Kalligram strana 31 z 78

Záhadný ostrov. Opustený detský domov. Podivuhodná zbierka starých fotografií. To všetko na vás čaká v tomto dobrodružnom fantasy románe, v ktorom sa úžasné fotografie a fantastický príbeh snúbia v napínavom čitateľskom zážitku. Náš príbeh začína strašnou rodinnou tragédiou, ktorá privedie šestnásťročného Jacoba k ceste na vzdialený ostrov, kde objaví polorozpadnutý domov pre neobyčajné deti slečny Peregrinovej. Keď sa Jacob túla po opustených chodbách a izbách, postupne zisťuje, že deti slečny Peregrinovej boli viac ako neobyčajné. Je domov skutočne taký prázdny? Trailer k filmu Tima Burtona:

Najnovší Esterházyho román, ktorý vyšiel v Maďarsku len v júni tohto roku, možno jednoducho označiť ako autorov náhľad na možnosti historického románu, ktorého dej je zasadený do 17. storočia, teda do čias tureckej nadvlády v Uhorsku. No nelineárny čas, dekonštrukcia zaužívaných románových postupov, prelínanie sa mien a postáv z histórie aj súčasnosti, alúzia na diela rôznych žánrov svetových dejín umenia a vedy rozličných historických období robí z tejto knihy nanajvýš vzrušujúce dobrodružstvo uvažovania o najpálčivejších otázkach bytia, ba vesmíru, okoreneného o autorov svojský ironický nadhľad.

Aký strašný bolívijský vírus vyvolal epidémiu v ruskej dedine? Kde sa vzali v snehu uprostred polí a lesov priezračné pyramídy? Kto sú vitaminátori prežívajúci svoje zvláštne životy v domoch zo živorodej plsti? A ako sa skončí príbeh jednej cesty dedinského doktora Garina, ktorý sa začal počas metelice na malej prepriahacej stanici, kde nikdy nie sú k dispozícii odpočinuté kone?

Peter Weissnek, a szlovák bel- és külpolitika aktív résztvevőjének, később független megfigyelőjének és elemzőjének 1994 és 2008 között publikált írásaiból nyújt válogatást a kötet. A szakmai elemzések, tanulmányok, esszék, kommentárok, amelyeket a szerző az olvasó elé tár, nagyrészt a szlovák demokrácia kialakulásának folyamatait, a szlovák külpolitika értékdimenzióinak, Szlovákia nemzetközi szerepének és presztízsének tényezőit tárgyalják, ám nagy hangsúlyt kapnak a kötetben a szlovák-magyar kapcsolatokkal foglalkozó írások is.

"Azért adtam ezt a címet... na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. Imádkozhatnék istenhez azért is, hogy a dühöm kitartson az utolsó pontig, de azt gondolom, ezt már mégsem kérhetem valakitől, aki nemlétében is hatalmasabb nálam; legyen a harag az én felelősségem. Túlzás lenne azt állítani, hogy erre vagy arra az emberre haragszom. Pedig igaz lenne. Nincs ilyen ember, aki nem adott még okot a haragra vagy a gyűlöletre. A mizantrópiámmal kapcsolatban is pontosíthatok. Szeretem az embereket. De lehet, hogy ez is túlzás" - így kezdődik Gerőcs Péter első regénye. Az Én elbeszélő kegyetlenül őszinte vallomásában az emberi (alap) viszonyok törékenysége és hamissága tárul föl. Megrázó, pontos, élveboncoló könyv. És letehetetlen olvasmány.

"Létezik ott egy Hold völgye nevű hely. Olaszul Valle della luna, micsoda név, muszáj odamenni, teljesen belelkesedtek az ötlettől. Nem ellenőriztem, van-e ilyen hely, biztos, mert mindketten emlegették, és mondom, elvarázsolódtak már a névtől. Eszembe jutott mindjárt, mert önkéntelenül is szoktam akadékoskodni, hogy ha van is, talán tényleg csak egy sima völgy. Hogy lehet ott praktizálni? Nem szóltam nekik, miért lohasztottam volna le az örömüket. Egyébként is mindegy, nem lett semmi belőle, meg a közös életükből se. Anna egy darabig szállította még a meglepetés-csodákat, Ottó tűrte, de nemigen viszonozta, én nem láttam legalábbis. Mondjuk nem olyan nő volt az Anna, aki elvárja, hogy kapjon cserébe valamit a jóságért. Vagy nem tudom, nem ismertem annyira. Valamelyik szigorlatuk előtt, minden előzmény nélkül omlott össze a világ." Egressy Zoltán prózájának olvasóit nem éri váratlanul, hogy itt a külső és a belső táj elválaszthatatlan. Ahogy az új kötet, a Majd kiszellőztetsz novellái sem önmagukban állnak, hiszem igen sokrétűen és néha rejtélyesen kapcsolódnak egymáshoz. A "holdas és holdatlan fejezetek" egymást keresztező történeteiben váratlanul nézhetünk vissza vagy találhatunk rá ugyanarra - más térből és máshogyan. Mert nem tudhatjuk, hogy a boldogtalanság vagy a boldogság tájain járunk-e, hiszen az elbeszélő is azt a szűk ösvényt keresi, ami a kettőt összeköti. Vagy elválasztja.

