Noran Libro Kiadó strana 12 z 13

Horváth Putyi „Egy utolsó mohikán a nyolcvanas évek underground-jából, aki még tud és mer a régi módon élni és filmezni.” – írták róla 2005-ben. Mire ő így válaszolt: „Akkor az ivás életforma volt. Mindenki ivott, a segédmunkástól a párttitkárig. Ittunk a munkahelyünkön és a szabad időnkben. Pótcselekvés volt, mert igazából nem nagyon csináltunk semmit. Magyarországon is jelentős hagyománya volt az italozásnak, és erre épült rá a szovjet módszer, aminek az lehetett a lényege, hogy inkább igyanak, addig se gondolkoznak.” Többek között erről az életformáról szól önéletrajzi regénye (amennyiben szabad annak tekinteni.) Hősei, akikkel együtt élte túl azokat az éveket, ma már világhíres emberek, írók, filmrendezők, lázadó festők és az ő „segédeik” – ki a szerző által megfejthető álnévbe burkolózva, ki pedig a saját nevén, mint Bódy Gábor, Pauer Gyula.

A kötet tanulmányokat tartalmaz a szerkesztők által a baloldali eszmekörből legfontosabbnak gondolt 50 könyvről.

A kis történetek a nagy emberekről tudják néha a legtöbbet elmondani. Ezért gondoltunk arra, hogy Göncz Árpád emlékét úgy is megőrizhetjük, ha válogatunk a róla szóló anekdotákból, visszaemlékezésekből és néhányat belőlük közzéteszünk. Nem életrajz, nem politikai elemzés ez a kötet, hanem egy igaz ember alakjának felidézése. Mikor megtudtuk, hogy Göncz Árpád már nincs velünk, felhívást tettünk közzé a Facebookon, illetve a Klubrádióban, és abban a pillanatban özönleni kezdtek az emlékezések. Emlékeznek többek között: Ara-Kovács Attila, Arató András, Konrád György, Kovács Koko István, Markó Béla, Mécs Imre, Radnóti Sándor, Sas József, Tóth Zoltán, Tölgyessy Péter, Törzsök Erika, Vásárhelyi Mária, Végel László, Zappe Gábor, de más formában megszólal II. Erzsébet, II. János Pál pápa, Diana hercegné, Fülöp herceg, Hofi Géza, Kis János, Sebestyén Márta, Václav Havel és még sokan mások.

Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Jamaica, Trinidad és Tobago, Saint Lucia, Martinique... Távoli országok, amelyekről általában semmit (vagy semmi jót) nem hall a magyar közönség. Pedig a régió, ahol a konkvisztádorok egykor a mesés Eldorádót keresték, csodálatos helyeket rejteget. A tengerpartok, szigetek, tűzhányók, táblahegyek, dzsungelek és szavannák világában igazi kincsekre bukkanhat, aki nem fél nekiindulni. Soltész Béla a Clandestino – Egy év Latin-Amerikában és a Hátizsákkal Brazíliában című kötetei után ezúttal az Andoktól a Karib-tengerig kalauzolja olvasóit. Fejvadász indiánok és szökevény rabszolgák leszármazottait látogatja meg az őserdőben, hegytetőn és vitorlás hajón száll meg, piranhára horgászik és részt vesz egy madárcsipogtató versenyen. Felkeresi a venezuelai magyar közösséget, és megtudja, hogy miért hímeznek magyar mintákat az ecuadori indiánok. Meglátogatja García Márquez és Bob Marley otthonát, és borzongva szemléli Pablo Escobar elhagyott villáit. A sok történetből pedig egy színes kulturális tabló áll össze, ami velünk, magyar olvasókkal is megismerteti az Eldorádótól az Antillákig érő, meglepetésekkel teli világot.

Hampstead London egyik leggazdagabb városrésze, itt lakik a legtöbb milliomos. Az 1930-as évektől sok magyar is letelepedett hangulatos utcáiban, tágas villáiban. Ötvenkét évvel ezelőtt vettem meg kis sorházamat Hampstead egyik sokat fotózott, hegynek futó, régi utcácskájában, és harminc évig képzőművészeti galériám volt egy sétálóutcában. Megismertem a hampsteadieket és ők is engem.

Harminc évvel ezelőtt felfordult a világ, és benne Magyarország: szétesett egy birodalom, vereséget szenvedett egy megváltásnak szánt, de végül diktatúrát hozó eszme, és a magyarok lehetőséget kaptak egy új jövőre. Ez a könyv csak látszólag szól a múltról, tükör inkább, amibe ma belenézhetünk. A változástól erősen tartó Spiró György, az ellenzékből jövő Rajk László, a Nemzeti Bank élén a politika forgatagában egymást váltó Surányi György és Bod Péter Ákos, a fideszes nemzedék tanára, Kéri László, a Népszabadságot a hatalompártról leválasztó Eötvös Pál, a három pártban is igazságát kereső Elek István, a sorból mindig kilógó Beer Miklós katolikus püspök, két hosszú, régi titkokat is feltáró beszélgetésben Németh Miklós, a rendszerváltás miniszterelnöke, és még sokan mások tesznek tanúságot az időről, ami elmúlt, és ami mégis itt van velünk.

