Magvető Kiadó strana 86 z 97

Hiába a tizennyolc nyitott fiók az íróasztalon, hogyha egyetlenegy zárva. Legelőször mindig azt akarjuk kinyitni, legvégül azzal szembesülünk, hogy nincs hozzá kulcsunk. Nicole Krauss regényének író hősnője több mint huszonöt éven át dolgozik ennél az eredetileg csak kölcsön kapott íróasztalnál. Miközben sikeres könyveit írja, talán csak sejti, hogy a fiók mélyén titkos szöveg lapul. Mígnem egy nap valaki visszakéri magának az íróasztalt. De visszakaphatjuk-e múltunkat? A Nagy Palota szövevényes, évtizedeket és kontinenseket átszelő története, katartikus sorsmozaikja ettől az asztaltól indul el. Így jutunk el a hetvenes évek alternatív New York-i értelmiségi miliőjétől az 1944-es Budapestig, a közelmúlt multikulturális Londonjától Pinochet Chiléjén át a sejtelmes Izraelig. A tárgyak története mindig emberek története is. Az emberek története hazugságok története. A tárgyak vajon tudnak hazudni? Az embereknek ebben a könyvben tárgyakba kapaszkodva kell visszatalálniuk a személyes emlékeikhez. A tizenkilencedik fiókhoz. Erre az emlékmunkára utal a regény bibliai címe is. "Olyan tökéletes lesz a Palota emléke, hogy lényegében maga válik eredetivé."

"Vázlatszerűségében pontos, könnyedségében mély könyv. Irodalmi jazz - a legjobb fajtából. Ottlik egy-két mondattal ábrázolja a nagyváros szórakozni vágyó, bohém közegét; és ugyanígy tesz a figurákkal is. Ismeri őket személyesen, akárcsak mi, olvasók. Az Ottlik-világban járunk ugyanis, a könyv egyik hőse itt is Bébé, még fontosabb figurája pedig Halász Petár szintén ismerős az Iskolából. Holott ez a könyv korábbi, mint az Iskola a határon. Fikció és valóság körbeér. Ahogyan az Ottlik-művek esetében lenni szokott, a könyv keletkezéshistóriája maga is egy külön történet, egy a szerző életével és a magyar történelemmel összeszövődő, rejtélyektől sem mentes intellektuális kalandregény. Ottlik erről így ír: ,"1943 novemberében írtam, elkeseredésemben és szórakoztatásnak. Négyévi munkámmal akadtam el akkor végképp. Ilyenkor a készülő mű is, az író is összeomlik. Ez a mesterségünk kockázata. Elkeseredésemben nekifogtam W. S. Maugham mintájára megszerkeszteni egy hosszú novellát vagy kisregényt. Népszerű olvasmánynak. Ajánljam tehát most annak, aki szórakozni akar? A Magyar Csillag című folyóirat közölte először, 1944-ben, folytatásokban. Az utolsó rész már nem jelent meg, mert a náci csapatok megszállták az országot." Végül a regény 1957-ben látott napvilágot. Ahogy kinyitjuk, láthatjuk, hogy a magyar történelem kellős közepében vagyunk: az első és az utolsó fejezet felett az 1956-os évszám szerepel, a regény középső része pedig 1936-ban játszódik. Kataklizmákon, traumákon, radikális változásokon ível tehát át ez a megkapó történet, melyben a barátság, a szerelem, a hűség és az árulás dilemmáival és változataival találkozhatunk, no meg az (élet)művészet nagyszabású voltával." (a Kiadó) A kötet Ottlik Géza születésének századik évfordulójára jelent meg.

A gyerekeknek hirtelen felnőttként kell viselkedniük, miközben a felnőttek meglepően gyerekesek néha. Nem véletlen, hogy Ljudmila Ulickaja meséi úgy szólnak a gyerekekhez, hogy közben a felnőtteknek is van mit mondaniuk. A "Történetek állatokról és emberekről" után ez Ulickaja második magyarul olvasható mesekönyve, amelyet újra Lakatos István összetéveszthetetlen rajzai kísérnek. Bár orosz vidéken járunk, a saját gyerekkori félelmeinkre és reményeinkre is ráismerhetünk ezekben a történetekben, amelyekben mindig érdemes várni a hétköznapi csodákra.

