Pesti Kalligram Kft. 2015

Péterfy Gergely Digó című regénye az erdőtüzektől és sirokkótól pusztuló, elöregedő, saját műemlékeinek súlya alatt fuldokló Olaszországba vezet, Orvieto expat közösségébe. A regény főhőse, Winter Henrik, a kiégett értelmiségi, aki Budapestről a covid idején költözött Umbria ősi városába, megpróbál úgy élni, hogy már ne okozzon több bajt a világban. Ahogy egyre mélyebben megismeri a várost és az ottlakókat, kénytelen rájönni, hogy tévedett, amikor azt gondolta, hogy már eleget tud a létezésről.

Szászi Zoltán legújabb kötetében tizenkét párhuzamos, egymásra felelő történet és filmnovella-vázlat sorakozik: gyerekkori és fiatalkori emlékek, emberek, sorsok és korszakok rajzolódnak ki. A párhuzamos szövegek egy-egy hónap nevét viselik, így az év körforgása keretezi a történeteket, amelyek nagyrészt a szocialista Csehszlovákia idején, illetve a rendszerváltás utáni társadalmi átalakulás pillanataiban, egy határ menti kisvárosban játszódnak. A mű egyszerre valóságos és idealizált, ironikus és elvágyódó. Nem kínál direkt tanulságokat, inkább hangulatokat és életérzéseket közvetít. Az Akkor és ott a „nagy generáció” fiatalságáról készített rendszerkritikus és nosztalgikus látlelet: a gyerekkor és ifjúság mindennapjainak tapasztalata, az akkori életérzés megörökítése. Mesék az akkorról és az ottról – egy időutazás, amely nem a megszokott formában, de jellegzetes stílusban, önéletrajzi vonásokkal átszőve idézi meg a múlt világát.

Nehéz elfogadni, hogy a gonosznak emberarca van. És még nehezebb belátni, hogy az ember a Föld legveszedelmesebb állata. Böszörményi Márton fenevadja is ember, bármennyire szeretnénk szörnyet csinálni belőle. Egy fantazmagóriákra szűkült elme, egy perverzió rabja, egy névtelen férfi az általános iskola menzájáról. És éppen ettől lesz ez a történet mellbevágó és felejthetetlen: mert arra emlékeztet, hogy az emberiség legkegyetlenebb ragadozója sosem egy ellenséges faj, hanem mindig önmaga volt. Ma sincs ez másképp. Modern fenevadakat mind ismerünk - ha nem is közvetlenül, de a hírekből, a hallgatásokból, a félrenézésekből. A világban továbbra is tombol a ragadozók és prédák harca, és a legnagyobb veszélyben ma is az ártatlanok, a kiszolgáltatottak vannak: az ember falja fel saját gyermekeit. Böszörményi Márton megrázó regénye az emberiség egyik legnagyobb tabujának, a pedofíliának a mélyére ás. Betekintést enged egy torzult psziché működésébe, és könyörtelen pontossággal rajzolja fel a gonosz anatómiáját. Tizenhárom hosszú mondatban meséli el, hogyan lesz az áldozatból elkövető, a kiszolgáltatottból szadista zsarnok. De miért is olvassunk szörnyűségekről? Mert a szembenézés bátorság. A leleplezés erő. És mert a gonosz ellen csak úgy küzdhetünk, ha merjük megismerni.

A Kitömött barbár írójának török korban játszódó regénye 1684-től 1686-ig, Buda visszafoglalásáig követi az eseményeket a civilizációk összecsapásának szerelemmel, vérrel és csodákkal teli, kiszámíthatatlan és kaotikus világában. Kalandorok, katasztrófaturisták kísérik a Bécs és Buda felszabadítására Európa legkülönfélébb tájairól érkező hadakat. Michele d'Aste, a fiatal nápolyi tiszt a halált keresi, a török Buda zsidó közössége a béke utolsó napjait éli, a magyaroknak pedig dönteniük kell, hogy a mohamedán Kelet vagy a felszabadító Nyugat oldalára állnak-e.

