Kulcslyuk Kiadó strana 7 z 15

Popper Péter legendás előadásain egy gombostűt sem lehetett leejteni. Hatalmas műveltsége, karizmatikus előadásmódja, eredeti gondolkodása, fanyar, szarkasztikus humora felejthetetlenné tette ezeket az alkalmakat – nem csoda, hogy hosszú évtizedeken át zsúfolásig megtelt minden terem, ahol meg lehetett hallgatni a neves pszichológust. Ő pedig szívesen mesélt a lélek dolgairól, előadást még betegen is csak ritkán mondott le, mert amíg a színpadon vagy a katedrán ült, a fizikai kényelmetlenségekről és fájdalmakról is megfeledkezett. Amikor az ország különböző pontjain kisebb közösségek előtt beszélt, őt kísérő felesége, Kati olykor kézikamerával rögzítette előadásait, s ezek a felvételek a családi archívumba kerültek. 2020-ban, Popper Péter halálának 10. évfordulóján gyermekei úgy határoztak, hogy emléke előtti tisztelgés gyanánt e zárt körben rögzített és még sohasem publikált anyagokat nyomtatott formában közkinccsé teszik. A könyvben ezek mellett helyet kaptak olyan, a Nyitott Akadémián tartott előadások is, melyek terjedelmi okok miatt nem fértek bele a 2010-ben megjelent nagy sikerű Lélekrágcsálók című gyűjteményes kötetbe. A könyv lapjain megelevenedik valami a hajdani együttlétek hangulatából is, miközben Popper Péter az élet nagy témáiról – sorsról és végzetről, önismeretről, kapcsolatokról, érzésekről és értékekről – gondolkodik a maga összetéveszthetetlenül egyedi és izgalmas módján. Gyakran kételkedve, de örök kíváncsisággal és újra meg újra feltámadó reménnyel kutatja az élet rendjét és törvényét, olykor válaszokat, megoldásokat, máskor pedig csak némi gyógyírt és vigasztalást kínálva azoknak, akik vele tartanak ebben a szellemi kalandban.

„Már százszor megmondtam…” - hangzik el nap mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a „megoldással” akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél - már a kisgyerek is - pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást - éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről, igényeiről. A pszichológusi tapasztalat szerint minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakcióelemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával.

Mire van szüksége a gyerekemnek, hogy boldoguljon? Milyen óvodát, iskolát válasszak neki, és miért? És ha nincs választék? Milyen különórákra küldjem, ha tehetem, és mikortól? Mikor és mivel teszek jót neki, vele (mikor "építem a jövőjét")? Ha hajszolom, vagy ha kímélem? Miből tudom meg, hogy jól választottam-e? Mi jellemzi a jó óvodát, iskolát? Otthon mit kell még hozzátennem ahhoz, amit az óvoda vagy az iskola követel tőle? Az ismert és kedvelt pszichológus ebben a könyvében gyermeknevelésről, óvoda- és iskolaválasztásról ír a maga jellegzetes, szellemes stílusában. A könyvet Vekerdy Tamás 2016-ig adott interjúi és a témába vágó cikkei egészítik ki, melyek a gyerekeket, óvodákat és iskolákat érintő új kihívásokra reflektálnak. Hiszen az utóbbi években nem csupán az intézmények változtak meg, de maga a világ is. A legfontosabb alapelv azonban nem változott: továbbra is az a legfontosabb, hogy ismerjük meg a gyermeket a maga megismételhetetlen egyediségében, és segítsük kibontakoztatni adottságait, képességeit. Segítsük abban, hogy azzá váljék, aki lenni akar. Ehhez nyújt hasznos kapaszkodókat ez a könyv.

Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött, és állampolgári jogai vannak? Hátha csak egy felnőtt méretű cipőben, jelmezben botladozó gyerek? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? Nem jobb-e valamit megőrizni és vállalni gyermeki és kamaszos világlátásunkból, érzelemvilágunkból? Az ifjúság és vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik önmagával ebben a könyvében a szerző.

