Kalligram strana 35 z 78

A "Melankóliá"-t méltán tekintik a norvég irodalom egyik legnagyobb hatású kortárs alkotója, Jon Fosse legjelentősebb művének. Egy igazi északi misztikus történet ez istenről, művészetről, elmúlásról, gyűlöletről, szerelemről, magányról - a soha nem végződő keresésről. Legélesebben Lars Hertervig festő életútja rajzolódik ki az őrülettől a csendes végig, ám a többi szóhoz jutó szereplő is élő karakter, ugyanakkor egy-egy rész Fosse kirakós játékában.

A regény a hírhedt "brünni halálmenet" egyik túlélőjének történetét, életét beszéli el. A második világháború után a brünni németek (20-30000 embert), köztük asszonyokat, gyerekeket, kiüldözték a városból, s gyalog hajtották őket az osztrák határ felé. A regény főszereplője, Gerta Schnirch csecsemőjével együtt tette meg az utat, s egyike volt azon kevés szerencséseknek, akik túlélték a halálmenetet, mely Pohorelicében ért véget. Gertát néhány asszonytársával együtt egy dél-morvaországi faluba telepítik, ahol éveket tölt munkaszolgálatosként egy gazdaságban. A csehszlovák állampolgárság megszerzése után visszatér Brünnbe, s részese lesz a huszadik század további történelmi viharainak. A bűnösség, a bosszú és a megbocsátás fájdalmas kérdésein kívül, amelyet ez a kivételesen erős és sodró lendületű regény boncolgat, tanúi leszünk anya és lánya nem éppen hagyományos kapcsolatának, a két generáció közötti kölcsönös meg nem értésnek és kommunikációs nehézségeinek. A regény 2010-ben a csehországi olvasók szavazata alapján elnyerte a Magnesia Litera olvasói díját.

Aby mohol sledovať postupujúcu asanáciu, pravidelne liezol z kuchyne na hornom poschodí únikovým okienkom von na strechu. Z bočnej strany plochej strechy potom sledoval nezadržateľne postupujúcu asanáciu, triasol sa a už sa nevzpieral svojim vyčerpaným, zároveň však nepokojným nervom – už ani nespával, nikdy neustávajúci hluk praskajúceho dreva a nadol sa rútiacich rozvalín ho udržiaval v bdelosti až do rána. Keď mu potom s naštrbenými nervami oslablo aj sebaovládanie, začal čoraz častejšie liezť von aj v noci. Jeho dom bol dosť vysoký, no nie dostatočne veľký, pokiaľ išlo o rozlohu, a tak v prítomnosti vyzeral ako veža bez zábradlia. Thomas Rosenboom (ročník 1956) patrí k najvýznamnejším predstaviteľom súčasnej nizozemskej prózy. Publikuje od začiatku osemdesiatych rokov, za svoje dielo bol viackrát ocenený domácimi literárnymi cenami. Jeho poviedky a romány (o.i. Ľudia doma, 1983, Umývané mäso, 1994, Verejné práce, 1999, Nový muž, 2003, Sladké ústa, 1999, Červený behúň, 2012) sa vyznačujú silným príklonom k psychologickému neorealizmu a oživovaním archaického jazyka. Jeho diela boli preložené do viacerých svetových jazykov, po slovensky vyšiel v roku 2008 vo vydavateľstve Európa výber jeho poviedok pod titulom Chlapec s husľami.

"Céline-nek Semmelweisről, a kiváló magyar orvosról írott diplomamunkája olyan kiindulópont az életében, amely három irányban is meghatározó lépésre késztette: az orvostudomány, a közegészségügy és az írói mesterség felé. Először is lehetővé tette Louis-Ferdinand Destouches számára -akkor még nem választotta a Céline írói álnevet-, hogy orvosdoktorrá váljék. [...] Semmelweisről írott diplomamunkájával Céline behatol a közegészségügy világába is. Az orvostudomány az egyénnel foglalkozik, a közegészségügynek a csoport, a népesség a tárgya. Semmelweis jellemzően közegészségügyi szemszögből, epidemiológiai módszerrel közelített a gyermekágyi lázhoz. [...] Céline-nek Semmelweisről írott diplomamunkája végül első nagy lépése az írói mesterség felé. Vajon felismerhető-e már benne a 20. század minden bizonnyal legjelentősebb, habár kétségkívül elátkozott francia írójának a műve és stílusa? Igen, ez már a céline-i elbeszélő stílus és drámai érzék, és kiérezhetjük a szövegből azt a hajlamát is, hogy némileg eltorzítsa a valóságot és még feketébbre fesse az amúgy is sötét helyzetet. [...] Jól sejtette Brindeau professzor, a bíráló bizottság elnöke. A védés napján állítólag így szólt a zsűri egyik tagjához: "Ez a fiú írásra termett!" (Didier Houssin professzor)

