Kulcslyuk Kiadó strana 6 z 19

Hétköznapi házaspár vagyunk, ám volt egy nem hétköznapi ötletünk, amelyet meg is valósítottunk. Esküvőnk után világ körüli útra indultunk, és négy évig ez az utazás volt az életünk: 1550 nap alatt 46 országban jártunk. Álltunk vulkánok tetején, láttuk a tengerek színes világát a felszín alatt, kerékpároztunk a Pamír fagyos hágóin a tél kezdetekor, és a legnagyobb trópusi hőségben az Egyenlítő mentén. Felejthetetlen élményeket éltünk át, nagyon kevés pénzből. Megtanultunk olcsón és okosan enni, közlekedni és szállást találni. Naponta átlagosan 3533 forintot költöttünk fejenként, és ebben már minden benne volt. Számos, az úton szerzett tapasztalatot azonban nagyszerű lett volna tudni már induláskor is. Mások dolgát ezért szeretnénk megkönnyíteni ezzel a könyvvel, melyben – izgalmas személyes történeteink mellett – rengeteg hasznos információt gyűjtöttünk össze. Miből éltünk négy évig az úton, amikor már két év után elfogyott az indulótőkénk? Hogyan szereztünk munkavízumot Új-Zélandon? Miként lehet egy luxus óceánjárón, teljes ellátással, két hét alatt átkelni az Atlanti-óceánon mindössze 86 ezer forintból? Hogyan érdemes autót vagy akár vitorlás hajót stoppolni? Hogyan lehet a világ egyes tájain napi egy dollárért - vagy akár ingyen! - hatszemélyes lakóautókat bérelni? Hogyan találhatjuk meg a már-már hihetetlenül olcsó repülőjegyeket? Mit csináltunk, amikor Árpinak veseköve volt Nepálban, vagy amikor Indonéziában mindketten elkaptuk a dengue-lázat? Hogyan tanultuk meg a helyi nyelveket alapszinten, és miért volt ez rettentő hasznos? Miként szereztünk barátokat szerte a világon? De kitérünk a kalandunk érzelmi részére is. Hogyan tudtunk ennyire élvezni egy ilyen hosszú, viszontagságos utazást, ami közben az életformánkká is vált? Miként győztük le a honvágyat és a félelmeinket? Hogyhogy nem vesztünk össze soha, miközben egyikünk a hegyekért, másikunk a gyönyörű tengerpartokért van oda? Hogyan látjuk most a világot, milyen újra itthon lenni és letelepedve élni, ennyi élmény és tapasztalat után? Mindemellett azt is elmeséljük, hogy ma mit csinálnánk másképp, hiszen az indulás óta sok nagyszerű új lehetőség nyílt a még könnyebb és olcsóbb utazáshoz.

A transzgenerációs öröklődés témáját jó ideje óriási érdeklődés övezi, és sokakban ébred vágy, hogy felfedezzék: vajon jelenlegi problémáik valóban a jelenhez tartoznak-e, vagy a múltban, a családtörténetben gyökereznek? Bár az általános információk ma már könnyen hozzáférhetők, amikor a személyes családi örökség felderítésére – és főként átdolgozására – kerülne sor, a legtöbben tanácstalanná válnak. Hogyan fogjanak bele egyáltalán? Miként szerezzék meg a szükséges információkat, és azokat hogyan értelmezzék, kössék össze az aktuális helyzetükkel? A megszerzett ismeret pedig akár nyomasztó teherré is válhat, ha nem tudják, mit kezdjenek vele. Hiszen ez a tudás nem akkor hasznos, ha valaki arra jut belőle, hogy eleve elrendelt sorsa van, amelyet muszáj beteljesítenie, bármilyen borzalmas legyen is az. Hanem akkor, ha úgy tekint rá, mint amin tudatosan változtathat. Utóbbi persze nem gyors és nem is könnyű folyamat – de lehetséges. A transzgenerációs örökség felderítésére és átdolgozására a legjobb lehetőség az egyéni terápia. Ez a könyv azt nem helyettesíti, de mindaddig elkíséri az olvasót a felfedezés és a gyógyulás útján, ameddig csak önállóan, megfelelően képzett segítő szakember nélkül, biztonságosan el lehet jutni.A kifejezetten a traumafeldolgozás területére specializálódott amerikai klinikai szakpszichológus szerzők értékes információk és eszközök sokaságát adják a kezünkbe, amelyek segítségével feltérképezhetjük és átdolgozhatjuk saját örökségünket. A könyv minden fejezete egy-egy életterületre fókuszál, amelyet a transzgenerációs trauma érinthet. Miután megrajzoltuk a saját genogramunkat (speciális családtérképünket), már bizonyos fontos összefüggések ismeretében vizsgálhatjuk meg, miként hat örökségünk a gondolatainkra és érzéseinkre, alaphiedelmeinkre, a testünk működésére és a kapcsolatainkra – majd elkezdhetünk dolgozni ezeken. A kötet valóban interaktív: gyakorlati feladatok, felmérőlapok, önreflexiós kérdések és elsajátítandó technikák segítik, hogy a múlt béklyójából kiszabadulva irányt vehessünk egy elevenebb és gyümölcsözőbb jövő felé. 