A világhírű gyermekpszichológus könyvében olyan játéktevékenységekkel ismerkedhetünk meg, amelyek által büntetés és jutalmazás nélkül oldhatunk meg nevelési, fegyelmezési problémákat, és segítséget nyújthatunk gyermekünk nehéz vagy traumatikus élményeinek feldolgozásában. A játékos megközelítés csökkenti a stresszt, a szorongást, a haragot, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, és nem lázadásra, hanem együttműködésre ösztönzi a gyerekeket. Közben ráadásul nevetést és örömet csempészhetünk mindennapjainkba. A szerző feltárja a nehézséget okozó jelenségek mögött meghúzódó tipikus okokat, a gyerekek viselkedése ugyanis általában olyankor válik problémásabbá, amikor fokozottan stresszes élethelyzetbe kerülnek, esetleg magányt, kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot vagy félelmet élnek át. A játék és a nevetés a gyógyulás fontos eszközei lehetnek ilyen nehéz időkben. A kötet egyes fejezetei konkrét nevelési problémák köré épülnek, így akár önmagukban is olvashatók, ha éppen a saját aktuális élethelyzetünkre vonatkozó információkat és gyakorlati tanácsokat szeretnénk találni. Ilyen témák például a szobatisztaságra szoktatás, a harag és agresszió kezelése, a hazudozás, csalás és lopás, a testvérféltékenység, vagy az elalvás körüli problémák. Más fejezetek pedig olyan nehéz vagy traumatikus élmények feldolgozásában nyújtanak segítséget, mint a kistestvér születése, a szülők válása, a különböző természeti katasztrófák és terrorcselekmények, a szeparációs traumák, az iskolai problémák, illetve a fóbiák és szorongások. A könyv csecsemőkortól egészen kiskamaszkorig kísér. A bemutatott játéktevékenységek többségéhez nincs szükség semmilyen tárgyi eszközre, míg másokhoz legfeljebb olyasmi kell, ami valószínűleg amúgy is megtalálható egy gyerekes háztartásban. Az egyes játéktípusok illusztrálására a szerző számos példát sorakoztat fel terápiás esetei, szülőkkel folytatott beszélgetései, tréneri, anyai és nagyanyai tapasztalatai alapján, arra inspirálva az olvasót, hogy maga is kipróbálja a gyógyító és kapcsolódó játékokat gyerekeivel.

Minden nevelés önnevelés. A gyerekre nem az hat legerősebben, amit mondunk neki, hanem ahogy mondjuk, ahogy valójában érezzük, és főként: ahogy mi élünk. Ha tehát eredménytelenül igyekszünk változtatni problémás viselkedésén, elsőként saját reakcióinkat érdemes felülvizsgálnunk és módosítanunk. Az Egyszerűbb gyermekkor és a Melegszívű fegyelmezés világhírű gyermekpszichológus szerzője ebben a könyvében szülői és pedagógusi önnevelésünkhöz nyújt értékes segítséget. Hogyan őrizhetjük meg lélekjelenlétünket a legnehezebb és legkiborítóbb nevelési helyzetekben is? Miként maradhatunk hűek elveinkhez és értékeinkhez akkor is, amikor a gyerek épp az érzékeny pontunkra tapint rá, és kezdünk kijönni a sodrunkból? Payne olyan szemléletmóddal ismertet meg minket, amely segít abban, hogy minél ritkábban kelljen utólag megbánnunk szavainkat és tetteinket. A lehető legjobb formánkat tudjuk nyújtani, amikor a gyerek épp a legrosszabb arcát mutatja. Ha ez sikerül, az a gyerek viselkedését is szükségszerűen megváltoztatja, és nem csupán az egyes problémás helyzetek, hanem az egész kapcsolat javulását eredményezi. Kiléphetünk az unalomig ismert, régi forgatókönyvből, és a sehova sem vezető ordibálások, fenyegetések és büntetések helyett hatékonyabb és kedvesebb módon oldhatjuk meg konfliktusainkat. Automatikus reakciók helyett tudatosan adhatunk megfelelőbb válaszokat a gyerek problémás viselkedésére. Hozzá intézett szavaink tisztább és együtt érzőbb forrásból fakadnak majd, ezért egészen más eredményhez vezetnek. A szakember nagy hangsúlyt helyez a tudatos jelenlét állapotának elérésére, melyet egy speciális vizualizációs technika, az együttérző reakciók gyakorlatának bemutatásával segít.

