Kulcslyuk Kiadó strana 8 z 18

A szeretetkert párkapcsolatotok szimbolikus kertje, melynek minden része a kapcsolat egy-egy fontos területét jelképezi. Lépjünk be ide együtt, és vegyük szemügyre, hogy mely területek vannak jó állapotban, s vajon hol vannak a gyenge pontok, az árnyékos, elhanyagolt zugok, amelyek veszélyt jelenthetnek a jövőre nézve. Ahhoz, hogy ez a kert igazán széppé váljon, és az is maradjon, tudnotok kell, hogy miként gondozzátok erősségeiteket, és hogyan gyomláljátok ki, alakítsátok át mindazt, ami most még nem olyan, mint amilyennek szeretnétek. Milyen ebben a kertben az ösvény, vagyis milyen köztetek a kommunikáció? Romboló vagy építő módon fordultok-e egymás felé, s mindenről tudtok-e beszélni? Milyen a kertben magasodó fa, vagyis az énképetek - hogyan látjátok, kivé váltatok ebben a kapcsolatban? Pompázatosak, illatozóak-e a virágaitok, érzik-e a gondoskodó odafordulást - azaz megfelelő szeretetnyelven szólítjátok-e meg egymást? Milyen a sziklakertetek, az egyik legveszélyesebb terület, ahol fájdalmasan meg lehet sérülni? Vagyis miből erednek köztetek konfliktusok, és hogyan kezelitek azokat? Milyen a tó vize, azaz milyen tükröt tartotok egymásnak, milyen nőnek, férfinek, embernek mutatjátok a másikat? Milyen a rét, ahol szabadon burjánzik a természet, azaz mennyire lehettek kreatívak, inspiráltak, önfeledtek, szabadok ebben a kapcsolatban? Milyen a forrás, azaz milyen köztetek a szexualitás? Milyen a hűs, rátok boruló lugas, ahol csak ketten vagytok, vagyis hogyan és milyen gyakran élitek meg az intimitást? Végül pedig milyen az égbolt a kertetek felett, milyen az időjárás, vagyis mit gondoltok arról, hogy hosszú távon mi vár rátok, milyen egymással a jövőképetek? Ebben a szimbolikus kertben minden mindennel összefügg, minden rész hatással van a másikra, s a nagy egészre, az egyes részek azonban külön is átalakíthatók, fejleszthetők. Ehhez írtam Nektek ezt a könyvet, amely a tudatosság növelésében lesz segítségetekre, hogy a gyenge pontok ne áshassák alá a kapcsolatotokat, és a megfelelően gondozott kertetek teljes szépségében pompázhasson.

Mindannyiunknak van családi története. Általában tudjuk is a főszereplők nevét legalább a dédszülőkig visszamenőleg, de csak kevesen látjuk összefüggéseiben, hol és hogyan jelenik meg az ősök sorsa a mi mindennapi döntéseinkben. Milyen mintákat kaptunk örökül, és mi mit adunk tovább? Amikor vesszük a bátorságot, hogy beleássuk magunkat saját családunk történetébe, könnyen járatlan utakon találhatjuk magunkat. A tankönyvekben leírt történelem és a nagyszüleink sokszor elismételt ifjúkori kalandja ugyanis általában köszönőviszonyban sincs egymással. Azt pedig csak nehezen ismerjük fel, miként hat a mi 21. századi életünkre a velünk és bennünk élő múlt. Tóth Erzsébet Fanni pszichológus, traumakutató és Vibók Ildi író közös könyve épp ezt a fontos láncszemet illeszti a folyamatba - egy gyerek perspektívájából meséli el egy csehszlovákiai magyar család történetét a huszadik század legviharosabb éveiben. S ennél többet is tesz: kérdéssorokkal és játékos feladatokkal segíti, hogy mélyebben megismerhessük saját családunk történetét, szókészletet és eszközöket adva ahhoz, hogy hozzáfoghassunk a mélyen gyökerező titkok, elvárások, kudarcok, előítéletek, megbánások és újrakezdések feltérképezéséhez. Ahogy a könyvben a nagymama meséje kalanddá simítja a megpróbáltatásokat, a szakember kérdéssorán végighaladva úgy szelídíthetjük meg mi is az évtizedek óta családi titokként velünk élő démonainkat. A (legalább kiskamaszkorú) gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló kötet tudományos kutatáson alapuló, sokoldalú önfejlesztésre alkalmas - és nem titkolt célja az is, hogy a generációkat a bennük élő történelmi múlt alapján hozza közelebb egymáshoz. Ezért a legjobb, ha az egyes fejezeteket követő kérdésekről a család közösen beszélget. Mert ha beszÉLÜNK, megválthatjuk magunkat: még a nehéz, traumatikus történetek is kevésbé fájnak majd. Így ráadásul nemcsak a közös múltról, de egymásról is sokkal többet tudhatunk meg, mint gondolnánk.

