Kulcslyuk Kiadó strana 12 z 15

Ebben a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.

A trauma az élet velejárója, de nem kell életfogytiglani ítéletnek lennie – állítja dr. Peter A. Levine, a világ egyik vezető traumaszakértője. Levine több évtizedre visszatekintő kutatásainak és klinikai munkájának eredményeként alkotta meg az úttörő Somatic Experiencing® programot, amely lehetővé teszi mind a poszttraumás stressz-szindróma, mind pedig az érzelmi és kora gyermekkori traumák sebeinek természetes gyógyítását. A program, mely test saját öngyógyító folyamatait mobilizálja egyszerű és hatékony eszközökkel, azon a felismerésen alapszik, hogy a vadon élő állatok, bár gyakran vannak életveszélyben, ritkán traumatizálódnak. Ez azért van így, mert a túlélés érdekében mozgósított hatalmas mennyiségű energia levezetésére olyan ösztönös, veleszületett mechanizmusokat használnak, melyek lehetővé teszik, hogy gyorsan visszatérjenek egyensúlyi állapotukba. Az emberek is hasonló szabályozási mechanizmusokkal rendelkeznek, ám az agy racionális része gyakran felülírja az ösztönök működését, és meggátolja a túlélési energia teljes kiürülését. A feloldatlan, visszamaradt energia pedig szorongást, depressziót, különböző pszichoszomatikus problémákat és viselkedészavarokat okozhat. A feldolgozatlan trauma megváltoztathatja a szokásainkat és a világról alkotott nézeteinket, függőségekhez és katasztrofálisan rossz döntésekhez vezethet, károkat okozhat emberi kapcsolatainkban, önpusztító életmódra késztethet. A Somatic Experiencing® programban testi és mentális úton, dr. Levine által összeállított gyakorlatok segítségével dolgozhatunk traumáink gyógyításán anélkül, hogy beszélnünk kellene fájdalmas élményeinkről, amit gyakran egyébként is lehetetlennek érzünk. Ez a kötet és a hozzá tartozó, online elérhető hanganyagok (melyeken a Jászai Mari-díjas színművész, Dunai Tamás tolmácsolja dr. Levine szavait és a gyakorlatokat) „A trauma gyógyítása 12 lépésben” című programon vezetnek végig. Ennek rendszeres gyakorlásával Ön a következő hetekben-hónapokban fokozatos gyógyulást fog tapasztalni, a teste és az elméje megszabadul a trauma hosszú távú tüneteitől.

Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz? A könyv címe gyakorlati útmutatást ígér, mégsem pusztán a gyakorlati megvalósításról szól. Az olvasó rátekinthet arra az útra, ahogyan felnövünk, és jó esetben önálló, egyedi, hatóképes, kapcsolódni vágyó és tudó, szeretetteli felnőttekké válunk. Ez a folyamat természetesen nem minden esetben zajlik harmonikusan. „Útközben” felléphetnek nehézségek, hiányosságok, mint ahogy mindannyiunk életében előfordulnak krízisek, traumatikus élmények, egyéni, családi és társadalmi szinten is. Az, hogy miként tudunk megküzdeni a nehézségekkel, hogyan válhatunk lelkileg ellenállóbbá, nagyrészt rajtunk is múlik. Azon, hogy elég jóban vagyunk-e önmagunkkal, értjük-e testünk jelzéseit, meghallgatjuk-e az érzelmeinket, észrevesszük-e a fejünkben futó gondolatokat, és képesek vagyunk-e a különböző csatornákon keresztül érkező információkat összehangolni, szabályozni, harmonikusan működtetni. Az önmagunkkal való értő, elfogadó kapcsolódás megteremtése a mi felelősségünk, és ez adja meg azt a belső biztonságérzetet, amely feltétele a másokkal való jó minőségű, hosszú távon is tartalmas kapcsolatok létrehozásának. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, melynek gyakorlati része konkrét tanácsokkal szolgál, és számos gyakorlatot mutat be annak érdekében, hogy jól gondoskodhassunk önmagunkról egy-egy nehezebb élethelyzetben, illetve az általános jóllétünk érdekében hosszabb távon is. 

Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött, és állampolgári jogai vannak? Hátha csak egy felnőtt méretű cipőben, jelmezben botladozó gyerek? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? Nem jobb-e valamit megőrizni és vállalni gyermeki és kamaszos világlátásunkból, érzelemvilágunkból? Az ifjúság és vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik önmagával ebben a könyvében a szerző.

