Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 9 z 10

A meztelenség különös rétegei, az őrület laboratóriumi viszonyai, a csodás, metsző emberi létezés. Kemény, kegyetlen viszonyok, szerelem, család, férfi-nő, apa-lány, anya-lány. Cérnával vágják a húst és az emberi kapcsolatokat Nagy Hajnal Csilla első kötetének versei.

Az első kötetével jelentős külföldi sikereket is elért Jászberényi Sándor történeteit leggyakrabban Hemingway prózájához hasonlítják, amiben ugyan van igazság, de a haditudósítóból lett magyar író irodalmi apja mégis inkább Graham Greene. Az ő köpönyegéből bújt elő. A Bluebird Hotel elbeszélője, a boldogságát vesztett, a hazug világ elől háborús övezetekbe, őrületbe, kurvák ágyába, alkoholba és ópiumba menekülő Maros Dániel hangja leginkább "a csendes amerikai" beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú... Hogy mi a helyzet manapság a boldogság kék madarával? A szerző készségesen törli a választ kedves olvasójának arcába.

A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.

Grendel Lajos ebben a kötetében folytatja azt a számvetést, amit a Négy hét az élet című regényével elkezdett az illúziókkal való kíméletlen leszámolást, és az élet elmúlásával történő hideg szembenézést. Új novelláskötete a tőle megszokott groteszk humorral és keserű iróniával jeleníti meg a közelmúlt és a jelen közép-európai sorshelyzeteit, traumáit.

Grendel Lajos ebben a kötetében folytatja azt a számvetést, amit a Négy hét az élet című regényével elkezdett az illúziókkal való kíméletlen leszámolást, és az élet elmúlásával történő hideg szembenézést. Új novelláskötete a tőle megszokott groteszk humorral és keserű iróniával jeleníti meg a közelmúlt és a jelen közép-európai sorshelyzeteit, traumáit.

Krúdy Gyula összegyűjtött műveinek következő kötete 1900-1901 között született elbeszéléseit adja közre.

A kötet szövegei az elmúlt hét év szlovmagy intézményrendszeri működésének és kulturális történéseinek keresztmetszetei, de nem veszítik szem elől sem a szlovák és a magyar színteret, sem pedig a nemzetközi mezőnyt. A szerző ott használja a szlovákiai magyar jelzőt, ahol az területileg-jogilag, a teoretikus megközelítésben valóban indokolt, s nem hagyja, hogy az egyes művészeti teljesítmények ezzel takarózzanak. Az identitás esélyei széles körű szaktudással beszél irodalomról, könyvkiadásról, pályáztatási rendszerről és az utcára kivitt művészet helyzetéről, értésének szükségességéről.

Márton László új regénye az 1882-es tiszaeszlári vérvádról és az akkori Magyarországról szóló groteszk mese, melyben a szerző a tőle megszokott szatirikus humorral és összefüggések sűrű hálójával mutatja meg, mi történik, ha egy ország a józan ész helyett a babonát, a megújulás helyett a maradiságot választja..

A Bárányvakságban azt próbáltam földeríteni, hogy az 1980-as évek végének erős, népes, magabiztos, összességében nyugatos, a diktatúrától szabadulni akaró magyar középosztálya és a középosztályba emelkedni akarók tömege miért mondott le már demokratikus viszonyok között oly nagy mértékben az autonómiáról. Miért vetette bele magát az állam ölelő karjába (főleg egy ennyire rossz hatásfokú államéba)?

A nagysikerű, immár második kiadásban megjelenő Árnyas főutca, már amennyiben hihetünk a szerzőnek, és miért ne hihetnénk, egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte. És valóban, a regényben elbeszélt események megtörténhettek akár így is. A magyar zsidóság ellen a harmincas-negyvenes években elkövetett szörnyűségek ismeretében azonban nem a valóság és az írói képzelet maradéktalan különválasztása a legfontosabb feladat, hanem az emlékezés - a főutcán innen és túl is.

