Kalligram strana 37 z 78

Hobbesov Leviatan (alebo o podstate, forme a moci cirkevného a občianskeho štátu) patrí do zlatého fondu svetovej sociálnej a politickej filozofie (prvýkrát vyšiel v roku 1651). Jeho myšlienky položili základy viacerým moderným politickým prúdom (najmä konzervativizmu a liberalizmu) a okrem filozofie ovplyvnili celý rad spoločenských vied (politológiu, sociológiu, právo ai.). Súčasné teórie štátu, sociálneho poriadku, vlády, suverenity, autority, spoločenskej zmluvy, prirodzených práv, ale aj občianstva, demokracie, trestu, tolerancie atď. by boli nemysliteľné bez fundamentov, ktoré položil T. Hobbes v Leviatanovi

A szakmai igénnyel megírt, vallomásosan személyes hangú könyv középpontjában a szuverenitás kérdése áll, amelynek különös aktualitást ad a „szuverén demokrácia” magyar modelljének feltalálása.

A szakmai igénnyel megírt, vallomásosan személyes hangú könyv középpontjában a szuverenitás kérdése áll, amelynek különös aktualitást ad a „szuverén demokrácia” magyar modelljének feltalálása.

Válogatta az előszót és a jegyzeteket írta Demmel József A fordításokat az eredetivel egybevetette F. Kováts Piroska Ľudovít Štúr (1815–1856) a szlovák történelem legkiemelkedőbb alakja, a szlovák irodalmi nyelv létrehozója, az első szlovák politikai újság alapító szerkesztője, a magyar országgyűlés első, szlovák érdekekért is felszólaló követe, az 1848-as szlovák politikai és katonai megmozdulások vezetője. 1851-ben ő írta meg A szlávok és a jövő világa címmel az első olyan politikai koncepciót, amely kész forgatókönyvet kínált a szlovák és a magyar nemzet különválásához. Ha tehát meg akarjuk érteni azt a gondolkodásmódot, önképet, magyarságképet és közösségfelfogást, ami a 19. századi Magyarország szlovák anyanyelvű lakóit az önálló nemzeti lét felé, a magyaroktól való különválás gondolatához vezette, akkor Štúrhoz kell fordulnunk, sőt, nélküle nem érthetjük meg a mai szlovák politikai és közgondolkodás alapvető struktúráit, magyarságképének gyökereit sem. Ehhez nyújt segítséget ez a kötet, melyben először olvashatók magyarul Štúr legfontosabb cikkei, beszédei, politikai röpiratai, egy bő válogatás kiterjedt levelezéséből, a kortársi visszaemlékezésekből, sőt az utókor értékelését is nyomon követhetjük. A kötet utószavát Rudolf Chmel, Štúr munkásságának egyik legjobb ismerője írta. A jeles szlovák politikus, gondolkodó és nyelvész életművéhez számos adalékkal szolgál Demmel József A szlovák nemzet születése – Ľudovít Štúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon című monográfiája, mely 2011-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál. „Becstelen ez a szlávok nyakába vetett magyar iga” (recenzió, mult-kor.hu)

A humanista költészet világából érkező játékos és komoly tudósítás ez a nagyszerű vállalkozás, 100 humanista költő gyöngyszemeiből nyújt válogatást, életrajzi és fordítói jegyzetekkel kiegészítve.

Napriek rôznym oceneniam románu Živý bič zostáva Milo Urban predovšetkým intenzitným prozaikom, ktorého viac ako vonkajšia realita či ideológia zaujímajú vnútorné drámy, skryté, často iracionálne stavy človeka a interpersonálne vzťahy. Nesporný prozaický talent Mila Urbana je viditeľný už v jeho raných prózach, knižnom debute Jašek Kutliak spod Bučinky (1922) a v novele Za Vyšným mlynom (1926), ktoré spolu s ďalšími prózami zo zbierky Výkriky bez ozveny (1928) a romániom Živý bič (1927) prezentuje daný výber. M. Urban je tu tiež predstavený ako autor memoárov a rozporuplný publicista, a to nielen počas jeho pôsobenia v redakcii Slováka a Gardistu. Milo Urban vstupoval do slovenskej literatúry v 20. rokoch minulého storočia, v čase, keď sa viacerí autori usilovali otvárať okná do sveta avantgardám. Autor na jednej strane nadviazal na tradíciu kukučínovského realizmu, ten však zároveň popieral príbehmi o zvláštnych ľuďoch, evokujúcimi aj kontext expresionizmu.

