Najnovšie - Svetová beletria strana 206 z 453

Tizenkét különböző nemű, korú és foglalkozású mesélő beszéli el élete egy-egy kiemelt pillanatát. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs Élysées-n.

Robert Merle történelmi regényfolyamának második kötetében az ifjú főhős, Pierre de Siorac - féltestvérével, Samsonnal együtt - elhagyja périgord-i szőlőföldjét, és megkezdi tanulmányait a híres montpellier-i orvosiskolában. A két fiatalembernek és a kísérőül melléjük adott Miroulnak számtalan veszéllyel kell szembenéznie: hol bérgyilkosok, hol vérszomjas útonállók, hol a nem kevésbé vérszomjas pápisták akarnak végezni velük. Végül még saját hittársaikkal is meggyűlik a bajuk, amikor újra fellángol a polgárháború, és a közeli Nîmes városát megkaparintó hugenották árulónak és kémnek hiszik őket, mert nem akarnak részt venni a pápista foglyok lemészárlásában. Ám nemcsak véres küzdelmekről olvashatunk a könyvben, hiszen hőseink a gáláns kalandokat sem vetik meg, így aztán ezek a csikóéveiket élő fiatalemberek előzékenyen magukra vállalják néhány montpellier-i cselédlány, fogadósnő, nemes kisasszony, sőt olykor még egy-egy férjes asszony „szórakoztatását" is.

Philip Roth 1991-es műve a szerzőtől már ismerős témákat - úgy mint az öregség jelentette fájdalmas próbatételeket, a halállal való elkerülhetetlen szembenézést, a megannyi szakítópróbának kitett családi kötelékek újraértékelését - járja körül, teszi ezt azonban minden korábbinál hangsúlyosabb önéletrajzi vonatkozások mentén. Az Apai örökség az író agytumorban elhunyt idős édesapja utolsó éveit elmesélve nyújt megrázó látleletet arról, miképp alakulhatnak az apa-fiú kapcsolatok egy végzetes betegség árnyékában, illetve hogyan lehet (ha egyáltalán lehet) elfogadni annak tragédiáját, hogy azok, akik az életbe segítettek minket, a szemünk láttára távoznak lépésről lépésre a nemlétbe.  Roth magyar nyelven most először olvasható emlékirata megrendítő, pátosztól mentes, mégis empátiával teli számvetés azzal, mi marad ránk örökül halottaink után...

Ez a kapcsolatok könyve: a látható és láthatalan világ összefüggéseit keresi, a szenvedély és a szenvedés váltólázának ritmusában mutatja meg, miképpen ragaszkodunk a csapdáinkhoz, milyen kétségbeesetten függünk a hitünktől, mennyire szorosan kötődünk a nyelvhez. Eksztázis és gyász, odaadás és kiszolgáltatottság, áhítat és keserűség, vonzás és taszítás - ebből a kétpólusú világból keresnek a versek kiutat, újra meg újra nekirugaszkodva próbálnak szabadulni a kontaktusok fojtogató áradatából, ahol mindennek ára van. A szövegekben fénykép- és álomszerű képek váltakoznak, a szikár sorokat lüktető ritmus ellenpontozza, a fájdalmat játékosság és humor oldja. A gondolatok és indulatok irizáló áramlása ebben a kötetben még sebesebb, az Ár így ragadja magával az olvasót - és hogy hová sodorja, az Szabó T. Anna új verseinek tétje.

A lányod azt állítja: megerőszakolták. Csakhogy a fiú, akit vádol: a saját szerelme. MIT TESZEL? Daniel Stone egyedüli fehér gyerekként nőtt fel egy amerikai eszkimó faluban, ahol anyja tanítónőként dolgozott, míg őt kiközösítették és gúnyolták. Nem hagyta magát: rosszabb lett minden rosszfiúnál, ivott, lopott és rabolt, amíg ki nem szabadult Alaszka vadonjából, hogy kövesse művészi ambícióit, beleszeretett egy lányba és családot alapított. Tizenöt évvel később Daniel sikeres képregényrajzoló. Felesége Dante Isteni színjátékát tanítja a helyi egyetemen; lánya, Trixie pedig a szeme fénye. Trixie nem tud apja sötét múltjáról egészen addig, amíg egy randi rémálomba nem torkollik, és Daniel újra azon kapja magát, hogy meg kell küzdenie az indulattal, ami talán nemcsak őt emészti fel, de egész családját és a jövőjét is. Jodi Picoult ebben a regényében erősebb hangot üt meg, mint valaha. Vajon elége az apa és lánya közötti elszakíthatatlan kötelék ahhoz, hogy a múlt hibáit végre elengedjük?

„A darab igazi újdonsága és különlegessége Ibsen drámáinak sorában a tragikomikus jellegben rejlik. Hedvig inkább áldozat, mint tragikus hős; a szereplők és a helyzetek többnyire nem részvétet, hanem mosolyt fakasztanak a nézőkben. Bohózat és melodráma, nevetés és szomorúság keveredik szétválaszthatatlan egységben, s teszi a drámát sok szempontból a XX. századi abszurd dráma előfutárává." (Kúnos László)

A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van c. boldogságbestseller szerzőjének legújabb regénye! Ember embernek farkasa... vagy éppen oroszlánja... és az oroszlánok nem finomkodnak. Biztosak az erejükben, és anélkül, hogy tudatában lennének egoizmusuknak és mindent erőből megoldó természetüknek, uralkodnak mások felett. Nap mint nap találkozunk ezekkel az oroszlánokkal: dühödt autóvezető, finoman lenéző házastárs, hatalomittas főnök, aki mindent jobban tud... Ezt nevezi Romane "erősebb kutya szindrómának". A harmincas, munkájának elkötelezett Romane azért hozta létre a cégét, hogy csoportterápiáin alapjaiban segítsen megváltoztatni a nehezen elviselhető nagyvadak hozzáállását és mentalitását. Az új csoportban nagyon érdekes esetek gyűltek össze, s egy valaki közülük is kiemelkedik: Maximilian Vogue, a híres üzletember, egy nagy kozmetikai multi vezérigazgatója. Őrülten karizmatikus, de az egoista "erősebb kutya" minden zavaró jellemzőjével. Vajon Romane-nak sikerül rávezetnie, hogy érzékenyebben, másokat tiszteletben tartva juttassa érvényre belső erejét? Egy biztos: nem lesz könnyű dolga... Hogyan győzzük le saját magunkat,és fordítsuk a javunkra azt a tulajdonságunkat, amely a legzavaróbb bennünk? Hogyan tudjuk megtalálni azt a belső utat, amely megtanít bennünket uralni a saját életünket? Ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni új regényében Raphaëlle Giordano, aki már több, mint 2 millió olvasó életét tette boldogabbá.

Testközelből élte át az 1991-es moszkvai puccsot. Bejárta Csernobilt egy Geiger-Müller számlálóval, nyomozott Raoul Wallenberg és Petőfi Sándor után. Szemtanúja volt a nagy kommunista birodalom széthullásának.Illés György író, irodalomtörténész 1988 és 1993 között kulturális diplomata volt Moszkvában. Keresztül-kasul utazta a Szovjetuniót, majd annak utódállamait. Ezekből az élményekből, korabeli feljegyzéseiből, naplójából meríti legújabb könyvének történeteit. Írásai maguk a személyesen megélt történelem, elfogulatlanul és sebészi pontosssággal bemutatva.

Befizetni a számlákat, ez az élet, hosszan fenntartani az életet, ez a bölcs. Csakhogy mi nagyon tarhonyák voltunk, és sok volt az ingyom-bingyom. Mindenki roncsabb az anyjánál. Hamburg egy vonatállomás csontvázaként feszült előttünk, mikor megérkeztünk. Őszinte tisztátalanság, rendezett temető, a temető mindenkié. Itt is van red light district, ezért kár lenne Amszterdamba menni – ez senkinek sem jutott eszébe. Szentségtelen, szent zarándokok. Rohantunk feláldozni magunkat az életért. 

Robert ?Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek. Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát. Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.

Ez a lelki mélységeket láttató, megrendítő nagy regény még a Gárdonyi-művek sorában is kivételes rangú alkotás! Két férfinek egy leányért folytatott drámai versengésben a magyar realista-regény nagymestere az érzelmeknek és a szenvedélyeknek oly finom elemzését adja, amely egész irodalmunkban úgyszólván páratlan s a nagy nyugati regényírók mesterművei mellé sorakoztatja ezt az írást. Az „Átkozott-józanság”-ot első sorától utolsó soráig forró izgalom fűti.

