Kalligram strana 38 z 78

Kosztolányi Dezső életében spanyol műfordításai közül mindössze egy verses drámafordítás és négy versfordítás jelent meg kötetben. A Modern Költők 1921-ben megjelent második, bővített kiadása után készített több tucat spanyol versfordítását csak folyóiratokban közölte a szerző, hasonlóan két prózafordításához. A most megjelent kötet Kosztolányi valamennyi, spanyol nyelvből készített átültetését egybegyűjti, s bemutatja a fordítások feltételezett forrásául szolgáló spanyol szövegeket is. A spanyol műfordítások Kosztolányi versfordítói tevékenységének egyfajta hosszmetszeteként szemlélhetők. Jól reprezentálják Kosztolányi idegen nyelvű irodalmak felé mutatott, elsőre felületesnek tetsző, ám kitűnő érzékről tanúskodó érdeklődését, műfordítói poétikáját. Hosszmetszetként szemlélhetők a spanyol nyelvből készült fordítások tágabb értelemben is: a közgyűjteményekben megtalált, korábban lappangó kéziratok (köztük a hiánytalan, és jelentős terjedelmű Calderón-drámafordítás), a folyóiratokban felfedezett szövegváltozatok és kötetben korábban meg nem jelent Kosztolányinak tulajdonítható szövegek és a fordításokkal kapcsolatba hozható cikkek a Kosztolányi-szövegvilág működésének mintegy kicsinyített másaként mutatkoznak meg. A kötet tehát nemcsak az eddig részben és korlátozottan hozzáférhető kiadásoknál ad pontosabb képet Kosztolányi spanyol műfordításairól, hanem a bevezető tanulmány révén műfordítói elveit és szövegalkotási módszereit is újszerű megvilágításba helyezi

A Pannonia provincia utolsó évtizedében játszódó regényben a történelmi tények és a fikció, a mese, a csoda és a lehetséges egyformán érvényesként van jelen.

Publikácia obsahuje dosiaľ knižne nepublikované práce jedného z najvýznamnejších slovenských historikov, zaoberajúce sa predovšetkým problematikou hospodárskeho vývoja Slovenska v predvojnovom a vojnovom období.

A 20. századi német költészet kiemelkedő alakjának reprezentatív kötete. Benn költészete sajátos náci múltja miatt Magyarországon kevésbé ismert, pedig maximális figyelmet érdemelne.

Györe Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Most megtalálták ezek a történetek, amelyeket sem elfelejteni, sem kitalálni nem lehet. Van-e barátság? - ezt kérdezte már az előző regénye is. Új könyve erre a kérdésre fájdalm asabb választ ad.

Tridsaťšesťročný Péter Garren je spisovateľ a práve sa odhodláva napísať prvé veľké dielo, ktoré by obsiahlo všetky problémy života Európy. Jedného dňa vo svojom parížskom byte začuje z rádia hlas. Neznámy rečník škrekľavo žaluje, odsudzuje, obviňuje, Garren mu však sotva rozumie a čoskoro by naňho zabudol ako na zvláštne divadelné predstavenie. Keď však príde na večierok k priateľovi, postupne zisťuje, že hlas je v spoločnosti prítomný, že už zasiahol každého rozmýšľajúceho človeka, každú oblasť života. Čosi sa začalo – a nastávajúca premena bude hrozivejšia, než by si bol vedel predstaviť, lebo znamená koniec kultúry, koniec dovtedy známeho sveta. „Ja rozumiem moci a mám ju rád, čítal som Machiavelliho knihu, je to poučný a moderný autor. Lenže nemožno zároveň podvádzať aj vládnuť. Práve to je tragédia sveta, že človek, ktorý teraz prináša premenu, klame. To je veľký problém. Mimoriadne plynulo, dynamicky a presvedčivo klame. Krvilačnosť a dychtenie po moci sú zakaždým poznávacími znakmi veľkých beštií, a to s krvilačnosťou a túžbou po moci sa ešte dajú uzatvárať dohody. Aj Richard Levie srdce bol krvilačný a aj Panna Orleánska bažila po moci. Lenže neklamali. A to je obrovský rozdiel. Predstavte si veľkorysého obchodníka, ktorý postaví ohromnú firmu, v ktorej majú všetci zamestnanci jedinú úlohu – systematicky podvádzať zákazníkov... Tá firma skôr či neskôr skrachuje. Zákazníkov možno oklamať raz, možno dvakrát, no tretí raz ich celkom isto podviesť nemožno, pretože už neprídu alebo pobežia na súd. Všetky správy, čo sa ku mne dostali, dokazujú, že ten človek, ktorý sa teraz rozkričal do sveta, a rozkričal sa tak hlasno, ako pred ním sotvakto, klame. Predstavte si Alexandra Veľkého, ktorý sa neteší z toho, že vytvoril svetovú veľmoc, ale z toho, že sa mu podarilo podviesť Grékov... Predstavte si Napoleona, ktorý napokon v jednom kuse šiel hlavou proti múru, že si láme hlavu nad tým, ako by preľstil ten múr...“