Wojciech Tochman azt követően is a romokban heverő Boszniában maradt, hogy a haditudósítók többsége szedte a sátorfáját. A daytoni békeszerződés megkötésével a háború ugyan véget ért, de megkezdődött annak legalább annyira megrázó utóélete: a történtek rekonstruálása, a tömegsírok feltárása, a névtelen áldozatok azonosítása és a túlélők gyászmunkája. Tochman egy lengyel származású antropológus, Ewa Klonowski társául szegődik, hogy dokumentálja a boszniai özvegyek és árvák - anyák és feleségek, lányok és testvérek - törekvését, hogy megtalálják és méltóképpen eltemessék szeretteik maradványait. Azoknak a férfiaknak a csontjait, akikkel rendszerint egy hátulról vagy felülről leadott fejlövés végzett. A lengyel tudósító 2000-ben kezdett el dolgozni a muszlim túlélők traumáiról szóló tényirodalmi könyvén, amelyhez később két fejezetet toldott. A könyv 2002-es első kiadása óta számos nyelven megjelent, több kiadást ért meg. Srebrenica, Potočari, sziklák, kövek, üregek. Ruhafoszlányok, csontok, maradványok. Távirati stílus, szikár tények, kopogó szavak. A rövid, lakonikus mondatok: akár a nehéz kövek - megülnek a gyomrunkban, és idő kell hozzá, hogy megemésszük őket.

A Mengele bőröndje - Josef M. két halála című regény két könyvből áll. Az első könyv Josef Mengele közel három évtizedig tartó, dél-amerikai bujdosásának történetét meséli el. A második könyv fikció - igaz, a valósághoz nagyon is közeli fikció: azt mutatja meg, mi történhetett volna, ha ezerkilencszázhatvanban, Buenos Airesben a Moszad ügynökei nem Adolf Eichmannt, hanem Josef Mengelét fogják el, őt hurcolják Jeruzsálembe és állítják bíróság elé... Josef Mengele a világ egyik legkeresettebb háborús bűnöse volt. Sosem fogták el. Öreg és szabad emberként halt meg Brazíliában. Bujdosásának valódi történetét jobbára színes, szélesvásznú legendák takarják előlünk, pedig az igazság talán amazoknál is megdöbbentőbb. E regényben, melynek elbeszélője maga, a főszereplő, nem csak a dél-amerikai évtizedek hiteles történetét ismerhetjük meg. Eljátszhatunk azzal a gondolattal is, mi történt volna, ha ezerkilencszázhatvanban az izraeli titkosszolgálat ügynökei Adolf Eichmann helyett Josef Mengelét, a Halál Angyalát fogják el és állítják bíróság elé Jeruzsálemben... Gyurkovics Tamás első regénye e két élet és két halál történetét meséli el.

A Seuso-kincs mindenki számára ismerős, egykori gazdája senkinek. Személye a szakemberek számára még ma is rejtély. Ami biztos: élt, de születéséhez előbb egy lánynak és fiúnak egymásra kellett találnia. Kik lehettek ők? A negyedik század első évtizedeiben olyan események zajlottak, amelyek hatását lépten-nyomon mi magunk is érezzük. Milyen lehetett nagy hatalmú császárnak, császárnőnek vagy trónörökösnek lenni egy olyan birodalomban, amely nagyobb területű volt, mint az Európai Unió? Milyen lehetett barbárnak vagy rabszolgának lenni? Az ő hangjukat ki hallotta, rájuk ki emlékezik? Sorsdöntő csaták, vallási harcok, politikai intrikák közepette: mi a hatalom és mi a siker titka? És mi történik, ha a kiszámíthatatlan sors váratlan fordulatot vesz? Távoli korszak embereiről, névtelenségbe merült, és a történelemkönyvekből ismerni vélt karakterekről mesél Nagy Mihály első regénye. Múltunk egyik el nem mondott históriája ez, idegen, mégis otthonos, hiszen olvasva értékrendünk, gondolkodásunk, világunk forrásvidékére ismerünk.

