Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 5 z 8

Pető Hanga tehetséges grafikus, sikeres tervezőcégnél dolgozik. Férje meglepetésül Balira viszi az első házassági évfordulójukon. Amikor azonban az őserdőben anafilaxiás sokkot kap, amit csak kis híján sikerül túlélnie, el kell gondolkodnia, hogy minden rendben van-e az életében. Annál is inkább, mert ettől kezdve elveszíti magától értetődő biztonságérzetét, önmagába vetett hitét. Sorra jönnek a bizarr tünetek, lassan mindenre és mindenkire allergiás lesz, ki kell költöznie a saját házából is, ahol épp most kezdték férjével új, közös életüket. Hanga lassan minden civilizációs ingerre súlyos testi tünetekkel reagál, nem tud enni, nem érintkezhet senkivel és semmivel. Egyedül van, bezárkózva egy kis faházba, a kertjük végében álló fehér törzsű nyírfák árnyékában. Mihez kezd ezzel az elidegenedéssel és peremre szorultsággal valaki? Van-e visszaút a mindennapi emberi kapcsolódásokba?

Hérakleitosz óta tudjuk, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. András László új regényének szereplői mégis megpróbálják a lehetetlent. A vörös korona a korrupció könyve - a gazdasági és a szellemi korrupcióé. A korrupció pedig olyan folyó, amelybe tényleg csak egyszer léphet az ember, második lehetőségre esély sincs, ahhoz túl erős a sodrás. Aki nem fullad meg útközben, elér a tengerig. A tengervíz viszont ihatatlan. Ritka szövésű, társadalmilag érzékeny és pontos, mégis könnyed, a mai valóságunkról szóló mű. Ha úgy akarjuk: krimi. Ha úgy: tényregény. Ami biztos: akarjuk vagy sem - az életünk. (Babiczky Tibor)

Azt mondhatnánk tehát, hogy míg mi, emberek a paradicsom nyitott kapujában tipródunk, addig az állatok angyali nyugalommal járkálnak ki-be ugyanezen a kapun. (...) Az Édenkertbe csak ugyanazon az úton térhetünk vissza, amelyiken kijöttünk. A tudás útján. A vállalkozás reménytelennek tűnik, de eltörölhetetlen múltunkban mindig akad egy-egy inspiráló történet. Mert senki sem szolgálhatja a saját javát a jóról való tudás nélkül, mely tudás éppoly kevéssé hozzáférhető a puszta tényeken, mint a puszta csevegésünkön keresztül. (...) A tudós, illetve a társadalmi igazságosság harcosa (social justice warrior) a legjobb szándéka ellenére sem tehet jót velünk a természet, illetve az emberi természet valódi természetéről való tudás nélkül, mert csak ez a tudás teheti őket magukat jó emberré. Márpedig a klasszikus felfogás szerint jót csak az tehet, aki maga is jó.

Jelen kiadás Kosztolányi Dezső első két novelláskötetének, az 1909-ben megjelent Boszorkányos estéknek és az 1911-es Bolondoknak az anyagát adja közre: az előbbiben huszonkilenc szöveg jelent meg, az utóbbiban tizenöt. Kiadásunk, miként a sorozat eddigi, rövidprózai írásokat közreadó darabjai, kötetelvű, azaz megtartottuk az eredeti kötetkompozíciókat, alapszövegnek az első kiadásokat tekintettük, ezt egészítik ki lapalji jegyzetekben az egyes változatok eltérései. Akad olyan novella, amelyet tucatnál is többször közöltek korabeli lapok, illetve az író saját kötetei. Jelen kiadás számos sajtótörténeti érdekességet is tartalmaz: a Boszorkányos esték és a Bolondok megjelenési idején, a Trianon előtti Magyarország területén számos lap működött, Kosztolányi pedig élt az e rendkívül gazdag hálózat kínálta lehetőségekkel. Kötetünk editio maior, a szövegközlést és az ahhoz tartozó jegyzetanyagot keletkezés-, kiadás- és recepciótörténet, tárgyi és nyelvi magyarázatok és tájékoztató bibliográfia egészíti ki.

