Magvető Kiadó strana 2 z 97

A sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyu¨ket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Garaczi László lemur-sorozata a kilencvenes évek óta a magyar irodalom fontos, megkerülhetetlen teljesítménye. Az Arc és hátraarc, a regényfolyam harmadik - jelen állás szerint középső - darabja egyben központi kötete is a szériának: az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk itt tanúi, a beavatáshelyszíne pedig a Magyar Néphadsereg kalocsai laktanyája. Ily módon Garaczi könyve nemcsak a szerző korábbi lemur-műveivel lép intenzív és eredeti párbeszédbe, hanem a magyar irodalom alighanem legfontosabb hasonló tárgyú regényével, az Iskola a határonnal is. Így ebben az empatikus iróniával és érzékeny humorral megírt regényben is alapvető az egyes szavakhoz, magához a nyelvhez, és a személyes azonossághoz, a címben megidézett archoz való viszony. 

A sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. A megannyi műfajban és műnemben alkotó Bereményi Géza 1970-ben A svéd király című novelláskötetével kezdte irodalmi pályáját. Megjelenésekor a mindössze 24 éves szerző kötetbeli alteregójához, Dobrovicshoz hasonlóan az ,,induló tehetségek közé tartozott", már első írásaiban is megjelentek későbbi nagy témái, az ős- és hőskeresés, a Teleki tér és nagyszülei legendáriuma. Alkotói figyelme később a dalszövegek, a színház és a film felé fordult, miközben továbbra is fontos műfaja és eszköze maradt a novellisztika, több későbbi filmjének (Eldorádó, Hóesés a Vízivárosban) az ősváltozata eredetileg elbeszélés volt. Az Azóta is élek a szerző válogatásában és sorrendjében - helyenként új címeket adva az egyes műveknek - a kisepikai életmű keresztmetszete. Az olvasó eredendő mozgásában, eleven hullámzásában érzékelheti és láthatja a Bereményi-mitológia alakulástörténetét, bizonyos motívumok és figurák megszületését és tovább-formálódását, a kiválás és az elvegyülés gesztusait, az otthonvesztés és a hazatalálás következményeit.  

"Ha szeretsz valakit, az mióta jelenti, hogy sohasem akarnád megölni?" 2005. szeptember 4-én, az ausztrál apák napján Robert Farquharson és három gyermeke a kisfiúk édesanyjához, Cindy Gambinóhoz tartott, amikor autójuk letért az útról, és a vízbe csapódott. A tízéves Jai, a hétéves Tyler és a kétéves Bailey megfulladtak, apjuk ki tudott úszni az elsüllyedt járműből. A házaspár valamivel korábban külön költözött, és hamar felmerült a kérdés: kegyetlen bosszú vagy szerencsétlen baleset történt? Helen Garner egy barátja kamaszlányának társaságában, szinte megszállottként követte végig a nyilvános tárgyalássorozatot. A közönség soraiból figyelte a tárgyalótermi dráma szereplőinek testbeszédét, mimikáját, intonációját, és gyakran olyan pillanatokat kapott el, amelyek az esküdtek előtt is rejtve maradtak. Garner a hosszan elhúzódó per során megismerkedett a fiúk anyai nagyszüleivel, konfliktusba keveredett Farquharson ügyvédjével, és feltette a legkényelmetlenebb kérdéseket arról, hogyan ítéljük meg a bűnösséget és az ártatlanságot. A fájdalom háza a gyász, az empátia, az igazság és az igazságszolgáltatás krónikája, letehetetlenül izgalmas olvasmány a true crime szerelmeseinek Ausztrália egyik legjobb írójától. Helen Garner (1942) ausztrál író, novellista, újságíró. A fájdalom háza elnyerte többek között aNed Kelly-díjat, amelyet minden évben a legjobb ausztrál krimi és truecrime könyveknek ítélnek oda. Könyvei a Magvetőnél: A vendégszoba (2025) A fájdalom háza (2026)

A harmincas éveiben járó zongoraművész, Elsa M. Anderson a karrierje csúcsán lesétál a színpadról, miután Rahmanyinov egyik darabja helyett a saját kompozícióját kezdte el játszani. A botrány után Athénba utazik, hogy egy gazdag család gyermekét tanítsa, és a bolhapiacon megpillant egy nőt, aki nyugtalanítóan ismerősnek tűnik számára. Ettől a pillanattól kezdve bárhol is jár Európában, a titokzatos hasonmás mindenütt felbukkan. Elsát gyerekkorában Arthur, a legendás zongoratanár fogadta örökbe, aki most haldoklik, ezért a nő Szardíniára repül, hogy elbúcsúzzon tőle. A szigeten feltárul az igazság a múltjáról, amely elől egész életében menekült. Az Augusztusi kékálomszerű utazás az identitás nyomában. Lírai, melankolikus regény lázadásról, egy csodagyerek metamorfózisáról és a saját hangunk megtalálásáról.