Bőd Titanilla, felvidéki sportújságíró első mesekönyve Isztambulban játszódik. Tűt keresni a szénakazalban..., megnyerni a lottóötöst..., megtalálni valakit egy közel húszmillió lakosú, óriási városban... Nincs telefonod, és nem érti senki, amit közölni szeretnél. Segítségre van szükséged, hogy a tenger egyik partjáról átjuthass a másik partra. Belemész a kalandba? Ha nagyon keresel valakit, mindent megteszel a siker érdekében. Még ha először bizonytalan is vagy, hogyan kezdj hozzá. Mondjuk, nem árt, ha vannak barátaid vagy legalább ismerőseid, akik tanácsokkal látnak el, akik felkészítenek az útra, a váratlan élethelyzetekre. Bátorságod és tettrekészséged pedig úgyis elvezet a legjobb megoldáshoz – persze csak akkor, ha az eszed és a szíved egyaránt helyén van. Ebben a történetben két kiskandúr indul útnak, hogy megtalálják kedves barátjukat, Sevdát. Vállalkozásuk nem veszélytelen feladat – természeti erőket, hatalmas távolságokat és sok-sok kérdést, belső bizonytalanságot kell legyőzniük, hogy céljukat elérjék. Természetesen nekik sincs telefonjuk, ráadásul macskanyelven egy ember sem ért... Vajon jól döntenek-e, amikor lakhelyüket, a Szél szállót elhagyva, mindezek ellenére mégis hajóra szállnak?

A Melankóliát méltán tekintik a norvég irodalom egyik legnagyobb hatású kortárs alkotója, Jon Fosse legjelentősebb művének. Egy igazi északi történet ez istenről, művészetről, elmúlásról, emberek közti viszonyokról - a soha nem végződő keresésről. Legélesebben egy festő életútja rajzolódik ki az őrülettől a csendes végig, de a többi szóhoz jutó szereplő is élő karakter, ugyanakkor egy-egy rész is Fosse kirakós játékában.

Hogyan lesz egy antiszociális, zűrös kamaszlányból nővér, majd orvos? Hogyan éli meg az alacsony önbecsülésű főszereplő a hosszú évekig tartó szerető-státuszt egy idősebb férfi oldalán? Havas Juli hiánypótló és provokatív könyvet írt ezekről a nehéz kérdésekről. A mellbevágóan leleplező, ravaszul intellektuális és sokrétű regény egyszerre társadalmi kórkép, remek stílusban megírt szerelmi történet és betekintés az orvosi kulisszák mögé a covid idején. (Péterfy Gergely)

Schillinger Gyöngyvér művében minden benne van, ami az úgynevezett letehetetlen könyvekhez kell: jó karakterek, fordulatok, szex, sikkasztás, botrány. És ott van az is, amit az úgynevezett nagy írók tudnak: a hajszálpontos lélektan, a hiteles nyelv, az emberi sorsok megértése, és a szembenézés a világ romlásával. Sok jó magyar író van manapság, de az igen ritka, hogy egy elsőkönyves szerző egyszerre legyen művészileg kompromisszummentes és lebilincselően olvasmányos. Szolláth Dávid "Édesanyád így meg úgy. Béküljetek ki. Istennél vannak a halálból kivezető utak. Addig béküljetek ki, amíg lehet. Újra együtt lehettek a paradicsomban. Ezen majdnem elröhögte magát, de közben a sírás szorongatta a torkát. Azt azért mégsem kellene. Mit nem kellene? Együtt lenni a paradicsomban."