A Fehérlófia egyik legrégibb, urál-altaji eredetű tündérmesénk, melyben a táltosnak született hős elhagyja otthonát, hogy aztán sok megpróbáltatás után, a "más" világban szerzett tudással gazdagodva, végül hazatérjen. Kemenes Géfin László eme őstörténet vázára alapozza több mint fél évszázados emigrációjának viszontagságait, melynek műfajokat áttörő dokumentumait 1978 óta publikálja. Ez a legújabb kötet azonban eltér a sorozat korábbi darabjaitól, mivel a történeti, mitikus, önéletrajzi, irodalmi utalások töredékes egymáshoz illesztése helyébe a történetmondás lép, mint szervezőelv. Bár az író nem hagy fel a kísérletezéssel, a kevert műfajok célja kiemelni a nemzetek közti erotikus kapcsolatok, főleg a nő különleges szerepének témaköreit. Kemenes Géfin világában a szexualitás természetes, sőt meghatározó alkotóeleme az emberi életfolyamatoknak, ennek megfelelően az azt megjelenítő nyelvi kifejezésmódok is nyíltak és kendőzetlenek. Az érzéki öröm könyve.

Rozprávkové zbierky publikované v 19. storočí – Slovenské povesti Augusta Horislava Škultétyho a Pavla Dobšinského (1858 – 1861) a Dobšinského Prostonárodné slovenské povesti (1880 – 1883) – patria k jedným z najvydávanejších, najčítanejších a najznámejších diel slovenskej literatúry daného obdobia. Hoci sú tieto rozprávky v podobe, v akej boli po prvýkrát publikované, rýdzo romantickými textami úzko napojenými na dobové estetické a filozofické koncepty, v laickej i odbornej verejnosti stále pretrváva názor, že ide o rozprávky „ľudové“, prípadne že sú štylizáciami folklórnych predlôh. Cieľom tejto edície je priblížiť čitateľom práve romantickú tvár rozprávok, pričom ide o výber s dôrazom na literárne kvality. Do samostatného oddielu zaraďujeme deväť rozprávok z vôbec prvej zbierky rozprávok na Slovensku, Slovenských povestí Jána Francisciho (1845), ktorá z čitateľského povedomia celkom vypadla. Knihu dopĺňajú texty zaznamenávajúce dobovú recepciu rozprávok.

Profesor Lucian Boia, narodený v Bukurešti 1. februára 1944, pôsobí na Fakulte histórie Bukureštianskej univerzity. Jeho bohaté a pestré dielo obsahuje tituly, ktoré vyšli v Rumunsku a Francúzsku a boli preložené do angličtiny, nemčiny a iných jazykov. Osobitnú pozornosť venuje dejinám myslenia a imaginárna a v tejto oblasti na seba upozornil svojimi teoretickými prácami o histórii (Hra s minulosťou, História medzi pravdou a fikciou) a imaginárne (Za históriu imaginárna), ako aj dôkladným skúmaním širokého spektra mytológií (legendy o konci sveta, komunizmus, nacionalizmus a demokracia). Jeho práca Dejiny a mýtus v rumunskom vedomí vzbudila v r. 1997 mimoriadny ohlas v odborných kruhoch a stala sa východiskom pre nový výklad národných dejín.

Keď v historickej bitke pri Moháči porazili Turci uhorské stavy a tiahli nehatane až k Viedni, myšlienka veľkej Panónie a svätoštefanskej koruny ustúpila novovzniknutej realite. Stredoveké obchodné cesty vedúce od Stredomoria a Baltiku cez Norimberg a Krokov niekde na ďaleký juhovýchod, boli spretrhané. Vznikali nové a svojbytné mestské centrá. Po starobylých spišských mestách sa koncom 19. storočia derú takto do popredia najmä Košice. Dostavba Dómu sv. Alžbety a rekonštrukcia patricijských domov prisťahovala do mesta predstaviteľov rôznych umeleckých cechov. Na tu vznikajúce národno-historické, krajinárske a portrétne maliarstvo však reaguje nastupujúca moderna myšlienkou zásadného odboja. Tiahne sa od Konštantína Kövári-Kačmarika, cez Jasuscha, Bauera, Króna k Jakobymu a k tým mladším. Prevládajúci sociálny expresionizmus a vypäté utopické vizionárstvo prepájajú pritom domáce tendencie s tým, čo sa v tom čase dialo v okolitých krajinách, ale napríklad i v Mexiku, Spojených štátoch amerických a inde. V čase, keď sa v druhej polovici tridsiatych rokov minulého storočia začína ako národné kultúrne centrum formovať Bratislava, mali už Košice svoj vlastný umelecký zenit za sebou. Historická esej o meste a jeho umení sa opiera o autorove vlastné výskumy a osobné zakúšanie jedinečnej slobodomyseľnej atmosféry Košíc daného obdobia.