Az ?Oxfordi Egyetem kutató pszichológusa, Dr. Kevin Dutton briliánsan megírt művében bepillantást nyerhetünk a pszichopaták elméjébe. Nem csupán a kegyetlen, lelkiismeret nélküli bűnözőkébe, akikre a téma kapcsán elsőként asszociálunk, hanem az úgynevezett magasan funkcionáló pszichopatákéba is, akik a rájuk jellemző hideg, pontos döntéshozatallal és magabiztos fellépéssel rendkívül eredményesek, sikeresek és sokszor akár hasznosak is lehetnek. Orvosok, katonák, kémek, üzletemberek, politikusok…A pszichopaták első látásra ritkán tűnnek pszichopatának. Fejlett képességük, hogy teljesen normálisnak tudják mutatni magukat, sőt, a legtöbben kifejezetten vonzónak, karizmatikusnak találják őket. Megnyerő viselkedésük, felszínes sármjuk jó darabig elleplezi a bennük megbúvó rendellenességet. A pszichopaták agyműködése ugyanis eltér a többi emberétől. Nem éreznek félelmet, nem képesek a meleg empátiára, viszont mesterien szagolják ki a sebezhetőséget és manipulálják környezetüket. Olyan helyzetekben, amelyekben az átlagember megtorpan, ők képesek szenvtelenül cselekedni. Nem tartanak a nehéz döntésektől, kiváló az összpontosítóképességük és nagy kockázatokat hajlandók vállalni. Erős pragmatizmusuk sivár érzelmi és erkölcsi élettel párosul. Mindezek az adottságok pusztítóak, de akár életmentőek is lehetnek – attól függ, mire használják őket.Vajon mit tanulhatunk a sikeres, magasan funkcionáló pszichopatáktól? A válasz nyomába eredve Dutton professzor nemcsak a kutatási eredményeket tanulmányozza, hanem kalandos életutakat bejárt pszichopatákkal beszélget, s félórára maga is pszichopatává válik egy tudatmódosító kísérletben.Lebilincselő olvasmány!