Az Andalúz lányai egy, a Kádár-korban született ikerpár történetét meséli el. A főhős, Eszter és testvére egy olasz-német-horvát-magyar család mai leszármazottai. Bár szüleikkel és nagyszüleikkel szemben az anyanyelvük - először a család története során - már a magyar, még a harmadik generációban is meg kell küzdeniük a többes identitásukkal és az ebből eredő idegenségérzésükkel. Vajon létezik még monarchiás identitás? És ha igen, miben áll az az ezredforduló utáni Magyarországon? Lehet-e otthona a Monarchiánál sokkal kisebb ország két olyan nőnek, akiknek gyökrerei jóval túlnyúlnak a jelenlegi határokon? Milyen esélyei vannak a boldogulásra annak, aki kulturálisan egy, a jelenleginél jóval tágasabb, Itáliától Zágrábon át Prágáig, Bécstől Kolozsvárig elterülő haza állampolgára? Eszter és ikerhúga életét a negyvenes éveikig követhetjük, a háttérben pedig megismerjük a szülők, a nagyszülők és dédszülők történetét is. Ám a nagy monarchiás családtörténet részleteiben csak a második kötetben, az Eszter testvére, Dorka által elmesélt Dorka könyvében bomlik ki. Péntek Orsolya festőművész és író. Az Andalúz lányai, amelynek első kiadása 2014-ben jelent meg a Kalligramnál, a Monarchiától a jelenkor Magyarországáig érő regénytrilógiája első része. A második kötet, amelyben az első könyv főhőse, Eszter ikertestvére meséli el a család múltját, Dorka könyve címmel jött ki 2017-ben. A Monarchia-trilógia harmadik könyve, a Hóesés Rómában 2020-ban jelent meg. Ebben az ikrek édesanyjának és a hatvanas években emigráló nagynéninek a párhuzamos élettörténete tárul fel, a háttérben a Kádár-kori Magyarországgal és a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Olaszországával. A szerző negyedik prózakötete, a Vénusz jegyében - Pécs regénye 2022-ben jelent meg a Kalligram kiadásában. Megírta a magyar fotográfia történetét is. (A magyar fotó 1840-1989, Látóhatár Kiadó, 2018).

Nincs nehezebb dolog, mint őszintén hazudni az igazságról. Biró Zsombor Aurélnak mégis sikerül: első regényében úgy szedi magát darabjaira és rakja össze újra, hogy a végére talán ő maga sem tudja, mi a valóság. Egy huszonöt éves fiú története ez, aki szeretne végre férfivá válni, de körülötte már annyira férfiak a férfiak, hogy ő csak iszonyodni tud ettől a rengeteg szőrtől. Az edzője papuccsal dobálja a medencepartról, osztályfőnöke hipóval összekevert sósavat iszik kémiaórán, és amikor végre kiszabadul a gyerekkorból, a művészegyetemen is oroszlánszaga van mindennek. Apját csak távolról meri szeretni, óvatosan, mint az Istent, és hát akkor a nőkről még nem is beszéltünk. Ebből a regényből mégis csak úgy árad a szeretet. Zsombor olyan empátiával dédelgeti karaktereit, mintha tényleg a családtagjai lennének. Mert azok is. Vagy nem. De ez igazából mindegy, ugyanis legjobban saját magát imádja, és annak próbál a végére járni, hogy honnan ered ez a masszív önszerelem. Spoiler: nem fog kiderülni. Biró Zsombor Aurél egy ropogósan friss, újgenerációs hangon szólal meg, és teszi ezt olyan könnyed humorral és autentikus szomorúsággal, hogy olvasó legyen a talpán, aki kibírja, hogy ne egy szuszra darálja le ezt a könyvet. Mert ezek a mondatok nemcsak folynak megállíthatatlanul, de meg is történnek, mint az élet. Potozky László Idézet a kötetből: "Az írás egyszerű. Csak leülsz a gép elé, és vérzel. Tizenöt éves vagyok, amikor szembejön velem ez az idézet egy Hemingway-portréra photoshopolva, görnyedt háttal ücsörög az asztal előtt a prózaírók legnagyobbika, piszkos, feltűrt, fehér ing, komor, eltökélt tekintet, szinte látni az arcán azt a rengeteg szenvedést, amit egy művésznek át kell élnie ahhoz, hogy kiszipolyozhassa magából a jelentős alkotásokat. Hát erről van szó, bólogatok a laptop képernyőjének, és ropogtatom a hagymás-tejfölös chipset, fel is ragasztom ezt a mondatot a falra, hogy délutánonként, a gimiből hazajövet ebben a szellemben láthassak neki a munkának. Minden nap eret vágok a papír fölött, firkálom az egyperceseket a matekfüzetbe és töltöm meg a mappákat mindenféle Word-dokumentumokkal, a fájdalom rabszolgája, az érzelmek értetlensége, még most is megvannak valahol a gépemen. Szerelemről és elmúlásról szólnak az első novelláim, pedig az osztályban a csajokkal legfeljebb üvegezés közben jutok el a szájra pusziig, és a halállal is csak akkor találkozom, amikor anyámmal eltemetjük a lakópark legeldugottabb virágágyásába Dzsonit, a papagájomat, de ez nem akadályoz meg abban, hogy vesén lőjem, szétkemózzam vagy túladagoljam a férfiszereplőimet, a nőket pedig rommá baszassam a főhőseimmel, akik egytől-egyig vékony, okos, szemüveges srácok."