"Tatok, tatok, hol voltatok? Patakparton mit láttatok? Fütyültetek? Ugráltatok? Tatoktatok." Szabó T. Anna versei nyelvpörgető mondókák, pisszegő dalok, rímes tréfák és ritmikus rögtönzések. Az ünnepekről és a hétköznapokról, a családról és egyéb állatfajtákról szólnak, de vigyázat: a világ nem csupán kacagás és móka, mert ha felbukkannak a sámánok, a boszorkányok, a kalózok meg a vérnyulak, akkor aztán beindul a vadulás! A József Attila- és Vackor-díjas költő verseit az egyedi formavilágot teremtő, összetéveszthetetlen stílusú, nemzetközileg is elismert Kárpáti Tibor illusztrálta.

Sokan érezhetik magukhoz közel állónak a vajdasági kisebbségi életet svájci vendégmunkáslétre cserélő magyar Kocsis család jellegzetesen közép-európai történetét. A regény főszereplője Ildikó, aki szüleivel és húgával hazajár rajongásig szeretett mam ikájához a vajdasági ... Folytatás kisvárosba, ahol a lakodalmak vigasságán kívül szép lassan megismeri a titkokkal és tragédiákkal teli múltat is. A család küszködését és megfelelni akarását az új hazában idegenellenesség is nehezíti, a honvágyat és az otthon maradottakért való aggódást pedig a '90-es évek jugoszláv háborúi súlyosbítják. Nem könnyű tehát megtalálni Ildikónak a maga útját. Mindennek kifejezésére az írónő sajátos nyelvezetet és egyéni mondatszerkezeteket használ, a hétköznapi nyelvet ötvözi a költőiséggel. Köztes nyelv ez, szókincsében és nézőpontváltásokban is rendkívül gazdag, egyszerre több hagyományt, kultúrát képes megidézni. A szöveget dőlten szedett kifejezések tűzdelik: a német eredetiben is magyarul szereplő és a magyar fordításban németül vagy más nyelveken meghagyott szavak - a kisebbségben élők és kivándoroltak jellegzetes nyelvhasználatához hűen. A(z) Galambok röppennek föl (Könyv) szerzője Melinda Nadj Abonji.

A keresés az, amikor menni kell, és ki kell találni dolgokat. Egy parancsolgatós tengerészkapitány megunja a tengereket, partra száll, egy hídra költözik, majd nyakába veszi a várost barátjával, a befőttesüvegben tátogó kicsi narancssárga hallal. Velük együtt mi is megtaláljuk a legjobb helyet, ahol élni lehet: Máté Angi meséjének gyöngéd világát, amelyet Rofusz Kinga különleges hangulatú képei ölelnek magukhoz.

"Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot. Szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a "Kossuthkifli" egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, 19. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény. A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosemvolt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt? A "Kossuthkifli" végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsósorban) a 19. századi gasztronómiai tárháza, ízes hasregény." (Cserna-Szabó András)

Mi lehetne legtávolabb a haláltól? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki kénytelen feltenni magának ebben a regényben, és természetesen meg is próbál válaszolni rá. A párhuzamos idősíkokban és történetekben egy, legboldogabb gyermek- és kamaszéveit Afrikában töltő férfi visszatér, hogy a régi helyen újrakezdje életét. egy tehetséges fekete lány kemény munkával ki tud ugyan szakadni a nyomorúságból, de az igazságtalanság ellen hiába küzd. lenyűgözően szép, gyermekkori barátnője pedig már egészen fiatalon a prostitúció poklának legsötétebb bugyraiba kerül, ahonnan nincs visszatérés. Véglényként tengődő utcagyerekek, nyomorgó falusiak, vaktában lövöldöző fegyveresek és korrupt egykori gyarmatosítók között próbálják megtalálni másokban a szeretetet és a jóságot, ha már a világban lehetetlen.