Pravda je, že spisovateľ sa dokáže úplne a bezvýhradne vyjadriť iba v rodnom jazyku. Do emigrácie si ho berie ako dajakú tajnú zmluvu, ktorá je zmyslom jeho života, a preto ju musí do cudziny prepašovať v podšívke kabáta. Tam si ju za každú cenu a všetkými možnými spôsobmi chráni, lebo inak nedokáže písať, iba koktať. Pravda je aj to, že v cudzine si veľa spisovateľov nedokáže to magické vedomie, čo si so sebou priniesli, materinský jazyk, lebo v malom gete emigrácie sa jazyk mnohých spisovateľov prispôsobí jazyku geta... Podobne sa doma jazyk niektorých spisovateľov počas studenej vojny zmenil na argot. Sú však veľké vzory: Turgenev, Joyce, Ezra Pound, Lawrence, Thomas Mann a mnoho iných, ktorí si v cudzine mimo atmosféry materinského jazyka zachovali jazykové povedomie a vytvorili plnohodnotné dielo.

Čo je to písať? To nie sú len záblesky geniality, to dokonca najmenej! Je to škrabanie, vstávanie, líhanie, mrmlanie, stimulovanie telesnej vášne, ktorú potom treba upokojiť, aby sa na nejakej príslušnej teplote dalo pracovať, stála pohotovosť, istý typ gangsterstva proti svetu, triezvosť, podozrievavosť, extáza, ktorú treba niekedy umelo vybičovať... To všetko musí byť pre človeka, čo s tým žije, veľmi únavné. Aj mňa písanie vyčerpáva. Nudí ma ten spisovateľ, tá chorobná bytosť s jeho divokou a nekompromisnou vôľou a úmyslami. Čo by sa stalo, keby som sa s ním jedného dňa rozišiel? Poslal ho na dôchodok? A sám by som sa pustil do niečoho iného, začal by som žiť bez písania, s jednou ženou a bil sa so životom... Myslím si, že už to nie je nemožné. Nie je to však ani pravdepodobné.

Dielo francúzskeho historika mapuje pohnuté osudy troch významných dynastií, ktoré po dlhé obdobie ovládali značnú časť sveta.

A Surányi György és Lengyel László között folyó beszélgetéseket tartalmazza e beszélgetőkönyv. Szó esik benne a hazai és nemzetközi körben egyik legismertebb közgazdász, jegybankár és kereskedelmi bankár gyermek- és ifjúkoráról, egyetemi éveiről. Felidézik közös emlékeiket a Pénzügykutatási Intézetben eltöltött éveikről, megemlékeznek a szellemi, politikai és emberi közegről, Surányi szellemi kiformálódásának szakaszairól, majd a Fordulat és reformról. Surányi elbeszéli A Világbanknál töltött washingtoni éveit, Amerika felfedezését. A beszélgetések egyik csúcspontja a rendszerváltás személyes megélésének elbeszélése. A beszélgetők közelről láthatták a 89-es rendszerváltás szereplőit, sőt, tevőlegesen is beavatkozhattak a gazdaságpolitikai és politikai fordulatokba. Surányi György válhatott a rendszerváltás utáni első MNB elnökké, részese lehetett az önálló monetáris politika és autonóm intézmény kialakításának. A párbeszédekből az olvasó pontos képet kaphat nemcsak az egyes válságokról, hanem a válságok kezelésének módozatairól is. A beszélgetések második csúcspontja a jelenlegi válság nemzetközi horizontú elemzése. A kötetet a beszélgetőtársak jó barátjával, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal folytatott beszélgetés vezeti be.

