Kulcslyuk Kiadó strana 10 z 18

A világhírű gyermekpszichológus könyvében olyan játéktevékenységekkel ismerkedhetünk meg, amelyek által büntetés és jutalmazás nélkül oldhatunk meg nevelési, fegyelmezési problémákat, és segítséget nyújthatunk gyermekünk nehéz vagy traumatikus élményeinek feldolgozásában. A játékos megközelítés csökkenti a stresszt, a szorongást, a haragot, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, és nem lázadásra, hanem együttműködésre ösztönzi a gyerekeket. Közben ráadásul nevetést és örömet csempészhetünk mindennapjainkba. A szerző feltárja a nehézséget okozó jelenségek mögött meghúzódó tipikus okokat, a gyerekek viselkedése ugyanis általában olyankor válik problémásabbá, amikor fokozottan stresszes élethelyzetbe kerülnek, esetleg magányt, kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot vagy félelmet élnek át. A játék és a nevetés a gyógyulás fontos eszközei lehetnek ilyen nehéz időkben. A kötet egyes fejezetei konkrét nevelési problémák köré épülnek, így akár önmagukban is olvashatók, ha éppen a saját aktuális élethelyzetünkre vonatkozó információkat és gyakorlati tanácsokat szeretnénk találni. Ilyen témák például a szobatisztaságra szoktatás, a harag és agresszió kezelése, a hazudozás, csalás és lopás, a testvérféltékenység, vagy az elalvás körüli problémák. Más fejezetek pedig olyan nehéz vagy traumatikus élmények feldolgozásában nyújtanak segítséget, mint a kistestvér születése, a szülők válása, a különböző természeti katasztrófák és terrorcselekmények, a szeparációs traumák, az iskolai problémák, illetve a fóbiák és szorongások. A könyv csecsemőkortól egészen kiskamaszkorig kísér. A bemutatott játéktevékenységek többségéhez nincs szükség semmilyen tárgyi eszközre, míg másokhoz legfeljebb olyasmi kell, ami valószínűleg amúgy is megtalálható egy gyerekes háztartásban. Az egyes játéktípusok illusztrálására a szerző számos példát sorakoztat fel terápiás esetei, szülőkkel folytatott beszélgetései, tréneri, anyai és nagyanyai tapasztalatai alapján, arra inspirálva az olvasót, hogy maga is kipróbálja a gyógyító és kapcsolódó játékokat gyerekeivel.

- Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet? - Milyen belső program irányítja tetteink zömét? - Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat? - Valóban magunk írtuk-e meg életünk tervét? - Miért éppen az önismeret menthet meg bennünket a beprogramozott csapdáktól? Ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ, remélve az olvasó közreműködését. Ebben a könyvben F. Várkonyi Zsuzsa sokéves önismeret-tanítási tapasztalatát összegzi nemcsak a segítő foglalkozású szakemberek, hanem az érdeklődő laikusok számára is. Az olvasó megismerkedhet a tranzakció-elemzés alapjaival és jó néhány olyan gondolattal, melyek e tanítás-tanulás során születtek, és bizonyultak sokak életében helytállónak és hasznosnak. A Tanulom magam F. Várkonyi Zsuzsa Kulcslyuk Kiadónál megjelenő életműsorozatának első kötete.

Alice kedves és vidám kislány, mégis valami rossz történik vele. Az iskolában szekálni kezdi valaki, akiről addig azt hitte, hogy a barátja. Alice egyre szomorúbb és magányosabb lesz, megrendül az önbizalma, már nem is akar kimozdulni otthonról. Végül elmondja az anyukájának, mi bántja, és közösen kitalálják, hogyan védje meg magát a szekálótól. Miután ez sikerül, Alice újra szeretetreméltónak, erősnek és magabiztosnak érzi magát, így visszatér a barátai közé. Történetével pedig másoknak is segít abban, hogy hasonló helyzetben ki tudjanak állni magukért, ahogy ő is tette. A kortárs zaklatás egyre kiterjedtebb jelenség szerte a világon, így Magyarországon is. Nagyok sok gyermek szenved szóbeli, érzelmi, fizikai vagy online bántalmazástól, kiközösítéstől - és az esetek jelentős részében magukra maradnak a problémájukkal, nem kérnek/kapnak segítséget. Pedig ilyenkor az a legfontosabb, hogy beszélni tudjanak a történtekről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak, a szülő és pedagógus pedig észrevegye rajtuk a megfélemlítésről, bántalmazásról árulkodó jeleket. Ez a könyv segít szóba állni a gyerekkel erről a nehéz témáról. Bár a történet megoldása természetesen nem alkalmazható minden helyzetben, hiszen a különböző esetek más-más hozzáállást és eszközöket igényelhetnek, a lényeg az, hogy a gyerek jelezze, ha baj van, a szülő és a pedagógus pedig közösen keresse a cselekvés legjobb módjait.