Lengyelország dél-nyugati szegletében, a cseh határtól nem messze fekszik a sziléziai ipar- és bányászváros, Wałbrzych. Itt, pontosabban a város szélén felhúzott lakótelepen, a helyiek által csak Homokhegyként emlegetett sivár paneldzsungelben játszódik Joanna Bator családregénye, amely három nő – nagyanya, anya és leány – egymásba fonódó élettörténetét meséli el. A legidősebb, Zofia a második világháború után fél évvel szüli meg kislányát, Jadziát – immár özvegyen. Férje ugyanis a felszabadítás előtt nem sokkal halt hősi halált, vagy ahogy a környéken terjesztik, fulladt vízbe részegen. Jadzia azonban nemcsak e történettől, hanem származása zűrzavaros változataitól is nyomasztva nő fel: a helyi pletykalánc ugyanis „hivatalos” apja mellett még esélyes befutónak tartja a Zofiát megerőszakoló kollaboránst, valamint a padláson annak idején rejtegetett zsidót is. Nem csoda, hogy Jadzia szinte még kislányként menekül házasságba Stefannal. Hamarosan világra jön a kislányuk, Dominika, aki nemcsak alkatában – sötéten izzó szemében, fekete hajában, karcsúságában – különbözik a szüleitől, de mentalitásában is: ő már a változás, a múlttal való leszámolás, az új, jobb, más élet reményének a gyermeke. A pazar jellemábrázolás mellett a közelmúlt Lengyelországáról is hiteles képet adó regény a színvonalas kelet-közép-európai szépirodalom iránt érdeklődők olvasmánya.

César Aira argentin író második magyar nyelven megjelent kisregénye merőben szakít az "Epizód egy vándorfestő életéből" 19. századi világával, hiszen történetének színtere nem a latin-amerikai pusztaság vagy festői vadon, hanem egy félkész Buenos Aires-i luxus apartmanház, ahová ... Folytatás ›› a leendő lakók szilveszter napjának délelőttjén háztűznézőbe érkeznek. De a kisregény középpontjába nem az őgyelgő tulajdonosok kerülnek, hanem egy szegény chilei bevándorló család, amelynek feladata az építkezési terület felügyelése a tényleges átadás időpontjáig. A népes Vinas-család élete -érzelmei, örömei, családi viszályai- az óév utolsó napján szinte nagyító alá kerül, így nemcsak a szereplők hétköznapjaiba, de gondolataiba is belelátunk. A félkész házban rajtuk kívül azonban kísértetek is laknak. Ezek a természetfeletti jelenségek egymás között mulatnak, átnézve a födi teremtményeken, mígnem a kamaszodó mostohalánnyal, Patrival nem találkoznak. Aira regénye a mágikus realizmus eszközeivel tárja fel a chilei bevándorlók és argentin őslakosok - vagyis a munkásosztály és az újgazdag réteg- között húzódó szakadékot, miközben az épület rideg betonfalai egyre légiesebbé és áttetszőbbé válnak. Aira regénye többféle életfilozófiával átszőtt, felkavaró történet, melyben a kísértetek, akár valódiak, akár képzeletbeliek, érzéki jelenlétükkel felforgatják a serdülő lány, Patri világát, miközben a falakról lógva jelzik az állónak tűnő szellem-időt, míg be nem üt a várva várt éjfél órája... A(z) Kísértetek Könyv szerzője César Aira.

'Maga El Kazovszkij, ha meginterjúvolták, mindig azt hangoztatta, hogy őt elsősorban nem a festészet érdekli: ''nekem vér helyett az ereimben is nyelv folyik.'' Oroszul írt verseit azonban soha nem publikálta, halála után viszont megnyíltak a verses fiókok. Ezek a szövegek első látásra is professzionista munkák benyomását keltik, beléjük olvasva pedig kitűnik, hogy sokkal tágabbra nyitják az ajtót, mint performance-ai vagy képzőművészeti munkái. Naplószerű nyíltsággal adnak számot álmokról, képzelt vagy valóságos játékokról, szenvedélyekről és gondokról. Ahogy pedig peregtek az évek, és egyre mélyült az a folyómeder, amelyben El Kazovszkij az ár ellen gázolt, és ahol először csak derékig, később pedig állig ért a sodrás, úgy váltak a versek is egyre súlyosabbakká és árnyékosabbakká. Egy szokatlanul őszinte hangú -és mert magányos, ezért csaknem vad- szellem szól belőlük, megrendítően emberi a versekből kiérződő vágy egy, a gondokat vele megosztó társ után, miközben a versformák zárt kereteit széttöri a sorok közt bujkáló zaklatottság és szorongás.'' (Perneczky Géza)

Huszonöt beszélgetés ugyanarról. A cím megtévesztő: Krasznahorkaitól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai nemcsak válaszol, hanem kérdez is.Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen. 