Elmúlt. Régen volt, hónapokkal, évekkel, évtizedekkel ezelőtt történt. Még csak az sem biztos, hogy velünk, lehet, hogy valamelyik felmenőnkkel. De mégsem múlt el, hiszen nem sikerült magunk mögött hagyni. Ott van a gondolatainkban, az érzelmeinkben, az automatikus reakcióinkban, a választásainkban, a kapcsolatainkban. Ott van az ismétlődő tévedéseinkben és kudarcainkban, az önkorlátozó hiedelmeinkben, a magunkat és másokat romboló cselekedeteinkben. Dehogy múlt el, hiszen velünk és bennünk él ma is. Itt van a jelenben, minden létező következményével – és elemi erővel formálja a jövőt. ….. Ez a kötet a lezáratlan múltról szól. Azokról a hajdani (saját vagy transzgenerációs) sérelmekről, amelyeket még nem sikerült feldolgoznunk, ezért változatos formákban mutatják meg magukat a jelenben: például traumatünetként, sémaként vagy kötődési zavarként. Arról a múltról, amelyről talán még fel sem ismertük, hogy milyen módon áll a jelen keservei mögött, vagy éppen szinte teljesen átvilágítottuk, hatásain mégsem sikerült változtatnunk. Mit tehetünk azért, hogy veszteségeinket végre el tudjuk gyászolni, és sebeink begyógyuljanak? Hogy a múlt ne bénító és örökös ismétlésre kényszerítő erőként legyen része a jelenünknek, és ne akadályozza, hogy szabadon alakítsuk a jövőt? A kötet szerzői – nyolc kiváló elméleti és gyakorlati lélektani szakember – ezekre a kérdésekre a maguk szemszögéből és tapasztalatai alapján igyekeznek választ adni. A kötet szerzői:dr. Kádár Annamária, pszichoterapeuta, egyetemi docensKáplár Mátyás, tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanszékvezető, a Nemzetközi Szondi Társaság elnökedr. Koltai Mária, pszichiáter, pszichoterapeuta, egyetemi oktató, a Magyar Családterápiás Egyesület kiképző terapeutája és volt elnökedr. Lukács Liza, krízistanácsadó szakpszichológus, neuroterapeutaPál Ferenc, római katolikus pap, mentálhigiénés szakemberdr. Szabó-Bartha Anett, klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktusTóth Borbála, klinikai szakpszichológus, a genodráma módszerének megalkotójadr. Tóth Erzsébet Fanni, traumakutató, a bécsi Sigmund Freud Egyetem oktatója

Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat - mert a sorsod te vagy! Nem külső erők uralkodnak rajtad, jellemed, személyiséged alakítja jövődet, mondta a delphói jósda papnője a hozzá fordulóknak, s ennél nehezebb, ugyanakkor izgalmasabb feladványt aligha adhatott volna nekik. Az ember gyakran önmaga számára is megfejthetetlennek tűnő rejtély: mást gondol, mint amit érez, mást mond, mint amit gondol, és mást tesz, mint amit mond. Valódi belső motivációink nyomába eredni életre szóló kaland, tele olykor felszabadító, máskor zavarba ejtő és fájdalmas felfedezésekkel. A Nyitott Akadémia-sorozat sok év után újra megjelent kötetének neves szerzői azt a kérdést járják körül, hogy mennyire vonhatjuk befolyásunk alá sorsunk alakulását, s a nehéz helyzetekben hogyan szabadíthatjuk fel belső erőforrásainkat.

„Tudtam!” „Éreztem!” – kiáltunk fel sokszor, amikor beigazolódik valami, amit már előre megsejtettünk. A szembesülést pedig gyakran bosszankodás követi, hogy miért is nem hallgattunk magunkra… A belső hangot ugyanis néha (vesztünkre) figyelmen kívül hagyjuk, míg máskor nem halljuk elég tisztán ahhoz, hogy rá merjük bízni magunkat. Pedig – ha helyesen használjuk – az intuíciónk az egyik legértékesebb eszközünk lehet ahhoz, hogy jól tájékozódjunk az életünkben, és olyan döntéseket hozzunk, amelyeket később sem bánunk meg. Ellentétben azzal, ahogy sokan hiszik, nem valami misztikus, ezoterikus dologról van szó. Az intuíció a mintázat-felismerési képességünkön alapszik: amikor valamit „előre megérzünk”, valójában tudattalanul észlelt összefüggésekre támaszkodunk. Te is sokszor használtad már az intuíciódat, legfeljebb nem fogalmaztad meg magadnak, hogy ezt teszed, vagy nem így nevezted. Ezt a képességedet azonban működtetheted célirányosabban és hatékonyabban is. Ahogy nemrégiben egy HR-konferencián is elhangzott: az intuíció tudatos használata lesz a jövő munkavállalójának egyik kulcskompetenciája. A mesterséges intelligencia is az emberi intuíció tudatos használatával válhat igazán hasznossá, biztonságossá. Könyvemben több ezer munkaóra bevált gyakorlatait, módszereit, játékait gyűjtöttem össze, hogy lépésről lépésre megtanítsalak, miként támaszkodj biztonságosabban arra a képességedre, melyet magad szereztél meg az életutad során. Az általam megalkotott ICM (Imagine, Create, Manifest) modell intuitív intelligenciád fejlesztésében támogat, hogy az életed minél több területén egyre hatékonyabban ismerd fel és működtesd az intuíciódat. Ha pedig segítő szakember, coach, tréner vagy, akihez közel áll a téma, a gyakorlatok használatával másokat is eredményesen kísérhetsz ezen az úton. PATTERMANN KINGAVezetői coach, tréner, szervezetfejlesztési tanácsadó. Több mint 25 éve dolgozik a legkülönbözőbb csapatokkal és egyénekkel, hajléktalanoktól a nemzetközi cégek felsővezetőiig. 