E rendhagyó és különleges határidőnapló nemcsak arra szolgál, hogy feljegyezd a fontos időpontokat és teendőket, hanem egy teljes évig útitársként mutatja az utat önmagadhoz. Tizenkét kulcsfontosságú témakör mentén, közérthető pszichológiai magyarázatokkal, valamint kreatív és elgondolkodtató gyakorlatokkal mélyíti el az önismereted. Nem siettet, meghagyja számodra a teret és az időt, hogy akkor vágj bele az utazásba, és olyan ütemben haladj, ahogy az számodra kényelmes – már csak azért is, mert öröknaptárról van szó. Persze ahogy egy jó szakember, úgy ez a könyv sem ad gyors és kész megoldásokat, ugyanakkor minden szükséges eszközzel felvértez ahhoz, hogy az önismereti kaland során izgalmas felismerésekkel és hasznos tudással gazdagodhass. A kérdés már csak az: elindulsz-e az önmagad felé vezető úton?

A 2001-ben készült interjúkötet - amely hosszú évek után kerülhet ismét az olvasók kezébe - igazi csemege a 2019-ben elhunyt legendás pszichológus élete és munkássága iránt érdeklődőknek. Vekerdy Tamás az ő utánozhatatlan stílusában vall önmagáról, nagy találkozásairól, élete fordulópontjairól, pályája nehéz és örömteli pillanatairól. Feltárja családja furcsaságait, kettős származását, élete bonyodalmait, történelemhez, hagyományhoz való viszonyát. Mesél felemelő és gyötrelmes iskolai élményeiről, a sokat bírált és a szerinte gyerekgyilkos magyar állami iskoláról és a Waldorf-iskola mindennapjairól. Megtudhatjuk, mit jelentett számára a művészet (ezen belül is a színház, amelyet különösen szeretett és értett), a hit, a transzcendencia, és hogy milyennek látta az elmúlt évszázad magyar világát. A Jámbor Judittal folytatott beszélgetés olyan élethűen adja vissza Vekerdy személyiségét (eredeti gondolkodását, mélységes emberségét, hatalmas műveltségét és nagyszerű humorát), hogy olvasás közben szinte hallhatjuk a hangját, és képzeletben ott ülhetünk kettejük között, élvezve a szórakoztató, pompás társaságot.

Néha olyan zavarosak a dolgok... Ki érti, mi zajlik odabent, a lelkünkben? Amikor félünk a másnapi dolgozattól, vagy örülünk, mert bevettek a focicsapatba; amikor mérgesek vagyunk, mert összevesztünk a legjobb barátunkkal, és büszkék vagyunk, mert sikerült megtanulni biciklizni; amikor vágyunk egy kiskutyára, és hiányzik a távol élő nagyink: mit lehet ilyenkor tenni? Mitévők legyünk, ha félünk? És ha szerelmesek leszünk? Mit kezdjünk a haragunkkal? És a rémálmainkkal? Miért álmodunk egyáltalán? Érezted már úgy, hogy olyan jó volna kigombolyítani a sok érzést és gondolatot, ami benned van? Ebben lesz segítségedre ez a könyv, amelyben megismerkedhetsz a lélekmanókkal, a Gondolatsárkányokkal, az Akarnokkal, a Sehallselát Behemóttal és még néhány titokzatos lénnyel, akik segítenek rendet tenni ebben a sokféleségben. "Ahhoz, hogy gyermekünk sikeresen boldoguljon az életben, alapvető fontosságú, hogy képes legyen jól tájékozódni az érzelmek világában. Ez a könyv belső jelzőrendszerünk megismerésére hív, segíti az érzelmi tapasztalatok megértését, és kiváló lehetőséget teremt arra, hogy szülő és gyermek között bensőséges beszélgetések alakuljanak ki az érzelmekről." Dr. Kádár Annamária, pszichológus, egyetemi oktató, a Mesepszichológia könyvek szerzője