Mindig ?ez van, ha egy család titkot őriz… és ha végül ez a titok tartja meg őket. Mindig ez van, ha egy család örökkön-örökké boldogan él… amíg ez az örökkön-örökké össze nem kuszálódik. Mindig ez van, ha a gyerekek megváltoznak… azután pedig a világot változtatják meg. Ő itt Claude. Ötéves, öt fiútestvér közül a legkisebb, és szereti a mogyoróvajas szendvicset. Lányruhát is szeret hordani, meg arról álmodozni, hogy ő egy hercegnő. Ha majd felnő, mondja Claude, lány szeretne lenni. Rosie és Penn azt szeretné, ha Claude-ból az lenne, aki lenni akar. Csak abban nem biztosak, hogy ezt készek megosztani a világgal. Egykettőre az egész család Claude titkát őrizgeti. Míg az egy napon ki nem robban. A Mindig ez van a revelációkról, az átalakulásokról, a tündérmesékről és a családról szóló regény. És arról, hogy mitől van az, hogy mindig ez van: a változás mindig keserves és csodaszerű és ismét csak keserves, a gyermeknevelés mindig ugrás az ismeretlenbe, drukkolva és szívünket-lelkünket beleadva. A gyerekek felnőnek, de nem mindig a terv szerint. Azok a családok pedig, amelyeknek titkaik vannak, nem őrizgethetik azokat örökké. Történeteinket és titkainkat elárulni keserves dolog. És néha veszélyes is. Mégis ezt kell tennünk, mert az élet így lesz jobb mindenki számára. 

A ráismerőkönyvek sajátossága, hogy több ember sorsára mindig azon a ponton pillantunk rá, amikor megértetjük, mi miért történik vele, és ezzel magunk is ráismerhetünk saját működésünkre. Kemény szó, hogy ABORTÁLTAK. Talán félünk is tőle. Pedig mindannyian érintettek vagyunk. Mindannyian abortálunk, szinte nap mint nap. Kiveszünk valamit az életünkből, és kicsit belehalunk. Kitépünk magunkból valamit, és észre sem vesszük. Történeteket írunk, másokkal közöseket is, és menet közben kiírjuk magunkat, abortuszra ítéljük az álmainkat, legnemesebb vágyainkat, félelmeink, szorongásaink, megalkuvásaink hozzák a döntéseket. Tizenhat ember történtét mutatja meg ez a könyv. Ők mindannyian abban segítenek, hogy meglássunk valamit a saját abortuszainkból, amelyeket magunk hajtunk végre magunkon. Mi, nők és mi, férfiak. Mi, emberek. És a ráismeréseinkkel gyógyuljunk, változtassunk, ha kell. Ezt a könyvet érdemes a szíveddel olvasni.

Mióta csak az eszét tudta, Omon Krivomazov mindig is a magasba vágyott.  Már kisgyerekként megszédítik a háborús filmekben látott vadászpilóták kalandjai, ikaroszi ambíciói pedig előbb a légierő oktatóiskolájába repítik, majd beválogatják egy Holdra készülő, szigorúan titkos szovjet expedícióba - a nemes cél egy rádióbója telepítése az égitest sötét oldalán, ami a kommunizmus hívószavaival töltené ki a világűr csendjét.  Az egyetlen, ám annál nagyobb probléma, hogy a hidegháborús űrversenyben jelentősen lemaradt (de önmagát még mindig kozmikus nagyhatalomnak képzelő és láttatni igyekvő) Szovjetunió nem rendelkezik a vállalkozás biztonságos végrehajtásához szükséges technológiával. A heroikus küldetés ezért voltaképpen öngyilkos misszió, ami végül ahhoz a felismeréshez vezeti el hősünket, hogy Szovjet-Oroszországban semmi sem az, aminek látszik...  Pelevin első regénye, amellyel nyomban óriási olvasó- és rajongótábort szerzett magának, remek humorú, váratlan fordulatokkal teli sci-fi paródiaként ugyanúgy olvasható, mint negatív utópiával határos korrajzként egy Szovjetuniónak nevezett kollektív illúzió összeomlásáról. Mindenekelőtt azonban feledhetetlen történet a teremtő fantázia erejéről, amely nemcsak az egyén szabadságát válthatja valóra, de könnyen össznemzeti téveszmékbe is torkollhat.

Te tudod, melyek voltak életed legfájdalmasabb szakításai? Rob tudja. De Laura, akivel éppen most szakított, nincsen köztük. Éppenséggel örül is (egy kicsit), hogy végre szabad: bármikor nyugodtan hallgathatja a kedvenc zenéit, átrendezheti a lemezgyűjteményét… és elmerenghet azon, vajon miért végződik minden kapcsolata szakítással. Sőt, meg is keresheti azokat a nőket, akik a legfájdalmasabb szakítások ötös listáján szerepelnek. De kiderül, hogy mégsem tud továbblépni. Mert a lemez elakadt Lauránál. A Pop, csajok, satöbbi sok millió példányban eladott bestseller, egy káprázatos film ihletője (John Cusack felejthetetlen alakításával), és ma már nyugodtan nevezhető a populáris irodalom klasszikusának. Több mint húsz évvel a megjelenése után kellemesen nosztalgiázhatunk is a regény el- vagy újraolvasásával: a nagy része egy olyan lemezboltban játszódik, ahol bakelitlemezek sorakoznak a polcokon, és egy igazi rajongó számára a „zene” – a jó zene! – a legfontosabb dolog az életben, mondjuk, a szerelem mellett.

A Söpredék García Márquez első regénye: 1954-ben jelent meg először. Ma persze már óhatatlanul a Száz év magány és társai felől olvassuk ezt a korai remekművet, annál is inkább, mivel a főszereplő, a regény elején már halott, titokzatos orvos annak idején Aureliano Buendía ezredes ajánlólevelével érkezett a regény helyszínére, az isten háta mögötti Macondóba. De vajon miért nem hajlandók eltemetni az orvost a macondóiak?Erről szól a regény, amelyet Scholz László fordított.

„Ez a tragikus színmű tulajdonképpen vígjátékként indul: a katonák tréfálkozva csetepatéznak, Rómeó szerelmi ábrándjai nevetségesek, a dajka idétlenül vicceskedik. Később Lőrinc barát titkos esküvővel reméli a két ellenséges családot összebékíteni. Csupa vígjátéki elem. Aztán a vígjáték közepén hirtelen nagy baj történik: valakit megölnek. Aztán rögtön még valakit. Tybalt leszúrja Mercutiót, Rómeó leszúrja Tybaltot. Innen kezdve nincs megállás." Nádasdy Ádám

„Mi, akik bárhová visszajöttünk, azt hisszük, megkapaszkodunk. De azonnal szembesülünk a gyökértelenséggel, úszunk a szélben, mint ősszel az ökörnyál, összetört identitással, feleslegességünk teljes tudatával. Megszámlálhatatlan irodalmi alkotás született Auschwitz-Birkenauról, de nagyon kevés az igazi, amelyik azonnal szíven üti az embert, amelynek minden szava szentírás, minden betűjére szükség van. Döbbenetes erejű könyv.  Amíg mi élünk, nem lehet azt mondani, hogy nem volt Auschwitz-Birkenau, sem azt, hogy nem olyan volt, amilyennek mi mondjuk. Ma, amikor az egész világ újra veszélyes vizeken evez, Göran Rosenberg hangját is meg kell hallanunk, aki alapos történelmi tanulmányt, és egyben megrázó regényt írt, saját, mindössze egy generációra visszamenő családtörténetét."  Fahidi Éva, az Anima rerum valamint A dolgok lelke szerzője.  Göran Rosenberg személyes hangú elbeszélésben örökíti meg édesapja, David Rosenberg útját az auschwitzi haláltáborból a nagy teherautógyárnak otthont adó svéd kisvárosig. Arról a Helyről ír, ahol ő maga gyermekként birtokba veszi a világot, ahol 1947-ben, egy augusztusi kora estén egy lengyel származású, zsidó fiatalember azért száll le a vonatról, hogy újrakezdje az életét, és ahol a világháborút követő idők ragyogó horizontját túl hamar elsötétítik Łódź, Auschwitz, Ravensbrück és Wöbbelin árnyai.  „Minden alkalmat megragadok, hogy az Auschwitzból induló utakról érdeklődjem, mert mindegyik egyedi csoda, ellentétben az Auschwitzba vezető út mindenki számára egyforma, kollektív poklával. Az Auschwitzból induló utak a legváltozatosabb pályákat futják be, a legkiszámíthatatlanabb célok felé térnek le, és a legváratlanabb helyeken haladnak keresztül. Akik az Auschwitzból induló úton járnak, mind kivételek, éppúgy, ahogy minden, Auschwitzból induló út is kivétel. És mivel azon kevesek, akik élve eljutnak az út végéig, ritkán utaznak ugyanazon az úton, könnyen előfordulhat, hogy az útvonalak feledésbe merülnek."

A Rozsdatemető egy nyomozás krónikája, melyben az író nem a gyilkos, hanem az indíték után nyomoz. Ifjabb Hábetler János egy szóváltást követően megöli sógorát a rozsdatemetőben. Fejes az első világháború végétől kezdi felfejteni az okokat, bontásra ítélt barakklakások és omladozó bérházak falai között. A Hábetler család két generációjának sorsán keresztül feltárulnak a kispolgárság hétköznapjai, amelyekre semmilyen hatással nincs sem az idő, sem a történelem. Egyetlen dolog biztos: az ünnepi menü a jeles eseményeknél.