Magvető Kiadó strana 87 z 97

Azok a szövegek, amelyeket Gabriel García Márquez ebbe a könyvbe beválogatott, nyilvános felolvasás céljából készültek, és gyakorlatilag az egész életét felölelik, attól kezdve, amit tizenhét éves korában írt Zipaquirában, 1944-ben, hogy elbúcsúztassa az egy osztállyal feljebb járó iskolatársait, egészen addig, amit 2007-ben olvasott fel a Nyelv Akadémiáinak képviselői és a spanyol királyi pár előtt.

A "Szódalovaglás" című verseskönyv 1990-ben jelent meg először. A mostani kiadás nem egyszerűen újrázás, a nyomdagépek zajára a strófák, versmagok és mintamondatok felébredtek és megmozdultak, hogy új helyet keressenek maguknak a lap alatt.

"A macskaróka" című lírai hangulatú kisregény az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja az olvasót. A két történetszál egyikében a vad és a vadász párharca bontakozik ki: a falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely "oly an ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet". Ennek a történetnek, mely a regény feszes és feszült kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a kegyetlenségében kegyes, fenséges természet a harmadik főszereplője. Mintha a z emberi és az állati összeolvadna, végső soron minden természetté válik ebben a balladai élességgel megírt műben. A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző lélektani empátiával és társadalomtö rténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilághoz foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket az elvont problémákat eleven, tragikus és kedélyes élethelyzetekben mutatja meg: születéskor és temetéskor. Regénye -alcíme szerint- népi történet: ez egyszerre jelenti, hogy népmesei elemek tagolják a balladai históriát, és azt is, hogy néprajzi igényességgel ismerteti meg az olvasóval egy rusztikus társadalom belső határait. Egyszerre metaforikus legenda és naturalisztikus parabola "A macskaróka" komor mese a titkokkal teli skandináv horizontról.

A nagyszerű "Boltosmesék" és "Szekrénymesék" után most elolvashatjuk Mosonyi Alíz újabb kötetét.

Kertész Imre 2001 és 2003 között írott naplója izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Kertész ekkor dönti el, hogy Budapestről Berlinbe költözik, 2002 őszén megkapja az irodalmi Nobel-díjat, közben próbálja befejezni Felszámolás című regényét, a háttérben leomlanak az ikertornyok és az európai demokráciának új kihívásokkal kell szembenéznie. A Nobel-díj felfokozottsága a nagyszerű önértelmező Kertészt különösen fogékonnyá teszi a reflexióra. A Mentés másként lapjain a legszemélyesebb, legintimebb életkérdésekhez szervesen kapcsolódnak korunk irodalmi, filozófiai problémái. Intim és intellektuális. Igazi titkos könyv. A 2001 és 2003 között vezetett naplóból kiderül hogyan élte meg Kertész Imre a Nobel-díj körüli világszenzációt, mit látott és mit álmodott, mi a véleménye az ezredforduló politikai káoszáról, és hogy miképpen menthető másként a szabadság és a személyiség.

A "Szép versek" immáron negyvenhét éve megjelenő kortárs magyar költészeti antológia, melyben idén ötvenhat költő közel kétszáz verse olvasható

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő - egy harmincas éveinek közepén járó férfi - aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel - a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A "Mellettem elférsz" nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Őrült Johanna spanyol királynő a fiatalon meghalt férjét nem engedte eltemettetni. Hétszáznyolcvanhat napon keresztül bolyongott a holttestet rejtő koporsóval. Ezután negyvenhat évig élt toronyfogságban, ahová saját gyermekei záratták. Farkas Péter regényét az ő alakja ihlette. ... Folytatás ›› A cselekmény hiteles történelmi forrásokból építkezik, ám ne hagyományos történelmi kalandregényre számítson az olvasó, Johanna figurája az író radikálisan lecsupaszított világának nem hőse, hanem csupán szenvedő alanya. A világ végletekig lepusztult és kegyetlen, az emberek szabad akaratuktól megfosztva tengődnek, és hidegvérrel gépiesen szaporítják tovább a parttalan szenvedést. Ebben a könyvben a természet is közömbös és szürke, a művészet pedig nem megenyhülést vagy felszabadulást, hanem kibírhatatlan fájdalmat okoz. Farkas Péter hasonlóan korábbi könyveihez, a végponthoz igyekszik mind közelebb jutni, egyúttal megmutatni, milyen mélyre süllyedt az emberi lény: már csak zsarnoki test, a biológiai kényszer, a kérlelhetetlen anyag múködteti, semmi más. A(z) Johanna (Könyv) szerzője Farkas Péter.

Zalán olyan kisfiú, aki jobban szeret képregényeket olvasni, mint számítógépes játékokban lövöldözni. Egy nem túl szép napon egy Székláb nevű öregember csenget be Zalánékhoz. Furcsán viselkedik, és azt állítja: akiket Zalán a szüleinek hisz, nem az igaziak, hanem másolatok. ... Folytatás ›› Meggyőzi a fiút, hogy mivel édesanyját és édesapját elrabolták a dobozvárosiak, Zalán nem tehet mást, mint útra kel vele. A kisfiú is csak így át esélyt viszontlátni a szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb nem hétköznapi birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon azon a helyen, ahol fogva tartják szüleit: a hatalmas, gőzgépektől hangos Dobozvárosban. Lakatos István meseregénye kalandos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek. A(z) Dobozváros (Könyv) szerzője Lakatos István.

