Kulcslyuk Kiadó strana 9 z 18

Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött, és állampolgári jogai vannak? Hátha csak egy felnőtt méretű cipőben, jelmezben botladozó gyerek? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? Nem jobb-e valamit megőrizni és vállalni gyermeki és kamaszos világlátásunkból, érzelemvilágunkból? Az ifjúság és vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik önmagával ebben a könyvében a szerző.

„Már százszor megmondtam…” - hangzik el nap mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a „megoldással” akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél - már a kisgyerek is - pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást - éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről, igényeiről. A pszichológusi tapasztalat szerint minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakcióelemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával.

Hányszor érzed úgy a lelked mélyén, hogy ELÉG? Hogy már nem bírod tovább, nem tudsz többet vállalni? Hogy egyszerűen nincs energiád és kedved semmihez? Hogy folyton fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni, mert amint leoltod a villanyt, elkezdenek száguldani a gondolataid? Hogy ha még valami történik vagy még valaki beszól, felrobbansz, mert már pattanásig feszülnek az idegeid? Hogy képtelen vagy koncentrálni, és mindent elfelejtesz? Hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a párkapcsolatod, a családod? Látszólag talán magabiztosan helytállsz a világban, csak belül érzed magad elcsigázottnak, üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek. Próbálsz úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de érzed, hogy valami nagyon nem oké. Akkor ez most mi: depresszió, krónikus fáradtság, pánik? Egyik sem. Ezek a kiégés tipikus tünetei. Azt mondod: semmi gond, majd meditálsz vagy elkezdesz sportolni. Kérlek, ne tedd, mert nem biztos, hogy használsz magadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy még csak úton vagy a kiégés felé vagy már nyakig ülsz benne, mert más-más módszerrel tudod megállítani a folyamatot vagy kilábalni belőle. Ebben a könyvben mindent megtalálsz, amit a magad és a körülötted élők kiégéséről tudnod kell. A segítségével beazonosíthatod, hogy te hol tartasz a tüneteid alapján, és megismerheted a Főnix Programot, melynek segítségével elkerülheted a kiégést vagy felépülhetsz belőle. A felkínált módszerek és lehetőségek közül szabadon válogathatod ki azokat, amelyek a te életedbe a legjobban beépíthetők. Mint ahogy azt is megtudhatod, hogy hozzátartozóként, kollégaként vagy vezetőként miként tudsz segíteni, ha valakin a kiégés jeleit tapasztalod. Dr. Füredi Júlia Szervezetpszichológus, vállalatikultúra-szakértő. Banki felsővezetői pozíciójából kiégése miatt állt fel. A saját érdekében is alaposan beleásta magát a témába, miután pedig önmagán segíteni tudott, úgy döntött, felhalmozott tapasztalatait és tudását mások számára is elérhetővé teszi. 

Popper Péter e rövid, ám annál hasznosabb könyvben két ősi indiai gyakorlatsort mutat be: a reggel és az este jógáját, melyek rendszeres gyakorlása megteremti a nap belső rendjét és derűjét. Zaklatott korunkban a legtöbben rohanunk, mindig időzavarban vagyunk, kapkodva intézzük dolgainkat. Ez a korszak átka: elsodor minket, s ez ellen keveset tehetünk. Ám az már rajtunk múlik, hogy nyugodtan rohanunk-e, vagy idegesen, izgatottan. Tanuljunk meg nyugodtan, kevés feszültséggel rohanni – s ha ez sikerül, akkor az estét, az alvásunkat is békéssé tehetjük. A reggel és az este jógájának kiegészítéseként Popper Péter az úgynevezett öt alapgyakorlatot is bemutatja, melyek segítségével ellenőrizhetjük, hogy lelkileg rendben vagyunk-e, vagyis fel vagyunk-e készülve a gyakorlásra. A könyvhöz CD-melléklet és online elérhető hanganyag is tartozik, így ha szeretnénk, Popper Péter hangján hallgathatjuk meg, és az ő vezetésével végezhetjük el a gyakorlatokat.

Mit kezdünk az élet nehéz, emberpróbáló helyzeteivel? A kihívásokkal, a veszélyekkel, a krízisekkel, az igazságtalanságokkal, a veszteségekkel? Milyen erőforrások és eszközök állnak rendelkezésünkre a megküzdéshez, és min múlik, hogy azokat képesek vagyunk-e eredményesen használni? Van-e bennünk életbátorság, azaz kurázsi és kedv ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy valóban érdemes: a nehézségek elől sem megfutamodva, egyenes gerinccel, ugyanakkor derűre és örömre képesen? Ebben a gyűjteményes kötetben hét olyan előadás átdolgozott változatát adjuk közre, amelyek a Nyitott Akadémián hangzottak el életbátorságról, kitartásról, megküzdésről, és korábban még nem jelentek meg nyomtatásban. A nagyszerű szerzők különböző irányokból és sokféle stílusban közelítik meg a témát, ám az utak végül talán összefutnak. 

