Magvető Kiadó strana 82 z 97

Motoros siklóernyő köröz aggasztóan alacsonyan a folyóparti fák fölött. Egy embert minden indok nélkül megvernek és lelöknek a kompról. A villámfényben felbukkanó diáklány kísérteties nyomai a külvárosi villamosmegállótól egy másik földrészre vezetnek. Egy lánynak szeretkezés után mindig pokolian megfájdul a feje, mégsem képes abbahagyni a titkos találkákat. Csabai László két Szindbád-regény után megjelenő új könyvében páros novellák (a szerző szavaival élve duovellák) szerepelnek, melyek párhuzamos történetekként összefutnak a nem is oly távoli végtelenben. Az elbeszéléspár darabjai között többféle kapcsolat lehetséges: a másodikban folytatódik az elsőben elkezdett történet, ugyanazon a helyszínen játszódik a két sztori, néhány epizód azonos, esetleg az első elbeszélés egyik mellékszereplője a másodikban főszereplővé lép elő. Az olvasás ezúttal is izgalmas nyomozás: minden apró motívumnak jelentősége van, és a könyvben előre haladva egyre inkább megerősödik bennünk a sejtés, hogy valami nagy és sötét titok lappang mindennek a háttérében.

Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják... Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat.

„Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz." - Dragomán György Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.

"Az ezredforduló előtt született? Kezdjen aggódni!" Hivatali patkányok, lomha közszolgák és a versenyszféra kiskirályai egyaránt szereplői Nagy Koppány Zsolt új regényének. A Nem kell vala megvénülnöd 2.0 vitriolos humorral és lendületes pontossággal teremt meg egy groteszk világot, amelyik vészesen hasonlít jelenünkre. Fényező Nagyjuhász János a Só- és Egyéb Szóróanyagok Hivatalában tengeti hivatali intrikáktól tarkított, szexre és szerelemre éhes életét, ám még ő sem tudhatja, mit tartogat számára a jövő. Egyetlen könyvet, ám valójában három regényt tart kezében az Olvasó: az ifjú-, a férfi- és az öregkor keserű, kacagtató, máskor együtt érző rajzát. A szépreményű legényévek, a családalapítás keserédes gyötrelmei után mi várhat még az emberélet útjának felén túl? Nagy Koppány Zsolt negatív utópiájában az öregek utáni szó szerinti hajsza túlélésért küzdő áldozatáért izgulhatunk. "Nem kell vala megvénülnöd, mielőtt fejed lágya benőtt", mondja Lear királynak a Bolond. Vajon Fényező Nagyjuhász János a kellő időben vénül-e meg, marad-e még esélye az értelmes öregedésre? A válaszok ott vannak a könyv lapjain...

Los Angeles, 1970. Véget értek a hatvanas évek. Zajlik az egyre kilátástalanabb vietnami háború, folyik a Manson-per tárgyalása, a hippikorszak pedig lassan a múltba merül. Larry Sportello - Doki -, a marihuánafüstbe burkolózó magándetektív megbízást kap a régi szerelmétől egy dúsgazdag építési vállalkozó felkutatására. S ahogy a nyomozása során alámerül a Los Angeles-i bohémtanyák, az őrült szörfösök, a pszichedelikus rockzenekarok, a börtönviselt nehézfiúk, a kisstílű csirkefogók és az alvilági hatalmasságok forgatagába, feltárul egy átalakulóban lévő világ színes és mulatságos panorámája. Thomas Pynchon csípős humorú, karneváli regénye egyszerre tisztelgés a Chandler-féle hard boiled-detektívregény hagyománya előtt, és búcsú a huszadik századi Amerika egyik meghatározó korszakától.

Havasréti József munkája nagy műgonddal megrajzolt pályakép, esszéisztikus szellemi életrajz, illetve részlet- és gondolatgazdag portré Szerb Antalról. A könyv alapján megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató különféle életproblémákat is. Hőse a szellemes regényíró, a szenvedélyes irodalmár és az elhivatott irodalomtörténész, akinek történelemimádata, színes és szórakoztató fogalmazásmódja, hol derűs, hol fanyar iróniája, valamint bájos sznobizmusa olvasók generációit hódította meg az irodalom számára.

