Szent István Társulat strana 4 z 8

Móra Ferenc történelmi regénye a 3. század végén, a Római Birodalom hanyatlása idején játszódik. Diocletianus császár az antik világ feltámasztásával próbálja megteremteni a birodalom belső rendjét, de törekvései során minduntalan szembe kerül az egyre erősödő kereszténységgel. Így a kezdeti toleranciát felváltja benne a gyűlölet, s nemsokára kitör az utolsó, egyben legvéresebb keresztényüldözés. Az öregedő császár eközben szolgaként nevelteti fiát, aki egy jóslat szerint csak akkor lehet az utódja, ha kilétét nagykorúságáig titokban tudják tartani. Quintipor azonban reménytelen szerelemre gyullad az egyik társcsászár leánya, Titanilla iránt, majd megismerve a kereszténységet, Krisztus követőjévé válik. Vajon mi lesz a sorsuk, és mi lesz a birodalom sorsa? El kell-e temetni a teljes antik kultúrát is a császár aranykoporsójába, hogy egy új világ születhessen? A pogány és a keresztény Róma küzdelme, s a fiatalok lassan bontakozó szerelme izgalmas, ugyanakkor költőien szép történetté formálódik a könyv lapjain, melyet sokan Móra legjobb regényének tartanak.

A New Age a keleti vallások, az újpogányság, valamint a hajdani okkultizmus és ezoterika által befolyásolt egyéni és személyes hitek széles sávjának -szellemgyógyászat, spritizmus, parapszichológia, reiki stb.- gyűjtűneve. Szerteágazó megnyilvánulásaiban panteista, szinkretista, álvallási nézetekkel igyekszik lecserélni mind a kereszténységet, mind a természettudományos gondolkodás eddigi világszemléletét. A mozgalom kulcsszavaival lépten-nyomon találkozhatunk: "Ébredj rá rejtett képességeidre... Te teremted önmagad... Lélekvándorlás... Szellemi mesterek... Földönkívüli kapcsolatok... Kozmikus energia..." Mindent egybevetve a könyv hasznos ismereteket nyújt mindazoknak, akik bármilyen módon kapcsolatba kerültek a New Age különféle megnyilvánulásaival, s szeretnék megismerni azok valódi mibenlétét és mindezt összevetni a keresztény tanítással.

A Szentatya mindig különös hangsúllyal szólt a család fontosságáról. Ebben a kis kötetben -boldoggá avatásának évében, mely hazánkban a családok éve is- négy írását találjuk: a családokhoz, a gyermekekhez, nőkhöz, és az idősekhez írt leveleit.

"Mintha kezdenénk kigabalyodni az elmúlt két évtized lelki-erkölcsi-politikai zűrzavarából. A nemzet többsége keresztény hitű ország továbbépítése mellett döntött. Kötetbe foglaltam az elmúlt két évtized kártékony jelenségei okozta veszedelmeket, mel yek ellen erkölcsünk maradhat a máig leghatásosabb ellenméreg. Bizonyság erre Széchenyi István honépítő tevékenysége. Annak idején az ő gondolatainak és tetteinek erejével sikerült kivergődnünk a mocsárból. Lássunk hozzá most is. Ne féljünk, ne lapul junk. Emelkedjünk szívünkkel és tetteinkkel a magasba: sursum corda!" (Nemeskürty István)

A Szent István Társulat új könyvsorozata azt hivatott bemutatni a fiataloknak, hogy hazánk földjén minden korban születtek hős fiak, akik példaképül szolgálhatnak az utódoknak. A jövő nagyjai talán már köztünk járnak, de addig is, míg színre nem lépn ek, ne hagyjuk eltörlődni sírban nyugvó hőseink emlékét. A vitézség és a huszár-erények megtestesítőjének, Simonyi József ezredesnek legendás alakja elevenedik meg a fiataloknak szóló regényben. Általa a napóleoni háborúk idején egész Európa megismer hette a magyar huszárság vitézségeit. Személyes bátorsága és hadvezetői képessége gyakran a vesztett csatákat is győzelemmé változtatta, így nem csoda, hogy sokan a hajdani lovagkor hőseihez hasonlították.

