Magvető Kiadó strana 89 z 97

A kötetben a kortárs magyar irodalom meghatározó szereplőinek írásait olvashatjuk, Berlinről. Irodalmi Baedeker: helyek, helyszínek, figurák - egy világváros pezsgése. És legfőképp történelmi olvasókönyv: kezdőpontja a második világháború, végpontja napjaink, s közte a Fal - közös történetünk.

Surik Korn csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, a nők álma. Szerelemgyerek, az apja nem sokkal éli túl fia születését, akit elsősorban a jóságos, erős akaratú nagymamája nevel. A nagymama halála után pedig a fiú egyetlen támasza lesz finom lelkű, kissé tétova édesanyjának. De nem csak az édesanyjának: mindenkire figyel a környezetében, akinek valamire szüksége van. Így nevelték. Művelt, jó családból való, vonzó fiatalembernek számít, megbízható, biztonságot adó férfi, érzékeny szerető, jó férj válhat belőle. A nők szemében kiváló társnak és párnak tűnik. Ráadásul Surik - akarva-akaratlan - egyre inkább az "ellenszolgáltatás nélküli segítségnyújtásnak" szenteli magát; segít a nőknek és a nőkön a főiskolán, később a munkahelyén, a hétköznapi életben, az ágyban... Az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja, hosszú éveken át hűséges marad. Lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyermekének. És így tovább. Csak az a kérdés, mihez kezd az életével, a keze közt elfolyó idővel, az életét behálózó kapcsolatokkal, amikor felbukkan az igazi szerelem... Ulickaja a tőle megszokott áradó mesélő kedvvel és fordulatossággal, finom iróniával beszéli el egy odaadó férfi történetét, aki minden nőnek meg akar felelni...

A Buffalo Bill becenevű sorozatgyilkos utáni hajsza során Clarice Starling FBI-gyakornok is fontos feladatot kap. Meg kell látogatnia és ki kell faggatnia valakit, aki talán még a keresett személynél is veszedelmesebb; épp ezért szigorú biztonsági őrizetre szorul. Ez az ember dr. Hannibal Lecter, az elismert pszichiáter, akinek különös szokásai vannak, és élénken érdeklődik az emberi agy legsötétebb zugai iránt. Lecter, ha teheti, emberhúst eszik, mindemellett behatóan ismeri a sorozatgyilkolás pszichológiáját. Hamar átlát az érzékeny Clarice nyomozótanoncon is, aki lelkében egyre csak gyermekkora bárányainak sikolyával küzd. Lebilincselő cselekménye mellett a kannibál doktor érzékletes lélek- és helyzetelemzései avatják ezt a regényt a krimiirodalom felejthetetlen klasszikusává.

Hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, miképp győzi le a zsiványokat, boszorkányokat, óriásokat, hogyan szabadítja ki a francia királylányt a török karmaiból? És legfőképpen: hogyan találja meg elveszett Iluskáját és nyeri el az örök boldogságot? A János vitéz több mint százötven esztendeje gyerekeknek, felnőtteknek egyik legkedvesebb olvasmánya. A kötetben Péreli Zsuzsa ihletett akvarelljei hívogatnak Petőfi csodálatos világába.

Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja "egy másik" kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta először ül l e beszélgetni. Ahogy az após apránként megnyílik, lefoszlik róla a tárgyilagosság maszkja, és egy sérülékeny, csupa-seb ember áll előttünk, aki élete nagy szerelmének történetét meséli el a "múlt időbe tett" nőnek. Gavalda regényében a vigasztaló is vigasztalan marad. Az após története egy másik (talán jobb vagy szebb) életet villant fel, és ebben a villanófényben saját elvesztegetett lehetőségeinkre, eljátszott esélyeinkre ismerünk. A Szerettem őt igazi kamara-dráma, amely a fiatal francia írón őt szinte azonnal nemzetközi hírű íróvá tette.

Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja e l, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy é rett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjév el. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányok-asszonyok meséi - mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét. Persze, ha van ilyen egyáltalán... Ljudmila Ulickaja könyve hat történetből áll, mondhatni: hat este, hat nem is olyan könnyű darab, amelyeket lebilincselő elbeszélésmód, nagy-nagy életismeret és finom, szomorkás irónia jellemez. Ahogy a nagy orosz íróktól meg szoktuk.