Dolgozószobám könyvespolcán hosszú évek óta van egy fénykép: az összenőtt szemöldökű, színes mexikói viseletben pompázó ikonikus festőnőt, Frida Kahlót ábrázolja. Én magam soha nem akartam festőművész lenni, de olyan emberré akartam válni, mint amilyen ő volt. Mert egy követendő példakép a teljes életével kínál mintát. „Viva la Vida! Éljen az élet! Merj élni, meghalni bárki tud!” – mondja Frida. Ezek a mondatok ma is életfilozófiám részei. A példaképem bennem él: erőt és hitet tudok meríteni a közelségéből. Egy jó példa erőt ad, pozitív életszemléletet közvetít, előre visz, és segít felismerni azt, amiben igazán jók lehetünk. A példaképeket nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőlük. Ők a saját magunk választotta út bejárásához és az elénk gördülő akadályok leküzdéséhez nyújtanak számunkra mintát és támaszt. Beavatnak minket az élet titkaiba, hiteles történetükkel segítenek eligazodni abban, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi visz eredményre, és mi vezet kudarchoz. Ha gyerekként, serdülőként, majd felnőttként megkapjuk a kellő inspirációt, akkor az életben már önállóan is tudunk boldogulni, fejlődni. Azt tapasztalom, hogy ma mind a gyerekek, mind a felnőttek rettenetesen ki vannak éhezve a hiteles kortárs példaképekre. Olyan embereket szeretnének maguk körül látni, akiket elért eredményeikért és belső tartásukért egyaránt becsülhetnek. Hétköznapi mesehősöket, akik a saját életük példájával mutatják meg, hogyan érdemes élni. Ez adta az ötletet ehhez a könyvhöz, melyben 13 kortárs magyar példakép – Al Ghaoui Hesna, Barabási-Albert László, Borbély Alexandra, Böjte Csaba, Halácsy Péter, Jentetics Kinga, L. Ritók Nóra, Máté Bence, Michelisz Norbert, Polgár Judit, Roska Botond, Ürge-Vorsatz Diána és Vecsei H. Miklós – történetét dolgoztam fel mesei formában. A könyv szereplői interjúkban szolgáltattak anyagot ezekhez a mesékhez, amelyekből megtudjuk, hogy miként jutottak el addig, ahol ma tartanak, milyen harcokat kellett megvívniuk a külső és belső sárkányokkal, honnan merítenek erőt a nehézségek legyőzéséhez, és milyen értékek szerint élnek. A meséket felső tagozatos iskolásoknak, kiskamaszoknak, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlom. Mert példaképekre mindannyiunknak szükségünk van!

Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ez a könyv visszahívás a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs, a jövőn se tépelődj, ami még nincs, csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.

A világhírű pszichológus szerző, Elaine N. Aron kutatásai szerint az emberek körülbelül tizenöt-húsz százaléka érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, mint a többiek. Ők hevesebben reagálnak a külső hatásokra, és belső életüket is intenzívebben élik meg. Megterhelőbbnek találják az erős ingereket (például a zajokat, az átható szagokat, a szúrós ruhaanyagokat, a tömeget, a gyorsan pergő eseményeket, a hirtelen változásokat), és mélyebben dolgozzák fel az őket érő érzelmi benyomásokat, emiatt olykor hajlamosabbak lehetnek a tépelődésre, a szorongásra, a depresszióra is. Ez az idegrendszeri alkat azonban semmiképpen sem tekinthető „hibásnak” vagy „rossznak”, sőt, a hátrányok mellett rengeteg előnnyel is jár. A szuperérzékenyek nem gyöngébbek, mint a többiek, csak mások. Ám mivel modern nyugati kultúránk nem becsüli meg eléggé az ilyen embereket, hajlamosak ők is leértékelni önmagukat és mindazokat a rájuk jellemző erősségeket, amelyek sok helyzetben rendkívüli értéket jelentenek. Fejlett empátiájukat, intuíciójukat, körültekintésüket, az apró részletekre kiterjedő intenzív figyelmüket, lelkiismeretességüket, gazdag és mély érzelmi életüket. Aron – amellett, hogy kitűnő elméleti áttekintést nyújt a témáról – a gyakorlati önismereti-önfejlesztő munka lehetőségét kínálja a szuperérzékenyeknek. Segít, hogy megtanulják nagyobb becsben tartani különleges alkatukat, és minél tudatosabban, jobban éljenek vele. A könyv gondosan felépített gyakorlatai végigvezetik az olvasót egy olyan úton, amelynek során felderítheti, milyen jelentést hordoz számára a saját érzékenysége; hogyan gondoskodhat megfelelőbben speciális szükségleteiről; miként keretezheti át az önmagáról megszerzett ismeretek fényében azokat a múltbeli kudarcokat, amelyek sajátos idegrendszeri alkatából fakadtak; hogyan gyógyíthatja az őt ért traumákat, javíthatja emberi kapcsolatait, és válhat hatékonyabbá az élet legkülönbözőbb területein. „Azoknak, akik változtatni akarnak a viselkedési stílusukon, túl kell lépni a puszta reakciókon és fogadalmakon: olyan tevékenységeket kell végezniük, amelyek új, produktív és kreatív irányokba összpontosítják energiáikat. Ez a könyv pontosan ezt segíti elő, az érzékeny emberek számára kidolgozott feladatokkal, irányelvekkel és cselekvési tervekkel. Ültesse át tartalmát a gyakorlatba!” Philip G. Zimbardo

Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz? A könyv címe gyakorlati útmutatást ígér, mégsem pusztán a gyakorlati megvalósításról szól. Az olvasó rátekinthet arra az útra, ahogyan felnövünk, és jó esetben önálló, egyedi, hatóképes, kapcsolódni vágyó és tudó, szeretetteli felnőttekké válunk. Ez a folyamat természetesen nem minden esetben zajlik harmonikusan. „Útközben” felléphetnek nehézségek, hiányosságok, mint ahogy mindannyiunk életében előfordulnak krízisek, traumatikus élmények, egyéni, családi és társadalmi szinten is. Az, hogy miként tudunk megküzdeni a nehézségekkel, hogyan válhatunk lelkileg ellenállóbbá, nagyrészt rajtunk is múlik. Azon, hogy elég jóban vagyunk-e önmagunkkal, értjük-e testünk jelzéseit, meghallgatjuk-e az érzelmeinket, észrevesszük-e a fejünkben futó gondolatokat, és képesek vagyunk-e a különböző csatornákon keresztül érkező információkat összehangolni, szabályozni, harmonikusan működtetni. Az önmagunkkal való értő, elfogadó kapcsolódás megteremtése a mi felelősségünk, és ez adja meg azt a belső biztonságérzetet, amely feltétele a másokkal való jó minőségű, hosszú távon is tartalmas kapcsolatok létrehozásának. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, melynek gyakorlati része konkrét tanácsokkal szolgál, és számos gyakorlatot mutat be annak érdekében, hogy jól gondoskodhassunk önmagunkról egy-egy nehezebb élethelyzetben, illetve az általános jóllétünk érdekében hosszabb távon is.

Hogyan gyógyítsuk be azokat az érzelmi sebeket, amelyeket szüleink ejtettek rajtunk felnövekedésünk során, és még felnőttként is fájnak? Például, ha fizikailag ugyan jelen voltak, de érzelmileg elérhetetlenek maradtak. Ha úgy éreztük, bárhogy iparkodunk, nem tudjuk felkelteni az érdeklődésüket, és elnyerni az elismerésüket. Ha elutasítottak vagy bántottak minket. Ha kiszámíthatatlanságuktól, hirtelen hangulatváltozásaiktól, indulatkitöréseiktől kellett félnünk. Ha cserbenhagytak, amikor szükségünk lett volna rájuk. Ha nem értették meg az érzéseinket, sőt, esetleg gúnyolódtak rajtunk. Ha megakadályozták, hogy saját érdeklődésünket, vágyainkat követhessük. Ha beskatulyáztak, és ítélkeztek felettünk. Ha nem tudtak nekünk bensőséges kapcsolatot nyújtani, és érzelmileg magányosan, szorongva, önmagunkat jelentéktelennek, értéktelennek érezve kellett felnőnünk. Gyermekkori élményeinket természetesen nem lehet meg nem történtté tenni, ám fontos, hogy felnőttként, amennyire lehetséges, begyógyítsuk a szülősebeket, és megtanuljunk más szemmel nézni úgy önmagunkra, mint anyánkra és apánkra. Ehhez az szükséges, hogy megértsük szüleink tetteinek, érzelmi működésének mozgatórugóit, meggyászoljuk mindazt, amit nem kaphattunk meg tőlük, és autonómiánk védelmében felállítsuk a szükséges határokat. Megtanuljunk bízni magunkban, ezáltal pedig ellenállni szüleink és más érzelmileg éretlen emberek bántásainak és irányítási kísérleteinek. Gyógyulásunk célja az, hogy önmagunkkal harmonikusabb, meghittebb viszonyba kerüljünk, ezáltal pedig másokkal is kielégítőbb kapcsolatokat tudjunk ápolni. A lehetőségekhez képest szüleinkkel való viszonyunkból is kihozhatjuk a legtöbbet, méghozzá úgy, hogy közben végre ne kelljen feladnunk önmagunkat, és hiú ábrándokat se kergessünk. Tisztelhetjük őket, de nem engedhetjük meg, hogy ők irányítsák és korlátozzák az egész életünket. Mostantól saját kezünkbe vehetjük a fejlődésünket, amihez értékes segítséget nyújt a világhírű pszichológus szerző új könyve.

