Park strana 4 z 23

Az Egy egész élet és A trafikos szerzőjének új könyve.  Mindig egy kicsivel jobban kell reménykedni, mint aggódni. Minden más ostobaság lenne, nem igaz? Bécs, 1966. A harmincas évei elején járó Robert Simon egyszerű életet él, nincsenek komoly ambíciói. De amikor húsz évvel a háború után Bécs felébred álmából, ő is a tettek mezejére lép. Üzletet bérel a város egyik legszegényebb negyedében, és kávézót nyit. Noha nem sokat kínál, névtelen kávéháza megtelik emberekkel, szenvedélyekkel, vágyakozásokkal, barátságról és halálról szóló történetekkel. És Simon élete szép lassan megváltozik...  "Robert Seethaler érzékeny őszinteséggel, csodálatos részletgazdagsággal tárja fel az igazságon túli igazságot, úgy, hogy a történet, amelyet elbeszél, végső soron bárhol, bármikor megtörténhet." Elizabeth Strout, a Kisvárosi életek szerzője - Mi kapható magánál? - Minden, ami kell - felelte Simon. - Kávé, tea, kakaó. Narancs- és citromízű üdítő.  Málnaszörp szódával, sör, stammersdorfi meg gumpoldskircheni bor, vörös és fehér.  Enni zsíros kenyér hagymával és ecetes uborka. - Puncs nincs? - Nincs. - Puncs az kell - mondta az özvegy. - A tél puncs nélkül nem tél. De nem ám akármilyen puncs. A legjobb legyen, különben kár a gőzért. Robert Seethaler (1966) osztrák író, forgatókönyvíró, színész. Az Egy egész élet című regénye 2016-ban szerepelt a Nemzetközi Man Booker-díj listáján, sokáig vezette a Der Spiegel bestsellerlistáját, több mint 100 ezer példányban kelt el, és azonos címmel meg is filmesítették. 

„Egy legenda szerint a Titanicon azért nem látták meg időben a jéghegyet, mert a távcső be volt zárva egy szekrénybe, s a kulcs őrzője lemaradt a hajóról. Amikor pedig végül észrevették, már túl késő volt kitérni. Szemben a Titanickal, az emberiség hajóján van távcső, és látjuk is a jéghegyet. Már el is kezdtük az elkerülő manővert, de nem egyértelmű, hogy a hajó megússza-e egy csúnya ütközéssel, avagy olyan léket kap, amitől elsüllyed. Az biztos, hogy túl sokan vannak, akik egyelőre tényleg csak a napozószékeket rendezgetik, ahelyett, hogy az ütközésre készülnének, vagy a kitérési manővert segítenék. És persze vannak köztünk olyanok is, akik szerint nincs is jéghegy. Az elkerülés évtizedes folyamat, nem érezzük azonnal az irányváltást, és egyelőre nem is történik elég gyorsan. De ha minden utas besegít, akkor lehet gyorsítani a fordulatot.” „Miközben a közösségi média – néha még a tudományos hangok is – szenzációhajhász álhírekkel bombáznak minket, Bart István könyve hiteles tényekre alapoz. Közérthetően mutatja be az éghajlatváltozás okait és egyre súlyosbodó következményeit. Segít eligazodni a káoszban, kiszűrni a félrevezető narratívákat, sőt új motivációt adhat azoknak is, akik eddig tehetetlennek érezték magukat.” Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az IPCC alelnöke. Dr. Bart István klímapolitikai szakértő húsz éve foglalkozik az éghajlatváltozás társadalmi-gazdasági hatásaival és a klímakatasztrófa mérsékléséhez szükséges szakpolitikai megoldásokkal. Végzettsége jogász és várostervező. Volt már eurokrata, magyar köztisztviselő, független tanácsadó és civil is. Jelenleg az Environmental Defense Fund környezetvédelmi szervezet munkatársa, a Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója, az Energiaklub elnökségi tagja és az Egyensúly Intézet szakértője. Rendszeresen tart előadásokat és ad interjúkat a médiának, emellett számos tanulmánya és cikke jelent meg a klímaváltozás témájában.  

