Noran Libro Kiadó strana 6 z 13

Az első világháborús összeomlás után az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai és a szomszédos országok megkezdték a területfoglalást. A magyar állam vezető tisztségviselőit hűségeskü letételére kötelezték, akik ezt megtagadták, azokat kiutasították országukból. Az anyaország a marhavagonokban érkező menekültek jelentős részének nem tudott sem állást, sem lakást biztosítani, így azok hónapokig, évekig a vagonokban várták sorsuk jobbra fordulását. Dékány István, a Csonka vágányon című dokumentumfilm rendezője levéltárakban, könyvtárakban kutatott, korabeli iratok, újságcikkek, naplóbejegyzések, valamint az érintettek és családtagjaik személyes beszámolói alapján írta meséli el a vagonlakók kálváriáját.

"Szinte hihetetlen, de Szita Szabolcs könyve >>a magyar Auschwitzról

Ez egy önsegítő könyv. Bármennyire fanyalgok is attól, hogy beleszuszakoljam ebbe a műanyag kategóriába, azt hiszem, ez a címke a legkevésbé rossz. Lényegét tekintve útmutatónak készült ez az írás. Mindazoknak, akik éppen pszichológust keresnek, és azoknak, akik még hezitálnak, hogy egyáltalán kell-e nekik külső segítség. Titkon abban bízom, hogy azok is haszonnal forgatják majd ezeket az oldalakat, akik minden konkrét apropó nélkül, csak úgy, általánosan érdeklődnek a téma iránt. Mindenekelőtt azonban az aggódó családtagoknak, rokonoknak és barátoknak ajánlom a PszichoBizniszt. Azoknak, akik féltik szerettüket, mert úgy látják, úgy érzik vagy gondolják, hogy nem a megfelelő helyen keresik a gyógyulást.

A Romanov-dinasztiát, több mint háromszáz éves uralmának fontos szereplőit, valamint a korszak végét rengeteg mű ábrázolja klasszikus történelmi munkáktól kezdve olcsó ponyvakönyvekig. A mozgókép feltalálása óta számos néma- és hangosfilm is született e témáról, s ezek minőségi spektruma is a legmagasabb színvonaltól a giccsig terjed. Különösen az uralkodóház utolsó képviselőinek, mindenekelőtt II. Miklós cárnak és feleségének, Alekszandra hessen-darmstadti nagyhercegnőnek, valamint gyermekeiknek a sorsa foglalkoztatja mindmáig a szerzők irodalmi és művészi fantáziáját. Nem csupán a szűkebb család és a mellettük hűségesen kitartó szolgák egy részének bestiális meggyilkolásáról van szó. Az uralkodóház hatvanöt tagjából végül is tizennyolcat öltek meg különböző helyszíneken és negyvenhatot kényszerítettek száműzetésbe a bolsevikok. Ami a cári párral és gyermekeikkel 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka Jekatyerinburgban történt, máig foglalkoztatja az orosz történelmi emlékezetet. A szovjet publicisztika úgy próbálta igazolni a gaztettet, hogy a cárt a "Véreskezű Miklósként", minden rossz forrásaként diabolizálta, másfelől elhallgatta, illetőleg tabusította a mészárlás fontos mellékkörülményeit. Oroszország utolsó, "Isten kegyelméből" uralkodó cárjának pályafutását főleg nyugati szerzők próbálták kiegyensúlyozottan elemezni.

A sorozat új kötete a múlt századi magyar rövid próza legjobbjait sorakoztatja fel, a klasszikusoktól a kortársakig - negyven szerző remekművét. Szerzők: Békés Pál, Bródy Sándor, Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Darvasi László, Déry Tibor, Esterházy Péter, Ferdinandy György, Galgóczi Erzsébet, Gelléri Andor Endre, Gerelyes Endre, Gion Nándor, Grendel Lajos, Hajnóczy Péter, Hunyady Sándor, Kádár Erzsébet, Kaffka Margit, Karinthy Ferenc, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Lázár Ervin, Lengyel Péter, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Nádas Péter, Nagy Lajos, Németh László, Ottlik Géza, Örkény István, Parti Nagy Lajos, Sánta Ferenc, Spiró György, Szabó Magda, Szép Ernő, Szilágyi István, Sziráky Judith, Tamási Áron, Tar Sándor, Tersánszky Józsi Jenő, Tolnai Ottó