KODOLÁNYI János (1899-1969) a XX. századi magyar művelődés történetének klasszikus alakja, világirodalmi rangú prózaepikus. Mindig kereszténynek, magyarnak és szociális elkötelezettségű embernek vallotta magát. Életművét a Szent István Társulat új kiadásban adja közre. A sorozat gondozói és szerkesztői filológiai hűségre törekvő és igényes kiállítású, szép könyveket ígérnek az író régi és új híveinek. Egyik célunk az eddigi sorozatos vagy egyedi kiadásoknál hitelesebb, teljesebb szövegek rekonstruálása. A másik: ismeretlen vagy elfelejtett művek és műfajok bemutatása, emlékezetbe idézése. Folyik a hatalmas esszéírói és publicisztikai munkásság összegyűjtése, és a levelezés műfajának géniuszaként is bemutatjuk Kodolányit. Az Én vagyok (1950-51) Kodolányi János akarattyai magányában készült; ciklikus kapcsolatban áll más ókori keleti tárgyú műveivel (Vízözön; Új ég, új föld; Az égő csipkebokor). Az evangéliumok egyik legellentmondásosabb történetét gondolja újra és jeleníti meg: Jézus és Júdás, az "istenember" és az "áruló" kapcsolatát, a szent és a profán, a mennyei és a földi világ elszakadását és összetartozását. Jesuahban "az elveszett, a titkos Jézust" és misztikus tanítását ragadja meg, Jehuda bar Simon a kételkedő, anyagias, evilági érdekek szövevényébe fonódott ember ősképe. A bibliai kor és környezet tárgyilag hiteles, plasztikusan érzékletes művészi ábrázolásán a mai olvasó számára egyre tisztábban áttűnik a hasonlóság a regény keletkezési idejével, meg a 20. és 21. századi ember útkeresésével, szellemi megújhodásra várásával. A korábbi, önkényesen megrövidített kiadásoktól eltérően, kötetünk csonkítatlanul tartalmazza az eredeti kézirat szövegét.

Két hosszabb elbeszélést és három kisregényt tartalmaz a jelen kötet. Valamennyi az 1920-as években keletkezett; az egykéző ormánsági nép megállíthatatlannak látszó pusztulása ihlette őket, egy hajdan virágzó, de a huszadik század első felében gazdasági és szellemi válságba került országrész és társadalmi réteg haláltáncának látomása. Naturalista társadalom- és emberkritika fonódik össze bennük messianisztikus megváltásvággyal, expresszionista költőiséggel. Ifjúkorának ezeket a lázadó és lázító munkáit Kodolányi a harmincas években országos hatású drámákban vitte színpadra.

Az életmű-sorozat e kötetében a szerző családi emlékeit felidéző két kisregény található. Témájuk hasonlatos: a középpontban az Ormánság földművelő népének sorskérdései kerülnek.

A regény az ókori egyiptomi remeték világába kalauzolja az olvasót. Bár nem történelmi mű, hősei létező személyek: a nagyvárosi utcalány, és az őt megtérítő sivatagi szerzetes, Paphnutius, a középkori legendáriumok kedvelt alakjai. A történet az elbukás és a felemelkedés ... Folytatás ›› megrendítő drámája. Mind a megvetett Thaisz, aki az utca porában, a bűn örvényében is szépre, jóra, tisztaságra vágyik, s ezért végül megszentelődik, mind az őt megmentő remete, aki vívódásai közben a kárhozat szélére kerül, s aki egy magas oszlopon állva szó szerinti értelemben is ég és föld között őrlődik, az emberi lélek örök küzdelmét testesítik meg. France kelet és nyugat korabeli filozófiáit is ütközteti regényében: platonisták, szkeptikusok, gnosztikusok, kételkedők, misztikusok vitatkoznak egymással, miközben az olvasó ráébred, hogy a gondolkodás művészete önmagáért valóvá válik a vélemények harcában, ha szem elől tévesztjük a jó és a rossz viszonyának változhatatlan alapját. A(z) Thaisz Könyv szerzője Anatole France.

A nácizmus megjelenése Európában minden nemzeti egyház életében váratlan fordulatot hozott. Ennek nyomán, ha nem is látványosan, a világi hatalom szövetségeseként számon tartott magyar egyháznak volt ereje és bátorsága szembefordulni a hitleri eszmék hazai kiszolgálóival. Hetényi Varga Károly (1932-2002), Magyar Örökségdíjas történész és kutató, az 1970-es évektől kezdődően több ezer dokumentumot gyűjtött össze hazai és külföldi levéltárakban, melyek ebből a korszakból származnak, s amelyek tanúskodnak a magyar egyházban zajló szellemi ellenállásról, mely a hierarchia legfelsőbb rétegeiben is határozottan jelentkezett. A kötet több mint másfél százat mutat be ezekből a dokumentumokból, melyek hűen illusztrálják a tárgyalt korszakot, és a magyar egyház tevékenységét.

Gabányi János könyve tizenkét vár, köztük Déva, Diósgyőr, Temesvár, Munkács, Győr történetének legizgalmasabb pillanataival ismerteti meg az időben s térben kalandozni vágyó olvasót. Szinte az egész magyar történelem megelevenedik, és sokszor olyan esetekről, szereplőkről kapunk izgalmas mesét, amelyekről és akikről hallgat a történetírás. Ez a kötet a Szent István Társulatnál 1925-ben megjelent mű reprint kiadása.

Egyetlen más szentet sem övez akkor tisztelet és szeretet, mint Jézus Krisztus édesanyját, a Názáreti Szűz Máriát. Életéről az evangélisták igen szűkszavúan írnak, ám annál bővebben szólnak róla a későbbi korok apokrif iratai és legendás elbeszélései. Vajon ez utóbbiak mennyire tekinthetők hitelesnek? Milyen mértékben őrizte meg az első századok szájhagyománya az eseményeket? Milyen történeti vagy régészeti információkat tartalmaznak a ránk maradt írások, amelyek alátámaszthatják valóságtartalmukat? Lehetséges volt-e úgy viselkedni, ahogy az adott forrás elmondja; beleillik-e egy-egy esemény a korabeli Júdea világába? A hazánkban is népszerű Michael Hesemann az oknyomozó író szigorúságával, ugyanakkor a hívő ember buzgalmával kutatja fel a történelmi dokumentumokat és a régészeti leleteket, összevetve ezeket a Szűz Máriáról szóló ősi hagyománnyal. Mindezek figyelembevételével kialakít egy egységes képet, amelyből -mint egy különleges mozaik- kirajzolódik előttünk a megváltó édesanyjának hiteles alakja és életútja.

Hunyadi Mátyás uralkodásának esztendeit múltunk legfényesebb korszakai között tartja számon az emlékezet. Az "igazságos" jelzővel felruházott király Európa vezető hatalmai közé emelte hazánkat, feltartóztatta a nyugati világot fenyegető török hódítókat, s meghonosította környezetében a reneszánsz művészetet és művelődést. A történetírás azonban nemcsak pozitív tetteket örökített meg róla. Amikor 1485-ben esztergomi érsekké nevezi ki felesége unokaöccsét, az alig hétéves Estei Hippolytot, az ország vezetői és a pápa egyaránt élénken tiltakoznak. Felháborodásuk érthető, ám Mátyás hosszas huzavona után keresztülviszi akaratát. Mikszáth regénye azonban nem a nagypolitika szövevényébe vezeti be az olvasót, inkább a vitákról mit sem tudó fiú személye köré szövi megkapó, ugyanakkor fordulatokban gazdag történetét. Bár a kis prímás félve és megszeppenve érkezik Itáliából Esztergomba, az előtte álló próbák férfivá edzik, s a kemény, de vonzó magyar környezet igazi magyarrá változtatja.

Torquato Tasso (1544-1595) nemcsak az olasz, hanem a világkultúrának is kiemelkedő alakja, aki az irodalom szinte valamennyi akkor létező illusztris, tudós műfajának kiváló művelője volt, de tartós, máig élő hírnevét elsősorban eposzának, A megszabadított Jeruzsálemnek köszönheti, melyet 1575-ben fejezett be. A történet a keresztes háborúk korában játszódik, amikor az egész keresztény világ összefog, hogy a Szent Sírt visszaszerezzék a muzulmánoktól. Bár a háború már hat éve zajlik, a keresztes hadak még nem jutottak el Jeruzsálemhez. Isten akkor elküldi Gábriel arkangyalt a frank vezérhez, hogy vezetésével kezdjék meg a város ostromát. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az eposz, melyben keresztények és pogányok állnak egymással szemben, tragikus és megható szerelmek szövődnek, s véletlenek és csodás események sora követi egymást. A megszabadított Jeruzsálem századok óta töretlen népszerűsége és hatása nem véletlen - ezért is adja a Szent István Társulat ismét az olvasó kezébe Tasso remekművét Hárs Ernő fordításában, mely a szerzőhöz méltó, magas költőiségű, s formájában és szellemiségében egyaránt hű az eredeti alkotáshoz. (Prof. Király Erzsébet tanulmányával és jegyzeteivel)