Mit reméljünk a szerelemtől, az együttéléstől, a házasságtól, ha ahova csak nézünk, kudarcos próbálkozásokat látunk? Hiszen a párkapcsolat évezredek óta megoldatlan problémája az emberiségnek, vélte Popper Péter, aki ennek ellenére – vagy tán épp ezért – rengeteget foglalkozott a témával. Hitte, hogy ha nincsenek is mindenki számára jól működő, univerzális megoldások, néha a sors kegyéből, vagy talán saját döntéseinknek és cselekedeteinknek köszönhetően, létrejöhet két ember között a valódi összetartozás. Az pedig olyan nagy érték, hogy minden erőfeszítést megér. Ebben a válogatáskötetben a szerző életművét jól ismerők is sok csemegét találhatnak, hiszen olyan (pár)kapcsolati témájú előadásokat gyűjt egy csokorba, amelyek kisebb közösségek előtt hangzottak el: a bensőséges légkörben Popper Péter ritkábban tárgyalt kérdésekről is megszólalt, és bátran fogalmazott. Mesélt empátiáról és tapintatról, durvaságról, szeméremről és intimitásról, szakításról és újrakezdésről, férfi- és női szerepekről, hűtlenségről és illúziókról, kompromisszumos kapcsolatokról, elmérgesedett viszonyokról – és nagyon őszintén a szexről. Vagyis a párkapcsolatról, a szerelemről úgy, ahogy józan nappalon nézi az ember: realistán, önbecsapások nélkül, de azért szem előtt tartva a valódi értékeket, és sohasem feladva a reményt. 

A szorongás természetes élettani jelenség, amely eredendően azt a célt szolgálja, hogy szervezetünk tartalékait mozgósítva elkerülhessük vagy leküzdhessük a veszélyhelyzeteket. Ám sokszor ahelyett, hogy segítségünkre lenne, az életünket megbénító problémává válik. Rontja a teljesítményünket, és olyan szenvedést okoz, hogy akár ártalmas eszközökkel is igyekszünk megszabadulni tőle. Görcsösen kapaszkodunk bizonyos dolgokba vagy emberekbe, alkoholhoz vagy drogokhoz nyúlunk, túlhajtott tevékenységekkel (például munkával, vásárlással, szexszel, sporttal, képernyőhasználattal) próbáljuk elterelni a figyelmünket róla. És nagyon gyakran: elkezdjük beszűkíteni az életünket. Olyan dolgokról mondunk le, amelyek célt, értéket és fejlődést jelentenének számunkra, azonban el kellene viselni hozzá bizonyos fokú szorongást. Ez a könyv arra szolgál, hogy jobban megismerjük a saját szorongásunkat és megtanuljuk hatékonyan kezelni azt. Bizonyos esetekben a szorongás teljesen megszüntethető, máskor pedig arra kerül a hangsúly, hogy miként csillapíthatjuk azt elviselhető mértékűre, és valósíthatjuk meg a jelenlétében is mindazt, amit szeretnénk - hogyan élhetünk az időnkénti szorongással együtt is tartalmas, eredményes életet. Dr. Szondy Máté - a korábbi könyveihez hasonló módon - tudományos alapokra támaszkodva vizsgálja a témát, és kínál komplex programot a szorongás kezelésére. Szó esik a testmozgás, a táplálkozás, a környezet, az emberi kapcsolatok szerepéről, a szorongáskeltő gondolatok kezeléséről, az önmegnyugtatás egyszerű és természetes módjairól, valamint az úgynevezett expozícióról, vagyis arról, hogy miként tudunk közelebb menni a szorongásunkhoz. Ha ugyanis elég gyakran és elég közel merészkedünk félelmünk tárgyához, az jó eséllyel elveszíti hatalmát felettünk. Kapunk egy vészhelyzeti túlélőkészletet is intenzív szorongás esetére, és azt is végiggondolhatjuk, mit kezdjünk azokkal a félelmekkel, amelyek nem csupán lehetséges rossz forgatókönyvekre, hanem elkerülhetetlenül bekövetkező, súlyos problémákra vonatkoznak.

