Kulcslyuk Kiadó strana 11 z 15

A Magyarországon is nagy sikert aratott Játékos nevelés világhírű szerzője új könyvében a gyermekkori félelmek és szorongások kezeléséhez ad kreatív, gyakorlatias segítséget. Szülőként gyakran tehetetlennek érezhetjük magunkat a gyerekünk félelmével, szorongásával szemben, főleg, ha az számunkra érthetetlennek, indokolatlannak tűnik, vagy a megnyugtatására tett kísérletek mind kudarcot vallanak. Frusztrálódunk, aggódunk a gyerek miatt, és legfőképpen: segíteni szeretnénk. A jó hír az, hogy erre képesek is vagyunk – csak esetleg más módon, mint gondoltuk. Hiábavaló győzködés helyett érdemes a játékos nevelés gazdag eszköztárából válogatnunk. Az ebben a könyvben szereplő ötletek azoknál a gyerekeknél is alkalmazhatók, akik csak időnként szoktak aggódni, és azoknál is, akik krónikusan félnek vagy súlyosan szoronganak. A játékos gyereknevelést két és tizenkét éves kor között tudjuk a leginkább kamatoztatni, de a kötetben sok olyan technika szerepel, amelyeket akár a tizenöt évesek is élvezhetnek. Sőt, maguk a szülők is segítséget találnak saját szorongásaik kezeléséhez – amennyiben történetesen vannak ilyenek. ««« ”Ha sikerül belépned a játékba, a játék már sodor, mozgósítja a fantáziát, kiváltja a szenvedélyt. A szenvedély: öröm! Az öröm pedig - mindig újra - kioltja a szorongást. Oldja, feloldja a félelmet. Erre tanít meg ez a könyv.” Dr. Vekerdy Tamás ««« ”Dr. Cohen hatékony eszközöket ad a szülők kezébe a gyerekek félelmeinek, szorongásainak kezeléséhez, a belső biztonságérzet kialakításához. Az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam, szeretettel ajánlom!” Dr. Kádár Annamária

Önnel is előfordult már, hogy nem tudta átadni magát egy kellemes élménynek, mert gondolatban a múlt eseményein tépelődött, vagy a jövő miatt szorongott? Hogy képtelen volt egy adott feladatra koncentrálni, mert folyton más dolgok jutottak eszébe? Kutatások szerint az átlagember ébren töltött idejének 47%-ban gondolatai elkalandoznak attól, amit tesz. Ennek azonban ára van: amikor elménk csapong, lényegesen kevésbé érezzük magunkat elégedettnek, mint amikor jelen vagyunk a pillanatban. A tudatos jelenlét nem más, mint figyelmünk irányításának különleges módja az "itt és most"-ra. Bár a fogalommal sokszor találkozhatunk különböző vallási és spirituális témájú könyvekben is, elsajátítása nem kötődik semmilyen világnézethez. Célja az, hogy teljes valónkkal jelen legyünk a pillanatban. Az élmények éber, ítélkezés-mentes, nyitott megélésének ugyanis számtalan pozitív testi és lelki hatása van: enyhíti az átélt stressz intenzitását, megerősíti az immunvédelmet, elviselhetőbbé teszi a fájdalmat, csökkenti a depresszió és a szorongásos problémák kialakulásának veszélyét, és javítja figyelmi kapacitásunkat. Akik gyakrabban élik meg a tudatos jelenlétet, elégedettebbek az életükkel, magasabb az önbecsülésük, valamint sokkal elfogadóbbak önmagukkal és másokkal szemben. És ez csak néhány kiragadott példa a sok közül. Érdemes hát elsajátítani az éber figyelem "művészetét", melyet a könyvben tesztek és gyakorlatok is segítenek.

Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! - a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk. A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette. Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem. Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Diplomamunkájában és doktori disszertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádi&

A mesékben a hős számos nehéz próbatételen keresztül jut el a céljáig. Gyermekünknek felnövekedése során ugyancsak meg kell küzdenie a külső és belső sárkányokkal, vagyis a külvilág kihívásai mellett saját félelmeivel, szorongásaival, kishitűségével, ellentmondásos érzéseivel, indulataival, vágyaival is – de a próbák alatt érik, fejlődik, válik egyre gazdagabbá a személyisége. Az önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása nem azt jelenti, hogy „kipárnázzuk” a világot gyermekünk körül, és mindent megteszünk, hogy elkerülje a negatív érzelmeket, hanem hogy segítünk ezeknek a megértésében, megélésében és a nehéz helyzetekkel való sikeres megküzdésben. Szülőként, pedagógusként nem járhatjuk végig helyette az útját, de hamuban sült pogácsaként rengeteg erőforrást tehetünk a tarisznyájába. Szerzőtársammal, Kerekes Valériával egy olyan, a gyakorlatban jól használható könyvet szeretnénk az olvasóink – szülők, nagyszülők, pedagógusok – kezébe adni, amely megmutatja, hogy a saját és családtörténetünk megalkotása hogyan járul hozzá az önbecsülésünk növeléséhez, és hogy a rítusok, szokások kialakítása által miként lehet a külső-belső világunkban rendet teremteni. A kommunikációs és érzelmi tipológia, valamint a hozzá tartozó „használati útmutató” segít jobban megérteni gyermekünket, és rávilágít arra, hogy ugyanazt a küzdelmet többféleképpen is meg lehet vívni. Konkrét foglalkozásvázlatokat is összeállítottunk a népmesék érzelmi fókuszból kiinduló feldolgozásához és a Lilla és Tündérbogyó című kötetben megjelent érzelmi intelligencia fejlesztő mesék játékos megközelítéséhez. A közel kétszáz módszertani és játékötlet a szülő-gyermek és a szülő-pedagógus kapcsolat mélyítését is segíti. Kívánjuk, hogy ezek a mesék és játékok keljenek életre a családokban, óvodákban és iskolákban! A mesében a fiú addig nem indul szerencsét próbálni, amíg áldást nem kap a tervére. Hadd kedveskedjünk hát ezzel a régi erdélyi áldással minden szülőnek és pedagógusnak, aki a gyermek kísérőjéül szegődik ezen a kalandos, veszedelmekkel, kihívásokkal, ugyanakkor nagyon sok örömmel teli úton. „Legyen előtted mindig út, fújjon hátad mögül a szél, melegen süsse arcodat a nap, az eső puhán essen földjeidre, s míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.”

Ez a könyv, mely sok év oktatói és terápiás tapasztalatából született, napjaink legjellemzőbb, szexualitással - és tágabban véve: párkapcsolatokkal - összefüggő tévhiteit és problémáit mutatja be. Célom vele az, hogy terapeutaként a lehető legtöbb esetben feleslegessé váljak. A szexuális elakadások jelentős része ugyanis nem igényel komolyabb munkát a szakemberrel, viszonylag kevés információval oldható, orvosolható - így minimális erőfeszítéssel igen sokat tehetünk életminőségünk javulásáért. A tudás azért persze nem véd meg minden vihartól, de abban biztosan segít, hogy felkészüljünk rájuk, s kisebb veszteséggel vészelhessük át őket. A psziché szerepe a szexben, a szexualitás szerepe a lelki egészségben - erről szól ez a könyv, no meg arról, hogy miként tartható fenn (olykor biológiánkkal is dacolva) a varázslat.

Mi az, ami a szexben extrém? Mi alapján különböztethetjük meg a szerelmi légyottok izgalmát fokozó pajkos, de ártalmatlan játékokat a perverzióktól, amelyek már az egyén párkapcsolatát veszélyeztethetik, sőt, élete más területeire is romboló hatással lehetnek? A rengeteg kultúrtörténeti érdekességet felvonultató szexuálpszichológus szerző végtelenül szórakoztatóan kalauzolja az olvasót a bizarr gyönyörök útvesztőjében, egyszersmind bepillantást nyújt a különböző furcsaságok kialakulásának lélektani hátterébe és terápiás lehetőségeibe is. A szexuális erőszaktevők pszichológiai elemzéséből azt is megtudhatjuk, mire érdemes figyelnünk, vigyáznunk, hogy csökkentsük az áldozattá válás esélyét. Lebilincselő olvasmány!

