Park strana 5 z 23

"Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek."Ellinor, aki kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy "felbecsülhetetlen értékű", ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik - egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt. A legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese letehetetlenül izgalmas könyvében sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer - és a patriarchátus - torz működéséről.Az évek során csomó új pasim lett, egész normálisak is, legalábbis az eggyel korábbiakhoz képest. Sosem költöztem össze velük. Inkább az a fajta ember voltam, aki csak úgy él bele a világba, minden napot elfogad olyannak, amilyen, és nem cseszi fel magát ok nélkül. Egyik férfit sem vettem igazán komolyan - aztán jött Calisto és a kéziratügy. Minden azzal kezdődött, hogy létrehoztam egy profilt egy társkereső oldalon a következő bevezető mondattal: Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek.Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.

Az Amerre járok szerzőjének új könyveRóma - ez a múlt és jövő, ég és föld között lebegő műemlék metropolisz - nem csupán a helyszíne, de a főszereplője is ennek a kilenc történetnek a Pulitzer-díjas szerzőtől.A határ című novellában egy vakációzó család napjait leshetjük meg a mindenes lányának szemével. P partjain egy férj felett átveszi az irányítást meg nem élt élete. A körmenetben egy gyászoló házaspár visszatér a fővárosba, hogy ott töltse az ünnepet. A Napfényes házban egy a múlt kísérteteivel küzdő bevándorló családot utolsó reményétől fosztanak meg az idegengyűlölő szomszédok. A lépcső két városrészt összekötő lépcsősorán feltárulnak a város különféle lakóinak titkai. E csupa szín freskó legizgalmasabb alakja mégis maga a címszereplő: ellentmondásosságában és állandó változásában otthont ad mindazoknak, akik annak ellenére is mellette döntenek, hogy tudják, sohasem tartozhatnak ide egészen.Mindig felkavaró a pillanat, amikor a város lángra gyúl, a hegyek beleolvadnak az égbe, a parti fenyők teteje úgy emelkedik az épületek fölé, mint vulkáni füst, és csaknem minden, ami napról napra körülvesz bennünket, minden részlet és minden teremtett lélek elsötétül, eltorzul, és egy szempillantás alatt elenyészik.Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. A Római történetek - akárcsak a Park Kiadónál 2023-ban megjelent Amerre járok - olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez az ötödik könyve.

Egy szédületes, ellentmondásokkal teli kísérlet története a 60-as évek delfinkutatásának világából. Cora fiatal, hallássérült nőként keresi a helyét a világban. St. Thomas szigetére vetődve a véletlen úgy hozza, hogy a tengerparthoz közel egy furcsa kutatóközpontra bukkan. Az itt folyó állatkísérleteket vezető megszállott tudós alkalmazza, hogy segítse a munkáját a négy delfinnel. Ezzel kezdetét veszi a modern tudomány egyik rendkívüli kísérlete: a nő megpróbálja megtanítani a delfineket az emberi nyelvre. Nehezen megszerzett tudása azonban összeütközésbe kerül a tudomány férfiak uralta világával, és fokozatosan rájön, hogy meg kell védenie az állatokat, és előbb-utóbb saját magát is. A valós eseményeket feldolgozó regény a 60-as évek társadalmi kísérleteinek hangulatát idézi, beszél megértésről, állat és ember közti kötődésről, az önmegvalósítás nehéz küzdelméről. „Cora minden nyelvlecke végén megvakargatta az állat hátát köszönetképpen. Azt mondta neki, hogy szereti. Egyre gyakrabban használta ezt a szót, amikor a delfinhez beszélt. Végül is ez is olyasvalami, amit egy anya mondana.” Audrey Schulman Neukom- és Philip K. Dick-díjas regényíró, műveit tizenkét nyelvre fordították le. A massachusettsi Cambridge-ben él, ahol társszervezője egy energiahatékonysággal foglalkozó nonprofit szervezetnek. Magyarul ez az első könyve.

A Booker-díjas Shuggie Bain szerzőjétől"Szépséges regény a gyermeki szeretetről és arról, milyen veszélyes élni egy erőszakos, túlontúl férfias világban." - Oprah DailyMungo nagyon jól tudta, hogy az embereknek vannak démonaik. Ma-Maué mindig megjelent, valahányszor az asszony egy italért cirkuszolt. Egy lapos, angolnaszerű kígyó volt a démona, olyan állkapoccsal és mélyen ülő szemmel, mint egy menyété, és olyan fénytelen bundával, mint egy rühes patkányé. Egy fortélyos valami egy láncpórázon, amelyik rángatta, és olyan dolgok felé vonszolta, amiket kerülnie kellett volna. Falánk volt, és ravasz.A glasgow-i lakótelepen élő Mungo és James két külön csillagzat alatt született - Mungo protestáns, James katolikus környezetben -, ezért esküdt ellenségeknek kellene lenniük, ha azt szeretnék, hogy férfiszámba vegyék őket. Ennek ellenére összebarátkoznak, és abban a galambházban lelnek menedékre, amelyet James épített a madarainak.Amikor egymásba szeretnek, arról álmodoznak, hogy találnak valahol egy helyet, ahová tartozhatnak. Közben Mungo igyekszik elrejteni valódi énjét a körülötte élők, különösképp a bátyja, Hamish elől, aki a helyi banda hírhedt vezetője. Később, amikor az anyja elküldi Mungót horgászni egy nyugat-skóciai tóhoz két furcsa férfival, akiknek részeg évődése csak sötét múltjukat leplezi, a fiúnak minden erejét és bátorságát össze kell szednie, hogy megpróbáljon visszajutni egy biztonságos helyre, ahol neki meg Jamesnek talán még mindig lehet jövője.Douglas Stuart skót-amerikai író. Glasgow-ban született és nőtt fel munkásosztálybeli családban. A londoni Royal College of Art hallgatójaként divattervezői diplomát szerzett, első könyve, a Shuggie Bain megjelenéséig a divatszakmában dolgozott. 2000 óta New Yorkban él.

A Leszokni a dohányzásról? Így könnyű! szerzőjének új könyve16 millió eladott példány világszerteAz Allen Carr-féle Easyway minden idők legsikeresebb módszere, számos függőség leküzdésében segít. A Jó cukor, rossz cukor a modern táplálkozás legveszélyesebb jelenségével, a finomított cukortól és a feldolgozott szénhidrátoktól való függéssel foglalkozik. Ez utóbbi felelős az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség világjárványának kirobbanásáért. A kötet segítségével az olvasó energikusabb, egészségesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhet.Allen Carr módszerét követve nemcsak könnyen megszabadulhatsz a ROSSZ CUKORTÓL, hanem élvezni is fogod a leszokás folyamatát. Nem egyszerűen szabaddá válsz, hanem boldogság tölt el, hogy szabad lehetsz. Biztosan úgy érzed: túl szép, hogy igaz legyen, de olvass csak tovább. Veszítenivalód nincs, annál többet nyerhetsz.Allen Carr (1934-2006) brit szerző önsegítő könyveiben a függőségekkel foglalkozik, módszere többek közt a dohányzásról és az alkoholról való leszokásban segít. Az általa alapított Easyway klinikák több mint 50 országban működnek, és eddig mintegy 50 millió embernek segítettek megszabadulni szenvedélybetegségétől.

A török bestseller-szerző első könyve végre magyarul! 1905 szeptembere: Az angol kém, Avinas Pillai megérkezik az izmiri kikötőbe. Nem sejti még, hogy hamarosan olyan szerelemre lobban Edith Lamarck iránt, mely élete végéig elkíséri.1919: A görög lányt, Panajotát szenvedély emészti. Meg sem fordul a fejében, hogy szerelme csatlakozni fog az Ízmirbe bevonult görög hadsereghez, és elmegy harcolni Anatóliába.1926: A nagy izmiri tűzvészből megmenekült Seherezádé némaságba burkolózik. Emlékszik a múltjára, van egy nagy, elmesélésre váró története, egyelőre azonban nem áll készen a beszédre. Edith, Panajota és Seherezádé... A három nőt szoros kötelék fűzi egymáshoz, amiről azonban csak az indiai kémnek van tudomása. A háttér pedig a bornovai levanteiekkel, az európai negyedben élő görögökkel meg a haynotsbeli örményekkel benépesített, elbűvölő, tovatűnt Szmirna. Defne Suman második regényében a régi Ízmirt bebarangolva egy elfeledett világ kapuit tárja fel az olvasó előtt. Rég volt már, amikor egy hajnalon a Bülbül utcai ház kertjében ájultan rám találtak, és megmentettek. Talán egy vagy két éve. Nem tudom. Az idő elveszítette jelentőségét. S bár nem jártam ki elveszett városom rommá lett utcáira, mégis minden elszenvedett fájdalom és veszteség dacára fiatal voltam, és fiatalságom vad erejével kapaszkodtam az életbe, elfogadva, hogy e török család kötelékében, mely habozás nélkül, azonnal a keblére ölelt, immár új névvel folytatódik az életem. Egy múlt nélküli, elárvult, hangtalan, néma Seherezádé lettem. „Életteli, érzékletes és finom.” - Elif Shafak. Defne Suman (1974) Isztambulban született. Török szociológus, regényíró, jógaoktató. Eddig kilenc kötete jelent meg. Jelenleg Athén és Isztambul között él felváltva. Magyarul ez az első regénye. 

A visszaadott lány és a Halásznegyed szerzőjétőlA szeretet útja kezdettől fogva göröngyös volt.Az idősödő Esperia egy olyan betegségben szenved, amely megfosztja emlékezetétől és létezésének értelmétől. Lánya gondoskodik róla, igyekszik mindent megtenni azért, hogy az anyja ne veszítse el identitását. Mesél neki a múltról, a gyerekkoráról, a népes család mindennapjairól, szerelmekről, csalódásokról, veszteségekről, a kemény munka, a harsány öröm és a durva szeretet zord abruzzói világáról. Miközben megelevenednek annak a kis hegyi falunak a lakói, ahol mindketten születtek és nevelkedtek, édes és keserű emlékek bukkannak fel.Az Anyám, a folyó az érzések lassú metamorfózisának erőteljes története, állandó ingadozás szeretet és gyűlölet, nosztalgia és elutasítás között egy anya és lánya közötti megbonthatatlan kötelékben.Elegem van belőle. Abból, hogy rányomta a bélyegét az életemre. Nem szabadultam fel. Még mindig hagyom, hogy elfoglaljon. Hogy ellepjen. Reagálok rá, és ezzel időt vesztek. Körbe-körbe járok, és nem találom, hol térhetnék le a pályájáról más világok felé. Ebben az éretlenségben öregszem meg.

A Hét rövid fizikalecke szerzője lenyűgöző utazásra hív a fehér lyukak világába. "Kutatásaim néhány éve a fehér lyukakra, a fekete lyukak megfoghatatlan kistestvéreire összpontosulnak. Ez a könyvem most a fehér lyukakról szól. Megpróbálom elmagyarázni, hogyan épülnek fel az égbolton százával látható fekete lyukak. Mi történik e különös csillagok peremén, a horizonton, ahol az idő már olyannyira lassulni látszik, hogy szinte megáll, a tér pedig mintha szétszakadozna. Aztán megyünk még lejjebb, még beljebb, a legbelsőbb régiókba, egészen odáig, ahol szétolvad az idő és a tér. Odáig, ahol mintha visszapattannánk az időben. Odáig, ahol a fehér lyukak megszületnek." Carlo Rovelli (1956) olasz elméleti fizikus. Hazáján kívül az Egyesült Államokban, Franciaországban is dolgozik. Jelenleg a marseille-i egyetemen működő Elméleti Fizikai Központ kvantumgravitációs kutatócsoportjának vezetője. 2019-ben a Foreign Policy beválasztotta a 100 legmeghatározóbb globális gondolkodó sorába.

Amióta megnyitottam a könyvesboltot, nincs olyan beszélgetés, amelyben fel ne merülne a kérdés: „Hogyan jutott eszébe az az ötlet, hogy könyvesboltot nyisson egy száznyolcvan lakosú, eldugott falucskában?” Alba Donati olaszországi könyvkiadóként mozgalmas életet élt - élvezte a nyüzsgést, a neves nemzetközi szerzők társaságát -, mégis készen állt a változtatásra. Egy nap úgy döntött, visszatér Lucignanába, szülőfalujába a toszkán hegyekben, és nyit egy kis könyvesboltot. Nem tűnt valószínűnek, hogy Alba boltja sikeres lesz, mégis hamarosan elterjedt a híre nemcsak a környékbeli könyvbarátok között, de szerte Olaszországban. Miután túlélt egy tűzesetet és egy világjárványt, népszerűsége nőttön-nőtt. Elkötelezett olvasók érkeznek távoli vidékekről nézelődni, meginni egy csésze teát abban a biztos tudatban, hogy Alba megtalálja a számukra legmegfelelőbb olvasmányt. A naplóbejegyzések formájában megírt, inspiráló történet az olvasást, az olvasókat és a könyveseket ünnepli - az irodalmi világ meg nem énekelt hőseit. Alba Donati költő, könyves szakember az olasz könyvkiadásban dolgozott a legjelentősebb nemzetközi szerzőkkel együttműködésben, mielőtt hazaköltözött Lucignanába, hogy nyisson egy kis könyvesboltot. A Könyvesbolt Toszkánában az első prózakötete.

Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia családját és otthonát. Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott fel. Távolra került otthonától - és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe - a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással. Nick Hornby forgatókönyve alapján azonos címmel film készült Eilis történetéből, melyet február 4-től játszanak a magyar mozik.

A Koppenhága-trilógiát 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta. Tove Ditlevsen írásai reneszánszukat élik. Koppenhága-trilógia című memoárjában, amely az 1960-as és 70-es évek fordulóján látott napvilágot, fájdalmas őszinteséggel tárja az olvasó elé legszemélyesebb élményeit, élete legintimebb történéseit. Mesél koppenhágai gyerekkoráról, fiatalságáról, íróvá válásáról, házasságairól és függőségéről. A trilógia harmadik kötete, a Függés a női lélek belső világába kalauzol el, kendőzetlen nyerseséggel beszél a női-férfi kapcsolatok útvesztőjéről, a kábítószer-függőségről és a leszokás felé vezető út pokláról. "Ha fölemelem a fejem, fáj a nyakam, de ha leteszem a párnára, megindulnak felém a falak, egyre közelebb jönnek, és elfogy a levegő a kis szobában. Ha leteszem a fejem, állatok nyüzsögnek a takarómon, apró, undorító, csótányszerű bogarak ezrével, a testemen mászkálnak, bekúsznak az orromba, a számba, a fülembe. Ugyanez történik, ha egy pillanatra becsukom a szemem, az állatkák ellepnek, nem lehet megállítani őket. Sikítani akarok, de nem tudom kinyitni a szám. Különben is, lassan kénytelen vagyok belátni, hogy nincs értelme sikítani. Senki sem reagál, senki sem jön oda hozzám." "Annyi fölösleges szenvedést okoztam neki, és soha nem fogja megérteni, hogy miért." Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították. A Park Kiadónál megjelent Gyerekkor (2023), Ifjúkor (2023)

Pippa Lee négy élete című kötet szerzőjétőlOlyan régóta vágyott rá, hogy elmúljon a fájdalom, és most, hogy megtörtént, ijesztőnek találta. Minek vegye a fáradságot, hogy ennyi mindent érezzen az élet során, ha úgyis minden köddé válik?Daphne, az újdonsült anya felett átveszi az uralmat a pedáns házvezetőnő. Joadot egy szekreter lezárt fiókjában talált gépirat súlyos tettekkel terhes mondatai nem hagyják nyugodni. Roxanne-t rendellenességgel született húga sorsa nyomasztja, és elhatározza, hogy megmenti őt.Miller filmszerűen megírt, fordulatos, drámai helyzeteket felvonultató novellái tele vannak meglepetéssel. Főhősei a kapcsolódást és az örömöt keresik, ha mégoly különös, olykor pusztító módon teszik is. Mind a hét történet egy-egy élénk színekkel megfestett külön világ, amelynek lakói és kérdésfeltevései befészkelik magukat a gondolatainkba, és ott maradnak jóval azután is, hogy a történet véget ért."Miller feltárja előttünk a hétköznapi történetek komplexitását. Sajátos perspektívájából a leghétköznapibb történet is megtelik élettel."- The New York Times Book ReviewRebecca Miller (1962) amerikai író, filmrendező, a Menekülés az életbe és a Jack és Rose balladája című filmek forgatókönyvírója, rendezője. Regényei és novelláskötetei eddig 32 nyelven jelentek meg.

A nagysikerű Brooklyn folytatásaNem volt biztos abban, hogy el akarja veszíteni Tonyt, és abban sem, hogy úgy akarja átvezetni Rosellát és Larryt a gyerekkorból a felnőttkorba, hogy nélkülözniük kell mindent, amihez hozzászoktak, többek között az apjukat is. Szinte fojtogatta a tanácstalanság.Minden a feje tetejére áll, amikor egy nap ír akcentusú idegen kopogtat a Brooklynból ismert Eilis Lacey ajtaján. Húsz év házasság után Eilis és Tony a hetvenes évek Amerikájának kényelmét élvezik. Long Islanden telepedtek le, két nagy gyerekük van, elégedett, békés életet élnek. Ám amikor az idegentől megtudja, hogy egy másik nő várja Tony gyerekét, a türelemmel felépített boldogság összeomlik.Eilis a visszatérés ígérete nélkül az írországi Enniscorthyba utazik. Szülővárosában semmi sem változott, egy zárt világban találja magát, ahol mindenki mindenkiről mindent tud. Még Jim Farrell is olyan, mint húsz évvel azelőtt volt - azon a nyáron, amelyet az akkor már menyasszony Eilissel együtt töltött. A nő visszatérése újra felébreszti ifjúkori szerelmét - és Amerika távolabb kerül, mint valaha..."Felejthetetlen szerelmi történet, tele vágyakozással és megbánással." - Douglas Stuart, a Shuggie Bain szerzőjeAz 1955-ben Írországban született Colm Tóibín tizenegy regény, köztük a Costa-díjas Brooklyn, valamint a rangos Man Booker-díjra felterjesztett Mária testamentuma és A blackwateri világítóhajó szerzője. Ez utóbbiból 2004-ben Fény a távolból címen forgattak filmet. Két novelláskötete és számos ismeretterjesztő műve is megjelent. Jelenleg Dublinban él.

A ru egy vietnámi menekült visszaemlékezéseinek laza asszociációs lánca. Szekvenciái hol patakként csobognak, hol könnyel, vérrel áradnak. A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni.A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a "forradalmárokkal" való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát.Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit."A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében."Kim Thúy Saigonban született 1968-ban. Családjával tízéves korában menekültek el a kommunista uralom elől. Egy malajziai táborban megszenvedett több hónapos várakozás után francia Kanadában találtak otthonra. Fordító- és tolmácsdiplomát szerzett, majd jogot végzett; a 90-es évek második felében ügyvédként dolgozott, három évig Saigonban. 2002-től 2007-ig saját vendéglőjét üzemeltette Montrealban. Negyvenéves volt, amikor a férjétől egy hónap szabadságot kapott ajándékba. Ekkor kezdte el írni az élettörténetét, amelyet több mint 30 nyelvre lefordítottak és tucatnyi díjat kapott. Azóta több sikeres műve jelent meg, köztük társszerzőként egy könyv az autizmusról.

A regény alapján készült sorozat elérhető a Max kínálatában. Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, de kiléte ismeretlen. Legnépszerűbb műve, a Nápolyi regények tetralógia (2011-14) eddig több mint 15 millió példányban kelt el, Saverio Costanzo rendezésében az első három részből (Briliáns barátnőm, Az új név története, Aki megszökik és aki marad) már HBO-sorozat is készült. A tavaly bemutatott Az elveszett lány (korább Nő a sötétben) című regény alapján Maggie Gyllenhaal rendezett filmet, amely a Netflixen elérhető. Ugyancsak a Netflix készít sorozatot A felnőttek hazug élete című kötet alapján.

„Életbe vágóan fontos szembenéznünk környezetünk pusztulásával. Flyn óvatos optimizmussal töpreng a Föld sorsán.” - The Washington Post. A tanzániai hegyvidék, a vulkanikus Karib-tenger, Franciaország tiltott zónái, Skócia bányavidékei, Detroit szétporladó kerületei, Csernobil. Szellemvárosok, tilalmi zónák, erődítményszigetek, megannyi senki földje. Az elhagyatottság szigetei rendhagyó útikönyv. Cal Flyn kalauzolásával olyan egyedülálló helyekre jutunk el, amelyekre egyébként a lábunkat sem tehetnénk be. A világ legeldugottabb, leghátborzongatóbb, legszennyezettebb területeinek története kísérteties, ugyanakkor reményteli, mert arról is szól, hogy mi történik, ha a természet visszafoglalja azt, ami egykor az övé volt. Flyn remekül megírt könyve új ökológiai felfedezésekkel kiegészítve ad választ az égető kérdésre: Mennyire visszafordíthatók a természetet pusztító folyamatok, és mi történik majd, ha mi már nem leszünk? „Az erdő egy levelekből és mikrobákból álló memoár, saját "ökológiai emlékezetének" őrzője. Ha akarjuk, megtanulhatjuk olvasni, és végigkövethetjük a minket körülvevő világ kialakulásának történetét.” Cal Flyn skót író, újságíró. Első könyvével, a Thicker Than Waterrel 2016-ban debütált. Cikkei, tanulmányai többek közt a National Geographicban, a The Wall Street Journalban, a The Sunday Timesban és a The Economistban jelennek meg. 2022-ben a The Sunday Times Az év fiatal írójának választotta.