Magvető Kiadó strana 5 z 40

A díszkötésű regény Kertész Imre nyolcvanadik születésnapjára jelent meg. A(z) Jegyzőkönyv (Könyv) szerzője Kertész Imre.

NDK, Drezda: a létező, de megállíthatatlanul pusztuló szocializmus szürke porral lepi be a magába zárkózó drezdai villanegyedet. Lakói beletörődve a megváltoztathatatlannak látszó állapotba élik napjaikat, és humorral védekeznek a megpróbáltatások ellen. A kórházi nővér Anne és sebész férje, Richard Hoffmann két megoldás között vívódnak: alkalmazkodjanak a lehetetlen körülményekhez vagy elhagyják az országot? Idősebb fiukat, Christiant felveszik ugyan az orvosi egyetemre, de előtte a keletnémet hadsereg vendégszeretetét kell élveznie, ahol megtapasztalja a rendszer rideg és kíméletlen keménységét. Nagybátyja, Meno Rohde két világ között mozog: toronylakóként, de a moszkvai száműzetésből visszatért vörös arisztokrácia gyermekeként bejárása van Kelet-Rómába, Drezda egy fontos negyedébe. Itt éli hétköznapjait a nómenklatúra, itt íródnak a hivatalos életrajzok, itt szolgáltatnak német, demokratikus és szocialista igazságot. Uwe Tellkamp epikus igénnyel, megható, szeretetteli és drámai jelenetekkel rajzolja meg a széthulló NDK panorámáját. Három nemzedék tagjai haladnak az 1989-es forradalom felé, ki valódi résztvevőként, ki csak sodródva: a történelem a torony lakóit is magával ragadja.

Michel Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével. Új könyve már megjelenése előtt nagy vihart kavart Franciaországban. Főhőse Michel, minisztériumi alkalmazott, aki megtakarí tott pénzét a thaiföldi szex-paradicsomban tékozolja el. Élete során arra jut, hogy a szexturizmusban rejlik a jövő. Houellebecq az Elemi részecskékhez hasonlóan, korunkat elemzi, elsősorban gyarlóságainkat mutatja be. Prózája szenvtelen és eszköztel en, hősei magányosak, egymástól és környező világtól elidegenedettek. (Csak felnőtteknek!)

Cormac McCarthy - a Véres délkörök, a "Nem vénnek való vidék" és "Az út szerzője" - "Vad lovak" című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért. A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a "Vad lovak"-at, a Határvidék-trilógia első részét. E modernkori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világába. A regény, több más rangos elismerés mellett, megkapta a Nemzeti Könyv-díjat, és immár a XX. századi amerikai próza faulkneri és hemingwayi hagyományait továbbörökítő klasszikusaként tartják számon.

Térey János verses regénye a mai Budapest középrétegének apró részletekig cizellált lát- és kórképét adja, betekintést engedve a művészvilág kulisszái mögé is.

Sándor gróf - ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét, lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát, akinek őt a természet szánta - és talán csak a monogramja az, amelyben ez az őrjítő ellentét összebékíthető. A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. ,,lelepleződése" után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere. A világban a tudomány és a technika, a filozófia és a teológia forradalma zajlik, az emberben a hús és a lélek kémiája és biológiája csap össze a társadalmi megítéléssel. Érezhet-e, élhet-e férfiként az, aki nőnek született? Szerethet-e nőket úgy, hogy teljessé váljanak a szerelemben? Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes kérdéseihez.

"Minden tér szűk nekem." Krasznahorkai a Neumann-képek terébe férkőzve alkotja lesújtó, maga alá gyötrő és egyszerre gyönyörű mondatait. Akár a festmények állata, az áradó szöveg is kitörni készül, vagy legalábbis bekebelezni minden gondolatot, amel y írás közben adódik. Nehéz eldönteni, melyik volt előbb, kép vagy a szöveg: viszonyuk szerves egész. A "szűk" kis kötet pedig végül mindenkit lenyűgöz túlcsorduló gazdagságával.

