Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 6 z 10

Száz Pál kötete 2019-ben próza kategóriában Artisjus-díjat nyert. A szerző a füveskönyvek földi paradicsomkertjébe invitál: a legenda-mesék birodalmába, az átváltozások mozgalmas terepére, a nyelv és a retorika természetes kincsesházába. Megmutatja, mire képes az emberi elme a maga korlátai között, ha ki akarja betűzni az Úristen könyvét, azaz ki szeretné olvasni a földi világot, érteni szeretné a teremtést. Olyan ábécét, nyelvet ad a kezünkbe, mely természetes hangon képes megszólaltatni a létezés eredendő csodáját és lappangó rettenetét, a történelmi kataklizmák ember- és erkölcspróbáló erejét, lefőzni az ideológiák ködösítő, mérgező párlatait, felmutatni az emlékezés stratégiáit és korlátait, a kikezdhetetlen hit magasztosságát vagy épp önáltató tragikumát.

"Nem akar ez a könyv túristavezető lenni. Ilyen könyvünk van már a Balatonról, még pedig kitűnő. Itt csak az általános tudnivalókat, érdekességeket olvashatjuk, s az olvasottak arra is valók, hogy az igazi tartalmas lelkű Balaton-kedvelők tovább is gondolkozzanak s igazi gyönyörűségük legyen benne, amikor ráismernek a könyvben elmondottakra. Az érdeklődés ébrentartására és az olvasás megkönnyítésére, mintegy pihentetőül kis eseményeket, kalandokat is beleszőttem. Persze a nagyképűek, látva a könyvet, azt fogják mondani, hogy "lám, a professzor úr megint regényt írt". Ezeknek azt mondanám, hogy próbálja meg, írjon ő egy regényt, meglássuk ki olvassa el? Mert képtelenek a nagyképűséget feladni. Csak olyant írnak, amiből az tűnik ki, hogy "bámuljatok, ilyen nagy tudós vagyok én!" Mindenki elnyom egy titkos ásítást, aztán egymás közt mindenesetre azt fogják mondani, hogy "igazán nagy tudós ez a Nagyképű úr", mert ha nem ezt mondanák, akkor azt hihetné a másik, hogy nem értette meg, amit a Nagyképű úr mondott. Pedig igazán nem értett belőle egy kukkot sem. Csak néhány egyenes jellemű, és őszinte beszédű - rendesen hölgy - szokta nyíltan megmondani, hogy Nagyképű úr nagy tudós lehet, de ne nekünk beszéljen, hanem a többi tudósnak, mert mi elalszunk rajta!" "Talán érdemes is leírni egy idealizmussal tele, lelkes hazafinak és a tudományért lelkesülő magyar embernek az életét. Mert ennek az életnek története rámutat arra, hogy az ilyen idealizmussal telt léleknek legnehezebb küzdelmeit az irigység és féltékenység okozza. Magyar tudósnak lenni hálátlan és nehéz feladat. Kevesen vagyunk, s nincs kifejlődve igazi, elfogulatlan kritika. Azok vannak többségben, akik a tudományt csak érvényesülés okából művelik, s ezek csak egymást dicsérik, de minden mást seppegve, súgva-búgva lekritizálnak, mert különben saját középszerű tehetségtelenségük nagyon is világosra kerül. Az ilyen "tudósok" klikkje szinte áttörhetetlen akadálya minden igazi haladásnak és fejlődésnek. A nyugati, nagy nemzetek közt ez nem így van. Ott igen sok az igazi, lelkes tudós, és ezek tárgyilagos bírálattal ellenőrzik a tudományos munkát, és így tisztább légkör alakul ki. Ott sem minden fenékig tejföl, ott is van irigység, féltékenység, rosszakarat, de mégsem annyi, mint nálunk." - részlet Cholnoky Jenő Önéletírásából

A kötet a filozófiatörténész 2013-ban megjelent Kételkedők breváriuma c. művének szabad folytatása. "A kazuisták többsége legszívesebben a középkorban élne, és exemplumokat gyártana. Mivel ennek manapság nincs piaca, vagy saját használatra találnak ki ilyeneket, vagy pedig az irodalomhoz fordulnak, és a benne bőségesen előforduló történeteket nevezik ki kázusoknak, és értelmezgetik azokat. [...] ...az olvasás révén mindannyian kazuistákká is válunk. Ne rettentsen el bennünket az a tény, hogy az olvasás és a kazuisztika manapság hiánycikk! Gondoljunk inkább arra, hogy ezt a két cselekvést felvállalva exkluzívvá tehetjük életünket. Máris megérte a többletmunkát" - írja bevezetőként Mészáros András, mielőtt még belefognánk esettanulmányainak, miniesszéinek olvasásába, melyek számos régi és modern klasszikus, többek között Shakespeare, Fielding, Anatole France, Musil, Hašek, Čapek, Kundera, Márai, Szerb Antal, Philip Roth, Umberto Eco és mások műveinek elemzése kapcsán születtek.

Várostörténet, nőtörténet, mese és mítosz, napló és feljegyzés, anekdota és önreflexió. "A selmeci hölgy különös legendáriuma" egymáshoz lazán kapcsolódó szövegtörmelékekből épül fel, eltérő nőalakok nézőpontjából mutat meg jellegzetes helyszíneket, idősíkokat, élethelyzeteket. N. Tóth Anikó Selmecbánya topografikus és kultúrtörténeti dimenziói mentén épít fel egy fiktív multikulturális várost: az önmagukon túlmutató hely- és személynevek kavalkádjából, a hozzájuk kapcsolódó historikus és mitikus történetek fragmentumaiból "Selmec" mágikus szövedéke bontakozik ki.

A regény hőse, Por Zsolt gazdaságtörténész valamikor a közelmúltban egy közjegyzőtől értesítést kap, amely szerint "életvesztés miatt" kárpótlás jár neki. Akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, egy kisfiú volt, Por Zsolt apjának öccse. Azon túlmenően, hogy "életét vesztette", semmit sem tudunk meg róla, rajta keresztül viszont felidéződik egy többszörösen traumatizált család: a szülők, az apai nagynéni, az anyai nagymama és a regényhős húga. A kíméletlen, keserű iróniával megrajzolt portrék egyúttal korrajzot is adnak az 1970-es, 80-as évek Magyarországáról, és a cselekmény fősodrát is kijelölik: az elhallgatások, a múlt kibeszéletlensége, a szereplők egymás ellen vívott játszmái egy tragédiát készítenek elő. Ez a tragédia a regényben a tulajdonképpeni "életvesztés": az anya homályos okokból és tisztázatlan körülmények között történt öngyilkossága, amely a család széthullásával jár. Ez azonban a cselekménynek csak az egyik fele, amelyet a regényhős fejlődéstörténete egészít ki. Az olvasó tanúja lesz annak, amint Por Zsolt megvívja harcát személyisége integritásáért, és kiszakítja magát a ráerőltetett érzelmi függőségekből, ugyanakkor szellemi fejlődését is nyomon követhetjük. A saját élettörténet összekapcsolódik az ország gazdaságtörténetének tanulmányozásával és a vele járó felismerésekkel, amelyek mozgósítják a férfikorba lépő regényhős addig rejtett erőit.

Hogyan lesz egy antiszociális, zűrös kamaszlányból nővér, majd orvos? Hogyan éli meg az alacsony önbecsülésű főszereplő a hosszú évekig tartó szerető-státuszt egy idősebb férfi oldalán? Havas Juli hiánypótló és provokatív könyvet írt ezekről a nehéz kérdésekről. A mellbevágóan leleplező, ravaszul intellektuális és sokrétű regény egyszerre társadalmi kórkép, remek stílusban megírt szerelmi történet és betekintés az orvosi kulisszák mögé a covid idején. - Péterfy Gergely "Anyám is mellénk kuporodott a kanapéra. Összeért a testünk és én nem húzódtam el, mint ahogy máskor tettem volna. Mindhármunknak öntött még a vörösborból. Csak ültünk és hallgattunk. Hirtelen ment el a nap és tűnt el a káprázat a falról."

Kép kép hátán. A szerző e legújabb verseskötetében továbbra is a jól ismert, karakteres és egyéni hangján szólal meg: új verseiben is nagy szerep jut a látványnak, a folyamatrajznak, egy-egy helyzet vagy mikrotörténet leírásának, vizuális megragadásának. De egyúttal rá is kérdez arra, mennyire ragadható meg a világ a maga halmozott képiségében, főleg ha ezek a képek egymásra rétegeződnek. Az biztos, hogy nem definíciókat, hanem sokféle válaszlehetőséget, válaszirányokat kapunk. Egyedül talán csak az élményt tartja megragadhatónak: "De minden élmény halálélmény" - mondja az egyik vers. S alighanem ez minden vigaszunk.

Jászberényi Sándor az elmúlt 10 évben végigtudósította az egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemenben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát. Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok. Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katonákat és civileket, örömöt és bánatot. Tíz év háborút tart a kezében az olvasó. Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017), A varjúkirály (2020). Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása. A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: „Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat."

- Gyere, te kis szépség! Ugye, te is bírsz? - lihegte. Azonnal felocsúdtam, és kirohantam a gangra, majd le a kanyargós lépcsőn. Morovszkinak nem jutott eszébe, hogy utánam jöjjön, csak az erkélyről kiáltotta: - Állj meg, te kis hülye! Mégis, mit gondoltál?" Auguszta művészettörténetet tanul és egy multinál dolgozik, de többre hivatott. Fenntartható cipőket tervez, startupjával régi és új falakat átütve érkezik az üzleti életbe: fiatal felnőtt, nő, vállalkozó, influenszer. Megtalálja-e itthon a számításait? Egy határok nélküli generáció nem habozik, ha az érvényesülés puha korlátjaiba ütközik, világgá megy. Augusztát családi elvárások, józanító szerelmek és barátságok kötik Budapesthez, de otthonra talál Berlinben, Milánóban és Londonban is. Zenei és művészi inspirációi révén elevenedik meg a COVID-járvány előtt burjánzó, városi éjszaka, a romkocsmák, galériák, foglalt házak, klubok és színházak forgataga. Kalandra éhes turistákat és túlfogyasztó városlakókat vonz Budapest. De mi az, ami a fiatalok kezében maradt, hogy egészséges, fenntartható és méltányos világot teremtsenek? Divat és technológia, művészet- és társadalomkritika közös kérdései pulzálnak a falak között.

"Éldegélünk, egy-egy óvatlan pillanatra szabadnak érezzük magunkat, azt hisszük, megválaszthatjuk, kikre figyelünk oda és kiknek adunk a szavára, kiket szeretünk, miközben közvetlen közelről figyel halálos ellenségünk: a szomszéd." A Szomszéd folytatása és előzménye is Zoltán Gábor 2016-ban megjelent Orgia című regényének. A jelentős érdeklődést keltett könyv a tizenkettedik kerületi nyilasok 194-45-ös tetteit mutatta be úgy, ahogyan azt eddig más irodalmi alkotás meg sem kísérelte. A szerző, aki a helyszínen nőtt fel, próbálja megérteni és megértetni, hogy mi vezetett a véres eseményekhez. Egykori és mai szomszédai, Márai Sándor, Jávor Pál és Solti György, valamint sok más híres és kevésbé nevezetes ember nyomába szegődik. A Szomszéd nem annyira gyötrelmes olvasmány, mint az Orgia, de a múlt és az emberi viselkedés hasonló mélységeibe visz.

Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017), A varjúkirály (2020). Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen-díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása. A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: "Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat."

"Letép ruhát, kombinét, közszemlére teszi a meztelen testet, hasonlóképpen, mint úrfelmutatáskor szokta a szent ostyát. Belemarkol a hajba, annál fogva forgatja a fedetlen teremtményt. Inganak összevissza a mellek. Lássa az anyja és az apja, lássa a lánya és fia, íme itt van, tényleg olyan halvány, mint az ostya, és nem védi már semmi. Lássák a nyilas testvérek és testvérnők! Ez a mai napra rendelt kinyilatkoztatás. Ebben a szégyenben kell megmerülniük, mielőtt külföldre viszik őket, és megnyílik alattuk az idegen föld. Ez Isten akarata! Lássátok!"

Antitézis

Jászberényi Sándor második, A lélek legszebb éjszakája című könyvével nem csak a Libri irodalmi díjat nyerte el, de egyben kiérdemelte, hogy az olvasóközönség a magyar Hemingwayként tartsa számon. A varjúkirály és tizennégy más történet erejéig hazatért a Közel-Kelet harctereiről, hogy halálról és születésről, barátságról és elengedésről, a házasság magányáról, a magát megbosszuló gyermekkorról meséljen nekünk a minimálpróza kemény, kopogó nyelvével és férfiak nagyon is beszédes csendjével. De az igazi frontvonalak, ahogy a korábbi, keleti történetekben, úgy most sem a sivatagban, kopár fennsíkokon, szétbombázott városokban húzódnak és nem két hadsereg áll egymással szemben. A harc most is a szereplők lelkéért folyik, értük harcol a jó és a rossz, vagy ha úgy tetszik, Isten és Sátán vagy éppen Varjúkirály. Kötter Tamás Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál két könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013). A lélek legszebb éjszakája (2017) Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása. A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: "Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat."

"Egy különleges Svájc-enciklopédia és a legérdekfeszítőbb naplók egyike, amilyet csak az ember el tud képzelni: Csehy euforikus kíváncsisággal derít fel múzeumokat és tájakat, temetőket és bolhapiacokat, könyvtárakat és templomokat, Paul Klee és Alberto Giacometti, Thomas Mann, Friedrich Nietzsche és Richard Wagner nyomába ered. Precíz, ugyanakkor poétikus leírásai és reflexiói Ovidius Átváltozásaihoz vezető asszociatív kitérőkkel váltakoznak, s a szerző kaleidoszkópszerű önarcképét is kirajzolják." Ilma Rakusa