"Győrffy Ákos útra kelt, hogy elkísérje azt a titokzatos idegent, akit mindig is szeretett volna közelebbről megismerni. Saját ismeretlen énjének szegődött a nyomába, hogy megtapasztalja annak idegenségét. Bolyongásaik során emberekkel alig-alig talá lkoznak; annál inkább az embereknél is elevenebb természettel. Erdőkön, mezőkön, vizeken és sűrű bozótosokon át vezet az út. Ezek a tájak e könyvben a lélek tájai is. És ahogyan a külső és belső táj egyre jobban hasonlítani kezd, úgy kerül közelebb a szerző is ahhoz a titkos és nehezen fölfejthető élethez, amely saját élete mögött húzódik. A könyv végére már eldönthetetlen, hogy a szerző kíséri-e saját ismeretlen énjét, vagy az őt. Bárhogyan van is, többé nem tévesztik szem elől egymást. A kegye lmi pillanatokban pedig, amelyek e könyvben újra és újra feltűnnek, megkülönböztethetetlenek lesznek. E pillanatokról ad hírt Győrffy Ákos, akinek esszéíróként a műfaj legjobb magyar képviselői között a helye." (Földényi F. László)

Raymond Carver a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású novellistája, a minimalizmusként, ,"mocskos realizmusként" elhíresült irányzat legmarkánsabb hangú képviselője. A Magvető Kiadó 2010-ben indított Carver-életműsorozat harmadik, utolsó Katedrális című kötetében az ,"olcsó kis tragédiák" szűkszavú krónikása kezében whiskey-s pohárral, a tőle megszokott szenvtelenséggel tárja elénk az amerikai hétköznapok légkondicionált lidércnyomását, és mutatja be a rémálmából felébredni képtelen, öntudatlanul vergődő (átlag)embert. Kezdők és a Befognád, ha szépen kérlek? letaglózó erejű, a hétköznapok ridegségéből kibomló, lázálomszerű novellái után ezúttal mintha az alagút végén pislákolna valami halvány fény. De ha nem félünk közelebb merészkedni, láthatjuk, hogy a lámpát továbbra is Raymond Carver tartja. A kötetben szereplő tizenkét írást a kritika a szerző legkiérleltebb művei közé sorolja. Az életmű csúcspontjának számító címadó elbeszélésről pedig túlzás nélkül állítható, hogy a 20. századi amerikai novellairodalom egyik leggyönyörűbb és legfájdalmasabb darabja.

A Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne – nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, melyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét… hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A 2002-ben Bródy Sándor-díjat nyert, Pletykaanyu című könyv szerzőjének új regénye krimiszerűen örvénylik, A közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké. Vele kalandozunk, örömünket, vágyainkat leljük meg benne, és józanító pillanataiban önmagunkra ébredünk.

Ha Jed Martin, e regény főszereplője mesélné el önöknek ezt a történetet, talán egy cirkókazánnal kezdené, amely egy bizonyos december 15-én mondta be az unalmast. Vagy az apjáról beszélne, az ismert és megszállott építészről, akivel olyan sok szentestét töltöttek kettesben. És biztosan szóba kerülne Olga, a szép orosz nő is, akivel Jed a karrierje kezdetén találkozott, amikor a Michelin-térképekről készített fényképeiből rendezett kiállítást. Mindez még azelőtt történt, hogy a "mesterségek" elnevezésű festménysorozata világszerte ismerté tette a nevét. Jednek végül azt is el kellene mesélnie, hogyan segített a rendőrségnek megoldani egy borzalmas bűnügyet. Művészet és pénz, apa-fiú kapcsolat, a turistaparadicsommá vált Franciaország - ezekről mind szó esik ebben a sokrétű, lenyűgöző regényben. "A könyv legnagyobb erénye kétségkívül az őszintesége. Amikor egy könyv ilyen mértékben őszinte, mintegy mellékesen igazi felfedezéseket hozhat az emberi természetről" - írja Michel Houellebecq egy kollégája könyve elé írt előszavában. Akár a saját regénye elé is írhatta volna.