Izgalmas nők történetei izgalmas korokból – röviden így jellemezhetnénk a Szerelmes királynék című novelláskötetet. Történelmileg hitelesen, de fordulatos, olvasmányos, novellisztikus feldolgozásban tárja elénk a könyv Szulamit, Eszter királynő, Kleopátra fáraónő, Theodóra császárnő és a titokzatos asszír uralkodó, Szemirámisz életregényét. Ezek a nők évezredek óta izgatják az utókor fantáziáját: szerelmeik, sikereik és vereségeik, rejtélyesen felszárnyaló karrierjük és tragédiájuk újra meg újra regények, színdarabok, operák írására ihlették a szerzőket, hatalmas festmények megalkotására a festőművészeket. Ez a könyv bemutatja a legfontosabb ismereteket, helyenként erotikus, máskor pedig drámai és regényes formában.

A Pestisjárvány idején, Boccaccio írt egy remekművet, a Dekameront. Több száz éve olvassák! Most éppen koronavírus-járvány van, a világ nagy része karanténban. A karanténban bizonyára sok tízezren írnak, mint Boccaccio. Vélhetően kevesebb sikerrel. Én is írok. Mit is? Az utóbbi években készített jegyzeteimből és emlékeimből rögzítek néhány gondolatot, történetet. Nyolcvannyolc éves a múltam, szép életem volt. Hatvanhét évig dolgoztam, mint rendező. Színházban, operában, televízióban, filmgyártásban, kőszínházban, szabadtéren. De hát miért is írok? Miért is írunk egyáltalán? Egyrészt azért, mert vannak gondolataink, ötleteink, véleményünk, és azt jól esik rögzíteni. De valljuk be, hogy azért is, mert nyomot akarunk hagyni magunk után. Mint a sétáló kutya, aki egyre csak pisil, pedig már nincs is szüksége - csupán jelzi, hogy ott volt."    Szinetár Miklós 75 szekvenciája egy sokat tapasztalt művész gyógyító bölcsességeit tartalmazza, amelyekkel öregeket és fiatalokat egyaránt megszólít. Ez az ő kedves és szórakoztató Füveskönyve.

A szerző Csinszka életének Ady Endre halálát követő időszakát mutatja be: ezt a korábban elhanyagolt, ám annál érdekesebb és művekben gazdag periódust. Lapjain megelevenednek a múzsa szerelmei, Babits Mihály és Márffy Ödön, valamint az Ady-per is.

Rohamosan változik körülöttünk a világ, átalakulóban van az egész világrendszer, új szereplők, új kihívások, új ellentmondások jelentek meg. Az 1989-ben kialakult, viszonylag jól szabályozott és áttekinthető világrend összeomlott, kavargó „világrendetlenség” lépett a helyébe, a multilaterális szabályozás helyett bilaterális konfliktusok sorozatával. Különféle koncepciók bukkantak fel az új helyzet jellemzésére és korszakolására.  A szerzők bemutatják a globális rendszer régi és új főszereplőit, azok törekvéseit és erőviszonyait. Feltárják az új multilaterális világrend kialakulásának várható folyamatait, különös tekintettel Kínára, Oroszországra, az EU új globális szerepére, valamint ezeknek a változásoknak a magyar folyamatokra gyakorolt hatására.  

Ha hinni lehet a statisztikának, Magyarországon minden a legnagyobb rendben volt a 2020-as koronavírus-járvány előtt: magas volt a gazdasági növekedés üteme, nőttek a keresetek, csökkent a munkanélküliség. Az Orbán-kormánytól sokan várták, hogy a történelmi jelentőségű program tavaszi meghirdetése után eredményesen kezeli majd a válságot, de nyár végére a történelmi nagyság már nem a csomagra, hanem éppen a gazdasági visszaesésre volt igaz. A járvány második, őszi hullámának idején hozott intézkedések sem adnak okot a megnyugvásra, miközben felszínre került a gazdaság több strukturális problémája is.   Mellár Tamás egyetemi oktatóként, kutatóként, ellenzéki országgyűlési képviselőként és a Gazdasági Bizottság alelnökeként, az eseményeket kívülállóként, mégis egészen közelről szemlélve készített gyorsjelentést a kormány válságkezelő programjáról. A járvány terjedése kiszámíthatatlan, és nem tudhatjuk, meddig tart és hogyan ér véget a nyomában kialakult gazdasági válság, a szerző markáns véleményét olvasva azonban könnyebben megérthetjük, mi is történik körülöttünk.  

