Nap Kiadó strana 4 z 8

A Nemzedéktelen arc Zalán Tibor kritikáiból, esszéiből, művészeti írásaiból, valamint az életmű véletlen forgácsaiból és tetszőleges szóródásaiból nyújt válogatást, mintegy folytatva és kiegészítve a kiadónknál 2007-ben megjelent Elfogult írások anyagát. Jelen kötetünk címe a korábbi gyűjtemény alcíméből került a borítóra, ami egyrészt a korpusz összetartozását jelzi, másrészt a válogatás pillanatának megváltozott kulturális-társadalmi kontextusát. A könyv műfajilag sokrétű írásait (egyebek mellett) egy markáns észlelés- és gondolkodásmód jelenléte teszi valódi szellemi kalanddá.

"Ebben a könyvben azon tűnődöm, vajon miért állított minket újra és újra megoldandó feladatok elé a hétköznapok történelme, vagy egyszerűbben fogalmazva a politika. Tudtunk-e jól dönteni egy-egy váratlan helyzetben? Kellett-e döntenünk egyáltalán? Nem akarok politizálni. Senkit nem akarok meggyőződésében befolyásolni vagy megbántani. Saját kalandjaimat mesélem el novellaszerű kis történetekben. Tehát én vagyok ennek a furácska "majdnem regénynek" a hőse, amelyben persze éppen arról mesélek, hogy hőssé nem tudtam válni sohasem. Egyszerű, emberi történetek ezek. Tele szívdobogással, kétséggel és reménnyel, vágyával egy egészséges, félelmek nélküli világnak." (a Szerző)

Két évtizeddel ezelőtt, amikor ez a kötet megjelent, Fodor András így írt róla: "Dallos Szilvia valódi eseteket felsorakoztató anekdotagyűjteményében többről van szó, mint filmről, forgatásról, kis ügyetlenkedésekről és mulatságos esetekről. Valóságos társadalomrajz és művelődéstörténet bontakozik ki ezekből a feljegyzésekből, amiket az olvasó élvezni fog, s észrevétlenül lesz részese egy művészeti ág, szakma belső életének, ugyanakkor annak, ami rajta kívül a világban történt..." Nos, mindez ma is igaz. De kielégíthetjük azzal, hogy mára a magyar film történetének is része. Ehhez illeszkedik a folytatás: a mostani új és bővített kiadás történetei szinte máig élnek. Több mint hét évtized vidám filmes történeteit nyújtja át nekünk a szerző, Dallos Szilvia színésznő, aki szerencsénkre éles szemű, kitűnő tollú író is. Forgassák ezt a könyvet, jó mulatást kívánunk!

A kötet középpontjában a 20. század első felének szellemi folyamatait vizsgáló tanulmányok és esszék állnak. Móricz, Németh László, Illyés Gyula, Bibó István, Szabó Dezső életművének egy-egy sajátos metszetéről, területéről ír. Látszólag talán nem központi kérdésekről, valójában mindig az egészről, az életművek lényegére utalva, azok, és ezen túlmenően a magyar kultúra egészében gondolkodva. Gróh Gáspár számára nincs részkérdés: a tárgyalt szerzők világához közelítve nemcsak azok mélyebb megismerését teszi lehetővé, hanem a korszak magyar eszmetörténetét, a magyar gondolkodás belső mozgását világítja meg. Ez teszi természetessé, hogy az életművek középpontjától távolinak tűnő témákat is tényleges súlyuknak megfelelően tárgyalja. Így elemzi Füst Milánnak a hajdani Magyarország Felvidékéhez fűződő élményeit vagy Liszt Ferencnek a magyar nemzeti, illetve népzenéhez való kapcsolatát. A tanulmányok centrumában a nemzet a modernizáció összefüggésében jelenik meg, a magyar hagyomány továbbvitele a művészi és közéleti demokrácia dimenziójában kapja meg ma is alapvetően fontos jelentését. Gróh Gáspár szívesen ír olyan kérdésekről, amelyek a szellemi élet nagy törésvonalai körül találhatók, és többnyire komoly viták középpontjában állnak. Ő maga azonban nem e polémiákat akarja folytatni: olyan összefoglaló álláspont kialakítására törekszik, amelyik a hitviták helyett az értelmes párbeszéd alapja lehet.

"A kötet válogatás Kiss Gy. Csaba 2005 óta született esszéiből, tanulmányaiból. Közép-európai határterületekről, határvidékekről, ha úgy tetszik, végvidékekről, azok kulturális emlékezetéről, a nemzeti kultúrák határfölületeiről, kapcsolatainkról szólnak ezek az irodalom- és művelődéstörténeti írások, olyan tájakon és városokban keresztül, amelyekhez gazdag, gyakran elfelejtett magyar szellemi örökség társul." (a Kiadó)

A Nap Kiadó költő szerzői, Ágh István, Csoóri Sándor, Ferencz Győző, Kodolányi Gyula, Lator László, Lukács Sándor, Papp Zoltán, Szepesi Attila és Tóth Erzsébet megnevezik 5-5 legkedvesebb Ady-versüket, és rövid esszében elmondják, hogy miért azt választották.