A trauma az élet velejárója, de nem kell életfogytiglani ítéletnek lennie - állítja dr. Peter A. Levine, a világ egyik vezető traumaszakértője. Levine több évtizedre visszatekintő kutatásainak és klinikai munkájának eredményeként alkotta meg az úttörő Somatic Experiencing programot, amely lehetővé teszi mind a poszttraumás stressz-szindróma, mind pedig az érzelmi és kora gyermekkori traumák sebeinek természetes gyógyítását. A program, mely test saját öngyógyító folyamatait mobilizálja egyszerű és hatékony eszközökkel, azon a felismerésen alapszik, hogy a vadon élő állatok, bár gyakran vannak életveszélyben, ritkán traumatizálódnak. Ez azért van így, mert a túlélés érdekében mozgósított hatalmas mennyiségű energia levezetésére olyan ösztönös, veleszületett mechanizmusokat használnak, melyek lehetővé teszik, hogy gyorsan visszatérjenek egyensúlyi állapotukba. Az emberek is hasonló szabályozási mechanizmusokkal rendelkeznek, ám az agy racionális része gyakran felülírja az ösztönök működését, és meggátolja a túlélési energia teljes kiürülését. A feloldatlan, visszamaradt energia pedig szorongást, depressziót, különböző pszichoszomatikus problémákat és viselkedészavarokat okozhat. A feldolgozatlan trauma megváltoztathatja a szokásainkat és a világról alkotott nézeteinket, függőségekhez és katasztrofálisan rossz döntésekhez vezethet, károkat okozhat emberi kapcsolatainkban, önpusztító életmódra késztethet. A Somatic Experiencing programban testi és mentális úton, dr. Levine által összeállított gyakorlatok segítségével dolgozhatunk traumáink gyógyításán anélkül, hogy beszélnünk kellene fájdalmas élményeinkről, amit gyakran egyébként is lehetetlennek érzünk. Ez a kötet és a hozzá tartozó, online elérhető hanganyagok (melyeken a Jászai Mari-díjas színművész, Dunai Tamás tolmácsolja dr. Levine szavait és a gyakorlatokat) "A trauma gyógyítása 12 lépésben" című programon vezetnek végig. Ennek rendszeres gyakorlásával Ön a következő hetekben-hónapokban fokozatos gyógyulást fog tapasztalni, a teste és az elméje megszabadul a trauma hosszú távú tüneteitől.

Az olvasó a nagy sikerű Mit kezdjünk a...? sorozat harmadik kötetét tartja a kezében. A közkedvelt gyermekpszichológus-pedagógus szerzőpáros az akaratosság és a szorongás témája után ezúttal a gyermeki agresszió kezeléséhez nyújt értékes segítséget. A témaválasztás aktualitásához sajnos kétség sem férhet, hiszen a feszültség, a frusztráció, a konfliktusok, az erőszakos viselkedés a kutatások szerint növekvő mértékben vannak jelen gyermekeink életében, és megfelelő beavatkozás hiányában tartós károkat okozhatnak. Szülőként szeretnénk tudni, hogy mi terheli meg a gyerekünket, mi vált ki belőle agresszív viselkedést, és miként tudnánk arra jól, a gyerek és a környezete érdekeit is figyelembe véve reagálni. Deliága Éva sokéves pszichológusi praxisa tapasztalatai alapján, életkori csoportokra lebontva foglalja össze a gyermeki agresszió lehetséges kiváltó okait. Segít, hogy meg tudjuk különböztetni az életkori sajátosságokat az aggasztó jelenségektől. Nagy hangsúlyt helyez a megelőzésre, hogy a szülő olyan környezetet alakíthasson ki gyermeke számára, amelyben kevésbé gyűlnek fel benne indulatok, és ha mégis, azokat konstruktív módon tudja kezelni. Ezenfelül konkrét eszközöket, módszereket kapunk a problémás helyzetek megfelelő rendezéséhez. A könyv második felében pedig visszatérnek a bájos, esendő és szeretetre méltó zokniállatkák, a figurancsok. Lovász Hajnalka kalandos állattörténeteinek segítségével a gyerekeknek szánt erőszakmentes problémamegoldó módszerek szinte észrevétlenül válnak elsajátíthatóvá.