Kosztolányi Dezső életműve a magyar irodalom kimagasló teljesítménye. Versíróként, az elbeszélő és értekező próza művelőjeként, valamint fordítóként egyaránt nagyon jelentős alkotónak bizonyult. Az irodalomtudomány régi adósságát rója le, amikor megkezdi írásainak tudományos szakszerűséggel jegyzetelt, a lehető legteljesebb szöveghűséget szem előtt tartó kritikai kiadását.

Kosztolányi Dezső életműve a magyar irodalom kimagasló teljesítménye. Versíróként, az elbeszélő és értekező próza művelőjeként, valamint fordítóként egyaránt nagyon jelentős alkotónak bizonyult. Az irodalomtudomány régi adósságát rója le, amikor megkezdi írásainak tudományos szakszerűséggel jegyzetelt, a lehető legteljesebb szöveghűséget szem előtt tartó kritikai kiadását.

Príbeh o nenaplnenej láske a vyrovnávaní sa s minulosťou nazvaný Láska na diaľku akcentuje potrebu čistých medziľudských vzťahov, návrat k tradičným hodnotám a potrebu široko chápanej ľudskosti.

Známy výrok Terentiana Maura Habent sua fata libelli (Aj knihy majú svoje osudy) je akoby na mieru vyšitý v osude Gavlovičovej Školy kresťanskej, ktorej sa nedostávalo príležitosti v plnom znení ukázať svoje kvality slovenskému literárnemu prostrediu. Boli sme odkázaní na stručné výťahy a výbery v antológiách alebo na sprostredkované názory literárnych bádateľov. Doterajšiu nepriaznivú situáciu vystihla samotná editorka : „Nemožnosť konfrontovať existujúce literárnohistorické analýzy s pôvodným znením diela a poznať ho v zachovanom rozsahu, mala a má primerane nepriaznivé dôsledky nielen pre výskum Gavlovičovej literárnej tvorby, ale i pre korektné poznanie literárnohistorického obrazu slovenskej slovesnej tvorby druhej polovice 18. storočia.“ Vydaním Gavlovičovho diela Škola kresťanská sa spláca viacnásobný dlh poprednému básnikovi nášho i európskeho baroka. Gizela Gáfriková, literárna historička, expertka a skúsená vydavateľka Gavlovičových básní naplno zužitkovala doterajšie výdobytky svojej dlhoročnej práce. Obohatení budú v prvom rade odborníci a špecializovaní bádatelia v slovenskej literatúre, ale rozhodne prítomnosť tohto diela rozšíri kultúrny obzor a prehĺbi poznanie slovenskej literárnej tradície aj u širokej čitateľskej verejnosti, ktorá má vyššie recipientske nároky. Marta Keruľová

V prozaickej knihe Apríl v Berlíne sa Daša Drndić vydáva pátrať po osudoch emigrantov, ktorí poznamenali dvadsiate storočie. Prostredníctvom osobných vyznaní i spovedí osôb, s ktorými vedie rozhovory, či už sú známe alebo patria medzi takzvaných obyčajných malých ľudí, zostavuje komplexný veľký príbeh. Apríl v Berlíne skúma históriu strednej Európy, toho imaginárno-reálneho priestoru, ktorý viac než zemepisné fakty určujú ľudia a ich osudy, ich presuny, ekonomické a politické migrácie. Ľudia, ktorí idú za politickými a dejinnými determinantami, ktorí sa z pokolenia na pokolenie sťahujú po celej Európe, ale aj po svete, a tak stredná Európa už nie je len geografické heslo, ale aj, a oveľa viac, ľudská mapa. Práve túto ľudskú mapu, ktorá charakterizovala dvadsiate storočie, a poznamenáva aj to dvadsiate prvé, Daša Drndić pred čitateľa rozkladá a odhaľuje, či už je reč o nej samej a osude jej rodiny, alebo je reč o tých, s ktorými sa rozprávala. Naliehavosťou výpovede provokuje aj čitateľa zamyslieť sa nad sebou a pátrať po minulosti vlastnej rodiny.

"Csobánka Zsuzsa új könyve a túlélők regénye. Az Auschwitzot megjárt Jakob és a Duna-parti sortüzet túlélő Edit különös és fájdalmas szerelmi története áll a mű középpontjában - gyermekeik és unokáik visszatekintő távlatából elbeszélve" (a Kiadó)