Kalligram strana 34 z 78

2004-ben jelentette meg a Kalligram Kiadó Vörös Ferenc négy nyugat-szlovákiai település családneveiről írt monográfiáját. A Nyelvek és kultúrák vonzásában az előző munkának egyszerre szerves folytatása és kiegészítője, hiszen ugyanannak a négy településnek (Balony, Diósförgepatony, Kiscétény és Nagycétény) és ugyanannak az időszaknak a keresztnevei állnak vizsgálatai központjában.

A 9. századból fennmaradt ószláv legenda két görög hittérítő, Konstantin, a Filozófus (szerzetesnevén Cirill) és bátyja, Metód életútját, főként a Nagymorva Fejedelemségben végzett missziós tevékenységét örökíti meg, s egyben a korabeli Róma, Bizánc, illetve Közép-Európa vallási, hatalmi és társadalmi viszonyainak hiteles rajza, sőt azt is megtudjuk belőle, hogy a két fivér 861-ben és 882 táján a kazárok földjén találkozott az etelközi magyarokkal is.

A zsidók magyarországi történetét megvilágító forrásszövegek kiegészítik a Kalligramnál 2012-ben két kiadásban megjelent A zsidók története Magyarországon I-II. c. könyvet. A szöveggyűjtemény mintegy 650 hosszabb-rövidebb szöveget-dokumentumot tartalmaz, legtöbbjük alig ismert.

"A szlovákiai magyarság lassan egy évszázados történetének feldolgozásait jobbára a politikaközpontú megközelítés jellemzi. Nem kivétel ez alól a második világháború utáni jogfosztásának időszaka sem, amely az 1989-es rendszerváltás s a levéltári kutatások ezzel pérhuzamos szabaddá tételét követően a magyar és a szlovák historiográfia érdeklődésének a középpontjába került, ennek eredményeként pedig a felvidéki magyarság történetének legkutatottabb és legfeldolgozottabb fejezetei közé tartozik. A magyarellenes jogalkotás, a lakosságcsere, a csehországi deportálás és a reszlovakizáció története immár meglehetősen jól dokumentált, a mai napig azonban még csak kísérlet sem történt a korszak gazdasági, pénzügyi és gazdaságpolitikai vonatkozásainak feltárására, a többségi szlovák nemzet vagyonszerzésének és a kisebbségi magyarság vagyonvesztésének számszerűsítésére. Ennek a hiányának a pótlására tett kísérletet Gaucsík István, aki a magyar kisebbség két világháború közötti gazdasági helyzetével foglalkozó számos tanulmányának és forrásgyűjteményének megjelenését követően elsőként vállalkozott az ún. hontalanság éveinek gazdaságtörténeti szempontú feldolgozására, a csehszlovák gazdaság etnikai homogenizálásának bemutatására. Kötete nemcsak úttörő vállalkozás, hanem olyan hézagpótló mű is, amely bizonyosan hozzájárul a témával kapcsolatos szakmai diskurzus megindításához." (Popély Árpád)

Jászberényi Sándor 2006 óta él több-kevesebb megszakítással Egyiptomban, több afrikai és közel-keleti konfliktus, háború haditudósítója. Novellái ennek a színtérnek és emberi sorsoknak hűvösen pontos, ám nem szenvtelen látleletei. A szerzőt első novelláskötete máris a kortárs próz ígéretévé avatja.

A kisebbségkutatás többféle intézményesítési szakaszon ment át mind a magyar, mind az egyéb közösségek kutatása tekintetében. Folyamatában szerves részévé vált a kutatásnak a multidiszciplinaritás. A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete egyszerre fogja át a kisebbségek kutatásának hazai és nemzetközi aspektusait, a különböző etnikumokra vonatkozó vizsgálatokat, és helyezte el önálló kontextusban ezt a tudományos történetet

A 9. századból fennmaradt ószláv legenda két görög hittérítő, Konstantin, a Filozófus (szerzetesnevén Cirill) és bátyja, Metód életútját, főként a Nagymorva Fejedelemségben végzett missziós tevékenységét örökíti meg, s egyben a korabeli Róma, Bizánc, illetve Közép-Európa vallási, hatalmi és társadalmi viszonyainak hiteles rajza, sőt azt is megtudjuk belőle, hogy a két fivér 861-ben és 882 táján a kazárok földjén találkozott az etelközi magyarokkal is.

Najnovší románový opus Jacka Dehnela prináša vzrušujúce rozprávanie o živote v tieni génia. Autor hovorí o zničujúcom tlaku, aký na syna vyvíja mocný a despotický otec – maliar Francisco Goya, na začiatku devätnásteho storočia na vrchole slávy a na prahu staroby. Francisco chce formovať syna, ktorý nemá v pláne kráčať v otcových stopách; otec rozhoduje nielen o budúcom zameraní, rozhoduje aj o jeho ženbe, ba neskôr zasahuje aj do jeho rodinného života.

