Noran Libro Kiadó strana 4 z 13

"Egy idős máramarosszigeti zsidó a Budapest felé tartó repülőn megpillantva Kafka fényképét azt állítja, hogy nem halhatott meg 1924-ben, mert ő húsz évvel később Auschwitzban találkozott vele. A regényíró az események kelepcéjébe kerülve nyomozásba kezd. Budapesttől Auschwitzon, Prágán, Bécsen, Berlinen és Oxfordon át egészen Tel-Avivig utazik azért, hogy a titokra választ találjon. Mi történhetett Kafkával a Bécs melletti szanatóriumban és utána két évtizeden át? A nyomozás során nemcsak Kafka sorsa, hanem a 20. századi közép-európai lét egésze válik kérdésessé. Mi lesz a sorsa annak, aki nem bírja elviselni a szerelmet, mert teher a hontalanság élménye, de nem könnyű a hazaérkezés sem, hiszen választható hazájában se lehet igazán otthon? A nyomozás, a különleges tel-aviv-i betörés hihetetlen története, a Kafka-hagyaték csak mellékszál két ember, egy férfi és egy nő váratlan egymásra találásában."

Mózes Endre összeállítása a magyar filoszemitizmusról. A szerzők között találjuk többek között: Bibó Istvánt, Czeizel Endrét, Gyurgyák Jánost, Komoróczy Gézát, Konrád Györgyöt. Müller Péter Sziámit, Tóth Krisztinát, Végel Lászlót.

"Márai Sándor tudta, miért kell távoznia, ezért tétovázott oly sokat. "Így döntöttem: amíg valamilyen életlehetőségem van itthon, nem megyek el, itthon maradok, megeszem az utolsó nadrágom és letöröm a plombát a fogamból, de nem megyek el", jegyezte naplójába. Amikor írói életlehetősége ... Folytatás ›› megszűnt, vette a vándorbotot: európai hontalan lett. Hazájában többé ki sem ejtették a nevét. Nem járt haza víkendezni, és a magyar állami rádiók és tévéadók sem sugározták műveit." A(z) Négyszemközt Máraival (Könyv) szerzője Végel László.

A Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. Az egyik ág Kelet-Romániát is megjárt erdélyi származású, a másik, "anyaországi" zsidó gyökerekkel is rendelkezik. Tömpe István családtörtén ete ott kezdődik, amikor ez a két ág ugyan még nem ért össze, de már minden készen áll ahhoz, hogy egymásra találjon. A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az eg yik testvér titokzatos körülmények között végleg eltűnik. A családban az ő sorsát a mai napig "titkos" dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, már a Kádár korszakban, de még a "puha diktatúra" kezdetén a másik testvér - a sze rzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybáty - tiltakozik a csehszlovákiai beavatkozás ellen, gyanúba keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének. A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is v állalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Apja Kádár János hűséges támogatója, aki ha el is fogadja őt, igazán bizalmi szerepet nem szán neki. A szerző, apja árnyékából egyre jobban kikerülve közgazdászként dolgozik itthon és külföldön, rendszerese n előadásokat tarthat a Genfi Egyetemen, 1988 és 1990 között pedig kormányfőtanácsos, privatizációs kormánybiztos, pénzügyminiszter helyettes is. A kiváló, több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzett gazdasági szakember számára a rendszerváltás - kezdetben legalábbis úgy tűnik - hozza meg a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bej áró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Vagyonügynökség első igazgatója lesz... Tömpe István könyve a családtörténet és a memoár sajátos keveréke. A szerző, mint legalább két történelmi kor tanúja, politika és gazdasági rendszere k törvényszerű bukásának történetét családja és saját személyes történetén keresztül éli meg és írja le. Nem tehet mást akkor sem, amikor a rendszerváltó évek történéseinek kulisszatitkaiba avat be bennünket, hiszen mindenütt ott volt, ahol változtat ni, alkotni akart a társadalom, de azt is érzékeli, amikor elherdálni, vagy lerombolni akartak önös, vagy pártpolitikai érdekből - az elitek. Könyve a jelenkor történelmi bukásainak is hiteles tükre.

"A Hazám című esszégyűjtemény 14 magyar értelmiségi - köztük író, orvos, szociológus, filozófus - vallomását tartalmazza arról a hazáról, amelyet többségi vagy kisebbségi alkotóként, gondolkodóként nap, mint nap megélnek. Fájdalmas, önmagukat olykor a pátosz hangjától sem kímélve írnak a bennük lakó egyetlen, mások arról a sok hazáról, amelyet magukkal hurcolnak mindenütt a világban, ahol alkotó emberként, vagy civilként megfordulnak. Töprengések és vívódások. Hol van a haza annak, aki Romániában él, de Magyarországra is gondol, amikor félnie, féltenie kell. Hol van a haza a többszörös disszidensnek? Hol annak, akit a haza egyszer eldobott, és, amikor tehette, akkor sem fogadta vissza? A haza-e az, aki elenged, és nem fogad? S akinek több hazája volt - hiszen magyarok vagyunk Közép-Kelet-Európában -, annak melyik az igazi. A kötetet József Attila Hazám című verse vezeti be, majd abc sorrendben következnek a szerzők: Bitó László, Czeizel Endre, Csepeli György, Dragomán György, Heller Ágnes, Kun Árpád, Lángh Júlia, Markó Béla, Máté Gábor, Parti Nagy Lajos, Solymosi Frigyes, Szelényi Iván, Varnus Xavér, Végel László, és Kemény István Búcsúlevél című verse zárja. Az illusztrációkat magyarországi, erdélyi, délvidéki, és felvidéki tájakról készült felvételekből válogattuk." (a Kiadó)

A férfi emigrációba kényszerül, és amerikai feleségének idézi fel a forradalom eseményeit, amelyek benne újabb, személyét érintő drámákat idéznek elő. A könyvben a szerző ?56-os trilógiájában megismert történet utóéletét olvashatjuk. "Elhallgattam. Nem tudtam elviselni azon félelmem miatti szomorúságát, amit nem is tudott elrejteni, hogy ismeretlen múltam egyszer váratlanul visszaszólít szülőhazámba, és elszakít tőle. Szerettem volna megnyugtatni, de lehet, hogy mélyebben látott belém, mint amennyire én valaha mertem." Bitó László önéletrajzi ihletésű regénysorozatának első könyve, az Istenjárás egy budai polgári család életét mutatja be gyerekük, Tibi szemén át a béke utolsó, aggodalmas éveiben. A második kötet, Az ötödik lovas a háború utolsó napjai és a megszállás, majd az újjáéledés és újjáépítés reményei után a diktatúra teljes reményvesztettségébe vezet el. A harmadik kötetben, az Örökségben, Tibor munkaszolgálatos katonaként, 1956-ban, egy szénbánya mélyén - ahol nem lehet lehallgatni őket - vitathatja meg társaival a békés reformok vagy a fegyveres harc kérdését. A forradalom kitörésének hírére lefegyverzik tisztjeiket, és indulnak Budapestre, hogy kivívják a szabadságot, de azt már csak Nyugaton remélhetik elérni. Ez a negyedik kötet betekintést enged az emigráns létbe: a múlt rémeinek, csábításának és az új élet építésének összeszövődésébe.