a történetnek is rengeteg vége van, a szerző nem is hagyja abba, hiába záródnak a szavak, válnak mozdulatlanokká a mondatok, a történet áramlik tovább most és mindörökké: a történet, amelyet sosem lehet elfelejteni, ahogy elmesélte. Kollár-Klemencz László

Ez egy napsütötte regény. Hársfaillatú, eperízű, szerelmetes. Egy szerethető család története. Egy házaspáré és a gyermekeiké, egy vendéglőé, és egy olyan koré, amelyben olykor édes is lehetett az élet. Ebben a családban biztosan. Operett, regényben elbeszélve, mondja művéről a szerző, ami persze túlzás, hiszen a történetnek vannak árnyékos lapjai is, de a végén azért jóra fordulnak a dolgok. (Szinte.) Az öregedő Szepinek hírneves vendéglője van a Városligetben, a Stefánián. Ide járnak ebédelni a környék hivatalnokai, iparosai, művészek és magánzók, családok és agglegények, a közelgő huszadik század és a Millennium boldog békeéveinek szereplői. Jönnek, mert itt fenséges házikosztra, kellemes társalgásra és szemre való felszolgálókra számíthatnak. Utóbbiak, Szepi három lánya pedig arra, hogy előbb-utóbb betoppan ide - ha nem is a szerelem, de legalább néhány épkézláb férjjelölt. Csupa nevetés, csupa szeretet, csupa melegség ez a regény. Jolsvai András a tőle megszokott könnyedséggel és szellemességgel mutatja be ennek a boldog családnak a mindennapjait, a kemény munkát és a hétvégi önfeledt fürdőzést a hatalmas dézsában, élvezettel kíséri a családfőt bevásárló körútjaira a környékbeli bolgárkertészekhez, megtudhatjuk, micsoda érzéki örömet okoz a ház asszonyának néhány kiló édes eper, ha beköszönt a szezon. Az író játékos kedvében néhány festményt is odaálmodik a barátságos vendéglő falára. Hogy ezek történetesen Munkácsy-zsengék volnának, arról a szintén törzsvendég Benczúr Gyula szíves közléséből értesülünk. És itt sertepertél a fiatal Heltai Jenő is, pikáns verseivel bódítva a lányokat. Jolsvai András regénye egy derűsebb, emberibb, szerethetőbb világba röpíti vissza az olvasót. Ahol mi is otthonra lelhetünk.

Pojem právny štát, ale najmä jeho obsah, sa stal v postkomunistických štátoch aktuálnou témou. Napokon aj Ústava Slovenskej republiky deklaruje, že: „Slovenská republika je zvrchovaný, demokratický a právny štát.“ Kniha Alexandra Bröstla O právnom štáte sa nevenuje priamo skúsenostiam so zavedením princípu právnej štátnosti v Slovenskej republike, ale zaoberá sa vývojovými líniami právnej štátnosti. Teória právneho štátu bola v Nemecku historicky protipólom pojmu policajný štát a neskôr, po druhej svetovej vojne, aj pojmu totalitárny štát. Z porovnávacieho hľadiska vyplýva, že pojem právny štát predstavuje väčšinou synonymom ústavnej a zákonnej vlády. K podstatným znakom štátu s týmto označením patria aj ochrana individuálnej slobody a právna istota jeho občanov. So zreteľom na vývoj od 19. storočia sa v knihe prezentujú štyri základné teórie právneho štátu: liberálna, materiálna, sociálna a demokratická teória právneho štátu. Témou knihy O právnom štáte sú aj princípy právneho štátu. Analyzujú sa v nej záruky základných práv a slobôd, legitimita a legalita, deľba moci, vzájomné brzdy a vyváženosť moci, suverenita ľudu, zvrchovanosť ústavy a zákona, ako aj právna istota. V rámci typológie totalitárny štát – liberálny štát sú v závere načrtnuté rozdiely medzi oboma typmi štátov. Diskusia s predstaviteľmi významných teórií právneho štátu (Robert Alexy, Ronald Dworkin, Jürgen Habermas, Friedrich August von Hayek, Hans Kelsen, Viktor Knapp, Peter Pernthaler, John Rawls, Joseph Raz, Kaarlo Tuori, Reinhold Zippelius a ďalší) približuje odbornej verejnosti stav problematiky v danej oblasti. Kniha O právnom štáte Alexandra Bröstla vychádza v zavedenej edícii Exempla Iuris vydavateľstva Kalligram.