"Tudtam!" "Éreztem!" - kiáltunk fel sokszor, amikor beigazolódik valami, amit már előre megsejtettünk. A szembesülést pedig gyakran bosszankodás követi, hogy miért is nem hallgattunk magunkra... A belső hangot ugyanis néha (vesztünkre) figyelmen kívül hagyjuk, míg máskor nem halljuk elég tisztán ahhoz, hogy rá merjük bízni magunkat. Pedig - ha helyesen használjuk - az intuíciónk az egyik legértékesebb eszközünk lehet ahhoz, hogy jól tájékozódjunk az életünkben, és olyan döntéseket hozzunk, amelyeket később sem bánunk meg. Ellentétben azzal, ahogy sokan hiszik, nem valami misztikus, ezoterikus dologról van szó. Az intuíció a mintázat-felismerési képességünkön alapszik: amikor valamit "előre megérzünk", valójában tudattalanul észlelt összefüggésekre támaszkodunk. Te is sokszor használtad már az intuíciódat, legfeljebb nem fogalmaztad meg magadnak, hogy ezt teszed, vagy nem így nevezted. Ezt a képességedet azonban működtetheted célirányosabban és hatékonyabban is. Ahogy nemrégiben egy HR-konferencián is elhangzott: az intuíció tudatos használata lesz a jövő munkavállalójának egyik kulcskompetenciája. A mesterséges intelligencia is az emberi intuíció tudatos használatával válhat igazán hasznossá, biztonságossá. Könyvemben több ezer munkaóra bevált gyakorlatait, módszereit, játékait gyűjtöttem össze, hogy lépésről lépésre megtanítsalak, miként támaszkodj biztonságosabban arra a képességedre, melyet magad szereztél meg az életutad során. Az általam megalkotott ICM (Imagine, Create, Manifest) modell intuitív intelligenciád fejlesztésében támogat, hogy az életed minél több területén egyre hatékonyabban ismerd fel és működtesd az intuíciódat. Ha pedig segítő szakember, coach, tréner vagy, akihez közel áll a téma, a gyakorlatok használatával másokat is eredményesen kísérhetsz ezen az úton.

Nehéz időkben, amikor gyakran érezzük úgy, hogy a külső körülmények elsodornak, maguk alá temetnek minket, mindennél fontosabb, hogy arra irányítsuk a figyelmünket, ami rendelkezésünkre áll a megküzdéshez, ami a mi kezünkben van, amit megtehetünk magunkért. Így nyerhetjük vissza kezdeményezőkészségünket a kontrollvesztett pillanatokban - és így hozhatjuk ki a legtöbbet az ígéretes helyzetekből is. Ez a könyv belső erőforrásainkról szól. Olyan értékekről és lehetőségekről, amelyeket gyakran nem is tudatosítunk, vagy nem becsülünk meg eléggé. Ha azonban ezeket következetesen számba vesszük, talán magunk is rácsodálkozunk, mi mindennel rendelkezünk, ami segíthet nekünk, hogy eredményesen birkózzunk meg a nehézségekkel, és mennyi lehetséges lépés van még, amikor már azt hinnénk, hogy nincs mit tenni. A gyönyörű, gazdag tematikus gyűjteményes kötetben a Nyitott Akadémia korábbi kiadványaiból válogattunk össze olyan előadásokat, tanulmányokat, amelyek befelé kalauzolnak minket, hogy felfedezzük saját eszközeinket és távlatainkat. Mindazt, ami segíthet megváltoztatni, amitől szenvedünk, és elviselni, amit nem lehet megváltoztatni. Szerzők: Almási Kitti, Bagdy Emőke, Buda László, F. Várkonyi Zsuzsa, Kádár Annamária, Pál Ferenc, Popper Péter, Szondy Máté