Az olvasó a könyvben a hajdani Aranykert, a Csallóköz szívében fekvő, a tájegység mai területének nagyobbik részét kitöltő Dunaszerdahelyi járás (és települései) utóbbi ezeregyszáz évét áttekintő számos térképekkel és képekkel kiegészített rövid történeti feldolgozásban tallózhat. Bár a Dunaszerdahelyi járásról készített kiadványunk nem az első, s reményeink szerint nem is az utolsó ilyen jellegű kísérlet; ez a könyv szeretne mégis a régió olyan új névjegye, tömör tényszerű bemutat(koz)ása lenni, amely korlátozott terjedelmében a lehető legtöbb információt kínálja olvasóinak. A Csallóközt és településeit, illetve az itt élők sorsát és küzdelmeit kívánja egységes képben összefoglalva ismertetni, ittlétünk ezeregyszáz esztendejének történetéről számol be dióhéjban.

A kiadvány tájegységenként veszi sorra a dél-szlovákiai középkori templomokat, leírja történetüket, építészeti-művészettörténeti jellegzetességeiket. A leírásokat számtalan színes fotó illusztrálja.

A Nap Kiadó Magyar Esszék sorozatának új tagja „A szétzilált nemzet” című kötet, mely Csoóri 2007-től írt esszéiből közöl merítést, melyhez Görömbei András írt kísérő gondolatokat. Azon keveseknek, akik még olvasnak Magyarországon igaz élményt jelent majd belelapozni ezekbe az írásokba. "Az új Csoóri-esszék világát is áthatják a kemény tartásra, eltökélt cselekvésre mutató magatartáspéldák. A gordiuszi csomót nem szétvágó, hanem kibogozó Illyés Gyula és a Szárszói beszédet megíró és elmondó Németh László példája örök érvényű erkölcsi tanulság is. De feledhetetlen a Petőfi századost - jobb kezének előző napi megsebesülése miatt - bal kézzel kitüntető Bem tábornok is. Feledhetetlen a Himnusz újraírására felkért Illyés és Kodály magatartása is. Milyen a zenei értéke Erkel munkájának? - kérdezte Illyés. - Nem helyettesíthető! - felelte Kodály megfellebbezhetetlenül. - Ki rendezte a tegnapi tüntetést az apja temetésén - kérdezte a nyomozó Kós Károly lányától. Ő azt válaszolta: - A Halott! - Ezzel az erkölcsi igényességgel szól Csoóri Sándor a nemzetről is." (Görömbei András)

A sorozat harmadik kötetében a szerző 73 moldvai magyar vonatkozású település történeti tárát mutatja be.

Ardamica Zorán losonci író, költő, fordító, publicista, egyetemi tanár. Kötetében a 2008-2011 között íródott különvéleményei olvashatóak, melyek elsősorban a szlovákiai politikai és közéleti eseményekre reflektálnak. Természetesen magyar vonatkozásokkal, és nézőpontból, de leginkább Ardamica Zorán személyes nézőpontjából.

Csoóri Sándor a Műfajok őrségváltása című esszéje végén jutott arra a következtetésre, hogy a vers háttérbe szorulhat ugyan az olvasók, de még a költők gondolkodásában is, ám "a nyelv nem mond le róla". És azzal fejezte be írását, hogy "Még az se lesz baj, ha a költő már csak a maga számára ír verset. A költészet még az ínséges állapotában is megőrzi a világ újrateremtésének személyes titkát." Csoóri Sándor most kézbe vehető gyűjteményes kötetéhez biztatóbb ajánlást aligha adhatnánk e gondolatoknál. A költő több mint öt évtizedes harca a versért, a világ újrateremtéséért éppolyan hősies vállalkozás volt, mint amit közéleti küzdelmeiben, politikai szerepvállalásában csodálhattunk. A nemzeti lelkiismeret talán legérzékenyebb kifejezőjeként sok műfajban maradandót alkotva is költészete volt élete biztos pontja, az az otthon, ahova hazatérhetett. Verseit ebben a gyűjteményben most nemcsak olvashatjuk, hanem jó néhányukat a benne található CD-ről saját előadásában meg is hallgathatjuk.

A Nap Kiadó költő szerzői: Ágh István, Csokits János, Csoóri Sándor, Ferencz Győző, Kodolányi Gyula, Lator László, Lukács Sándor, Papp Zoltán, megnevezték a legkedvesebb 5 József Attila-versüket. A könyv első részében ezt a versválogatást olvashatjuk, a Magyarázatok ciklusban pedig költőink a választásukat kisesszékben meg is indokolják.

E könyvben az olvasó bő válogatást talál abból a daltömegből, mely a jó fél évszázad előtti magyar társadalomnak még közös dalkészlete volt. Műfajilag osztályozatlan, minőségileg rangsorolatlan szájhagyományos dalok vannak itt együtt - könyvünk ezért kapta az egyszavas Nótáskönyv címet. A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, "nótázáshoz" használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben "dal" helyett "nótá"-nak mondani. A 19. század elején nótának - idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának - a hangszeres verbunkos darabokat nevezték. A század közepétől a népes dal lett e megnevezés örököse. Ezzel együtt a népszokáshoz szorosan nem kötött népdalokra is hamarosan ráragadt a nóta megjelölés. A dalok így együtt - azonos szinten bemutatva - azt a természetes sokféleséget képviselik, melyben az utolsó dalos korszak magyar nyelvű lakosságának nagyjából megegyező közös daligénye fejeződik ki. Vannak e dalok között régiek és újabbak, szépek és kevésbé szépek, ízlésesek és kevésbé ízlésesek, sikerültek és kevésbé sikerültek, vannak parasztiak, és polgáriak. Ilyen együttesben a művészileg alig értékelhető darab is helyén van, felértékelődik.