A kötetünkbe válogatott beszélgetésekben az a közös, hogy itt Esterházy Péter nem - elsősorban - az irodalomról beszél. A fociról, a gasztronómiáról, a közügyekről vagy épp a gyereknevelésről mondottakba mégis újra meg újra beszüremkedik az irodalom,vagyis a művészet mint világnézet. A Vanni van beszélgetéseit folytatva és kiegészítve így ezek a hosszabb-rövidebb beszélgetések megmutatják, hogy Esterházynál valójában mennyire elválaszthatatlanok ezek a területek, s hogyan hat át mindent a játék. Pál Sándor Attila válogatása mellett itt olvasható az Esterházyval készült írott interjúk minden eddiginél teljesebb bibliográfiája is.

Bognár Péter kisregénye egyszerre izgalmas krimi, szívszorító családregény - és mindezek paródiája. Mielőtt a láncdohányos bridzsrajongó Tantin néni meghal, utolsó kívánságaként unokaöccsére, az íróra hagy egy vastag, bőrkötéses könyvet, hogy juttassa el egy Perzsa nevű embernek. De kicsoda a Perzsa, és hol van? Lehet-e hinni Tantin néni nyomatékos állításának, mely szerint a könyv semmiképpen sem az író családjának története? A megszállott nyomozás képtelenebbnél képtelenebb kalandokba kergeti az írót, melyek során a történet eljut a háború sújtotta Harkivba, megtudjuk, hogy mire való az irodalom, és hogy hogyan kell kicserélni egy optikai internetkábelt.

A középkorúságnak nincs története - nem csoda, ha igazából csak versben lehet róla hitelesen beszélni. A mindennapok apróbb-nagyobb számvetésein egyszerre túl és innen a hétköznapok megbékélései és megalkuvásai közötti területet térképezik fel Grecsó Krisztián versei. A szövegek egyszerre szólnak felismerhetően a máról, és idéznek meg ősi, bibliai történeteket: felismerve, hogy a változás nemzedékeken át lehet ugyanolyan, mégis másmilyen.

A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként sokra hivatott. Amikor találkozik Hansszal, a különc holland művésszel, és Viviannal, a színházi rendezővel, felgyorsulnak az események. Vivian Christopher Marlowe Doktor Faustusát állítja színpadra, és őt kéri meg, hogy készítsen fényképeket az előadáshoz. Kristian bebiciklizi Deptfordot Marlowe nyomában, egyre mélyebbre merül az okkultizmus történetében, és egyre vakmerőbben feszegeti művészet és erkölcs határait. Évtizedekkel később művészi álmai valósággá válnak, az egész világ ismeri a nevét, New Yorkban nagyszabású retrospektív kiállítást rendeznek a képeiből. Ám a múltja lassan utoléri, és a világa omladozni kezd. Knausgard Hajnalcsillag sorozatának negyedik részében egy sötét és nyugtalanító fausti alkuról olvasunk: arról, milyen messzire vagyunk hajlandók elmenni a sikerért.

Az 1986-os év eseményei egy író naplójából. Sűrű év volt ez, nemcsak a szerző személyes történetében, hanem a világban is: a kádári szürkeségben ott ólálkodott - a 30. évforduló miatt még fenyegetőbbnek tetszőn -'56 emléke, miközben a történéseket átlengte a csernobili felhő, amelyben a szerző oda-vissza utazik Varsó és Budapest között. A formabontónak, sőt forradalminak számító kaposvári színház virágkorát éli, csakúgy, mint a szamizdat; készülődnek a rendszerváltó erők kívül és belül, miközben a budapesti Katona József Színházban folynak az író letiltás szélén billegő darabjának,a Csirkefejnek a próbái, és zajlik a lapok hasábjain egy vad nacionalista lengyeltörténész Spiró ellen indított hadjárata. A pár évvel korábban kiadott könyvét, Az Ikszeket lengyelellenesnek kikiáltó, a nagypolitikáig is felható cikksorozat súlyos következményekkel jár: az író ettől kezdve évekig nem teheti be a lábát Lengyelországba, ez pedig veszélyezteti A Jövevény (majd utóbb Messiások) címmel megjelent, épp készülő regényéhez létfontosságú varsói könyvtárazásokat. Az egykori naplószöveget jegyzetek és AzIkszek-"vita" dokumentumai egészítik ki a szerző mai kommentárjaival.

Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot vesz, amikor az egyik utas szerint a megtekintett mozaik csupán másolat. Egy rejtélyes klinikán emlékektől lehet megszabadulni - és mások emlékeiből tartalékolni.Egy írót a regénye valóságával szembesít egy olvasó. A hol hétköznapi, hol szürreális történetekben közös, hogy néha a legegyszerűbb dolgok tudnak a legrejtélyesebbek lenni, és hogy a magánynak számtalan formája létezhet - még akkor is, ha éppen másokkal vagyunk.