Minden nevelés önnevelés. A gyerekre nem az hat legerősebben, amit mondunk neki, hanem ahogy mondjuk, ahogy valójában érezzük, és főként: ahogy mi élünk. Ha tehát eredménytelenül igyekszünk változtatni problémás viselkedésén, elsőként saját reakcióinkat érdemes felülvizsgálnunk és módosítanunk. Az Egyszerűbb gyermekkor és a Melegszívű fegyelmezés világhírű gyermekpszichológus szerzője ebben a könyvében szülői és pedagógusi önnevelésünkhöz nyújt értékes segítséget. Hogyan őrizhetjük meg lélekjelenlétünket a legnehezebb és legkiborítóbb nevelési helyzetekben is? Miként maradhatunk hűek elveinkhez és értékeinkhez akkor is, amikor a gyerek épp az érzékeny pontunkra tapint rá, és kezdünk kijönni a sodrunkból? Payne olyan szemléletmóddal ismertet meg minket, amely segít abban, hogy minél ritkábban kelljen utólag megbánnunk szavainkat és tetteinket. A lehető legjobb formánkat tudjuk nyújtani, amikor a gyerek épp a legrosszabb arcát mutatja. Ha ez sikerül, az a gyerek viselkedését is szükségszerűen megváltoztatja, és nem csupán az egyes problémás helyzetek, hanem az egész kapcsolat javulását eredményezi. Kiléphetünk az unalomig ismert, régi forgatókönyvből, és a sehova sem vezető ordibálások, fenyegetések és büntetések helyett hatékonyabb és kedvesebb módon oldhatjuk meg konfliktusainkat. Automatikus reakciók helyett tudatosan adhatunk megfelelőbb válaszokat a gyerek problémás viselkedésére. Hozzá intézett szavaink tisztább és együtt érzőbb forrásból fakadnak majd, ezért egészen más eredményhez vezetnek. A szakember nagy hangsúlyt helyez a tudatos jelenlét állapotának elérésére, melyet egy speciális vizualizációs technika, az együttérző reakciók gyakorlatának bemutatásával segít. 

„A gyerekben élő – még ki nem bontakoztatott – individualitás megismerhetetlen. Sokat tudhatunk életkorának testi-lelki jellemzőiről, alkatáról, családi hátteréről, eddigi életéről, szokásairól – de ez még mind nem ő. Az individualitás felé a jó szülő s a jó tanár tisztelettel fordul. A gyerek pillanatnyi idétlenségeit soha nem individualitásával azonosítja, hanem rárakódott körülménynek tekinti. Nem mondja, de nem is érzi és nem is gondolja, hogy: – Kisfiam, te született gazember vagy.Intuitív sejtelemben próbálja összekötni magát a gyermeki individuummal, és érezhetően mellé áll a világgal és önmagával vívott küzdelmeiben.” Az, hogy egy gyerek ki tudja-e hozni magából mindazt a jót, ami lehetőségként benne rejlik, a környezetétől függ. Hogyan segítheti, és miként hátráltatja ebben a szülő, a pedagógus, az iskola? A tömör és rendkívül olvasmányos kis zsebkönyv Vekerdy Tamás legfontosabb tanításainak esszenciáját nyújtja. Ajánlott olvasmány minden szülőnek, nagyszülőnek és pedagógusnak, aki megismerő szeretettel igyekszik hozzásegíteni a rá bízott gyereket, hogy azzá lehessen, akinek született. 

Popper Péter legendás előadásain egy gombostűt sem lehetett leejteni. Hatalmas műveltsége, karizmatikus előadásmódja, eredeti gondolkodása, fanyar, szarkasztikus humora felejthetetlenné tette ezeket az alkalmakat – nem csoda, hogy hosszú évtizedeken át zsúfolásig megtelt minden terem, ahol meg lehetett hallgatni a neves pszichológust. Ő pedig szívesen mesélt a lélek dolgairól, előadást még betegen is csak ritkán mondott le, mert amíg a színpadon vagy a katedrán ült, a fizikai kényelmetlenségekről és fájdalmakról is megfeledkezett. Amikor az ország különböző pontjain kisebb közösségek előtt beszélt, őt kísérő felesége, Kati olykor kézikamerával rögzítette előadásait, s ezek a felvételek a családi archívumba kerültek. 2020-ban, Popper Péter halálának 10. évfordulóján gyermekei úgy határoztak, hogy emléke előtti tisztelgés gyanánt e zárt körben rögzített és még sohasem publikált anyagokat nyomtatott formában közkinccsé teszik. A könyvben ezek mellett helyet kaptak olyan, a Nyitott Akadémián tartott előadások is, melyek terjedelmi okok miatt nem fértek bele a 2010-ben megjelent nagy sikerű Lélekrágcsálók című gyűjteményes kötetbe. A könyv lapjain megelevenedik valami a hajdani együttlétek hangulatából is, miközben Popper Péter az élet nagy témáiról – sorsról és végzetről, önismeretről, kapcsolatokról, érzésekről és értékekről – gondolkodik a maga összetéveszthetetlenül egyedi és izgalmas módján. Gyakran kételkedve, de örök kíváncsisággal és újra meg újra feltámadó reménnyel kutatja az élet rendjét és törvényét, olykor válaszokat, megoldásokat, máskor pedig csak némi gyógyírt és vigasztalást kínálva azoknak, akik vele tartanak ebben a szellemi kalandban. 