A kortárs szlovák irodalom egyik legismertebb szerzőjének új könyve önéletrajzi elemekből építkező esszéregény, mely elsősorban a mindenkori emberi kapcsolatokról szól: könnyed, élvezetes stílusban járja körül a kultúrák közötti átjárhatóság, a férfi-nő viszony kérdéseit, az önismeret útját és buktatóit.

A Kosztolányi-életmű kritikai kiadásának újabb darabja, a Levelezés első kötete nemcsak a Kosztolányi által írt leveleket, hanem a hozzá írtakat is tartalmazza, köztük számos olyat, melyről eddig nem volt tudomása az olvasóközönségnek. A pályakezdő Kosztolányi nemcsak nemzedéktársaival (Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Csáth Gézával) váltott fontos leveleket, hanem idősebb pályatársaival is, amiből érzékletes képet nyerhetünk a kor irodalomtörténeti forrongásáról.

"A szlovákiai magyarság lassan egy évszázados történetének feldolgozásait jobbára a politikaközpontú megközelítés jellemzi. Nem kivétel ez alól a második világháború utáni jogfosztásának időszaka sem, amely az 1989-es rendszerváltás s a levéltári kutatások ezzel pérhuzamos szabaddá tételét követően a magyar és a szlovák historiográfia érdeklődésének a középpontjába került, ennek eredményeként pedig a felvidéki magyarság történetének legkutatottabb és legfeldolgozottabb fejezetei közé tartozik. A magyarellenes jogalkotás, a lakosságcsere, a csehországi deportálás és a reszlovakizáció története immár meglehetősen jól dokumentált, a mai napig azonban még csak kísérlet sem történt a korszak gazdasági, pénzügyi és gazdaságpolitikai vonatkozásainak feltárására, a többségi szlovák nemzet vagyonszerzésének és a kisebbségi magyarság vagyonvesztésének számszerűsítésére. Ennek a hiányának a pótlására tett kísérletet Gaucsík István, aki a magyar kisebbség két világháború közötti gazdasági helyzetével foglalkozó számos tanulmányának és forrásgyűjteményének megjelenését követően elsőként vállalkozott az ún. hontalanság éveinek gazdaságtörténeti szempontú feldolgozására, a csehszlovák gazdaság etnikai homogenizálásának bemutatására. Kötete nemcsak úttörő vállalkozás, hanem olyan hézagpótló mű is, amely bizonyosan hozzájárul a témával kapcsolatos szakmai diskurzus megindításához." (Popély Árpád)

Könnyűnek tűnik megválaszolni a kérdést, hogy mit jelent egy szín; mondjuk a fekete. Egy hasonlat (fekete, mint a holló), egy hozzárendelés (a fekete a halál színe) elégnek tűnhet a meghatározáshoz. De Michel Pastoureau könyvét olvasva, mely az európai művelődés történetét áttekintve igyekszik meghatározni a fekete jelentésének változásait, pulzálását, láthatjuk, hogy a kérdés nem is olyan egyszerű. Volt, amikor a fekete a színskála egyik pólusa volt, máskor nem egy fekete létezett, hanem több, és volt olyan is, amikor nem tartozott a színek közé. A fekete mást jelentett az ókori egyiptomiaknak, mint a ciszterci szerzeteseknek, mást a címertanban, mint a teológiában, és eltérően viszonyultak hozzá a gótika festői, mint a romantikus írók. A gazdagon illusztrált kötetben átfogó képet kapunk a fekete jelentésének és általában a színek használatának változásairól a kezdetektől a jelenkorig, a művészetben, a tudományban és az öltözködésben ugyanúgy, mint a társadalmi szokások területén. Michel Pastoureau (1947) francia történész, címertanász, művelődéstörténész. 1983 óta a párizsi École des hautes études en sciences sociales és az École pratique des hautes études professzora, témája a nyugati világ szimbolikája. Több mint negyven kötetet publikált, elsősorban a nyugati társadalmak szimbólumrendszereiről, illetve a középkori művelődéstörténetről, heraldikáról. Megírta a kék szín, illetve a csíkos mintázat történetét, elemezte a Kerek Asztal lovagjainak képzelt címereit, és úgyszintén a medve szimbolikus szerepének változásait az európai kultúrában. A feketéről szóló, eredetileg 2008-ban megjelent munkája Franciaországban az év egyik nagy könyvsikere volt.