Heckenast Gusztáv szakmai, üzleti, közéleti pályaíve az újkori magyar történelem legfényesebb évszázadának mérföldköveihez köthető. Schöpflin Aladár méltán nevezte Heckenast Gusztávot – Jókai Mór után szabadon – a magyar könyvkiadás aranyemberének. Heckenast nem csupán jeles könyvkereskedő, nyomdatulajdonos és kiadó volt, az ő élet pályáján keresztül a 19. század valamennyi szegmense – ipar-, kereskedelem-, technika- és vállalkozástörténet, politika, kultúra, tudomány, közélet – nyomon követhető. Ennek szellemében egy gazdaság-, kultúr- és társadalom-történeti elemeket is magában foglaló tanulmánykötettel tisztelgünk előtte oly módon, hogy életműve bemutatásával a modernizáció útját járó Pest-Buda és az egyesített főváros múltjának egy-egy szelete is megelevenedjék. Jó szívvel ajánljuk e tanulmánykötetet mindazok figyelmébe, akik valaha vállalkoztak és vállalkozni fognak, akik a kultúra területén valaha alkottak és alkotni fognak, és azoknak, akik bepillantanának egy 19. századi könyvkiadó és egy pesti német-magyar polgár világába.  

Mi kell egy pandémiához? Először is végy egy tojást — jelképezze létezésünk törékenységét —, majd add ezt a tojást egy részeg ember kezébe, akiről biztosan tudható, hogy a tojás törékenységére oda sem hederít majd. A 2019 őszén világ körüli útra indult új koronavírus-járványhoz éppúgy kellettek a hibás politikák és a rossz politikai döntések, mint a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjének képessége az emberi ACE2-receptorokhoz történő csatlakozásra. A kérdésnek a politikai, gazdasági és társadalmi vetületei legalább olyan fontosak, mint a biológiaiak. A járványt kiváltó tényezőket megérteni és a következő járványt megelőzni nem csak a virológia, az epidemiológia, az orvostudomány vagy éppen az ökológia hatáskörébe utalható kihívás. A társadalomtudományok felől is fontos reflektálni rá. Ebben a kötetben Marton Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem docense erre vállalkozik, és a pandémiához elvezető és a járványt súlyosbító döntéshozatali folyamatokat tekinti át. Rávilágít a képzelőerő hiányának, az észszerűtlen kockázatkezelésnek és a gondolkodási folyamatok számos egyéb zavarának szerepére a járvány kialakulásában. Ezt követően pedig kitér a járványkezelés elsőbbségének meg nem adásából, a járványkozmetikából, a felelősséghárításból és a járványkezelés szükségszerűen globális léptékének figyelmen kívül hagyásából adódó következményekre. Az elemzés a pandémia bő első esztendejét tekinti át, világléptékben.

Az 1980-as évekig Magyarországon mindenki egyetlen emberre figyelt, Kádár Jánosra. Közös tudás volt, hogy tőle függ, merrefelé mennek a dolgok az országban. A rendszerváltás ígérete az volt, hogy ilyen többé nem lesz. Aztán 2010-től ismét mindenki egyetlen emberre figyel, Orbán Viktorra. Ismét közös tudás, hogy végső soron minden úgy fog eldőlni, ahogy ő jónak gondolja. Ez a könyv arról szól, hogyan jutottunk csöbörből vödörbe. Az egyszemélyes kormányzás visszatérése ugyanis nem csak úgy megtörtént velünk. A térség többi országában nincs is ilyen. Mi történt Magyarországon 1989 és 2010 között, ami megalapozta az Orbán-rendszert? A Kádártól Orbánig című kötet írásai ezt az utat mutatják be. Az írások többségében az Új Egyenlőség online társadalomelméleti magazin első öt évében jelentek meg a szerkesztőktől és felkért szerzőktől. A folyóirat egyértelmű világképet képvisel: a szolidaritás, az empátia, az igazságosság, a szabadság, a fenntarthatóság és a gazdasági demokrácia értékeit.

Létezik olyan elbeszélés, amiben Thom Yorke, Szájer József, Václav Havel, Torgyán József, Orbán Viktor, Iggy Pop és egy holland sírásó váltják egymást a színen? Milyen az, amikor egy regény kulisszája többek közt a Parlament, egy prágai stadion, Amszterdam hátsó utcái, a német autópályák, Budapest kültelki futballpályái, egy online lap szerkesztősége, a Tilos az Á és egy késő Kádár-kori lakótelep? Hogyan karol egymásba a pornóvideó és a magnókazetta, a Commodore 64 és a Facebook, a bőrlabda és a gombfoci, a Rolling Stones és a Cure, az Európa Kiadó és a Kispál és a Borz? Ki ismer magára egy bonyolult kelet-közép-európai családtörténetben és az abból elágazó magánügyekben, amiknek egyszerre része Trianon, a holokauszt, a Kádár-kor, a rendszerváltás és az elmúlt harminc év? És rázós érzelmi kérdésekben? Volt, hogy megállt az idő? Kezdte már újra?