Mindent bevallhatok

---

Kötetben eddig meg nem jelent tárcák, a nagyközönség előtt ismeretlen írások, irodalmi csemegének számító ritkaságok, régen publikált és már-már feledésbe merült különleges vallomások és interjúk – a Mindent bevallhatok című Kosztolányi Dezső-válogatás egyszerre kínálja a felfedezés és ráismerés örömét az újdonságokra vágyó, kíváncsi olvasónak.

Hiszen mindnyájan tudjuk, ki volt Kosztolányi Dezső: a XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója. De vajon milyen volt Kosztolányi Dezső? Nemcsak a költő, az író, a műfordító, hanem a jóbarát, a fiú, a férj, az apa. Milyen volt ez a zseniális ember – papucsban?

Ebből a sokszínű és sokhangú kötetből ez a kettős portré rajzolódik ki árnyaltan, érzékletesen. A sokoldalú, halhatatlanná lett művész és a hétköznapi, esendő, halandó ember arcképe. Szinte az egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig.

Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: „Vagyok, ami vagyok.” És arról, hogy kicsoda is ő valójában, számtalan, korábban nem ismert részletet megtudhat az olvasó. Olyan apró-cseprő, hétköznapi dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy kijelentésével ellentétben az író nem csak papíron él. Hiszen kiderül, hogy mielőtt bicsérdista lett, vagyis csak nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztó, kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával, vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. Szeret kirándulni és különféle tréfákat kieszelni barátai ugratására.

De vannak témák, ahol a könnyedségnek nincs helye. Súlyos erkölcsi kérdésekről, a kor társadalmi problémáiról is nyilatkozik, és sosem beszél mellé: egyértelmű, sarkos véleményt formál. Bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik.

Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. „A szavak… oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek.”

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Mindent bevallhatok című kötet.
menej