Véges András is valaki akart lenni. Gazdag, híres és sikeres, ám történetünk kezdetén szegény, középszerű és sikertelen. Ez még talán nem lenne baj. A baj az, hogy az égvilágon semmi nem érdekli. Látszatember, látszat célokkal. Gyötrődik ebben a sodródásban, amíg egy napon, Kállai Valter, a híres ügyvéd meg nem állítja. "Kérnék egy kis szívességet." És kért... Véges Andrásból lett valaki, és akit felfedezett magában, tetszett neki. Életében először tapasztalta meg, hogy jó valamiben, és az adottságainak köszönhetően egy ragyogó világ nyílt meg előtte. Odze György új regénye olyan tükröt tart elénk, amibe nehéz és keserű belenézni. Rajta tartani a szemünket még nehezebb. Főhősünk, Véges András alakja egy nemzedék emblematikus figurája: egy korrupt, az egyéni jóllét érdekében bármit feláldozó hatalom bizalmi embere. Sorsa, hazugságai, árulásai és elkerülhetetlen bukása azt demonstrálja, meddig mehet el valaki a siker és egy könnyű élet ígéretéért (szinte bármeddig), és van-e remény a totális széthullás után felállni és újrakezdeni. Főhősünk sorsának szemtanúja lenni nem csak azért gyötrő, mert közben érezzük (kívánjuk) sorsszerű bukását, a valódi gyötrelem a félelmünk attól, hogy vajon bírnánk-e jobbak lenni hasonló helyzetben. Elég, ha magunknak válaszolunk erre.

Hegedüs Vera kisprózái modern balladák. Futkos a hideg a hátunkon. Nők vágnak át az erdőn, és olvasóként ránk hárul a visszaszámlálás feladata: látjuk, hogy egyre kevesebben és kevesebben vannak. Majd virágként nyílnak a sebek a testeken, és a megváltó nem más, mint Csöpi, a százötvenkilós nílusi krokodil. A halált pedig itt gyakorolni kell. De bűn sincs igazán, mert nincs a szó szoros értelemében vett jó és rossz. Bűnhődés viszont van. Hegedüs Vera novellái mind egy jól elkapott helyzetből épített mikrovilágok, különállóak, de hasonló a színezetük: valahogy minden kicsit torzult, összetapadt, szétfolyt. A szürke mezőben vagyunk: nincsenek jók és rosszak, nyertesek és vesztesek. Tragédia van giccs nélkül, szeretet is akad, persze mértékkel. De minden valahogy torzultságában emberi, deformáltságában szent.És a háttérben történik az, ami a mi valóságunk, a mi történelmünk, a mi jelenünk. Ez elé viszont szürke függönyt húz a Hegedüs-próza. Tüntetőleg nem beszámol. Itt csak a nyelv beszél. A mindennapjaink háttérként, a homályon átütő körvonalaikban vannak jelen, hiszen bár mindig azt hisszük ez, de valóban nem ez a lényeg. A figyelem itt e háttér előtt zajló árnyjátékon van: egy-egy jellegzetes testtartáson, egy aszimmetrikus párbeszéden vagy épp azon, hogy merről fúj a szél. „Úgy képzeltem, K. helyén régen tenger volt, belőle lépett színre az élet. A rögök közt találtam néhány hátramaradt miocén csigát. Sodródtam a gazdátlan mezőkben. Kaszáló mozdulatokat tettem, fülemet a földre szorítva hallgattam, ahogy a tenger nem találja a helyét az időben. Csak így vettem tudomást magamról: bénultan és darabjaimban.”