Popper Péter legendás előadásain egy gombostűt sem lehetett leejteni. Hatalmas műveltsége, karizmatikus előadásmódja, eredeti gondolkodása, fanyar, szarkasztikus humora felejthetetlenné tette ezeket az alkalmakat – nem csoda, hogy hosszú évtizedeken át zsúfolásig megtelt minden terem, ahol meg lehetett hallgatni a neves pszichológust. Ő pedig szívesen mesélt a lélek dolgairól, előadást még betegen is csak ritkán mondott le, mert amíg a színpadon vagy a katedrán ült, a fizikai kényelmetlenségekről és fájdalmakról is megfeledkezett. Amikor az ország különböző pontjain kisebb közösségek előtt beszélt, őt kísérő felesége, Kati olykor kézikamerával rögzítette előadásait, s ezek a felvételek a családi archívumba kerültek. 2020-ban, Popper Péter halálának 10. évfordulóján gyermekei úgy határoztak, hogy emléke előtti tisztelgés gyanánt e zárt körben rögzített és még sohasem publikált anyagokat nyomtatott formában közkinccsé teszik. A könyvben ezek mellett helyet kaptak olyan, a Nyitott Akadémián tartott előadások is, melyek terjedelmi okok miatt nem fértek bele a 2010-ben megjelent nagy sikerű Lélekrágcsálók című gyűjteményes kötetbe. A könyv lapjain megelevenedik valami a hajdani együttlétek hangulatából is, miközben Popper Péter az élet nagy témáiról – sorsról és végzetről, önismeretről, kapcsolatokról, érzésekről és értékekről – gondolkodik a maga összetéveszthetetlenül egyedi és izgalmas módján. Gyakran kételkedve, de örök kíváncsisággal és újra meg újra feltámadó reménnyel kutatja az élet rendjét és törvényét, olykor válaszokat, megoldásokat, máskor pedig csak némi gyógyírt és vigasztalást kínálva azoknak, akik vele tartanak ebben a szellemi kalandban.

Főzzünk abból, amink van - ne abból, amink lehetne, ha volna. Határtalan házikonyhánkban "minden helyettesíthető mindennel", aszerint, hogy mi akad az almárium vagy a sarki kisközért polcain. Ha az ember egyszerre akar ott lenni mindenütt, esélyes, hogy igazából sehol sem lesz jelen igazán - márpedig bármily édes a vándor élet, a megérkezettség érzéséhez semmi sem fogható. Amikor évtizedes világjárás után szerelmemmel, Nimivel rátaláltunk egy eldugott kis tengerparti falura Görögországban, ahol több macsek él, mint ember, ahol a vulkán lankáin végeláthatatlan olajfa földek zöldellenek, és ahol friss oregánó és aromás bor illata keveredik a levegőben, tudtuk: itthon vagyunk. A lassú élet gyorsan magával ragadott minket, és felfedeztük: helyi termesztésű idényzöldségekkel is alkothatunk olyan ételeket, melyeket emlékezetes utazásaink ihlettek. Több száz fős éttermi pop-up események helyett pedig várhatunk vendégeket idehaza. A trendi kajapiacokat saját kis veteményeskertre cseréltük, sztárséfek és instafoodie influencerek mellett pedig helyi tavernák virtuóz szakácsaival és kistermelőkkel kollaborálunk. Bár a mozgásterünk - saját magunk, befogadott cicáink és a Föld bolygó ökoszisztémájának nagy örömére - összetöpörödött, mint egy napon szárított paradicsom, az igazság az, hogy sosem éreztük még ilyen határtalannak az életünket... és az ételeinket! Első közös szakácskönyvünkben olyan receptúrákat gyűjtöttünk össze, melyek az ízek szárnyain repítenek minket messzire - akkor is, ha legfeljebb Methana félsziget határáig battyogunk alapanyagokért. Világutazásra hívunk saját kezűleg eszkábált konyhaasztalunk körül, hogy együtt tapasztalhassuk meg: a házikonyha is lehet kozmopolita, és a családi receptek inspirálta hagyományos fogások is hívhatnak hedonista kulináris kalandra, ha kreatívan és jókedvűen kísérletezünk együtt a kiskonyhánkban.

