Najnovšie - Svetová beletria strana 197 z 453

„A boldogságot nem lehet pénzért megvásárolni", tartja a mondás, de vannak, akik szerint megfelelő összegért cserébe valójában bármi megszerezhető - különösen Oroszországban. Így gondolja az oligarchák aranyéletébe belefásult Fjodor Szemjonovics is, és befizet egy speciális startup-szolgáltatásra, amely a lelki harmónia azonnali elérését kínálja. A projekt azonban túlságosan is jól sikerül: Fjodor véletlenül betekintést nyer az üdvözülés titkos szféráiba, ezért kénytelen egy bizarr rehabilitációs kúrán is részt venni, hogy visszanyerje a heveny megvilágosodás hatására megingott egykori „én"-jét, mielőtt személyiségét (és ezáltal kétes eredetű magánvagyonát) elveszítve végleg elmerülne a nirvánában.  Mindeközben Fjodor egykori osztálytársa és szerelme, Tánya is elindul az önmegvalósítás rögös útján. Egy titkos feminista csoport, a fallogocentrikus világrend ellen ezoterikus hadviselést folytató Új Vadásznők tagja lesz, és megtanulja fegyverként használni mindaddig elnyomott nőiességét.  És egyre csak közeleg Tánya és Fjodor újbóli találkozása - a „mágikus feminizmus" és az „újorosz individualizmus" végső összecsapása...  Viktor Pelevin továbbra sem fogyott ki a rá jellemző abszurd történetekből és eszement ötletekből, amelyek világszerte népszerűvé tették az olvasók körében. A Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre szürreális-parodisztikus látlelet napjainkról: az újfeudalista elit szinte már felfoghatatlan gazdagságáról, a divat-buddhizmusról, a MeToo-mozgalomról és az új matriarchátusról, amely lassan, de biztosan felváltja a férfiuralmat a világban...

Tóték. Egy család portréja, egy megszálló vendéggel, ""a mélyen tisztelt Őrnagy úrral"" - alapmű a 20. századi történelem, a háborúk és diktatúrák alulnézetében. Az Egyperces novellák mellett Örkény legnépszerűbb alkotása. Kisregényként az új magyar próza zászlóshajója volt, számtalan kiadást élt meg. 1967-ben színpadi változata is elindult magyar és nemzetközi diadalútjára, 1969-ben pedig Fábry Zoltán rendezésében legendás film született belőle, az Isten hozta, őrnagy úr!  Rózsakiállítás. A cím az író fricskája szerint a cenzúra szülte változat - hiszen a komor Meghalunk a szocialista életérzést roncsolta volna -, de ma is elfogadhatatlan volna hivatali képmutatóknak. Merész és fakulatlan remeklés. 2007-ben Az igazi halál címen Pacskovszky József rendezésében ugyancsak film készült belőle Örkény keserű játékkedvének megfelelően: egy forgatás története leforgatva..

Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a kapitalizmus kritikájaként lett ismertté - mely szerint minden megvásárolható -, mára a megkérdőjelezett humanista szólamok, az emberi kiszolgáltatottság és a tömegpszichózis drámájává vált.