Annyi mindenből vizsgáznunk kell az életünk során, jogosítvánnyal igazolni hozzáértésünket. Sajátos, hogy épp a családi életből, a gyermeki személyiség fejlődésének törvényeiből nincs más vizsga, mint a spontán tudáson alapuló gyakorlat beválása, a végeredmény. Ez pedig gyakran mutatkozik elégtelennek. Miért hagyjuk magunkat tudatlanságban vagy téves nevelési vélekedések fogságában? Tanuljunk szülőnek lenni, családot éltetni és boldog gyermeket nevelni! Bízzuk magunkat rá arra a tudásra, amely bizonyítékokon alapul, nem ideákon, hiedelmeken, vélekedéseken. Az egész életen át tartó tanulás jegyében is érdemes, sőt szükséges megismerkednünk azzal a szociális fészekkel, amely az egyre bonyolultabbá váló világban biztos bázis, támpont, szeretetforrás, az elfogadás, kötődés és odatartozás otthona. Csak lehetőségeket hozunk magunkkal, az életre hívó, kibontakoztató hatásokat, a megerősítést és a "hamuban sült pogácsát", mint útravaló lelki táplálékot az emberformálás műhelyében kapjuk meg. Ennek a könyvnek az a missziója, hogy a családi szocializáció legfontosabb tudnivalóit tárja fel. Mikor, hogyan és mit tegyünk az egészséges fejlődés elősegítése, az "elég jó szülővé" válás érdekében? Erről szól ez a könyv, amelyet minden jelenbeli, jövendő vagy a nevelési eredményeire visszatekintő szülő szíves figyelmébe ajánl: a szerző.

Ha olvasunk - vagy ha írunk -, összekapcsolódunk a saját belső világunkkal is. Legyen szó a kedvenc regényünkről, az épp aktuális olvasmányunkról, a saját naplónkról, az első vagy a sokadik verseskötetünkről - a háttérben számos lelki program fut. Az irodalompszichológia és az irodalomterápia ezt a kapcsolódást kutatja és használja annak érdekében, hogy a szövegek és történetek által közelebb jussunk saját tapasztalataink, gondolataink, érzelmeink megértéséhez. De hogyan segítheti egymást szépirodalom és pszichológia? Miért szeretünk egyáltalán olvasni? Hogyan válhat olvasmányunk jó kísérőnkké egy nehéz helyzetben vagy életszakaszban? Mit árulhatnak el rólunk a meghatározó olvasmányélményeink? Mindez pedig hogyan és miért kap helyet egy rendelőben? Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta imponáló szakmaisággal, mégis érthető és élvezetes formában megírt első művében többek között ezekre is keresi a választ - miközben betekintést enged a szövegek alkalmazásának és működésének izgalmas világába.

Hányszor érzed úgy a lelked mélyén, hogy ELÉG? Hogy már nem bírod tovább, nem tudsz többet vállalni? Hogy egyszerűen nincs energiád és kedved semmihez? Hogy folyton fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni, mert amint leoltod a villanyt, elkezdenek száguldani a gondolataid? Hogy ha még valami történik vagy még valaki beszól, felrobbansz, mert már pattanásig feszülnek az idegeid? Hogy képtelen vagy koncentrálni, és mindent elfelejtesz? Hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a párkapcsolatod, a családod? Látszólag talán magabiztosan helytállsz a világban, csak belül érzed magad elcsigázottnak, üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek. Próbálsz úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de érzed, hogy valami nagyon nem oké. Akkor ez most mi: depresszió, krónikus fáradtság, pánik? Egyik sem. Ezek a kiégés tipikus tünetei. Azt mondod: semmi gond, majd meditálsz vagy elkezdesz sportolni. Kérlek, ne tedd, mert nem biztos, hogy használsz magadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy még csak úton vagy a kiégés felé vagy már nyakig ülsz benne, mert más-más módszerrel tudod megállítani a folyamatot vagy kilábalni belőle. Ebben a könyvben mindent megtalálsz, amit a magad és a körülötted élők kiégéséről tudnod kell. A segítségével beazonosíthatod, hogy te hol tartasz a tüneteid alapján, és megismerheted a Főnix Programot, melynek segítségével elkerülheted a kiégést vagy felépülhetsz belőle. A felkínált módszerek és lehetőségek közül szabadon válogathatod ki azokat, amelyek a te életedbe a legjobban beépíthetők. Mint ahogy azt is megtudhatod, hogy hozzátartozóként, kollégaként vagy vezetőként miként tudsz segíteni, ha valakin a kiégés jeleit tapasztalod. Dr. Füredi Júlia Szervezetpszichológus, vállalatikultúra-szakértő. Banki felsővezetői pozíciójából kiégése miatt állt fel. A saját érdekében is alaposan beleásta magát a témába, miután pedig önmagán segíteni tudott, úgy döntött, felhalmozott tapasztalatait és tudását mások számára is elérhetővé teszi.

