Pesti Kalligram Kft. 2015 strana 6 z 8

A regény hőse, Por Zsolt gazdaságtörténész valamikor a közelmúltban egy közjegyzőtől értesítést kap, amely szerint "életvesztés miatt" kárpótlás jár neki. Akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, egy kisfiú volt, Por Zsolt apjának öccse. Azon túlmenően, hogy "életét vesztette", semmit sem tudunk meg róla, rajta keresztül viszont felidéződik egy többszörösen traumatizált család: a szülők, az apai nagynéni, az anyai nagymama és a regényhős húga. A kíméletlen, keserű iróniával megrajzolt portrék egyúttal korrajzot is adnak az 1970-es, 80-as évek Magyarországáról, és a cselekmény fősodrát is kijelölik: az elhallgatások, a múlt kibeszéletlensége, a szereplők egymás ellen vívott játszmái egy tragédiát készítenek elő. Ez a tragédia a regényben a tulajdonképpeni "életvesztés": az anya homályos okokból és tisztázatlan körülmények között történt öngyilkossága, amely a család széthullásával jár. Ez azonban a cselekménynek csak az egyik fele, amelyet a regényhős fejlődéstörténete egészít ki. Az olvasó tanúja lesz annak, amint Por Zsolt megvívja harcát személyisége integritásáért, és kiszakítja magát a ráerőltetett érzelmi függőségekből, ugyanakkor szellemi fejlődését is nyomon követhetjük. A saját élettörténet összekapcsolódik az ország gazdaságtörténetének tanulmányozásával és a vele járó felismerésekkel, amelyek mozgósítják a férfikorba lépő regényhős addig rejtett erőit.

Várostörténet, nőtörténet, mese és mítosz, napló és feljegyzés, anekdota és önreflexió. "A selmeci hölgy különös legendáriuma" egymáshoz lazán kapcsolódó szövegtörmelékekből épül fel, eltérő nőalakok nézőpontjából mutat meg jellegzetes helyszíneket, idősíkokat, élethelyzeteket. N. Tóth Anikó Selmecbánya topografikus és kultúrtörténeti dimenziói mentén épít fel egy fiktív multikulturális várost: az önmagukon túlmutató hely- és személynevek kavalkádjából, a hozzájuk kapcsolódó historikus és mitikus történetek fragmentumaiból "Selmec" mágikus szövedéke bontakozik ki.

Grendel Lajos ebben a kötetében folytatja azt a számvetést, amit a Négy hét az élet című regényével elkezdett az illúziókkal való kíméletlen leszámolást, és az élet elmúlásával történő hideg szembenézést. Új novelláskötete a tőle megszokott groteszk humorral és keserű iróniával jeleníti meg a közelmúlt és a jelen közép-európai sorshelyzeteit, traumáit.

A Kárpát-medencei történeti családnévatlasz egyszerre kíván társa és folytatása lenni a Kalligram Kiadónál 2014-ben megjelent Kis magyar családnévatlasznak. A kézikönyv 452 színes térképlapja az 1720-as országos összeírásra támaszkodva dolgozza fel a korabeli Magyar Királyság adóköteles személyeinek családneveit. A lexikális típusok közül a 176 leggyakoribbak nyelvföldrajzát tanulmányozhatjuk. Rajtuk kívül mutatványként néhány szemantikai és morfoszemantikai típus kartogramját is közzétesszük. A magyar eredetréteg mellett szép számmal találunk a német, román és hazai szláv nyelvek népességéhez köthető térképeket. Ezek által többek között prezentálódik a török kiűzése utáni magyar társadalom etnikai sokszínűsége, sőt bizonyos térségekben a korabeli nyelvhatárok is kirajzolódnak. A Kis magyar családnévatlasz jelenkori és a történeti réteg térképlapjainak együttes tanulmányozása során immár nemcsak az állapotok fölvázolására, hanem a folyamatok modellálására is vállalkozhatunk. A két időszelet egybevetése alapján egyebeken túl képet alkothatunk a 18. század eleji népességmozgásokról: a német ajkú lakosság betelepítéséről és -településéről, a szlovákság országrészek közötti migrációjáról, a hazai románság partiumi terjeszkedésének mértékéről. A kézikönyv három nagy fejezetből áll: a bevezetés utáni elméleti jellegű bevezető tanulmányt, irodalomjegyzéket és információgazdag térképtárat tartalmaz. A regionális gyakoriságok az 1910. évi megyebeosztás alapján lettek korszerű számítástechnika és a térinformatika alkalmazások felhasználásával térképre vetítve. Ezekhez rendelődnek hozzá a 18. század első harmadának településhálózatát figyelembe vevő részletes jelenségtérképek. A kartogramok olvasását kívánják megkönnyíteni a képzésmód alá besorolt családnevek változatainak keletkezés-, hang-, morfológia-, helyesírás- és/vagy művelődéstörténetének hátterét megvilágító szöveges magyarázatok. A könyv nem csupán magyarországi nyelvészeti/névtani szakembereknek szól. Sok egyéb szakterület hazai és külhoni érdeklődői forgathatják haszonnal, hiszen a népességtörténet, néprajz, migráció, nyelvpolitika és -stratégia, genealógia, magyarság- és családfakutatás, valamint helyismeret stb. gazdag Kárpát-medencei információhalmaza olvasható ki a térképlapokból.

"Karácsony van. Francia feleségemmel az (akkor még nem szennyezett) breton tengerparton sétálunk. -Itt a századvég -mondja. Miért írnál jövőre csak verseket? Vezess naplót! -Én? Miért éppen én? -Mert három világban élsz egyszerre. Hollandiában laksz, de kultúrád francia és magyar. Amszterdamból nézed a francia és a magyar világot, de azért nem úgy, mint egy holland tenné. Nem is sejted, milyen különös ez a nézőpont. Érdekelni fogja a magyar olvasót. Írj naplót. Jegyezz fel mindent, amit látsz, ami eszedbe jut. És elkezdtem feljegyezni benyomásaimat, gondolataimat; 1999 januárjától decemberig, röviden, gyorsan, sok más munka mellett. Párizsról, Velencéről, hágai diplomáciai fogadásokról. Koszovóról, francia és magyar könyvekről, egy erdélyi útról. Magyarokról, hollandokról. Magyar-holland-francia szemszögből. De magyarul."

"És felébred, aminek neve van ": közel huszonöt éve írtam egyik versemben ezt a sort. Hiszek a szavak varázserejében. Minden életre kel, amit szavakba foglalunk. Meg akartam ragadni mindent - a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig -, amivel szembekerültem, ami szembejött velem: eseményeket, híreket, szövegeket. Megfogni a véletlent, azt a (talán nem is) véletlent, amelyik olyan titokzatosan kever és rak napról napra ezer dolgot egymás mellé: szédítő gondolatot és tréfás szójátékot, frivolitást és hátborzongató meztelenséget, a nyilvános élet, a társadalom kegyetlenségeit, szörnyűségeit és a magánélet apró örömeit és személyes gyászát: szeptember 11-ét és (nekem) november 27-ét. Minden szétágazik és mégis minden összetartozik: ez a mi jelenünk, ez a mi rohanó huszonegyedik századunk." Kibédi Varga Áron 2000-ben Amszterdami krónika címmel jelentek meg Kibédi Varga Áron írásai, naplójegyzetei a Kalligram Kiadónál. A kötet sikerességén felbuzdulva a szerző folytatta az írást, a már kipróbált módszer szerint felírta, ami elé kerül, amit látott, hallott, olvasott Kolozsváron és Velencében, Brüsszelben és Londonban, de főleg az ő három állandó világában, Budapesten, Párizsban és Amszterdamban, a magyar, a francia és a holland kultúrában.

"Karácsony van. Francia feleségemmel az (akkor még nem szennyezett) breton tengerparton sétálunk. -Itt a századvég -mondja. Miért írnál jövőre csak verseket? Vezess naplót! -Én? Miért éppen én? -Mert három világban élsz egyszerre. Hollandiában laksz, de kultúrád francia és magyar. Amszterdamból nézed a francia és a magyar világot, de azért nem úgy, mint egy holland tenné. Nem is sejted, milyen különös ez a nézőpont. Érdekelni fogja a magyar olvasót. Írj naplót. Jegyezz fel mindent, amit látsz, ami eszedbe jut. És elkezdtem feljegyezni benyomásaimat, gondolataimat; 1999 januárjától decemberig, röviden, gyorsan, sok más munka mellett. Párizsról, Velencéről, hágai diplomáciai fogadásokról. Koszovóról, francia és magyar könyvekről, egy erdélyi útról. Magyarokról, hollandokról. Magyar-holland-francia szemszögből. De magyarul."

"És felébred, aminek neve van ": közel huszonöt éve írtam egyik versemben ezt a sort. Hiszek a szavak varázserejében. Minden életre kel, amit szavakba foglalunk. Meg akartam ragadni mindent - a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig -, amivel szembekerültem, ami szembejött velem: eseményeket, híreket, szövegeket. Megfogni a véletlent, azt a (talán nem is) véletlent, amelyik olyan titokzatosan kever és rak napról napra ezer dolgot egymás mellé: szédítő gondolatot és tréfás szójátékot, frivolitást és hátborzongató meztelenséget, a nyilvános élet, a társadalom kegyetlenségeit, szörnyűségeit és a magánélet apró örömeit és személyes gyászát: szeptember 11-ét és (nekem) november 27-ét. Minden szétágazik és mégis minden összetartozik: ez a mi jelenünk, ez a mi rohanó huszonegyedik századunk." Kibédi Varga Áron 2000-ben Amszterdami krónika címmel jelentek meg Kibédi Varga Áron írásai, naplójegyzetei a Kalligram Kiadónál. A kötet sikerességén felbuzdulva a szerző folytatta az írást, a már kipróbált módszer szerint felírta, ami elé kerül, amit látott, hallott, olvasott Kolozsváron és Velencében, Brüsszelben és Londonban, de főleg az ő három állandó világában, Budapesten, Párizsban és Amszterdamban, a magyar, a francia és a holland kultúrában.