Az 1979-ben megjelent könyv hangsúlyos eleme a változás és annak természetrajza. A kötet átmenet a pályakezdő Héj és a későbbi nagy művek között. Kitágul a költői világ, megjelennek benne az indián mitológia elemei, a hopi kultúra motívumrendszere és az amerikai utazások emlékei. Mintha a hang is változna - a tárgyias leírások mellett felerősödik a személyes jelenlét szólama. Haikuk és prózaversek. Georg Trakl Budapesten, a szajlai költő pedig az Erie-csatornánál. Oravecz Imre 1943-ban született Szajlán. „Mi az út? Az áhított cél elérésének eszköze, vagy esetleg maga a cél? Úgy tetszik, hogy az utóbbi. Nem visz sehonnan sehova, így nem jutunk rajta sehonnan sehova. Ennek a megállapításnak természetesen semmi köze a lét úgynevezett hiábavalóságának filozófiájához, amellyel tételessé korcsosult gondolkodásunk netán menten meggyanúsít bennünket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy nem csüggeszt el, hanem ellenkezőleg, fölvidít és megnyugtat. Igen, fölvidít és megnyugtat. Hiszen ha az út maga a cél, akkor egész életünket a cél közelében, hogy ne mondjam: a célban éljük le, és nem teszünk egyebet, mint hogy minden erőnket, figyelmünket, szeretetünket és tiszteletünket a lét törvényeinek fölismerésére, illetőleg a törvényekkel összhangban való cselekvésre összpontosítjuk. Éppen ezért, és nem egyébért, nem közömbös számunkra, milyen úton járunk: jón-e, rosszon-e. De melyik a jó út? A széles? A keskeny? A sima? A rögös? Az, amelyiken jól, a szó szakrális értelmében jól érezzük magunkat. Don Juannak, Carlos Castaneda yaqui indián tanítómesterének szavával élve az, amelyiknek szíve van. Utólag persze könnyű okosnak lenni. A dolog tudniillik korántsem ilyen egyszerű. Már csak azért sem az, mert a régi út föladásának és az új út megtalálásának (miként e könyvben is) megvan a maga útja, amelyen szintén jól kell éreznünk magunkat." Oravecz Imre

A független Izrael Állam 1948-as kikiáltását követő háborúban – melyek során az még postagalambok segítették a harctéri kommunikációt – egy halálosan megsebesült fiatal galambász útjára engedi utolsó madarát, különleges búcsúajándékot küldve távoli kedvesének. A „Csecsemő” becenévre hallgató fiú tragikus története szárnyra kap, és generációkon átívelve kíséri végig Jáir Mandelszon, egy középkorú, az ország madarait jól ismerő idegenvezető életét, aki kudarcba fulladó házasságából menekülve, haldokló édesanyja végakaratának engedelmeskedve épp álmai házát igyekszik megtalálni, melynek során újra találkozik rég nem látott egykori szerelmével. És a párhuzamosan kibontakozó, fél évszázaddal elválasztott két történet egyre közelebb kerül egymáshoz, ahogyan egymás után kirepülnek csontkalickájukból az emlékezet postagalambjai – felelevenítve megszakadt kapcsolatokat, összekötve messzi sorsokat, múltat és jelent…

„Nemrég egy alföldi kisvárosba hívtak író-olvasó találkozóra. Összejöttek vagy negyvenen, felolvastam néhány rövid írást, és beszélgettünk jó két órát. Két idős hölgy ült épp velem szemben, mind a ketten szigorúan néztek. Egyikük azt mondta: - Humorosat írjon! Azt szeretjük, a humorosat! Maga tud humorosat írni, azt írjon nekünk! Kérésüket komolyan vettem." Spiró György 

„Bolano több művön dolgozik egyszerre, és ha az egyiket félreteszi, hogy belefogjon egy másikba, sosem felejti el, amit már megírt. Így aztán minden új könyv nagyon ismerős, már ismertük a szereplőit vagy a helyzeteit, következésképp sosem voltak félretéve vagy elfeledve. (...) Írásainak újabb jellegzetességére utal, hogy elbeszélő művészetében határozottan jelen van az életrajz, és az aprólékosan följegyzett dátumok segítségével rekonstruálhatjuk az író élettörténetét: születését 1953-ban Chilében, mexikói éveit 1968 és 1977 között, majd 1977-es Barcelonába költözését; 1973-as chilei útját, hogy támogassa Salvador Allende kormányát; 1992-ben diagnosztizált májbetegségét, amely 2003-ban bekövetkezett haláláig szükségképpen meghatározza írásainak ritmusát. Innentől kezdve pedig egyre-másra jönnek a kiadatlan könyvek, köztük az, amelyik talán a legnagyobb hatású - bár nem olyan könnyen érthető, mint a szintúgy mesteri Vad nyomozók -: a 2666. (...) Mindezek a sajátosságok megjelennek a Szülőföld című kötetben, Bolano döbbenetes világának e döbbenetes darabjában. Szokás szerint semmi értelme azon igyekezni, hogy megkülönböztessük, három független részt vagy egy regényre jellemző egységet olvasunk-e. (...) Nem kezdem egyesével elemezni a kötetben szereplő történeteket vagy ragyogó jeleneteket, elvégre az olvasónak semmi szüksége sincs iránymutatásra." - Részlet Juan Antonio Masoliver Ródenas előszavából 