"Az itt egybegyűjtött történetek ismerősök elbeszéléseiből, kávéházbeli pletykákból és szomorú vagy éppen mulatságos városi legendákból származnak. Mint ilyenek, akár igazak is lehetnének. Ami azt illeti, jelentősen átalakítottam őket és ahhoz igazítottam, amit én igazságnak gondolok. Igazság és valóság: nehéz páros, de egy kis odafigyeléssel ki lehet belőle szerelni a gyutacsot, úgyhogy ez a gyűjtemény teljes egészében a fantázia művének tekinthető. Számos történetet hallottam életemben, és azok közül, melyeket itt olvashatnak, többnek művészi hajlamú szereplői vannak. Ez nem ritkaság a mi városunkban. A kereskedői rátermettség gyakran párosul műkedvelői ihlettel. Van, aki verset ír, van, aki fest, van, aki képeket gyűjt, énekórákat vesz. (...) Valójában sorsunkkal szemben mindannyian dilettánsok vagyunk. És sokszor ez ment meg bennünket - olykor meg éppenséggel kárhoztat."

Ebben a könyvben rengeteg véleményt olvashatunk egyetlen politikussal kapcsolatban, aki történetesen a rendszerváltás utáni Magyarország legfontosabb politikai szereplője. Akit ennek az országnak a politikai rendszere érdekel, nem hiheti azt, hogy az ebben a könyvben boncolgatott kérdések megválaszolása nélkül teljes képe lehet a magyar politikai valóságról. Miközben azonban a kérdések relevánsak, a válaszok kapcsán könnyű eltévedni. Olvasgatva a könyvben idézett véleményeket, némelyeket találónak, igaznak, másokat azonban igazságtalannak vagy éppen hazugnak gondoltam. Mint ahogy a szerző értelmezési kísérleteinél, kommentárjainál is olykor elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire tekinthetők pontos és igaz válaszoknak.

"Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? Ócska duma! A Hazugság Kft. árukatalógusa! Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják a politikai céljaiknak megfelelő termékeket a fogyasztók, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy közben a szemük se rebben. Az árut többnyire sikerül eladniuk, mi több, a vásárlók jelentős része elégedett is vele. Én nem, sőt évek óta döbbenten figyelem, hogy mindez lehetséges, bár ahogy nyomon követem a hazug hírek gyors terjedését a világban, látom, hogy egyre nehezebb az igazságot megtalálni. Ez a könyv nem történelmi krónika, de az elmúlt nyolc év méretes hazugságainak gyűjteménye, amelyben Orbán és társai állításait a tényekkel, a valósággal szembesítem. Annál rosszabb a tényeknek, válaszolná erre Orbán, aki továbbra is magabiztosan mondja a magáét. A magam részéről mégis abban bízom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, nem dől be a szédítésnek, hanem elképedve és felháborodva, vagy az egészet kinevetve fogadja a fentről érkező szózatokat. Hogy annál rosszabb legyen a hazugságoknak.

Gerevich József - mint pszichiáter és pszichoanalitikus - művészek sorsát és konfliktusát, szerelmét és elválását, sikereit és tragédiáit mutatja be belülről és művészetükön keresztül. Sokakban felmerül a kérdés: ki van a vászon mögött? Mi dolgozik a művészben az alkotáskor? Minderről - vágyteljesítésről, kölcsönös függőségről, eltaszított múzsákról és művészekről, önvizsgálatról és a boldogság kikötőjéről - csoportosítva olvashatunk, ahol nem csupán az élettörténet és lelki világ finom rajzait élvezhetjük, de az alkotáshoz vezető utat is. (Hardi István)

