Noran Libro Kiadó strana 10 z 13

A 88 címmel közölt gondolataim viszonylagos sikert arattak. A könyvből sok példány elkelt, még második kiadásra is sor került. Olvastam jó kritikákat, és sok like jött a könyvvel kapcsolatos írásokra. Mindez nagyon jólesett, már csak azért is, mert előtte egy rádiószereplésem kapcsán olyan is megjelent az Facebookon, hogy a Szinetár egy seggfej. De hát így kerek a világ. Nagyon örültem összevissza gondolataim sikerének - úgyhogy elszemtelenedtem: a 89. születésnapomon elkezdtem írni újabb hasonlókat. Eszembe jutott a cím is: 88 ÉS FÉL. Félek is meg nem is. Írok politikáról, olyat is, ami többek számára vitatható, vagy egyenesen taszító. Történelemről, hitekről, színházról, moziról is mindenfélét, amikkel szintén nem ért mindenki egyet, de reményeim szerint lesznek, akik megértéssel, szimpátiával fogadják. És azok az olvasóim, akik netán más írásaimmal már találkoztak, megbocsájtják, ha néhány történetet, gondolatot, ami számomra meghatározó, ismét felidézek. Mindig szerettem keverni a műfajokat színházban, filmben, tévében, és ha módomban állt az életben is. Most is megpróbálom. Remélem, hogy ezekről jut valami az olvasó eszébe. Bízom benne, hogy lesz olyan is, amit tovább gondol.

"A Pestisjárvány idején, Boccaccio írt egy remekművet, a Dekameront. Több száz éve olvassák! Most éppen koronavírus-járvány van, a világ nagy része karanténban. A karanténban bizonyára sok tízezren írnak, mint Boccaccio. Vélhetően kevesebb sikerrel. Én is írok. Mit is? Az utóbbi években készített jegyzeteimből és emlékeimből rögzítek néhány gondolatot, történetet. Nyolcvannyolc éves a múltam, szép életem volt. Hatvanhét évig dolgoztam, mint rendező. Színházban, operában, televízióban, filmgyártásban, kőszínházban, szabadtéren. De hát miért is írok? Miért is írunk egyáltalán? Egyrészt azért, mert vannak gondolataink, ötleteink, véleményünk, és azt jól esik rögzíteni. De valljuk be, hogy azért is, mert nyomot akarunk hagyni magunk után. Mint a sétáló kutya, aki egyre csak pisil, pedig már nincs is szüksége - csupán jelzi, hogy ott volt." Szinetár Miklós 88 szekvenciája egy sokat tapasztalt művész gyógyító bölcsességeit tartalmazza, amelyekkel öregeket és fiatalokat egyaránt megszólít. Ez az ő kedves és szórakoztató Füveskönyve.

A mahájána buddhizmus hívei, a perzsa zoroasztriánusok és az egyiptomi Hathor-kultusz követői szerint a szerelem és a jóság istennője vízből emelkedett ki. Miért? Hogyan segít a szépségistennők gyakran erotikus története közelebb jutni az ember létrejöttének titkához? A föníciaiak által alapított városokban, Tírusztól Karthágón át Cádizig valamennyi település közepén állt egy hatalmas templom, amelyet a föníciai Héraklésznek szenteltek, aki megpróbálta jobbá tenni a világot. Nem ránk maradt tőle semmi kézzelfogható, csak egyetlen mítosztöredék. Úgy tűnik, ez a férfi messzebbre eljutott, mint utána háromezer éven át bárki. Emléke köztünk él, anélkül, hogy tudnánk. Európa első szupercivilizációja Kréta szigetén jött létre, még a görög hódítás előtt, az egyiptomi piramisok építésével egy időben. Szabad, erőszakmentes, virágzó országról tudósítanak a régészek. A hellén törzsek is tőlük, a krétaiaktól tanulták tudásuk egy részét. Kik voltak ezek az emberek? És valóban nyomtalanul eltűntek? Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, találunk egy választ. Az a nép közelebb van hozzánk, mint hinnénk. Arisztotelész azt tanította: valami csak valamiből lesz, semmiből nem lesz semmi. Tudunk azonban egy görög bölcsről, aki létrehozott a semmiből valamit. Nem beszélt róla, hanem megmutatta, miképp működik a Teremtés. A mítosz nem puszta fantázia. Ősi tudást hordoz, az emberi személyiség szerkezetéről beszél. A mítosz élni tanít.

1849-ben Fatyejev az orosz csapatokkal együtt került Magyarországra, részt vett abban a hadjáratban, amellyel a cár Bécsnek segítve letörte a lázadókat, közös erővel verték le a forradalmat és szabadságharcot. Szemtanúja volt a "Világosi fegyverletételnek", megtapasztalta, hogyan viselkednek a magyarok, akik már belekóstoltak a függetlenség ízébe, de a két szövetséges monarchia sokszoros túlereje előtt megadásra kényszerültek. Fatyejev rokonszenvvel, sőt: együttérzéssel figyelte őket. Az osztrákok viselkedése viszont ellenszenvet, majdhogynem undort váltott ki belőle. Vajon, miért? Talán, lelki nemessége folytán. Hiszen a szabadságharc, ha indokolt, ha férfias, csakis rokonszenvet ébreszthet.

"Ez a könyv a merénylet századik évfordulója alkalmából jött létre személyes indíttatásommal és rögeszméimmel összhangban, amelyeket az első német nyelvű kiadáshoz írt előszóban már kifejtettem. A trónörökös június 28-i meggyilkolását és az első világháború pontosan ... Folytatás ›› egy hónappal későbbi kitörését világszerte nagyszabású megemlékezések és áttekinthetetlen mennyiségű tudományos publikáció idézte meg a századik évfordulón. Nagy anyagi ráfordítással létrehozott kiállítások hozzák közelebb hozzánk az adott korszak kultúráját és mindennapjait, a háború borzalmait és a hátországbeli civilek nyomorúságát. És furcsamód, bizonyos szempontból közel érezhetjük magunkat a Nagy Háború kitörésének előestéjéhez? Néha úgy tűnhet, hogy a hatalmak nemzetközi konstellációja ugyanolyan átláthatatlan, mint akkor, hogy a politika ugyanúgy képtelen felmérni tetteinek következményeit, hogy ugyanúgy fennáll annak a lehetősége, hogy bizonyos eszkalálódó lépések kicsússzanak a ellenőrzés alól. Végül az a legkevésbé sem megnyugtató benyomásunk támad, hogy a jelenlegi nagy konfliktusok zöme - Izrael/Gáza, Szíria/Irak, Oroszország/Ukrajna - még mindig az első világháború történelmi örökségéhez tartozik." (a Szerző) A(z) A nagy összeesküvés (Könyv) szerzője Gregor Mayer.

A Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. Az egyik ág Kelet-Romániát is megjárt erdélyi származású, a másik, "anyaországi" zsidó gyökerekkel is rendelkezik. Tömpe István családtörtén ete ott kezdődik, amikor ez a két ág ugyan még nem ért össze, de már minden készen áll ahhoz, hogy egymásra találjon. A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az eg yik testvér titokzatos körülmények között végleg eltűnik. A családban az ő sorsát a mai napig "titkos" dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, már a Kádár korszakban, de még a "puha diktatúra" kezdetén a másik testvér - a sze rzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybáty - tiltakozik a csehszlovákiai beavatkozás ellen, gyanúba keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének. A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is v állalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Apja Kádár János hűséges támogatója, aki ha el is fogadja őt, igazán bizalmi szerepet nem szán neki. A szerző, apja árnyékából egyre jobban kikerülve közgazdászként dolgozik itthon és külföldön, rendszerese n előadásokat tarthat a Genfi Egyetemen, 1988 és 1990 között pedig kormányfőtanácsos, privatizációs kormánybiztos, pénzügyminiszter helyettes is. A kiváló, több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzett gazdasági szakember számára a rendszerváltás - kezdetben legalábbis úgy tűnik - hozza meg a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bej áró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Vagyonügynökség első igazgatója lesz... Tömpe István könyve a családtörténet és a memoár sajátos keveréke. A szerző, mint legalább két történelmi kor tanúja, politika és gazdasági rendszere k törvényszerű bukásának történetét családja és saját személyes történetén keresztül éli meg és írja le. Nem tehet mást akkor sem, amikor a rendszerváltó évek történéseinek kulisszatitkaiba avat be bennünket, hiszen mindenütt ott volt, ahol változtat ni, alkotni akart a társadalom, de azt is érzékeli, amikor elherdálni, vagy lerombolni akartak önös, vagy pártpolitikai érdekből - az elitek. Könyve a jelenkor történelmi bukásainak is hiteles tükre.

A világhírű kutatóorvos életutunk utolsó szakaszának egész életünkre kiható megkönnyítését nevezi eutéliának. A halálról azért kell másként gondolkodnunk, hogy képesek legyünk az életet is másképpen megélni.

A szerző, aki túlélte Auschwitzot, gyermekkorát a magyar borkészítés egyik legismertebb területén, a tokaji borvidéken, annak egy kis városában, Abaújszántón töltötte, ahol a zsidók a lakosság hetedét alkották. A könyv ezeknek a zsidóknak a történetét, történelmét, kultúráját - mely kultúra a magyar és az egyetemes zsidóság fontos öröksége - vizsgálja 1738-1950 között. Stessel körbeutazta a világot, hogy interjúkat készítsen a túlélőkkel, és még néhány ritka írásos anyag is előkerült, például a város egyik oktatási intézményének történetéről. Munkája az első, amely ezen vidék zsidó tapasztalatát a maga teljességében vizsgálja.

A színes képekkel gazdagon illusztrált kötet tizenhét világhírű festőművész életének egy-egy különös, izgalmas történetén keresztül mutatja be művész és múzsája szenvedélyes viszonyát. Azt a sokszor szövevényes, rejtélyes, gyakran titkos viszonyt, amelyből majd a remekmű megszületik. Picasso, Modigliani, Frida Kahlo, Schiele, Manet, Munch, Gauguin, Dalí, Toulouse-Lautrec, Goya, Magritte, Kokoschka és még számos világhírű festőművész életének olyan rejtelmeivel találkozunk, amit eddig csak a nagyon beavatottak ismerhettek. Valamennyien egyfajta lelki vagy testi függésben éltek – kedveshez, feleséghez, szeretőhöz, apához, anyához kötötte őket lázas, vagy éppen frusztráló, lelki zavart teremtő szenvedély.

"Márai Sándor tudta, miért kell távoznia, ezért tétovázott oly sokat. "Így döntöttem: amíg valamilyen életlehetőségem van itthon, nem megyek el, itthon maradok, megeszem az utolsó nadrágom és letöröm a plombát a fogamból, de nem megyek el", jegyezte naplójába. Amikor írói életlehetősége ... Folytatás ›› megszűnt, vette a vándorbotot: európai hontalan lett. Hazájában többé ki sem ejtették a nevét. Nem járt haza víkendezni, és a magyar állami rádiók és tévéadók sem sugározták műveit." A(z) Négyszemközt Máraival (Könyv) szerzője Végel László.

Őszinte könyvet akartam írni egy őszinte emberről. De lehet, hogy már ez a fogalom sem létezik úgy, mint régen. Valaki a Nappali hold kapcsán a gyerek őszinteségből fakadó otrombaságát hányja Csoóri Sándor szemére, én pedig Csoórinak arra a sokszor valóban gyermeki őszinteségére gondoltam, amellyel nem szelíden, nem otrombán, hanem igazul kimondja, hogy meztelen a király. Minél mélyebben ástam bele magam az életműbe, annál inkább azonosulni tudtam Orbán Ottó csapongóan szellemes megfogalmazásaival és végtelenül komoly megállapításaival, amelyek szerint a nemzetköziség-nemzet-nemzetiség sajgóan időszerű, hármas tárgykörében kevesen tettek föl annyi megfontolandó kérdést, mint Csoóri. És kevesen figyelmeztettek olyan indulattal, mint ő, az emberi méretekre, mint a nagy világfolyamatok nélkülözhetetlen mértékére. Íróasztala mellől egyszerre látni a parasztporták valóságos és a galaktika elvont udvarára, mely utóbbin a nap kapirgál gömbölyded csibéivel. Az életút tekintélyes részében folyamatosak voltak a megfigyelések, menetrendszerűek a letiltások. Ilyesmi már nincs. A szankciók helyét régóta átvette a köddé tevő csönd-fogadtatás vagy durvább esetben a karaktergyilkosság, amelyet egyetlen politikai, netán hatalmi formáció nem vállal magára. (A szerző)

A férfi emigrációba kényszerül, és amerikai feleségének idézi fel a forradalom eseményeit, amelyek benne újabb, személyét érintő drámákat idéznek elő. A könyvben a szerző ?56-os trilógiájában megismert történet utóéletét olvashatjuk. "Elhallgattam. Nem tudtam elviselni azon félelmem miatti szomorúságát, amit nem is tudott elrejteni, hogy ismeretlen múltam egyszer váratlanul visszaszólít szülőhazámba, és elszakít tőle. Szerettem volna megnyugtatni, de lehet, hogy mélyebben látott belém, mint amennyire én valaha mertem." Bitó László önéletrajzi ihletésű regénysorozatának első könyve, az Istenjárás egy budai polgári család életét mutatja be gyerekük, Tibi szemén át a béke utolsó, aggodalmas éveiben. A második kötet, Az ötödik lovas a háború utolsó napjai és a megszállás, majd az újjáéledés és újjáépítés reményei után a diktatúra teljes reményvesztettségébe vezet el. A harmadik kötetben, az Örökségben, Tibor munkaszolgálatos katonaként, 1956-ban, egy szénbánya mélyén - ahol nem lehet lehallgatni őket - vitathatja meg társaival a békés reformok vagy a fegyveres harc kérdését. A forradalom kitörésének hírére lefegyverzik tisztjeiket, és indulnak Budapestre, hogy kivívják a szabadságot, de azt már csak Nyugaton remélhetik elérni. Ez a negyedik kötet betekintést enged az emigráns létbe: a múlt rémeinek, csábításának és az új élet építésének összeszövődésébe.