A semmibe táguló világegyetem: abszurditás. Az ember léte ebben a világegyetemben: még nagyobb abszurditás. Az ember nélkül elképzelt világegyetem: még annál is nagyobb abszurditás. És innen kezdve az abszurd ott van mindenütt, csak jó szem, hideg fej és forró szív kell hozzá, hogy szembenézzünk vele. Ménes Attila rendelkezik ezekkel. Rövid elbeszélései az orosz abszurd klasszikusáról, Danyiil Harmszról (1905–1942) kapták a nevüket. Ahogy Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, Harmsz magyar fordítója írta, az orosz szerző és Örkény István groteszk látásmódja közeli rokonságban áll, és ennek a látásmódnak „függvénye a valóság, és nem fordítva”. Ménes Attila harmsziádái is az örkényi egypercesektől a harmszi groteszken át a zen koanokig terjedő, meglepően széles sávban kalandoznak.

A hat írást tartalmazó kötet első három története az analitikus novella magyar megvalósulása: az olvasó az íróhoz hasonlóan mindent megtud a szereplőkről, még azt is, amit azok meg sem értenek magukról. Az olvasónak magának kell levonnia a következtetéseket, sokszor éppen az ironizáló író ellenében. A negyedik novellától kezdve azonban a hang sokkal személyesebbé válik, és az analízis eredménye sem annyira biztos.

"Gyönyörű két gyermek. Mind a kettő fitoska és kékszemű és hát rózsaszín bársony-arcú, mint a pékleányok szoktak lenni. Csak éppen hogy vékonykák: kicsi koruk óta mindig fiatalabbaknak látszottak két évvel is, mint amennyik voltak." (részlet a műből)

Kosztolányi a magyar hírlapírásnak is halhatatlan mestere. A Füst című gyűjtemény a költő hírlapi írásait közreadó sorozat második kötete, 1914 és 1920 közötti írásokat tartalmaz, jobbára olyanokat, amik kötetben még nem jelentek meg.

Novák ?Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. „Szép”, mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Kosztolányi ?Dezső szinte minden műfajban – a drámát kivéve – kimagaslót alkotott. Fölényes írástudása, ragyogó stílusa mint prózaírót is az élvonalba emelte, európai léptékű lírája mellett, ezért is nehéz eldönteni, hogy költői vagy az epikus művészete jelentősebb-e hatalmas életművében; annál is inkább, mert lírája és epikája között az ún. átmeneti művek egész sorát alkotta. Jelen kötete – az 1929-ben megjelent kiadás hasonmása – olyan írásokat tartalmaz, amelyek az újságírás kényszere alatt születtek meg, műfajilag azonban legjobb novelláival egyenértékűek. ; A 35 műfajilag nehezen meghatározható írás egy-egy foglalkozás, hivatás leírását adja a „bölcsőtől a koporsóig”, vagyis a bába ténykedésétől a sírásóig. Kosztolányi azt kutatja segítségükkel, hogy mit jelent az embernek, a különböző foglalkozást űzőknek maga az élet. Végső indítéka itt is az a – költői ars poetikájából már ismert – sajátos meggyőződése, hogy az élet olyan csoda, amelynek megélése során végig küzdeni kell létéért. Hogy miként éli meg ezt a borbély, a szemetes, a telefonos kisasszony, a fényképész vagy a diplomata, és természetesen az író, az egy-egy válasz a végső nagy kérdésre: érdemes-e élni, és hogyan oldja fel az életet a halál. Kosztolányi tehát tulajdonképpen nyomozást folytat alakjai megkérdezésével. Riportalanyai szánalmasak, az élet értelméről – Kosztolányi „szomorú tudásával” megegyezően – csak lehangoló ítéletet mondhatnak. Valamennyi írást áthatja a valóságtisztelet, a már-már orvosi pontosságú társadalomrajz, amelyet feloldanak a humánus tartalmú megfigyelések azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a szegénység még mindig közelebb viszi az embereket az általános emberi értékek elfogadásához, mint az „úri silányság” mindennapos megnyilvánulásai. Az írásokat Molnár C. Pál csodálatos rajzai illusztrálják, amelyek művészi teljesítménye nem marad el Kosztolányi prózaművészetétől. ; A szépkiállítású kötet a bibliofil gyűjtők érdeklődésére is számot tarthat, ám azoknak is maradandó élményt nyújt, akik a Kosztolányi-próza remekműveit olvassák (újra) lapjain.

