Magvető Kiadó strana 86 z 97

Mi lehetne legtávolabb a haláltól? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki kénytelen feltenni magának ebben a regényben, és természetesen meg is próbál válaszolni rá. A párhuzamos idősíkokban és történetekben egy, legboldogabb gyermek- és kamaszéveit Afrikában töltő férfi visszatér, hogy a régi helyen újrakezdje életét. egy tehetséges fekete lány kemény munkával ki tud ugyan szakadni a nyomorúságból, de az igazságtalanság ellen hiába küzd. lenyűgözően szép, gyermekkori barátnője pedig már egészen fiatalon a prostitúció poklának legsötétebb bugyraiba kerül, ahonnan nincs visszatérés. Véglényként tengődő utcagyerekek, nyomorgó falusiak, vaktában lövöldöző fegyveresek és korrupt egykori gyarmatosítók között próbálják megtalálni másokban a szeretetet és a jóságot, ha már a világban lehetetlen.

Lengyelország dél-nyugati szegletében, a cseh határtól nem messze fekszik a sziléziai ipar- és bányászváros, Wałbrzych. Itt, pontosabban a város szélén felhúzott lakótelepen, a helyiek által csak Homokhegyként emlegetett sivár paneldzsungelben játszódik Joanna Bator családregénye, amely három nő – nagyanya, anya és leány – egymásba fonódó élettörténetét meséli el. A legidősebb, Zofia a második világháború után fél évvel szüli meg kislányát, Jadziát – immár özvegyen. Férje ugyanis a felszabadítás előtt nem sokkal halt hősi halált, vagy ahogy a környéken terjesztik, fulladt vízbe részegen. Jadzia azonban nemcsak e történettől, hanem származása zűrzavaros változataitól is nyomasztva nő fel: a helyi pletykalánc ugyanis „hivatalos” apja mellett még esélyes befutónak tartja a Zofiát megerőszakoló kollaboránst, valamint a padláson annak idején rejtegetett zsidót is. Nem csoda, hogy Jadzia szinte még kislányként menekül házasságba Stefannal. Hamarosan világra jön a kislányuk, Dominika, aki nemcsak alkatában – sötéten izzó szemében, fekete hajában, karcsúságában – különbözik a szüleitől, de mentalitásában is: ő már a változás, a múlttal való leszámolás, az új, jobb, más élet reményének a gyermeke. A pazar jellemábrázolás mellett a közelmúlt Lengyelországáról is hiteles képet adó regény a színvonalas kelet-közép-európai szépirodalom iránt érdeklődők olvasmánya.

César Aira argentin író második magyar nyelven megjelent kisregénye merőben szakít az "Epizód egy vándorfestő életéből" 19. századi világával, hiszen történetének színtere nem a latin-amerikai pusztaság vagy festői vadon, hanem egy félkész Buenos Aires-i luxus apartmanház, ahová ... Folytatás ›› a leendő lakók szilveszter napjának délelőttjén háztűznézőbe érkeznek. De a kisregény középpontjába nem az őgyelgő tulajdonosok kerülnek, hanem egy szegény chilei bevándorló család, amelynek feladata az építkezési terület felügyelése a tényleges átadás időpontjáig. A népes Vinas-család élete -érzelmei, örömei, családi viszályai- az óév utolsó napján szinte nagyító alá kerül, így nemcsak a szereplők hétköznapjaiba, de gondolataiba is belelátunk. A félkész házban rajtuk kívül azonban kísértetek is laknak. Ezek a természetfeletti jelenségek egymás között mulatnak, átnézve a födi teremtményeken, mígnem a kamaszodó mostohalánnyal, Patrival nem találkoznak. Aira regénye a mágikus realizmus eszközeivel tárja fel a chilei bevándorlók és argentin őslakosok - vagyis a munkásosztály és az újgazdag réteg- között húzódó szakadékot, miközben az épület rideg betonfalai egyre légiesebbé és áttetszőbbé válnak. Aira regénye többféle életfilozófiával átszőtt, felkavaró történet, melyben a kísértetek, akár valódiak, akár képzeletbeliek, érzéki jelenlétükkel felforgatják a serdülő lány, Patri világát, miközben a falakról lógva jelzik az állónak tűnő szellem-időt, míg be nem üt a várva várt éjfél órája... A(z) Kísértetek Könyv szerzője César Aira.