A író novellaciklusának hősei perifériára került kisemberek, akik, míg volt munkájuk, pincérek, kocsikísérők, bolti eladók, biztonsági őrök voltak, és akik éppúgy vesztesei az előző rendszernek, mint a mainak.

Napriek rôznym oceneniam románu Živý bič zostáva Milo Urban predovšetkým intenzitným prozaikom, ktorého viac ako vonkajšia realita či ideológia zaujímajú vnútorné drámy, skryté, často iracionálne stavy človeka a interpersonálne vzťahy. Nesporný prozaický talent Mila Urbana je viditeľný už v jeho raných prózach, knižnom debute Jašek Kutliak spod Bučinky (1922) a v novele Za Vyšným mlynom (1926), ktoré spolu s ďalšími prózami zo zbierky Výkriky bez ozveny (1928) a romániom Živý bič (1927) prezentuje daný výber. M. Urban je tu tiež predstavený ako autor memoárov a rozporuplný publicista, a to nielen počas jeho pôsobenia v redakcii Slováka a Gardistu. Milo Urban vstupoval do slovenskej literatúry v 20. rokoch minulého storočia, v čase, keď sa viacerí autori usilovali otvárať okná do sveta avantgardám. Autor na jednej strane nadviazal na tradíciu kukučínovského realizmu, ten však zároveň popieral príbehmi o zvláštnych ľuďoch, evokujúcimi aj kontext expresionizmu.

Život chudobných obyvateľov Posillipa – rybárov, obuvníkov, stánkových predavačov – sa do istej miery mení koncom štyridsiatych rokov minulého storočia, keď tam prichádzajú emigranti z východnej Európy. Všetci sú zaujatí istým tajomným starším párom, „učeným pánom“ a jeho spoločníčkou. Naokolo sa rýchlo roznesie správa, že tento cudzinec chce spasiť svet. Chudobní Taliani, ktorých na jednej strane pokúšajú komunisti, na druhej cirkev, sa s veľkou nádejou obracajú na „učeného pána“, lebo sú presvedčení, že vykoná zázrak a zariadi, aby mali lepší život... „Oficiálny zázrak sa v Neapoli konal každý rok v prvú májovú sobotu, vo večerných hodinách. Potom sa ešte raz konal zázrak devätnásteho septembra a šestnásteho decembra, od deviatej do desiatej ráno. V tom čase začala v dóme, v relikviári, kypieť krv svätého Januária, a v Pozzuoli, na pútnickom mieste, kde vo svätyni uchovávali niekoľko kvapiek svätcovej krvi. O oficiálnom zázraku sa noviny zmieňovali každý rok. Takisto však evidovali aj iné, neoficiálne prípady divých zázrakov. Emigrácia sa vnímala ako zázrak, ale také zázraky sa nestávali často. Každú nedeľu niekto vyhral na športe, na sazke, a aj to bolo čosi zázračné, z viacerých hľadísk. Raz jedna starena v Piemonte vyhrala sedemdesiat miliónov lír, stratila však tiket, a peniaze nemohla prevziať. Aj to bol zázrak, ale prekliaty, nevydarený zázrak. Verili, že zázrak nestačí zažiť. Na zázrak treba mať aj dôvtip, bolo treba byť v strehu, keď sa v ovzduší vznášal pach zázraku, na zázrak bolo treba mať čuch, sluch a ostré oči.“

Így tehát - szembefordulva a magyar posztmodern-felfogások hagyományával - a posztmodernizmust a modernizmustól elkülönítve vélem tárgyalhatónak, olyan jelenségként, mint amely sok esetben más kérdések és más válaszok mentén artikulálódik, mint a modernizmus. Másrészt pedig - rátérve most már szűkebb tárgyunkra - a posztmodern szövegalkotást sem egységben, hanem differenciáltan, háromféle stratégia által gondolom értelmezhetőnek, szakítva így a magyar szakirodalomban általános felfogással, amely a posztmodern irodalmat homogén minőségként kezeli.