Talán már többször feltettük magunknak a kérdést: mi lehet az oka annak, hogy életünk során újra meg újra visszaköszönnek ugyanazok a kapcsolati nehézségek? A válasz az, hogy a gyermekként kialakított kötődési mintáink alapvetően meghatározzák választásainkat és viselkedésünket. Hatással lesznek az összes fontos emberi kapcsolatunkra (a párkapcsolatainkra éppúgy, mint a szülőségünkre, a barátságainkra, az iskolai és munkakapcsolatainkra), és megalapozzák az önmagunkhoz való viszonyt is. Valójában olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amelyekben hasonlóan érezhetjük magunkat, mint gyermekkorunkban. Ez még akkor is így van, ha nem őrzünk magunkban pozitív képet a gyermekéveinkről, sőt, akár kifejezetten fájdalmas élményeket hordozunk. Úgy fogunk szeretni, ahogy minket is szerettek. Úgy fogjuk becsülni önmagunkat, amennyire mások számára értékesek voltunk. Bármilyen tapasztalatot is szereztünk hajdan, az ahhoz hasonlóban fogjuk otthon érezni magunkat, tudatosan vagy tudattalanul olyanná formáljuk emberi kapcsolatainkat. Persze egy-egy csalódás után gyakran hisszük, hogy levontuk a megfelelő tanulságokat. Sorra vesszük, hogy mire kell figyelnünk legközelebb, és milyen típusú embert fogunk nagy ívben elkerülni. Talán még odáig is eljutunk, hogy megfogalmazzuk azokat az igényeinket, amelyekből ezután már nem engedünk. Aztán mégis kezdődik minden elölről... Az ismétlődést azért nem könnyű elkerülni, mert nagyon nehéz észrevenni a mélyebb, lényegi hasonlóságokat az eredeti kötődési mintáinkkal. Ezt sokszor érezhetjük tehernek. Azonban épp ezek az ismétlődések mutatják meg nekünk kötődésünk nehezen felismerhető, tudattalanul újrajátszott elemeit. Ha megtanulunk olvasni belőlük, akkor a legnagyobb segítségünkre lesznek abban, hogy kötődési mintáink - s velük együtt kapcsolataink - pozitív irányban változzanak. Egyéni kötődéstörténetünk megismeréséhez nyújt útmutatást ez a könyv, miközben új szempontok alapján vehetjük szemügyre múltbeli és jelenlegi kapcsolatainkat.

Annyi mindenből vizsgáznunk kell az életünk során, jogosítvánnyal igazolni hozzáértésünket. Sajátos, hogy épp a családi életből, a gyermeki személyiség fejlődésének törvényeiből nincs más vizsga, mint a spontán tudáson alapuló gyakorlat beválása, a végeredmény. Ez pedig gyakran mutatkozik elégtelennek. Miért hagyjuk magunkat tudatlanságban vagy téves nevelési vélekedések fogságában? Tanuljunk szülőnek lenni, családot éltetni és boldog gyermeket nevelni! Bízzuk magunkat rá arra a tudásra, amely bizonyítékokon alapul, nem ideákon, hiedelmeken, vélekedéseken. Az egész életen át tartó tanulás jegyében is érdemes, sőt szükséges megismerkednünk azzal a szociális fészekkel, amely az egyre bonyolultabbá váló világban biztos bázis, támpont, szeretetforrás, az elfogadás, kötődés és odatartozás otthona. Csak lehetőségeket hozunk magunkkal, az életre hívó, kibontakoztató hatásokat, a megerősítést és a "hamuban sült pogácsát", mint útravaló lelki táplálékot az emberformálás műhelyében kapjuk meg. Ennek a könyvnek az a missziója, hogy a családi szocializáció legfontosabb tudnivalóit tárja fel. Mikor, hogyan és mit tegyünk az egészséges fejlődés elősegítése, az "elég jó szülővé" válás érdekében? Erről szól ez a könyv, amelyet minden jelenbeli, jövendő vagy a nevelési eredményeire visszatekintő szülő szíves figyelmébe ajánl: a szerző.

A neves pszichológus könyve a kezdetektől az iskoláskor végéig kíséri el a gyereket - és vele együtt a szülőt - azon az érdekes, izgalmas, olykor fárasztó, mégis nagyon szép felfedezőúton, amelynek során a kicsiből nagy lesz. Segít felismerni a buktatókat, és megmutatja, mit tehetünk azért, hogy gyermekünk érzelmileg és szellemileg is kiegyensúlyozottan fejlődhessen. Foglalkozik az iskolai gondokkal, az együtt tanulástól a büntetés és jutalmazás dilemmájáig - és persze azzal is, hogy mit tehet a szülő, hogy gyereke tehetségét felismerje, és kibontakozni segítse. Tanácsai - ahogy hosszú évtizedeken át mindig - ma is szilárd kapaszkodót jelentenek, amikor a gyermeknevelés során valamilyen kérdéssel vagy nehézséggel találjuk szembe magunkat.

Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is - rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha elrejtőzünk a szerepeink mögé. De éljük-e így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be? Miért nem tesszük fel néha a kérdést: És akkor mi van?! Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte.