Hiszünk-e abban, hogy kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, mert sok minden rajtunk, a mi választásainkon múlik? Vagy úgy véljük, hogy a körülményeknek, a környezetünknek, a múltunknak, a felmenőinktől hozott mintáknak kiszolgáltatottan, óhatatlanul be kell járnunk egy utat? Vannak-e valódi, nagy horderejű, kiérlelt döntéseink, vagy más emberektől és a külső eseményektől várjuk, hogy elbillentsenek valamelyik irányba? Esetleg addig húzzuk az időt, míg bizonyos lehetőségek elvesznek, így végül már nem is kényszerülünk arra, hogy döntsünk? Képesek vagyunk-e hosszú távon is kitartani a döntéseink mellett, akár a külső elvárások ellenében, ha azok más irányba sodornának, mint amerre menni szeretnénk? Van-e elegendő autonómiánk – és ha most még nincs, mit tehetünk azért, hogy megnövekedjen a belső (s vele együtt a külső) szabadságunk? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a kötet címadó előadása, míg a többi fejezetben számos más téma merül fel. Dr. Almási Kitti az elmúlt évtized során sok száz előadást tartott Magyarország különböző pontjain és határainkon túl is. Akinek volt már szerencséje valahol meghallgatni őt, az tudja: előadóként is legalább olyan figyelemreméltó, mint szerzőként, sőt a személyes találkozások annyira inspirálják, hogy sokak szerint ilyenkor van elemében igazán. Ebben a válogatáskötetben a legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba néhányat, melyek az élet különböző területeire kalandozva villantanak fel egy-egy szeletet a neves pszichológus gondolkodásából. Szó esik önismeretről, párkapcsolatokról, családról, elvárásokról és autonómiáról, életbátorságról, megküzdésről, az önmagunkért való kiállás és az önvédelem lehetőségeiről, sebzettségeink gyógyításáról – az Almási Kittitől megszokott olvasmányos, élvezetes stílusban.

Hogyan gyógyítsuk be azokat az érzelmi sebeket, amelyeket szüleink ejtettek rajtunk felnövekedésünk során, és még felnőttként is fájnak? Például, ha fizikailag ugyan jelen voltak, de érzelmileg elérhetetlenek maradtak. Ha úgy éreztük, bárhogy iparkodunk, nem tudjuk felkelteni az érdeklődésüket, és elnyerni az elismerésüket. Ha elutasítottak vagy bántottak minket. Ha kiszámíthatatlanságuktól, hirtelen hangulatváltozásaiktól, indulatkitöréseiktől kellett félnünk. Ha cserbenhagytak, amikor szükségünk lett volna rájuk. Ha nem értették meg az érzéseinket, sőt, esetleg gúnyolódtak rajtunk. Ha megakadályozták, hogy saját érdeklődésünket, vágyainkat követhessük. Ha beskatulyáztak, és ítélkeztek felettünk. Ha nem tudtak nekünk bensőséges kapcsolatot nyújtani, és érzelmileg magányosan, szorongva, önmagunkat jelentéktelennek, értéktelennek érezve kellett felnőnünk. Gyermekkori élményeinket természetesen nem lehet meg nem történtté tenni, ám fontos, hogy felnőttként, amennyire lehetséges, begyógyítsuk a szülősebeket, és megtanuljunk más szemmel nézni úgy önmagunkra, mint anyánkra és apánkra. Ehhez az szükséges, hogy megértsük szüleink tetteinek, érzelmi működésének mozgatórugóit, meggyászoljuk mindazt, amit nem kaphattunk meg tőlük, és autonómiánk védelmében felállítsuk a szükséges határokat. Megtanuljunk bízni magunkban, ezáltal pedig ellenállni szüleink és más érzelmileg éretlen emberek bántásainak és irányítási kísérleteinek. Gyógyulásunk célja az, hogy önmagunkkal harmonikusabb, meghittebb viszonyba kerüljünk, ezáltal pedig másokkal is kielégítőbb kapcsolatokat tudjunk ápolni. A lehetőségekhez képest szüleinkkel való viszonyunkból is kihozhatjuk a legtöbbet, méghozzá úgy, hogy közben végre ne kelljen feladnunk önmagunkat, és hiú ábrándokat se kergessünk. Tisztelhetjük őket, de nem engedhetjük meg, hogy ők irányítsák és korlátozzák az egész életünket. Mostantól saját kezünkbe vehetjük a fejlődésünket, amihez értékes segítséget nyújt a világhírű pszichológus szerző új könyve. 

Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet? Milyen belső program irányítja tetteink zömét? Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat? Valóban magunk írtuk-e meg életünk tervét? Miért éppen az önismeret menthet meg bennünket a beprogramozott csapdáktól? Ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ, remélve az olvasó közreműködését. Ebben a könyvben F. Várkonyi Zsuzsa sokéves önismeret-tanítási tapasztalatát összegzi nemcsak a segítő foglalkozású szakemberek, hanem az érdeklődő laikusok számára is. Az olvasó megismerkedhet a tranzakció-elemzés alapjaival és jó néhány olyan gondolattal, melyek e tanítás-tanulás során születtek, és bizonyultak sokak életében helytállónak és hasznosnak. A Tanulom magam F. Várkonyi Zsuzsa Kulcslyuk Kiadónál megjelenő életműsorozatának első kötete. 

A statisztikai adatok szerint a magyarok 62%-a túlsúlyos vagy elhízott. Közülük sokan szeretnének lefogyni, mert szenvednek a súlytöbblettel járó problémáktól, ám próbálkozásaik – esetleg ideig-óráig tartó sikerek után – általában ismétlődő kudarcokba fulladnak. Ilyenkor akaratgyengének érzik magukat, és sokszor ezzel vádolja őket a környezetük is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy mennyire erős az akaratuk, hanem hogy miért esznek rendszeresen többet, mint amennyire a testüknek szüksége van. A válasz ugyanis elvezethet a megoldásig. Azok, akikben az ételek és az étkezés összefonódtak bizonyos alapvető lelki szükségletekkel – például a biztonságérzettel, a megnyugvással, a szeretetkifejezéssel, az összetartozással –, gyakran nem a fizikai, hanem az úgynevezett érzelmi éhség miatt esznek. Az evés pszichológiája nem egy „dísz a kalapon”, amit extraként bevethetünk a huszadik sikertelen fogyókúra után, hanem kikerülhetetlen része a testsúlygondok megszüntetésének. Ha le akarunk fogyni, akkor előbb közel kell merészkednünk a problémánkhoz, és meg kell értenünk azt. Egy sok összetevős rejtvényről van szó, egy titkos térképről önmagunkhoz. Gyakran generációk hosszú sora őrzi és adja tovább tudatosan vagy tudattalanul az egyes elemeket, amelyek képesek összekapcsolódni egymással és belobbantani vagy fenntartani a problémát. Ha ezt a térképet, a mi egyedi történetünket felderítjük, akkor többé nem egyendiétákban, egy kaptafára gyártott életmódprogramokban, porokban és pirulákban keressük majd a megoldást, mert érteni fogjuk azokat a személyes szükségleteinket és hiányainkat, amelyek miatt akkor is eszünk, amikor az adott ételre vagy mennyiségre a testünknek nincs szüksége. Ha pedig értjük, akkor a valódi problémára kereshetünk valódi megoldást. E nélkül a tartós fogyás csak vágyálom marad, vagy alig elviselhető önsanyargatás árán érhető el. Dr. Lukács Liza rendkívüli érzékenységgel és empátiával megírt, élményszerű könyvében nem csupán szakemberként, de egykori érintettként is megszólal, bepillantást nyújtva saját evési problémáinak, majd gyógyulásának történetébe. Olvasóját egy transzgenerációs önismereti utazáson vezeti végig, rátekintve arra is, hogy a magyar gasztronómia jellegzetességei, illetve a történelmünk során átélt nélkülözés-élmények miként függenek össze a ma elszaporodó testsúlyproblémákkal. Műve nem csupán azoknak ajánlott olvasmány, akik szeretnének tartósan megszabadulni a súlyfeleslegüktől, és akiknek a számára fontos, hogy gyermekeiknek ne adjanak tovább hibás táplálkozási mintákat, hanem mindenkinek, aki kíváncsi, mit mond el róla az, hogy mit és hogyan eszik. 

„Minden fejben dől el!” – szokták mondani. Talán egyetértünk ezzel, de az is lehet, hogy némi ingerültséget kelt bennünk ez a mondat, annyiszor hallhattuk az elmúlt évek során olyan értelmezésben, hogy elegendő „pozitívan gondolkodni”, s önmagában ettől majd jól mennek a dolgok. Az élet minden bizonnyal nem ennyire egyszerű, s ha ezt már magunk is megtapasztaltuk néhány alkalommal, akkor fenntartásokkal fogadhatjuk a hasonló kijelentéseket. Ugyanakkor ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a mentális beállítódásunk valóban jelentős hatást gyakorol a teljesítményünkre, a közérzetünkre, az egészségi állapotunkra, sőt, még az emberi kapcsolatainkra is. Például az élsportban bizonyos szint felett tényleg majdnem minden fejben dől el, erős mezőnyben a győzelem vagy vereség már jórészt a mentális állapoton és felkészültségen múlik. A gyógyítás világában is evidenciának számít, hogy amit elvárunk egy adott szertől vagy eljárástól, az nagymértékben befolyásolja a hatást. Alaposan dokumentált esetek bizonyítják, milyen lenyűgöző öngyógyító erők ébredhetnek a szervezetben a bizakodó gondolatok, a felépülésbe vetett hit, a pozitív elvárások nyomán. De gyakran a kapcsolataink sorsa is azon áll vagy bukik, hogy elég nagy súlyt helyezünk-e mindarra, ami a mi kezünkben (vagyis a fejünkben) van: az értékeinkre, az elveinkre, a meggyőződéseinkre, a józan mérlegelésre, a stratégiaalkotásra. Annak, aki csakis a folyton változó érzései alapján dönt, nagyon nehéz lesz a kapcsolatait jól működtetni, s azokban kitartani. Ha tehát nem is minden, de számos dolog bizonyosan fejben dől el. Éppen ezért igen hasznos megtanulnunk, miként formálhatjuk a gondolatainkat, a mentális beállítódásunkat úgy, hogy ezek minél inkább segítsenek, ne pedig hátráltassanak bennünket az életünkben.

Bár saját testünk a „leghűségesebb társunk” életünk folyamán, a vele való kapcsolatunk gyakran megromlik, ellentmondásossá válik. Bizonyos részeinket talán kedveljük, büszkék vagyunk rájuk, más részeinket azonban elutasítjuk, utáljuk, sokszor egyenesen undorodunk tőlük. Ha pedig ez a test "elromlik", értetlenséggel, ijedelemmel vagy haraggal reagálunk, és – ha a panasz nem múlik magától – külső megoldásokat keresünk, esetleg elvisszük egy "szerelőhöz". Viszonylag ritka, hogy valaki a hála, a szeretet, a gyengédség, az elfogadás, a tisztelet, a csodálat érzéseit a saját testével kapcsolatban rendszeresen megélje, ennek megfelelően gondoskodjon róla, és igyekezzen megérteni, komolyan venni jelzéseit, érkezzenek azok akár apróbb kellemetlenségek, testsúlyproblémák, kimerültség vagy súlyosabb betegségek formájában. Tested tükrözi érzelmeidet, gondolataidat, emlékeidet, kapcsolataidat, konfliktusaidat. Feltárul benne egész élettörténeted – sőt, gyakran szüleidé, felmenőidé is. Ha meg akarod fejteni, mit üzennek a tüneteid, ha szeretnél meggyógyulni, fontos, hogy képes legyél kommunikálni testeddel, élményed legyen arról, hogyan szólíthatod meg­, és miként válaszol neked a maga sajátos "nyelvén". A test ugyanis sohasem hazudik. Közlésmódja tiszta, erőteljes, maximálisan személyes – és igen, sokszor fájdalmas, kíméletlen. Ugyanakkor, minden pillanatban készen áll arra, hogy segítsen valami lényegeset megérteni és megváltoztatni. Ebben a könyvben összefoglalom mindazt, amit az elmúlt két évtized során a testtel való gyógyító kommunikációról megtanultam, megtapasztaltam. Szeretnélek megtanítani arra, hogy miként derítheted fel tüneteid mélyebb jelentését, hogyan alakíthatsz ki bensőségesebb, szeretetteljesebb kapcsolatot testeddel, és bemutatom az általam megalkotott SzomatoDráma nevű módszert, melynek segítségével mindez a gyakorlatban megvalósítható.