Ki volt Jézus? Jézus, a vallásalapító; Jézus, a mester; Jézus, a Megváltó; Jézus, az Ember; Jézus, a forradalmár; Jézus, a szegények vezére; Jézus, a szelíd jóság; Jézus, az erő - és sorolhatnánk még hosszan azokat a jellemző jegyeket, amelyek mind-mind a Jézus-jelenséget gazdagítják. De ahogy gazdagodik a Jézus-kép, furcsa módon úgy lesz egyre homályosabb, egyre megfoghatatlanabb. Ezért is történt talán, hogy számos festő, író, zeneszerző, korunkban filmrendező alkotta meg újra és újra a maga Jézusát. Még a rockzenében is megjelent Jézus Krisztus, a "szupersztár". A mi könyvünk is megrajzol egy Jézus-portrét: Jézusét, az ember fiáét. Mesél arról, hogy megszületik Betlehemben a csecsemő, aki miatt Nagy Heródes, a trónjáért reszkető király több ezer másikat meggyilkoltat; arról, hogy felnövekedvén Jézus odahagyja az ácsmesterséget, bebarangolja az országot, és maga köré gyűjti a legszegényebbeket, a számkivetetteket. Halászok, földművesek, vámszedők csatlakoznak hozzá, egyszerű, faragatlan emberek, ők lesznek a tanítványok. Szemünk előtt elevenedik meg újra Jézus elfogatásának története, római katonák léptei dobognak, és megtudjuk, hogyan tagadta meg háromszor is gyáván tanítóját Péter, a halász, akit Jézus első tanítványának nevezett. A majd kétezer éves történet szereplői szinte személyes ismerőseinkké válnak.

Jan Němec első regénye a világhírű cseh fotográfus, Frantiąek Drtikol életét dolgozza fel, az események kronológiai sorrendben követik egymást. Drtikol a csehországi bányavárosban, Příbramban nőtt fel, végignézi a rengeteg áldozatot követelő bányatűz mentési munkálatait. Festőnek készül, de mivel a tanulmányi eredményei nem elég jók, apja fényképésztanoncnak adja, ahonnan aztán bekerül a müncheni fotográfus iskolába. Itt már osztályelsőként végez, hazatérve önállóan nyitott műterme mégis csődbe megy, Příbram nem érett még meg a művészetére. Prágába megy szerencsét próbálni, ahol be is köszönt a várva várt siker, nem csak az igényes, exkluzív portréra vágyó ügyfelek adják egymásnak a kilincset, de híres aktjaihoz is könnyűszerrel talál modelleket. Az I. világháború kitörésekor bevonul, ám épségben visszatér, és karrierjét sem töri derékba távolléte. A szerelemben azonban nincsen szerencséje, a híres és bohém táncosnővel kötött házassága is zátonyra fut. Hivatásának köszönhetően sok korabeli hírességgel kerül kapcsolatba (Stefan George, T. G. Masaryk). Nővére és édesapja halála után a második családjának tekintett két legjobb asszisztense is távozik az életéből, ekkor kezd a keleti filozófiák, a buddhizmus, a kommunizmus felé fordulni, egyre kevesebbet fényképez. Műtermét eladja, újra festeni kezd.

Mi történik egy festményen? Mi történt az életben, mielőtt az festménnyé alakult volna át? És milyen különbség van az élet eleven lüktetése, illetve egy festmény elevensége között? Gerevich József esszéi kimondatlanul is ilyen kérdésekkel szembesítik az olvasót. Írásai az élet és a művészet közötti kényes átmenetet vizsgálják: melyikből hogyan következtethetünk a másikra? Őt idézve: "Minél kevesebbet tudunk egy kép születésének körülményeiről, annál nagyobb a kép projekciós 'felülete', vagyis annál többet tudunk rávetíteni a műre.

Az EU-tagság évek óta valóság, mégsem hozta el számunkra a nyugatihoz mérhető jólétet. Az euroatlanti övezetben van a hiba, vagy Magyarország nem találta meg az alkalmas kapcsolódást? A fennálló világrendben nagy változások kezdődtek. A sikerein elkényelmesedett EU számára a "brexit" és Trump elnök politikai viselkedése fújtak ébresztőt. Az angolok a kilépésről tárgyalnak, válaszul a német-francia páros összezár és gyorsítja az európai integrációt. Az EU mindeddig képes volt a megújulásra, vajon ezúttal is sikerül-e az irány- és sebességváltás? A könyv feltárja az EU kudarcainak okait és rámutat a rendszer gyönge pontjaira. Az EU működési mechanizmusait elsősorban a tagállamok érdekei szempontjából elemzi. A kritikus szemlélet ellenére üzenete nem pesszimista: Magyarország lehetőségeit és jövőjét Európában látja, ám a nemzet gyarapodásához és fennmaradásához új integrációs stratégiára is szükség van.

A politika alulnézetben című kötet a politika hagyományos hazai felfogásával perlekedik, miszerint a politika egy szűk terület, ami a kormány és a pártok monopóliuma, holott a fejlett demokráciák működőképességének a titka éppen a politika széles és nyitott világa "középen", a nagypolitika és a civil társadalom között. A "köztes politika" egy olyan gazdag és jól tagolt intézményrendszer, amely közvetíti és politikai követelésekké formálja a civil társadalom nyomását a nagypolitika felé. A könyv felvázolja a társadalmi fejlődés nyugat-európai modelljét, amelyből a politika táguló világa kinőtt. Magyarországon viszont a politika drasztikus leszűkítése ment végbe 2010 után. Ezzel az ország radikálisan letért az uniós fejlődés főútvonaláról, és drasztikusan vesztett globális versenyképességéből a regionális partnereihez képest is. Ezért a könyv meghirdeti a politikai köztér visszahódításának, az alulról építkező demokráciának a programját, mert a nyugatias köztes politika intézményrendszerének kialakítása rendkívül fontos Magyarország demokratizálása és eredményes uniós tagsága szempontjából.

"A legnagyobb változás sosem akkor kezdődik, amikor repülőre szállunk, hogy magunk mögött hagyjunk mindent, amit ismerünk. Hosszú évek előzik meg, míg a sóvárgásból gondolat, elhatározás, majd terv lesz. Gyerekként már sejtettem, hogy csak az igaz, teljes, önfeledt pillanatokért érdemes élni. Önfeledt, mert abban a pillanatban már nem vagyunk ott. Elfelejtkezünk magunkról. Az elmúlt években gyakran töltöttem az estéimet az Operaház nézőterén. Szerettem az operát, a zenét, a grandiózus látványvilágot. Valójában azonban mindig csak azt a pillanatot vártam, azt az egyet, ami lehet, hogy egy előadás alatt csak egyszer fordul elő. Ültem és vártam, hogy megtörténik. Onnan tudtam, hogy itt van, ez az, hogy elakadt a lélegzetem. Előbb vettem észre, hogy visszafojtott lélegzettel figyelek, minthogy tudatosult volna, mi is történik valójában a színpadon. Azt is éreztem, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Abban a bizonyos pillanatban a közönség egy emberként tartja vissza a lélegzetét. Katarzis. A teljesség pillanata. Az a csekély, rövidke kis idő, mikor minden szinkronba kerül egymással olyan harmóniát sugallva, amelyet a hétköznapi életben kevéssé tapasztalhatunk. Minden eggyé válik: a művész és a szerepe, a művész és a nézők. Eltűnnek az egyéni vágyak, a megosztó ítéletek. Egy marad csak. A pillanat. Szerettem volna utánajárni, vajon honnan jönnek? Szerettem volna többet belőlük, megmaradni bennük és nem csak sóvárogni, vágyni az önfeledtséget. Azért indultam útnak, hogy hátrahagyva az életem, egy másik, spirituálisan nyitott kultúrában felfedezzem a boldogság eredetét

A kéziratok a legkülönfélébb szibériai és transzszibériai lelőhelyekről kerültek elő: részben Alekszandr Petyofi (magyarán: Posztpetőfi Sándor) kései burját, mordvin, cseremisz és szkíta leszármazottai őrizték meg kegyeletből ezeket az ő számukra tökéletesen érthetetlen, mindazonáltal szent családi ereklyeként tisztelt szövegeket, részben a cári Ohrana, a szovjet Cseka, az NKVD és a Katorga i Gulag nemrég megnyitott archívumaiban maradtak fenn - többnyire a feljelentésekhez csatolt hiteles másolatok formájában." Szerzőről: Szilágyi Ákos (1950): József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas költő, esztéta, szerkesztő, Pulitzer-emlékdíjas közíró, Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens