Noran Libro Kiadó strana 8 z 13

Búcsút veszünk a halottaktól. Így van ez rendjén és most sincs másképp. Csak a méltóság, az hiányzik. Sokak számára a valóságos sírhely a Földközi-tenger mélye vagy Libanon földje. Erről a - nevezzük így - szerencsétlenségről az elmúlt több mint negyven évben sem hivatalos, sem szakmai intézmények - és, ami talán a legszomorúbb, maga az egykori Malév - nem folytattak vizsgálatot, nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Megfeledkeztek a tragédiába sodort áldozatokról, a hozzátartozókról, azokról, akik bíztak a repülés biztonságában. Az esemény azonban nem merült feledésbe, számos legenda és elmélet született arról, hogy valójában mi történt vagy mi történhetett. Egyértelmű bizonyítékok nincsenek, ám ez nem menti azoknak a felelősségét, akik hallgatás helyett cselekedhettek volna.

Időről időre újra kell mesélni a történelmünket. Megváltozik a nyelv, alakulnak az értékeink, új szempontjaink és kérdéseink lesznek. Hogyan lett például a tizenkilencedik század progresszív gondolatából, a hazaszeretetből mára egy populista kolbásztöltelék? A reformkor és az 1848-as forradalom idején jól megfért egymás mellett a nemzeti érzés kiteljesedése és az emberi jogokért vívott harc. Kossuth Zsuzsanna fordulatokkal teli életén keresztül járhatjuk végig ezt a kort. Közel vagyunk a tűzhöz, hiszen bátyja mindig hátteret, fényt vagy árnyékot adott életének. Kossuth Lajost húga szemével látjuk: hős, de öntörvényű, önző, hiú és esendő hős. Kossuth Zsuzsa okos, tehetséges, tettvágytól fűtött nő volt, akinek a képességeit és lehetőségeit erősen korlátozták kora szabályai. Élettörténete a politika fordulatai nélkül is megindító és lebilincselő. Benne van korának minden akkor szokásos tragédiája és küzdelme. Kivételes személyiség volt, és kivételes a kor, melyben élt. Átélt kolerát, árvizet, szegénységet és boldogságot, több születést és még több halált, forradalmat, szabadságharcot, menekülést és börtönt, valamint tucatnyi újrakezdést. Százhetven éve a világon elsőként szervezett meg egy teljes országra kiterjedő hadikórházi ellátást. Ha valaki számára ismerős a neve, emiatt emlékezik rá. Pedig nem ez volt az egyetlen kiváló, említésre méltó, tiszteletet érdemlő cselekedete, miközben persze neki is voltak hibái, gyarlóságai és tévedései. Mindenki azt olvas bele ebbe a regénybe, amit akar: egy küzdelmes élet történetét, a női sors nehézségeinek leltárát vagy a nemzeti politika egyéni sorsokban megvalósuló lenyomatát.

"Különbözik-e egymástól, és ha igen, akkor miben, Putyin első két elnöki ciklusa és a harmadik, illetve a ma is tartó negyedik periódusa? Mi a magyarázata Putyin hosszú időn át tartó rendkívüli népszerűségének és az utóbbi évben mért népszerűség-vesztésének? El lehet-e fedni külpolitikai sikerekkel a belpolitikai és gazdasági problémákat? Milyen következményekkel járt a Krím annektálása? Ki járt jól és ki rosszul Oroszország nyugati kapcsolatainak megromlásával? Van-e esély arra, hogy ezek a kapcsolatok Putyin elnöki mandátumának lejárta előtt javuljanak? Putyin negyedik ciklusának lejártakor kockázatmentesen távozhat-e az elnöki székből? Miben különbözik a jelenlegi helyzet az 1999-estől, amikor Jelcin helyére Putyin lépett, és a 2008-astól, amikor Putyint átmenetileg Medvegyev váltotta fel? Milyenné vált mára az orosz politikai rendszer? Miben hasonlít, és miben különbözik a magyarországitól? Milyen viszonyt kellene kialakítani Magyarországnak a jelenlegi Oroszországgal? A könyv többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Amikor Soros György 1979-ben létrehozta alapítványát, célja a nyílt társadalom előmozdítása volt. Később a Szovjetunió és a hozzá hasonló elnyomó rezsimek összeomlottak, a nyílt társadalmak pedig fejlődtek. A 2008-as pénzügyi válsággal a trend megfordult, 2016 pedig újabb mélypontot jelentett az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban, előbbiben a Brexit, utóbbiban Donald Trump elnökké választása miatt. A világhírű üzletember ebben a könyvében korábbi írásait gyűjtötte össze, amelyekben a nyílt társadalom védelmében megfogalmazott gondolatait tartalmazzák, közben megismerhetjük életútját és a filozófiáját is.

