Noran Libro Kiadó strana 2 z 13

A huszadik század hetvenes éveiben egy fiatalembert ügynöknek szervez be a III/III-as csoportfőnökség. A belső elhárítás tartótisztjeinek elsősorban saját feleségéről, annak barátairól és egy illegális ifjúsági szervezet tagjairól kell jelentenie. Az ügynök felesége minderről a rendszerváltást követően szerez tudomást, miután a beszervezettek egy részének nevét közzéteszik. A regény ennek a rejtett párkapcsolati drámának a feldolgozására tesz kísérletet. A történet valós eseményeken alapul, a szereplők nagy része ma is él.

"A zsidó etika két alaptételre épül. Az egyik így hangzik: pikuách néfes, azt jelenti: az élet védelme. Meg lehet törni a szombat törvényét, a kóserság törvényét és az életviteli törvényeket is, ha ezzel megmentünk valakit. Ha nincs más, aki szombaton gyógyszert hozzon, akkor a vallási tilalom ellenére maga a rabbi ül kocsiba, mert ezt írja elő az élet védelmének parancsa. A másik alapelv így szól héberül: tikun olám. Azt jelenti, a feladatunk, hogy azért dolgozzunk: a világ jobb legyen, amikor kilépünk belőle, mint amikor beleszülettünk. A magyar zsidóság jobbá tette közös hazánkat. Ez a könyv a zsidó teljesítményt idéző emlékhelyekről szól. Történelmünk közös kincseiről. Ajánlom azoknak, akiket érdekel az elhallgatott valóság, azoknak, akik szeretnének tájékozódni egy számukra talán alig ismert világban, és azoknak, akik úgy vélik, a tikun olám érvényes iránytű. A menóra a zsidóság egyik legősibb jelképe. Nemcsak pontos leírása található meg a Tórában, hanem a feladata és célja is. Készíts lámpatartót - írja a Biblia -, és készíts hozzá hét mécsest, és úgy rakják fel a mécseit, hogy előre világítsanak. Olyan kulturális örökségről szól ez a könyv, amelyik, mint a menóra, noha a múltban fénylik, mégis előre világít. (Szunyogh Szabolcs)

Szerzők: Benedek István Gábor, Heller Ágnes, Hernádi Miklós, Hegedűs D. Géza, Hrotkó Larissza, Kiss Endre, Komoróczy Géza, Lichtmann Tamás, Kenyeres Zoltán, Kiss Erika, Nógrádi Gergő, Peremiczky Szilvia, Répás Annamária, Oláh János, Schőner Alfréd, Schweitzer Gábor, Uhrman Iván Ungvári Tamás József Attila- és Széchenyi-díjas író és irodalomtudós, Budapest díszpolgára és az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem díszdoktora. Budapesten született 1930-ban, a Zsidó Gimnáziumban érettségizett, diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakán szerzett. A Csillag című lapnál már fiatalon rovatvezető lett, majd a Magyar Nemzetnél dolgozott. Később volt a Budapester Rundschau szerkesztője, a Petőfi Színház dramaturgja, a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, illetve egyetemi tanára. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának tagjaként, és két cikluson át volt a nemzetközi PEN Club magyar tagozatának főtitkára. A hatvanas évek végétől többször tanított külföldön - a Cambridge-i Egyetemen, a kaliforniai Claremontban, a Columbia, a Yale és a Harvard egyetemeken tartott előadásokat, a Zsidó Egyetemen művelődéstörténetet oktatott. Fordított Arthur Millertől, Bertolt Brechttől, Graham Greene-től. Irodalomtudósként műfajelmélettel és -történettel, valamint a modernség megnyilvánulási formáival foglalkozik a 20. századi próza- és drámairodalomban. Érdeklődése rendkívül széleskörű, szakmai munkái mellett megírta a Beatles Biblia és A rock mesterei című könyveket, de megírta A "zsidókérdés" magyarországi történetét is. Műsorvezetőként dolgozott a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, a Klubrádióban és az ATV-ben. Ebben a kötetben a barátai, kortársai, tanítványai köszöntik a neki és róla írt tudományos műveikkel, esszékkel, emlékezésekkel.