A warning to you once the wish is made, the Siren’s price must always be paid. Maggie Trent lives peacefully by the Endless Sea. Seeing the same people every day. Making friends who care for her. Learning to survive without spells. The storms have ended, and she has finally found the paradise the Siren promised. But the Siren has brought death into her realm, threatening all who dwell there. Seeking salvation for those they hold most dear, Maggie and Bertrand slip out of the Siren’s Realm and find themselves in a world where machines fly and enslavement and murder are the fate of magicians. Balancing between hope and truth, Maggie must face a future of fire. Will Maggie be able to pay the price of salvation? Will saving the many cost her everything she wanted to protect? Journey into the Siren’s Realm, where danger lurks and adventure awaits.

Dance Of The Forest is the third in a trilogy of poetry collections – If The Sky Weeps, There’s No More Sky To Eat and Dance Of The Forest – in which the poet addresses issues concerning the environment. While the first two collections deal with how man has been provoking the earth and her environment and how the earth has been reacting to this provocation, this third collection is built on hope – the hope of a future regenerated earth that can be actualized only when man retraces his steps from the onslaught against Nature.

Kedves Olvasó!   Két esztendőt felölelő verscsokrot tartasz most kezedben. Ha nyitott vagy a költői képekre, szívesen fejtegetsz gondolatrétegeket, akkor vélhetően örömöt lelsz majd a sorokban. Az áttekinthetőség kedvéért – és mivel egyébként sem rövid kötetről van szó – kilenc kategóriában különülnek az írások. A Szerelemről szóló, Monologikus, Motiváló, Misztikus, Társadalmi és egyéni jelenségekről, Költészetről szóló, Tiszta hangvételű, Halállal és örökkévalósággal foglalkozó,   és végül   Az Évszakokat megörökítő versek olvasásához kívánom, hogy tartalmas percek társuljanak!

Ben, aki a holtszezon kellős közepén, januárban érkezik Máltára, talán maga sem tudja, kicsoda: holland újságíró, geológus egy Afrika melletti szigetországból, vagy egy hozzánk hasonló, kiégett közép-európai? A harmincas évei végén járó titokzatos férfi máltai bárokban tölti napjait, múltjáról semmit sem tudunk, tervei nincsenek. Ám az élettől és a következményektől nehéz szabadulni, és miközben Ben válogatás nélkül hódítja meg a nőket és a férfiakat az igaz szerelemre vágyva, és végeláthatatlan sorban issza a mojitókat, Málta lakóit természeti katasztrófák és titokzatos halálesetek tartják izgalomban. Hogyan illik az új jövevény a képbe, és mi rejtőzik a Máltához közeli kietlen szigeten? Sandor Papp első regénye egy páratlanul izgalmas nyomozás története, egyben utazás a mindannyiunk lelke mélyén ott rejlő lakatlan szigetre.

1552. Magyarország három részre szakadt. A félelmetes Oszmán Birodalom az elmúlt évtizedek során minden ellenállást legyűrt, oda Buda, és a legyőzhetetlennek tűnő török hadak újabb és újabb erősségeket foglalnak el. Csak Eger vára áll ellen, ahol a kicsiny, de elszánt védősereg minden fortélyt bevet, és mindent feláldoz, hogy megakadályozza az ország végromlását… Gárdonyi Géza eleven klasszikusa a magyar történelem legválságosabb korszakába visz minket, és a regény felejthetetlen hőseinek történetein keresztül megismerhetjük a mohácsi vereséget követő évtizedek véres zűrzavarát, amikor az ország puszta léte is kockán forgott. Az Egri csillagok több mint egy évszázada méltán az egymást követő nemzedékek egyik kedvenc olvasmánya, és új kiadásunkban szemet gyönyörködtető illusztrációk elevenítik meg a 16. századi Magyarországot és az egri védők élet-halál harcát.

Vidám, rövid valós történetek a szerző és családja életéből.