Kalligram strana 32 z 78

"Csobánka Zsuzsa új könyve a túlélők regénye. Az Auschwitzot megjárt Jakob és a Duna-parti sortüzet túlélő Edit különös és fájdalmas szerelmi története áll a mű középpontjában - gyermekeik és unokáik visszatekintő távlatából elbeszélve" (a Kiadó)

Peter Sloterdijk je jedným z najznámejších a zároveň najkontroverznejších nemeckých filozofov súčasnosti. Túto charakteristiku potvrdzuje už jeho prvé veľké dielo Die Kritik der zynischen Vernunft (Kritika cynického rozumu, 1983, v ktorom sa originálnym spôsobom vyrovnáva s dedičstvom skeptického racionalizmu Frankfurtskej školy. Základom jeho úvah je neradostná diagnóza intelektuálnych a kultúrnych pomerov v západnom Nemecku po krachu revolučných očakávaní v roku 1968. Tie podľa Sloterdijka vystriedal cynizmus definovaný ako „osvietené falošné vedomie“ či postoj ľudí, ktorí „už vedia, čo robia“. Východisko z tejto situácie nachádza nemecký filozof v návrate k antickému kynizmu ako alternatíve „lepšieho“, v antropologickom zmysle integrálneho rozumu, teda základného predpokladu zmyslupného a aktívneho života. Dialektické napätie medzi oboma pojmami, ktoré sa na prvý pohľad líšia len etymologickým posunom medzi samohláskami c a k, považuje Sloterdijk za paradigmu kultúrnych dejín Západu. Nadčasovosť a myšlienkovú provokatívnosť tejto knihy podčiarkuje autorov neformálny štýl kombinujúci – často až „nižší“ – polemický žáner s literárnou esejou, vďaka čomu sa kniha stala populárnou aj mimo vedeckých kruhov. Akiste ani dnes nezaškodí pouvažovať o cynizme - jeho kultúrnej histórii a dialektickej podstate. V slovenskom preklade Miloslava Szabóa vychádza toto významné filozofické dielo prvý raz.

Prozaický opus Ladislava Balleka sa už dávno zaradil medzi klasické diela novšej slovenskej literatúry, najmä, keď sa po experimentujúcom období v sedemdesiatych rokoch priklonil celkom evidentne k realistickej poetike, ktorú inovoval najmä uplatnením fantazijnosti a imaginatívnosti, ako aj odklonom od tematizovania súčasnosti k tematizovaniu nedávnej minulosti. Podarilo sa mu vytvoriť veľké humanisticky orientované spoločenské romány (Pomocník, Agáty a i.), v ktorých sa do popredia dostali osudy individuálnych ľudí. Pre čitateľov bude azda do istej miery prekvapením najnovšia Ballekova práca Trojou a vŕškom pamäti s podtitulom Pisárov dlhý zápis, v ktorej realisticky, často lakonicky, ale aj s odstupom a zmyslom pre iróniu rozpráva o rokoch svojho veľvyslaneckého pôsobenia v Prahe. Kniha je autentickým svojráznym svedectvom o širokospektrálnom zábere diplomatickej práce, ale aj o osobne zaujatom prístupe rozhľadeného vzdelanca k možnostiam tohto typu intelektuálnej misie.

Prozaický opus Ladislava Balleka sa už dávno zaradil medzi klasické diela novšej slovenskej literatúry, najmä, keď sa po experimentujúcom období v sedemdesiatych rokoch priklonil celkom evidentne k realistickej poetike, ktorú inovoval najmä uplatnením fantazijnosti a imaginatívnosti, ako aj odklonom od tematizovania súčasnosti k tematizovaniu nedávnej minulosti. Podarilo sa mu vytvoriť veľké humanisticky orientované spoločenské romány (Pomocník, Agáty a i.), v ktorých sa do popredia dostali osudy individuálnych ľudí. Pre čitateľov bude azda do istej miery prekvapením najnovšia Ballekova práca Trojou a vŕškom pamäti s podtitulom Pisárov dlhý zápis, v ktorej realisticky, často lakonicky, ale aj s odstupom a zmyslom pre iróniu rozpráva o rokoch svojho veľvyslaneckého pôsobenia v Prahe. Kniha je autentickým svojráznym svedectvom o širokospektrálnom zábere diplomatickej práce, ale aj o osobne zaujatom prístupe rozhľadeného vzdelanca k možnostiam tohto typu intelektuálnej misie.

Peter Sloterdijk je jedným z najznámejších a zároveň najkontroverznejších nemeckých filozofov súčasnosti. Túto charakteristiku potvrdzuje už jeho prvé veľké dielo Die Kritik der zynischen Vernunft (Kritika cynického rozumu, 1983, v ktorom sa originálnym spôsobom vyrovnáva s dedičstvom skeptického racionalizmu Frankfurtskej školy. Základom jeho úvah je neradostná diagnóza intelektuálnych a kultúrnych pomerov v západnom Nemecku po krachu revolučných očakávaní v roku 1968. Tie podľa Sloterdijka vystriedal cynizmus definovaný ako „osvietené falošné vedomie“ či postoj ľudí, ktorí „už vedia, čo robia“. Východisko z tejto situácie nachádza nemecký filozof v návrate k antickému kynizmu ako alternatíve „lepšieho“, v antropologickom zmysle integrálneho rozumu, teda základného predpokladu zmyslupného a aktívneho života. Dialektické napätie medzi oboma pojmami, ktoré sa na prvý pohľad líšia len etymologickým posunom medzi samohláskami c a k, považuje Sloterdijk za paradigmu kultúrnych dejín Západu. Nadčasovosť a myšlienkovú provokatívnosť tejto knihy podčiarkuje autorov neformálny štýl kombinujúci – často až „nižší“ – polemický žáner s literárnou esejou, vďaka čomu sa kniha stala populárnou aj mimo vedeckých kruhov. Akiste ani dnes nezaškodí pouvažovať o cynizme - jeho kultúrnej histórii a dialektickej podstate. V slovenskom preklade Miloslava Szabóa vychádza toto významné filozofické dielo prvý raz.

Prozaický opus Ladislava Balleka sa už dávno zaradil medzi klasické diela novšej slovenskej literatúry, najmä, keď sa po experimentujúcom období v sedemdesiatych rokoch priklonil celkom evidentne k realistickej poetike, ktorú inovoval najmä uplatnením fantazijnosti a imaginatívnosti, ako aj odklonom od tematizovania súčasnosti k tematizovaniu nedávnej minulosti. Podarilo sa mu vytvoriť veľké humanisticky orientované spoločenské romány (Pomocník, Agáty a i.), v ktorých sa do popredia dostali osudy individuálnych ľudí. Pre čitateľov bude azda do istej miery prekvapením najnovšia Ballekova práca Trojou a vŕškom pamäti s podtitulom Pisárov dlhý zápis, v ktorej realisticky, často lakonicky, ale aj s odstupom a zmyslom pre iróniu rozpráva o rokoch svojho veľvyslaneckého pôsobenia v Prahe. Kniha je autentickým svojráznym svedectvom o širokospektrálnom zábere diplomatickej práce, ale aj o osobne zaujatom prístupe rozhľadeného vzdelanca k možnostiam tohto typu intelektuálnej misie.

Pasolini szociális érzékenysége döbbenetes: az empátia ilyen fokát ritkán tapasztalni, a szegénység, a peremsorsok és a római kalyibák, barakkok proletárvilága és kiszolgáltatottsága épp a dicső történelem kulisszáinak, a hatalmasságok reprezentációs gesztusainak fényében válik láthatóvá. Az emberi lét esszenciális tisztaságába vetett hit, illetve a történelmi igazság víziói önmagukban véve nem lehetnének bázisai egy nagy költészetnek: amit Pasolini ehhez hozzáad, az az intellektuális eretnekség aromája, a kételkedés, a szatíra, vagy naturalizmus könyörtelensége, és az a nárcizmus, mely mindörökre a nyelv tükréhez vonja a költőt. A test emlékei, a fiziológiai bezártság materiális kényszere versbe fordulnak át: a test, ha kell, egyetlen szemmé transzformálódik, s akár egy kamera, rögzít. Pasolini nem a szalonfilozófus-költők népes családjából való, az ő filozófiája nagyon is testközeli, etikai karakterű és - meg merném kockáztatni - erotikus. Erotikus minden értelemben: érzéki, mert az érzéki tapasztalat primátusára épít, és Erószhoz tartozó, mert a költő alapállása még elkeseredéseiben is a szerelmes magatartásra emlékeztet, az életszeretet olyan mélységére, mely a legsötétebb és legreménytelenebb, legnaturalistább tapasztalatból váratlan örvényt generálva jut el a transzcendenciáig. A "Korom vallása" hűen reprezentálja Pasolini költészetének többarcúságát, és kellően eretnek intellektuális-költői provokációt kínál a mai olvasó számára is.