Könnyűnek tűnik megválaszolni a kérdést, hogy mit jelent egy szín; mondjuk a fekete. Egy hasonlat (fekete, mint a holló), egy hozzárendelés (a fekete a halál színe) elégnek tűnhet a meghatározáshoz. De Michel Pastoureau könyvét olvasva, mely az európai művelődés történetét áttekintve igyekszik meghatározni a fekete jelentésének változásait, pulzálását, láthatjuk, hogy a kérdés nem is olyan egyszerű. Volt, amikor a fekete a színskála egyik pólusa volt, máskor nem egy fekete létezett, hanem több, és volt olyan is, amikor nem tartozott a színek közé. A fekete mást jelentett az ókori egyiptomiaknak, mint a ciszterci szerzeteseknek, mást a címertanban, mint a teológiában, és eltérően viszonyultak hozzá a gótika festői, mint a romantikus írók. A gazdagon illusztrált kötetben átfogó képet kapunk a fekete jelentésének és általában a színek használatának változásairól a kezdetektől a jelenkorig, a művészetben, a tudományban és az öltözködésben ugyanúgy, mint a társadalmi szokások területén. Michel Pastoureau (1947) francia történész, címertanász, művelődéstörténész. 1983 óta a párizsi École des hautes études en sciences sociales és az École pratique des hautes études professzora, témája a nyugati világ szimbolikája. Több mint negyven kötetet publikált, elsősorban a nyugati társadalmak szimbólumrendszereiről, illetve a középkori művelődéstörténetről, heraldikáról. Megírta a kék szín, illetve a csíkos mintázat történetét, elemezte a Kerek Asztal lovagjainak képzelt címereit, és úgyszintén a medve szimbolikus szerepének változásait az európai kultúrában. A feketéről szóló, eredetileg 2008-ban megjelent munkája Franciaországban az év egyik nagy könyvsikere volt.

A "Melankóliá"-t méltán tekintik a norvég irodalom egyik legnagyobb hatású kortárs alkotója, Jon Fosse legjelentősebb művének. Egy igazi északi misztikus történet ez istenről, művészetről, elmúlásról, gyűlöletről, szerelemről, magányról - a soha nem végződő keresésről. Legélesebben Lars Hertervig festő életútja rajzolódik ki az őrülettől a csendes végig, ám a többi szóhoz jutó szereplő is élő karakter, ugyanakkor egy-egy rész Fosse kirakós játékában.

A regény a hírhedt "brünni halálmenet" egyik túlélőjének történetét, életét beszéli el. A második világháború után a brünni németek (20-30000 embert), köztük asszonyokat, gyerekeket, kiüldözték a városból, s gyalog hajtották őket az osztrák határ felé. A regény főszereplője, Gerta Schnirch csecsemőjével együtt tette meg az utat, s egyike volt azon kevés szerencséseknek, akik túlélték a halálmenetet, mely Pohorelicében ért véget. Gertát néhány asszonytársával együtt egy dél-morvaországi faluba telepítik, ahol éveket tölt munkaszolgálatosként egy gazdaságban. A csehszlovák állampolgárság megszerzése után visszatér Brünnbe, s részese lesz a huszadik század további történelmi viharainak. A bűnösség, a bosszú és a megbocsátás fájdalmas kérdésein kívül, amelyet ez a kivételesen erős és sodró lendületű regény boncolgat, tanúi leszünk anya és lánya nem éppen hagyományos kapcsolatának, a két generáció közötti kölcsönös meg nem értésnek és kommunikációs nehézségeinek. A regény 2010-ben a csehországi olvasók szavazata alapján elnyerte a Magnesia Litera olvasói díját.

Aby mohol sledovať postupujúcu asanáciu, pravidelne liezol z kuchyne na hornom poschodí únikovým okienkom von na strechu. Z bočnej strany plochej strechy potom sledoval nezadržateľne postupujúcu asanáciu, triasol sa a už sa nevzpieral svojim vyčerpaným, zároveň však nepokojným nervom – už ani nespával, nikdy neustávajúci hluk praskajúceho dreva a nadol sa rútiacich rozvalín ho udržiaval v bdelosti až do rána. Keď mu potom s naštrbenými nervami oslablo aj sebaovládanie, začal čoraz častejšie liezť von aj v noci. Jeho dom bol dosť vysoký, no nie dostatočne veľký, pokiaľ išlo o rozlohu, a tak v prítomnosti vyzeral ako veža bez zábradlia. Thomas Rosenboom (ročník 1956) patrí k najvýznamnejším predstaviteľom súčasnej nizozemskej prózy. Publikuje od začiatku osemdesiatych rokov, za svoje dielo bol viackrát ocenený domácimi literárnymi cenami. Jeho poviedky a romány (o.i. Ľudia doma, 1983, Umývané mäso, 1994, Verejné práce, 1999, Nový muž, 2003, Sladké ústa, 1999, Červený behúň, 2012) sa vyznačujú silným príklonom k psychologickému neorealizmu a oživovaním archaického jazyka. Jeho diela boli preložené do viacerých svetových jazykov, po slovensky vyšiel v roku 2008 vo vydavateľstve Európa výber jeho poviedok pod titulom Chlapec s husľami.