"Murányi Sándor Olivér prózaírót eddig inkább Erdélyben ismerték, az utóbbi időben magyarországi publikációi révén felhívta magára a figyelmet. Többnyire "Zordok, a székely szamuráj" című regényének részleteivel. A merész hangvételű, az obszcenitásig menő, humorral átszőtt leírásokban bővelkedő történet valójában keretes elbeszélés, egy önmagával keveset kezdeni tudó, sokfelé próbálkozó, bizonytalanságait időnként túlzott magabiztossággal kiegyenlíteni akaró fiatalember történetét egy terméketlenségébe belefáradt tanár-olvasó beszéli el. Nők, költők, harcostársak, papok között fordul meg élete, hol így, hol úgy, alakítja és elszenvedi, elfogadja és rögtön vitatja. Ő az a "korunk hőse", aki számára már nincsen bizonyosság, legfeljebb vágy a bizonyosságra; nincs nyugalmi pont, legföljebb nosztalgia a nagyapák küzdelmes, mégis értelmesnek hitt sorsa iránt. Harcosnak hiszi, tudja magát, de a legnagyobb harcokat önmagával kell megvívnia, és ebben a harcban nincs győztes, nincs vesztes, csak önmaga van..." (Dr. Fried István)

A világ egyik legzseniálisabb tudósának és feltalálójának, a szerb származású Nikola Teslának regényes élettörténete bontakozik ki Vladimir Pištalo szerb prózaíró nagy sikerű, egy kötetben megjelenő trilógiájában. A történelmi tényeket erősen lirizált stílusban megfogalmazó prózakötet 2008-ban elnyerte az év legjobb szerb regényéért járó NIN-díjat. Számos nyelvre lefordították.

Svet sa zmenil menej od dôb Platóna po Teslovo narodenie než od Teslovho narodenia po jeho smrť. Ťažko nebyť fascinovaný príbehom o historickom vykročení od homérskeho rozprávača legiend po lietanie na modrom lúči energie - za jediný ľudský život. Teslov životopis je podnetná a emotívne porozprávaná kronika jednej z najväčších premien v ľudskej histórii - v niekoľkých krajinách, na dvoch kontinentoch.

Mágia, ktorá v maďarčine prvýkrát vyšla v roku 1941, predstavuje súbor poviedok v autorovom výbere. Márai v nich rozoberá vzťahy jednotlivca a kolektívu, protirečenia domoviny a cudziny, otázky úspechu a zmaru či reality a fikcie. Za každým slovom, za každým činom a udalosťou sa skrýva neodvratný osud, magická udalosť alebo premrhaná šanca. Autor buduje svoje príbehy na náznakoch balansujúcich medzi jemnosťou impresionizmu a zlovestnosťou expresionizmu. Poviedky charakterizuje komorná, miestami humorná a miestami zas trpká atmosféra. „Podľa jednej hypotézy ľudstvo ohlúplo životom v modernej civilizácii. Ľudia zovšedneli, začali sa na seba podivuhodne podobať v spôsobe, ako sa odievajú, zabávajú, žijú, a aj po stránke duševnej. V časopisoch o tom úkaze vychádzali články, ale rozumelo im už veľmi málo ľudí. Každý hovoril to isté, ba neskôr aj to isté cítil. V súvislosti s niektorými javmi jedni výskumníci podozrievali kino, druhí rádio, ďalší časopisy a zasa ďalší pripisovali zodpovednosť za celú tú duchovnú jednotvárnosť života neviditeľným režisérom. Obžaloba znela, že ľudstvo sa čoraz väčšmi vzdáva prepychu samostatného myslenia a individuálneho výrazu a hovorí tak, ako keby omieľalo text nejakej veľkej, všeobecnej bruchovravy…“

Az egy elbeszélésből és két kisregényből álló kötetében a szerző köznapinak mutatkozó, de óriási belső feszültségeket hordozó jellemek és helyzetek ütköztetésével viszi előre az eseménysorokat, miközben az emberi létezés alapfeltételeire kérdez rá.

Maurice Blanchot németes műveltségének köszönhetően korán felfedezte magának Kafkát, akinek a hatása már első elbeszéléseiben, de leginkább az "Aminadab" (1942) című regényében erősen érződik. Kritikusként csak ezután kezdett el behatóbban foglalkozni vele. E kötetbe a róla szóló tanulmányokat olvashatjuk.

Vo svojej najnovšej knihe sa Alexander Bröstl predstaví ako právny teoretik na málo prejazdené trate (napríklad Košice-Bratislava a späť), glosátor okolitého sveta s postrannými úmyslami, spontánny vyznávač hry na tablete pod šírim webom a distribútor návodov na to, ako sa nepredávkovať pokrokom. Doplnené ilustráciami Kaza Kanalu.

Mihályi Gábor személyes sorsán keresztül idézi föl a huszadik századi magyar baloldal történetét - különös tekintettel a két apára, Mihályi Ödön költőre, valamint nevelőapjára, Horváth Zoltánra, a magyar szociáldemokrácia meghatározó alakjára. Úgy állít emléket e két kiváló férfiúnak, hogy közben megelevenedik a korszak is, amelyben és ahogyan élniük adatott.