Bognár Péter kisregénye egyszerre izgalmas krimi, szívszorító családregény - és mindezek paródiája. Mielőtt a láncdohányos bridzsrajongó Tantin néni meghal, utolsó kívánságaként unokaöccsére, az íróra hagy egy vastag, bőrkötéses könyvet, hogy juttassa el egy Perzsa nevű embernek. De kicsoda a Perzsa, és hol van? Lehet-e hinni Tantin néni nyomatékos állításának, mely szerint a könyv semmiképpen sem az író családjának története? A megszállott nyomozás képtelenebbnél képtelenebb kalandokba kergeti az írót, melyek során a történet eljut a háború sújtotta Harkivba, megtudjuk, hogy mire való az irodalom, és hogy hogyan kell kicserélni egy optikai internetkábelt. 

A kötetünkbe válogatott beszélgetésekben az a közös, hogy itt Esterházy Péter nem - elsősorban - az irodalomról beszél. A fociról, a gasztronómiáról, a közügyekről vagy épp a gyereknevelésről mondottakba mégis újra meg újra beszüremkedik az irodalom,vagyis a művészet mint világnézet. A Vanni van beszélgetéseit folytatva és kiegészítve így ezek a hosszabb-rövidebb beszélgetések megmutatják, hogy Esterházynál valójában mennyire elválaszthatatlanok ezek a területek, s hogyan hat át mindent a játék. Pál Sándor Attila válogatása mellett itt olvasható az Esterházyval készült írott interjúk minden eddiginél teljesebb bibliográfiája is.  

Egy szép napon fura kis manócska bukkan fel Kavicsváron, nem tudja, honnan és miért jött, csak azt, hogy Bánatos Olivértől, a magányos és szomorkás festőtől kell segítséget kérnie. Ő Trapiti. De ki tudja, mi az a Trapiti? És ki tudja, ki az a Trapiti? Mese a szeretet és a trapitizés erejéről. Németh György illusztrációival

Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa tüneteivel küzd: emlékezetvesztéssel, disszociációval, agyköddel és a Kié Ez a Láb szindrómával. Bár ez már önmagában is elég lenne az őrülethez, mindeközben egy elvesztett unokahúg emléke kísérti, a férjén életmentő műtétet hajtanak végre, ő pedig megkísérli a lehetetlent: megpróbálja tévére adaptálni a saját életét. A narrátor körül olyan emlékezetes figurák bukkannak fel, mint a tengeralattjáró-tisztből lett katolikus pap apa, aki rajong Kurt Russelért, a négy testvér, akik a legváltozatosabb traumákkal küzdenek, és Shakespeare Oscar-díjas felesége. A Lesz még másik belőled? egy popkulturális utalásokkal teleszórt, töredékekből összeálló regény az angolszász irodalom egyik legeredetibb, legmegosztóbb szerzőjétől. Arra a kérdésre keresi a választ, hol végződik az én, hol kezdődik a világ, és mit is kezdünk a katasztrófákkal.

Milbacher Róbert kötete két kisregényt tartalmaz. A két művet nem csak az irodalomtörténész szerző tizenkilencedik századi jártassága köti össze, hanem az a kíváncsiság és kísérletezés, hogy ismert történeteket miképpen lehet más nézőpontból vagy más hangszerelésben elbeszélni, újra mesélni. Ám míg a P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez című kisregény Petőfi Sándor halála után játszódik és a költő eltűnésének és legendájának az utóéletével és hatástörténetével foglalkozik, addig a másik kisregény, a Kései tudósítás egy törvényszéki eljárásról, mely városunk utolsó, boszorkányosnak mondott asszonyszemélye ügyében tartatott éppen a klasszikus Arany János-ballada a Vörös Rébék előzménytörténetét dolgozza fel, az 1808-as ténylegesen lezajlott nagyszalontai pert veszi alapul, eredeti bírósági forrásokból rekonstruálja a történteket.

Szijj Ferenc verseskönyve az esendőség enciklopédiája. A négyszáz darab négysoros vers törékeny metaforák és rejtélyes allegóriák sora furcsahelyzetekkel, álomszerű történetekkel és légből kapott megfigyelésekkel. Mindezek közé egy ponton belefűződik egy olyan szál, amelyen valóságosnak tűnő csomók vannak a homályos múltból. Hogy a valóságban mélyen hol rejtőzik a képzelet, s hogy a fantázia miképp téved el a realitások erdejében, az maga is képzelt tudás, olyan, mint a madaraké: átfogó, fölényes és természeti tudás az életről és a halálról.