Mit kezdünk az élet nehéz, emberpróbáló helyzeteivel? A kihívásokkal, a veszélyekkel, a krízisekkel, az igazságtalanságokkal, a veszteségekkel? Milyen erőforrások és eszközök állnak rendelkezésünkre a megküzdéshez, és min múlik, hogy azokat képesek vagyunk-e eredményesen használni? Van-e bennünk életbátorság, azaz kurázsi és kedv ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy valóban érdemes: a nehézségek elől sem megfutamodva, egyenes gerinccel, ugyanakkor derűre és örömre képesen? Ebben a gyűjteményes kötetben hét olyan előadás átdolgozott változatát adjuk közre, amelyek a Nyitott Akadémián hangzottak el életbátorságról, kitartásról, megküzdésről, és korábban még nem jelentek meg nyomtatásban. A nagyszerű szerzők különböző irányokból és sokféle stílusban közelítik meg a témát, ám az utak végül talán összefutnak. 

A nevetést a szabadság legteljesebb megélésének, életolajozónak, az Olümposz isteneitől eltanult csodának tartjuk. Könyvünk írása közben amiatt aggódtunk, hogy ha a nevetést darabkáira szedjük, megvizsgálva eredetét, okát, formáját, lélektanát és társas jellemzőit, elfelejtünk tiszta szívből nevetni. De nem így történt. Jókedvünk, humorérzékünk továbbra is a régi, s Milan Kunderával valljuk: "Nevetni annyit jelent, mint mélységesen élni." Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? Az Isten ablakain kitekingetőknek, az életöröm kivételes birtokosainak, a nevetni vágyóknak: megerősítésül. A nevetni nem tudóknak, az élet súlyos terhei alatt görnyedezőknek pedig gyógyszerként írjuk fel – hiszen a megértett világ sokkal elviselhetőbb. Nyissák ki valahol a könyvet, olvassanak bele, majd nevessenek Szűcs Édua bölcs-bolondos rajzain. Közben pedig gondoljanak arra, mi mennyit nevettünk, amikor megpróbáltunk erősebbek lenni a nevetés erejénél, és okosabbak a humor bölcsességénél. Ha elmormolják: "ma még nem nevettem", talán eszükbe jut egy barát, társ vagy régi ismerős, akivel kedvük lesz majd együtt mosolyogni és kacagni a világ bolondságain, vagy éppen a mi történeteinken.

Nehéz időkben, amikor gyakran érezzük úgy, hogy a külső körülmények elsodornak, maguk alá temetnek minket, mindennél fontosabb, hogy arra irányítsuk a figyelmünket, ami rendelkezésünkre áll a megküzdéshez, ami a mi kezünkben van, amit megtehetünk magunkért. Így nyerhetjük vissza kezdeményezőkészségünket a kontrollvesztett pillanatokban - és így hozhatjuk ki a legtöbbet az ígéretes helyzetekből is. Ez a könyv belső erőforrásainkról szól. Olyan értékekről és lehetőségekről, amelyeket gyakran nem is tudatosítunk, vagy nem becsülünk meg eléggé. Ha azonban ezeket következetesen számba vesszük, talán magunk is rácsodálkozunk, mi mindennel rendelkezünk, ami segíthet nekünk, hogy eredményesen birkózzunk meg a nehézségekkel, és mennyi lehetséges lépés van még, amikor már azt hinnénk, hogy nincs mit tenni. A gyönyörű, gazdag tematikus gyűjteményes kötetben a Nyitott Akadémia korábbi kiadványaiból válogattunk össze olyan előadásokat, tanulmányokat, amelyek befelé kalauzolnak minket, hogy felfedezzük saját eszközeinket és távlatainkat. Mindazt, ami segíthet megváltoztatni, amitől szenvedünk, és elviselni, amit nem lehet megváltoztatni. Szerzők: Almási Kitti, Bagdy Emőke, Buda László, F. Várkonyi Zsuzsa, Kádár Annamária, Pál Ferenc, Popper Péter, Szondy Máté