„Az Alzheimer-kór a nők esetében ma már ugyanolyan valós fenyegetés, mint az emlőrák. A hatvanas éveikben járó nőknél életük hátralévő részében kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki Alzheimer-kór, mint emlőrák. Mégis az emlőrákot, és nem az Alzheimer-kórt azonosították a nők egyik komoly egészségi problémájaként. Egy 45 éves nő 20 százalékos valószínűséggel lesz később alzheimeres, míg egy férfinál ez az esély mindössze 10 százalék.” „A női agy egészsége az egyik legelhanyagoltabb és legnagyobb aggodalomra okot adó terület, amelyről minduntalan csak a férfiakra összpontosító orvosi paradigma fényében esik szó.” Az orvosi kutatások eddig rendszerint abból indultak ki, hogy a nők lényegében férfiak, és csupán a reproduktív szerveik különböznek ott, ahol a bikini eltakarja a testüket. Az XX-agy az első olyan könyv, amely kifejezetten a nők kognitív képességeinek javításával és Alzheimer-kórjának megelőzésével foglalkozik. Ismerteti az X-kromoszóma és az ösztrogén erőteljes hatását, foglalkozik a szója és a hormonpótlás körül kialakult vitákkal, a környezeti toxinok veszélyeivel és a mikrobiom szerepével. Dr. Lisa Mosconi bemutatja azokat a stratégiákat, amelyek segítségével a nők egészségesebben élhetnek, ellenállóbbá tehetik agyukat a menopauza előtt, alatt és után, védekezhetnek az agyi tompaság, az emlékezetkiesések, a depresszió, a stressz, az alvászavarok, a hormonális problémák és a demencia ellen. Ajánlásai a hosszú éveken át folytatott klinikai kutatások és saját munkája eredményeiből kristályosodtak ki. Az XX-agy a megjelenése után azonnal a The New York Times bestsellere lett. DR. LISA MOSCONI világszerte ismert olasz-amerikai kutató, egyetemi docens, neuroradiológus. PhD-diplomáját a Firenzei Egyetemen szerezte. A New York-i Weill Cornell Orvostudományi Egyetem Alzheimer-megelőzési programjának igazgatójakét indította el úttörő kezdeményezését, amely a női agyat vizsgálja, és azt, hogyan befolyásolják a nemi különbségek az agy öregedését és az Alzheimer-kór kockázatát. A The Times szerint korunk legbefolyásosabb 17 női tudósának egyike. Az ELLE magazin 2022-ben beválasztotta a világ megváltoztatásáért legtöbbet tevő 100 nő közé.  

Átdolgozott, bővített, új kiadás. Mi történik, ha egy kisgyereket trauma ér? Hogyan hat a bántalmazás az agyra - képes-e meggyógyulni? Bruce D. Perry páciensei elképzelhetetlen rémségeket éltek át: népirtást, szüleik meggyilkolását, családi erőszakot, szekrényben és ketrecben, világtól elzárt szektában töltött éveket. A kiváló gyerekpszichiáter történetei azt példázzák, hogy a trauma miként hat a gyerekek agyára, hogyan befolyásolja személyiségük alakulását. Ismerteti, milyen kreatív módszerekkel képes enyhíteni a súlyosan traumatizált gyerekek fájdalmát, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. A rendkívüli szaktudással és empátiával megírt, szívbe markoló könyv drámai erővel figyelmeztet arra, hogy csak akkor remélhetjük a gyógyulást, csak akkor tudunk segíteni a traumák leküzdésében, a továbblépésben, ha minél jobban megismerjük az agy működését. A szerzőpáros 10 évvel az első kiadás megjelenése után úgy döntött, hogy megírja A ketrecbe zárt fiú javított, bővített kiadását, hogy a könyv továbbra is hasznos és pontos forrás maradhasson, hiszen az elmúlt tíz évben sokat fejlődött a kutatás és a gyakorlat is. A jelenlegi kiadás javítja és tisztázza az első kiadás hibáit, továbbgondolja, részletesebben kifejti és aktualizálja az első kiadásban említett kulcsfontosságú fogalmakat és elveket, valamint bemutatja a kutatási terület új és ígéretes irányait. A könyv egy jelenbe vezető új fejezettel, valamint a feldolgozást segítő kérdésekkel bővült. A pontosítások, a fejezetekhez adott függelékek, az új fejezet és a segédanyag célja az, hogy A ketrecbe zárt fiú továbbra is érthető és naprakész információt nyújtson mindenkinek, akit érdekel - vagy érint - a gyermekkori trauma témaköre. „Fontos könyv, melynek elolvasását szívem szerint minden, gyerekkel foglalkozó szakember számára kötelezővé tenném." Gyurkó Szilvia, gyerekjogi szakértő

