Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 8 z 8

N. Tóth Anikó legújabb gyerekkönyve egy korábbi mesekötetének, az Alacindruskának a sajátos folytatása, hiszen az előző mesevilág egy kiemelt szereplőjének a történetét ismerjük meg mélyebben. Törpincsnek eltűnik az Ezermesterkönyve, ezért a keresésére indul. Nyomozása során számos erdei lénnyel (manóval, tündérrel, bizarr és humoros figurával) ismerkedik meg, a legtöbbjüket szintén meglopták. A mágikus térben való kalandos bolyongása során Törpincs segítőkészségéről, nagylelkűségéről, empátiájáról, szolidaritásáról, bátorságáról tesz tanúbizonyságot, hiszen vállalja, hogy visszaszerzi az eltulajdonított fontos tárgyakat. A gyerekek számára könnyen dekódolható nyelven szólal meg, ami azonnal befogadhatóvá és szerethetővé teszi a meseregényt. A 6-10 éves korosztálynak szánt könyvet a remek illusztrációkon túl a cselekmény lendületessége, rejtélyessége, nyelvi humora és játékossága teszi rendkívül vonzóvá.

"Minden anya ismeri [...] az önátadás örömét és kényszerét, az énhatárok fokozatos feloldódását, az azonosság, a közelség és a lassú szétválás áhítatos és felemelő, szépségesen fájdalmas stációit. Pénzes Tímea íróként lett anya, tehát azt a fontos feladatot vállalta magára, hogy megfigyelje, rögzítse és értelmezze a testi-lelki folyamatokat, értünk, nekünk és helyettünk. Életet ad a nyelvnek, formát az érzéseknek, belülről átélhető történetekké formálja a személyes tapasztalatait. Pontos, okos, megindító és elgondolkodtató, költői és filozofikus, kalandos és szentséges, világosan tárgyilagos és mégis rejtélyesen álomszerű könyv a Megnyúlások, nélkülözhetetlen, újra meg újra előveendő olvasmánya lesz mindannyiunknak, akik szeretnénk megélni, újraélni vagy megérteni ezt a szerelemnél is erősebb, már csak a saját születésünk révén is elemi kapcsolatot, az anyaság és a szülőség élményét. Tanulunk és újratanulunk általa: tényeket és vágyakat élünk és értünk meg szeretetről és kiszolgáltatottságról, elkülönülésről és azonosságról, játékról és időről, testről és bizalomról, hitről és emlékezésről, ölelésről és elengedésről. Átlényegítő, felemelő, megvilágító erejű kötet." Szabó T. Anna.

A Fogli d'album Csehy hatodik verskötete, tíz év költői szövegeit tartalmazza. A könyv, melyet zenei allúziókat keltve albumnak nevez, öt egységből áll. A középpontban egy a helikopter motívumára komponált poéma helyezkedik el, mely Stockhausen hírhedt helikopterkvartettjéhez hasonló intenzív lebegéssé komponálja az egyes szólamokat. Külön ciklust kapnak a szubverzív szinesztézia és az ürügyes színesztétika ihletésében fogant szövegek. A dermesztően analitikus hangtól az önironikus-élveboncolón át a kéjelgően narcisztikusig, meglehetősen sokféle módon felcsendülő zenei miniatűrök mellett ellenpontként hatnak a széteső látásról és a retorikai csapdahelyzetekről írt kombinatorikus versek. A nyelv és a ritmus finom aknamunkájáról szóló groteszk leleplezések ebből a Csehy-kötetből sem hiányozhatnak. Kifejezetten erős az érzéki fókusz, a korábbi kötetekhez képest több a "társadalmi" érzékenységet mutató szöveg, a szarkazmusba omló míves keserűség, de talán intenzívebb a sokféleség mámora is.

M. Nagy Szilvia 1976-ban született Győrben. Grafikusi tanulmányainak befejezése óta önálló munkákkal foglalkozik. Tíz gyermekkönyvet,valamint Jorge Luis Borges Képzelt lények könyve című művét illusztrálta; képeit és tudományos pontossággal készített állatszobrait eddig több mint húsz önálló kiállításon mutatta be. Férjével és rókáival Budapesten él. Szigeti Kovács Viktor 1978-ban született Győrben. A Szegedi Tudományegyetemen 2003-ban szerzett magyar-komparatisztika szakos diplomát. Kortárs magyar irodalommal kapcsolatos kritikái, tanulmányai folyóiratokban (Bárka, Múhely, Forrás stb.) és tanulmánykötetekben jelentek meg. Első regénye az Először volt az erdő 2015-ben látott napvilágot, amit további három követett: Lúna gyermekei, A táltos, A táltos - Karakondzul éjszakája. Az ég madarai című bestiáriumát 2018-ban adta ki a Corvina Kiadó.

Férfi, műkereskedő, épp életközépen, két egyetemista lány között őrlődve. Hogy ráadásul felbukkanjon egy harmadik végzetasszonya-szerű nő, aki mintha Gustave Moreau festményéről, a Saloméról lépett volna elé. Hogy aztán nagy izgalmak közt ne lehessen pontosan tudni, ki kicsodát keres, igazából kire vágyik, ki után nyomoz, van-e gyilkosság, ki mikor és miért tűnik el. Az ember (itt: író, e sorok írója) sokszor gondol arra, milyen jó volna krimit írni, és ha egy pályakezdő kollégája (akihez sok-sok beszélgetés után nyugodtan mondhatja, hogy köze van) megteszi, joggal érezheti úgy, hogy szinte helyette írta. (Kukorelly Endre) Böröczki Csaba (1979) publikált már, többek között, az Élet és Irodalomban és a Népszavában. Budapesten él, ez az első regénye.

"Jegyesek vagyunk, mondta, most már szabad, de bármilyen éles az aznapi képek minden görbéje és egyenese, az arcáról csak a rövidlátó bandzsítására emlékszem, arra, hogy ártatlan volt, de lefegyverző is. A szót is, szabad, úgy használta, mintha először mondaná, vagy én hallanám először, és most kapna jelentést, ahogy a szorító tagok sosem zárulhatnak teljesen magukra, mert a mozdulat közepében már ott a másik."

"A bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi - de egyik sem az igazi." Regényem főhőse egy mániás depressziós ember, aki belefáradt a betegségével és önmagával évtizedek óta vívott harcba, ezért öngyilkosságra szánja el magát. Nincs mit tagadni rajta: az elbeszélő én magam vagyok. Ennek ellenére ez a könyv nem életrajz. A kerettörténet mindössze néhány órát ölel át: az öngyilkossági kísérletet közvetlenül megelőző időszakaszt. Egy emberi élet utolsónak hitt óráit írom le, azt az önpusztító lelki örvénylést, amely a megsemmisülés felé húz és taszít. E lélekroncsoló örvényben a meghalni kész ember képtelen arra, hogy az élete pozitív eseményeire koncentráljon, hiszen a halálspirál irtózatos ereje az emlékek közül kizárólag a negatívumokat sodorja a felszínre. Ez a magyarázata annak, hogy főhősöm az életét totális csődnek tartja. Ez a magyarázata annak is, hogy e könyv miért nem memoár: egy öngyilkosságra készülő, azaz beszűkült tudatállapotú ember a lélek sötétkamrájában nem tudja előhívni az élete boldog pillanatait. Mivel ez regény, tartalmaz fikciós elemeket is. Erre azért volt szükség, hogy egyes valóságos szereplőket megóvjak a felismerhetőségtől. Ezzel együtt igyekeztem a lehető legpontosabban megírni egy bipoláris ember lélekrajzát. Csak remélhetem, hogy sok-sok sorstársamnak talán a segítségére lehetek vele. Kácsor Zsolt

"... az írás számomra azt jelenti, hogy meg kell hallanom a szöveget: amikor írok, nem találok ki semmit, előre nem tervezek semmit, csak hallgatom a hangokat és figyelek. És itt egy metaforához folyamodnék, mert az írás nem más, mint meghallani a hangokat. Így az írás természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamasz éveimben, majdhogynem egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Én gyakorlatilag teljesen abbahagytam a zenélést és a zenehallgatást, és írni kezdtem, és az írásaimban megpróbáltam valamit leírni abból, amit zenész koromban megéltem. Ezt tettem akkor - és ezt teszem ma is. Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás közben néha azt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben, nem bennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg. Néha változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogy átírom, húzok belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget." Részlet Jon Fosse Nobel-előadásából. Elhangzott Stockholmban, a Svéd Akadémián 2023. október 6.-án

Csöpp... csöpp... csöpp... Tőmondatok. Csepegnek belém, mint az infúzió. Lassan, minden porcikámat, gondolatomat betöltve, olykor fájdalmasan. Anya-fia párbeszéde csak sejtve, de nem értve egymást. Szavak nélkül. Monológok dialógja. A végén, amikor a tű már nincs a bőröm alatt, akkor elhiszem, el tudom, el akarom hinni, hogy most már jobb lesz, hogy van gyógyulás. Feloldozás. Felismerés. Döntés. És a szavak is előtörnek... (Für Anikó) Légrádi Gergely könyve korunk egyre növekvő létérzéseinek, a szeretetéhségnek és magányosság érzetének megérintő, erős és fájdalmas krónikája. (Radnóti Zsuzsa) Idézet a kötetből:Muszáj, muszáj. Ezt hajtogatta. Nem értem, miért muszáj. Nem értem, miért kellett elmenni. Most sem értem. Biztos, most is muszáj. Utálom azt, hogy muszáj. Nem jelent semmit. A felnőttek mondják, amikor nagyon akarnak valamit. Akarják, de nincs igazuk és nem kíváncsiak másra. Akkor jön a muszáj. Dögöljön meg minden muszáj.

Ólomban megképződött a gondolat, hogy a rendőrségnek és az ügyészeknek igazából nem is okoz fejtörést, hogy negyvennégy szentestéjén valaki kitalálta: Tamást és Klárát ki kell vinni a kertbe, és le kell lőni. Úgy képzelte, hogy egy angol krimiben, az angol bíróságon zajló perben, amikor a korona nevében vádolja meg az ügyész a vádlottat, a korona sértve érezné magát a Klára és Tamás nevű alattvalókat ért sérelem miatt, de itt nincs korona, és Klára szülein kívül senki, de senki nem érzi sértve magát a rajtuk esett sérelem miatt, egyáltalán, rajta, Ólom Pálon kívül senkinek föl sem tűnik ez. Ólom azt sem érti, mi az, hogy nyolc-tíz zsidó. Nyolc és tíz között tudvalevőleg kettő a különbség. Már egyetlenegy emberi élet kioltásáért simán akasztanak Angliában, guillotine alá kerülnek elkövetők Franciaországban és villamosszékbe Amerikában. Itt meg nem kötnek bele abba, hogy Bokorék hány zsidót öltek meg szenteste! És hogy kiket. Tessék felsorolni, kiket. Név szerint. És akkor azt is, hogy mikor kerültek be a nyilasházba, kinek a feljelentése alapján. Mert arra mi kíváncsiak vagyunk, és maga el fogja nekünk mondani. Ráérünk. Mondhatták volna neki, Ólom szerint. De nem mondták, és nem értek rá.