John M. Gottman a világ egyik legismertebb párkapcsolati szakértője, akinek elegendő 15 percig figyelnie egy pár kommunikációját, hogy azután 91%-os pontossággal megmondja, tartósan is együtt maradnak-e, vagy pedig szakítani fognak. A neves matematikus-pszichológus azonban nem azt tekinti legnagyobb eredményének, hogy képes bejósolni a válást, hanem azt, hogy az esetek jelentős részében meg is tudja előzni azt. E könyv, amelyet feleségével és munkatársaival együtt írt, gyakorlati segítséget jelent a tartósan is boldog párkapcsolat megteremtéséhez és gondozásához. Gottmanék több évtizedre visszatekintő kutatásai ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy a hosszú távú kapcsolati elégedettség alapja egymás mély megértése, a kölcsönös tisztelet és az empátia. Az ilyen kapcsolathoz pedig rengeteg beszélgetés vezet. A szerzők megmutatják, hogyan folytassunk olyan beszélgetéseket, amelyek segítenek elmélyíteni kettőnk között a megértést és az intimitást. Így válhatunk a kapcsolatunk irányítóivá, ahelyett, hogy csak vakon sodródnánk az eseményekkel. A beszélgetések arra a nyolc témára épülnek, amelyek Gottmanék kutatásai szerint a legfontosabbnak bizonyulnak a párkapcsolatban, ezek pedig a bizalom és az elköteleződés; a konfliktusok; a szex; a pénz; a család, a szórakozás és a kaland; a fejlődés és a spiritualitás, illetve a vágyak. A szakemberek megterveztek nyolc randit, melyek mindegyikén lépésről lépésre vezetik végig a párokat, egymásnak felteendő nyitott kérdések formájában. E nyolc beszélgetés segíteni fog a kettőnk közötti megváltoztathatatlan különbségek felderítésében, hogy meg tudjuk előzni az "állandó problémák" miatt újra meg újra kirobbanó konfliktusokat. Sohasem túl késő vagy túl korai lefolytatni ezeket a beszélgetéseket, amelyek révén mélyebben megérthetjük egymást, valamint a kapcsolatba hozott előtörténetünket. Így, akár sok évvel az első találkozásunk után újra megismerhetjük a társunkat, és ő minket. Biztosak lehetünk benne, hogy bőven akad majd rácsodálkozni valónk.

Gyermekpszichológusként jellemző élményem, hogy elbizonytalanodott, bűntudattal küzdő szülők keresnek fel. Valamit tapasztalnak gyermeküknél, de nem tudják, hogy az adott viselkedés/tünet bajt jelez-e, és azt sem, hogy ők szülőként jól kezelik-e a felmerülő helyzeteket, vagy mit kellene inkább tenniük. Ilyenkor még nem sejtik, hogy a legtöbben átlagos jelenségekről, életkori sajátosságokról számolnak be, és elfogadható vagy annál jobb szülői magatartásról, működésmódról. Nem is gondolják, hány ezer másik család küzd azonos nehézségekkel – és hasonló kétségekkel, szorongásokkal, lelkiismeret furdalással. Ezt a könyvet két fő céllal írtam. Egyrészt szeretném enyhíteni a szülői szorongást és bűntudatot, hogy édesanyaként, édesapaként jobban érezhessék magukat a bőrükben, és energiáikat a felesleges tépelődés helyett inkább a hatékony megoldások keresésére fordíthassák. Másrészt szempontokat kínálok ahhoz, hogy fel tudják ismerni, mikor van dolguk természetes életkori vagy alkati jelenséggel, és mikor állnak szemben komolyabb, szülői vagy szakemberi beavatkozást igénylő problémával. Szót ejtek azokról a helyzetekről is, amikor a mélyben, a gyermeki viselkedés hátterében valami egészen másról van szó, mint ami a felszínen látszik. A főbb elakadásokat kisgyerekkortól egészen kamaszkorig veszem sorra, az egyes témákat számos esetleírással illusztrálva praxisom tapasztalataiból.