Tudatos törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk. Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy... Illik úgy viselkednem, mintha... Nem láthatják meg rajtam, hogy... Mit szólnának, ha tudnák... Ha érvényesülni akarok, akkor... Jobb a békesség, szóval... A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben. A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat. Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te? Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?

A változással a legtöbben ellentmondásos viszonyt ápolunk. Gyakran kívánjuk, vágyunk rá, reménykedünk benne – ugyanakkor tartunk is tőle, és sokszor mégis visszatérünk azokhoz a szokásainkhoz, viselkedéseinkhez és választásainkhoz, amelyektől meg akartunk szabadulni. Változni ugyanis: nehéz. Ha éppen kimerültek vagy feszültek vagyunk, könnyen elgyengülünk az elhatározásunkban, mert agyunknak éppen a viselkedés kontrollálásáért felelős területe a legérzékenyebb a fáradtságra és a stresszre. Mint ahogy a gyermekkori tapasztalataink nyomán létrejött úgy nevezett maladaptív sémák is újra meg újra visszaterelnek ugyanazokhoz a rossz megoldásokhoz. Ilyenkor csalódottan nyugtázzuk, hogy ismét nem sikerült, és néhány kudarc után esetleg már nem is bízunk benne, hogy valaha sikerülhet. Pedig változni: lehetséges. Ha nem hinnék benne, hogy így van, és nem tapasztaltam volna meg már sokszor a gyakorlatban is, képtelen lennék pszichológusként dolgozni. Meg lehet változtatni nemkívánatos szokásainkat, kapcsolati mintázatainkat, sőt, bizonyos mértékben a személyiségünket is. Természetesen a változás különböző szintjeit más és más módszerekkel lehet elérni, de valamennyi esetben komoly segítségünkre lehet a tudatos jelenlét gyakorlása. Ha tehát úgy érezzük, hogy változtatni szeretnénk életünk valamelyik területén, érdemes reálisan végiggondolni a lehetőségeinket, működőképes cselekvési tervet készítenünk – és aztán belevágnunk. Ebben szeretnék segíteni ezzel a könyvvel.

Ez a vademecum ("gyere velem") a kíváncsiak és vállalkozó kedvűek számára született. Azoknak, akik szeretnék megismerni saját lelki működésük titokzatos világát. De nem öncélúan! Szeretnének e tudás által olyan lehetőségekhez és készségekhez jutni, melyekkel elősegíthetik testi-lelki egészségük megőrzését, jó közérzetük, fizikai fittségük, lelki egyensúlyuk fenntartását. Azokhoz is szól ez a könyv, akik hajszoltak, fáradtak, kimerültek, szomorúak, kisebb-nagyobb "ideges tünetekkel" bajlódnak, esetleg valamilyen testi működészavar már előállt náluk. Mi történik velünk életünk stresszeiben? Mi zajlik ilyenkor testi-lelki működéseinkben? Milyen hasznos megküzdési lehetőségeink vannak, és melyek a veszélyes kiútkeresések? Mi tesz bennünket erőssé, szívóssá, küzdőképessé? Mi tart egészségben? A válaszokat praktikus gyakorlati útmutatóval együtt kaphatjuk meg ebben a könyvben. Aki szereti jól érezni magát a bőrében, szeret örülni az életnek, az tartson velünk: kacagjunk, kocogjunk, lazítsunk!

A pszichológust rendelőjében, már munkaideje végeztével egy fiatal hölgy keresi fel. Nem akar semmit. Csak beszélgetni szeretne. Kérdéseket tesz fel. A kérdések – amelyek az élet értelmére és céljára, az ember és a világ eredetére vonatkoznak, valamint arra, hogy mi lesz a halál után – megválaszolhatatlanok. Csak körüljárni lehetne őket, de nem most, munkaidő után. Az ifjú hölgy sörözni hívja a pszichológust, amit az – szerepzavarra hivatkozva – elhárít, de a beszélgetésre új időpontot ad. Főszereplőnk – a különös látogató – a megbeszélt időpontban barátját és barátnőjét is magával hozza. Négyesben beszélgetnek… Vekerdy Tamás könyve a tőle megszokott közvetlen és közérthető stílusban szól az élet fontos kérdéseiről, és kísérel meg irányjelzőket, fogódzókat adni a kamaszkorban és azon túllévő fiataloknak (és már nem egészen fiataloknak) egyaránt.

MILYEN IS a kamasz? Hazudik? Lusta? Szemtelen? Szerelmes? Magányos? Vagy éppen: kibírhatatlan? Mit kezdjen magával és a felnőttek mit kezdjenek vele? És MIÉRT OLYAN, amilyen? Meddig marad ez így? Miben más, mint a többiek? Miért és miben TÖBB netán a kamasz, mint a nála kisebbek vagy nagyobbak? És miért és miben kevesebb? Efféle kérdésekre keres választ ez a könyvecske, melyet jó felerészben kamaszok írtak…