'Maga El Kazovszkij, ha meginterjúvolták, mindig azt hangoztatta, hogy őt elsősorban nem a festészet érdekli: ''nekem vér helyett az ereimben is nyelv folyik.'' Oroszul írt verseit azonban soha nem publikálta, halála után viszont megnyíltak a verses fiókok. Ezek a szövegek első látásra is professzionista munkák benyomását keltik, beléjük olvasva pedig kitűnik, hogy sokkal tágabbra nyitják az ajtót, mint performance-ai vagy képzőművészeti munkái. Naplószerű nyíltsággal adnak számot álmokról, képzelt vagy valóságos játékokról, szenvedélyekről és gondokról. Ahogy pedig peregtek az évek, és egyre mélyült az a folyómeder, amelyben El Kazovszkij az ár ellen gázolt, és ahol először csak derékig, később pedig állig ért a sodrás, úgy váltak a versek is egyre súlyosabbakká és árnyékosabbakká. Egy szokatlanul őszinte hangú -és mert magányos, ezért csaknem vad- szellem szól belőlük, megrendítően emberi a versekből kiérződő vágy egy, a gondokat vele megosztó társ után, miközben a versformák zárt kereteit széttöri a sorok közt bujkáló zaklatottság és szorongás.'' (Perneczky Géza)

Huszonöt beszélgetés ugyanarról. A cím megtévesztő: Krasznahorkaitól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai nemcsak válaszol, hanem kérdez is.Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen. 

"Győrffy Ákos útra kelt, hogy elkísérje azt a titokzatos idegent, akit mindig is szeretett volna közelebbről megismerni. Saját ismeretlen énjének szegődött a nyomába, hogy megtapasztalja annak idegenségét. Bolyongásaik során emberekkel alig-alig talá lkoznak; annál inkább az embereknél is elevenebb természettel. Erdőkön, mezőkön, vizeken és sűrű bozótosokon át vezet az út. Ezek a tájak e könyvben a lélek tájai is. És ahogyan a külső és belső táj egyre jobban hasonlítani kezd, úgy kerül közelebb a szerző is ahhoz a titkos és nehezen fölfejthető élethez, amely saját élete mögött húzódik. A könyv végére már eldönthetetlen, hogy a szerző kíséri-e saját ismeretlen énjét, vagy az őt. Bárhogyan van is, többé nem tévesztik szem elől egymást. A kegye lmi pillanatokban pedig, amelyek e könyvben újra és újra feltűnnek, megkülönböztethetetlenek lesznek. E pillanatokról ad hírt Győrffy Ákos, akinek esszéíróként a műfaj legjobb magyar képviselői között a helye." (Földényi F. László)

Raymond Carver a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású novellistája, a minimalizmusként, ,"mocskos realizmusként" elhíresült irányzat legmarkánsabb hangú képviselője. A Magvető Kiadó 2010-ben indított Carver-életműsorozat harmadik, utolsó Katedrális című kötetében az ,"olcsó kis tragédiák" szűkszavú krónikása kezében whiskey-s pohárral, a tőle megszokott szenvtelenséggel tárja elénk az amerikai hétköznapok légkondicionált lidércnyomását, és mutatja be a rémálmából felébredni képtelen, öntudatlanul vergődő (átlag)embert. Kezdők és a Befognád, ha szépen kérlek? letaglózó erejű, a hétköznapok ridegségéből kibomló, lázálomszerű novellái után ezúttal mintha az alagút végén pislákolna valami halvány fény. De ha nem félünk közelebb merészkedni, láthatjuk, hogy a lámpát továbbra is Raymond Carver tartja. A kötetben szereplő tizenkét írást a kritika a szerző legkiérleltebb művei közé sorolja. Az életmű csúcspontjának számító címadó elbeszélésről pedig túlzás nélkül állítható, hogy a 20. századi amerikai novellairodalom egyik leggyönyörűbb és legfájdalmasabb darabja.

A Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne – nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, melyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét… hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A 2002-ben Bródy Sándor-díjat nyert, Pletykaanyu című könyv szerzőjének új regénye krimiszerűen örvénylik, A közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké. Vele kalandozunk, örömünket, vágyainkat leljük meg benne, és józanító pillanataiban önmagunkra ébredünk.

Ha Jed Martin, e regény főszereplője mesélné el önöknek ezt a történetet, talán egy cirkókazánnal kezdené, amely egy bizonyos december 15-én mondta be az unalmast. Vagy az apjáról beszélne, az ismert és megszállott építészről, akivel olyan sok szentestét töltöttek kettesben. És biztosan szóba kerülne Olga, a szép orosz nő is, akivel Jed a karrierje kezdetén találkozott, amikor a Michelin-térképekről készített fényképeiből rendezett kiállítást. Mindez még azelőtt történt, hogy a "mesterségek" elnevezésű festménysorozata világszerte ismerté tette a nevét. Jednek végül azt is el kellene mesélnie, hogyan segített a rendőrségnek megoldani egy borzalmas bűnügyet. Művészet és pénz, apa-fiú kapcsolat, a turistaparadicsommá vált Franciaország - ezekről mind szó esik ebben a sokrétű, lenyűgöző regényben. "A könyv legnagyobb erénye kétségkívül az őszintesége. Amikor egy könyv ilyen mértékben őszinte, mintegy mellékesen igazi felfedezéseket hozhat az emberi természetről" - írja Michel Houellebecq egy kollégája könyve elé írt előszavában. Akár a saját regénye elé is írhatta volna.

Azok a szövegek, amelyeket Gabriel García Márquez ebbe a könyvbe beválogatott, nyilvános felolvasás céljából készültek, és gyakorlatilag az egész életét felölelik, attól kezdve, amit tizenhét éves korában írt Zipaquirában, 1944-ben, hogy elbúcsúztassa az egy osztállyal feljebb járó iskolatársait, egészen addig, amit 2007-ben olvasott fel a Nyelv Akadémiáinak képviselői és a spanyol királyi pár előtt.

A "Szódalovaglás" című verseskönyv 1990-ben jelent meg először. A mostani kiadás nem egyszerűen újrázás, a nyomdagépek zajára a strófák, versmagok és mintamondatok felébredtek és megmozdultak, hogy új helyet keressenek maguknak a lap alatt.

"A macskaróka" című lírai hangulatú kisregény az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja az olvasót. A két történetszál egyikében a vad és a vadász párharca bontakozik ki: a falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely "oly an ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet". Ennek a történetnek, mely a regény feszes és feszült kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a kegyetlenségében kegyes, fenséges természet a harmadik főszereplője. Mintha a z emberi és az állati összeolvadna, végső soron minden természetté válik ebben a balladai élességgel megírt műben. A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző lélektani empátiával és társadalomtö rténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilághoz foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket az elvont problémákat eleven, tragikus és kedélyes élethelyzetekben mutatja meg: születéskor és temetéskor. Regénye -alcíme szerint- népi történet: ez egyszerre jelenti, hogy népmesei elemek tagolják a balladai históriát, és azt is, hogy néprajzi igényességgel ismerteti meg az olvasóval egy rusztikus társadalom belső határait. Egyszerre metaforikus legenda és naturalisztikus parabola "A macskaróka" komor mese a titkokkal teli skandináv horizontról.

A nagyszerű "Boltosmesék" és "Szekrénymesék" után most elolvashatjuk Mosonyi Alíz újabb kötetét.

Kertész Imre 2001 és 2003 között írott naplója izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Kertész ekkor dönti el, hogy Budapestről Berlinbe költözik, 2002 őszén megkapja az irodalmi Nobel-díjat, közben próbálja befejezni Felszámolás című regényét, a háttérben leomlanak az ikertornyok és az európai demokráciának új kihívásokkal kell szembenéznie. A Nobel-díj felfokozottsága a nagyszerű önértelmező Kertészt különösen fogékonnyá teszi a reflexióra. A Mentés másként lapjain a legszemélyesebb, legintimebb életkérdésekhez szervesen kapcsolódnak korunk irodalmi, filozófiai problémái. Intim és intellektuális. Igazi titkos könyv. A 2001 és 2003 között vezetett naplóból kiderül hogyan élte meg Kertész Imre a Nobel-díj körüli világszenzációt, mit látott és mit álmodott, mi a véleménye az ezredforduló politikai káoszáról, és hogy miképpen menthető másként a szabadság és a személyiség.

A "Szép versek" immáron negyvenhét éve megjelenő kortárs magyar költészeti antológia, melyben idén ötvenhat költő közel kétszáz verse olvasható

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő - egy harmincas éveinek közepén járó férfi - aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel - a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A "Mellettem elférsz" nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.