Élete nagy kalandjairól, pályája furcsa fordulatáról, az Oscar-díjról és annak hozományáról, mindarról, ami boldoggá tette, s ami meggyötörte – Jiří Menzel, a neves cseh filmrendező vallomása Szabó G. Lászlónak.

Élete nagy kalandjairól, pályája furcsa fordulatáról, az Oscar-díjról és annak hozományáról, mindarról, ami boldoggá tette, s ami meggyötörte – Jiří Menzel, a neves cseh filmrendező vallomása Szabó G. Lászlónak.

Pavel Vilikovský A gonosz önéletrajza című regényét két, önéletrajzként is olvasható, látszólag egymástól független történet alkotja. Az első történet elbeszélője Jozef K., akit egy meghiúsult emigrációt követően fogva tart és családja életével zsarol a titkosrendőrség a kommunista hatalomátvétel után, Pozsonyban. A másiké egy nyugdíjas irodalomtanár, aki az emberi gonoszság mibenléte után kutatva többek között egy húsz éve eltűnt, számára idegen személy, Mária M. után nyomoz szabadidejében a rendszerváltás utáni Pozsonyban.

Matei Vişniec, a román irodalom 80-as generációjának egyik kiemelkedő képviselője 1987 óta él Párizsban. Egy nap és egy éjszaka alatt írt regényében a láthatatlan Párizst akarta megörökíteni, ahogyan azoknak az elméjében él, akik szeretik e várost.

Matei Vişniec, a román irodalom 80-as generációjának egyik kiemelkedő képviselője 1987 óta él Párizsban. Egy nap és egy éjszaka alatt írt regényében a láthatatlan Párizst akarta megörökíteni, ahogyan azoknak az elméjében él, akik szeretik e várost.

A szerző 1955 óta tudományos munkásságának fő területe a szocialista rendszerek elemzése volt. Nevéhez fűződik a hiánygazdaság és a puha költségvetési korlát elméletének kidolgozása; kutatásokat végzett az általános egyensúlyelmélet és a gazdasági rendszerek matematikai ... Folytatás ›› modellezése területén. A kilencvenes évektől a posztszocialista átmenet, a jóléti állam, illetve az egészségügy reformja, az intézmények átalakulása, az átmeneti gazdaságok stabilizációs programjai és a gazdaságpolitika kérdései kerültek tudományos tevékenységének középpontjába. A szocialista rendszerben élő ember fogyasztóként szenvedett attól, hogy sorban kellet állni élelemért, az üzletben nem találta meg a kívánt árut, és mással kényszerült helyettesíteni, éveken át kellett várakoznia, amíg rákerült a sor a lakáskiutalás vagy a telefonvonal-beszerelés várólistáján. Termelőként küszködött az anyag vagy az alkatrész hiánya által okozott visszatérő zavarokkal. Az általános, minden szektorra kiterjedő, krónikus hiánynak mélyreható következményei voltak: a vevőt kiszolgáltatta az eladónak és a bürokráciának, megfosztotta a termelést a verseny ösztönző erejétől fékezve a technikai fejlődést. A hiány vezette be és alapozta meg a puha költségvetési korlát elméletét, amellyel azóta világszerte tanulmányok százai foglalkoznak. A mű felszíni jelenségekből, a mindennapos tapasztalatból indul ki, és az okozati elemzésben egyre mélyebbre hatolva eljut a szocialista rendszer alapjaihoz. Az olvasók megértették a mű üzenetét; a hiánygazdaság megszüntetéséhez nem elegendők a felemás rendszabályok, hanem a rendszer fundamentumait kell megváltoztatni. "A hiány" Kornai legnagyobb hatású könyve. A(z) A hiány (Könyv) szerzője Kornai János.