"A trauma berúgja a bár ajtaját, kirendel egy kör felest. Rossz arca van, pofán böfögi a nyájas olvasót, élvezi az arcán a feszengést. Undorodsz? - kérdezi vigyorogva. Oldalán ott ül az egész család: erőszak, szex, kiégés, őrület. Maros Dániel nem lett kevésbé űzött vad az évek során, de már hajlandó szembenézni azzal, hogy nincs visszaút. Nem mintha oda, a többiek közé bármikor is visszavágyott volna. Egyiptomot maga mögött hagyva az ukrán fronton, egy bentlakásos pszichiátrián, régi barátok között keresi a hozzá hasonlókat, összetört embereket, akik az élet elevenjét akarták, férfiakat, akiknek végül nincs saját megoldásuk, nincs kiútjuk az erőszakból, a hozott minták szorításából. Ezek a ketrecük rácsait rázó, esendő alakok a pusztítás ősi, karneváli mégis hipermodern meséjét írják tovább. Jászberényi biztos kezű kórboncnok, seregszemléje büszke, vert gyászmenet, mondataiban pátosz és irónia fekszik össze a minimalizmussal. Felejthetetlen könyv, sokáig bennünk kísért." Vonnák Diána "Azt írja, senki nem jut haza egy háborúból, mert nem azok jönnek vissza, akik elmentek. Azért tudhatja, mert ő sokadjára ment el. Jászberényi Sándor azon nagyon kevés magyar író egyike, aki odasiet, ahonnan mások elrohannak. Az ennek köszönhető radikális tapasztalatnak köszönhetjük különleges szövegeit, amelyek világlóan mutatják a könyörtelenséget, az emberi szenvedést, az elgondolhatatlan üresedést. Leginkább talán azt: ha elkezdték, az érintettek életében már sohasem ér véget. Azt is írja, álmodsz majd, ha eleget voltál a fronton. Nehéz az igazsággal elbírni. Ezért kell ezt olvasni." Pető Péter.

Kniha Pavla Holländera Sloboda – slovo a čin s podtitulom Od antiky po woke predstavuje putovanie zrodom a metamorfózami slobody ako pojmu a slobody ako činu. Čitateľom ponúka možnosť podniknúť cestu poznávania i úvah, byť pozorovateľom i účastníkom pokusu o rozpletenie klbka, v ktorom sa miešajú pojmy i dejiny a v ktorom slovo „sloboda“ striedavo nadobúda svoj obsah nielen v dielach filozofov, teológov či právnikov, ale zároveň aj v politických deklaráciách a prejavoch, na bojových poliach, v súdnych sieňach či v drámach ľudských osudov. Autorovi ide o cestu a o hľadanie, nie o konečné a definitívne odpovede. Zo spoločného putovania za pojmom sloboda určite nevyplynie univerzálna predpoveď budúcnosti; jeho cieľom je načrtnúť štruktúru pojmu slobody v európskej kultúre, poodhaliť jej historické modifikácie, ako aj jej súvzťažnosti s ďalšími kľúčovými civilizačnými hodnotami. Putovanie ponúka pohľad na historické kontexty, na dejinnú váhu tradícií, historických vzorov či veľkých postáv minulosti a zároveň na dejinné výzvy i historické príčiny paradigmatických pojmových, politických, technologických či ekonomických revolúcií a zvratov. V tomto zmysle ponúka kniha Sloboda – slovo a čin nielen putovanie zrodom a metamorfózami slobody ako pojmu a slobody ako činu, ale usiluje sa aj o priblíženie sa k pochopeniu súčasnosti. Kniha Sloboda – slovo a čin Pavla Holländera vychádza v zavedenej edícii Exempla Iuris vydavateľstva Kalligram.

