Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 2 z 8

A Kárpát-medence keleti csücskébe szorult régió, köznapi nevén Kárpátalja, az 1920-30-as években a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, biztosítva az összeköttetést a Magyarországot körbezáró kisantant államok között. Egy államba került a széteső Osztrák-Magyar Monarchia legerősebb gazdasági potenciállal rendelkező vidéke és az örökös terra incognita, ahonnan folyamatosan biztosítani kellett Prágát, hogy a városi utcákon nem medvék futkosnak, csak nagyon szegények errefelé az emberek. A csehszlovák állam számos modernizációs próbálkozásainak egyike a földreform megvalósítása volt. A felparcellázott korábbi nagybirtokokból részesültek a magyarok is, az emlékezet azonban csak a telepesek és a telepes falvak megjelenését őrizte meg. A határ és ezzel együtt a vasút közelében az idegen környezetbe került cseh legionisták és az új körülményeket és gazdálkodást nehezen megszokó ruszin telepesek újabb legendákkal gazdagították a helyi emlékezetet. Ez a könyv levéltári dokumentumok alapján ered e legendák nyomába.

Péntek Orsolya regénytrilógiájában egy soknemzetiségű család történetét beszéli el, a Kádár-kori Magyarországra született ikerpár, Theodóra és Eszter sorsán keresztül. Míg Az Andalúz lányai (2014) a festőművész Eszter hangján szólal meg, Dorka könyvében a matematikus Dork meséli el a budapesti gyerekkor, a kamaszfejjel átélt rendszerváltás és széteső Jugoszlávia, valamint a kétezres évek közös történeteinek elhallgatott vagy épp eddig ismeretlen oldalát. Isztriai halász ükapa, fiesolei szépanya, bécsi és szekszárdi dédapák, budai és pécsi nagyszülők emlékein át elevenedik meg Firenze, a monarchikus századelő, az építkező Bécs, a gazdag kereskedőváros, Szeged, a háborús Pécs és Budapest.

Az Étvágy az imákra című regény különös utazásra hívja olvasóját, aki bejárhatja a rendszerváltás Magyarországát. Kádár János temetésének napján, 1989. július 14-én Vitus István elhagyni készül egy számmal jelölt majorságot, Budapestre költözik, és amint egyre távolodik a gyerekkor vidékétől, úgy építi fel magában az egykori Pereget, ad identitást a településnek, ahogy önmagát keresi az ország is, és persze, maga a tizennyolc éves Vitus. Ezen a bizonyos napon, megtörténik vele minden, a szex, a drog és a rock and roll. És a legfontosabb: szerelmes lesz. Alig egy évvel később, a taxis blokád idején, már az esküvőjére készül, ami könnyen lehet, hogy elmarad, és olyan kudarccal végződik, mint amilyen elveszettnek tűnt a hitét vesztett ország is a szabad választások után, 1990 októberében.

Bari Károly új verseskötete.

E kötet a 20. századra fókuszál, amit a homoszexualitással kapcsolatos magyar nyelvi fejlemények szempontjából nevezhetünk akár meleg századnak is, tekintettel arra, hogy a meleg szó különböző - az 1900-as évek első évtizedében feltűnő, akkoriban még kifejezetten nőkre utaló, majd az 1990-es évekre átpolitizálódó - jelentésváltozatai szinte keretbe foglalták a vizsgált időszakot. A nyelvi fejleményeken túl a kötet részletesen tárgyalja a homoszexualitás strukturális stigmájának jogintézményekben tükröződő működését, elsősorban a homoszexualitás társadalmi felügyeletét széles körben lehetővé tevő jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatokon keresztül, az ezeket részben visszatükröző, részben megerősítő médiareprezentációk vizsgálatával, valamint az érintettek beszámolói alapján.

Novák Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

A Szomszéd folytatása és előzménye is Zoltán Gábor 2016-ban megjelent Orgia című regényének. A jelentős érdeklődést keltett könyv a tizenkettedik kerületi nyilasok 194-45-ös tetteit mutatta be úgy, ahogyan azt eddig más irodalmi alkotás meg sem kísérelte. A szerző, aki a helyszínen nőtt fel, próbálja megérteni és megértetni, hogy mi vezetett a véres eseményekhez. Egykori és mai szomszédai, Márai Sándor, Jávor Pál és Solti György, valamint sok más híres és kevésbé nevezetes ember nyomába szegődik. A Szomszéd nem annyira gyötrelmes olvasmány, mint az Orgia, de a múlt és az emberi viselkedés hasonló mélységeibe visz.

Markó Béla új verseskötete a szembenézés könyve. Számvetés, személyes és közösségi leltár - önfelmentés nélkül.

Milyen Budapest, amikor már csak az állatkertből kiszabadult állatok bolyonganak benne? Papp-Zakor Ilka novelláiban a napjainkban már megszokott abszurd viszonyaink áthurcolkodnak a fantázia birodalmába. Az erőszakos, önző, butácska vagy csak bánatos figurák, akik vagyunk, összekeveredünk a nonhumán világgal: anyám előbb-utóbb egy téglaszínű mozdony, az elhagyott, állapotos lánynak kilences iker begóniái születnek, nagymamában rovarok és mindenféle állat lakik, a telefonbetyárkodó aggokat házikedvenceik, a kopogólemúrok segítik. Nem gondoltam volna, hogy a kelet-közép-európai cinizmus természetrajza ennyire mulatságos bír lenni. (Selyem Zsuzsa) Papp-Zakor Ilka második kötetét olvasva delíriumos, amorf képeskönyvet lapozgatunk, amely egyszerre bizarr és ismerős. Elkapart, ekcémás sebek, rejtett tetoválások titkait vizsgáljuk Közép-Kelet-Európa nevesincs görbetükreiben, míg magány, szeretet, cinizmus mágikus portréiban magunkra ismerünk. Szorongásainkra az öregségtől és a haláltól, a telefoncsörgéstől vagy a szerelemtől. Papp-Zakor Ilka lendületes, szellemes mesélő, aki a feketehumort sem méri szűkmarkúan.

A népszerű író-házaspár, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely közös kínai utazásának könyve A panda ölelése. Hogyan és miért érzik magukat egyre otthonosabban a számukra is idegen és nehezen kiismerhető Kínában? - ennek a közvetlen, mindennapi tapasztalatáról számolnak be mindketten, ugyanarról másképpen. Az eltanulhatatlan életszeretet - az viszont közös.

"Én egy-két hetente elolvasok egy könyvet, foglalkozom kiállításokkal, zenével, ilyesmi, aztán kénytelen vagyok végighallgatni azt, ahogy az idősebbek, akik már nem olvasnak - mert univerzálisan műveltnek tartják magukat, és amúgy sincs idejük -, bort vedelve, gyógyszert zabálva arról értekeznek, hogy a füvezés tönkreteszi a fiatalokat. Ti tesztek tönkre minket, nem a fű"

"...előrébb lennék, ha nem hátráltatna az a sok elkényeztetett fasz" - mondja Bódi Péter harmadik regényének egyik figurája, és mondhatná akármelyik, merthogy erről van szó - a hátráltatás állandó küzdelméről. Az írót mintha az érdekelné a leginkább, hol hajlanak el, csúsznak félre a dolgok, és ez az elhajlás hogyan lök mindenkit a legrosszabb végtelenje felé. A gyereküket halálra etető szülők vagy a szolgálati időn kívül pedofilvideókat készítő főhadnagy történetében a közös pont a szereplőket jellemző közöny. Az a nyelvi fesztelenség, amely a két korábbi regényt jellemezte, itt is fellelhető, de az Engedetlenek több szálon futó történetében megjelenő emberi sorsok a kiüresedő kapcsolatokat, az erőszakot vagy a részvétlenséget élesebb kontúrokkal állítják a középpontba. Egyszerre nehéz és könnyű kapcsolódni ehhez könyvhöz, mert a regény hangulata a mindennapok szorongató közérzetét hozza testközelbe, amely valójában azzal válik erőteljessé, hogy az olvasó legmélyebb nyugtalanságaira rezonál.