Ez a könyv lelki útikalauz. Lámpása bevilágítja azokat a lelki tájakat, amelyeket alig, vagy nem is ismerünk. Úti célja az önismeret. Mindnyájan lelki egyensúlyra, sikerekre, békére, örömökre vágyunk, de nem tudjuk, hogyan érjük mindezt el. A könyv minden sora vezet, tanít, önmagunkról szól, lelkivilágunkról, a fejlődésünk rejtelmeiről, törvényeiről. Hogyan lehetünk minden nehézség és akadály ellenére győztesek az életküzdelemben? Miből meríthetünk életkedvet, életerőt és bátorságot a megküzdési erőfeszítésekhez? Konfliktusaink közepette vajon hogyan válhatunk győztessé akképp, hogy az ellenfelet is méltó küzdőpartnernek tekintjük, tiszteljük? A szellemi utazás végcélja annak megismerése, miként vállalhatunk felelősséget az ön- és társismereti tudás hatalmával annak az Univerzumnak a védelméért, amelynek lakói, haszonélvezői, fogyasztói vagyunk, noha – ha akarjuk – lelkierőink felismerésével és működtetésével építő, bel- és külvilágot megtartó erőkké is válhatunk.

"Az a baj, hogy nincs önbizalmam" - halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg. Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén sokan nem szeretjük magunkat, és félünk, hogy mások is kevésnek, elégtelennek, értéktelennek találnak minket. Éppen ezért védekező pozíciót veszünk fel, visszahúzódunk, nehogy még jobban megsérüljünk - vagy éppen minden erőnkkel bizonyítani próbáljuk, hogy igenis érünk valamit. Ám a bennünk lévő kétséget a külső sikerek csak átmenetileg enyhítik. Ráadásul saját magunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket hajlamosak vagyunk környezetünkre is kivetíteni, ezért rossz közérzetet és türelmetlenséget terjesztünk magunk körül. Tiszta szívből szeretni és becsülni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük, ha mások bántó, lekicsinylő mondatai belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden gyöngeségünkkel együtt is értékes és szeretetreméltó emberi lények vagyunk. Ebben igyekeznek segítséget nyújtani a kötet kiváló szerzői is.

A világhírű pszichológus-pedagógus szerző műve több országban valóságos mozgalmat indított el: szülőkét, akik nem hagyják, hogy korunk konzumkultúrája bedarálja őket, és egy élhetőbb, tartalmasabb, szebb gyermekkort kívánnak lányaiknak és fiaiknak biztosítani. Ez a könyv arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik. (Sőt: közvetlenül járulnak hozzá ahhoz, hogy napjainkban egyre több a különböző pszichológiai „címkével” ellátott – hiperaktív, figyelemzavaros, magatartászavaros – gyerek.) A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és az elkötelezettség. A lépéseket nem teendőjegyzéknek, hanem menünek kell tekinteni, melyből az olvasó választhatja ki a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat. A szerző nem „könnyen, gyorsan” típusú instant megoldásokat kínál, hanem egy szemléletmódot: a gyermekkor tiszteletét. Ettől azonban nemcsak gyermekünk fog megkönnyebbülni, de mi magunk is felszabadítónak találjuk majd az egyszerűsítéssel nyert bensőségesebb, melegebb családi légkört és szülői hitelességünk növekedését. „Kívánom, hogy minél több szülőhöz jussanak el a könyv mindennapi életben hasznosítható ötletei. Nem fognak csalódni – egy más minőségű családi életet jósolok mindenkinek, aki kipróbálja. Én már megtettem: azóta nagyokat lélegzem, a családommal együtt.” László Zsuzsa oktatásszociológus