Eric Berne, a világhírű pszichológus figyelt fel arra, hogy a legtöbb ember életében sorozatosan ismétlődnek bizonyos kudarcos események, amelyek olyan szabályszerűen zajlanak le, mintha csak egy sportág vagy társasjáték előírásait követnék. Ezért nevezte el ezeket játszmáknak. Hamarosan azt is észrevette, hogy az „áldozat” érdekes módon maga is aktívan dolgozik a kudarcos folyamat továbbgörgetésén – egészen a zárójelenetig. Életünket tehát gyakran egyáltalán nem a józan ész vezérli, hanem valami mögöttes program, amely gyakran csak fájdalmat, veszteséget és kudarcot gyűjt be számunkra. Némi figyelemmel azonban tetten lehet érni a mintázatokat, és meg lehet érteni, hogy azok hogyan és miért alakulhattak ki. Ha pedig megértettük saját működésünket, akkor változtatni is tudunk. Önmagunkon és a kapcsolatainkon is, ugyanis a játszma csak akkor folytatható, ha mindkét partner vállalja a rá kiosztott szerepet. Ha az egyikük nem vállalja: a játszma véget ér. A Nyitott Akadémia-sorozat e kötetében négy neves hazai pszichológus igyekszik megfejteni, miért ragaszkodik belső rendezőnk egy-egy adott dramaturgiához, és milyen módszerek segítségével javíthatunk a számunkra fontos, ám nem elég jól működő emberi kapcsolatainkon.

Hányszor érzed úgy a lelked mélyén, hogy ELÉG? Hogy már nem bírod tovább, nem tudsz többet vállalni? Hogy egyszerűen nincs energiád és kedved semmihez? Hogy folyton fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni, mert amint leoltod a villanyt, elkezdenek száguldani a gondolataid? Hogy ha még valami történik vagy még valaki beszól, felrobbansz, mert már pattanásig feszülnek az idegeid? Hogy képtelen vagy koncentrálni, és mindent elfelejtesz? Hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a párkapcsolatod, a családod? Látszólag talán magabiztosan helytállsz a világban, csak belül érzed magad elcsigázottnak, üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek. Próbálsz úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de érzed, hogy valami nagyon nem oké. Akkor ez most mi: depresszió, krónikus fáradtság, pánik? Egyik sem. Ezek a kiégés tipikus tünetei. Azt mondod: semmi gond, majd meditálsz vagy elkezdesz sportolni. Kérlek, ne tedd, mert nem biztos, hogy használsz magadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy még csak úton vagy a kiégés felé vagy már nyakig ülsz benne, mert más-más módszerrel tudod megállítani a folyamatot vagy kilábalni belőle. Ebben a könyvben mindent megtalálsz, amit a magad és a körülötted élők kiégéséről tudnod kell. A segítségével beazonosíthatod, hogy te hol tartasz a tüneteid alapján, és megismerheted a Főnix Programot, melynek segítségével elkerülheted a kiégést vagy felépülhetsz belőle. A felkínált módszerek és lehetőségek közül szabadon válogathatod ki azokat, amelyek a te életedbe a legjobban beépíthetők. Mint ahogy azt is megtudhatod, hogy hozzátartozóként, kollégaként vagy vezetőként miként tudsz segíteni, ha valakin a kiégés jeleit tapasztalod. Dr. Füredi Júlia Szervezetpszichológus, vállalatikultúra-szakértő. Banki felsővezetői pozíciójából kiégése miatt állt fel. A saját érdekében is alaposan beleásta magát a témába, miután pedig önmagán segíteni tudott, úgy döntött, felhalmozott tapasztalatait és tudását mások számára is elérhetővé teszi.

