Park strana 5 z 23

A számok nem hazudnak szerzőjének új könyve Soha ennyi információnk nem volt arról, hogyan működik a világ, a legtöbbünknek még sincs róla semmi fogalma. Ez a könyv egy fontos valóság-ellenőrzési segédlet, legyen szó energiáról, élelmiszer-termelésről, anyagi világunkról, globalizációról, bolygónk jövőjéről és túlélési esélyeinkről. Ahhoz, hogy hatékonyan kezelhessük a problémákat, vagy legalább tegyünk egy próbát, értenünk kell a tényeket. Smil a legújabb tudományos eredményekre támaszkodva veszi számba a létünket meghatározó tényezőket, és nem fél a félretájékoztatás forrásainak bélyegezni olyan meghatározó gondolkodókat, mint a történész Yuval Noah Harari vagy a nyelvész Noam Chomsky. Legjobb tudása szerint igyekszik megválaszolni a feszítő kérdést: visszavonhatatlanul bukásra vagyunk-e ítélve, vagy fényes jövő vár ránk. "Smillel egyet lehet érteni és lehet vele vitatkozni - el lehet fogadni vagy el lehet utasítani csak a tényekre támaszkodó érvelését -, de figyelmen kívül hagyni nem lehet." The Washington Post

„Irvin D. Yalom egy angyal szavaival szól a bennünket ostromló ördögről." Rollo May, pszichiáter, az Existence (Létezés) című könyv szerzője.  Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál. Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal - állítja dr. Yalom -, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás.A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek - ahogy a szerző is -, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk. „Yalom megrendítően személyes, mélyen önfeltáró feladatra vállalkozott: a halálról való gondolkodással megemelni a létezésre való képesség minőségét. Szembenézett a nappal, s nem megvakult, hanem fénnyel telítődött. Könyve követendő példa mindannyiunk számára." Boldizsár Ildikó, meseterapeuta  „Yalom nemcsak pszichoanalitikus, hanem remek író is. Azt hiteti el olvasójával, hogy végtelenül egyszerű dolog szembenézni a halálfélelemmel: nem kell más, mint érzékenyen figyelni, sokat beszélgetni és megfelelő időpontban kimondani a helyes szavakat. Tömör, megrázó, megvilágító erejű könyv." Kálmán C. György, irodalomtörténész  „A Szemben a nappal nem szomorú könyv, hanem kézen fog, és egy ismeretlen világba repít. Mikor édesanyám meghalt, azt kérdeztem: »Szerethető-e az őt magához ölelő Isten?« „Egy évig mondtam a gyászimát, és közben csak az életre gondoltam. Meséltem róla az unokáinak, hogy bennük dobbanjon tovább az ő szíve. Ekkor tanultam meg: a halál, nem lelket kiégető napsugár. »Akaratunk ellenére születünk és ekképpen is halunk meg«, mondja a Talmud, és ez az élet: megyünk szembe a halállal. Yalom professzor könyve arra tanít, hogy milyen erőt engedjek szétáradni a lelkemben. Én a vonzalmat választom, ami Isten ajándéka, és így nézek szembe a napokkal, a nappal." Radnóti Zoltán, rabbi  „Mitől oldódna a halál tabuja a kelet-európai régióban? A halálfélelem gyermekkorunktól bennünk él, ott fenyeget álmainkban, lebeg tudattalanunkban. Yalom megmutatja, hogy a halálfélelem racionalizálása és halandóságunk elfogadása katartikus változást hozhat életszemléletünkben. Aki elolvassa Yalom művét, talán megérti, miért érdemes szembenézni a nappal." Dr. Muszbek Katalin pszichiáter, Magyar Hospice Alapítvány

"Hitte, hogy a szenvedés fő ellenszere az alkotás, és szinte mindennél fontosabb kitartóan gyűjteni hozzá a bátorságot." Irvin D. Yalom Ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni az életünkkel, először szembe kell néznünk a halállal - vallják az egzisztenciális Pszichológia, önfejlesztés képviselői. Keresztül kell rágnunk magunkat ezer szorongáson és félelmen ahhoz, hogy létünk megértéséhez közelebb kerüljünk. Hogyan tud mégis optimista lenni az egzisztenciális Pszichológia, önfejlesztés? Rollo May könyve ehhez ad támpontokat, magyarázatot és tudományos hátteret. Feltárja előttünk az irányzat eredetét és alapjait, a kialakulásához vezető utat a társadalmi és művészeti háttér fényében magyarázza. Esettanulmányainak, példáinak hála sokkal világosabb képet kapunk arról, hogy mindaz az elmélet, amelyet elénk tár, hogyan valósul meg a gyakorlatban. Olyan erős kapaszkodót nyújt, amelynek segítségével rádöbbenhetünk: közös szorongásaink, közös tragédiáink megdolgozása vezet ahhoz az állapothoz, amelyben kiteljesedhet mindannyiunk személyisége és lelke. - Terék Anna pszichológus, költő, a Háttal a napnak szerzője "Szenvedélyesen igyekszem megragadni a létezést önmagam és mások életében - e könyv írásai ebből a szenvedélyből táplálkoztak. Ez a törekvés mindig együtt jár az értékek és a célok keresésével is. Vegyük például a hétköznapi szorongás élményét: ha valaki nem éli át a szorongást, akkor a szabadságot sem fogja. A szorongás megmutatja, hogy az értékek - ha elhomályosulva is, de - ott élnek az egyénben. Értékek nélkül csak a meddő kétségbeesés létezne." Rollo Reece May (1909. április 21. - 1994. október 22.) amerikai pszichológus, a Love and Will (Szeretet és akarat, 1969) című nagy hatású könyv szerzője, a humanisztikus pszichológiával és az egzisztencialista filozófiával rokonítható egzisztenciális pszichoterápia egyik fő képviselője. A létezés felfedezése az első magyarul is olvasható könyve. A kötetet Kőváry Zoltán szakmai vezetésével fordította: Balogh Dávid, Baracsi Gabriella, Csernai Lilla, Csizmadia Laura, Dávid Patricia, Juhász Levente, Nagy Lili Anita, Stella Ágoston, Szabó Fanni, Tóth Gabriella, Vona Gábor.

Sokkal több egy 1944-es pillanatfelvételnél. Ádám István Pál könyve mentalitástörténeti diagnózis. A mindennapokat kutatja, egy hétköznapi munkát tár fel a maga ellentmondásos mivoltában - a házmesterek motivációit vizsgálja.A házmesterekét, akik a második világháború kibontakozásáig szerény körülmények között élő szereplői voltak a fővárosi létnek. Pedig cselekedeteiket rengeteg tényező befolyásolta. Sokuk vidékről frissen költözött Budapestre, nagyobb társadalmi elismerésre és nagyobb vagyonra vágyott. Döntéseiket ennek megfelelően hozták, és lett belőlük szemlélő, elkövető vagy embermentő. Élethelyzetüknek és habitusuknak megfelelően éltek újsütetű, tragikus hatalmukkal.A könyv nem csak a háború előtti antiszemitizmusra összpontosít, a két világháború közötti időszak egyéb tényezőit is figyelembe veszi, például a borravaló kultúráját. Vagy az emberség próbáját, azt, amikor a házmester egy gettóépületért felelt. És nem hagyja a szálakat elvarratlanul: a háború után az elszámoltatás próbálkozásairól is számot ad.Ádám István Pál a holokauszt eseményeit kevésbé nyilvánvaló okok és okozatok hálójában tanulmányozza, ezáltal unikális nézőpontot érvényesít könyvében.Ádám István Pál (1974) társadalomtörténész. A Bristoli Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd Prágában kutatott és tanított, de dolgozott a washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában is, jelenleg a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze.

Az irodalmi Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer nemcsak született történetmesélő, az emberi természet kiváló ismerője, de jelentős gondolkodó is volt. E kötet 19 esszéje (amelyeket többnyire ő maga fordított jiddisről angolra) egyetemes érvényű reflexiókat sűrít a művész modern társadalomban betöltött szerepéről, a cenzúráról, a zsidó életről, a miszticizmusról és az istenhitről. Singer filozófiai esszéi napjainkig azért sem kaptak kellő figyelmet, mert elsősorban mesemondóként tartotta őt számon az irodalom. Ezért is fontos, hiánypótló kötet a Régi igazságok és új klisék, amelyben a világhírű írót új oldaláról ismerhetjük meg. "...kritikus tekintete behatol a mindennapi illúziók mögé, észreveszi, mi az, ami az emberi természetet hajtja, és ami fölemeli a szellemet." Isaac Bashevis Singer (1903-1991) lengyel származású, jiddis nyelven alkotó amerikai író. Számos regény, elbeszélés, mese és egy memoárkötet szerzője. David Stromberg amerikai író, fordító és irodalomtörténész, az Isaac Bashevis Singer Literary Trust szerkesztője. A Park Kiadónál megjelent: A félelmetes fogadó, 1995, Mesüge, 1996

,Ülni Niccoli hófehér abrosszal leterített étkezőasztalánál, enni a porcelántányérokból, inni a kristálypoharakból és hallgatni, amint a mester Brunelleschiről mesél, vagy a többi vacsoravendéggel vitatkozik arról, hogy Platón volt-e a nagyobb filozófus vagy Arisztotelész, aztán gyönyörűséggel lapozgatni vendéglátójuk társaságában a könyvtár kincseit - az ifjú Vespasiano kétségkívül felismerte, hogy alig egy-két év leforgása alatt valóban istenáldotta, ragyogó elmék társaságába sikerült keverednie. >> Ez volt - sóhajtott fel jóval később - az aranykor.

A bélrendszer közel 8 méter hosszával a legnagyobb szervünk, mégis kínos beszélnünk róla. Pedig ha meggondoljuk, hogy immunrendszerünk 80 %-ban a beleink állapotától függ, akkor ez nem kis dolog. Egyre nyilvánvalóbb - tudományos adatok igazolják -, hogy a túlsúly, a depresszió, a különféle allergiák és számos komoly betegség mind-mind összefüggenek beleink állapotával. Ha tehát egészségesek akarunk maradni, törődnünk kell az emésztésünkkel. Giulia Enders fiatal német kutatóorvos könnyed hangvételű könyvében közérthetően és szellemesen kalauzol el a belek világába. Számos praktikus tanáccsal is szolgál, hogy a sokak életét megkeserítő kisebb-nagyobb emésztési gondoknak végre búcsút lehessen inteni.Egy évvel ezelőtt talán kevesen fogadtak volna arra, hogy 2015 legnagyobb ismeretterjesztő sikerkönyve egy 24 éves német orvostanhallgató emésztésről és más „bélügyeinkről" szóló könyve lesz itthon és egész Európában. Pedig így lett: Giulia Enders Bélügyek (Darm mit Charme) című könyvéből hazájában több mint 1 millió példányt adtak el, míg Magyarországon egy éven belül már a hetedik változatlan kiadás került a boltokba.

"Írás közben bátorító könyvekkel bástyázom körül magam. Alba de Céspedes regényei is köztük vannak." Elena FerranteA negyvenes éveiben járó Valeri Cossati nem is sejti, milyen boldogtalan, egészen addig, amíg egy vasárnap délelőtt hirtelen felindulásból szert nem tesz egy fekete füzetre. Titokban naplót kezd vezetni. Részletesen beszámol mindennapjairól, az első szerelemmel küszködő egyetemista gyerekeivel való összetűzéseiről, az állandó pénzzavarról, megkeseredett férjével való küzdelmeiről, a háztartásvezetés nehézségeiről, irodai munkájáról és a főnökéhez fűződő különleges barátságáról. Ahogy lopva rögzíti gondolatait és érzéseit, közel kerül önmagához, új fénytörésben látja az életét, és hamarosan rájön, hogy családja iránti kötelességtudatából önmagáról réges-rég lemondott. Valeria egyre mélyebbre merül belső világába, és az elégedetlenség és nyugtalanság, amellyel szembesül, felzaklatja. Ahogy bejegyzésről bejegyzésre rátalál saját hangjára, korábbi identitásképző szerepei - feleség, anya, lány, barátnő, titkárnő - leválnak róla. A család törékeny szövete foszladozni kezd, Valeria pedig rátalál önálló gondolataira, saját vágyaira.A Tiltott füzet korát megelőző, felforgató hatású, radikális regény. De Céspedes művészien és szenvedélyesen védelmébe veszi a nők íráshoz való jogát - azt a jogot, amit sosem szabad magától értetődőnek tekinteni."Mindig is jelentéktelennek találtam az életemet: az esküvőmön meg a gyerekeim születésén kívül nem történt benne semmi említésre méltó. Viszont mióta véletlenül naplóírásba fogtam, úgy találom, egyetlen szó vagy hangsúly is lehet ugyanolyan fontos, akár még fontosabb is olyan dolgoknál, amelyeket megszokásból annak tartunk. Ha megtanuljuk megérteni a mindennapos történések legapróbb részleteit, talán azt is megtanuljuk, hogyan értsük meg az élet legtitkosabb értelmét. De nem is tudom, hogy ez jó-e vagy sem."Alba de Céspedes (1911-1997) népszerű olasz-kubai regényíró, költő, forgatókönyvíró. Kuba első elnökének unokája, egy nagykövet lánya. Rómában született és nőtt fel. 15 évesen feleségül ment egy diplomatához, 16 évesen lett anya, 20 éves korában elvált és írni kezdett. Az 1930-as években újságíróként dolgozott, aktívan részt vett az olasz partizánmozgalomban, antifasiszta tevékenysége miatt kétszer börtönbe került, regényeit betiltották. A fasizmus bukása után megalapította a Mercurio című, rövid életű, de rendkívül nagy hatású irodalmi folyóiratot. A háború vége után Párizsba költözött, ott is halt meg. A Tiltott füzet eredetileg a La Settimana Incom Illustrata című hetilapban jelent meg folytatásokban, nagyjából ugyanabban a hat hónapban, amelyben a jegyzetfüzet bejegyzései is születnek 1950 decembere és 1951 júniusa között."Alba de Céspedes Olaszország egyik legkozmopolitább, leggyújtóbb hatású, legéleslátóbb és legmellőzöttebb írója". - Jhumpa Lahiri"Alba de Céspedest olvasva mintha egy ismeretlen univerzumba törtem volna be". - Annie Ernaux

„A szerelem mindenkit megbolondít egy kicsit, mert a szerelem vagy tétova, vagy letaglózó. Soha nincs rendesen kalibrálva. Mindig túlzás. Nincs precíz iránya, talán Lily is ezért tévelyedett el.” Finn éppen haldokló bátyját látogatja egy New York-i hospice kórházban, amikor aggasztó hírt kap egykori kedveséről, az imádni való és különc Lilyről: a lány öngyilkosságot kísérelt meg a pszichiátrián. Finn elindul, hogy a végére járjon, mi történt, és ezzel különös utazás veszi kezdetét – szédületes road movie a lélek legmélyére, az éjszaka birodalmába, ahol egymás mellett él történelmi múlt és apokaliptikus jövő; szépség és borzalom; gyász és remény. Mindezt egy olyan utánozhatatlan, magas feszültségű nyelven elbeszélve, amely képes magába olvasztani a legkülönfélébb végleteket: tragikumot és komikumot, szentet és profánt, lesújtót és felemelőt. Lorrie Moore könyve nemcsak irodalmi csemege, de hihetetlenül bátor könyv is, egyike azoknak, amelyek a kimondhatatlant kimondhatóvá teszik. Lorrie Moore író, kritikus és esszéíró, napjaink egyik legjelentősebb amerikai szerzője, a Vanderbilt Egyetem professzora. Novelláskötetei számos rangos irodalmi díjat elnyertek; az Otthontalan vagyok, ha nem ez az otthonom az Amerikai Kritikusok Díjában részesült. Magyarul 2016-ban jelent meg a Köszönöm, hogy meghívtál című kötete. 

“Az allergia az emberi sebezhetőségről szól, biológiai és társadalmi értelemben egyaránt.”Földimogyoró-allergia, szénanátha, ekcéma, gluténintolerancia, laktózérzékenység - alig van ember, aki ne szenvedne ezek valamelyikétől.Theresa MacPhail orvosi antropológus édesapja egy méhcsípéstől halt meg, úgy, hogy nem is tudta, allergiás a méhekre. A szerzőt ez a tragikus személyes élmény késztette arra, hogy kutatni kezdjen a témában. A legfrissebb statisztikák szerint a Föld népességének 30-40 százaléka küzd valamilyen allergiával, és ez a szám ijesztő ütemben nő. MacPhail szerint mindez bizonyítja, hogy az emberi tevékenység által folyamatosan alakított környezet egyre mérgezőbb számunkra. Könyvében átfogóan, több oldalról mutatja be a kérdést, a betegség első, 1819-es leírásától kezdve egészen az allergiásokat segítő mobilapplikációkig. Tudományos és orvosi kutatásainak eredményeit történelmi háttérrel és személyes élményanyaggal ötvözve szemléletesen és számos kérdést felvetve vázolja az allergia 21. századi megjelenési formáit.Dr. Theresa MacPhail a Stevens Műszaki Intézetben a természet- és műszaki tudományok docense, orvosi antropológus. Kutatási témái többek között a globális egészségügy és a biomedicina. Jelenleg az öregedésről szóló új könyvén dolgozik. Brooklynban él.

Pascale Robert-Diard elismert francia újságíró lebilincselő tárgyalótermi drámája azt vizsgálja, miért hazudott egy tizenéves áldozat a megerőszakolásáról, és hogy milyen könnyen lesz a hátrányos helyzetűekből bűnbak. A tizenöt éves Lisa átlagos kamasz, aki sütkérezik a fiúk és a férfiak újdonsült figyelmében. Amikor viselkedése hirtelen megváltozik, tanárai aggódni kezdenek, átmeneti hangulatingadozásnál többre gondolnak. A lány végül elmondja, hogy többször is bántalmazták, és a gyanú egy Marco nevű fiatal férfira terelődik, aki néhány hónapig Liza szüleinek házában dolgozott. A szegény családból származó, erőszakos, alkalmi munkákból tengődő, egyedülálló férfit habozás nélkül tíz év börtönre ítélik. Mindenki elintézettnek tekinti az ügyet, és továbblép, a húszéves Lisát azonban bűntudat gyötri. A fellebbviteli tárgyalás előtt új ügyvédet keres egy nő személyében. Alice Keridreux elvállalja az ügyet, és karrierje legkockázatosabb tárgyalása elé néz: egy hazug áldozatot kell védenie. A #metoo-mozgalom és az osztályok közötti egyenlőtlenségek metszéspontjában játszódó regény egy Harper Lee és Georges Simenon nyomdokain haladó bírósági próza, egy szokatlan szembenézés felkavaró története. Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.

“Ne azt az életet éld, amit mások találtak ki számodra. Ideje megragadnod a lehetőséget - mindig van második esély! Ideje újra megszületned, és csak rajtad múlik, hogy megteszed-e önmagadért. Az életed egy fehér lap, amelyre a történetedet írhatod, úgy, hogy a saját szabályaidat követed, nem azokat, amelyeket mások helyesnek vélnek.”

Nemzetközi Booker-díj rövidlista (2021)Nagynénje halála után az elbeszélő nekiáll átválogatni a lakásban maradt tengernyi megfakult fényképet, régi levelezőlapot, levelet, naplót és emléktárgyat: egy egész századnyi oroszországi élet fonnyadt gyűjteményét. A nyugodt, biztos, gondos kézzel összeszedett szilánkok egy olyan, látszólag köznapi család történetét mesélik el, amelynek valahogy sikerült átvészelnie az elmúlt évszázad üldöztetéseit. A család törekvése a csendes, civilizált, normális életre - ebben a kegyetlen korban - önmagában is különös odisszea.Az Emlékeim emlékére olyan gondolkodókkal folytat dialógust, mint Roland Barthes, W. G. Sebald, Susan Sontag vagy Oszip Mandelstam. Tele van ritka szellemi kíváncsisággal, és szépségesen lágy, poétikus hangon beszél.Sztyepanova az esszé, a fikció, a memoár, az útirajz és a történetírás műfaja segítségével vakmerőn hatol a személyes és kollektív emlékezet mélyére."A kultúra úgy viszonyul a múlthoz, mint egy nyersanyag-nagyhatalom a saját természeti erőforrásaihoz: amit csak tud, kitermel belőle. Holtakon élősködni jövedelmező mesterség. Ráadásul ők mindezt a fák egykedvű jámborságával tűrik."

"Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek."Ellinor, aki kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy "felbecsülhetetlen értékű", ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik - egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt. A legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese letehetetlenül izgalmas könyvében sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer - és a patriarchátus - torz működéséről.Az évek során csomó új pasim lett, egész normálisak is, legalábbis az eggyel korábbiakhoz képest. Sosem költöztem össze velük. Inkább az a fajta ember voltam, aki csak úgy él bele a világba, minden napot elfogad olyannak, amilyen, és nem cseszi fel magát ok nélkül. Egyik férfit sem vettem igazán komolyan - aztán jött Calisto és a kéziratügy. Minden azzal kezdődött, hogy létrehoztam egy profilt egy társkereső oldalon a következő bevezető mondattal: Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek.Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.

Egy szédületes, ellentmondásokkal teli kísérlet története a 60-as évek delfinkutatásának világából. Cora fiatal, hallássérült nőként keresi a helyét a világban. St. Thomas szigetére vetődve a véletlen úgy hozza, hogy a tengerparthoz közel egy furcsa kutatóközpontra bukkan. Az itt folyó állatkísérleteket vezető megszállott tudós alkalmazza, hogy segítse a munkáját a négy delfinnel. Ezzel kezdetét veszi a modern tudomány egyik rendkívüli kísérlete: a nő megpróbálja megtanítani a delfineket az emberi nyelvre. Nehezen megszerzett tudása azonban összeütközésbe kerül a tudomány férfiak uralta világával, és fokozatosan rájön, hogy meg kell védenie az állatokat, és előbb-utóbb saját magát is. A valós eseményeket feldolgozó regény a 60-as évek társadalmi kísérleteinek hangulatát idézi, beszél megértésről, állat és ember közti kötődésről, az önmegvalósítás nehéz küzdelméről. „Cora minden nyelvlecke végén megvakargatta az állat hátát köszönetképpen. Azt mondta neki, hogy szereti. Egyre gyakrabban használta ezt a szót, amikor a delfinhez beszélt. Végül is ez is olyasvalami, amit egy anya mondana.” Audrey Schulman Neukom- és Philip K. Dick-díjas regényíró, műveit tizenkét nyelvre fordították le. A massachusettsi Cambridge-ben él, ahol társszervezője egy energiahatékonysággal foglalkozó nonprofit szervezetnek. Magyarul ez az első könyve.

Az Amerre járok szerzőjének új könyveRóma - ez a múlt és jövő, ég és föld között lebegő műemlék metropolisz - nem csupán a helyszíne, de a főszereplője is ennek a kilenc történetnek a Pulitzer-díjas szerzőtől.A határ című novellában egy vakációzó család napjait leshetjük meg a mindenes lányának szemével. P partjain egy férj felett átveszi az irányítást meg nem élt élete. A körmenetben egy gyászoló házaspár visszatér a fővárosba, hogy ott töltse az ünnepet. A Napfényes házban egy a múlt kísérteteivel küzdő bevándorló családot utolsó reményétől fosztanak meg az idegengyűlölő szomszédok. A lépcső két városrészt összekötő lépcsősorán feltárulnak a város különféle lakóinak titkai. E csupa szín freskó legizgalmasabb alakja mégis maga a címszereplő: ellentmondásosságában és állandó változásában otthont ad mindazoknak, akik annak ellenére is mellette döntenek, hogy tudják, sohasem tartozhatnak ide egészen.Mindig felkavaró a pillanat, amikor a város lángra gyúl, a hegyek beleolvadnak az égbe, a parti fenyők teteje úgy emelkedik az épületek fölé, mint vulkáni füst, és csaknem minden, ami napról napra körülvesz bennünket, minden részlet és minden teremtett lélek elsötétül, eltorzul, és egy szempillantás alatt elenyészik.Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. A Római történetek - akárcsak a Park Kiadónál 2023-ban megjelent Amerre járok - olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez az ötödik könyve.