Cormac McCarthy Pulitzer-díjas író eredeti forgatókönyve egy jogász történet meséli el, akit teljesen rabjává tesz a vágy, hogy meggazdagodjék és elkápráztassa menyasszonyát, így aztán kockázatos drogcsempész ügyletbe keveredik. A nagy tétekben folytatott kokainkereskedelemhez két kapcsolata révén kerül közel: Reiner titokzatos és aligha tisztakezű, szerelme, a csábító Malkina pedig olyannyira nem mindennapi jelenség, hogy házi kedvencként két gepárdot tart. Amikor az események helyszínei között Mexikó is feltűnik, minden komorabbá, erőszakosabbá és züllöttebbé válik. A bűn és az emberi mohóság kockázatáról, következményeiről és a kettő közötti egyensúlyról szóló, sodró lendületű, megdöbbentő és felkavaró történet Cormac McCarthy írói erényeinek legjavát mutatja meg.

Cormac McCarthy Pulitzer-díjas író eredeti forgatókönyve egy jogász történet meséli el, akit teljesen rabjává tesz a vágy, hogy meggazdagodjék és elkápráztassa menyasszonyát, így aztán kockázatos drogcsempész ügyletbe keveredik. A nagy tétekben folytatott kokainkereskedelemhez két kapcsolata révén kerül közel: Reiner titokzatos és aligha tisztakezű, szerelme, a csábító Malkina pedig olyannyira nem mindennapi jelenség, hogy házi kedvencként két gepárdot tart. Amikor az események helyszínei között Mexikó is feltűnik, minden komorabbá, erőszakosabbá és züllöttebbé válik. A bűn és az emberi mohóság kockázatáról, következményeiről és a kettő közötti egyensúlyról szóló, sodró lendületű, megdöbbentő és felkavaró történet Cormac McCarthy írói erényeinek legjavát mutatja meg.

Ha a közösség nem véd meg - heroikus küzdelem az életben maradásért - Jesús Carrasco remekműgyanús könyve rendkívül élesen és részletgazdagon mutatja be, milyen az, amikor az ember kihullik a társadalom védőhálójából, és nem marad más számára, mint az elemi szintű küzdelem az életben maradásért és a méltóság megőrzéséért. A XX. század közelebbről meghatározhatatlan pontján egy fiú elszökik a falujabeliek, a családja és a csendbiztos elől. Nincs is más célja, csak a menekülés. Útja során összetalálkozik egy kecskepásztorral. Együtt igyekeznek minél távolabb kerülni a falutól, hogy kijussanak a csendbiztos felügyelte körzetből. Útjuk, akár egy bibliai történetben, megpróbáltatások sorozatából áll. Nemcsak az emberek, hanem a természet is kegyetlen velük. Egy aszály sújtotta, elnéptelenedett, apokaliptikus vidéken kóborolnak a hőgutától kerülgetve. Mint az ősi időkben, meg kell küzdeni a napi betevőért, egyetlen falatért, egyetlen csepp vízért is. A Kegyetlen idő Cormac McCarthy műveinek és, kicsit távolabbról, Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélésének a világát idézi. Az olykor teljesen eszköztelen, máskor nagyon is költői regényt Dobos Éva pontos, sallangmentes fordításában olvashatják

E regény főhősei harmincas New York-i értelmiségeik az ezredfordulón. Szorongók, sznobok, szabadelvűek, szinglik, szerelmesek, megint szinglik. Danielle a tévének dolgozik, az ausztrál őslakosokról szeretne forgatni, de egyelőre a zsírleszívásos riportot kell elkészítenie. Julius szabadúszó műkritikus, aki alkalmanként irodistának szegődik, most jön össze kollegájával Daviddel. Marina élete első könyvét írja az öltözködés és a társadalom történetének összefüggéseiről - immár több éve, közben próbál leválni édesapjáról, az ünnepelt újságíróról és véleményvezérről, de nem megy neki. Ebbe a színes világba érkezik meg Marina vidéki unokaöccse a kissé esetlen Bootie, és a roppant cinikus, nagyratörő ausztrál lapszerkesztő Ludovic. Ők is sikeresek akarnak lenni. Felbukkanásuk felszínre hozza a régi sérelmeket, élethazugságokat. A nyíltság groteszk illúziójában tengődő bohémeknek szembesülniük kell azzal, hogy végérvényesen megváltozott a világuk. A király gyermekei meztelenek. Mindez pedig 2001 szeptemberének elején ér a tetőfokára: itt és ebben rejlik a nagyszerű regény csúcspontja és mélysége. Claire Messud realista tablója elevenen és pontosan, empatikusan és ironikusan mutatja meg nekünk a New York-i értelmiségi közeg visszás kulisszáit, nemzedéki intrikáit ugyanúgy, mint az amerikai kisváros és vidék örök sivárságát, ahonnan hőseink valósággal elmenekülnek. Ahogyan New York színeváltozását ábrázolja 2001 szeptemberében a gondtalan előestétől a katasztrófán át a dermedt újrakezdésig, az a közelmúlt egyik legfontosabb regényévé teszi A király gyermekeit.