A regény két férfi és egy nő, a testiséget szokatlan nyíltsággal ábrázolt háromszögét meséli el a gyerekkoruktól a huszadik század negyvenes éveitől a hatvanas évek végéig.Megismerjük a hortobágyi internálótáborokat, a kádári titkosszolgálat könyörtelenségét. A szerelem is olyan, mint a gyümölcs, merül föl a kérdés: nem létezik, csak alma, körte, szilva, barack, meggy, szeder, ribizli, szamóca, áfonya, naspolya, citrom? E nagyszerű mű a kortárs próza fontos eseménye!

A szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.

Vajon az ókori Rómával kapcsolatban kinek jutnának ma eszébe az alábbi szavak: hiperinfláció, turizmus, talajszennyezés, analóg számítógép, női emancipáció, pláza, ablaküveg, Barbie-baba, jégszekrény, vízimalom, műfogsor, művégtag, napilap, folyószabályozás, vegyi hadviselés? A kötet ötven írása a fentieken kívül még számos más, korunk embere számára is érdekes és meglepő témát foglal össze könnyed, olvasmányos stílusban.

Az életműsorozatának hatodik kötete abból az alapfeltevésből indul ki, hogy egy műalkotás önmagában aligha vizsgálható: létezési módjától elválaszthatatlan, hogy mindig új összefüggésrendszerbe kerül s ezáltal megváltozik.

Az alterego főhős, egy volt kiadói lektor súlyos életválsága távlatából tekint vissza sorsára. A felidézett történetdarabok, anekdoták, félbeszakadt monológok rendre a kudarcot, a hiábavaló küzdelmek gyötrő tapasztalatát jelenítik meg.

Patrick McCabe filmre is adaptált regényének hőse egy bájosan optimista transzvesztita - apja vélhetően a kisváros plébánosa, anyjának pedig csak a nevét tudja. A cselekmény mintha ebben a háromszögben fejlődne, de a háttérből drasztikusan lépnek elő meghatározó szereplővé a társadalom olyan jelenségei, mint a homofóbia, a kispolgári intolerancia vagy éppen az IRA.

A könyv első, ún. kis vagy somogyi kiadása 1974-ben önmagában is csodának számított. Két év múlva a Magvető Kiadó gondozásában megjelent a nagy változat. Díjat nyert a Lipcsei Könyvvásáron, és két nagy nemzetközi elismerést is szerzett a magyar folklorisztikának: 1983-ban Európa-díjat, 1996-ban pedig Pitrc-díjat. Ez az új, bővített kiadás a meglévő alapra helyezi az újabb hetven szöveget, a 321 imádságot. Az immár jelentősen megduzzadt kötetet Gyovai Bodák Erzsébet naiv művész különös hangulatú, a paraszti lelkiséget nyersebben megjelenítő grafikái illusztrálják. A könyv, reméljük, ismételten meggyozi olvasóit arról, hogy az archaikus népi imádságok műfaja nemcsak egy, a közelmúltban feltárt költői hagyományt jelenít meg, hanem távlatokat nyit a magyar folklór és filológia, de az európai szakkutatás számára is.

Színpadon, filmben, televízióban, rádióban: Törőcsik Mari. Reggel, délben, este: Törőcsik Mari. Bárhol, bármikor, bármilyen szerepben. Vagy éppen civilben. De itt és most: Törőcsik Mari könyvbe kötve. Csevegések, beszélgetések, interjúk. Vallomások kicsiben és nagyban. Básti Juli, Eszenyi Enikő, Nagy-Kálózy Eszter, Makk Károly, Janisch Attila, Jiři Menzel, Milos Forman, Zsámbéki Gábor, Závada Pál, Spiró György, Alföldi Róbert, Cserhalmi György és még sokan mások türkében. Magánemberként ugyanaz a csoda, mint mások bőrébe bújva. Nagy kalandhős. Már a túlsó partot is megjárta, de kacagva jött vissza...

Odkiaľ a kam smerujeme po dvadsiatich rokoch od rozdelenia československého štátu? Priniesla nám samostatnosť viac demokracie a slušnosti v politike? Viac zodpovednosti a občianskej zrelosti? Pevnejšiu vládu zákona a lepšie ekonomické podmienky? Alebo je...