Vlak poslednej noci je venovaný dvom veľkým dramatickým témam dvadsiateho storočia: vraždeniu židov v nacistických táboroch a potláčaniu nepokojov vo východnej Európe. Protagonistka románu Amara Sironi cestuje do východnej Európy, aby vypátrala, čo sa stalo s jej priateľom z detstva Emanuelom Orensteinom a presvedčila sa, ako sa žije za železnou oponou. Ide tam v roku 1956, keď sa v Budapešti pokúsili zmeniť osud tejto časti Európy dohodnutý ešte na konci druhej svetovej vojny.

Vlak poslednej noci je venovaný dvom veľkým dramatickým témam dvadsiateho storočia: vraždeniu židov v nacistických táboroch a potláčaniu nepokojov vo východnej Európe. Protagonistka románu Amara Sironi cestuje do východnej Európy, aby vypátrala, čo sa stalo s jej priateľom z detstva Emanuelom Orensteinom a presvedčila sa, ako sa žije za železnou oponou. Ide tam v roku 1956, keď sa v Budapešti pokúsili zmeniť osud tejto časti Európy dohodnutý ešte na konci druhej svetovej vojny.

Vlak poslednej noci je venovaný dvom veľkým dramatickým témam dvadsiateho storočia: vraždeniu židov v nacistických táboroch a potláčaniu nepokojov vo východnej Európe. Protagonistka románu Amara Sironi cestuje do východnej Európy, aby vypátrala, čo sa stalo s jej priateľom z detstva Emanuelom Orensteinom a presvedčila sa, ako sa žije za železnou oponou. Ide tam v roku 1956, keď sa v Budapešti pokúsili zmeniť osud tejto časti Európy dohodnutý ešte na konci druhej svetovej vojny.

Neoficiálna slovenská výtvarná scéna sedemdesiatych a osemdesiatych rokov 20. storočia

Neoficiálna slovenská výtvarná scéna sedemdesiatych a osemdesiatych rokov 20. storočia

Neoficiálna slovenská výtvarná scéna sedemdesiatych a osemdesiatych rokov 20. storočia

A varietas öröme szubjektív (portré)mozaik a kortárs irodalomból. N. Tóth Anikó beszélgetőtársai nagyrészt prózaírók: Závada Pál, Péterfy Gergely, Lovas Ildikó, az első regényével komoly visszhangot kiváltó Hunčík Péter, a magyar származású, spanyol nyelvű szerző, Pablo Urbányi. A beszélgetőtársak között van két költő és irodalomtudós is: Polgár Anikó és Németh Zoltán.

A könyv azt a másfél évet tekinti át, amely a pozsonyi magyarok számára még 1918-1920-nál is nagyobb megrázkódtatással járt. Akkor egy ország, most Pozsony veszett el a számukra. A város ekkor tette meg az első lépéseket afelé, hogy addigi multietnikus és toleráns jellegét elveszítse.

A könyv a Pozsonyba, illetve Pozsony igazgatása alá került magyar falusiakkal és falusi közösségekkel foglalkozik. A város miliőjéhez való alkalmazkodásukkal járó jelenségek közül elsősorban az önazonosság változását, annak is az etnikai vonatkozásait s így az asszimiláció problémáját járja körül.

Kosztolányi Dezső életében spanyol műfordításai közül mindössze egy verses drámafordítás és négy versfordítás jelent meg kötetben. A Modern Költők 1921-ben megjelent második, bővített kiadása után készített több tucat spanyol versfordítását csak folyóiratokban közölte a szerző, hasonlóan két prózafordításához. A most megjelent kötet Kosztolányi valamennyi, spanyol nyelvből készített átültetését egybegyűjti, s bemutatja a fordítások feltételezett forrásául szolgáló spanyol szövegeket is. A spanyol műfordítások Kosztolányi versfordítói tevékenységének egyfajta hosszmetszeteként szemlélhetők. Jól reprezentálják Kosztolányi idegen nyelvű irodalmak felé mutatott, elsőre felületesnek tetsző, ám kitűnő érzékről tanúskodó érdeklődését, műfordítói poétikáját. Hosszmetszetként szemlélhetők a spanyol nyelvből készült fordítások tágabb értelemben is: a közgyűjteményekben megtalált, korábban lappangó kéziratok (köztük a hiánytalan, és jelentős terjedelmű Calderón-drámafordítás), a folyóiratokban felfedezett szövegváltozatok és kötetben korábban meg nem jelent Kosztolányinak tulajdonítható szövegek és a fordításokkal kapcsolatba hozható cikkek a Kosztolányi-szövegvilág működésének mintegy kicsinyített másaként mutatkoznak meg. A kötet tehát nemcsak az eddig részben és korlátozottan hozzáférhető kiadásoknál ad pontosabb képet Kosztolányi spanyol műfordításairól, hanem a bevezető tanulmány révén műfordítói elveit és szövegalkotási módszereit is újszerű megvilágításba helyezi