Áfra János a fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. A Glaukóma sikere után a második verseskötete új hangon szólal meg: a Két akarat beszélője sokkal személyesebb és egyben távolságtartóbb, önironikusabb versnyelvet választ. Ahogy a kötet mottójában írja: "Így lehet elmondani könnyen / felejthető mondatokban, csak így / hagyhatunk el belőle mindent."

Novák Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

A Hrabal-hősök folyamatosan dumálnak, beszélgetnek, mutatják magukat és a világot. De Bohumil Hrabal zárt ember volt, hallgatag öregember, akivel alig lehetett beszélni. Szigeti könyve olyan, mint egy csoda: Hrabal-hőst tudott Hrabalból csinálni. ESTERHÁZY PÉTER

A detektíregény uniformizált műfaj, a meglepő befejezés ellenére is kiszámítható fogásokkal, elbeszélői trükkökkel. Konvenciókból, toposzokból él, népszerűsége mégsem szűnik. Olykor még az ún. magas irodalom is kacérkodik vele. Ilyen művekrol szól a tanulmánykötet. Amelyek egyrészt krimik, másrészt mégsem azok. A határokról, ha vannak, műfajok és nemzeti irodalmak között. Arról a műfaj teremtette ismerős, változatlanul lakható világról, ahová mindig jó visszatérni. De elsősorban az olvasás öröméről. Ezeknek a nyomait rögzíti ez az olvasónapló.

"És felébred, aminek neve van ": közel huszonöt éve írtam egyik versemben ezt a sort. Hiszek a szavak varázserejében. Minden életre kel, amit szavakba foglalunk. Meg akartam ragadni mindent - a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig -, amivel szembekerültem, ami szembejött velem: eseményeket, híreket, szövegeket. Megfogni a véletlent, azt a (talán nem is) véletlent, amelyik olyan titokzatosan kever és rak napról napra ezer dolgot egymás mellé: szédítő gondolatot és tréfás szójátékot, frivolitást és hátborzongató meztelenséget, a nyilvános élet, a társadalom kegyetlenségeit, szörnyűségeit és a magánélet apró örömeit és személyes gyászát: szeptember 11-ét és (nekem) november 27-ét. Minden szétágazik és mégis minden összetartozik: ez a mi jelenünk, ez a mi rohanó huszonegyedik századunk." Kibédi Varga Áron 2000-ben Amszterdami krónika címmel jelentek meg Kibédi Varga Áron írásai, naplójegyzetei a Kalligram Kiadónál. A kötet sikerességén felbuzdulva a szerző folytatta az írást, a már kipróbált módszer szerint felírta, ami elé kerül, amit látott, hallott, olvasott Kolozsváron és Velencében, Brüsszelben és Londonban, de főleg az ő három állandó világában, Budapesten, Párizsban és Amszterdamban, a magyar, a francia és a holland kultúrában.

"És felébred, aminek neve van ": közel huszonöt éve írtam egyik versemben ezt a sort. Hiszek a szavak varázserejében. Minden életre kel, amit szavakba foglalunk. Meg akartam ragadni mindent - a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig -, amivel szembekerültem, ami szembejött velem: eseményeket, híreket, szövegeket. Megfogni a véletlent, azt a (talán nem is) véletlent, amelyik olyan titokzatosan kever és rak napról napra ezer dolgot egymás mellé: szédítő gondolatot és tréfás szójátékot, frivolitást és hátborzongató meztelenséget, a nyilvános élet, a társadalom kegyetlenségeit, szörnyűségeit és a magánélet apró örömeit és személyes gyászát: szeptember 11-ét és (nekem) november 27-ét. Minden szétágazik és mégis minden összetartozik: ez a mi jelenünk, ez a mi rohanó huszonegyedik századunk." Kibédi Varga Áron 2000-ben Amszterdami krónika címmel jelentek meg Kibédi Varga Áron írásai, naplójegyzetei a Kalligram Kiadónál. A kötet sikerességén felbuzdulva a szerző folytatta az írást, a már kipróbált módszer szerint felírta, ami elé kerül, amit látott, hallott, olvasott Kolozsváron és Velencében, Brüsszelben és Londonban, de főleg az ő három állandó világában, Budapesten, Párizsban és Amszterdamban, a magyar, a francia és a holland kultúrában.