Oleg Pavlov a munkatáborok hétköznapjait jeleníti meg - a szovjet hatalom utolsó óráiban. Az orosz irodalmi hagyományok hű követőjeként, egyszersmind megújítójaként mutatja be, hogy a katonaság hogyan züllik le a szocializmus széthullásával nagyjából párhuzamosan. Egy isten háta mögötti, amolyan időn és téren kívüli helyre kalauzol minket, ahová a hírek is megkésve jutnak el. Senki más nem lakik itt, csak az őrszázad és az elítéltek, akik a napi rutinba belefáradva tengetik céljavesztett életüket. Pavlov töbre vállalkozik nagyszabású trilógiájában, mint hogy pusztán a szörnyű valóságot írja le, a társadalmi problémákat ecsetelve. A közösségi mellett az egyéni, fizikális és lelki leépülést is költőien, olykor egészen álomszerűen ábrázolja. Abszurditásokban bővelkedő prózája egyszerre nyomasztó és komikus, valahol a tragédia és a fekete humor határán egyensúlyoz. Az élet legfontosabb kérdéseit állítja a középpontba, miközben szót ad mindenkinek, az elesett, szánalmat keltő lágerlakóknak és őröknek is. Dosztojevszkij és Szolzsenyicin nyomvonalán haladva teremt érzéki, szürreális regényvilágot.

Centauri, a "titokzatos író" nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folyatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit - még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik "tökös gyereket" faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt.

Az Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel és nyíltsággal tárja olvasói elé.

Igazi prózaszimfónia - variációk egy örökzöld Bob Dylan-témára. Hogy az élet nem méznyalás, azt Farkas Péter már korábban tudtunkra adta, most sem fog csalódást okozni. A "Nehéz esők" prózaszimfónia - hat variáció egy örökzöld Bob Dylan-témára. Ha jól olvassuk a partitúrát, a végén jön a hanyatt esés. A szerző halott? Nicsak, ki beszél? A szöveg itt-ott a partra szökik, ahogy az áradás után visszahúzódó folyó rakja le margójára a saját kommentárjait. A szerző él, és elég bölcs volt ahhoz, hogy lemondjon az egójáról, épp így talált másokéval összetéveszthetetlen hangra. "Egyébként megpróbálom "rendszerezve" leírni, hogy miért gondolom úgy, hogy ha félretesszük ezt az egész Lord Chandos-ügyet - vagyis mégis írunk -, miért nem írhatunk úgy, ahogy Apuleius óta megszoktuk. Vagyis nem egészen, inkább csak arról lenne szó, hogy van egy Kafka-Proust-Joyce-cezúra, és durván fogalmazva, azóta "nem történt semmi". Ötleteim persze nekem sincsenek" - írta nemrég egy magánlevélben. Ez a kötet mégis azt bizonyítja, hogy "Van másik!" - mindig maradnak újabb ötletei. Olyan könyv ez, mint gyerekkorunk kihajtós mesekönyvei, ahogy megnyílik, a hős belép az életünkbe. Vigyázz, kész, rajt! Mindenki markolja meg az okostelefonját." (Németh Gábor)

Mit mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket. A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.

Mit keres egy mesekönyvben a Magyar Történelem? Szólhat-e egy mesekönyv önmagáról, helyet cserélhet-e az írójával? Hol van a világ legjobb helye? Darvasi László a Trapiti-könyvekben és a Pálcika-történetekben már bebizonyította, hogy ért a gyerekek nyelvén. Most, A 3 emeletes mesekönyvben egy folyton kérdezősködő kisfiú, Zalhúber Tibor kérdez rá a történelem, az élet, a hétköznapok nagy, égető kérdéseire. Segítségére vannak a földszinten lakó pupákok, a szép Tanító néni az első emeletről, a másodikról személyesen maga a Magyar Történelem, a harmadik emeleten pedig a mesekönyv írója lakik. De miféle gyanús zajok hallatszanak a padlásról?