Egy nyári hónap Nápolyban, egyedül, nőként: garantált kaland, veszély és életre szóló élmény. A sikátorok, a zászlókként száradó ruhák, a robogók, a hangzavar, a mindig azúrkék tenger és a párás forróság találkozik itt az élet szeretetével, a szerelemmel, a futballőrülettel, a maffia árnyékával és az olaszos életmóddal. De a városnak nem csak házai, utcái és terei vannak, hanem lakói is, a lakóknak pedig szép és drámai, felemelő és vicces, bevállalós és szívszaggató történetei is. Ez a regény Nápoly és a nápolyiak regénye – ha jártál már ott azért, ha még nem, azért olvasd el. Bedecs László

Jon Fosse Trilógiája a két szerelmes, Asle és Alida sorsának drámai összefoglalása. Az első részben, az Álmatlanságban a fiatalok egy, a történeem ködébe vesző norvég városban próbálnak szállást találni. A még szinte gyermek Alida terhes, s talán ezért, vagy talán másért, sehol nem adnak nekik szállást. A biblikus jelenetre emlékeztető történet hátborzongató fordulatot vesz. Nem tudhatjuk, csak sejtjük, hogy Asle hidegvérű gyilkos. Öl, mert szeret. Mert nem tehet mást. Asle döntésének következményeivel a második részben, Olav álmában szembesülünk, míg a Trilógia Esti dal című harmadik része Alida és gyermekei elbeszélésén keresztül nyújt visszatekintést a fiatalok sorsára. Jon Fosse mitikus szálakkal átszőtt és idősíkokkal játszó szép-szomorú története a kortárs norvég próza egyik csúcsteljesítménye, a társadalmi elfojtások és a beszéd felszabadító erejének művészi megfogalmazása. Egyszerre modern krimi, de akár időtlen ballada is; az égi és földi szerelem és a bűn örök összefonódásáról.

Huncik Péter (1951) pszichiáter, etnopszichológus, publicista, író. Első és mind ez idáig egyetlen regénye 2008-ban jelent meg először, s azóta három utánnyomást is megért; a legutóbb 2011-ben került a magyar könyvpiacra. Mind a közönség, mind a kritika pozitívan fogadta, szerzője nem egy irodalmi díjban részesült, számos recenzió és tanulmány tárgya lett. Remek, ízes humor, finom élcelődés, a gyermeki rácsodálkozás leleplező ereje, valamint a megbocsátás és az intelmezés megrendítő természetességének könyvét tartja kezében az olvasó. Ez a mikszáthi és a hrabali anekdotikus elbeszélőművészet hagyományait hasznosító mű a legjobb értelemben vett szórakoztató szépirodalom. Sorait áthatja a mindenkori kisember méltányos életért folytatott heroikus küzdelme. Szórakoztató és szép olvasmány, miközben amiről szól - egy határ menti szlovákiai magyar kisváros, Ipolyság polgárainak békeszerződésektől, háborútól, hadifogságtól, kitelepítéstől és a kommunizmus hazugságaitól terhes és zajos élete-, valójában egy szebb és jobb polgári világ menthetetlen pusztulásának látlelete. Ami mégis összetartja a városka jobb sorsra érdemes, különbözőségükben is szeretnivaló tagjait - és magát e szeretnivaló regényt -, az a köztük levő, személyes sorsuk alakította eleven viszonyrendszer. Az a bizonyos mindent átszövő ezüstszál, mely az emlékek felidézésével a nemzedékeken át visszavezethető múlt - és így a család, a rokonság, a közösség - össze- és fenntartását biztosítja.