Noran Libro Kiadó strana 2 z 13

Ebben a könyvben az olvasó azt találja, amit a cím ígér. Arthur Koestler, a 20. század tanúja és igen aktív formálója, 1905-ben született, és 1983-ban, feleségével egy időben vetett véget életének. Bartók Béla után szerte a világban a legismertebb magyar. Ellentmondásos személyiség volt. Több önéletrajzot is írt -a regényíró, a tudománytörténész, a tudományfilozófus és az agitátor pályájának ellentmondásait könnyű felfedezni életének történeteiben. Szerelmei, szeretői, szeretkezései is eltértek a hétköznapitól. Önleleplező, önkínzó nyíltsággal mondta ki azt, amiről az ő korában hallgatni illett. Az asszonyok, akiket ideg-óráig szeretett, ugyanilyen szókimondó részletességgel hagyták ránk az azonos történet másik változatát. Ahogy tette ezt például Simone de Beauvoir is.

Egy este egy fiatal nő, Rebecca, a paradicsomban találja magát. Ott találkozik hét híres ember - Freud, Proust, Einstein, Romain Gary, Albert Cohen, Woody Allen és a Marx-fivérek - édesanyjával, akiknek csak egy beszédtémájuk van: zseniális fiaik, és a sok közös vonásuk. Mindegyik olyan szerető jó fiú, határozott, de követelőző, paranoiás, és elviselhetetlen is, ugyanakkor nagylelkűek. Vajon e jeles fiúk kivételes tehetsége és személyisége velük született volt, vagy más is van a háttérben? Egy dolog biztos: életük nyakig volt merülve az anyai szeretet fürdőjében. És ha a "zsidóanya" nem más, csak egy mítosz? Ez az ironikus regény újszerű válaszokat ad a kérdésre.

"Esteledett. Az egész város a karácsonyra készülődött. Az utcai lámpák fényében kövér hópelyhek táncoltak, és az utcán csak úgy nyüzsögtek az emberek." Így kezdődik Joakim titokzatos karácsonyi kalandja. Egy kis könyvesboltban talál egy adventi kalendáriumot. Minden nap, amikor kinyit rajta egy ablakot, kiesik belőle egy összehajtogatott papírlap, amelyen egy kislány, Elisabet betlehemi utazásáról olvashat. Elisabet keresztülutazik Európán és Kis-Ázsián, ám az utazás ennél többről szól - a történelemben is visszautazik, egészen a Kisjézus születéséig. Vajon ki készítette a rejtélyes adventi kalendáriumot? Talán a titokzatos virágárus? Lehetséges, hogy a történet annak az Elisabetnek a története, aki évekkel ezelőtt eltűnt egy karácsonyi bevásárlás során? A "Karácsonyi rejtély" egy olyan "adventi kalendárium", amelynek történetében Jostein Gaarder egyedülálló módon ötvözi a képzeletet és a valóságot.

A regény kivételes tehetségű főhőséről nem lehet biztosan tudni, hogy apja is cigány volt-e, vagy egy Taszáron szolgáló amerikai, fekete katona. Ő maga sem tudja, elbizonytalanodik, kétségeit a környezete is csak megerősíti. Apja felkutatására indul, a nyomok Svédországba és Amerikába ... Folytatás ›› vezetnek. Kijutni azonban csak nyelvtudással, ösztöndíjjal lehet. Jordán Jordán, azaz Dzsorden erre hajt, ebben gimnazista osztálytársa barátnője van a segítségére, aki -természetes ez?- gyereket vár. Megoldódik? Hogyan oldódik meg a helyzetük? Kettejük magánéleti válsága-e, ami velük történik, csak a fiúé, vagy csak a lányé? Horváth Péter regénye (ki)talált történet, a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve. A(z) Dzsorden (Könyv) szerzője Horváth Péter.

"Nyilvánvaló, hogy hiányzik valami abból, ahogy éljük az életünket. De vajon mi? Én úgy vélem, az alapvető probléma az, hogy minden területen túlságosan nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsöknek és a belső értékeknek." "A vallás sok millió embernek nyújtott segítséget a múltban, sok milliónak segít ma, és sok milliónak segít majd a jövőben is. Azonban ma már sokan vannak a világon, akik egyik vallás tanításait sem követik. Egy adott vallásra épülő etika csak az emberek egy részét képes megszólítani; minden ember számára nem értelmezhető." "Ma olyan etikai megközelítésre van szükség, amely nem a vallásra épül, s ezért egyaránt elfogadható azok számára, akik hittel élnek, és azok számára is, akik nem - egy világi etikára."

Az '56-ban született szerző - egy sor hiánypótló forráskiadvány és történelmi monográfia közreadása után - ezúttal a "velünk élő történelem", a személyes sorsok és a kortársi emlékezet izgalmas tanúságait összegzi, méghozzá rendhagyó módon úgy, hogy eközben saját köztörténeti magánemlékeit is felidézi. Miféle sors várt a "forradalom árváira", arra a sok ezer menekült kamaszra, aki 1956 őszén egyedül vágott a világnak - avagy egy másik korfordulóhoz érve, azon intézetekben felnőtt, lázadó tizenévesekre, akik éppen a rendszerváltás évadján váltak nagykorúvá? Hogyan alakult Trianon óta a kisebbségi magyar közösségek "szétfejlődése", dacolva háborúval, diktatúrákkal s egy sor újabb impériumváltással? Melyek a mélyebb strukturális és lélektani okai a térségbeli nacionalizmusok makacs újraéledésének, avagy másfelől: a modernitás elutasításának, a demokratikus értékrend látványos megrendülésének? Hogyan él tovább a Kádár-kori amnézia '56 és '89 valódi örökségét máig elsikkasztva? Miféle eszmények, érvek formálták a hetvenes, nyolcvanas évek cenzúravitáit, a magyar szamizdat mára méltatlanul feledett hőskorát, és vajon mennyiben terheli esélymulasztás a rendszerváltó értelmiséget, a sajtót, az egyháza(ka)t, a régi és újabb politikai elit(ek)et? A szerző sommás válaszok helyett inkább makacsul tovább kérdez, történeteket rekonstruál, tényeket összegez, sokféle emléket próbál szembesíteni egymással. Amint az külön-külön és együtt valamennyiünk dolga lenne egy tisztultabb önismeretre törekedve. Hogy múltunk, "ha szembe jön", ne kelljen zavartan, szemlesütve kitérnünk előle.

1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények, meg a többi itt élő nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnőtől megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnő megkérdezte mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték őfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnő elővette arany pennáját és gyöngybetűkkel írta a latin nyelvű alapító okiratra: legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a soknemzetiségű város legyen példája a különböző nációk békés egymás mellett élésének. Eltelt több, mint 250 év Neoplanta - azaz Újvidék - népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást. A magyar írónak mindezekről Lazo Pavletic szerb fiákeres mesél.