Ha olvasunk - vagy ha írunk -, összekapcsolódunk a saját belső világunkkal is. Legyen szó a kedvenc regényünkről, az épp aktuális olvasmányunkról, a saját naplónkról, az első vagy a sokadik verseskötetünkről - a háttérben számos lelki program fut. Az irodalompszichológia és az irodalomterápia ezt a kapcsolódást kutatja és használja annak érdekében, hogy a szövegek és történetek által közelebb jussunk saját tapasztalataink, gondolataink, érzelmeink megértéséhez. De hogyan segítheti egymást szépirodalom és pszichológia? Miért szeretünk egyáltalán olvasni? Hogyan válhat olvasmányunk jó kísérőnkké egy nehéz helyzetben vagy életszakaszban? Mit árulhatnak el rólunk a meghatározó olvasmányélményeink? Mindez pedig hogyan és miért kap helyet egy rendelőben? Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta imponáló szakmaisággal, mégis érthető és élvezetes formában megírt első művében többek között ezekre is keresi a választ - miközben betekintést enged a szövegek alkalmazásának és működésének izgalmas világába.

Hogyan gyógyítsuk be azokat az érzelmi sebeket, amelyeket szüleink ejtettek rajtunk felnövekedésünk során, és még felnőttként is fájnak? Például, ha fizikailag ugyan jelen voltak, de érzelmileg elérhetetlenek maradtak. Ha úgy éreztük, bárhogy iparkodunk, nem tudjuk felkelteni az érdeklődésüket, és elnyerni az elismerésüket. Ha elutasítottak vagy bántottak minket. Ha kiszámíthatatlanságuktól, hirtelen hangulatváltozásaiktól, indulatkitöréseiktől kellett félnünk. Ha cserbenhagytak, amikor szükségünk lett volna rájuk. Ha nem értették meg az érzéseinket, sőt, esetleg gúnyolódtak rajtunk. Ha megakadályozták, hogy saját érdeklődésünket, vágyainkat követhessük. Ha beskatulyáztak, és ítélkeztek felettünk. Ha nem tudtak nekünk bensőséges kapcsolatot nyújtani, és érzelmileg magányosan, szorongva, önmagunkat jelentéktelennek, értéktelennek érezve kellett felnőnünk. Gyermekkori élményeinket természetesen nem lehet meg nem történtté tenni, ám fontos, hogy felnőttként, amennyire lehetséges, begyógyítsuk a szülősebeket, és megtanuljunk más szemmel nézni úgy önmagunkra, mint anyánkra és apánkra. Ehhez az szükséges, hogy megértsük szüleink tetteinek, érzelmi működésének mozgatórugóit, meggyászoljuk mindazt, amit nem kaphattunk meg tőlük, és autonómiánk védelmében felállítsuk a szükséges határokat. Megtanuljunk bízni magunkban, ezáltal pedig ellenállni szüleink és más érzelmileg éretlen emberek bántásainak és irányítási kísérleteinek. Gyógyulásunk célja az, hogy önmagunkkal harmonikusabb, meghittebb viszonyba kerüljünk, ezáltal pedig másokkal is kielégítőbb kapcsolatokat tudjunk ápolni. A lehetőségekhez képest szüleinkkel való viszonyunkból is kihozhatjuk a legtöbbet, méghozzá úgy, hogy közben végre ne kelljen feladnunk önmagunkat, és hiú ábrándokat se kergessünk. Tisztelhetjük őket, de nem engedhetjük meg, hogy ők irányítsák és korlátozzák az egész életünket. Mostantól saját kezünkbe vehetjük a fejlődésünket, amihez értékes segítséget nyújt a világhírű pszichológus szerző új könyve.

Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz? A könyv címe gyakorlati útmutatást ígér, mégsem pusztán a gyakorlati megvalósításról szól. Az olvasó rátekinthet arra az útra, ahogyan felnövünk, és jó esetben önálló, egyedi, hatóképes, kapcsolódni vágyó és tudó, szeretetteli felnőttekké válunk. Ez a folyamat természetesen nem minden esetben zajlik harmonikusan. „Útközben” felléphetnek nehézségek, hiányosságok, mint ahogy mindannyiunk életében előfordulnak krízisek, traumatikus élmények, egyéni, családi és társadalmi szinten is. Az, hogy miként tudunk megküzdeni a nehézségekkel, hogyan válhatunk lelkileg ellenállóbbá, nagyrészt rajtunk is múlik. Azon, hogy elég jóban vagyunk-e önmagunkkal, értjük-e testünk jelzéseit, meghallgatjuk-e az érzelmeinket, észrevesszük-e a fejünkben futó gondolatokat, és képesek vagyunk-e a különböző csatornákon keresztül érkező információkat összehangolni, szabályozni, harmonikusan működtetni. Az önmagunkkal való értő, elfogadó kapcsolódás megteremtése a mi felelősségünk, és ez adja meg azt a belső biztonságérzetet, amely feltétele a másokkal való jó minőségű, hosszú távon is tartalmas kapcsolatok létrehozásának. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, melynek gyakorlati része konkrét tanácsokkal szolgál, és számos gyakorlatot mutat be annak érdekében, hogy jól gondoskodhassunk önmagunkról egy-egy nehezebb élethelyzetben, illetve az általános jóllétünk érdekében hosszabb távon is.

Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ez a könyv visszahívás a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs, a jövőn se tépelődj, ami még nincs, csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.

A világhírű pszichológus szerző, Elaine N. Aron kutatásai szerint az emberek körülbelül tizenöt-húsz százaléka érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, mint a többiek. Ők hevesebben reagálnak a külső hatásokra, és belső életüket is intenzívebben élik meg. Megterhelőbbnek találják az erős ingereket (például a zajokat, az átható szagokat, a szúrós ruhaanyagokat, a tömeget, a gyorsan pergő eseményeket, a hirtelen változásokat), és mélyebben dolgozzák fel az őket érő érzelmi benyomásokat, emiatt olykor hajlamosabbak lehetnek a tépelődésre, a szorongásra, a depresszióra is. Ez az idegrendszeri alkat azonban semmiképpen sem tekinthető „hibásnak” vagy „rossznak”, sőt, a hátrányok mellett rengeteg előnnyel is jár. A szuperérzékenyek nem gyöngébbek, mint a többiek, csak mások. Ám mivel modern nyugati kultúránk nem becsüli meg eléggé az ilyen embereket, hajlamosak ők is leértékelni önmagukat és mindazokat a rájuk jellemző erősségeket, amelyek sok helyzetben rendkívüli értéket jelentenek. Fejlett empátiájukat, intuíciójukat, körültekintésüket, az apró részletekre kiterjedő intenzív figyelmüket, lelkiismeretességüket, gazdag és mély érzelmi életüket. Aron – amellett, hogy kitűnő elméleti áttekintést nyújt a témáról – a gyakorlati önismereti-önfejlesztő munka lehetőségét kínálja a szuperérzékenyeknek. Segít, hogy megtanulják nagyobb becsben tartani különleges alkatukat, és minél tudatosabban, jobban éljenek vele. A könyv gondosan felépített gyakorlatai végigvezetik az olvasót egy olyan úton, amelynek során felderítheti, milyen jelentést hordoz számára a saját érzékenysége; hogyan gondoskodhat megfelelőbben speciális szükségleteiről; miként keretezheti át az önmagáról megszerzett ismeretek fényében azokat a múltbeli kudarcokat, amelyek sajátos idegrendszeri alkatából fakadtak; hogyan gyógyíthatja az őt ért traumákat, javíthatja emberi kapcsolatait, és válhat hatékonyabbá az élet legkülönbözőbb területein. „Azoknak, akik változtatni akarnak a viselkedési stílusukon, túl kell lépni a puszta reakciókon és fogadalmakon: olyan tevékenységeket kell végezniük, amelyek új, produktív és kreatív irányokba összpontosítják energiáikat. Ez a könyv pontosan ezt segíti elő, az érzékeny emberek számára kidolgozott feladatokkal, irányelvekkel és cselekvési tervekkel. Ültesse át tartalmát a gyakorlatba!” Philip G. Zimbardo

Minden nevelés önnevelés. A gyerekre nem az hat legerősebben, amit mondunk neki, hanem ahogy mondjuk, ahogy valójában érezzük, és főként: ahogy mi élünk. Ha tehát eredménytelenül igyekszünk változtatni problémás viselkedésén, elsőként saját reakcióinkat érdemes felülvizsgálnunk és módosítanunk. Az Egyszerűbb gyermekkor és a Melegszívű fegyelmezés világhírű gyermekpszichológus szerzője ebben a könyvében szülői és pedagógusi önnevelésünkhöz nyújt értékes segítséget. Hogyan őrizhetjük meg lélekjelenlétünket a legnehezebb és legkiborítóbb nevelési helyzetekben is? Miként maradhatunk hűek elveinkhez és értékeinkhez akkor is, amikor a gyerek épp az érzékeny pontunkra tapint rá, és kezdünk kijönni a sodrunkból? Payne olyan szemléletmóddal ismertet meg minket, amely segít abban, hogy minél ritkábban kelljen utólag megbánnunk szavainkat és tetteinket. A lehető legjobb formánkat tudjuk nyújtani, amikor a gyerek épp a legrosszabb arcát mutatja. Ha ez sikerül, az a gyerek viselkedését is szükségszerűen megváltoztatja, és nem csupán az egyes problémás helyzetek, hanem az egész kapcsolat javulását eredményezi. Kiléphetünk az unalomig ismert, régi forgatókönyvből, és a sehova sem vezető ordibálások, fenyegetések és büntetések helyett hatékonyabb és kedvesebb módon oldhatjuk meg konfliktusainkat. Automatikus reakciók helyett tudatosan adhatunk megfelelőbb válaszokat a gyerek problémás viselkedésére. Hozzá intézett szavaink tisztább és együtt érzőbb forrásból fakadnak majd, ezért egészen más eredményhez vezetnek. A szakember nagy hangsúlyt helyez a tudatos jelenlét állapotának elérésére, melyet egy speciális vizualizációs technika, az együttérző reakciók gyakorlatának bemutatásával segít.

Dolgozószobám könyvespolcán hosszú évek óta van egy fénykép: az összenőtt szemöldökű, színes mexikói viseletben pompázó ikonikus festőnőt, Frida Kahlót ábrázolja. Én magam soha nem akartam festőművész lenni, de olyan emberré akartam válni, mint amilyen ő volt. Mert egy követendő példakép a teljes életével kínál mintát. „Viva la Vida! Éljen az élet! Merj élni, meghalni bárki tud!” – mondja Frida. Ezek a mondatok ma is életfilozófiám részei. A példaképem bennem él: erőt és hitet tudok meríteni a közelségéből. Egy jó példa erőt ad, pozitív életszemléletet közvetít, előre visz, és segít felismerni azt, amiben igazán jók lehetünk. A példaképeket nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőlük. Ők a saját magunk választotta út bejárásához és az elénk gördülő akadályok leküzdéséhez nyújtanak számunkra mintát és támaszt. Beavatnak minket az élet titkaiba, hiteles történetükkel segítenek eligazodni abban, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi visz eredményre, és mi vezet kudarchoz. Ha gyerekként, serdülőként, majd felnőttként megkapjuk a kellő inspirációt, akkor az életben már önállóan is tudunk boldogulni, fejlődni. Azt tapasztalom, hogy ma mind a gyerekek, mind a felnőttek rettenetesen ki vannak éhezve a hiteles kortárs példaképekre. Olyan embereket szeretnének maguk körül látni, akiket elért eredményeikért és belső tartásukért egyaránt becsülhetnek. Hétköznapi mesehősöket, akik a saját életük példájával mutatják meg, hogyan érdemes élni. Ez adta az ötletet ehhez a könyvhöz, melyben 13 kortárs magyar példakép – Al Ghaoui Hesna, Barabási-Albert László, Borbély Alexandra, Böjte Csaba, Halácsy Péter, Jentetics Kinga, L. Ritók Nóra, Máté Bence, Michelisz Norbert, Polgár Judit, Roska Botond, Ürge-Vorsatz Diána és Vecsei H. Miklós – történetét dolgoztam fel mesei formában. A könyv szereplői interjúkban szolgáltattak anyagot ezekhez a mesékhez, amelyekből megtudjuk, hogy miként jutottak el addig, ahol ma tartanak, milyen harcokat kellett megvívniuk a külső és belső sárkányokkal, honnan merítenek erőt a nehézségek legyőzéséhez, és milyen értékek szerint élnek. A meséket felső tagozatos iskolásoknak, kiskamaszoknak, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlom. Mert példaképekre mindannyiunknak szükségünk van!