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)

A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat...

A nagyszabású regényciklus második részében az ifjú elbeszélő normandiai nyaralásának mindennapjait követhetjük nyomon: új tájak, új figurák, a párizsi és vidéki arisztokrácia jellemző típusai bukkanank föl a tengerparti fürdőzés és a hotelélet megannyi örömével és egy csapat fiatal lánnyal, akik közül Albertine alakja emelkedik ki, és jut egyre nagyobb és tragikusabb szerephez. Az eseményeket, tájképeket és elmélkedéseket a szép idő, a tenger és a szerelm világítja meg forró színekkel, majd sorra felbukkannak azok a nagy művészek is - mint Bergotte, a regényíró Berma, a nagy színésznő, és Elstir, a tenger festője -, akik egyre döntőbb hatással lesznek az elbeszélő szemléletére és későbbi hivatására. Az olvasó ebben a kötetben is megtalálja Proust művészetének minden varázsát: a hajszálfinom, mégis döbbenetes erejű elemzéseket, a ragyogó tájakat, valamint a századforduló alakjainak érzékeletes jellemzését.

A regény a kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilencéves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban tizenegy gyermek él húsz négyzetméteren. Nincs mit enni, nincs takarójuk, meleg ruhájuk, nincs tüzelőanyag. A kisfiú arról képzeleg, hogy milyen lesz, ha egyszer felépül majd a ház, ahová beköltözhetnek. Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy ezt megtudhatja-e valaha... Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.

Parti Nagy új novelláskötetében meghökkentő szókapcsolások, nyelvi bravúrok, szójátékok követik egymást; groteszk és szürreális, álomszerű és szociografikus, bizarr és fantasztikus motívumok fonódnak egybe - ahogy a "nyelvkirálytól" már megszokhattuk.

Az eltűnt idő nyomában első és második részében Proust a gyerekkort, az elveszett paradicsomot, majd ifjúsága helyszíneit és szereplőit idézte meg az emlékezés rejtett áramait követve, egy-egy könyv, kép, íz, illat váratlan vonzásába kerülve. A nagyszabású regényciklus harmadik részében a történet egyrészt újra meg újra visszatér a múltba, másrészt kitágul a világ: az elbeszélőt épp gyermekkorának titkok és álmok közt derengő Guermantes hercegnője vezeti el a régi tájakról a párizsi nagyvilágba. A pontosan megrajzolt részletek: a hercegnő fogadásai, zenedélutánjai, a hosszú beszélgetések, viták, félszavak és félmosolyok, a boldog és boldogtalan szerelmek bonyolult képpé állnak össze. Ez a kép azonban bonyolultsága ellenére is azt az üzenetet közvetíti immár évtizedek óta, hogy az élet jelentéktelen apróságai adják a legnagyobb örömöt. Ezt senki nem tudja és nem tudhatta jobban, mint maga Proust.

A regény egyszerre látja és láttatja a csodagyerek Wolferlt, amint négykézláb mászik fel a hangversenydobogóra, és a harmincöt éves zsenit, amint halálos ágyán Schikander ripacsai mulattatják Mozart halála című zenés produkciójukkal.

A nagyszabású regényciklus második részében az ifjú elbeszélő normandiai nyaralásának mindennapjait követhetjük nyomon: új tájak, új figurák, a párizsi és vidéki arisztokrácia jellemző típusai bukkanank föl a tengerparti fürdőzés és a hotelélet megannyi örömével és egy csapat fiatal lánnyal, akik közül Albertine alakja emelkedik ki, és jut egyre nagyobb és tragikusabb szerephez. Az eseményeket, tájképeket és elmélkedéseket a szép idő, a tenger és a szerelm világítja meg forró színekkel, majd sorra felbukkannak azok a nagy művészek is - mint Bergotte, a regényíró Berma, a nagy színésznő, és Elstir, a tenger festője -, akik egyre döntőbb hatással lesznek az elbeszélő szemléletére és későbbi hivatására. Az olvasó ebben a kötetben is megtalálja Proust művészetének minden varázsát: a hajszálfinom, mégis döbbenetes erejű elemzéseket, a ragyogó tájakat, valamint a századforduló alakjainak érzékeletes jellemzését.