Tudatos törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk. Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval… A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben. A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat. Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te? Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?"

E kedves mesekönyv hősei, a kis sellő és a vidrák megtanítják gyermekünknek a mélylégzés helyes technikáját, melynek segítségével gyorsan megnyugtathatja magát, hatékonyan csökkentheti szorongását, dühét, sőt, még az átélt fizikai fájdalom intenzitását is.

Megismerkedünk, egymásba szeretünk, és eldöntjük, hogy megpróbáljuk együtt az életet. Úgy tűnik, teljesen tiszta lappal indulunk, hiszen ez egy új kapcsolat, úgy alakítjuk, ahogy csak szeretnénk. Ráadásul tele vagyunk lelkesedéssel, bizakodással, egymás iránti pozitív érzésekkel. Hamarosan mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy ez a kapcsolat is kezd úgy alakulni, mint az előzőek - sőt, működése gyanúsan hasonlít arra is, amit hajdan otthon, a saját származási családunkban láttunk. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy párkapcsolataink alapmintáját - vagyis azt, hogy miként kötődünk a társunkhoz, hogyan viszonyulunk hozzá, hogyan kommunikálunk vele - a gyermekkorunkból hozzuk magunkkal. Mi is és a társunk is egy-egy "alapcsomaggal" érkezünk a kapcsolatba, és viszonylag hamar kiderül, hogy mély bevésődések határozzák meg közös életünket. Gyakran meg sem tudjuk indokolni, hogy egy adott helyzetben miért érzünk és viselkedünk éppen úgy, ahogy, mert számos automatikus, spontán válaszunk nem más, mint régi sérüléseink visszhangjai. Az is lehet, hogy mindezzel már valamelyest tisztában vagyok, és kijelentjük: mi biztosan nem leszünk olyanok, mint a szüleink, nem úgy fogunk bánni egymással, mint ahogy ők tették. A tudatos elhatározás azonban önmagában kevés a tudattalan minták átírásához, és azzal, hogy megmondjuk, mit nem akarunk lemásolni, még nem tettünk egy lépést előre. Tovább az vezet, ha azt is megfogalmazzuk és kidolgozzuk, mit teszünk helyette. A minket nem segítő minták felülírása komoly, olykor hónapokig-évekig tartó lélektani munkát igényel - de lehetséges! A múltból megérkezhetünk a jelenbe, ahol végre nem a hosszú évekkel vagy évtizedekkel korábban történt események, hanem az adott helyzet, az aktuális pillanat határozza meg érzéseinket és viselkedésünket. A Nyitott Akadémia tematikus gyűjteményes kötetében korábbi előadások és vadonatúj, kifejezetten ebbe a könyvbe készült írások egyaránt helyet kaptak.