Megismerkedünk, egymásba szeretünk, és eldöntjük, hogy megpróbáljuk együtt az életet. Úgy tűnik, teljesen tiszta lappal indulunk, hiszen ez egy új kapcsolat, úgy alakítjuk, ahogy csak szeretnénk. Ráadásul tele vagyunk lelkesedéssel, bizakodással, egymás iránti pozitív érzésekkel. Hamarosan mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy ez a kapcsolat is kezd úgy alakulni, mint az előzőek – sőt, működése gyanúsan hasonlít arra is, amit hajdan otthon, a saját származási családunkban láttunk. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy párkapcsolataink alapmintáját – vagyis azt, hogy miként kötődünk a társunkhoz, hogyan viszonyulunk hozzá, hogyan kommunikálunk vele – a gyermekkorunkból hozzuk magunkkal. Mi is és a társunk is egy-egy „alapcsomaggal” érkezünk a kapcsolatba, és viszonylag hamar kiderül, hogy mély bevésődések határozzák meg közös életünket. Gyakran meg sem tudjuk indokolni, hogy egy adott helyzetben miért érzünk és viselkedünk éppen úgy, ahogy, mert számos automatikus, spontán válaszunk nem más, mint régi sérüléseink visszhangjai. Az is lehet, hogy mindezzel már valamelyest tisztában vagyok, és kijelentjük: mi biztosan nem leszünk olyanok, mint a szüleink, nem úgy fogunk bánni egymással, mint ahogy ők tették. A tudatos elhatározás azonban önmagában kevés a tudattalan minták átírásához, és azzal, hogy megmondjuk, mit nem akarunk lemásolni, még nem tettünk egy lépést előre. Tovább az vezet, ha azt is megfogalmazzuk és kidolgozzuk, mit teszünk helyette. A minket nem segítő minták felülírása komoly, olykor hónapokig-évekig tartó lélektani munkát igényel – de lehetséges! A múltból megérkezhetünk a jelenbe, ahol végre nem a hosszú évekkel vagy évtizedekkel korábban történt események, hanem az adott helyzet, az aktuális pillanat határozza meg érzéseinket és viselkedésünket. A Nyitott Akadémia tematikus gyűjteményes kötetében korábbi előadások és vadonatúj, kifejezetten ebbe a könyvbe készült írások egyaránt helyet kaptak.

Szülő és gyermek találkozása – sorsdöntő találkozás, melynek lenyomatai egy életre ott maradnak a személyiségünkön. Vajon min múlik, hogy ez a kapcsolat szerencsésen alakul-e, vagy éppen szerencsétlenül? Hogy kiapadhatatlan erőforrást jelent-e számunkra, vagy ellenkezőleg, inkább mély fájdalmat és szinte lerakhatatlan terheket? Mi lehet az oka annak, hogy ebben a legalapvetőbb kapcsolatban gyakran hiába szeretnénk jól szeretni egymást, valahogy mégsem találjuk az utat a másikhoz? A kötet szerzői szellemi kalandozásuk során számos érdekes kérdésre kitérnek. Mi történik, ha a megszülető gyermek karaktere nem felel meg a szülő tudatos vagy tudattalan várakozásainak, reményeinek? Hogyan hatnak a kapcsolat és az életút alakulására a különböző kötődéstípusok és nevelési attitűdök, a határtartás sajátosságai? Miként alakul a nem várt, nem tervezett gyerekek sorsa? Hogyan jelennek meg a kapcsolatban a szülő saját gyermekkori tapasztalatai, traumái? Miféle sérüléseket okozhat az elmérgesedő, csúnya válás, a szülőtárs szidalmazása, a gyerekek tőle való elidegenítése? Milyen terheket jelent az úgynevezett szülősítés, amikor a gyermek felnőtt szerepbe kerül, ő hallgatja meg szülei problémáit, ő ad tanácsokat, ő hoz döntéseket, ő visel gondot anyjára vagy apjára? A Nyitott Akadémia sorozat egyik legkedveltebb, de már hosszú évek óta nem kapható kötete átszerkesztve és két további szerző vadonatúj írásaival kibővítve jelenik meg újra.