James Fallon életének első ötvennyolc évében hétköznapi fickónak tűnt. Szerető, támogató családban nőtt fel, gimnáziumi szerelmét vette feleségül, három gyermeke és rengeteg barátja volt. Sikeres tudós és egyetemi oktató lett. Aztán döbbenetes dolgot tudott meg, ami nem csak a személyes és a szakmai életét zavarta meg, hanem arra késztette, hogy górcső alá vegye saját személyiségét. A pszichopátia belülről lenyűgözően meséli el, hogyan reagált arra, hogy az agyáról készült felvétel olyan, mint a pszichopatáké. Sorozatgyilkosokkal folytatott kutatása során fölfedezett egy sajátos neurológiai mintázatot, ami segített magyarázatot adni a hidegvérrel elkövetett erőszakos tettekre. Néhány hónappal később megtudta, hogy ősei között több gyilkos is akadt, ami arra utalt, hogy agyának mintázata nem a véletlen műve. Könyvében Fallon beszámol arról, hogyan dolgozta fel ezt a felfedezést és annak következményeit, különösen azt, hogy az ember még annál is bonyolultabb lény, mint amilyennek eddig képzeltük. 

Az Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjét és elhanyagolta lányai nevelését.Elena és Nino története a szenvedélyek története, és Elena hamarosan már a szerint választja meg élete helyszíneit, hogy hol lehet együtt a szeretőjével. Egyik nápolyi útja során megtudja, hogy Lila mindenáron találkozni akar vele.A két nő hat évtizedes történetét és vele Nápoly és egész Olaszország történetét felölelő saga Az elvesztett gyerek történetével véget ér. Elena Ferrante, a 19. századi nagy írók méltó utódaként, a korábbiaknál is teljesebb, gazdagabb, pezsgőbb, feledhetetlen világot tár elénk.Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011-2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.

Északi Tanács Irodalmi Díja, 2022A legjobb regények megnyitják a teret.- Karl Ove KnausgardTara Selter élete egy végtelen, ördögi körré válik, amikor minden reggel ugyanazon a napon, november tizennyolcadikán ébred. Úgy ismeri ezt a napot, mint a tenyerét - a szürke reggeli fényt a párizsi szállodájában, férje meglepetését, amikor váratlanul hazatér vidéki házukba, a fekete rigó hangját a kertben és az időnként eleredő esőt. A többiek számára azonban november tizennyolcadika csupán egy megismételhetetlen nap, és zavarba jönnek, amikor próbálja elmagyarázni, mit él át.Ahogy közeledik a 365. november tizennyolcadikához, egyre inkább ráébred, hogy az idő felszíne alatt megbújik egy másik év, és talán megtalálhatja a kiutat.A térfogatszámításról egy hétkötetesre tervezett regényfolyam, izgalmas egzisztenciális vizsgálódás, könyvről könyvre rejtélyes felfedezőútra hív."Létezésünk valószínűtlen, a hihetetlen véletlenek felhőjéből emelkedtünk ki. Azt gondolhatnánk, ez a tudás valamelyest felvértez arra, hogy képesek legyünk szembenézni a valószínűtlennel. Ám ez nyilvánvalóan fordítva van. Megszoktuk, hogy együtt élünk vele, anélkül hogy reggelente szédelegnénk, és nem óvatos, tétova léptekkel közlekedünk, állandóan csodálkozva, ellenkezőleg, úgy járkálunk, mintha mi sem történt volna, természetesnek vesszük azt, ami furcsa, és beleszédülünk, amikor az élet a maga valójában mutatkozik, amikor valószínűtlen, kiszámíthatatlan és különös."Solvej Balle (1962) a dán kortárs irodalom kiemelkedő, nemzetközileg is elismert alakja. Filozófiát és irodalomtudományt tanult az egyetemen. Egy kis balti-tengeri szigeten, Aeron él a családjával, ahol Pelagraf néven kiadót is alapított. 2022-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját, és számos más elismerés mellett a Nemzetközi Booker-díj 2025-ös rövidlistáján is szerepelt. Regényeit több mint harminc nyelvre fordították le.

"Három igazság van: az én igazságom, a te igazságod és az igazság." Cannes partjainál, egy jacht fedélzetén vérbe fagyva találnak rá a milliárdos olasz család örökösnőjére, aki később a kórházban belehal sérüléseibe. Vajon kinek állt érdekében megölni Orianát? Négyen mondják el a maguk verzióját: Adrien, az áldozat férje, a vonzó és titokzatos jazz-zongorista; a megfoghatatlan Adéle, a férj fiatal szeretője; Justine, a nyomozással megbízott rendőrnő és Oriana, aki az olvasó elé tárja élete utolsó heteinek megrázó pillanatait. Senki sem hazudik. De az igazságaik cseppet sem hasonlítanak egymásra... Musso legújabb regénye lenyűgöző és merészen kiszámíthatatlan pszichológiai thriller. Guillaume Musso regényről regényre különleges kapcsolatot alakít ki olvasóival. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután... megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizennégy éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.  

A prímszámok zenéje és A kreativitás kódja szerzőjétől. „A rövidre zárásnak nem az a lényege, hogy gyorsan befejezzük az utat, hanem hogy ugródeszkát kapjunk egy új út megkezdéséhez. Megtisztított ösvényről, kiásott alagútról, megépített hídról van szó, amelyen át mások gyorsan elérhetik a tudás határait – hogy aztán ők is bejárhassák a maguk útját a sötétségbe.” Legendás rövidítések, amelyek elősegítették az emberi civilizáció kialakulását. Praktikus rövidítések, amelyek megkönnyítik a mindennapi életünket. Gyakran mondják, hogy a siker záloga a kemény munka. De a siker garanciája nem a kemény munka, hanem a rövidítés. A rövidítés teszi lehetővé a gyors problémamegoldást annak érdekében, hogy maradjon energiánk a komolyabb kihívásokra, maradandó alkotására. Miért pazaroljuk az időt egy hegy megmászására, amikor meg is kerülhetnénk? Marcus du Sautoy értelmezésében a matematika a rövidítés tudománya. Megmutatja, hogyan forradalmasította a diagramkészítés a terápiát, miért a számtan a leginvenciózusabb rövidítés, miért hatékonyabbak a rövidítések a legfejlettebb mesterséges intelligenciával szemben is. A rövidítés tudománya érdekes történetek, találós kérdések és rejtvények segítségével kínál stratégiát mindennapi problémáink megoldására. Így válik a rövidítés művészetének végső rövidítésévé. Marcus du Sautoy (1965) az Oxfordi Egyetem matematikaprofesszora, 2008-tól a Közérthető Tudományért Simonyi-professzora. 2009-ben a Royal Society a tudomány kitűnő népszerűsítéséért odaítélhető Faraday-díjjal jutalmazta, majd 2016-ban a tagjai közé választotta. Londonban él.  

„Felejthetetlen és fájdalmasan szép történet a sírig tartó szerelemről. Még hosszú évekig velem marad.” - Lori Gottlieb, az Akarsz beszélni róla? szerzője. Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni.

"Az itt következő gazdag anyag Bennel közös vállalkozásunk eredménye, melynek alapját az én tapasztalataim adják, kiegészítve az ő meglátásaival és lényeglátó kérdéseivel. Micsoda szerencsés együttállás! Öröm volt Bennel dolgozni, jófajta kihívást jelentett, hogy újra átgondoljam, letisztázzam néhány korábbi meglátásomat - és mindeközben egyik utolsó tanítványommá fogadhattam a fiamat."Az időskori emlékezetkieséssel és a világjárvány hátrányos következményeivel küzdő terapeuta arra kényszerül, hogy alaposan átgondolja ülései formáját. "Mi lenne, ha egyalkalmas konzultációk keretében fogadnám a pácienseket?" - teszi fel magának a kérdést. A fiával, Benjamin Yalommal közösen írt legújabb könyvében ezekből az intenzív, sorsfordító ülésekből kaphatunk ízelítőt.A módszer a terapeutát is arra sarkallja, hogy olyan részleteket fedjen fel a magánéletéből, amelyeket korábban magában tartott az ülések során. Ez a nyitottság segíti a pácienst abban, hogy maga is abbahagyja a védekezést, ami őszintébb kapcsolathoz, mélyebb intimitáshoz vezet. De vajon meddig terjed az önfeltárás mint terápiás eszköz határa?Az élet értékes, az együtt töltött időnk rövid. A szív órája megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz az itt-és-mostban - őszintébben és sebezhetőbben.Irvin D. Yalom a Stanford Egyetem professor emeritusa, író. Több klasszikus pszichiátriai szakmunka, így az Egzisztenciális pszichoterápia és A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata szerzője. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei világszerte rendkívül népszerűek.Benjamin Yalom San Diegó-i pszichoterapeuta és kreatív coach, az Iowa Writers Workshopon végzett díjnyertes prózaíró, édesapja, Irvin D. Yalom szerzőtársa. Pár- és családterápiás doktori tanulmányait megelőzően a foolsFURY színház kreatív motorja volt, amely a 2000-es évek elején részt vett San Francisco előadóművészeti szcénájának megújításában.

„A lelke mélyén minden pszichiáter nyomozó."A pszichoterápia szempontjából négy kiemelkedő bizonyosság létezik: a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlensége; a szabadság, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magánya; és végül az a tény, hogy az életnek nincs egyértelműen meghatározható értelme. Bármennyire kegyetlennek tűnjék is ez a négy bizonyosság, mindegyikben megbújik a remény és a megváltás csírája.Ez a tíz pszichoterápiás történet reményeim szerint azt bizonyítja, hogy igenis szembenézhetünk a lét igazságaival, és erejüket felhasználhatjuk a személyes gyarapodás és az alapvető jellemváltozások érdekében.„Yalom történeteiből O. Henry humora és I. B. Singer könnyed iróniája sugárzik." San Francisco Chronicle

Biztonságosan élni veszélyes. Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a beszélgetős terápiával, még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival. Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.

Az év szerzője Franciaországban, 2025"Azt szerettem volna megmutatni a művek szelekciója által, hogy amikor megismerjük és megértjük, mit történt a reneszánsz idején és a 19. században, sokkal könnyebben érthetővé válnak és befogadhatóak lesznek a modern alkotások. Mire eljutunk a Pompidou Központban látható 20. századi művekhez, már akkora művészettörténeti ismeretet sajátítottunk el, amely ezt segíti. De szeretném aláhúzni, hogy a regényem nem művészettörténeti óra, hanem beavatás az életre a művészeten keresztül. Azt gondolom, hogy a művészet mindig az élet szolgálatában áll." - hangzott el a szerzőtől a könyv párizsi sajtótájékoztatójánÖtvenkét hét. Ennyi ideje van Monának, hogy felfedezze a világ szépségét. Ennyi ideje van rendkívül művelt, különc nagyapjának, hogy szerdánként, tanítás után megismertesse egy-egy műalkotással, mielőtt a kislány talán elveszíti a látását.Együtt járják be a Louvre-t, az Orsay-t és a Modern Művészet Múzeumát. Botticelli, Vermeer, Goya, Courbet, Claudel, Kahlo vagy Basquiat tekintetén át Mona felismeri a művészet erejét, megtanulja, mit jelent adni, megtanulja a kételkedés, a melankólia, a lázadás értelmét.A Mona szeme egy kislány és egy nagypapa szeretetteljes kapcsolatának történetén keresztül az élet és a művészet rejtelmeibe avatja be olvasóját.Thomas Schlesser (1977) művészettörténész, a Hartung-Bergman Alapítvány igazgatója. 2025-ben Franciaországban az Év szerzőjének választották. Regényét közel 40 nyelvre fordították le.

Nemzetközi Booker-díj rövidlista (2021)Nagynénje halála után az elbeszélő nekiáll átválogatni a lakásban maradt tengernyi megfakult fényképet, régi levelezőlapot, levelet, naplót és emléktárgyat: egy egész századnyi oroszországi élet fonnyadt gyűjteményét. A nyugodt, biztos, gondos kézzel összeszedett szilánkok egy olyan, látszólag köznapi család történetét mesélik el, amelynek valahogy sikerült átvészelnie az elmúlt évszázad üldöztetéseit. A család törekvése a csendes, civilizált, normális életre - ebben a kegyetlen korban - önmagában is különös odisszea.Az Emlékeim emlékére olyan gondolkodókkal folytat dialógust, mint Roland Barthes, W. G. Sebald, Susan Sontag vagy Oszip Mandelstam. Tele van ritka szellemi kíváncsisággal, és szépségesen lágy, poétikus hangon beszél.Sztyepanova az esszé, a fikció, a memoár, az útirajz és a történetírás műfaja segítségével vakmerőn hatol a személyes és kollektív emlékezet mélyére."A kultúra úgy viszonyul a múlthoz, mint egy nyersanyag-nagyhatalom a saját természeti erőforrásaihoz: amit csak tud, kitermel belőle. Holtakon élősködni jövedelmező mesterség. Ráadásul ők mindezt a fák egykedvű jámborságával tűrik."

"Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek."Ellinor, aki kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy "felbecsülhetetlen értékű", ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik - egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt. A legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese letehetetlenül izgalmas könyvében sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer - és a patriarchátus - torz működéséről.Az évek során csomó új pasim lett, egész normálisak is, legalábbis az eggyel korábbiakhoz képest. Sosem költöztem össze velük. Inkább az a fajta ember voltam, aki csak úgy él bele a világba, minden napot elfogad olyannak, amilyen, és nem cseszi fel magát ok nélkül. Egyik férfit sem vettem igazán komolyan - aztán jött Calisto és a kéziratügy. Minden azzal kezdődött, hogy létrehoztam egy profilt egy társkereső oldalon a következő bevezető mondattal: Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek.Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.