Elborítanak minket az információk, a sürgős ügyek és a fontos feladatok. De mi a lényeg? A válasz az élet néhány ritka, kitüntetett pillanatában természetes módon tárul fel. Amikor Ric Elias repülőgépe zuhanni kezdett a Hudson folyó felett, félelem helyett mély szomorúság lepte meg. "Elrontottam! Az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak!" Amikor húszéves koromban - tele bizonytalansággal, kétségekkel, szorongással - azon töprengtem, hogyan érdemes élni, nem találtam a választ. Egyszer csak a metró peronján állva észrevettem egy párt. A férfi csúnyán bánt a nővel. Ebben a pillanatban elemi fölismerésem támadt: "Ne árts! Ne bánts másokat!" Amikor egy hideg téli napon mentem az utcán, az egyik ház falának támaszkodva egy hajléktalan férfi ült, lehajtott fejjel. Föl sem nézett, csak így szólt, mintha magának mondaná: "Éhes vagyok." Mi mást kellett volna még mondania? Ez a két szó önmagában is érvényes. Ahogy Viktor Frankl írta: "Ha egy beszélgetésben valami mélyen emberire találok, megállok, és nem kérdezek tovább, mert megérkeztünk." Szeretnék veletek együtt megérkezni e könyv révén egy-egy igazán lényeges pillanathoz, amikor meggyőződéssé erősödik bennünk a fölismerés: már tudom, hogy mi az, ami valóban számít. Ha rátaláltunk a saját válaszainkra, érdemes kidolgoznunk magunkban bizonyos készségeket, magatartásformákat, hogy a mindennapok során is alkalmazni tudjuk azt, amit már fölfedeztünk. Ez a könyv szándékom szerint az eddigi szakmai tanulmányaim és emberi tapasztalataim összefoglalását is jelenti. Arra vágytam, hogy amit a különböző humán területek tudásban, kutatási eredményekben kidolgoztak, az eljuthasson azokhoz, akiket érint, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Hozzátok. Ezért több mint tíz nagy téma került a kötetbe, reményem szerint összegyűjtve a leghasznosabb információkat egy-egy területre vonatkozóan. Miként ismerjük fel és vigyük véghez a szükséges változásokat? Miként hozzuk magunkat egyensúlyba nehézségek idején? Mit kezdjünk múltunk fájó sebeivel, jövőnk bizonytalanságával? Miként kommunikáljunk hatékonyabban? Hogyan használjuk bölcsen a tapasztalatainkat, és éljünk eredményes, gyümölcsöző életet? Hogyan válhat számunkra éltető erővé a spiritualitás? Mit tegyünk, hogy elkerüljük a kiégést, és derűs emberré váljunk? Hogy ne csak az eszközeink, hanem mi is okosak legyünk? Hogy képesek legyünk megadni a gyerekeinknek, amire igazán szükségük van? Vagyis, hogyan bánjunk jól önmagunkkal, egymással és a földünkkel?

Ha az a célod, hogy megmentsd az életét valakinek, akit szeretsz, akkor ezt a könyv neked szól. Ez a szeretted most is éppen azon munkálkodik, hogy módszeresen tönkretegye önmagát, droggal, alkohollal vagy gyógyszerekkel. Te azonban vissza akarod rántani a szakadék széléről, és én azt állítom, hogy ez sikerülhet is. Persze jelenleg úgy tűnhet, hogy őt az égvilágon semmi sem érdekli, csak a szer és a kábulat az élet helyett egyfajta életpótlék. Még azzal sincs tisztában, hogy milyen nagy szüksége lenne segítségre, miközben Te azt hallod a szakemberektől: egy szenvedélybeteget csak akkor lehet megmenteni, ha az illető maga akarja és kéri ezt. Én azonban azt állítom: nem igaz, hogy csak azon a szerfüggőn lehet segíteni, aki magától felismeri, hogy mekkora bajban van, és önszántából szakemberhez fordul. Valójában már akkor közbe lehet lépni, amikor az illetőnek még nincs betegségtudata, és tapasztalatom szerint vissza lehet hozni akár a gödör fenekéről is. Gondolj erre a könyvre úgy, mint egy mentőkötélre, amellyel közösen elhúzzuk a fuldoklót a mentőcsónakig, hogy aztán a szakemberek segíthessenek rajta úgy, ahogy kell. Ez egy olyan mentőexpedíció lesz, amelyben rajtad és rajtam kívül az érintett többi hozzátartozója is részt vesz majd. Csak együtt tudunk valóban célt érni, ráadásul ez az összefogás a függőn kívül a többi családtagnak is segíteni fog. Abban a családban ugyanis, amelyben egy szenvedélybeteg él, nem kizárólag a függő van bajban, hanem egytől egyig mindenki. Vágjunk hát bele! Ismerd meg azt a módszert, amely a szenvedélybetegség árnyékában élő családok ezreinek adta már vissza a reményt szerte a világon: az intervenciót.

Minden szülő tisztában van azzal, hogy tudatosan és tudattalanul is nagymértékben befolyásolja gyermeke alakuló személyiségét. A modern neurológiai kutatások mára azt is egyértelműen bebizonyították, hogy ez a hatás az első néhány életévben a legerősebb. Egyre pontosabban látjuk, hogy a korai szülő-gyerek kapcsolat minősége közvetlen hatással van a gyermek későbbi énképére, érzelmi biztonságára, kapcsolatteremtő képességére – sőt, még a kognitív fejlődésére is. Ennek megfelelően a kisgyermekkor legfontosabb feladata a szülő és a gyermek közötti érzelmi kötődés kialakítása. Bármilyen legyen is a kulturális, vallási és anyagi hátterünk, az iskolázottságunk, neveljük gyermekünket akár kétszülős családban, akár egyedül vagy mozaikcsaládban – a legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, az a biztonságos korai kötődés. Ez szülőként elsőre talán ijesztő felelősségnek tűnhet, de e könyv célja az, hogy a kötődésre és az érzelmi szabályozásra vonatkozó tudás birtokában azt nyújthassuk gyermekünknek, amire valóban szüksége van. Az is kiderül, hogy a gyerekre való ráhangolódás egyáltalán nem igényel a szülő részéről makulátlan tökéletességet. Bőven elegendő, ha az elégséges mértékű ráhangolódás segítségével megadjuk neki a biztos érzelmi alapokat, ha megtanulhatja, hogy számíthat a megértésünkre és védelmünkre, illetve arra, hogy segítünk neki szabályozni az érzelmeit mindaddig, amíg erre önállóan képessé nem válik. Noha a kutatások szerint a szülők saját kötődési típusa 75%-os biztonsággal bejósolja születendő gyermekük kötődési stratégiáját, ez egyben azt is jelenti, hogy van esélyünk tudatosan jobbat adni, mint amit hajdan esetleg mi kaptunk. A gyerekek ugyanis szuperanyák és -apák hiányában is kiegyensúlyozott felnőttekké cseperednek, ha szüleik többnyire érzékelik a ráhangolódás aktuális hiányát, és erőfeszítéseket tesznek ennek orvoslására. Ruth Newton gyermekpszichológus egyedülálló pozícióból szólal meg a témában, hiszen kutatóként alapos ismeretei vannak a korai kötődés neurológiai hátteréről, ugyanakkor terapeutaként bőséges gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik. A szerző életkori szakaszonként tekinti át a korai kötődés és az érzelmi szabályozás legfontosabb kérdéseit, sok, a saját terápiás tapasztalatából vett példával, tipikus és rendhagyó fejlődési ívekről egyaránt. Könyve ajánlott olvasmány minden kisgyermeket nevelő szülőnek és pedagógusnak, azoknak is, akik nem csupán gyakorlati útmutatásra vágynak, hanem szeretnék mélyebben megérteni a téma neurobiológiai hátterét is.

A nagy sikerű Mit kezdjünk az akaratossággal? című könyv folytatásában a pszichológus-pedagógus szerzőpáros a gyermekkorban jelentkező félelmek és szorongások enyhítéséhez nyújt segítséget. Anyaként vagy apaként nagyon rossz érzés átélni, ha a gyermek fél, nem érzi biztonságban magát, elakad, vagy teljesítményét indokolatlan gátlások blokkolják. Fontos, hogy a szülő ilyenkor képes legyen oldani ezt a kellemetlen testi-lelki tünetekkel járó állapotot. Mivel az egyszerű biztatás nem mindig éri el a célját, Deliága Éva kidolgozott egy olyan szempontrendszert, mely a különböző személyiségű gyermekek szorongását helyzethez illően más-más módszerrel kezeli. A pszichológiai útmutatóban a gyermeki szorongás lélektanáról, illetve a mindennapi gyakorlatban jól használható módszerekről olvashat. Arra is találhat példákat, hogy mi az, ami hosszú távon ártalmas lehet a gyermek egészséges személyiségfejlődésére, még akkor is, ha elsőre hatékonynak tűnik. A Lovász Hajnalka által írt mesék pedig a felvázolt módszereket csomagolják humoros, kalandos állattörténetekbe, melyekből a gyermek új megoldásokat kaphat félelme, szorongása enyhítésére. A bájos figurancs állatkák varázslatos történetei észrevétlenül – nem tanmese jelleggel! – formálják a gyermek mindennapi helyetekhez való nyitott, pozitív hozzáállását, fejlesztik empátiakészségét, bővítik érzelmi szókincsét.

Mit kezdesz egy problémával? Különösen egy olyannal, ami követ téged, és sehogy sem akar eltűnni. Aggódsz miatta? Próbálod figyelmen kívül hagyni? Elmenekülsz előle? Ez a mese egy makacs problémáról szól, és egy gyerekről, aki sokáig nem tudja, mit kezdjen vele. Minél tovább próbálja elkerülni, a probléma annál nagyobbnak látszik. Ám amikor végre összeszedi a bátorságát, hogy szembenézzen vele, kiderül, hogy az valójában egészen más, mint aminek látszik. Ez a mese, amely négyéves kortól százéves korig mindenkinek jó szívvel ajánlható, arra inspirál, hogy vedd szemügyre közelebbről a problémádat, hogy rájöhess, miért termett ott, és mi dolgod van vele. Ha jól közeledsz hozzá, átformál téged, és segít felfedezni, mennyire bátor, erős és rátermett is vagy. Mit kezdesz hát a TE problémáddal? Most már rajtad áll!

Megismerkedünk, egymásba szeretünk, és eldöntjük, hogy megpróbáljuk együtt az életet. Úgy tűnik, teljesen tiszta lappal indulunk, hiszen ez egy új kapcsolat, úgy alakítjuk, ahogy csak szeretnénk. Ráadásul tele vagyunk lelkesedéssel, bizakodással, egymás iránti pozitív érzésekkel. Hamarosan mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy ez a kapcsolat is kezd úgy alakulni, mint az előzőek – sőt, működése gyanúsan hasonlít arra is, amit hajdan otthon, a saját származási családunkban láttunk. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy párkapcsolataink alapmintáját – vagyis azt, hogy miként kötődünk a társunkhoz, hogyan viszonyulunk hozzá, hogyan kommunikálunk vele – a gyermekkorunkból hozzuk magunkkal. Mi is és a társunk is egy-egy „alapcsomaggal” érkezünk a kapcsolatba, és viszonylag hamar kiderül, hogy mély bevésődések határozzák meg közös életünket. Gyakran meg sem tudjuk indokolni, hogy egy adott helyzetben miért érzünk és viselkedünk éppen úgy, ahogy, mert számos automatikus, spontán válaszunk nem más, mint régi sérüléseink visszhangjai. Az is lehet, hogy mindezzel már valamelyest tisztában vagyok, és kijelentjük: mi biztosan nem leszünk olyanok, mint a szüleink, nem úgy fogunk bánni egymással, mint ahogy ők tették. A tudatos elhatározás azonban önmagában kevés a tudattalan minták átírásához, és azzal, hogy megmondjuk, mit nem akarunk lemásolni, még nem tettünk egy lépést előre. Tovább az vezet, ha azt is megfogalmazzuk és kidolgozzuk, mit teszünk helyette. A minket nem segítő minták felülírása komoly, olykor hónapokig-évekig tartó lélektani munkát igényel – de lehetséges! A múltból megérkezhetünk a jelenbe, ahol végre nem a hosszú évekkel vagy évtizedekkel korábban történt események, hanem az adott helyzet, az aktuális pillanat határozza meg érzéseinket és viselkedésünket. A Nyitott Akadémia tematikus gyűjteményes kötetében korábbi előadások és vadonatúj, kifejezetten ebbe a könyvbe készült írások egyaránt helyet kaptak.

Elborítanak minket az információk, a sürgős ügyek és a fontos feladatok. De mi a lényeg? A válasz az élet néhány ritka, kitüntetett pillanatában természetes módon tárul fel. Amikor Ric Elias repülőgépe zuhanni kezdett a Hudson folyó felett, félelem helyett mély szomorúság lepte meg. „Elrontottam! Az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak!” Amikor húszéves koromban – tele bizonytalansággal, kétségekkel, szorongással – azon töprengtem, hogyan érdemes élni, nem találtam a választ. Egyszer csak a metró peronján állva észrevettem egy párt. A férfi csúnyán bánt a nővel. Ebben a pillanatban elemi fölismerésem támadt: „Ne árts! Ne bánts másokat!” Amikor egy hideg téli napon mentem az utcán, az egyik ház falának támaszkodva egy hajléktalan férfi ült, lehajtott fejjel. Föl sem nézett, csak így szólt, mintha magának mondaná: „Éhes vagyok.” Mi mást kellett volna még mondania? Ez a két szó önmagában is érvényes. Ahogy Viktor Frankl írta: „Ha egy beszélgetésben valami mélyen emberire találok, megállok, és nem kérdezek tovább, mert megérkeztünk.” Szeretnék veletek együtt megérkezni e könyv révén egy-egy igazán lényeges pillanathoz, amikor meggyőződéssé erősödik bennünk a fölismerés: már tudom, hogy mi az, ami valóban számít. Ha rátaláltunk a saját válaszainkra, érdemes kidolgoznunk magunkban bizonyos készségeket, magatartásformákat, hogy a mindennapok során is alkalmazni tudjuk azt, amit már fölfedeztünk. Ez a könyv szándékom szerint az eddigi szakmai tanulmányaim és emberi tapasztalataim összefoglalását is jelenti. Arra vágytam, hogy amit a különböző humán területek tudásban, kutatási eredményekben kidolgoztak, az eljuthasson azokhoz, akiket érint, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Hozzátok. Ezért több mint tíz nagy téma került a kötetbe, reményem szerint összegyűjtve a leghasznosabb információkat egy-egy területre vonatkozóan. Miként ismerjük fel és vigyük véghez a szükséges változásokat? Miként hozzuk magunkat egyensúlyba nehézségek idején? Mit kezdjünk múltunk fájó sebeivel, jövőnk bizonytalanságával? Miként kommunikáljunk hatékonyabban? Hogyan használjuk bölcsen a tapasztalatainkat, és éljünk eredményes, gyümölcsöző életet? Hogyan válhat számunkra éltető erővé a spiritualitás? Mit tegyünk, hogy elkerüljük a kiégést, és derűs emberré váljunk? Hogy ne csak az eszközeink, hanem mi is okosak legyünk? Hogy képesek legyünk megadni a gyerekeinknek, amire igazán szükségük van? Vagyis, hogyan bánjunk jól önmagunkkal, egymással és

Nehezen megszerzett egyensúlyunkat könnyen elveszíthetjük, aminek oka lehet valamilyen külső történés, változás, trauma, de akár belső átalakulás is, amelyet nem mi kívántunk, és tehetetlennek érezzük magunkat vele szemben. Például: a munkánk, amit korábban kifejezetten szerettünk, már nem elégítki, sőt, nehezen hordozható teherré válik. Vagy: rémülten tapasztaljuk, hogy megváltoztak partnerünk iránt az érzéseink, már nem vagyunk boldogok vele, esetleg valaki másra vágyunk. Ami volt, elmúlt, most pedig nem tudjuk, merre tovább. Ez az állapot érthető módon nagy bizonytalansággal, stresszel, gyakran bénult rémülettel jár együtt. Az egyensúlyvesztés azonban nem tragédia, csupán átmeneti időszak két életszakasz között - de lehet belőle akár tragédia is, ha félreértjük, és kétségbeesésünkben rossz válaszokat adunk rá. Vajon mibe kapaszkodhatunk a nehéz, képlékeny időszakokban? Miből meríthetünk ilyenkor erőt? Milyen módszereket, technikákat érdemes kipróbálni? Mi segítheti a tájékozódásunkat? Miként fejezheti ki a testünk tünetek, betegségek formájában a kóros egyensúlyt? Mikor és miért lehet hasznos az egyensúlyvesztés? Hogyan indulhatunk kifelé a káoszból? A kötet szerzői gyakorló lélektani szakemberek, akik számos érdekes esetismertetésen keresztül mutatják meg, miként juthatunk el az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig.