Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 5 z 10

1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel. Péterfy Gergely új regénye, mely tíz év munkájának eredménye, mesterien komponált, megrázó és az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartó mű. A Kitömött barbár 2015-nem elnyerte az év legjobb könyvének járó AEGON-díjat. Péterfy Gergely regénye azóta is komoly szakmai elismerés övezi és a szélesebb olvasóközönség körében rendkívül népszerű.

Amit Cselényi László létrehozott, európai rangú költői kísérlet. Olyan jellegzetesen művészi experimentum, melynek kimenetele hosszú távon természetszerűleg kétes és veszélyes, mely, ha nem is tör önmagában a "nagy" vagy a kultikusan népszerű, kanonizálható mű státuszára, olyasvalamivel szembesíti a hagyománytorlaszai között oly gyakran feszengő magyar irodalmat, mint annak idején Stockhausen vagy Cage "hajmeresztő" zenei kísérletei a klasszikus zenei gondolkodást. Az életműhöz rendkívüli erudícióval és leleményességgel közelítő Csehy Zoltán meggyőződése, hogy a Cselényi-féle szövegpartitúrák egyedisége, bátorsága, páratlan nyitottsága és "kiolvashatatlanságukból fakadó" inspiratív ereje tartós szellemi provokáció marad.

–Miután hazatértem, elmentem Bellához a Szív utcai lakásba, ahol Ervin, az első férje bújtatta '44-ben. Elmeséltem neki az összes szörnyűséget, mindent. Azt mondta nekem, Ilona, te nagyon erős vagy, én nem éltem volna túl. Együtt sírtunk abban a sötét kis szobában. Éreztem rajta a megkönnyebbülést, hogy fülig szerelmes Ervinbe, éreztem, hogy boldog, mert túléltük a háborút, éreztem, hogy bánja, amiért nem voltunk jobb testvérek, hogy elszalasztottuk az éveket, és csak egy hajszál választott el minket attól, hogy elveszítsük egymást. Akkor éreztem utoljára, hogy Bella szeret. A múlt végül mindannyiunkat utolér. Ott visszhangzik indulatos mondatainkban, zátonyra futott kapcsolatainkban, megmagyarázhatatlan testi tüneteinkben. Ahhoz, hogy rájöjjünk, a nagyon is mainak gondolt életünket át- meg átszövi az elmúlt idő, el kell kezdenünk az ismerkedést. Az ismerkedést anyáink, nagyanyáink, dédanyáink bánataival, örömeivel, szenvedéseivel, veszteségeivel. Ezekből, mint apró igazságdarabokból, végül összeállíthatjuk sorsunk képletét. Megérthetjük döntéseinket, vonzalmainkat, választásainkat. Menjünk vissza a Szív utcába, mert nekünk is van Szív utcánk! Kérdezzünk, kutassunk, emlékezzünk, ahogy Gurubi Ágnes teszi ebben a lebilincselő családregényben, ami visz, sodor magával, mintha egy színes, szélesvásznú filmet néznénk. Ahogy a múlt, úgy a Szív utca története sem múlik el nyomtalanul. Képei, szereplői napok, hetek múlva is felbukkannak, pontosan úgy, ahogyan a legjobb regényekkel történni szokott. Orvos-Tóth Noémi

"Szemben a semmivel, amely törvényes volna, itt minden, ami van, törvénytelen az utolsó szegig. A törvénytelenség rossz lelkiismerethez vezet, a rossz lelkiismeretből pedig csak ideiglenes és átmeneti dolgok születnek. A törvénytelenség miatt a bányató körül minden átmeneti és ideiglenes, a faházakból jórészt hiányzik a fa, a betonból a cement, a kutak nem érnek le a vízig, a kerítések egyszerűen átugorhatók, a kémények nem szelelnek, a kályhák az istennek sem melegszenek, a fák rövid időn belül kipusztulnak, és rádőlnek az átugorható kerítésre, amelyet aztán soha többet nem javít meg senki." Péterfy Gergely 2004-ben írt regénye - mely most új kiadásban jelenik meg - a Bányató különös világba invitálja az olvasót, ahol a főszereplők a társadalom peremére szorult, lézengő figurák között próbálnak értelmet vinni a létezésbe.

Amikor először olvastam Nagy Gerzson prózáit az ÉS-ben, meglepődtem. Hogy lehet, hogy nem ismerem ennek a megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes írónak a nevét? Mert, hogy kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak, abban biztos voltam. Személyes találkozásunkkor megtudtam azt is, hogy ez az első regénye, 1975-ben született, vidéken nőtt föl, a Közgázon végzett és írói világát Ottlik, Mészöly, Salinger, Camus alakította. - Takács Zsuzsa Ne olvassa el ezt a regényt, akit nem érdekel, milyen volt kamasznak lenni, egy magyar megyeszékhely kollégiumában élni, gimnáziumba járni az 1980-as évek végén (zene: Depeche Mode, a fiúk már boxeralsót hordanak), aki nem akarja érezni a 14-18 éves fiú- és lánytestek szagát, a töltött csirke, a házibor meg a kevert pálinka szagát, aki nem szeretné a bőrén érezni a lány- és fiútestek nyomakodását, nem akarja látni a fiatal tesitanárnő köldökében a piercinget! És az sem, aki nem akarja végigkövetni a kamaszfiú lehengerlően erős apjának tündöklését és hanyatlását, két sztrókja után a halálát. A többieknek annál inkább ajánlom. - Zoltán Gábor

Pavol Rankov (1964) szlovák író Túl a térképen című műve a szerző negyedik magyarul megjelenő kötete. Két egyetemista szerelmének történetét követhetjük nyomon a regényben... tulajdonképpen. Azonban nem Pavol Rankovról lenne szó, ha ez a tulajdonképpen nem kívánkozna oda. Merthogy igazából nem is csak egy történetről van szó, és nem is csak Marek és Natália szerelme áll a mű középpontjában. Hanem a vidék és a város, a politika és a polgár vagy épp a hagyományos értékek és a fogyasztói társadalom Közép-Európában olyannyira ismerős dilemmái. Ami Rankov kötetét a dilemmák monoton felsorolása fölé emeli, az a hihetetlenül szofisztikált szerkezet, ahogy a történetek darabkái egymásba illeszkednek, hol a két fiatal szövegeként, hol éppen őket alkotva meg szavakkal. Miközben folyamatosan szembesülünk világnézeteink mindenkori naivságával.

Makai Sámuel, pelyhes állú jurátus Debrecenbe utazik, hogy disszertációt írjon a Kollégium híres professzorának, Hatvani Istvánnak válópöréről, de csakhamar fogós kérdésekbe gabalyodik: Csakugyan az Ördöggel cimborált-e Hatvani uram? Ha nem, akkor miért egy boszorkányt fogadott fel szakácsnénak? S ha mindez még hagyján is, de hogy vén fejjel szerelemre lobbant egy süldő leány iránt, az mégis skandalum. És képes lett volna miatta embert is ölni? Vagy ártatlan volt, sőt a mágiához sem konyított többet, mint Magyariné a savanyú vetrecéhez? Ülhetünk sárkányháton, járhatunk salétrommezőn, belekortyolhatunk Csokonai csikóbőrös kulacsába, csaphatunk leydeni palackkal mennykövet, ámulhatunk ámormézen, széklábbal hadonászó főbírón, tűzvészen és kínvallatáson, orángutángon és boszorkányszombaton a méltán nagyhírű Emmuska szerzőinek ördögrománjában.

A szerző a kassai Thália Színház dramaturgja. A Latex búslakodó az első kötete. "Forgács Miklós poémái színes, felkavaró, a döbbenetest és a retorikai cselekkel kijátszott nyelvi matéria humorát jó arányérzékkel adagoló, sodró erejű drámai monológok. A külső és a belső színpad olykor megkülönböztethetetlen, a játék komolysága viszont nyilvánvaló: a rítus, a szómágia, a varázs még a legkilátástalanabb létszorongatottság idején is paradox biztonságot, intim tudást generál, s ez az áradó energia szabja meg 'egy teljesen fölösleges labirintusban / a bizonytalanság táncrendjét'. A kötet hangsúlyos témája a vágy anatómiája, a hiány és a jelenlét nyelvi katasztrófája, váratlan beszédképtelensége, melyet egy extatikus nyelvi lüktetés kompenzál, hogy legyen hová 'egymás helyett hazamenni / ha már együtt nem lehet' " - írja a kötet szerkesztője, Csehy Zoltán.

1991. augusztus 1-jén, három héttel azelőtt, hogy Ukrajna kinyilvánította függetlenségét, George H. W. Bush amerikai elnök elhíresült beszédet mondott a kijevi törvényhozásban, amit William Safire, a The New York Times publicistája "kijevi csirke" beszédnek nevezett el. A reálpolitika azt diktálta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök hatalma fennmaradjon, másrészt bizonyítani kellett az elkötelezettséget a demokrácia, a szabad piacgazdaság, a parlamentarizmus, az emberi és a polgári jogok érvényesítése mellett. A kötetben helyet kapó tanulmányok azt mutatják be, hogy ebből az ellentmondásos helyzetből kiemelkedő ország milyen utat járt be politikai, gazdasági téren, milyen irányba mutatnak a demográfiai tendenciák, hová vezettek a nemzetépítési kísérletek, hogyan alakult a viszony a szomszédokkal, milyen geopolitikai tényezők befolyásolják mind a mai napig az ország Kelet- és Nyugat-Európa közötti pozícionálását.

Csütörtök esti bridzspartik előtt mindig lefutott néhány mondatnyi dühös-heves vagy blazírt, fásult, lapos komcsizás meg zsidózás, a lenézés, keserűség, irigység és sajnálat keveréke. Családias szalonzsidózás, végtelen elkeseredettségből. Nem bírták kihagyni. Mert reakciósok. Úgynevezett reakció. A magából enyhén kikelt Lolcsi arca. Erősen festi magát, pirosítót használ, és a hevességtől meg a három pohárka szürkebaráttól még jobban kipirosodik, ez jól áll neki. Szóhasználat, utánozhatatlan zenei hangsúlyok, operai, színpadias, mégis őszinte, belülről jön, legbelülről, akármilyen hamisan hangzik is igazából. Tökéletesen hamis őszinteség. Fájdalmas, visszafogott, szép és elegáns a Loli. Elegáns mozdulatok, büszke nyak, mell, a hangsúlyai izgatók. 'Zsidók' és 'három kőr'. Néz diadalmasan. 'Három pikk!'. Kenyérillat és Szent Család a kommunizmusban.

"Vajon egy sport-e csak, tényleg, a futball, ezekben az írásokban ilyesmi örömteli kérdéseket teszek föl magamnak. Irodalmi kísérlet, melyben a létezők egyike, a sport használtatik. Nem példázat, nem metafora, "de legenda, de jelkép! / de eredmény, és a mienk!" (Szabó Lőrinc), a sport öncél, magánvaló; magára mutatva, ezzel mutat túl. Hogy hová, ahhoz nézz győzteseket/veszteseket győzelmük/vereségük utáni néhány másodpercben. Komoly - bármennyire félrevezető is ez a szó."

A Janega Kornél szép élete egy apa-, haza- és otthonhiánytól sérült, felvidéki születésű férfi Észak-Szlovákiától Vízivárosig tartó, válásokkal, szorongással, delíriummal vagy éppen túlzott józansággal kísért útját mutatja be. Egy apa elvesztése nem olyasmi, ami egyszer történik, hanem állandó hiány és seb. Janega Kornélnak valójában is többször kell elvesztenie az apját. Amikor elhagyja, amikor végleg eltűnik, amikor halottnak nyilvánítják, amikor ténylegesen meghal. Mindez a harminc év alatt folyamatosan kíséri, megbélyegzi Janega Kornélt. Kálmán Gábor harmadik könyve az otthontalanság regénye. Egy rendkívül tudatosan építkező író kiforrott stílusú, erős és tiszta prózája.

Több olyan történeti közösségről is tudunk, amely a terhet jelentő, öreg, beteges, magatehetetlen vagy fogyatékkal élő személyeket kiközösítette, esetleg a halálba kényszerítette. A jelen többszerzős kötet tárgya, a Horthy- kor legnagyobb bűnügyi botránya éppen egy efféle gyakorlat magyarországi alkalmazása miatt robbant ki 1929-ben. Kiderült, hogy a Tiszazugban emberek tucatjait tették el láb alól arzénmérgezéssel saját családtagjaik pusztán azért, mert feleslegessé váltak, akadályozták az elkövetők boldogulását. Arra is fény derült, hogy nem elszigetelt esetekről, hanem olyan szokásról volt szó, amelyről egész faluközösségek tudtak, és amelyet évtizedeken át büntetlenül űztek a helybeliek. Csalódott és dühös nők mérgezték meg iszákos, durva, vagy éppen rokkant férjeiket, de öreg szülő, újszülött, és gyermek is volt az áldozatok között. A korabeli sajtó és egyes szociográfiák az 1930-as években a tiszazugi falvak kapcsán a spártai Taigetoszt emlegették. Az analógia ugyan némiképpen sántít, de jól tükrözi az eljárás kegyetlenségét, közösségi beágyazottságát és az áldozatok kiszolgáltatott helyzetét. Jelen kötet hiánypótló vállalkozás, mert a tiszazugi arzénmérgezésekről eddig nem készült átfogó monográfia, csupán szakcikkeket szenteltek a témának a hazai történészek. A könyv több tudományág bevonásával a mérgezés jelenségének komplex bemutatására vállalkozik. Az egyes esetek ismertetésén túl feltárja azok hátterét, az elkövetők sajátos logikáját ­- amely szerint tettük nem gyilkosság, mindössze enyhíteni próbáltak elviselhetetlen helyzetükön - csakúgy, mint a korabeli sajtó, a bíróság, az egyházak, illetve a legkülönfélébb értelmiségi körök reakciónak, vagy a mérgezések tudományos és művészi ábrázolásainak jellemzőit, és azt is, hogy a tiszazugi mérgezéseket miként használta fel a politikai propaganda. Az elemzésnek a korabeli botrány természetrajzának feltárása, illetve a jelenség különféle politikai, vagy tudományos, művészi felhasználása tehát ugyanúgy része, mint az, hogy megkíséreljen választ adni a történtekre, amelynek magyarázata szerteágazó, az első világháború káros következményeitől a régió kulturális elszigeteltségéig, a helyi társadalom váláságától a női emancipáció sajátosságain át a birtokaprózódás problémájáig.

Újabban sokakat foglalkoztat, hogy vajon kollektív emlékezetre vagy történetírásra van nagyobb szükség? A történelem napjainkban megfigyelhető sokoldalú használata szüli a fenti dilemmát, ami abban is megnyilvánul, hogy a politikai elit gyakorta eszmei fegyverként forgatja a múltról vallott felfogását. A könyvben olvasható történeti rekonstrukció arra irányul, hogy érzékeltesse a múltbeli kollektív emlékezetek sajátos természetét, és egyúttal rámutasson történelmet formáló befolyásukra. Így kívánja a történész nem csak magyarázni, de érteni is a múlta

A könyv egy tizenkét éves lány, Jarka szemszögéből láttatja a világot, aki fiatal anyjával él a város szélén. Gyakran tölti az estéit egyedül, amit a lakótelepi gyerekek irigyelnek, ő azonban magányként él meg. Jarka a panelrengeteg szürke valósága és anyja nemtörődömsége elől egy szőlőhegyi nyaralóba menekül. Hamarosan hozzácsapódik az otthonról elkóborolt, jó családból származó Kristián. A kötet szomorú, magányos, idő előtt felnőtté váló gyerekekről szól, akik egy nyaralóban titkos pótcsaládot hoznak létre...

A Hrabal-hősök folyamatosan dumálnak, beszélgetnek, mutatják magukat és a világot. De Bohumil Hrabal zárt ember volt, hallgatag öregember, akivel alig lehetett beszélni. Szigeti könyve olyan, mint egy csoda: Hrabal-hőst tudott Hrabalból csinálni. ESTERHÁZY PÉTER