A trauma az élet velejárója, de nem kell életfogytiglani ítéletnek lennie - állítja dr. Peter A. Levine, a világ egyik vezető traumaszakértője. Levine több évtizedre visszatekintő kutatásainak és klinikai munkájának eredményeként alkotta meg az úttörő Somatic Experiencing programot, amely lehetővé teszi mind a poszttraumás stressz-szindróma, mind pedig az érzelmi és kora gyermekkori traumák sebeinek természetes gyógyítását. A program, mely test saját öngyógyító folyamatait mobilizálja egyszerű és hatékony eszközökkel, azon a felismerésen alapszik, hogy a vadon élő állatok, bár gyakran vannak életveszélyben, ritkán traumatizálódnak. Ez azért van így, mert a túlélés érdekében mozgósított hatalmas mennyiségű energia levezetésére olyan ösztönös, veleszületett mechanizmusokat használnak, melyek lehetővé teszik, hogy gyorsan visszatérjenek egyensúlyi állapotukba. Az emberek is hasonló szabályozási mechanizmusokkal rendelkeznek, ám az agy racionális része gyakran felülírja az ösztönök működését, és meggátolja a túlélési energia teljes kiürülését. A feloldatlan, visszamaradt energia pedig szorongást, depressziót, különböző pszichoszomatikus problémákat és viselkedészavarokat okozhat. A feldolgozatlan trauma megváltoztathatja a szokásainkat és a világról alkotott nézeteinket, függőségekhez és katasztrofálisan rossz döntésekhez vezethet, károkat okozhat emberi kapcsolatainkban, önpusztító életmódra késztethet. A Somatic Experiencing programban testi és mentális úton, dr. Levine által összeállított gyakorlatok segítségével dolgozhatunk traumáink gyógyításán anélkül, hogy beszélnünk kellene fájdalmas élményeinkről, amit gyakran egyébként is lehetetlennek érzünk. Ez a kötet és a hozzá tartozó, online elérhető hanganyagok (melyeken a Jászai Mari-díjas színművész, Dunai Tamás tolmácsolja dr. Levine szavait és a gyakorlatokat) "A trauma gyógyítása 12 lépésben" című programon vezetnek végig. Ennek rendszeres gyakorlásával Ön a következő hetekben-hónapokban fokozatos gyógyulást fog tapasztalni, a teste és az elméje megszabadul a trauma hosszú távú tüneteitől.

Eric Berne, a világhírű pszichológus figyelt fel arra, hogy a legtöbb ember életében sorozatosan ismétlődnek bizonyos kudarcos események, amelyek olyan szabályszerűen zajlanak le, mintha csak egy sportág vagy társasjáték előírásait követnék. Ezért nevezte el ezeket játszmáknak. Hamarosan azt is észrevette, hogy az „áldozat” érdekes módon maga is aktívan dolgozik a kudarcos folyamat továbbgörgetésén – egészen a zárójelenetig. Életünket tehát gyakran egyáltalán nem a józan ész vezérli, hanem valami mögöttes program, amely gyakran csak fájdalmat, veszteséget és kudarcot gyűjt be számunkra. Némi figyelemmel azonban tetten lehet érni a mintázatokat, és meg lehet érteni, hogy azok hogyan és miért alakulhattak ki. Ha pedig megértettük saját működésünket, akkor változtatni is tudunk. Önmagunkon és a kapcsolatainkon is, ugyanis a játszma csak akkor folytatható, ha mindkét partner vállalja a rá kiosztott szerepet. Ha az egyikük nem vállalja: a játszma véget ér. A Nyitott Akadémia-sorozat e kötetében négy neves hazai pszichológus igyekszik megfejteni, miért ragaszkodik belső rendezőnk egy-egy adott dramaturgiához, és milyen módszerek segítségével javíthatunk a számunkra fontos, ám nem elég jól működő emberi kapcsolatainkon.