"Ez a Házibuli nem az a Házibuli. Nem romantikus love story, hanem reality, az odacsapós fajtából. Pedig látszólag olyan könnyedén indul minden: középosztálybeli fiatalok összejönnek egy bulira a főszereplő Zsúnál. Csakhogy ezen az éjszakán mindenkinek megváltozik az élete. A regény mellett több novella is olvasható a kötetben. Furcsa, nyugtalanító történetek ezek, melyek egyrészt provokálják az olvasót, másrészt olyan furcsa világokat mutatnak meg neki, ahová kedve támadhat belépni. A férfi-női kapcsolatok sokoldalúsága, olykor konvenciókat sértő jellege ezekben is jelen van, de a fantasztikum, a humor, a mágikus realizmus, a néha kicsit gunyoros hangnem ezek új dimenzióit mutatja meg. Új hang ez a kortárs magyar irodalomban, de máris érett. Nyelve egyszerű, közvetlen, az élőbeszéd elevenségét és fordulatait adja vissza, imádnivaló tájszólással, de a látszólagos egyszerűség mögött súlyos történetek állnak." Deczki Sarolta

Eva Maliti Fraňová (1953) szlovák írónő első magyar nyelven megjelenő regénye különös utazásra hívja, a hétköznapok helyszíneiből a fantasztikum világába repíti az olvasót. Középpontjában Arianna, egy középkorú könyvtáros-írónő áll, akivel egyszerre csak furcsa, tragikus és komikus események sora történik. Anyja halálával megváltozik számára az őt körülvevő világ, kibillen addigi életének megszokott rendje. Miközben a gyász napjait éli, fokozatosan feltárul előttünk kissé furcsa személyisége, lelepleződik reménytelennek tűnő magánya, kiderülnek rejtett vágyai, sikerei és kudarcai. Először csak szomorú és balszerencsés események zajlanak körülötte, melyek hatására elkezd valóságos és elképzelt kalandokba bonyolódni, majd tudatában egyre inkább összemosódik a múlt és a jelen. Útja során groteszk helyzeteket él át, különleges helyszínekre jut el, vonzó és ijesztő alakokkal találkozik. Bárhová kerüljön is azonban, mindenütt a számunkra is olyan ismerős közép-európai közeg, az e tájon élők közös múltja és félmúltja, valóságos és elképzelt hősei és kísértetei veszik körül. A valóság elől a fantázia világába menekül, egyre inkább magába zárkózik, míg végül egy rejtélyes jelet követve megtalálja önmagát. Aki szereti a mágikus realizmus világát, a tragikus múlt és a sivár jelen álmokká varázsolt megfogalmazását, Eva Maliti Fraňová finoman árnyalt, egyszerre őszinte és mégis titkokkal teli, magával ragadó és megrendítő regényét is szeretni fogja.

Péterfy Gergely első regénye (1998), amely most 25 év után javított, átdolgozott kiadásban jelenik meg, a hatvanas évek végén született nemzedék tapasztalatát, a késő Kádár-kor és a rendszerváltás időszakát dolgozza fel.

"ez a szöveg / kizárólag a lírai énről szól" - figyelmeztet némi joggal Barak László új kötetének egyik verse, mert ennek az énnek van olyan erős hangja, hogy az olvasó hajlamos akár az életrajzi szerzőt is a versek mögé képzelni. Igaz, ami igaz, az Arccal a falnak szerzőnk eleddig leginkább személyes kötete. Családi versek: titkokkal és tragédiákkal, prózai látleletek: spleennel és szatírával. Meg persze az elrejt(őz)és és megmutat(koz)ás finomra hangolt játékai: valaki arccal a falnak áll, de alapvetően ide próbál nézni. Ez a kötet pontosan róla szól: "épp arról / akire olvasás közben / te gondolsz".