Hampstead London egyik leggazdagabb városrésze, itt lakik a legtöbb milliomos. Az 1930-as évektől sok magyar is letelepedett hangulatos utcáiban, tágas villáiban. Ötvenkét évvel ezelőtt vettem meg kis sorházamat Hampstead egyik sokat fotózott, hegynek futó, régi utcácskájában, és harminc évig képzőművészeti galériám volt egy sétálóutcában. Megismertem a hampsteadieket és ők is engem.

1960, Magyarország. Egy tízéves fiú az öccsével váratlanul - és számára érthetetlen okból - intézetbe kerül. (Apja börtönben ül a forradalomban való részvétele miatt, anyja elvesztette az állását, ideiglenes munkája mellett nem tudja ellátni a fiait.) A gyerek a brutális erőszak-szabályok szerint élő közösségbe kerülve megpróbálja feldolgozni a történteket és mindazt, ami vele az intézetben megesik. Kitűnő tanuló - ez több mint szálka a gyerektársak szemében. Egyetlen barátra lel, aki a maga kezdetleges, gyermeki módján istenhitre tanítja. Hősünk ettől kezdve rendszeresen levelez a megismert, mégis ismeretlen Úrral - bár nem igazán hisz abban, hogy Isten megszabadítja félelmeitől és szenvedéseitől. Másik szál a forradalom szegedi eseményeinek peranyagokból összeállított története, amelynek egyik meghatározó szereplője az intézetbe került fiú édesapja. Isten mindent lát, de nincs hozzáfűznivalója.

"Talán nincs olyan világtörténelmi esemény, amelyet a holokausztnál alaposabban dokumentáltak volna. Az 1989-90-ben lezajlott rendszerváltás, a közép-kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása felgyorsította a kutatás és a tanulmányírás ütemét. Az egykori szovjet blokk országai megnyitották levéltáraikat, így a kutatók a társadalomtudomány minden ágában új adalékokat kaptak a holokausztnak olyan vetületeihez is, amelyekre addig kevés figyelem irányult. Ebbe a sorba illeszkedik Zahava Szász Stessel könyve is. Dr. Stessel dokumentumokkal alátámasztott, önéletrajzi, tudományos művet írt az auschwitzi haláltáborból Markkleebergbe szállított magyar zsidó nők megpróbáltatásairól. Ezek a nők a Junkers repülőgépgyárban dolgoztak Markkleebergben 1944 augusztusa és 1945 kora tavasza között. Köztük volt a szerző és serdülőkorú húga. A kényszermunkások kínszenvedése 1945 áprilisában, a markkleebergi tábor kiürítésével sem ért véget, ekkor kezdődött ugyanis a halálmenet. Néhány fogolynak sikerült megszöknie, és a németek, akikkel találkoztak, nagyon sokféleképpen reagáltak történeteikre. Egyesek el sem hitték az Auschwitzról és a többi táborról hallottakat. Stessel elbeszélése szerint a németek egy része kifejezetten ellenségesen viselkedett, és még városaikból is elkergették a túlélőket. Mások azonban megértőbben viselkedtek. Sokan maguk is gyászoltak, hiszen barátokat és rokonokat veszítettek el a csatákban a szövetséges erők bombázásai során. Ezekben a németekben és a túlélő zsidó nőkben volt valami közös: az a nagy emberi tragédia, amelyet a németek okoztak az új európai rend vakmerő tervével. A Hóvirágok története lebilincselő és hiteles "kötelező" olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a diszkrimináció és a rasszizmus legyőzése, a tolerancia és a pluralizmus ügyének elősegítése." (Randolph L. Braham)

"A "kolléga és nagy rivális" Henry Kissinger munkásságáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, semmi sem indokolja, hogy ennyire mellőzzünk egy olyan életutat, amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré. Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll. Az elsőben azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik. A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket. A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzeziski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski "konspirációit", melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást. Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról. A bevezetőt Charles Gati írta, ő maga válogatta a tanulmányokat, és ő kérte fel a szerzőket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus vagy Adam Garfinkle, a The American Interest alapító főszerkesztője, aki a The National Interestet is szerkesztette korábban, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. Az előszőt Jimmy Carter jegyzi, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be." (Ara-Kovács Attila)