Kertész Imre 2001 és 2003 között írott naplója izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Kertész ekkor dönti el, hogy Budapestről Berlinbe költözik, 2002 őszén megkapja az irodalmi Nobel-díjat, közben próbálja befejezni Felszámolás című regényét, a háttérben leomlanak az ikertornyok és az európai demokráciának új kihívásokkal kell szembenéznie. A Nobel-díj felfokozottsága a nagyszerű önértelmező Kertészt különösen fogékonnyá teszi a reflexióra. A Mentés másként lapjain a legszemélyesebb, legintimebb életkérdésekhez szervesen kapcsolódnak korunk irodalmi, filozófiai problémái. Intim és intellektuális. Igazi titkos könyv. A 2001 és 2003 között vezetett naplóból kiderül hogyan élte meg Kertész Imre a Nobel-díj körüli világszenzációt, mit látott és mit álmodott, mi a véleménye az ezredforduló politikai káoszáról, és hogy miképpen menthető másként a szabadság és a személyiség.

A nagyszerű "Boltosmesék" és "Szekrénymesék" után most elolvashatjuk Mosonyi Alíz újabb kötetét.

Az "Esték a cirkuszban" megjelenésével a közelmúlt világirodalmának egyik remekművét veheti kezébe a magyar olvasó. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fev vers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjaival követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finn ugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra tal ál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet kavalkádjában ki vételes olvasmányélményt nyújt.

A "Szódalovaglás" című verseskönyv 1990-ben jelent meg először. A mostani kiadás nem egyszerűen újrázás, a nyomdagépek zajára a strófák, versmagok és mintamondatok felébredtek és megmozdultak, hogy új helyet keressenek maguknak a lap alatt.

Azok a szövegek, amelyeket Gabriel García Márquez ebbe a könyvbe beválogatott, nyilvános felolvasás céljából készültek, és gyakorlatilag az egész életét felölelik, attól kezdve, amit tizenhét éves korában írt Zipaquirában, 1944-ben, hogy elbúcsúztassa az egy osztállyal feljebb járó iskolatársait, egészen addig, amit 2007-ben olvasott fel a Nyelv Akadémiáinak képviselői és a spanyol királyi pár előtt.

Ha Jed Martin, e regény főszereplője mesélné el önöknek ezt a történetet, talán egy cirkókazánnal kezdené, amely egy bizonyos december 15-én mondta be az unalmast. Vagy az apjáról beszélne, az ismert és megszállott építészről, akivel olyan sok szentestét töltöttek kettesben. És biztosan szóba kerülne Olga, a szép orosz nő is, akivel Jed a karrierje kezdetén találkozott, amikor a Michelin-térképekről készített fényképeiből rendezett kiállítást. Mindez még azelőtt történt, hogy a "mesterségek" elnevezésű festménysorozata világszerte ismerté tette a nevét. Jednek végül azt is el kellene mesélnie, hogyan segített a rendőrségnek megoldani egy borzalmas bűnügyet. Művészet és pénz, apa-fiú kapcsolat, a turistaparadicsommá vált Franciaország - ezekről mind szó esik ebben a sokrétű, lenyűgöző regényben. "A könyv legnagyobb erénye kétségkívül az őszintesége. Amikor egy könyv ilyen mértékben őszinte, mintegy mellékesen igazi felfedezéseket hozhat az emberi természetről" - írja Michel Houellebecq egy kollégája könyve elé írt előszavában. Akár a saját regénye elé is írhatta volna.

Raymond Carver a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású novellistája, a minimalizmusként, ,"mocskos realizmusként" elhíresült irányzat legmarkánsabb hangú képviselője. A Magvető Kiadó 2010-ben indított Carver-életműsorozat harmadik, utolsó Katedrális című kötetében az ,"olcsó kis tragédiák" szűkszavú krónikása kezében whiskey-s pohárral, a tőle megszokott szenvtelenséggel tárja elénk az amerikai hétköznapok légkondicionált lidércnyomását, és mutatja be a rémálmából felébredni képtelen, öntudatlanul vergődő (átlag)embert. Kezdők és a Befognád, ha szépen kérlek? letaglózó erejű, a hétköznapok ridegségéből kibomló, lázálomszerű novellái után ezúttal mintha az alagút végén pislákolna valami halvány fény. De ha nem félünk közelebb merészkedni, láthatjuk, hogy a lámpát továbbra is Raymond Carver tartja. A kötetben szereplő tizenkét írást a kritika a szerző legkiérleltebb művei közé sorolja. Az életmű csúcspontjának számító címadó elbeszélésről pedig túlzás nélkül állítható, hogy a 20. századi amerikai novellairodalom egyik leggyönyörűbb és legfájdalmasabb darabja.