V štúdiách i vo vedeckých článkoch profesora Petra Blaha je ukryté bohatstvo poznatkov rímskeho práva, zároveň je v nich však prítomná aj neustále zdôrazňovaná téza významu rímskeho práva pre utváranie európskej kontinentálnej právnej kultúry, ako i pre formovanie a podobu európskej civilizačnej identity: „Tri mohutné ideové prúdy antiky zásadným spôsobom ovplyvnili európsku kultúru: grécka filozofia, katolícke náboženstvo a rímske právo.“ A práve táto téza Blahovho diela, hoci je kľúčová, zostáva akosi v úzadí. Cieľom publikácie Rímsko-právny gén európskej identity je upriamiť pozornosť slovenskej právnickej verejnosti práve na ňu. Predstavovať profesora Petra Blaha (1939 – 2018) slovenskej právnickej verejnosti by predstavovalo „nosenie dreva do lesa“. Jeho pedagogické pôsobenie a rozsiahla spisba rozprestierajúce sa v období od šesťdesiatych rokov 20. storočia do záveru dvadsiatych rokov 21. storočia, jeho akademické angažmán po roku 1989 na právnických fakultách v Bratislave a neskôr v Trnave nemohlo obísť nikoho, kto v týchto rokoch vyrastal, formoval sa a pôsobil v právnickom povolaní. Knižná publikácia Rímsko-právny gén európskej identity šestnásť štúdií rozčlenených podľa zamerania do troch oblastí: právnici a právnický stav; pojmy, princípy, kategórie – ich zrod a formovanie a na záver rímske právo dnes, vytvára obsahovo konzistentný monografický celok. Všetkými kapitolami knihy sa vinie myšlienka prelínania sa pojmov, ideí rímskeho práva európskymi dejinami, a to až do súčasnosti. Opakovane vyúsťuje nielen do spomínanej Európu identifikujúcej tézy, ale aj do naliehavého odporúčania oprieť harmonizáciu európskeho práva o odkaz rímsko-právnej vzdelanosti. Publikácia Rímsko-právny gén európskej identity vychádza pod editorskou taktovkou Pavla Holländera v zavedenej edícii Exempla Iuris vydavateľstva Kalligram.

V roku 1964 nemecký profesor práva Ernst-Wolfgang Böckenförde vyslovil slávnu vetu: Slobodný, sekularizovaný štát žije z predpokladov, ktoré sám nemôže garantovať. Táto veta sa nazýva Böckenfördeho diktum. Je to E = mc2 vedy o štáte a práve. Vyjadruje v nej myšlienku sprevádzajúcu európske hľadanie vlastnej identity počas predchádzajúcich dvoch storočí. Od mnohých ostatných, ktorí nastolili a stále nastoľujú otázky kultúrnych predpokladov formovania a fungovania demokratických inštitúcií, sa Böckenförde líši nielen pregnantnou formuláciou dikta, ale najmä tým, že ho postavil do centra svojich úvah a okolo neho vybudoval mohutnú myšlienkovú stavbu. Problémov, ktorým čelí slobodný sekularizovaný štát v 21. storočí, je podľa Böckenfördeho viacero súvisia najmä s jeho charakterom ako sekularizovaného a slobodného štátu, ktorý zaručuje základné práva a je založený na zásadách právneho štátu. Böckenförde formuluje otázku, odkiaľ slobodný sekularizovaný štát získava nosný étos, nenahraditeľný pre úspešné spolužitie a pre spoločenský systém založený na princípe slobody. Ďalej sa pýta, do akej miery môže tento štát zotrvať v garantovaní náboženskej slobody, náboženskej neutrality a rovnoprávnosti náboženských spoločenstiev, ktoré má pre neho konštitutívny význam, a to najmä s ohľadom na rastúci nábožensko-svetonázorový pluralizmus a vzrastajúcu migráciu, ak je súčasne závislý na určitej zažitej kultúre, nezriedka ovplyvnenej náboženskými tradíciami, ako pospolu spájajúcim základom. Áno, Böckenförde ponúka na položené otázky odpovede, avšak, nepredbiehajme a nechajme ich vysloviť samotnému autorovi. Jeho kniha Sekularizovaný štát. Jeho povaha, jeho zdôvodnenie a jeho problémy v 21. storočí vychádza v preklade Pavla Holländera v zavedenej edícii Exempla Iuris vydavateľstva Kalligram.