Hősünk a tömpemizséri kultúrházban nagy nehezen elvonszolja magát a színpadig, ahol előadást tart a magyarság táplálkozásáról és/vagy az étkezés ártalmasságáról. Közben sűrűn mérőpoharazik a saját Bt-je által forgalmazott méregtelenítő csodaszerből, az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróból. És beszél, csak beszél, életről, halálról, szerelemről, meg nem áll egy pillanatra sem. Az ő abszurd monológja ez a hamisítatlan Parti Nagy Lajos szöveg, melyen csak úgy röpködnek a csodás szókreálmányok és frenetikus mondatok. Közben, még ha kákabélűek is volnánk, úgy érezzük, reng a tokánk és rázkódik hasunk a nevetéstől. Minden hájjal megkent szöveg ez - a szó összes értelmében, s még azon túl is!

"...jönnek, mennek, mintha emberek volnának" - mondja az angyalokról "a hálátlanságról" című vers zárlata. Ilyen mintha-lények mindenestül a "parsifal, parsifal" szereplői. Minthaságuk, tünékenységük, kisbetűsségük hívja új életre a Grál-legendát: a vér, a test, a vágy és a szentség történetét, melyben a túlontúl emberi lovag istenkereső céllal jut el végül leglényegibb önmagához. A versek ideje azonban nem Arthur király lovagjainak kora, még ha az a nevekben vissza-visszacseng is; fontosabb, hogy a kudarcokkal tarkított kaland és keresés örök legendája beleoltódik a mindenkori ember hétköznapi történetébe. Hétköznapi szeretésbe, csalódásba, vágyakozásba. Mert ahogyan Varga Mátyás ezt megelőző, "hallásgyakorlatok" című kötetében, itt is minimál-mozzanatok visznek bennünket oldalról oldalra tovább, minimál-perspektívából, hogy végül ez a végtelenül pontos kicsiség nőjön hatalmassággá.

Napjaink egyik legolvasottabb írónőjének új könyvében az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és nagyon is élő szövegtestet.

Cormac McCarthy - a Véres délkörök, a "Nem vénnek való vidék" és "Az út szerzője" - "Vad lovak" című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért. A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a "Vad lovak"-at, a Határvidék-trilógia első részét. E modernkori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világába. A regény, több más rangos elismerés mellett, megkapta a Nemzeti Könyv-díjat, és immár a XX. századi amerikai próza faulkneri és hemingwayi hagyományait továbbörökítő klasszikusaként tartják számon.

Kemény István "Az ellenség művészete" című regénye ékszer - talán pont az a mandzsettagomb, melyre a könyv első részében a rokokó idillt festették. A könyv szerint az ékszert a marxista Jaromil Jaromilek találta meg a csehszlovák tengerparton, egy ha l gyomrában. Innen került egy valóságosabb helyre, Budapestre, ahol 1989-ben elkezdődtek az idillre emlékeztető, karneváli erejű felvonulások, de aztán sosem érkeztünk meg Kithéra szigetére...

Boldizsár Ildikó könyve azoknak íródott, akik értik, vagy érteni szeretnék a meséket. A mesék a hagyomány által megszentelt tudás hordozói, s nemcsak vigaszt és bátorítást adnak, hanem arra is képesek, hogy bizonyos lelki és fizikai fájdalmakat enyhítsenek. A szerző korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után új könyvében a mesék gyógyító erejének titkát kutatja, s kutatási eredményeit rendkívül közérthetően tárja elénk. Meseterápia című könyve bevezet a mesék hagyományába, rávilágít a közösségi meseélmény szertartásos, történelmi gyökereire, a népmese szerepére az egykori társas szabályrendszerek átadásában, és részletesen bemutatja azt a bölcsesség alapú terápiás eljárást - az általa kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás Módszert -, amely hosszas kutatómunka eredményeként született. A mese gyógyító erejének bemutatására a szerző saját praxisából hoz példákat, s hasznos tanácsokat ad azzal kapcsolatban, hogyan tehetjük mindennapossá a meséket életünkben. A Meseterápia eredeti végkövetkeztetésekkel gazdagítja olvasóját, legyen bár szakember vagy laikus érdeklődő.

Beszélgetések a Szentföldről, irodalomról, életről Tevegelő beduin - Esterházy; öreg Dávid király - Konrád; jeruzsálemi ősi szellemek - Spiró. Marianna D. Birnbaum izgalmas kérdései mindezekre és más különös pillanatokra derítenek fényt, vonnak párhuzamot és tesznek különbséget e három irodalmi ikon között, úgy, hogy a történetmesélések közben az írók - e kötet főszereplői - közelebb engedik magukhoz az olvasót. Megosztják gondolataikat a zsidóságról, a magyar-izraeli hasonlóságról, a világszemlélet és érték fontosságáról, választ adnak arra, hogyan lehetünk egy kultúra egyszerre külső és belső szemlélői. Egy üdvözlőkártya, melyet Esterházy, Spiró és Konrád adott postára Izraelben a szülőanyja az interjúkötetnek. S íme, a kártya ettől kezdve nemcsak eszmei értékkel bír, hanem jóval túlmutat önmagán: e szíves gesztus gondolatából fakadt az az ötlet, hogy a címzett a szerzőkkel készített interjúk nyomán kifürkéssze, milyen benyomásokkal tértek haza kedves barátai az Izraelben eltöltött négy nap után. A három szerző mellett sétálva, miközben elhaladunk a Jaffa-kapu, majd a Hurva-zsinagóga előtt, századokon és világokon át utazhatunk, míg ismét visszatérünk saját valóságunkba, amely a könyv élményétől máris gazdagabb lett.