A német nemzetiszocialista vezérek számára a II. világháború alatt a különböző európai országokból elrabolt műtárgyakból hoztak létre művészeti gyűjteménye!ket. Ezeket azután - a hadi eseményektől függően - más és más helyszínre szállították, jól védhető kastélyokban vagy sóbányák tárnái mélyén őrizték. A kin!csek felkutatása a háború utolsó szakaszának különlegesen izgalmas fejezete volt, amelynek hősei az amerikai hadsereg erre szakosodott szervezetei és tisztjei voltak. Az egyik első "kaland" a berlini Birodalmi Bankból a merkersi bányába szállított óri!ási mennyiségű aranyrúd, többtonnányi ezüst, valuta, papírpénz és értékes műtárgy felfedezése volt, amelyeket 1945. április 12-én Eisenhower, Bradly és Patton ameri-kai tábornokok jelenlétében foglaltak le. Az aranyrudak nagy részét visszaadták az egykor megszállt országoknak, így lefoglalásukat jogosnak tarthatjuk, a hatalmas "leletben" azonban voltak olyan értékes darabok is, amelyek soha nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Néhány műtárgy, rögtön a háború végét követően, illegális utakon az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol a felvevőpiac óriási volt. A mú!zeumok és műkereskedők nem kérdezték, hogy a legtöbbször svájci műkereskedők közvetítésével kalapács alá került műtárgyak korábban kinek a tulajdonát képezték. Az azonban egyértelmű, hogy az elrabolt műkincsek rejtekhelyeinek megtalálásában, megmentésében és visszaszolgáltatásában az Egyesült Államok példamutató szerepet vállalt.

A szerző Csinszka életének Ady Endre halálát követő időszakát mutatja be: ezt a korábban elhanyagolt, ám annál érdekesebb és művekben gazdag periódust. Lapjain megelevenednek a múzsa szerelmei, Babits Mihály és Márffy Ödön, valamint az Ady-per is.

Az Onódy-ügy a hatvanas évek legnagyobb elhallgatott botránya volt. Onódy Lajos, a kor legsikeresebb üzletembere, átalakította az idegenforgalmat,ő alapította a Mézes Mackót,ő hozta be az első grillsütőt, motelt és a Wurlitzert. Be akart épülni a politikába, de a kemény oldal nem fogadta be. Csalással, "a társadalmi vagyon megkárosításával" vádolták, börtönbe került, megromlott az egészsége, gyakorlatilag száműzöttként halt meg. Az Onódy-ügy igazi nagy vesztes azonban Bara Margit, korának egyik legtehetségesebb és legszebb színésznője volt. Neve nemzedékek tudatában összefonódott az Onódy- üggyel, amelynek úgy lett áldozata, hogy részt sem vett benne, sőt Onódyt sem ismerte. Azzal vádolták meg, hogy az Onódy által szervezett orgiákon vett részt, a felső pártvezetés tagjait kényeztette, szórakoztatta. Az 1960-as években vagyunk. Az emberek utánakiabáltak az utcán, obszcén telefonhívásokat, gyalázkodó leveleket kapott, a Nemzeti Színházból el kellett mennie, csak egy-két kolléga védte, a szakma elfordult tőle. Végül úgy döntött, otthagyja a színészetet. Filmekben ugyan szerepelt még, de soha nem tudta megbocsátani a politikusoknak azt, amit vele tettek. Az ő sorsukat törték meg: koncepciós perben az egyikét, koholt vádakkal a másikét.

Van egy regény, a Zsivago doktor, benne Oroszország (Szovjetunió) pokolbéli ötven éve a huszadik század első felében, minden rendű és rangú karakterek és egy nem mindennapi szerelmi szál, Jurij Zsivago és Lara Guichard gyötrelmes viszonya. Van egy metaregény, a regény regénye, a negyvenes-ötvenes évek Szovjetuniójának nem kevésbé pokolbéli napjaiban, a regény istenáldotta tehetségű szerzőjével, a körülötte élő mindenféle kvalitású kortársakkal és egy nem mindennapi szerelemmel, Borisz Paszternak és Olga Ivinszkaja küzdelmes viszonyával. Anna Paszternak, a Lara szerzője szerint a regény és a metaregény számos ponton különös átfedésbe kerül egymással, és ezt a meggyőződését a regény, a Zsivago doktor szövege és a bőséges dokumentumokból - a levelekből, visszaemlékezésekből, hivatalos dokumentumokból és történeti munkákból - kirajzolódó metaregény egymás mellé helyezésével támasztja alá. Közben pedig megrajzolja egy bátor és rendkívüli nő, Olga Ivinszkaja portréját.

"Voltaire mondotta volt, hogy az irodalomban minden műfaj megengedhető, csak az unalmas nem. Karinthy Márton monumentális művét lehet szeretni, lehet kritizálni, de hogy cseppet sem unalmas, mi több, fölöttébb szórakoztató, azt nem lehet tagadni." (Fejtő Ferenc) "Karinthynak lenni nehéz sors. Tehetségesnek lenni nehéz sors. Tehetséges Karinthynak lenni... Nem csoda az ördöggörcs... De hát itt van, de hát felvidít az édes Pestlegendáriuma; jönnek az "ébredők", jönnek a komorak, jönnek a Pest-átkozók, jönnek a keserűek - jönnek, és a semmibe foszlanak. Marad a nehéz sors, és a nehéz sors istenre kacsintó nevetése és ördöggörcse - az édes Pest legendáriumában. Íme egy újabb Karinthyáda, köszönjük, hogy örülhetünk neki." (Vekerdy Tamás)

A modern politika egyre inkább parttalanná, folyékonnyá válik és kilép a hagyományos intézményi keretek közül. Napjainkban egyre többen érzik úgy, hogy a politika és a politikai elit elszakadt a választóktól, s a klasszikus intézmények immáron súlyos legitimációs problémákkal küszködnek. Szükség van tehát a politikai tér újraalkotására, amelynek két igen erős kísérlete született mindeddig a modern politikában: a populizmus és a civil/társadalmi mozgalmak. Jelen kötet a politikai tér újradefiniálásának utóbbi megoldását, vagyis a civilek hatalmát és a civil mozgalmaknak a politika visszaszerzésére vonatkozó erőfeszítéseit vizsgálja meg elsősorban a hazai keretek között.

A Szerény ajándékok egy levélregény, amelyben a világ két végéről levelezik egymással két fivér - az egyik Szerbiában él, és megsérült az éppen véget ért háborúban, a másik Amerikában. Párbeszédet folytatnak a köztük lévő nemzedéknyi szakadékról, keletről és nyugatról, a régiről és az újról, a lehetséges történelemszemléletekről, kultúrákról, ideológiákról, életkörülményekről, mentalitásokról és sorsokról, és persze: lányokról, asszonyokról. Hatalmasak, de áthidalhatóak a két egymástól nemcsak földrajzi értelemben nagyon távoli kultúra között fölmerülő különbségek. A két férfi között korábban nem volt igazi testvéri viszony, de most, az e-mailek révén mintha a fizikai távolság ellenére (vagy éppen amiatt?) kialakulna egy kapcsolat, és ekkor már nemcsak a valamennyire mégiscsak közös múltban keresik gyökereiket, hanem a történelemben is - elsősorban persze Szerbia történelmének elmúlt 20 évében.

A lengyel szerző EU-díjas regénye egy szeretetotthonként működő panzióban játszódik. Idős, életük javát már leélő férfiak és nők emlékeznek kellemes és kevésbé kellemes történeteikre, mesélnek, mesélnek, mesélnek. Ha kellemesen szórakoznak is, minden tekintetben olykor mégsem annyira vidám az ő életük, hiszen a háborús évek szívszorító emlékeket is felszínre hoznak. "Hol és hogyan végezte ez a szemüveges férfi? És a kaftános fiú, a húsbolt tulajdonosa, a lépcsőn ülő szakállas, a tollas kalapos hölgyike, a kockás sálas járókelő, az a nagydarab fazon, papírdossziéval a hóna alatt, akinek mohó a pillantása, és megbámulta a nagymamát a Nalewki utcában? És egész Varsónk! Helyben elintézték, vagy vitték őket Treblinkába? Mint a szomszédainkat a Szent György utcából, mint a Rabinowicz családot az Úri utcából, vagyis a rokonokat, akiknek nem akárhol, a Vásár utcában volt áruraktáruk, és az utcára nyílt. Elintézték őket, mint Szymon apját és anyját, a bátyját, Szlamát, két húgát, Ryfkát és Malkát, az unokatesvérét, Jureket, és a feleségét, Halát a kis Herszekkel, akinek pont akkor kellett volna elemi iskolába mennie, amikor kitört a háború." A könyv az Európai Unió által támogatott Új k-európai történetek sorozatban jelenik meg.

A történet főszereplője Anna és Nova. Az elbeszélés kezdetén Anna tízéves, iskolába jár, barátkozik, olvas, kirándul, észreveszi a fiúkat, vagyis hát egyet. Néhány évvel később azonban különös dolog történik vele, furcsa álmai megzavarják éjszakai nyugalmát. Álmaiban egy olyan világban találja magát, ami a reális jövőben akár valósággá is válhat. 2082-t írunk, és Anna egy dühös kislánnyal, Novával társalog, aki Anna jövőbeli unokája. Nova az álmokban egy olyan világban él, amelyben már nincs klasszikus tél, tavasz, nyár, ősz, hanem meleg van, sokat esik az eső, és a déli országokból özönlenek a klímamenekültek északra. Nova dühös nagyszülei generációjára, vagyis Annára, mert hagyták, hogy mindez megtörténjen. Számítógépére installált egy applikációt, amely üzenetet küld neki, ha egy újabb állatfaj kihal a földön. Anna szülei aggodnak a kislány álmai miatt, ezért pszichiáterhez küldik, aki komolyan veszi őt. Megnyugtatja, hogy nincs semmi különös probléma az efféle álmokkal. Számos izgalmas csavar van még a történetben, képzelet és valóság, álom és realitás keveredik benne. Végig érezzük, hogy a szerző elkötelezett környezetvédő, és okosan hívja fel olvasói figyelmét egy valós probléma komolyságára, nem fél tudományosan igazolt adatokkal és tényekkel alátámasztani mondandóját. Rendkívül okos és érzékeny könyv

Nehéz manapság olyan irodalmi műfajt találni, amely egyaránt megfelel írónak és olvasónak. A twitterezés, az SMS-ek, a gyorséttermek világában bátorság kell a nagyregényhez, de az egypercesekhez is. Hiszen mindannyiunk élete egy nagyregény, amely azonban millió egypercesből áll össze. Hol és mivel ragadjuk meg a lényeget és az olvasó figyelmét? Egyáltalán a betű alkalmas-e még rá, vagy már csak a képekből, filmből, látványból értünk? Évtizedekkel ezelőtt egyperceseivel Örkény István megelőzte korát, bár lehet, hogy ma már inkább másodperceseket írna. Most én is rövidülő időmet és szűkülő teremet keresem, hátha létrejön a korunknak megfelelő téridő. Vagy egyszerűbben: pár szóból is megértjük egymást.

"A Hazám című esszégyűjtemény 14 magyar értelmiségi - köztük író, orvos, szociológus, filozófus - vallomását tartalmazza arról a hazáról, amelyet többségi vagy kisebbségi alkotóként, gondolkodóként nap, mint nap megélnek. Fájdalmas, önmagukat olykor a pátosz hangjától sem kímélve írnak a bennük lakó egyetlen, mások arról a sok hazáról, amelyet magukkal hurcolnak mindenütt a világban, ahol alkotó emberként, vagy civilként megfordulnak. Töprengések és vívódások. Hol van a haza annak, aki Romániában él, de Magyarországra is gondol, amikor félnie, féltenie kell. Hol van a haza a többszörös disszidensnek? Hol annak, akit a haza egyszer eldobott, és, amikor tehette, akkor sem fogadta vissza? A haza-e az, aki elenged, és nem fogad? S akinek több hazája volt - hiszen magyarok vagyunk Közép-Kelet-Európában -, annak melyik az igazi. A kötetet József Attila Hazám című verse vezeti be, majd abc sorrendben következnek a szerzők: Bitó László, Czeizel Endre, Csepeli György, Dragomán György, Heller Ágnes, Kun Árpád, Lángh Júlia, Markó Béla, Máté Gábor, Parti Nagy Lajos, Solymosi Frigyes, Szelényi Iván, Varnus Xavér, Végel László, és Kemény István Búcsúlevél című verse zárja. Az illusztrációkat magyarországi, erdélyi, délvidéki, és felvidéki tájakról készült felvételekből válogattuk." (a Kiadó)

A férfi emigrációba kényszerül, és amerikai feleségének idézi fel a forradalom eseményeit, amelyek benne újabb, személyét érintő drámákat idéznek elő. A könyvben a szerző ?56-os trilógiájában megismert történet utóéletét olvashatjuk. "Elhallgattam. Nem tudtam elviselni azon félelmem miatti szomorúságát, amit nem is tudott elrejteni, hogy ismeretlen múltam egyszer váratlanul visszaszólít szülőhazámba, és elszakít tőle. Szerettem volna megnyugtatni, de lehet, hogy mélyebben látott belém, mint amennyire én valaha mertem." Bitó László önéletrajzi ihletésű regénysorozatának első könyve, az Istenjárás egy budai polgári család életét mutatja be gyerekük, Tibi szemén át a béke utolsó, aggodalmas éveiben. A második kötet, Az ötödik lovas a háború utolsó napjai és a megszállás, majd az újjáéledés és újjáépítés reményei után a diktatúra teljes reményvesztettségébe vezet el. A harmadik kötetben, az Örökségben, Tibor munkaszolgálatos katonaként, 1956-ban, egy szénbánya mélyén - ahol nem lehet lehallgatni őket - vitathatja meg társaival a békés reformok vagy a fegyveres harc kérdését. A forradalom kitörésének hírére lefegyverzik tisztjeiket, és indulnak Budapestre, hogy kivívják a szabadságot, de azt már csak Nyugaton remélhetik elérni. Ez a negyedik kötet betekintést enged az emigráns létbe: a múlt rémeinek, csábításának és az új élet építésének összeszövődésébe.

A Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. Az egyik ág Kelet-Romániát is megjárt erdélyi származású, a másik, "anyaországi" zsidó gyökerekkel is rendelkezik. Tömpe István családtörtén ete ott kezdődik, amikor ez a két ág ugyan még nem ért össze, de már minden készen áll ahhoz, hogy egymásra találjon. A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az eg yik testvér titokzatos körülmények között végleg eltűnik. A családban az ő sorsát a mai napig "titkos" dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, már a Kádár korszakban, de még a "puha diktatúra" kezdetén a másik testvér - a sze rzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybáty - tiltakozik a csehszlovákiai beavatkozás ellen, gyanúba keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének. A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is v állalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Apja Kádár János hűséges támogatója, aki ha el is fogadja őt, igazán bizalmi szerepet nem szán neki. A szerző, apja árnyékából egyre jobban kikerülve közgazdászként dolgozik itthon és külföldön, rendszerese n előadásokat tarthat a Genfi Egyetemen, 1988 és 1990 között pedig kormányfőtanácsos, privatizációs kormánybiztos, pénzügyminiszter helyettes is. A kiváló, több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzett gazdasági szakember számára a rendszerváltás - kezdetben legalábbis úgy tűnik - hozza meg a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bej áró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Vagyonügynökség első igazgatója lesz... Tömpe István könyve a családtörténet és a memoár sajátos keveréke. A szerző, mint legalább két történelmi kor tanúja, politika és gazdasági rendszere k törvényszerű bukásának történetét családja és saját személyes történetén keresztül éli meg és írja le. Nem tehet mást akkor sem, amikor a rendszerváltó évek történéseinek kulisszatitkaiba avat be bennünket, hiszen mindenütt ott volt, ahol változtat ni, alkotni akart a társadalom, de azt is érzékeli, amikor elherdálni, vagy lerombolni akartak önös, vagy pártpolitikai érdekből - az elitek. Könyve a jelenkor történelmi bukásainak is hiteles tükre.