"Nincs olyan ember, aki élete során legalább egyszer - de inkább többször - ne kerülne lelkileg a padlóra. Valamennyiünket érnek veszteségek, vereségek, kudarcok, ám mivel ezekben többnyire csak a szenvedést látjuk, az értelmet nem, pánikszerűen menekülünk előlük. "Nincs idő a fájdalomra!" - halljuk a tévéreklámban is, a fájdalom azonban igenis időt és teret követel magának az életünkben. Van, amikor képtelenség kivédeni - az egyetlen lehetőségünk, hogy megküzdjünk vele, azután erőnket újra összegyűjtve feltápászkodjunk a földről. Erre azonban kultúránk nemigen tanított meg minket, és környezetünk sem sokat segít a biztatónak szánt, ám sokszor ostorcsapásként ható mondatokkal: „Szedd már össze magad!”, „Ha nem csinálsz semmit, mitől várod, hogy jobb legyen?” „Nem gondolod, hogy kissé túlreagálod a dolgot?” De mi segíthet annak, aki éppen mélységesen gyöngének, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak és szomorúnak érzi magát? Mi tesz képessé valakit arra, hogy súlyos csapások után is talpra álljon? Hogyan lehet a veszteséget nyereséggé, a vereséget győzelemmé alakítani? A modern pszichológia eszköztára és a hit, a spiritualitás útja egyaránt segítségünkre lehet a sikeres lelki megküzdésben; abban, hogy egy nehéz, fájdalmas életszakasz után újra - immár megerősödve - önmagunkra találjunk.

A szülő-gyermek kapcsolat életünk alapvető, meghatározó viszonya, néha mégis fényévnyi távolságra érezzük magunkat egymástól, és reménytelennek tűnik, hogy akár a legapróbb dolgokban is egyetértésre jussunk. Vajon miért nem beszélünk közös nyelvet azzal, akit annyira szeretünk, vagy legalábbis annyira szeretnénk szeretni? Jól tudjuk, hogy a gyermek felnövekedése során van – legalább – két olyan érzékeny időszak, amikor különösen sok ütközésre, konfliktusra számíthatunk. De mely esetek tartoznak a fejlődéssel együtt járó, természetes problémák körébe, és mi az, ami már aggodalomra adhat okot? Mikor érdemes a szülőnek türelmesnek, toleránsnak lennie, s mikor határozottan föllépnie? Hogyan értessük meg és fogadtassuk el gyermekünkkel azt, amiben nem vagyunk készek a kompromisszumra? Miként érjük el, hogy kamaszként is a bizalmába avasson bennünket? Rendbe hozhatjuk-e még – akár szülőként, akár „felnőtt gyermekként” – a kapcsolatot, ha már eldurvultak a konfliktusok, és tele vagyunk sebekkel? A nehéz, sok szülő számára napi problémát jelentő kérdésekre négy kiváló szakember igyekszik választ adni. A kötetben olvasható Ranschburg Jenő élete utolsó előadásának szerkesztett anyaga, amely a tőle megszokott emberséggel, humorral és eleganciával idézi emlékezetünkbe a nagy formátumú, szeretetre méltó tudós alakját.

Tudatos törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk. Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval… A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben. A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat. Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te? Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?"

Hányszor érzed úgy a lelked mélyén, hogy ELÉG? Hogy már nem bírod tovább, nem tudsz többet vállalni? Hogy egyszerűen nincs energiád és kedved semmihez? Hogy folyton fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni, mert amint leoltod a villanyt, elkezdenek száguldani a gondolataid? Hogy ha még valami történik vagy még valaki beszól, felrobbansz, mert már pattanásig feszülnek az idegeid? Hogy képtelen vagy koncentrálni, és mindent elfelejtesz? Hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a párkapcsolatod, a családod? Látszólag talán magabiztosan helytállsz a világban, csak belül érzed magad elcsigázottnak, üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek. Próbálsz úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de érzed, hogy valami nagyon nem oké. Akkor ez most mi: depresszió, krónikus fáradtság, pánik? Egyik sem. Ezek a kiégés tipikus tünetei. Azt mondod: semmi gond, majd meditálsz vagy elkezdesz sportolni. Kérlek, ne tedd, mert nem biztos, hogy használsz magadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy még csak úton vagy a kiégés felé vagy már nyakig ülsz benne, mert más-más módszerrel tudod megállítani a folyamatot vagy kilábalni belőle. Ebben a könyvben mindent megtalálsz, amit a magad és a körülötted élők kiégéséről tudnod kell. A segítségével beazonosíthatod, hogy te hol tartasz a tüneteid alapján, és megismerheted a Főnix Programot, melynek segítségével elkerülheted a kiégést vagy felépülhetsz belőle. A felkínált módszerek és lehetőségek közül szabadon válogathatod ki azokat, amelyek a te életedbe a legjobban beépíthetők. Mint ahogy azt is megtudhatod, hogy hozzátartozóként, kollégaként vagy vezetőként miként tudsz segíteni, ha valakin a kiégés jeleit tapasztalod. Dr. Füredi Júlia Szervezetpszichológus, vállalatikultúra-szakértő. Banki felsővezetői pozíciójából kiégése miatt állt fel. A saját érdekében is alaposan beleásta magát a témába, miután pedig önmagán segíteni tudott, úgy döntött, felhalmozott tapasztalatait és tudását mások számára is elérhetővé teszi. 

Talán már felfigyeltünk arra, hogy az életünkben vannak bizonyos kellemetlen, önsorsrontó ismétlődések. Egyes helyzetek – mintha csak benyomnának rajtunk egy piros gombot – automatikus folyamatot indítanak be: visszatérő gondolatokat ébresztenek bennünk, ezektől rossz érzéseink támadnak, melyek hatására mindig hasonlóan cselekszünk, pedig már sokszor megtapasztaltuk, hogy viselkedésünk nem a kívánt irányba vezet. Ilyenkor egy sémavezérelt működést élünk át. (Sokszor erre nem is leszünk tudatosan figyelmesek, csak újra meg újra megtörténik velünk.) Nagyon valószínű, hogy nekünk is vannak sémáink, mert szinte mindenkinek vannak. A sémák – vagyis az életünkben ismétlődő, nemkívánatos mintázatok – mindig gyermek- és serdülőkorban alakulnak ki, kisebb-nagyobb mértékben sérült, kielégítetlen alapszükségletek nyomán. Ezek a sérülések és hiányok meghatározzák azt, ahogyan önmagunkra és a világra tekintünk, bizonyos területeken átszínezik, eltorzítják a valóságérzékelésünket. Amíg azonban erre nem reflektálunk tudatosan, addig a saját sémavezérelt gondolataink és érzéseink kétségbevonhatatlan igazságnak tűnnek számunkra. Újra meg újra hasonló helyzetekben találjuk majd magunkat, amelyekkel ugyanúgy próbálunk megküzdeni, mint ahogy gyerek- vagy kamaszkorunkban tettük. Ami azonban akkor és ott hasznos megoldás lehetett, az itt és most már hátráltat, tévútra visz minket. A sématerápia segít végiggondolni, hogy mit miért teszünk, lerakni az olyan meggyőződéseket és automatizmusokat, amelyek már nem szolgálnak minket, megérezni, hogy aktuálisan mire van szükségünk, és kitalálni, hogy azt hogyan is tudnánk elérni. Ez a könyv a módszer elméletének bemutatása mellett segít beazonosítani saját sémáinkat, hogy aztán tudatosan elkezdhessünk függetlenedni a sémavezérelt működéstől. A cél az, hogy minél inkább megerősítsük egészséges felnőtt énünket, aki rálát arra, hogy mi történik benne, és képes változtatni.