Az elmúlt néhány év bővelkedett a hatalmas "viharokban", amelyek világszinten tették próbára mindannyiunk mentális ellenálló képességét és lelkierejét. A rendkívüli események jelentősen megnövelték bennünk az alapfeszültséget, így a mindennapi terheket is nehezebb vinni, ha pedig valami újabb, váratlan nehézség elé kerülünk, könnyen úgy érezhetjük: nem bírjuk tovább. A Mind Art pszichológusai ezért egy olyan mentális elsősegélykészletet állítottak össze, amely a polcról leemelve, szükség esetén azonnal kézzelfogható és használható eszközöket kínál az érzelmi viharok lecsendesítéséhez. Ezek minden előzetes felkészültség nélkül is eredményesen bevethetők, ha nagyon feszültnek érezzük magunkat vagy erősen szorongunk. Ám ahhoz, hogy ne csak toldozgassuk-foldozgassuk a hajónkat vihar idején, hanem hosszú távon elérjük azt a stabil állapotot, amely kibírja a hánykolódást, fontos, hogy kialakítsunk egy saját önstabilizációs repertoárt. A kötet ebben is a segítségünkre lesz, hiszen számos különböző stesszkezelési technikát mutat be, melyekkel kedvünkre kísérletezhetünk, amíg ki nem tapasztaljuk, hogy nekünk mi válik be a legjobban. Így olyan hétköznapi szokásokat alakíthatunk ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk megküzdeni a stresszel, és könnyebben lendüljünk át azokon az akadályokon, amelyeket az élet elénk gördít.

Jó ideje szinte egyik krízisből esünk át a másikba. A világban súlyos, életfenyegető dolgok történnek, és mindnyájan a bizonytalanság alapélményét éljük át. Mint amikor egy hullámvasút utasának kinyíló táskájából szerte szóródnak az értékei, és ő azok után kapva vissza akarja nyerni, ami széthullott, ami fontos. Keressük tetteink célját, értelmét. Miben bízzunk? Hol itt a segítség? Hol van a remény? Nehéz időket élünk az emberi kapcsolatok viszonylatában is. Értékkrízisben dagonyázik a világ, letapossa a megtartó éltetőt, és felemeli a szennyet, a pusztítót. Ám nem az a célom, hogy a negatívumokat hangsúlyozzam, hanem éppen az, hogy az ellenszerek lehetőségére, a rehumanizálásra, újra építkezésre hívjam fel a figyelmet, mert erre egyre nagyobb szükségünk van és lesz is a jövőben. Szükségünk van olyan erőre, belső parancsra, amely felemeli a fejünket, hogy tekintsünk előre. Akárcsak egy alpinista, akinek hosszú és fáradságos útján, lavinaveszélyek közepette az előre haladás lépésenkénti feladatával kell megküzdenie, mi magunk is erőtöltésre szorulunk, energiák pótlására, hogy a belső küzdőerők ne szegényedjenek el és a célok elérését szolgálják. Az az erő, amely felemel, átemel, tovább lendít, segít, támogat és az eleséstől véd, előre csalogat a cél elérésének ígéretével, maga a REMÉNY. Könyvem antológia, a válogatott írások a fontosságokat szeretnék tükrözni. Vajon kinek fontosak? Hitem szerint mindnyájunknak. Tanár vagyok. Ez minden soromban kifejezésre jut. Ezért szívesen tanítom (magam is tanultam egykor), hogyan gondolkodjunk a változásról, tegyünk különbséget életnehézség és probléma között, sőt az első- és másodfokú változás között is. Több írásban járom körül, hogy mit kezdhetünk az agresszióval és a depresszióval. Személyes szakmai ars poeticámat, hitvallásomat is összefoglalom - mindazt, amit a nevelésről, sőt tágabban magáról a segítő emberi kapcsolatról fontosnak vélek. Végül pedig igyekszem átadni, hogy születetten és mindörökre társas lények vagyunk - ahhoz, hogy létünk fontosságot nyerjen, ne éljünk hiába, kell, hogy tudjunk kit szeretni és viszont, legyen célunk valakiért-valamiért élni, és belássuk, hogy az individuum gőgjében maradva "egyedül nem megy!". Azt kívánom minden Olvasómnak, hogy az összetartozás egységélménye tartsa mozgásban lelkében az élni akarást, a reménységet!

Az Oxfordi Egyetem kutató pszichológusa, Dr. Kevin Dutton briliánsan megírt művében bepillantást nyerhetünk a pszichopaták elméjébe. Nem csupán a kegyetlen, lelkiismeret nélküli bűnözőkébe, akikre a téma kapcsán elsőként asszociálunk, hanem az úgynevezett magasan funkcionáló pszichopatákéba is, akik a rájuk jellemző hideg, pontos döntéshozatallal és magabiztos fellépéssel rendkívül eredményesek, sikeresek és sokszor akár hasznosak is lehetnek. Orvosok, katonák, kémek, üzletemberek, politikusok... A pszichopaták első látásra ritkán tűnnek pszichopatának. Fejlett képességük, hogy teljesen normálisnak tudják mutatni magukat, sőt, a legtöbben kifejezetten vonzónak, karizmatikusnak találják őket. Megnyerő viselkedésük, felszínes sármjuk jó darabig elleplezi a bennük megbúvó rendellenességet. A pszichopaták agyműködése ugyanis eltér a többi emberétől. Nem éreznek félelmet, nem képesek a meleg empátiára, viszont mesterien szagolják ki a sebezhetőséget és manipulálják környezetüket. Olyan helyzetekben, amelyekben az átlagember megtorpan, ők képesek szenvtelenül cselekedni. Nem tartanak a nehéz döntésektől, kiváló az összpontosítóképességük és nagy kockázatokat hajlandók vállalni. Erős pragmatizmusuk sivár érzelmi és erkölcsi élettel párosul. Mindezek az adottságok pusztítóak, de akár életmentőek is lehetnek - attól függ, mire használják őket. Vajon mit tanulhatunk a sikeres, magasan funkcionáló pszichopatáktól? A válasz nyomába eredve Dutton professzor nemcsak a kutatási eredményeket tanulmányozza, hanem kalandos életutakat bejárt pszichopatákkal beszélget, s félórára maga is pszichopatává válik egy tudatmódosító kísérletben. Lebilincselő olvasmány!

A téma világhírű pszichológus szakértője legújabb könyvében a szuperérzékenyek azon csoportjával foglalkozik, akiknek talán a legnagyobb szükségük van megértésre, együttérzésre és bátorításra: a szuperérzékeny szülőkkel. Ez az életszerep ugyanis igen megterhelő tud lenni azoknak a számára, akik óriási felelősségérzettel és körültekintéssel, fejlett empátiával és mély érzelmekkel, minden részletre kiterjedő intenzív figyelemmel, ugyanakkor érzékenyebb-sérülékenyebb idegrendszerrel vágnak bele a nagy kalandba. Azok a nehézségek, amelyekkel a szuperérzékenyek egyébként is küzdenek, a gyermeknevelés időszakában megszaporodhatnak. Egy csecsemő, kisgyerek vagy kamasz társaságában aligha védhető ki a rengeteg erős külső inger, miközben a szülői szereppel együtt járó szorongások, kétségek és döntési helyzetek is alaposan meggyötörhetik a tépelődésre hajlamos személyiséget. Mindezek eredményeként gyakori, hogy a szuperérzékeny szülő elbizonytalanodik önmagában. Számos, a neveléssel együtt járó helyzetet kényelmetlennek, alkatától idegennek, megerőltetőnek találhat, miközben bűntudat gyötri, amiért így érez, és fél, hogy nem tud olyan jól helytállni szülőként, ahogy szeretne. Aron úgy szegődik az olvasó mellé, mint egy bölcs és megértő, tapasztaltabb barát, aki elsősorban nem gyermeknevelési tanácsokat ad, hanem a szülői öngondoskodásban nyújt támogatást. Végül persze ez is nevelés, hiszen semmi sem hat erősebben, mint a szülő személyes példája, az anya/apa lelki és idegállapota pedig visszaköszön a gyerek közérzetében és viselkedésében is. Alapvetően fontos tehát, hogy a szülő jól ismerje és kezelje saját alkatát. A szuperérzékenyeknek számos olyan tulajdonságuk van, amelyek segítik őket abban, hogy nagyszerű szülők legyenek, a gyengeségek pedig megfelelő önismerettel és körültekintéssel kézben tarthatók. A pszichológus szerző gondolatai megerősítenek, megnyugtatnak, és elmélyítik az önbecsülést. Mindemellett a könyv számos gyakorlati tanáccsal is szolgál, miként csökkenthetjük szuperérzékeny szülőként a minket megterhelő hatásokat, hogy ne csak a gyerek, de mi is jól érezhessük magunkat, miközben felneveljük.

Hazudunk hiúságból és érdekből. Tekintélyünk és presztízsünk féltése miatt. Becsvágyaink megvalósításáért. Félelemből. Sőt, sokszor élvezetből is - ez utóbbi egyfajta hatalmi játék a lelkekkel. A fölény mámora, hogy be tudtuk csapni őket. Okosabbak vagyunk náluk. A hatalmunkban vannak. A hazugsággal úgy manipuláljuk őket, ahogy akarjuk. Igen, ez valódi mámor lehet. S közben ritkán vesszük észre ennek a fölénynek a szánalmas voltát. Ugyanakkor lehet-e hazugság nélkül élni? Valószínűleg nem lehet. És mégsem tudunk ebbe belenyugodni. Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk?

A statisztikai adatok szerint a magyarok 62%-a túlsúlyos vagy elhízott. Közülük sokan szeretnének lefogyni, mert szenvednek a súlytöbblettel járó problémáktól, ám próbálkozásaik - esetleg ideig-óráig tartó sikerek után - általában ismétlődő kudarcokba fulladnak. Ilyenkor akaratgyengének érzik magukat, és sokszor ezzel vádolja őket a környezetük is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy mennyire erős az akaratuk, hanem hogy miért esznek rendszeresen többet, mint amennyire a testüknek szüksége van. A válasz ugyanis elvezethet a megoldásig. Azok, akikben az ételek és az étkezés összefonódtak bizonyos alapvető lelki szükségletekkel - például a biztonságérzettel, a megnyugvással, a szeretetkifejezéssel, az összetartozással -, gyakran nem a fizikai, hanem az úgynevezett érzelmi éhség miatt esznek. Az evés pszichológiája nem egy "dísz a kalapon", amit extraként bevethetünk a huszadik sikertelen fogyókúra után, hanem kikerülhetetlen része a testsúlygondok megszüntetésének. Ha le akarunk fogyni, akkor előbb közel kell merészkednünk a problémánkhoz, és meg kell értenünk azt. Egy sok összetevős rejtvényről van szó, egy titkos térképről önmagunkhoz. Gyakran generációk hosszú sora őrzi és adja tovább tudatosan vagy tudattalanul az egyes elemeket, amelyek képesek összekapcsolódni egymással és belobbantani vagy fenntartani a problémát. Ha ezt a térképet, a mi egyedi történetünket felderítjük, akkor többé nem egyendiétákban, egy kaptafára gyártott életmódprogramokban, porokban és pirulákban keressük majd a megoldást, mert érteni fogjuk azokat a személyes szükségleteinket és hiányainkat, amelyek miatt akkor is eszünk, amikor az adott ételre vagy mennyiségre a testünknek nincs szüksége. Ha pedig értjük, akkor a valódi problémára kereshetünk valódi megoldást. E nélkül a tartós fogyás csak vágyálom marad, vagy alig elviselhető önsanyargatás árán érhető el. Dr. Lukács Liza rendkívüli érzékenységgel és empátiával megírt, élményszerű könyvében nem csupán szakemberként, de egykori érintettként is megszólal, bepillantást nyújtva saját evési problémáinak, majd gyógyulásának történetébe. Olvasóját egy transzgenerációs önismereti utazáson vezeti végig, rátekintve arra is, hogy a magyar gasztronómia jellegzetességei, illetve a történelmünk során átélt nélkülözés-élmények miként függenek össze a ma elszaporodó testsúlyproblémákkal. Műve nem csupán azoknak ajánlott olvasmány, akik szeretnének tartósan megszabadulni a súlyfeleslegüktől, és akiknek a számára fontos, hogy gyermekeiknek ne adjanak tovább hibás táplálkozási mintákat, hanem mindenkinek, aki kíváncsi, mit mond el róla az, hogy mit és hogyan eszik.