„Az ő városa. Ő találta a Duna partján, de az is lehet: ő találta ki, hogy történetekbe foglalhassa, hasonlóképpen, mint Jorge Luis Borges, Umberto Eco és Grendel Lajos a maguk világait. Bár az is lehet, hogy a város talált magának egy írót, aki történetekbe foglalva valóságossá tette. Aki történeteket mesél, nem feltétlenül fordít hátat a valóságnak, és nem is mindig könnyed. A történelmi Magyarország szétdarabolásának traumájáról, a máig ható következményekről nem sokan írnak olyan hitelesen, mint Szalay Zoltán. És mert lehet, hogy valakit épp ez a kérdés foglalkoztat: a szerző a pozsonyi csatának sem mulasztott el emléket állítani. Pozsony jelenvalóvá és egyúttal örökérvényűvé válik e novellaciklus által." Zoltán Gábor

Éljen egykor egy herceg. Legyen a neve Glaukóma. Az érzékek nyelvét kutatja. Az érzékelés kapuit kitárja. A líra formáit a dologra zárja. A monológ a beszélőt mondja. A látás útjait kutatja. A képek bejárható világát. A test érzékelését, amely csupa rejtély. Glaukóma történetei a testekről szólnak. A testek az érzékelés kapui. Az érzékelés a halott világ rejtélye. A test rejtélye csupa érzékelés, mondja a herceg, akit Glaukómának neveztek. Borbély Szilárd Egy mások tekintete és elbeszélése által meghatározott élet történetét olvassuk a könyvben, annak az idegen tapasztalatnak a következetes ábrázolását, hogy hiába érezhetjük úgy, az élettörténetünk megalkotásában magunkra maradunk, a magányunk nagyon sok tekintet keresztmetszetében jön létre. Sőt, talán épp azért érezzük magunkat egyedül, mert végtelenül sok különböző tekintet elbeszélésének vagyunk kiszolgáltatva, amelyek nem feltétlenül tudnak egymásról. Külön érdekes, hogy egy férfi szerző egy férfi élettörténetét hangsúlyozottan női tekintetek által beszéli el, úgy, hogy a szövegekből mégis hiányzik a kortárs magyar irodalom nemváltó darabjainak néhol modoros mórikálása. A jelzetten nőies hangok empatikus imitálása nem enyhít a Glaukóma versvilágának szikár kíméletlenségén, az érzékelés zavarba ejtően precíz analízisein, éppen ellenkezőleg. Áfra Jánosnak sikerült megalkotnia egy olyan költészetet, amely bár rokon a kortárs magyar líra érzékeny, intellektuális versvilágával, mégis szuverén, komoly, másokkal össze nem téveszthető nyelven szólal meg. Turi Tímea Makói Medáliák-díjhoz írt laudációjából

„Letép ruhát, kombinét, közszemlére teszi a meztelen testet, hasonlóképpen, mint úrfelmutatáskor szokta a szent ostyát. Belemarkol a hajba, annál fogva forgatja a fedetlen teremtményt. Inganak összevissza a mellek. Lássa az anyja és az apja, lássa a lánya és fia, íme itt van, tényleg olyan halvány, mint az ostya, és nem védi már semmi. Lássák a nyilas testvérek és testvérnők! Ez a mai napra rendelt kinyilatkoztatás. Ebben a szégyenben kell megmerülniük, mielőtt külföldre viszik őket, és megnyílik alattuk az idegen föld. Ez Isten akarata! Lássátok!" Zoltán Gábor (1960) A Városmajor múltjával, az 1944–45 telén történtekkel és a XII. kerületi nyilasok tetteivel számot vető regénye, az Orgia 2016-ban jelent meg először.

Egy regény mindenkiben benne van – állítja Péterfy Gergely új regénye, amely egy rendhagyó szerelem lebilincselő története. A lélek és az idő mélyébe vezető elbeszélés mágikus erővel jeleníti meg a 20. és 21. század Kelet-Európáját, ahol újraelevenednek a szenvedély, a gyűlölet, a barátság és az árulás ősi történetei. Van-e élet a szerelmen túl? Felülemelkedhetünk-e vágyainkon és ösztöneinken? Képesek lehetünk-e ellenszegülni a történelemnek? Lehetséges-e a szabadság a diktatúrák romjain? Ezekre a kérdésekre keresi a választ A golyó, amely megölte Puskint című regénye, amely a nagysikerű Kitömött barbár méltó párja.

Jászberényi Sándor az elmúlt 10 évben végigtudósította az egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemenben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát. Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok. Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katonákat és civileket, örömöt és bánatot. Tíz év háborút tart a kezében az olvasó. Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017), A varjúkirály (2020). Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása. A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: „Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat."

1991. augusztus 1-jén, három héttel azelőtt, hogy Ukrajna kinyilvánította függetlenségét, George H. W. Bush amerikai elnök elhíresült beszédet mondott a kijevi törvényhozásban, amit William Safire, a The New York Times publicistája "kijevi csirke" beszédnek nevezett el. A reálpolitika azt diktálta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök hatalma fennmaradjon, másrészt bizonyítani kellett az elkötelezettséget a demokrácia, a szabad piacgazdaság, a parlamentarizmus, az emberi és a polgári jogok érvényesítése mellett. A kötetben helyet kapó tanulmányok azt mutatják be, hogy ebből az ellentmondásos helyzetből kiemelkedő ország milyen utat járt be politikai, gazdasági téren, milyen irányba mutatnak a demográfiai tendenciák, hová vezettek a nemzetépítési kísérletek, hogyan alakult a viszony a szomszédokkal, milyen geopolitikai tényezők befolyásolják mind a mai napig az ország Kelet- és Nyugat-Európa közötti pozícionálását.

Egy nép, amely több évszázada él Közép- és Kelet-Európa határvidékén, s amelynek csak huszonöt éve van önálló állama. Nemzetállam, amelyben a nemzetiségek is látszani akarnak. Természeti kincsek, hatalmas adottságok, a Kárpátok, a Fekete-tenger, a Dnyeper, parázs parlamenti jelenetek, forradalmak az utcán, hibridháború a végeken, tranzitállam, ütközőállam, területvesztés, népességvesztés, oligarchák, társadalmi szakadékok, csődközeli állapotok, reménytelen kutatás a magánzsebekbe vándorolt milliárdok után. A lembergi Operaház, a kijevi Aranykapu és a panel ablakán kidugott kéménycső. Magyarország legnagyobb szomszédja. Ez Ukrajna az Európai Unió és Oroszország határán. Erről szól a könyv - a negyed évszázados államiságról és annak történelmi gyökereiről.

Zoltán Gábor novellistaként kezdte pályáját, de kisprózakötetet utoljára 1999-ben adott közre. Levegőt venni című könyve így több mint húsz év novelláinak keresztmetszete. Az eltelt évtizedekben a szerzőnek volt része hosszú csöndekben és Orgia című regényének megjelenése után zajos sikerben is. A szigorú kézzel válogatott novellák fordított időrendben követik egymást a kötetben, így kalauzolnak vissza Zoltán Gábor prózájának forrásvidékéig. Ha olvasója az utóbbi évek munkái, elsősorban az Orgia és az azt kísérő esszéregény, a Szomszéd felől közelít jelen kötet írásaihoz, ráismerhet a feléjük forduló utakra, de olyan ösvényekre is bukkanhat, amelyek Zoltán Gábor írói világának egészen más, kevéssé ismert tájaira vezetnek. A novellák nyelve elszántan pontos, mégis kíváncsi, minden cikornyától mentes, mégsem dísztelen, sokkal inkább fölösleg nélkül építkező. A szövegek mosolytalan iróniája, groteszk fordulatai, szociografikus érzékenysége nincs elődök híján a magyar novellisztikában, karakteres szerkesztésmódjuk, meghökkentő nézőpontjaik és elbeszéléstechnikájuk ugyanakkor jellegzetessé teszik őket. Egy furcsa randevú, egy végletes lomtalanítás, gyilkos és buja szenvedélyek, hűvös kerti ösvényen vonuló bodobácsok – a Levegőt venni kisprózái sokfélék, de valamennyiben fölismerni Zoltán Gábor tekintetét: kíméletlenség és részvét szétválaszthatatlan, csakis együtt éleslátó lencséit.

A Már nem a mi völgyünk a Budapesten élő felvidéki szerző első kötete. Gyurász Marianna költői laboratóriuma igazán jól felszerelt. A műszerek gyakran kilengenek, a mutatók a boldogság és trauma, a halál és érzékenység, a gyengeség és gyöngédség skáláján játszanak. A képernyő monitorján a költészet hófehér kísérleti egere. Boldog és elégedett.